Második év első nap. Ez lesz a legjobb. Végre nem én vagyok a kis elsőéves akit megpróbálnak szívatni, nem most már én leszek a szívató. Tavaly senkinek sem jött össze hogy megszívasson de én tuti szívatok mindenkit. Én voltam a mázlista akit úgy akartam szívatni ahogy nem lehet. Nekik köszönhettem néhány volt csajomat hiszen ők hoztak össze velük mikor meg akartak szívatni. Nem tanulták meg az első esetből azt ha én megcsókolok egy csajt akkor az az enyém lesz rövid időn belül. Na de mindegy megyek az évnyitóra, és kit látok bemenni a suliba?? A gímiből azt a kis senkit aki azt hitte olyan nagymenő hogy egy versenyen indul velem és a nők között első míg én a férfiak között voltam ugyanígy. Elég beképzelt szerintem, bár egyesek csak azt mondják hogy én látom annak, de ez nem érdekel úgy szarrá szívatom majd idén hogy olyan nincs. Így mentem be az egyetemre. Mivel sport egyetem így kivételesen lehet szívatni a kis elsőéveseket. Az évnyitón a szokásos blabla volt amit tavaly is végighallgattam egyszer kétszer figyeltem fel mikor az igazgatónő a tavalyi érdemeim példaként való használásakor mondta a nevem majd mindenki mehetett a termébe. Mikor bementem nem meglepő módon az osztályfőnököm Asuma engem hívott ki hogy elmondja néhány dolgot a tavalyi anyagról ami a nyári oktatózsdi után nem volt nehéz. De mikor befejeztem a sok értetlen tekintet zavarni kezdett. Asuma adott választ a fel nem tett kérdésemre bár kérdés formájában
- Te honnan tudod a szeptemberi anyagot??? – kérdezte mire meglepődtem
- A szeptemberi anyagot? De mi már mindent tanultunk amit mondtam nem?? – kérdeztem vissza.
- Nem te stréber. – szólalt meg egy hang hátulról.
- Naruto én a helyedben nem beszélném mert ha ez igaz ezt neked is tudnod kéne mivel téged is oktattalak a nyáron hogy idén jobb jegyeid legyenek. – erre Asuma kérdőn nézett rám.
- Te mért oktattál a nyáron??
- A szüleim eltalálták hogy a nyári pénzemért dolgozzak meg és akkor írt rám egy ismerősöm hogy nem segítenék-e neki mivel magántanulóból újra diák lesz és nem igazán tud semmit így jött az ötlet és a fél nyaram ezzel ment el.
- Rendben akkor ha az igazgatónő nem talál ki neked semmit akkor a szeptembert ki is hagyhatod ha akarod. – erre végszóként belép Tsunade az igazgatónő
- Elnézést Asuma de elkérném Sasukét ha nem baj mert egy lány nem tudott a kötelező táncórákról és kellene neki valaki aki oktatja és az órán is segít neki így minden nap az 1. órában elkérném szeptemberre és talán októberre is. – na igen ennyire szeret engem a sors, de ki lehet olyan hülye hogy nem nézi meg hogy milyen kötelező órái vannak?? Ha valami jó csaj talán megleszek ha jobb mint Ino akkor meg a csajom lesz és elleszünk egy darabig csak egyet adjon meg a sors ne Sakura legyen az.
Ez után végigmentünk a sulin mivel az 1. és 2. osztályosok mindig a suli ellentétes oldalán vannak. Mikor bementünk rögtön szemetszurt hogy ez Sakura osztálya de az még nem a világvége. A világvége az lesz ha ő volt az a hülye aki nem nézte meg a kötelező órákat.
- Na ki az akinek segítenem kell?? –tettem fel a kérdést amivel a kötelet tettem a nyakamra
- Én vagyok az – mondta ki Sakura fintorral az arcán
- Nem vállalom. –mondtam azonnal de Tsunade a fejét rázta
- Nem lenne kötelező bejárnod szeptemberben így én kötelezhetlek hogy gyere be ezekre az órákra és ha már bent vagy bemehetnél az osztályod többi órájára is. - mondta ki a végrendeletemet Tsunade
- Rendben ha nincs más választásom elvállalom. – mondtam olyan hűvösen ahogy eddig még soha semmit.
- Nekem nincs beleszólásom? – kérdezte Sakura.
- Nem neked sincs jogod tiltakozni. És ha mégis megteszed kiraklak az egyetemről. – válaszolta Tsunade.
- Na akkor próbáljuk túlélni ezt az 1-2 hónapot. – mondtam Sakurának
- Az nem lesz olyan könnyű. – mondta Sakura fintorogva.
- Tudom, de azért megpróbálhatjuk.
A beszélgetésnek a zene vetett véget. Rögtön tudtam hogy mit kell táncolni és vezettem volna Sakurát, de mivel semmit sem tudott hogy kell csinálni így csak a lábamat taposta jóformán. El sem hiszem hogy egy ilyen atléta, öttusázó, vívó és még sorolhatnám nem tud egy kicsit sem táncolni. Szinte lehetetlen hiszen a mozgás az benne lehet bármelyik sportban sőt egy sportolószámára a tánc egy remek kikapcsolódás, és remek hobbi, és remek izomlazító tevékenység. És itt van ő aki egy alaplépést sem képes megcsinálni. Örülök hogy nem rokyval kezdtünk mert akkor félhettem volna attól hogy lesznek e még gyerekei vagy sem. Na de ez nem érdekelt fogtam magam és leültem. Ekkor Tsunade felháborodva nézett rám.
- Majd korrepetálom máskor a lábam már nem bírja tovább. –erre Sakura elmosolyodott. Ó hát direkt volt jól van ezt a játékot is ketten játsszák csak tudja elkezdeni korrepetálást és ezt nagyon meg fogod bánni.
- Rendben de a suliban nem tarthatjátok. - mondta Tsunade ami kicsit elvette a kedvem a bosszútól mert én nem akarok hozzá elmenni és azt sem akarom hogy ő jöjjön még valaki félreértené.
- Akkor keresek valami alternatív megoldást. – mondtam Tsunadénak és megnéztem mi mindent kellene megtanítanom Sakurának Mambó, Csacsacsa, bécsi és angol keringő és a féltett roky.
Az óra után átmentem az osztályba és végiguntam az órák nagy részét mikor nem éppen Inoval tervezgettük a napunk vagy éppen szünetben nem raktam helyre egy 1. évfolyamost nagy örömömre. Aztán eljött az ebédszünet mikor is találkoztam Sakurával.
- Van már valami ötleted a próbára?? –kérdezett rá kedvetlenül
- Nincs olyan ami tetszene bármeikőnknek is és nem próba hanem oktatás mivel semmit sem tudsz. – mondtam a szemébe
- Nem kell felhoznod tudom hogy nagyon elszúrtam ezt magamnak és neked de attól még nem kell a szemembe mondani és gúnyolni vele. – nem válaszoltam csak elmentem Inohoz és leültem mellé
- Ki az a kis csitri akivel beszélgettél drágám?? –kérdezett rá féltékenyen Ino
- Egy senki akivel sajnos sok gondom lesz a közeljövőben. – válaszoltam nagyon is őszintén.
- Nekem ez nagyon nem tetszik. – mondta még féltékenyebben.
- Nekem sem hidd el nekem. – Megcsókoltam nehogy tovább féltékenykedjen fölöslegesen.
Ino hál istennek abba hagyta a fölösleges féltékenykedést így folytatódhatott a napom egészen addig míg nem az igazgatónő meg nem állított még mielőtt elmentem volna.
- Na és mikor és hol korrepetálod szegény lányt Sasuke?? – kérdezte az igazgatónő
- Még nem tudom. – mondtam és mentem volna ki.
- Akkor várj megadom a címét és már mehetsz is. – mondta mire egy csókkal elbúcsúztam Inotól majd megvártam a címet és elindultam Sakurához és közben azon gondolkodtam hogy mért nem születtem én hülyének akkor nem lenne ez a helyzet.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sajnos nagyon hamar odaértem hozzá. Nem volt túl sok ötletem hogyan is tudnék megtanítani egy olyan lányt táncolni aki direkt rosszul táncol csak azért hogy nekem fájdalmat okozzon, de arra már volt egy tervem hogyan is szívatom majd meg. Mikor odaértem Sakura nyitott ajtót. Látszott rajta hogy mennyire nem tetszik neki hogy velem kell táncolnia és az is látszott hogy már tudta hogy jönni fogok.
- Na akkor kezdjük. Van e tánczenéd?? – kérdeztem rá egyértelműen.
- Hát nem éppen tanuló tempójú számaim vannak,de vannak. – válaszolta aminek már kicsit örültem.
- Az nem gond ha gyorsabbak a számok mint ami az eredeti tanuló tempó. Így jobban megtanulhatod meghallani a ritmusát és hamarabb meg fogod tudni mondani, hogy arra a számra mit kell táncolni.
- Akkor ha már ezt tudom vége is az oktatásnak mára. – mondta Saku mosolyogva.
-Örülnék ha így lenne de sajna nem így van megvan adva mit kell tudnod holnap és azt meg kell hogy tanítsam különben én járok rosszul és ha már csak emiatt kell bejárnom a suliba minden nap akkor végzek minél hamarabb ezzel és utána pihenhetek ott hon. Na akkor szépen kezdjük néhány alaplépéssel…
Az alaplépésekkel is megszenvedtünk de csak azért mert direkt nehezítette a dolgomat. Nem tudom eldönteni hogy azért csinálja mert utál vagy azért mert marasztalna még. Hé ez nem is rossz gondolat akkor meg kell tudnom melyik és ha nem tetszik a válasz még inkább megszívatom holnap.
- Ezt most azért csinálod mert utálsz vagy azért hogy nem menjek el?
- Miféle kérdés ez? –mondta értetlenül
- Figyelj ah utálsz akkor azon vagy hogy megkeserítsd nekem és azért nem sietsz pedig éppen az ellenkezője ellen neked az előnyös ugyanis minél hamarabb tanulsz meg táncolni annál hamarabb leléphetek. – mondtam mire leesett neki minden
- Akkor megmutatom hogy tudom és mehetsz is. – és ahogy kimondta indult a zene és eltáncolta amit el kellet tudnia táncolni
- Remélem ez elég lesz Tsunadénak ugyanis innentől könnyen taníthat bárki.
- Rendben és most mehetsz is hamarosan megjön a barátom és nem akarom hogy itt lásson téged. – hú van pasia ezt nem hiszem el ki lehet akkora balfácán hogy összejöjjön vele. Még talán Naruto sem olyan hülye hogy járjon vele
- Már megyek is. – Kimentem és kivel találkoztam a sarkon? Hát persze hogy Narutoval. És egy kis ajándékot vitt a kezében. Látszik hogy túl becsültem.
- Hova sietsz ennyire? – kérdeztem meg tőle nehogy feltünjön neki hogy csak úgy elmegyek mellette
- Most éppen a barátnőmhöz megyek, és te mit csinálsz itt??
- Haza megyek éppen volt egy kis dolgom errefelé egy nyári tanítványommal de már végeztem – mondtam ki ezt a kis hazugságot egyszerűen.
