Nah itt is lennék :D Én egy kissé túlbuzgó és hülye szőke helyett rózsaszín hajú lány vagyok.. Legalább is legjobb és egyben egyetlen barátnőm elmondása szerint aki nem más mint Ino Yamanaka. Mert miért is ne fognám ki a világ legürültebb, leg ruhamániásabb leg...leg...leg.. Áhh sorolhatnám estig, úgyhogy bele sem kezdek.. Szóval ő is dilis mint én, de legalább tudom, hogy illünk egymáshoz.. Mint a mustár meg a paradicsom mártás :”D... De legalább mindenben segít... szó szerint mindenbe.. Múltkor még a tangám is helyettem választotta, majdnem leharaptam érte a fejét de csak kacagva futott a pénztárhoz, hogy ezt ő megveszi, miközben visszakiáltva túlharsogva az egész boltot azt kiabálta, hogy ez biztosan tetszeni fog Sasuke- Kunnak...... Én meg persze ökölbe szorított kézzel magamba fojtva az ordítást koptattam le magamról a többi ember figyelmét... Persze a koleszig üldöztem ezután...
Hogy milyen kolesz és ki az a Sasuke kun?.. Nos elmondom én nektek :D
Az úgy vagyon, hogy kicsi koromban megszülettem, és apám anyám nagyon meglepődött mikor meglátták aaaa.......... Jah ez egy másik történet..... Szóval miután ténylegesen úgy döntöttem elkezdek egy kicsit élni, kiszakadtam a hétköznapokból, amelyekben felkelek elmegyek egy unalmas suliba ami unalmas dolgokra tanít végigszerencsétlenkedtem a napot, aztán hazamentem és megakartam halni a tankönyvek felett... A sok unalmas és száraz szöveg.. De aztán halottam egy olyan helyről, amiről álmomban sem mertem gondolni, hogy hallani fogok! A világ talán legelső CSAK harcművészeti sulijáról, ahonnan csak a legjobbak kerültek ki... És én eldöntöttem, hogy ha beledöglök is egy ilyen suliba akarok járni!...
Na valahol itt kezdett az egész életem megváltozni. Ahogy idekerültem és beköltöztem a kollégiumba, hiszen ez az iskola nagyon nagyon messze volt onnan ahol én a minden napjaimat tengettem... Vagyis csak pont annyira mint az északi sark a délitől... De nem bántam, egy harcművészeti suli.. Esküszöm már a gondolatától is felizgulok!... Na annyira azért nem... Vagy mégis? :D Na de vissza a témához ahogy betettem ide a lábam sajnos betette a hírnevem is, ami nem igazán fényes mint oda fent a csillagok, viszont annál szerencsétlenebb, ugyanis én mindig is arról voltam híres, hogy minden utamban lévő akadályt porrá zúzok... még ha az igazából nem is akadály.. Persze ez a dolog szép és hasznos is lett volna, ha nem azt foglalta volna magában, hogy ehhez minden utamba tűnő porcelán antik vázákat meg mindenféle drága cuccot török darabjaira minden egyes nap.... És mivel a vonaton amivel aznap jöttem még nem tudtam semmit sem tönkretenni, így az itteni tárgyaknak estem neki.. Meg szálltam neki.. Meg hajítottam neki pár embert... Meg... Hadjuk szóval az előcsarnok totál káros lett, én pedig azonnal egy megrovóval indítottam az itteni karrierem...... Mondhatom szép, hogy éppenséggel azért kapom a „dicséretet” mert a portásra azt hittem, hogy szellem, meg az egyik diákra, hogy vámpír.. Meg az egyik későbbi
tanáromra, hogy ő Hulk.. És teljesen bepánikolva sikítva menekülni kezdtem.. Ők meg próbáltak elkapni és az orvosiba ráncigálni.. Csak ezt akkor én még nem értettem... Úgyhogy azóta én vagyok az őrült csajszi............... De könyörgöm mikor egy szellem irányítása alatt álló vámpír meg egy gólem fut utánad azzal, hogy „Állj meg nem bántunk!” Lehet te is menekülőre fognád....... Nos én megtettem, elsőre beleütköztem egy vitrines szekrénybe, az felborult serlegek és kupák borultak ki belőle de valahogy kikászálódtam az érmék szalagjaiból, és futottam tovább.. A következő áldozatom egy oszlop volt... De végül is annak nem sokat ártottam, csak nekem kellett percekig fogni a fejem a fájdalomtól, miközben beért a két szörny én pedig ijedten elhajítottam az éppen hozzám érni próbáló vámpírt egy sarokba, és már fordultam is Hulk felé de ő előbb felfogta mit akarok tenni mint én, és így én landoltam egy antik köcsögön............ nos szeretem a művészetet, de ez éppen akkor nem igazán mutatkozott meg bennem, hiszen a sarokba amibe az élőhalott egyedet eldobtam egy hatalmas több milliókat érő festmény volt akasztva.... Volt... Ugyanis a neki eső test hatására leesett a falról, a többit meg elintézte a gravitáció, ugyan is ahogy földet ért kettéhasadt a gyenge vászon.....
Nos ez volt az első napom, miután Hulk és a szellem rám ugrott, hogy megnyugodjak elvittek az orvosiba.. Had ne mondjam addig is még belerúgtam pár szekrénybe és ugyancsak milliókat érhető vázába, és kancsóba.. Erre később azt hoztam fel mentségnek, hogy azt hittem megkínozni visznek azok az állatok, hiszen a két karomnál húzva vonszoltak egy emelettel feljebb az orvosiba....