Nem vártam meg a válaszát csak mentem tovább mikor észrevettem hogy otthagytam a telefonom. Basszus hogy lehetek ennyire hülye? Otthagyom a telefonom annál a csajnál akit ki nem állhatok és már Naruto is ott van. Mindegy most már vissza nem megyek inkább irány haza majd holnap megkapom és valahogy kimagyarázom hogy mért nem voltam elérhető vagy mért vette fel egy csaj a telefonom. A gondolatmenetemben egyetlen hiba volt. Mi van ha Naruto megtalálja mert ő tudja hogy az csakis az én telefonom lehet. Elég nagy zűrt csinálna az egészből. Kicsit aggódva mentem haza ahol átöltöztem és már indultam is a randimra Inoval. Persze rögtön megkérdezte hogy mért nem vettem fel a telefonom ami azt jelentette hogy hívott én pedig elmondtam neki hogy elhagytam. A randi valamiért eléggé unalmasnak tűnt nekem pedig Inon látszott milyen jó kis randit hoztam össze. Nem tudtam mért volt nekem ilyen unalmas ez az érzés nagyon zavaró volt. Hál istennek Ino nem vette észre rajtam, mivel elég jól leplezem a zavaró érzéseket mások elől. A randi után hazamentem és mivel nekem nem volt házim mivel tudom az anyagot így fogtam magam és megnéztem mi van a nagyvilágban. Egy fél óra múlva aztán már tényleg nem volt mit csináljak ezért felhívtam pár haverom hogy dumáljunk valahol de kivételesen senki sem ért rá így egyedül indultam el a városban. Elég hamar rájöttem hogy ma nincs sehol semmi mivel még csak kedd van én nem hétvége, de azért találtam egy jó kis helyet ahova beülhettem. Nyúltam volna a telefonomért csak rájöttem hogy még mindig nincs meg. Eléggé ritka hogy unatkozzak mivel általában zsong körülöttem az élet, de ez a nap kivétel volt. Mikor meguntam a helyet elindultam és kiket láttam meg? Sakura és Naruto kéz a kézben sétálgatnak majd mikor Sakura meglát átdöf a tekintetével, majd megmutatta hogy nála van a mobilom. Én elindultam feléjük hogy elkérjem a telefonomat.
- Sziasztok. – köszöntem nekik mire mind a ketten dühösen néztek rám.
- Csá haver. – mondta gúnyosan Naruto.
- Most mi a gond?? – értetlenkedtem.
- Te vagy a gond. – mondta Sakura.
- Én mindjárt megyek csak a mobilomért jöttem. – mondtam de nem tudtam hogy mit tettem ezzel.
- Á szóval tényleg te voltál. –erre egy hatalmas ütést kaptam Narutotól.
- Na jó ezt most nem értem mi a fene bajod van? – választ nem kaptam viszont megint meg akart ütni de ezt már elkaptam.
- Te vagy a bajom Sasuke! Szállj le a barátnőmről. – mondta én pedig csak értetlenül néztem.
- Bocs de tévedésben élsz ha azt hiszed hogy nekem kellene olyan barátnő mint Sakura, és ha megbocsátasz elviszem a telefonomat és elfelejtem ezt ha nem akkor viszont pépé verlek azért amit tettél. – hirtelen olyan tekintettel fordultam felé hogy megijedt tőlem nem tudom igazán hogy hogyan nézhettem de még Sakura is félt egy kicsit.
Mikor elindultam Naruto megbátorodott és nekem rohant de én egyszerűen csak gyomronrugtam és mentem is el. Szerencséje volt hogy csak annyit kapott mert amilyen érzések bennem kavarogtak simán a műtőbe vagy a boncterembe jutattam volna, de kivételesen kegyes voltam. Mikor hazaértem úgy 21 körül volt még csak ezért hátramentem a ház mögötti udvarba ahol Itachi szokás szerint feszültségoldó utcai harc ön edzését.
- Szia Ita mi lenne ha én is beszállnék?? – tettem fel a kérdést amire tudtam a választ.
- Bocs de tudod hogy nem edzek mással együtt. – hát igen ez ő.
- Én viszont minden féle képen beszállok. – és már kezdtem is egy rúgással amit hárított.
- Rendben te akarsz korházba menni. – mondta a nem is olyan rossz ötletet ott legalább nem kell majd Sakut oktatnom.
Rögtön elkezdett sorozni fejre és hasra indított rúgásokkal kezdett amiket több kevesebb sikerrel hárítottam, majd én következtem. Fejbe rúgtam úgy hogy pördült egyet a levegőben, de utána rögtön kirúgta alólam a lábam és felállt. Én felugrottam a földről és megint fejbe akartam rúgni de elkapta a lábam és meg akart ütni mire én a kezét fogtam meg és a másik kezemmel hasba vágtam, mire az volt a válasza hogy elengedett. Ez után egy hirtelen rúgássorozattal a földre terített de nem adtam fel és a földről rúgtam hasba . gyorsan felkeltem és sorozatosan gyomron vágtam, majd ő is ugyan ezt tette és itt már nem bírtam tovább. Kiütött ami vérható volt mivel minden este 3-4 órát edz már legalább 14 éve. Nekem viszont ez pont elég volt hogy levezessem a feszültségem.
- Kösz Ita majd meghálálom. – erre furcsán nézett rám.
- Mit hálálsz meg?? – kérdezett rá.
- Ezt a jó kis feszültségoldást.
- Ja. Ha kell máskor is szívesen péppé verlek. – Mondta mosolyogva majd folytatta az edzést én pedig lezuhanyoztam és aludtam mert a mai nap már éppen eleget vett ki belőlem.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap rögtön Inohoz mivel biztos voltam benne hogy valamilyen formában megtudta a tegnapit és nem lenne a legjobb ha ezen pattogna egész nap inkább elintézem reggel ezt az egészet, és utána legalább emiatt nem lesz problémám. Érdekes módon figyelte hogy jövök e és amikor kopogni akartam rögtön kinyitotta az ajtót a nyakamba ugrott és megcsókolt. Én nem tudtam mi van, de nem volt rossz helyzet.
- Hallottam hogy mi volt tegnap Narutoval és azt is megtudtam hogy félreértés te csak kötelezően segítettél ugye?? Hiszen azt beszéltétek meg Tsunadével nem? – ez meglepett.
- De igen ez volt az. Sajnos sok dolgom lesz vele pedig szívesebben lennék veled. – na igen míg nem jön jobb csaj higgye el hogy szeretem.
- Na és csak ezért jöttél el hozzám, hogy ezt megbeszéljük, vagy mást is szeretnél?
- Nem gondoltam hogy ilyen hamar végzünk de ha így alakult…
- Emlékszel miben egyeztünk meg.
- Igen. – mivel féltél, hogy egy éjszakára kellesz bebiztosítottad magad.
Attól függetlenül, hogy nem volt semmi különös nem volt olyan rossz bár lehetett volna sokkal jobb is. Ahogy szépen eltelt az idő bementünk a suliba és ekkor jöttem rá hogy péntek van. Végre. Ez lesz a héten az utolsó nap amin Sakurát oktatnom kell majd. Ezzel bementem szépen Sakura első órájára ami tánc amit végig kellett néznem. Végiguntam és láttam hogy mi mindent kell még bepótolni, bár amire azt mondta tudja és egyszer eltáncolta az megy is neki. Talán rövidebb ideg fog tartani az oktatás mint gondoltam. Ennek a fényében egy nap többet oktatok neki és így még inkább csökken a tanulási idő. A végén talán egészen röviden megúszom a dolgot. Az ő órája után mentem az enyémekre. Azok sem voltak túl érdekesek bár Inoval elvoltunk mi attól függetlenül hogy neki tanulnia kellett volna. Talán elérem hogy ne legyen az a kis korlát, és végre egy jót szórakozom. A nap lassan eltelt és eljött az időpont mikor Sakurát kell oktatnom. Elég lassan mentem mert nem volt túl sok kedvem menni, de végül odaértem. Amikor megérkeztem Naruto is ott volt aki nem túl nagy örömmel de elfogadta hogy nekem most Sakurát kell oktatnom. Elég hamar úgy fél óra alatt átvettünk minden a mai napra tervezett táncból 2-3 lépést. Kicsit többet akartam volna hogy hamarabb vége legyen a napoknak mikor megyek hozzá viszont ott sem akartam több időt eltölteni. Utána még találkoztam néhány haverral és dumáltunk egy jót. Végül úgy hajnali 2-3 óra körül értem haza. Zuhanyoztam és aludtam. Olyan 8 körül csörgött a telefonom. Tsunade mondta hogy ma is oktassam Sakurát. Mi?? A hétvégém is erre menjen el? Ne már. Nem tehettem mást mivel engem is kirúgással fenyegetett. Kedvetlenül felöltöztem és elindultam. Útközben Sakura rám telefonált hogy megyek-e és mondtam hogy sajnos már úton vagyok hozzá. Lassan megérkeztem és nyugtáztam hogy felkészült a táncra. Valószínűleg sietne de nagyon. Én is így vagyok vele. Lassan elkezdem tanítani és most is jól megy neki. Aztán át akartam nézni az összes táncot szépen egyenként zenére. Nem tudtam hogy itt mi lesz majd. Egyszer rosszul lépett Sakura és elestünk. Nem tudom hogy eshettünk de rám esett és megcsókolt. Tudtam jól hogy csak a lendület miatt volt de nagyon meglepett még így is a helyzet. Gyorsan felugrott rólam
- Bocs nem akartam. – na mintha ezt mondani kellene
- Ugyan csak ne mond el senkinek és kész. – amint ezt kimondtam éreztem hogy baj van.
- Mit ne mondjon el senkinek? – rögtön azt hittem hogy Naruto az de mikor megfordultam megkönnyebbültem hogy csak Sakura anyja az
Gyorsan elmagyaráztuk a helyzetet és mindent meg is értett én pedig hatalmas sebességgel elindultam hazafelé. Hazaértem és átöltöztem. A mai nap az enyém volt. Nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom a tánc után. Kicsit edzeni akartam ezért mentem kondizni majd úszni. Mivel mostanában Sakurához kell járnom így gyalog megyek mindenhova hogy ha oda kell mennem minél később érjel oda. Elég szép távokat sétáltam le a városban mivel a konditerem 3-4 kilométerre van az uszoda onnan kb ugyanannyi majd haza 2 kilométer. Emellett ott van a Sakurához és hazaút ami összesen 4-5 kilométer lehet. Kicsit kevésnek tűnt még ezért megtoldottam egy kis futással is pluszban. Nem tudom mi volt velem talán csak egy kis feszültséget akartam levezetni. Délután 5 órakor értem haza. Meglepett mert mikor futni kezdtem még csak fél 2 volt. Nem tudom mennyit futhattam de az biztos hogy nyugodt és fáradt voltam. A mai nap első étkezését csak most tudtam megejteni. Miután ettem megleptem Inot egy látogatással. Nagyon örült nekem és az ötletemnek hogy mennyünk el valahova bulizni. Sajnos túl sokat reméltem pénteken. Nem történt semmi érdemleges se a bulin se utána. A napom így elég fárasztó és lényegtelen volt legalábbis úgy tűnt. Az egyetlen dolog ami érdekes volt az egy sajnálatos baleset volt bár nem volt olyan rossz. Na de nem gondolkodom ilyeneken ha eszembe jut hogy ő az akkor kiráz a hideg. A napom végén ismét otthon aludtam ami tavalyhoz képest elég rossz átlag. Reggel megint 8 kor keltem és ismét Tsunade jóvoltából. Kezdem unni hogy mennem kell ha hív. Amikor elindultam egy különbségvolt a tegnapihoz képest. Iszonyatos izomlázam volt a tegnapi futástól. Magában még nem lett volna sok de a mellette lévő többi dologgal már az. Megérkeztem és elkezdtünk próbálni. Megint eléggé siettünk. Most rendesen eltelt a tánc és hamarabb elmentem mint legutóbb és ebben zavart valami. Lehet hogy valamin törte a fejét hogy megint megszívasson mint mikor agyontaposta a lábam bár az kicsit béna volt, vagy lehet hogy csak programjait zavartam? Mindegy is nekem ma sincs programom eszek valamit a fájdalomra és megyek valahogy eltöltöm a mai napom is. Nem tudom mi van az idei évem dög unalom pedig a tavalyi évem egyszerűen hihetetlen volt. Nem volt egy nyugodt pillanatom sem mert vagy éppen csajjal voltam vagy a haverokkal dumáltam valahol, de most mintha valami átok ülne rajtam és talán a nevét is tudom. Sakura. Ha ő nem lenne akkor egy csomó gondtól megszabadulnék és végre megint olyan lenne az évem mint a tavalyi volt. Végül úgy döntöttem lógok a haverokkal. Felhívtam sorra mindenkit és senki sem ért rá. Hamar észbe kaptam hogy ez Naruto műve lesz azért mert azt hiszi hajtok Sakurára, de akkor is találok szórakozást. Ha nincsenek haverok akkor irány Ino meglepem egy látogatással. Múltkor is örült nekem. Mikor odaértem arra lettem figyelmes hogy senki sincs otthon ezért felhívtam.
- Szia Ino.
- Szia Sasum.
- Merre vagy?
- Oh éppen családi látogatáson vagyunk. Mért te hol vagy?
- Nálatok és be szeretnék menni de ha nem vagy otthon akkor keresek valami más helyet ahol eltölthetem valaki társaságában a mai napot. – tudtam hogy nem érti félre mivel már sűrűn fogalmaztam így. Ez egy berögződés volt az egyéjszakás csajoknak mondtam valami ilyesmit mikor nem volt Ino a listámon és ez úgy megmaradt.
- Rendben Sasum. – letette a telefont
Mi az hogy letette még el sem köszöntem és lerakta. Na ez szép. Most nincs senki akivel beszélgethetnék maximum Sakura bár tuti Narutoval van de ha nincs sem megyek el hozzá. Mára már éppen elég volt belőle.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Míg nem 1 órával a koncert előtt abba nem kellett hagynunk mivel lassan megjön az első nézőhullám. Gyorsan megbeszéltük hogy a nézőtérről fogok feljönni a színpadra és fellépni velük. Hát igen ismerősök bármit elintéznek nekem ha kell. Lassan jött a koncert elkezdték. Hihetetlen sikerük van ahogy látom. Hatalmas a közönség és mindenki őrjöng. Már egy órája ment a koncert mikor bejelentették hogy most az első számaik közül néhányat eljátszanak. Ekkor jött el az én időm. Felmentem a színpadra. Mindenki tátott szájjal nézte ahogy felmegyek hiszen ismerték a zenekart és én nem vagyok a tagja. Aztán elkezdtem gitározni. 3 számon keresztül gitároztam. A tömeg végig őrjöngött. Hihetetlen élmény volt. Mikor eljött a megfelelő pillanat levettem a gitáromat és énekelni kezdtem a következő számot. A közönség kicsit ledöbbent hogy jól gitározom és énekelek, de ez csak egy pillanatig tartott, és tombolt tovább mindenki. Nagyon tetszett az hogy én ott kedvem szerint énekelem azt a számot amit megbeszéltünk és őrjöng a közönség. A végén az egyik kedvenc számom volt amit énekelnem is és gitároznom is kellett. Hatalmas nyomás volt rajtam, de sikerült is amit a közönség tombolásából következtettem ki. Ez után én lejöttem a színpadról a banda pedig folytattam a koncertet. Lent 2 csaj beállt mellém és próbáltak elcsábítani amit élveztem is. De jó lett volna legalább az egyiket elvinni csak az a gond hogy túl sok itt az Inoval közös ismerősöm és a végén még az a sok munka amit belefektettem mind értelmét vesztené az egyik ittlévő csaj vagy srác miatt. Végül azért a telefonszámukat megszereztem ha egyszer úgy alakulna akkor még jól jöhet 2 dögös csaj. Ez után a két csaj elment. A koncert után még buliztam egyet a bandával. Elég jól szórakoztunk és semmi sem zavart minket. Egy rövid ideig Sakura és Naruto is ott voltak de aztán leléptek. Nem zavartattam magam miattuk én jól elvoltam nélkülük is hiszen a közelükbe sem mentem. Elég sokat ittunk. Végül éjfélkor jöttem rá hogy mára be kell fejezni mivel vasárnap, van vagy volt. Hazamentem és ledőltem. Reggel csak annyival volt több dolgom hogy szereznem kellett valamit a fejfájásomra mivel eléggé másnapos voltam. Mindezek után megindultam a suliba. Mikor a suli utcájába értem egy enyelgő párt láttam. Nem mások voltak azok, mint Naruto és Sakura. Eddig sem voltam a legjobban, de ahogy majdnem felfalták egymást, ami nem volt épp egy étvágygerjesztő látvány. Nem tudom, mért foglalkozok velük annyit, hogy majdnem elhányjam magam, de jelen állapotban nem is érdekel. E saját termembe mentem és csak akkor eset le, hogy rossz helyen vagyok mikor becsöngettek. Még Tsunade előtt átértem Sakuráékhoz. A próbájuk elég unalmas volt és kivételesen csak kombinálták a tanult lépéseket nem pedig újat vettek. Az óra után volt egy kis laza beszélgetés a haverokkal és Narutoval. Még mindig elég ellenszenves a próbákkal kapcsolatban, amit megértek. Ez után a második órán Inoval beszélgettem addig míg Tsunade be nem jött a terembe.
- Gyerekek körbeadok, egy lapot mindenki jelentkezhet egy kis egyhetes Los Angelesbe. Késve jött meg a papír hogy ilyenre van lehetőség ezért felhívtam és kijelentette, hogy nem 100 hanem 247 diák számára van hely. – na de jó de ha jelentkezem akkor egy hétre megszabadulok az oktatástól.
- Akkor akik nem mennek azok számára tanítási szünet lesz ha az osztály nagy része elmegy? – próbálkozott Naruto
- Nem. Ha más nincs akkor az évfolyam lesz összevonva arra az időre. – ezt megszívtad Naruto.
Gyorsan felírtam a nevem aztán Inoval elkezdtem megbeszélni, hogy mit csinálunk Los Angelesben, de mint kiderült nem iratkozott fel és addigra Tsunade is elment. Na de jó akkor egyedül leszek Losiban és senki nem mondja majd, meg hogy kivel mit csinálok. Csúcs. Lassan eltelt a nap és mehettem is Sakurához. Már előre rossz képet vágott az egészhez. És később jött is a rossz pillanat. Naruto pont a másfeles forgó alatt jött be de olyan halkan hogy azt mi nem vettük észre csak akkor mikor már az ökle majdnem a képemben volt. Úgy sikerült elkerülnöm hogy hátrahajoltam és közben Sakurát is emeltem magammal.
- Az isten szerelmére ha megakarod verni akkor legalább úgy tedd,hogy nekem ne essen bajom. Sasuke te meg ne használj védőpajzsnak mert nem Narutotól fogod kapni az öklöst hanem tőlem! – hé ki mondta hogy én tehetek mindenről.
- Ki használt téged pajzsnak én csak elhajoltam a támadástól. Tehetek róla hogy nem hagyott Naruto időt arra hogy elengedjelek előtte. - ekkor észbe kapok s elengedem Sakurát
- Nem mi? Azt tudtam,hogy hülye vagy de még hogy vak is! Naruto te meg ne settenkedj mert te is kapsz! – tudod nem te vagy az első aki az eszembe jut akkor mikor egy ököl éppen a képem felé tart.
- Még hogy settenkedek még köszöntem is csak te túlságosan el voltál foglalva a kis Sasukéddel. – még hogy köszönt némán belépett és már ütött is.
- Én Sasuke? Hagyál békén ezzel a gyökérrel,vagy talán ennyire süketnek nézel? Nem köszöntél! Amúgy is én a TE barátnőd vagyok! – nem vagyok olyan ízlésficamos mint te „haver” és nem vagyok gyökér.
- Naruto te nagyon hülye vagy ha azt hiszed hogy egy ilyen hülye libától bármit is akarjak ez egy kis senki én ennél csak milliárdszor jobb csajokkal kezdek. – bár Inoval lehet mellé fogtam.
- Igen? Nah jó eddig eltűrtelek de most már nem kegyelmezek! – és már be is húzott. Hú ez váratlan volt. Nem tudom mit teszek ha még egyszer ilyet mer tenni.
- Igen képzeld, és ha még egyszer ilyet mersz tenni akkor véged van kislány nem érdekel majd hogy csaj vagy meg ki akar megvédeni. – na ehhez mit szólsz?
- Ha egy újjal is hozzáérsz Sakuhoz véged! – oh de félek neked úgy is tartozom egy veréssel.
- Jaj de félek Naruto. Ja és ezzel tartozom már. - ekkor egy gyomros sorozattal ajándékoztam meg Narutot
- Fuh de megverlek! – Ekkor nekem rohant egy újjab öklössel amibe Naruto is betársult. Egy pillanatra a földre rogytam és kirúgtam mind a kettejük lábát.
- Na akkor én jövök. – Naruto gyomros sorozatát most ismételjük egy kis ráadással a szeme alá.
Ekkor Sakura elkapta hátulról a hajam és a fejemet a falba vágta majd a földbe akarta volna vágni de nem adom ilyen könnyen. Gyorsan leraktam a két kezem egy darabig hagytam hogy vigyen és hajoljon és aztán hirtelen kinyomtam magam és lefejeltem, majd neki fordultam és egy öklöst indítottam. Ekkor hárította az ütésem és megajándékozott egy öklössel. Ekkor meglátom hogy Naruto kelne fel. Neki rohanok gyomron rúgom elemelkedik a földtől aztán hátba könyöklöm és ismét kifekszik. Ekkor hatalmas rúgást éreztem a fejemen amitől előre indultam de meg tudtam magam tartani Eléggé kemény volt ez után meg kell röntgeneztetnem a fejem nem e elrepedt a koponyám. Nem hittem volna hogy ilyen kemény ilyet még talán Ita is csak a leg őrültebb pillanatában rúgna csak de attól hogy erős még nem biztos hogy tud is. Ekkor láttam megint megrúgna viszont kirúgtam a lábát és erre hátraesett és lefejelte a fotel karfáját. Szúrós pillantást vetett rám amiből leszűrtem nem lett túl komoly baja. Ez után észreveszem hogy Naruto megint nyöszörög és kelne mire csak oldalba rúgtam amitől hasra fordult. Ekkor Megszólított mire oda fordultam erre pedig elkapta a nyakam és a falra kent. Oh ha már a falon játszunk akkor megajándékozlak vele. Megfogtam és nagy erővel megszorítottam a karját mire elengedett én pedig elkaptam a nyakát felnyomtam a falra és hasba térdeltem. A karjai a háta mögött vannak a rúgásokra pedig figyelek. Ezt megnyertem. Ekkor összetörte az én világom mivel szembe köpött. Az arcomhoz nyúltam a másik kezemmel aztán hasba rúgott. Oké ez jó volt döntetlennek. Elengedtem Sakurát és köszöntem volna el egy hétre mikor Naruto lerohant. A másik falba érkeztem meg. Na jó ezért még kapsz. Felugrottam és fejbe vágtam nagyobb erővel mint eddig valaha bárkit is. Egyből a földre esett és kirúgta volna a lábam viszont átugrottam rajta és megindultam kifelé.