Aztán miután megnyugtattak, hogy akit én a maga két méterével hófehér bőrével, ezüst szürke hajával, és fekete frakkjával szellemnek láttam az a portás, Hulk személyében pedig az egyik tanárom ismerhettem meg.. Így már nem volt csoda, hogy hogyan lehetett akkora, mint két ház... Akit pedig vámpírnak tituláltam az nem volt más mint az egyik tanuló... Egyel felém jár, és egy hatalmas tapló.. Úgyhogy gyorsan ráragasztottam a vámpír elnevezést, de nem csak a hatalmas egója miatt ami miatt már így is felküldtem volna a holdra, de hófehér hibátlan bőre, és még az éjnél is feketébb haját már csak ijesztően fekete szemei tudták űberelni, minden reggel olyan volt mintha csak skatulyából húzták volna ki, tökéletesen egyforma. Mintha csak egy szűk kis koporsóban töltené az egész éjszakát... De persze megnyugtatok mindenkit ez nem az Alkonyat egyik eltitkolt részlete, hanem a valóság, úgyhogy Sasuke Uchiha sem vámpír csak.....Csak valami másféle szörny, aki létezése minden percében mágnesként működik.. Csak az a baj, hogy fém villák ,és csövek helyett csajok tapadnak rá.. Engem mondjuk nem érdekel.. Amíg nem jön a közelembe, viszont akkor előkapom a vámpírok elleni fokhagyma adagom és elkezdem boldogan rágcsálni, aztán ha a közelembe jön nagyot köszönök neki, a képébe hajolva mire általában hátra esik és olyan gyorsan eltűnik mint amilyen gyorsan megjelent... Ino erre persze mindig röhögő görcsöt kap, ő sincs oda a képéért, ennek ellenére mindig azzal heccel, hogy fenomenális pár lennénk azzal a bunkóval............. Hát nem tudom kedves Inokám mit szívott de jó lesz ha nem rejti el ennyire a koli szobánkban.... Na de, így kezdődött az itteni pályafutásom, nem igazán érdekelnek az emberek egészen addig míg el nem kell őket verni, szóval nincs sok barátom, de mindenki szeret , mert hülye vagyok és vicces.. Fura nem? De így van, én nem próbálom megérteni őket, ők meg engem nem és ez így jó.. Vagyis ez téves Inot már az első őrült napomtól azaz a megérkezési „ceremóniámtól” kezdve érdekeltem, és mivel nem adta fel annyinál, hogy : „Jézusom ez az őrült liba ma is megcsinálta.. Esküszöm ha még egyszer eltör valamit közveszélyesnek nyilváníttatom!” ..Amit amúgy sokan használnak rám, de hát ez van, van aki a matekban jó, vagy épp a történelemben.. Vagy a fizikai/ erőnléti próbákon.. Én meg ebben vagyok a legjobb.... Török zúzok pusztítok.. Egyszemélyes hadsereg vagyok!.. Na de már megint az én hülyeségeimről van szó, és nem arról amiről valójában beszélni akarok.. Mert az igazából Ino. Nem lezbi sem vagyok ha már nincs Alkonyat utánzás..! De a legjobb barátnőm mégiscsak megérdemel pár szót önmagáról.. Például, hogy az ő IQ-ja is csak alulról veri a -0 -át nem csak az enyém.. De az övé másért.. Az egy dolog, hogy imád harcolni viszont ő az az igazi magassarkús miniszoknyás, szőke... Buta liba... Aki imádja a lilát olyan lehetetlennek tűnő színekkel kombinálni, hogy néha még nekem is kiguvadnak a szemeim, és nem csak attól, de amilyen ruhákat egybe tesz, még szerencse, hogy ha talán, de csak tényleg nagyon néha takarják is valamijét.. Persze valahogy mindig sikerül az alkalomhoz illően felöltöznie úgy, hogy külsőre kifogástalan legyen, és még azok az elképzelhetetlen színbeli összeállítások is furcsán jól passzolnak hozzá, aminek mindig csak örülni tudok, hiszen így minden figyelem rá irányul és nem rám!.. Bár engem is ki szokott „csinosítani” de annak mindig az lesz a vége, hogy nagyot sóhajtva törlöm le a sminket mert túl erős színeket használt, aztán dühöng egy sort, javíthatatlannak nevez, de végül mindig mindenhova együtt megyünk, és együtt érezzük jól magunkat, én elfogadom őt úgy amilyen , ő pedig engem.
A rózsaszín menthetetlenül kócos és randa hajam, amit végül is nem utálom hiszen az enyém, de akkor is.. Hiába fésülöm két percenként akkor is olyan mint valami szénaboglya.. Szóval inkább nem is szenvedek vele.. Az öltözködésem?.. Leginkább egy farmer és egy póló, esetleg ha hideg van akkor egy garbó, vagy egy kardigán, télen erre még egy kabát aztán ennyi vagyok én, színek terén minden jöhet ami sötét, például szeretem ahogy a fekete kiemeli a fehér bőröm, és is olyan.. nos „időtlennek” tűnök tőle. Mint már mondtam szeretem a művészeteket.. És a smaragd zöld szemeim, .. Valahogy én nem lettem olyan aki utálja a saját adottságait.. Normális méretű vagyok el öl hátul, akkor meg?.. Büszke vagyok az izmaimra amit ezalatt a fél év alatt szereztem mióta itt vagyok.. Szóval lesznek azok még szebbek is! :D
Na mind egy.