- Emberek egy hét múlva folytatjuk. - választ nem várva leléptem.
Korház felé vettem az irányt és megnézettem a fejem. Nem volt semmi és mindenre emlékszem tehát mehetek is haza. Otthon nem volt semmi különös csak közöltem a kirándulást majd pakoltam is. Másnap már rögtön a reptérre mentem. Én az első osztályon utazók között voltam egészen addig míg el nem indultunk mert én voltam az a „szerencsés” aki beülhetett a „kormány” mögé. Jobban érdekelt hirtelen kik jönnek velem de ott sem volt rossz hiszen ezt figyelni míg a csinos stuardesek folyton bejöttek és körbekérdezték ki mit kér. Leszállás után Rögtön taxikba ültünk persze csoportosan és mentünk a szállodába ahol a szállásunk lesz.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mikor oda értünk a szállodába Tsunade elkezdte elmondani ki kivel lesz egy szobába ugyanis ezt már meg tervezte, de mikor már nem igazán hittem hogy lenne rajtam kívül más akkor elkezdett egy kis monológot:
- Sajnálatos módon nincs csak már egy két személyes szoba ezért nem volt más választásom mint hogy van egy kevert párosunk. – ezt még fél napig folytatja ha nem szakítom félbe.
- Nem kell a szöveg kivel leszek egy szobában? – kérdeztem rá bár ez egy kicsit nyers volt de nem érdekelt a szövegelése.
- Sasuke ha ennyire tudni akarod elmondom hogy Sakurával leszel egy szobában. – mi van itt Sakura és hogyhogy egy szobában leszek vele?
- Mi van? Én nem leszek vele egy szobában! Nem lehetne cserélni valakivel? – oh csak lehessen
- Nem sajnálom de mással veszélyes lenne együtt hagyni téged. – mintha olyan lány lenne aki nem tud magára vigyázni vagy olyan akit bárki megkörnyékezne csak egy olyan hülye van Naruto.
- Aha...Veszélyes mi? Inkább meghalok mint hogy vele menjek.. nem lehet visszamondani? – na de már itt vagyunk hogy mondja vissza?
- Egyet értek Sakurával. – abban hogy nem leszek vele egy szobában
- Sajnálom de már meg van mindenkinek a szobabeosztása és így legalább több időtök lesz tanulni a táncot – mi extra tanítás. Na ne én nem ezért jöttem.
Ez után megláttam hogy Sakurát is olyan indulat fűti mint engem. Mind a ketten kinyírnánk Tsunadét. Lassan megindultam a szobába majd rögtön a hálószobát támadtam meg ahol elkezdtem kipakolni.
- Sasuke! Azaz én sajátilag ki PC-zett ágyam! – förmedt rám karba tett kézzel
- Az lehet de én már itt vagyok és mint mindjárt látod el is foglalom és fekszek egy kicsit - erre kifeküdtem az ágyba
- Na nem én fogok az ablaknál feküdni ugyanis nem bírom a bűzöd! – Förmedt rám megint. Kinek néz ez valami hajléktalannak vagy Narutoval kever össze.
- Oh bocs de szerintem összetévesztesz valakivel én egyes pasaiddal ellentétben ismerem a higiénikus élet titkát. – utaltam Narutora. Kicsit hülye mondat de ez van. Lecsuktam egy pillanatra a szemem és azt veszem észre hogy lerúg az ágyról. Ekkor észrevettem hogy a csomagjaim is átpakolta azok közül amiket még nem pakoltam ki.
- Hé éppen aludni szerettem volna. Nehogy azt hidd hogy érdekel te mit hogyan terveztél. Én vagyok itt a főnök és én mondom meg hogy itt mi hogy lesz tehát vagy a másik ágy vagy a kanapé. Válassz! – nem fogsz kifogni rajtam nagyobb erőm van mint hinnéd. Tudok neked olyan pillanatokat okozni amiket soha nem szeretnél átélni.
- Te vagy a főnök? Te elvétetted a házszámot öcsém csak úgy tudatom én nem fogadok főnökömnek egy nagyképű suhancot aki a jó modorról is csak a szótárban találkozott szóval takarodás van! – o de nagy szájú valaki.
- Tudnál? Mégis mit? Hagyjál békén az 5 éves szinteddel kösz ! – ekkor lefekszik az ágyamra.
- Csak nehogy arra ébredj hogy olyan helyen vagy olyan állapotban vagy amibe nem szerettél volna kerülni. – úgy sem jön be de egy próbát megér ez is
- Áhá szerinted tollas az én hátam? Nem fogsz leitatni mert én nem szoktam inni... – nekem sem tollas a hátam tudom jól hogy szépen iszol ha van kivel és miért de most nem az italra gondoltam
- Ki mondta hogy le kell téged hozzá itatni? – na erre mit reagálsz?
- Mert józanon sem vagyok hülye! – nem kell ébren lenned.
- Ki mondta hogy ébren vagy mikor történik? – na most talán leesik neki valami.
- Ne akard, hogy a szádba lépjek! Amúgy is ha csak egy ujjal is hozzám érsz a másnapot nem éled túl! – ki mondta hogy én érek hozzád.
- Na jó ha nem érted az egészet akkor ne értsd a lényeg a lényeg ha kell elérem hogy eltűnj az ágyból, ha máshogy nem is akkor így. - befekszek mellé úgy hogy ne tudjon lelökni.
- Szálljál ki az ágyból! – mivel felé voltam fordulva szájon fejelt ami hatására magamtól estem le az ágyról. Ez nem volt szép. Piszkos trükköket nem használhatsz, de én igen.
- Na akkor ha így játszunk te ehhez mit szólsz? - felkaptam a karomba vettem és kiindultam vele a szobából. Látom hogy nekem sikerült egy kicsit meglepnem. Vajon mennyire lesz ez elég?
- Elengednél? Hányingert kapok tőled...- Elkezdett kapálózni de nem igen érdekelt.
- Nem, nem piszkos trükkel jutattál le az ágyról ezért így jártál. – na igen a fürdőbe zárni biztos jó ötlet bár ha megyek zuhanyozni akkor zavaró lesz előtte vitázni de ez van.
- Akkor dögöljél meg! - Hagyta had vigyem de tudtam baj lesz ha már leteszem.
- Na meg is jöttünk. - óvatosan megindítottam a fürdőszoba felé és amikor láttam kézzel megtartotta magát már rá is zártam a fürdőszobát.
Mikor bezártam megfordultam és elindultam majd meghallom hogy valami puffan és ez után valaki fejbe rúgott. Sakura volt az. Oh hát ha kitört és volt mersze fejbe rúgni akkor lesz mersze az ablakon kiesni??? Á azt azért nem kéne de azért ráijeszteni szabad. Elkaptam a karjait és odarántottam egy ablakhoz majd a falhoz nyomtam hogy még véletlenül se tudjon bántani majd kinyitottam az ablakot és kinyomtam úgy hogy az utcáról úgy látsszon mintha csak kihajolna. Hirtelen elkezd előre lendülni. Basszus ez képes lenne kinyírni magát. Na azt már nem míg az én szobatársam addig nem! Hirtelen visszarántottam és a földre vágtam
- Eszednél vagy? Rád ijesztek és kiugranál?
- Pontosan ha véletlenül kiesnék téged perelnének be! – rámosolygott mint aki győzött. Hát igen ezt megkaptam elég szépen
- És szerinted meg is nyernéd? – na itt a lényeg mert ellenem nem győzne.
- Meg! – a kis ego megvan, az látszik.
- Önbizalom hiányod nincs, azt látom. Na, mindegy ezt így unom. Gondolom szívesen mennél várost nézni. - hozzávágtam 80 dollárt - egy félórára órára elég lesz.
- Ne adakozz nem áll jól..- visszadobta a pénzem és elindult várost nézni. Hát, ha nem kell neki költőpénz. Nem tud róla, hogy mikor kihajoltattam az ablakon kiesett a pénztálcája. Majd visszajön, ha kell neki.
Kipakoltam mindent majd szétnéztem a szálloda szobában. Amikor beléptem a szobába még csak egy kis részt láttam a kabátoknak és a cipőknek. Innen egy ajtó vezetett be a nappali részbe. A nappaliban volt egy kanapé egy asztal és egy LCD TV. Innen 4 ajtó nyílt. Az egyik egy hálószoba két külön ággyal három nagyobb szekrénnyel és két éjjeliszekrénnyel. A mellette lévő ajtó mögött egy remekül felszerelt fürdőszoba volt. A másik oldalon volt egy konyha és mellette egy WC volt. A szobák jól felszereltek voltak mind. Nekem érdekes volt a szobák festése. Lassan elkezdtem egy számítógépet keresni. Sajnos nem találtam és mivel 22:07 volt mikor elkezdtem keresni úgy döntöttem ma inkább nem beszélek senki otthonival, mert hát csak nem azért jöttem, és amúgy sincs holnap délelőttre semmilyen tanári program szóval buli lesz ma. Meg is indultam keresni egy helyet ahol jót tudnék bulizni. Lassan sétáltam a városban keresve egy helyet ahol tudnék egy jót bulizni, de a szálloda kb. 3 kilométeres körzetében nem találtam semmit. Lassan úgy hajnali 4 órakor indultam vissza és fél ötre vissza is értem. Csöndesen elővettem a kulcsom és bemenetem. Nagyon fáradt voltam így csak gyorsan lehuppantam az ágyamra. Olyan érzésem volt, hogy valamit nem vettem észre, de nem zavartattam magam és elaludtam. Mikor reggel felkeltem egy valami szúrt szemet. Sakura mellettem fekszik és álmosan és meglepetten néz rám. Ez mikor került ide?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sajnos a sorsom nem kerülhettem el mivel felébredt:
-S -Sasuke? Te meg mit csinálsz ?
- Nem tudom. Jó kérdés felébredtem és táncoltunk.
- Elengednél? – próbált ellökni hogy ne csapódjak bele túlságosan a falba.
- Ez természetes. – elengedtem és oldalra léptem 3 nagy lépést, bár nem tudom minek.
Kizavart a szobából. Gondolom valami göncöt akart felvenni ami éppen jókor jön ugyanis lassan indulni kell.
- Nyitva az ajtó! – kiáltottam be neki
- Akkor kimehetsz.. Nekem nem fogsz hiányozni!
- Előtte nekem is lenne egy két dolgom a szobában szóval ha sietnél azt megköszönném – na igen ha rányitok egyrészt olyat csinálok amit egy ilyen senkivel nem akarok a másik pedig az hogy megint vita lenne. Ma még nem akarom hogy zengjen tőlünk egész Los Angeles. Egy rövid idő után kijött vetett rám egy gyilkos pillantást és elkezdett TV-zni. Nem hittem volna hogy ilyen gyors. Gyorsan bementem és felvettem valami normális ruhát amiben majd császkálhatok a városban. Ekkor jöttem rá hogy ezt mind a feladat keretében Sakurával kell majd. Basszus akkor ez egy rossz pont.
- Na készen vagyok mehetünk is a „feladatra” mivel itt nem csak pihenés az élet. Különböző „szórakoztató” feladatok várnak minket. – mondtam a lehető leg ridegebben.
- Szórakoztató mi? Először azt hittem de aztán, megtudtam,hogy veled kell jönnöm... – Fintorgott a képembe kikapcsolta a tv-t és már indulásra készen is állt
- Hidd el ezek nem szórakoztatóak bárkivel is kelljen megcsinálni ezeket. – mondom ismét fagyosan
- Ez sem igaz.. Nah jó menjünk. – mondta és lelkesen indult meg. Ha tudnád mi vár ránk.
- Oké akkor mehetünk és mutathatjuk meg az utcán hogy mit is tudunk. Remélem tudsz kötélen sétálni és közben mutatványokat csinálni stb. – nem tudom hogy fog reagálni attól függ hogy mennyire idevaló ebbe az iskolába.
- ... Ne aggódj nem vagyok öt éves mint egyesek! – ez meglepő de ugyanakkor jó is mivel nekem nem kell ilyeneket csinálnom.
Lassan lementünk megkaptuk a térképet amit Sakurának adott oda. Na jól van azt is meg kell szerezni.
- Na akkor ad ide a térképet. Én elvezetlek oda felállítom a dolgokat és te bemutathatod nagyszerű tudásod míg én csinálom a többi feladatom.
- Asszedd én nem tudok térképet nézni vagy mi van? Ne nézz madárnak! – ezzel elindult a jó irányba és mivel sok dolgom lesz így inkább nem akartam előre is feltűnést kelteni
- Na akkor itt is vagyunk a téren és ott vannak az eszközök. Két perc és fel is lesz állítva minden. – elkezdtem felállítani a felemás korlátot, kifeszítettem a kötelet, és a szekrényt is felállítottam amin át kell ugrania és pöröghet a levegőbe ahogy akar. Szivacs nincs sehova tehát ha ront akkor sérül. Remélem elég ügyes nem akarom fedezni a korházi költségeit.
- El sem hiszem egy profi kis edzőpálya... – nagyokat kezdett nézni és körbenézett mindent talál-e hibát. Sajna ez nem fog sikerülni mivel tudom hogy kell megcsinálni ha nincs szivacs. Lehet nem tetszik neki de ez tökéletes. A hibát maximum magában találhatja meg.
Nem talált hibát és elkezdte a mutatványokat. Először a kötélre ment és elkezdett különféle ugrásokat csinálni rajta. Egyszer azt hittem elrontotta de direkt nem lépett a kötélre mert kézzel akarta elkapni majd fellendült a kötélre. Nagyon jól nézett ki. A mozgása is tökéletes volt a mutatványokhoz és kecsesen mozgott. Néztem egy darabig, majd megkaptam a szórólapokat és egy plusz feladatot is mivel én tudok mindent. Fel kell majd a végén vinnem a kötélre fel kell mennem és együtt kell valamit bemutatni. Rendben akkor már csak egy feladatrészhez nincs cuccom. Gyorsan szétosztottam valami verseny időpontja és helyszíne van rajta jelentkezési hellyel és jegy vásárlási lehetőségekkel. Kihasználják az ittlétünk. Ingyen munkaerő. Nem csodálom hogy mennyi mindent álnak nekünk. Idő közben átment a felemás korlátra. Eleinte csak körbe-körbe haladt a felvett lendülettől ami nem olyan nagy szám, majd hirtelen megfordult és egy speciális forgó ugrást hajtott végre. Tökéletes másfél fordulat volt. Ez után szinte azonnal vissza is ugrott majd egyszer megfordult, lendületet vett és átugrott a másikra. Amikor felfelé lendült megállt széttárta a lábát. Tökéletes spárga a levegőben majd átugrott a másik korlátra egy kis lendületszerzés után. Ez is sikeres volt. Ekkor megjött a kis magnó ami mellé járt egy partner is. Ez remek nem Sakurával kell majd táncolnom. Csacsacsa, tangó és szalsza. Akkor most pedig nézhetek rá. Mint látom nem ment át a szekrényhez vagy csak lemaradtam a szaltóiról meg a hasonlókról amiket ott csinált. Már éppen úgy gondolta befejezi mikor is én jöttem. Elkaptam a karját felugrottam a kötélre ő is felmászott és a két végére mentünk. A kötél amit kifeszítettem 20 méteres és elég erős hogy 5-6 embert elbírjon. Na akkor kezdhetjük is. Megindultunk és a levegőbe ugrottunk forogtunk csak hogy túl magasra ugrott Sakura és egy kicsit nekem jött. Mind a ketten kibillentünk az egyensúlyunkból. Ezt tuti direkt csinálta de semmi gond megússzuk. Ekkor megláttam nem jó irányba érkezik segítettem ezen egy enyhe lökéssel csak ezzel elment az esélyem a kötél elkapására és estem. Végül talpra érkeztem csakhogy nem a legjobban. Nem tudom hogy mi baja lett a lábamnak de iszonyatosan fáj. A bal lábam hamarabb érkezett le és nem volt időm behajlítani a térdem. Elég komoly sérülés származhat ilyen esésekből. Elhitettem mindenkivel hogy ez direkt lett ilyen. Ez után Sakura lejött én pedig gyors és fájó lépésekkel megindultam szétszedni a dolgokat.
- Na mi van?- Segítettem neki szétszedni a terepet.
- Semmi különös. Ugye visszatalálsz magadtól is és ezt oda adod Tsunadénak. – nyomtam a kezébe egy levelet.
- Vissza!.. – elindult hál istennek a levéllel. A levél annyi hogy végeztünk a feladattal. Mivel nem leszek ott meg fogja kérdezni mi lett de nem lényeg.
Megindultam keresni egy kórházat ahol megröntgeneztethetem a lábam. Találtam is elég hamar, és meg is csinálták. Hosszában megrepedt a csont. Még nem komoly de ajánlott hogy a lábam védjem az ütésektől és ajánlott egy pár hétre az akrobatika kihagyása is. Remek akkor a feladatokat már most el lehet felejteni. Kiírt egy bokarögzítőt. Eleinte nem tudtam miért de mikor megvettem rájöttem. Apró vaslemezek vannak belerakva a rugalmas műanyagszerű anyagba. Ez felfogja a lábamat érő külső támadásokat. Sakura rúghatod a lábam nem lesz gond ezzel. Lassan megindultam vissza. Nem tudom milyen plusz feladatot kaphatott még Sakura de reményeim szerint már aludni fog mikor visszaérek. Míg sétáltam a városban egyszer csak lövöldözést hallottam majd egy tucat ember hátrált ki egy sikátorból és közben lövöldöztek. Én is jó helyen sétálgatok mondhatom. Megindultam amilyen gyorsan csak tudtam. Látom ahogy előttem csapódnak be a golyók. Sokkal több érkezhet mögém ami aggaszt. Mázlim van hogy pont elég gyors vagyok. Hihetetlen hosszúnak tűnt nekem ez a táv. Hihetetlen lassan telt el nekem ez az idő. Minden pillanatban úgy éreztem hogy telibe talál egy két golyó de tudtam ezt csak én hihetem így. Hihetetlen volt nekem mikor egyszer csak nem volt több lövéshang. Nem mertem abbahagyni a futást mert a végén még lelőnek. Ezzel egy gond volt. Belerohantam, egy autóversenybe ahol majdnem elütöttek. Hál istennek éppen időben ugrottam fel és csak súrolta a cipőm talpa az autót. Ez után folytattam a futást. Ez után belerohantam egy utcai verekedésbe. Na szép eddig semmi most minden. Gyorsítottam mivel elkezdtek kergetni. Egyszer az egyik srác elkapott mire csak egy fordulat és egy gyomros volt a válasz. Ez után teljes iramomba kezdtem el futni. Két perc alatt beértem úgy fél kilométerről. Nem az az eszeveszett rekord de nem tudom mennyire fáradtam ki addigra. Lassan felmentem és lezuhantam a kanapéra, és elaludtam. Arra ébredtem fel hogy Sakura haragosan néz és valamit teker rám. Mi az megkötöz. Ez után észrevettem hogy a mellkasomat kötözi éppen. De mért kell kötöznie a mellkasom? Mi a franc történt és mért néz rám úgy mint aki ki akar nyírni?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Te normális vagy? - Kezdte idegbajosan...
- Maradj csöndbe inkább míg kötözöl majd utána üvöltözhetsz addig viszont csend és lenyugodni! – üvöltöttem rá.
- Kötöz a halál azt hiszem így már magadnak is megtudod csinálni ha már egymagad mindent ilyen szépen megtudsz oldani!..- Mondta nyugodtan. És felállt mellőlem.
- Kösz. Na akkor nem volt itt senki aki be akarta volna törni az ajtót vagy aki lent kiabált volna valami idegen seggfej miatt. – na igen tudom mit reagálnának egy idegbajos halálba rohanó csávóra az emberek. E közben folytattam a magam bekötözését.
- Te mit álmodhattál öcsém? – úgy nézett rám mintha most szöktem volna a sárgaházból
- Bocsi csak aki végigrohant egy maffiaháború kellős közepén, egy illegális autóversenyen és egy illegális utcai bunyós helyen az inkább megkérdezi az ilyeneket. – na igen de ha nem bénáztál volna a túl magas ugrással nem lett volna ez Sakura.
- Te meg mit szívtál? Bár igaz ahogy elnézem megfizethettél az anyagért.. na mind egy ha Mr. tökéletes ellátta a sebeit majd
- Nem szívtam én semmit - csak a túl magas ugrásod után estig vizsgálták a lábam és aztán meg szépen átmentem a Los Angelesi éjszakán, amit nem éppen így akartam megélni. – na igen ez igaz. – És ha nem bánod ma megtanítok neked mindent és soha többet nem kell táncolni.
- Akkor hajrá! – oké legalább vége lesz.
Három órán át táncoltunk és folyamatosan szívatott. Elegem lett belőle. Egyszerűen készen vagyok. 2-3 lépés minden táncból és megvagyunk, de a következő 2 hétben tuti nem oktatom mert elegem van belőle.
- Mostantól 2 hétig ne is számíts semmi féle oltatásra mert nem fogsz kapni. Ha Tsunade azt mondja oktassalak maximum elmegyek hozzátok és beülök valahova. – bár nincs túl sok kedvem hozzá.
- Majd Tsunade szépen elmarad... Amúgy is ha eljössz a kutyaólban lesz a helyed! – megy a halál a kutyaólba.
- Reményeim szerint nem kell elmennem hozzád de ha mégis akkor egy helységet lefoglalok magamnak ami lehetőség szerint nem lesz megközelítve általad míg ott vagy. – de ha mégis elleszek.
- Ezt foglalja magába a kutyaház. – mi van ők a házban tartják a kutyákat vagy mi???
- Ha a kutyád a házban lakik és szobában van nem kutyaházban akkor felőlem. – próbálom elszórakozni a témát bár nem tudom miért akarok ilyen lenni mert ez nem én vagyok, bár amit ő ismer sem én vagyok de ez mindegy.
- Ne reménykedj.... – gondoltam.
- Ha most megbocsátasz lefürdőm újrakötözöm magam és lefekszem. – na remélem ez ellen nincs gondja.
Én elmentem fürdeni ő pedig leült a TV elé. Mikor kijöttem nagyon benne volt a TV nézésben és kivételesen nem volt kedvem idegesíteni így lefeküdtem az első ágyba, amit megláttam a szobában. Vita lesz belőle de nem érdekel. Ez után bealudtam.
- Ébresztő paraszt! – üvöltötte a képembe amire felébredtem. Jobb ébresztést nem tudtál kitalálni?? A vége Tsunade lesz ismét már érzem hacsak nem kötök néhány kompromisszumot.
- Legközelebb kérlek ne így ébressz mert Tsunade ismét bezár minket. Egyébként mit szeretnél.
- Mi van puhánykám lakatot vetté a szádra amúgy is tudod, te hol alszol? – na igen ezt vártam
- Igen az ágyban amit elsőnek megláttam. – magamra nézek. – Oh már megvan mit felejtettem el köszönöm hogy elkezdted legalább a sebeim újrakötözését. – de nincs kedvem ehhez. Mindazonáltal ez a legjobb út egy 1-2 napos „békeidőszakhoz”.
- Fejezd már be elhányom magam tőled... – ezzel lerúgott az ágyról és lefejeltem a földet. Látom tetszik neki. Hát igen így próbáljunk meg békét kötni. Jöhet a B terv.
- Na most vége lesz a béke kívánó énemnek. – ekkor neki estem szegény Sakurának.
- Mér asszed nekem jobb,h itt vagy ne hogy már azt hidd,hogy én csak simán azért vagyok,h basztassalak mert ha ezt hiszed nagyon tévúton haladsz! Nekem se jobb ám,hogy itt téged kell pátyolgatnálak, szóval állítsd magad alapállásba! – ezt szerinted nem tudom.
- Na ha így állunk akkor egyezzünk meg egy két dologban nyugodtan hogy ne legyen probléma ez után és addig elviselhetőbbé váljon számunkra a másik. – fogalmazás karó hatás kérdéses.
- Én eddig is nyugodt voltam még ha nem is látszott... – oké de ahhoz ami ez után jön kell egy kis idegzet.
- Mennyire vagy híve a különböző időbeosztásoknak?? – na ezt jó lesz tudni mivel ez egy jó módszer lenne a találkozások csökkentésére.
- Időbeosztás?..- Na igen én aki mindig azt csinált amit akart…- Megpróbálom...
- Na akkor a fürdő és a konyha használata na meg a TV amit én konkrétan nem hiszem hogy nézni fogok mert ezek után buli jön. Ja és ha ez megvan jöhet a legfontosabb kérdés majd ami az ágy. – szerintem hamar megoldom ezt a gondot.
- Na figyelj engem nem érdekel mit csinálsz ha nem kötsz bele abba amit csinálok ha nem parancsolgatsz addig jóban leszek veled viszont nekem is van egy két kívánságom az ablak melletti ágy az enyém a tévé ha nem nézed akkor az enyém buliból meg ne hozz ide senkit és viszonylag jóba leszünk!
- Oké ha ez így van akkor az ággyal eddig mért volt problémád? – a világ legfontosabb kérdése.
- Nem hogy örülne még kérdezget is.... - csapott egy hatalmasat a homlokára. Lehet hülyeségnek tartod de én erre kíváncsi lettem volna
- Hát ha az ember még kíváncsi sem lehet. Mindegy. Megvan minden ami neked kell?? Van valami amit szeretnél lefixálni mert mint észrevettem nem igazán érdekel az ötlet. – na igen hozzáállása zéró alatt van.
- Jól vetted észre és nincs semmi egyéb én kitudok jönni az emberekkel, ha azok nem piszkálnak... – na igen mondja az aki miatt a viták indultak, de ez mindegy.
- Rendben akkor lelépek miután rendbe raktam magam. Nem érdekel mit csinálsz vagy hogy mi lesz a lényeg hogy juthassak el a szobáig épségben és legyen ágyam a többit holnap elrendezem ha netán lerészegednél és szétvernél mindent. – na igen ezt a múltkori beszélgetés után nem lehetett kihagyni.
- Mintha engem érdekelne... És ne félj ez nem fog megtörténni, csak kerüljük már el egymást jó messziről – nézett rám könyörgő szemekkel. Tudom mit akarsz és már lépek is le nyugi csak befejezem a sebem bekötözését.
Ott mellette elkezdtem bekötözni a hasam és a mellkasam hogy jó legyen végre és nehezebben szakad fel majd így buli közben. Míg kötöztem kirohant a szobából. Oh csak azt kellett volna látnom vörös e az arca. Vajon tetszett neki, bár nem hiszem de a kíváncsiság ott van bennem.
- Legalább vártad volna míg kimegyek! - Ordította vissza és becsapta a legközelebbi ajtót
Oh elég jó hatást érhettem el. Bár nem tudom hogy így hogy tudott bekötni félig meddig. Lassan bekötöztem magam és elindultam kifelé. Lassan találtam egy jó kis discot. Bementem és körbenéztem. Kerestem valakit akivel elszórakozhattam volna de itt hirtelen nem volt senki. Na akkor igyunk egyet és irány a tömeg. Ott biztos találok valakit. Bementem és buliztam. Sajnálatos módon nem találtam senkit. Biztos hogy van valaki akivel szórakozhatnák egyet. Most valahogy nem találok senkit. Múltkor helyet nem találtam most pedig személyt. Szombaton talán már az is lesz, viszont az sokára lesz. Nekem most kell egy csaj. Sajnos nem találtam ami eléggé lehangoló. Az összes jó csaj foglalt?? Olyan sehol sincs hogy mind foglalt aki discoba jár. Mivel nem volt senki akivel elszórakoztathattam volna magam ezért visszamentem a szállodába. Ismét egy rossz nap. Nincs szerencsém mióta Sakura megjelent. Sajnos ez tény. Előtte minden napom sokkal szórakoztatóbb volt még akkor is mikor nem volt egy éjszakás kalandom, de azóta hogy itt van minden napom pokoli. Ki kell találnom valamit, hogy így is el tudjak szórakozni. A viták csak feszültségoldásnak voltak jók de a végeredmény ami ezt követte szörnyű volt. Összezártak vele. Nem tudom hogy élnék túl még egy olyan napot amin össze lennénk zárva. Ki kell találnom valamit arra hogy a folyamatos feszültséget oldjam valamivel azután már könnyebb lesz a szórakozásra koncentrálni. Ha minden összejön akkor a következő néhány nap igen élmény dús lesz. Éjfél tájt van már. Nincs ébren, de valószínűleg még csak egy két perce feküdhetett le mivel a fürdőszoba szauna hatást keltett annyi gőz volt benne. Lezuhanyoztam mivel eléggé sokat táncoltam és egy kicsit józanabb is lettem. Talán nem kellett volna erősebb piákat innom viszont akkor nem oldottam volna ennyire a hangulatomat míg táncoltam. Mivel nincs fent és a tánc is kimerítő volt lefeküdtem. Másnap arra kelek hogy valaki ül az ágyam mellett…
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy nő ül mellettem. Tsunade az. Nem a Sakurával közös szobában vagyok. Mi történt már megint?
- Mikor sérültél meg?? – basszus felszakadhatott a sebem és nem vettem észre.
- Nem rég. A második napon hogy ide jöttem. – na igen most már nincs mit tenni. – De honnan tudja?
- Egy lány látott néhány csepp vért a szobátok előtt és mikor bement meglátta hogy a takaró is véres. A sikolyára mindenki felkelt. Sakura elmagyarázta hogy egyszer már ellátott, de azt nem mondta meg mikor. – na jó úgy tűnik ez minden nap fel fog szakadni. Mia francot csináljak így.
- Értem rendben ez után jobban figyelek majd még ennél is. Biztosra veheti hogy… - Tsunade miatt nem tudtam befejezni a mondatot.
- Nem érdekel. A mai napra idekötözünk és gyógyszerezünk mint ahogy látod ezt megkezdtük és még a vérveszteséget is pótoljuk. Már majdnem veszélyes mennyiség az amit vesztettél eddig. – na igen és ki a franc álja ezt az egészet és ki engedte meg. Ugye nem…
- Ugye nem telefonáltak el hozzánk. – na igen ha otthon megtudnák végem lenne.
- Nem. Nem is fogják, ha azt csinálod amit kell. Nem akarok most a kirándulás alatt semmi kivételezésről hallani és emellett minden esélyed elúszott a későbbiekre nézve. – basszus ha Sakura akkor nem ugrik túl magasat akkor most nem lenne ez. – Ja és még valami. A lábadról is szólhattál volna. Mivel nem szóltál így utolsó este kell tartanod egy táncbemutatót. – oh ez nem túl nehéz. – A szobatársaddal, és a nem profi szintű táncot nem fogadom el. – na ez viszont iszonyatos gond. Ha ő azt akarja hogy ilyen szinten táncoljunk az három műsortáncot jelent aminek hibátlannak kell lennie. Emellett a lehető legrosszabb partnert kaptam aki biztosan nem segít majd nekem. Most már tényleg elegem van a Sakura megjelenése óta tartó balszerencse sorozatból.
- Nem lehetne mással?? Ő még ehhez közel sem tud eleget és amilyen biztos nem lesz benne a próbában csak azért, hogy nekem kárt okozzon vele. – na igen a választ tudom de a kérdés jogos.
- Nem. Éppen ezek miatt választottam őt. Ha olyan kiváló táncos vagy mint amilyennek tartottalak akkor még így is menni fog minden. – kösz de a csillagokat ne hozzam le az égről?
Ez után kiment és agyon isten kit küldött be. Hát persze hogy Sakurát.
- Nah mi van? Üldöz a szerencse Mr. tökéletes? Ha nem sérültél volna meg akkor most nem kéne pátyolgatnalak... – mondta halálos nyugalommal. Na ez sem a szokásos Sakura.
- Bocsáss meg Ms balszerencsehozó de a te pátyolgatásodra nem vagyok kíváncsi. – mondtam jegesen.
- Nekem így is jó de akkor ne panaszkodj ha véletlenül napokig nem jutsz kajához... – ezzel megfordult. Mi van? Arról nem volt szó hogy a kajámat is ő hozza.
- Várj azért a kaját itt hagyhatnád. – szóltam utána jegesen de éreztetve hogy enni akarok.
- Old meg! – válaszolta egy győztes mosoly keretében majd kiment a szobából. Na azt már nem. Ha kell megszenvedem a kajámért. Lassan megpróbáltam kiszabadulni amivel feltűnt hogy gurulós az ágy és ha elég ügyes vagyok a fékezők ellenére mozgatni tudom. Ez egy korházi ágy ebben az esetben. Lassan de biztosan haladtam a kilincs felé. A lábammal ügyesen kinyitottam és már gurultam is a folyosón.
- Sakura a kaját mondtam hagyd bent. – ekkor négy lány is kinézett a szobájából és odarohantak az ágyamhoz. De jó nekem már csak ennem kellene és a menyben érezném magam. Ekkor meglátom ahogy rám néz egy pillanatra majd rohamléptekkel indul meg valahova. Nem is gond ez most. – Hé lányok tudjátok szívesen elszórakozom veletek de előtte szeretnék enni mivel ma még nem ettem semmit és tegnap este fárasztó napom volt. - Rögtön sarkon fordultak és hoztak is enni. Nem tudtam válogatni csak úgy tömtek. Egyikük sem hozott túl sokat és így pont elég volt. Okosak voltak és nem akartak vitatkozni. Szép már csak a plusz szórakozás hiányzik. – Na jó ha kikötöztök mehetünk is bárhova. – erre mindegyik visszament a szobájába. Rendben ha már kint vagyok akkor kioldom magam. Egy fél órányi vesződés után sikerült kiszabadulnom.
Gyorsan visszatoltam az ágyat. Mivel nem engedtek el gondolom Tsunade mondta nekik vagy csak szimplán megsértődtek. Nem tudom de az biztos hogy így már nem mennének velem sehova főleg nem az ágyba. Na akkor induljunk meg a városba valahova. Megnéztem egy órát. Éppen hogy csak elmúlt dél. Elmentem keresni egy kis kávézót. Jó hely lehet ismerkedni ha jó személyt talál az ember. Leültem egy nem túl feltűnő helyre ahonnan láthatom azokat akiket kiszemelhetek magamnak. Mit ad Isten Sakura is itt van néhány személlyel. Vagy nem vett észre vagy csak egyikünk sem akar tudomást venni a másikról. Néztem de egy igazán jó fogás sem jött be addig míg Sakura bent volt viszont amint kiment azonnal odajött hozzám egy egészen jó csaj. Na igen elment a balszerencsém.
- Leülhetek?? – oh ezt még kérdezni sem kell
- Persze. Foglalj helyet. – Na hogyan is kezdjük. Mondjuk egy meghívással? – Meghívhatlak valamire? Egy italra vagy valami másra? – na igen ilyen helyen nem igen szeretek felszedni senkit. Szeretem a kihívásokat de rossz érzésem van akkor ha ilyen helyen próbálkozom. Nem tudom miért de így van.
- Persze. Sűrűn járok ide de ritkán hívnak meg.
- Én most vagyok itt először. – béna téma de ez van. Lassan járj tovább élsz.
- Tényleg? Hova szoktál járni?
- Oh nem hiszem hogy ismered. Konohában van és hát gondolom te idevalósi vagy, vagy legalábbis amerikai.
- Na igen tényleg az vagyok, de tudod … - és már kezdte is a fél órás monológját. Sok titkot elárult ami azt jelenti megbízik bennem. Nem is tudja mivel jár ez. Amikor végre szóhoz juthattam volna akkor rögtön jött egy csávó aki elég ideges képet vágott. Na nem. Ugye nem a volt pasija akit velem akar lerázatni?
- Mit csinálsz te ezzel a sráccal? – oh így jönne be a következő csajjal minden mint ahogy ezt eltaláltam.
- Ran… - félbeszakítottam.
- Nem érdekel a ti kis szerelmi perpatvarotok. Nyugodj meg még csak most kezdtünk el ismerkedni. Nem miattam hagyott el ha elhagyott és nem biztos hogy meg akart csalni ha nem hagyott el. Még csak 5 perce beszélgetünk. – mondtam végig fagyosan ami mind a két felet meglepte.
- R-rendben. – hirtelen ennyit tudott mondani a srác. Gyorsan leléptem mert most nincs kedvem korházba küldeni szegény srácot. Ahogy benéztem látom elkezdtek beszélgetni. Na ez nem semmi. Összehoztam őket még jobban pedig én akartam megszerezni. Sakura a balszerencse amit hoztál eltűnhetne már.
Sétáltam és kerestem egy helyet ahova mehetnék hátha sikerülne találni egy jobb helyet és egy csajt is. Ekkor kaptam Inotól egy sms-t. Az sms tartalma annyi volt hogy ma van a 3 hónapos fordulónk mait csak azért írt meg mert most először nem vagyok ilyenkor mellette ilyenkor. Hát igen tudom hogy neki számít és ilyenkor mindig elvittem egy… Őt mért vittem kávézóba ha nem szeretek kávézókba járni? Várjunk csak egy kicsit. Azóta nem sikerült egy csajt sem behálóznom mióta őt egyszer megpróbáltam. Vele egy kávézóban jöttem össze. Na ne már. Ino miatt lenne a balszerencsém? Már több tucat alkalommal nem jött össze mióta vele voltam. Egy egy éjszakás kalandom sem volt azóta. Oh és én még Sakurát vádoltam magamban. Na akkor mit is lehetne tenni hogy vége legyen ennek az egésznek. Az lenne az ésszerű ha automatikusan ott hagynám csakhogy azzal 3 hónap menne veszendőbe. Akkor maradunk a tervnél és gyorsítunk. Ha valami probléma van dobom, ha pedig megvan végre akkor is dobom. Már csak a mai napra kellene valaki hogy ne keljen visszamennem és egy szobában aludni… Basszus ha Tsunade észreveszi hogy nem vagyok bent akkor végem. Sprintelni kezdtem de túl későn értem vissza. Már bent várt a szobában, és iszonyatosan dühös volt.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jelezte hogy leülhetek. Gyorsan hadarva akarta volna kezdeni aminek az volt a jele hogy várt egy pillanatot míg leülök.
- Elegem van a viselkedésedből és a stílusodból, amit mostanában csinálsz az tűrhetetlen ezért ki… - fejezte volna be de ekkor egy akkorát vágtam az asztalra hogy az végigrepedt.
- Nem érdekel hogy mit mond és az sem hogy ki akar rúgatni. Maga hozta elő ezt az énemet és maga az aki miatt olyan személy mellett kell sok időt eltöltenem akit legszívesebben vízbe fujtanák és azért ha kirúg és ellehetetleníti hogy más iskolába felvegyenek akkor olyan mértékben elpusztítom az iskolájának a hírnevét hogy minden ott tanuló elhagyja és soha ne jelentkezzen oda senki. – érdekesen fogalmaztam de megértette ahogy látom ugyanis megijedt na akkor ez a kis dühös fogalmazási gond most nem okozott problémát. Nem akartam már hírtelen olyat mondani hogy kinyírom és utána megsemmisítem az iskolát mert az csak nem helyénvaló.
- Minden táncot egyszer. – jelentette ki az új büntetést amire a válaszom egy asztalra ütés volt amitől négybe tört majd illedelmesen elhagytam a szobát.
Ezután ismét elmentem egy kis városnézésre. Bolyongtam ide oda a városban. Találkoztam azokkal akik ott miattam jöttek újra össze vagy lén javítottam a kapcsolatuk vagy mit tudom és a lényeg hogy a kávézós pár volt az.
- Köszönöm hogy segítettél. – mondta a srác. Nem igazán segíteni akartam de ez van. Ekkor észreveszem hogy a kezem benyomott egy valag pénzt.
- Kösz de pénz terén nincs gondom. Vidd el belőle valahova a barátnődet. – ezzel ott is hagytam őket.
Hosszas séta után úgy döntöttem visszamegyek mert éhes vagyok. Kaját nem kapunk ami nekem érdekes de hát van ez így. Benéztem a szobába és láttam hogy szakura alszik és vagy 20 szatyor van körülötte. Mi van bevásároltak neked a barátnőid?? Na igen te nem vagy vásárlós. Hát így 20:37-kor más miatt ki sem lehetnél ütve. Ekkor felhív a bátyám.
- Csá öcsi. Mikor hazajössz lesz itthon egy kis vacsora egy cég vezetésével, akiknek vannak részvényeik tőlünk. Egy egyesítést akarnak kihozni belőle apáék, de ez most nem lényeg. A lányuk is csak akkor lesz itt és előre szólók hogy a csaj az enyém. – huh akkor az jó csaj lesz csak reméled hogy A tiéd lesz. A te csajérzéket a legmegbízhatóbb. Ha ilyet mondtál már most akkor bomba csaj lesz ha máshol nem is akkor az ágyban biztos.
- Meglátjuk Itachi. Ja és melyikcég lesz az?- Mivel most mi kirándulunk jobb lenne tudni hátha már most meglesz.
- Az Imagawa cég lesz az. Mért kérded? – na de jó ilyen nevű személy nincs itt.
- Nem érdekes. – mondtam lehangolva majd kinyomtam.
Irány a konyha hátha van valami ehető. Sajnos Nem találtam semmit amit nem kellett volna elkészíteni így a mellett döntöttem hogy nekikezdek és főzök valamit. 10-12 éves koromban sokat hagytak magamra hónapokig a szüleim és mivel nem akartam éhen halni és elég pénzt sem ahhoz hogy minden nap vagy majdnem minden nap rendeljek valamit így megtanultam főzni. Míg mindez végigrohant rajtam készült a marhahúsos, tojásos, narutos ráment. Na igen erről eszembe jutott a hülye haverom aki mostanság nem is haver de ez lényegtelen. Míg ott főztem láttam Sakura is benézett legalább egyszer. Nem tudom milyen gondolat futhatott rajta végig de szerintem valami ilyesmi: Basszus ez tud főzni. vagy Basszus ez tudja mi az a tűzhely. Na mindegy. Elkezdtem kajálni és ekkor jöttem rá hogy nem egy adagot hanem 3-at csináltam. Na akkor ha Sakura kér akkor ehet majd. Mikor végeztem elmentem lezuhanyozni majd mikor kijöttem megláttam hogy Sakura a konyhában sétálgat.
- Mit csinálsz?? – kérdeztem rá. Talán a kíváncsiság utolérte??
- Takarítok tudod ha már egyszer főzöl takaríts is magad után! ... – hát kösz kiraktam a mosogatóba hogy majd zuhany után elmosom.
- De ugye nem öntötted ki a kész kaját?? – kinézném belőle.
- A hozzávaló nem két forint ám,hogy csak úgy kidobáljam az ablakon! – na az igaz.
- Oké ez megnyugtatott. Ha akarsz ehetsz ha nem akkor holnap én pusztítom el. Nem kell félned nem mérgeztem meg. – ő pedig ezt nézné ki belőlem.
- Gondoltam de nem kell mára már van egy ebédmeghívásom! – szerintem kamu.
- Oh tehát arra vásároltál be. Szegény Naruto ha megtudja… - na igen kihúzom belőle hogy csak kamu.
- Buktad két csajjal megyek és hidd el nekem talán mégis csak jobban hisz a saját pasim mint neked! – vagy nem.
- Akkor megyek én is hátha lesz valaki akivel elleszek. – na igen egy kis esti program kellene.
- Tőlem... Amúgy ha kibírsz két olyan csajt akik egyáltalán nincsenek oda "szerény" személyedért akkor talán megengedem,hogy kifizesd a kaját! - Egy gúnyos mosolyt mutatott felém. Oh csak egy baj van a kis lehetséges terveddel a telefonod a fürdőben hagytad és most nálam van.
- Ha telefon nélkül tudsz szólni a barátnődnek akkor minden okés.
- Én attól nem félnék! Nah de nekem még jelenésem van egy másik szobában is pápá! – le merném fogadni most megy szólni de talán most jól fogok szórakozni.
- Felőlem menny csak. – remélem most kivételesen szerencsét hozol.
Vártam egy darabig míg felvettem valami normális ruhát. Később Sakura egyik barátnője jött be.
- Sakura lent vár inkább nem akar balhét addig. – oh milyen okos.
- Értem és benned kit tisztelhetek?
- Ayu vagyok. – ez után lementünk na meg beszélgettünk. Odaértünk Sakuhoz majd elindultunk. Később odaértünk a gyorskajáldába. Nem nagy kunszt könnyű lesz fizetni.
- Na ki mit kér? Én fizetek. – na igen ezt megbánom ha Sakurán múlik, de nem fogom mert nem rajta múlik.
- Nézzük csak hambi! – egyszerű kérés Ayutól
- Még szép,hogy hambi! – szimpla kérés Kikitől akinek a nevét csak a táncórákról ismerem.
- Öhm Ramen! – persze az enyémet nem kérte.
- Rendben várjatok mindjárt leadom a rendelést.
- Ok. – mondta Sakura amire megindultam. Azt hittem lesz valami más belekötése is de nem volt. Nincsenek túl sokan így már vihettem is a hamburgereket és mondták hogy 5 perc és készen lesznek a ramenek.
- Itt vannak a hamburgerek. A ramenre még várni kell.
- Mindjárt gondoltuk de én legalább normális és tápláló kaját kértem, nem úgy mint egyesek... – Erre a barátnői elkezdtek röhögni. Nem tudom miért. Egy kisebb hamburgert is eszek. Nem sokkal azután hogy leültem és elkezdtem enni kihozták a két ráment.
- Na nézzük ez jobb e mint amit én csináltam nemrég. – erre Sakura két barátnője kíváncsian nézett rám.
- Hát én azt meg honnan a jó fenéből tudjam? - Gyors mentés Kikiék előtt...
- Nem a te véleményed érdekelt. – belekóstoltam és majdnem ki is köptem. - Itt ezt ramennek hívják?? Nem részletezem, hogy mi jut eszembe erről. - Sakura végighallgatta a reakciómat majd ő is megkóstolta...
- Mit panaszkodsz szerintem egész jó! – Rá volt írva hogy éppen szidni próbálna vagy csak az okot mondja hogy mért is nem ízlik de ez ahhoz képest amit én csináltam semmi. Még negatív hasonlatot sem találókra mert minden túl jó ahhoz hogy azzal hasonlítgassam.
- Ha meg tudod enni egyed de én inkább maradok a SAJÁT főztömnél. – már megint rám néztek. Ja hogy már másodszor szóltam el magam olyanok előtt akik nek tudják. Oké erre vigyázni kell. – Majd később elmondom. – mondtam Ayunak és Kikinek.
- Oké akkor kérem a te adagod is! – ha meg akarja enni egye. Oda toltam neki.
- Na akkor meséljetek magatokról egy kicsit. – fordultam oda Ayuhoz és Kikihez akik rögtön el is kezdtek beszélni. Egyszer csak megcsörren Sakura telefonja a zsebemben. – Ja tényleg még nem adtam vissza. Tessék Sakura itt a telefonod. – mutatom neki a levegőben mire kikapja a kezemből.
- Vigyáznál rá te hülye nem két forint ám! – ránéz a képernyőre és halál sápadt lett - Haló? – és már indult is kifelé.
- Na úgy tűnik fontos telefonja lehet. Na akkor ott tartottatok hogy… - ismételtem el az utolsó mondatot mire folytatták a mesélést. Egy tíz-tizenöt perc múlva visszajött Sakura.
- Ki volt az? – kérdezett rá Ayu.
- Áhh csak a pasim. – akkor halál nyugodtan mentél volna ki.
- Aha. – mondta Ayu.
- Én nem hiszem mert akkor nem lett volna ilyen ideges. – na erre mit mondasz.
- Mi közöd neked ahhoz, hogy én mikor mien idegi állapotban vagyok? – kihívás elfogadva.
- Közöm nincs csak Ayut és Kikit érdekli ki hívott valójában.
- Ha nem hiszed el, hogy Naruto akkor higgy amit akarsz!
- Na ti hisztek neki? – kérdeztem rá.
Sakura gyilkos pillantást vet a csajokra, akik megrökönyödve válaszolnak:
- Én hiszek Sakurának! – szolt Kiki
- Én pedig Kiki-vel tartok! – a nagy összetartás.
Ez után gyorsan elköszöntem és elindultam. Ayu később utolért.
- A telefonodat otthagytad. – oh de jó hogy te hoztad és nem Sakura rakta zsebre.
- Gyere. – elkezd dideregni. – Tessék a kabátom meg ne fázz.
- Köszönöm. – és már mentünk is vissza. Na ma talán végre jó estém lesz.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ayuval elsétáltunk a hotelig és közben beszélgettünk majd felkísértem a szobájáig.
- Szia majd holnap találkozunk. – nézett rám szomorúan
- Nem mehetnék be hozzád? – ekkor felcsillant a szeme.
- Nem persze gyere csak. – na akkor sínen vagyok – szeretnék lezuhanyozni nem gond ha bemegyek és utána beszélgetünk. – oh beszélgetni nem hiszem hogy fogunk azután hogy kijöttünk.
- Oh mért lenne gond. – oda léptem elé és megcsókoltam.
- Sasuke… - Már nem tud mást mondani. Na akkor ha annyira be akartál menni a fürdőbe akkor mennyünk be. Behúztam a fürdőszobába. Levettem a felsőjét, míg csókoltam. Egy pillanatra elhúzta a fejét de én ismét megcsókoltam. Nem menekülsz. Elindultam a zuhanyfülkébe és kinyitottam a csapot, mert az egy kis hangot csak elnyom az elején aztán pedig már nem lesz aki leállítson. Elkezdi lehúzni rólam a fölsőt. Ekkor meghallom, hogy valaki kinyitja az ajtót és most dobta ki a felsőm Ayu. Ekkor valaki kirántott. Sakura volt az. Nem hagytam, hogy támadjon inkább odalöktem zuhanyzó halának lefogtam, hogy se ütni, se fejelni, se rúgni, de még harapni sem tudjon és ezután csókoltam Ayut. Ha annyit akarsz tőlem Sakura most megkaphatod bár… Hülye vagyok, húzz innen. Dobtam ki és csuktam be a zuhanykabin ajtaját, amit le is fogtam nehogy bejusson. Próbálta, de végül feladta. Közben tovább csókoltam Ayut és vetkőztettem. Már csak egy szál bikiniben volt rólam pedig a nadrágot próbálta levenni, de a vizes gomb miatt nem ment neki. Először lenyúltam, hogy segítek neki de megálltam. Nem is akarom őt lefektetni. Lehet, hogy az utóbbi időben hiányban szenvedek de nekem most ő nem kell. Miért rohamoztam meg, ha nem kell? Kimentem a zuhanyfülkéből és felvettem a kihajított cuccom. Na, most legyek kegyes? Igen ez lesz az első és utolsó alkalom, hogy valakinek megkegyelmezem főleg ilyenkor.
- Örülj mert kivételes vagy. Te vagy az első és egyetlen akinek megkegyelmeztem egy egyéjszakás kaland előtt és abbahagytam. Nem tudtam hogy ekkora az önuralmam, de most már ezt is tudom és te is tudod miért támadtalak le. Remélem most örömtáncot fogsz járni. – balszerencse új foka van préda de az a préda ami van az nem jó. Ilyet sem pipáltam még. Na mindegy irány egy szoba ahol alhatok mert a közös az zárva van az biztos. Nem találtam szobát és a közös is zárva volt. Hát igen azt hiszi lefeküdtem a legjobb barátnőjével. Na akkor irány a „korterem” az hátha nyitva van. Nyitva is volt és az ágy is bent volt. Reggel mikor felkeltem nem volt bent senki de volt ott egy kis kaja és egy üzenet: Köszönöm. Na akkor ebből annyit sikerült kihozni hogy legalább reggelim van. A pénzem biztonságos helyen van nálam tehát azt Sakura nem dobhatta ki a többi meg csak nem olyan fontos. Bár szerintem inkább eladná mint kidobja de soha nem lehet tudni Sakuránál. Megettem amit kaptam a tányért leraktam az ajtó elé majd bekopogtam és bementem a szobába. Nem volt bent Sakura. Ez az első jó pont. A második hogy a holmim egy része megvan bár az ágyamra pakolva. Nem tudom mit csinálhatott vele de azért egy tüzetesebb vizsgálatot fogok tartani. Ekkor belépett Sakura.
- Neked nagyon elment az eszed hatalmas szerencséd, hogy nem fektetted le Ayut! Mert ha sikerült volna, most kiherélnélek, de beérem egy alapos kínzással is! – ekkor nekem rohant és hasba rúgott.
- Kösz hogy nem nyírsz ki. – és megsoroztam a hasát. – De azért a kínzásba beleszólnék.
Újra nekem rontott és belevágta a fejemet a legközelebbi falba. Ekkor egy gyomros kombinációval válaszoltam. Felugrott és fellökött kicsit hátra szálltam majd az ablak melletti falba vágódtam. Az ablak. Ekkor győztes pillantást vetett rám. Abból nem eszel. Gyomron rúgtam aminek a hatására hátrált és a gyomrához kapott. Meg akartam ütni a fejét teljes erőből de mire odaértem csak félgőzös volt az ütésem. Nekem rohant és neki lökött az ablaknak. Az ablak kiesett. Ekkor megint nekem rohant és hagytam is hogy kilökjön de az alattunk lévő szobába már be is tudtam menni mivel nyitva volt az ablak és az ablakkeretet is elkaptam. Gyorsan felfutottam. Berúgtam, az ajtót és kapott tőlem megy majdnem öklöst a fejére ugyanis végül direkt mellé ütöttem.
- Na végre elég?? – ha nem elmegyek és három óra múlva jövök vissza.
- Hát persze, hogy nem! – mondta majd a hajamba túrt. Mi van hiányzik a tegnap majdnem elkezdett móka. Nem csináltam semmit majd felugrott és a fejemet a falba verte. Gondolhattam volna.
- Na akkor ezt elintéztem és lépek. – mondtam hátulról belerúgtam elengedett majd elindultam lassú léptekkel kifelé. Ha akarod bunyózok még de most inkább szelőztetem a fejem.
- Gyáva nyúl! – üvöltötte utánam de nem érdekelt. Elindultam sétálni egyet.
Ki kell szelőztetnem a fejem mert nem tudok ténylegesen bunyózni egy csajjal és a tegnap este után még úgy sem. Soha sem szívleltem a csajokat verő egyéneket akkor sem ha a csaj netalántán megérdemelte szegény. És most én vagyok arra rákényszerítve egy lány által hogy bunyózzak vele. Hát igen szar helyzet a köbön. Eddig ezt így nem vezettem végig magamban de most kifejezetten jól esett hogy ezt így végiggondoltam. Kimondani talán még jobban esne de most inkább nem. Majd egy megfelelő alkalomban Sakurának a képébe üvöltöm. Lassan sétálgattam és egyszer azt vettem észre hogy egy parkban vagyok és esteledik. De jó már azt hittem csinálok ma valami értelmeset is. Lassan vissza is indultam a hotelba és közben elkezdtem tervezni hogy mit és hogyan táncolok el majd holnap. Már majdnem kész voltam a táncokkal mikor eszembe jutott hogy Sakura lesz a partnerem nem más aki nem tud táncolni és máris katasztrófa lett. Holnapra ki kell találni valamit hogy estére irtó kedves legyen mikor táncolnom kell vele különben hatalmas égés lesz az egész. Ekkor az is beugrott hogy mi csak az első feladatot teljesítettük. A többivel mi történt?? Mindegy ez nem érdekes. Gondolkodni kezdtem azon hogyan is enyhítem meg Sakurát. Mikor visszaértem aludt. Gondolom azóta hogy itt hagytam. Gyorsan keresni kezdtem a hűtőben a tegnapi ramenem amit meg is találtam megmelegítettem és megettem. Bocs Sakura de ha kérsz majd csinálok még. Ez után leellenőriztem a cuccaim hogy minden rendben van e és igen. Mindenem épségben volt hála Istennek nem kell mindent megvennem újra. Már csak egy tánc ruha kell majd holnapra nekem és valahogy Sakurának is. Megvan kamuzok egyet és elküldöm hogy vegyen még pénzt is adok majd rá neki. Ha jól körítem elhiszi és hát akkor is ha véletlenül nem szeretne vásárolni akkor is lesz oka venni és talán Ayut is el küldöm vele és hát majd csak talál neki valamit. Át is néztem Ayuhoz. Először lefagyott.
- Szia nyugodj meg segítséget szeretnék kérni. Észhez tért és ki jött a szobából. Okos reakció és még segítőkész is. Ha behív a szobába ki tudja mi történik.
- Miben kellene? – na igen már mondom is.- Mond azt Sakurának hogy hallottad azt hogy hamarosan egy vizsga lesz a táncból és kellene rá ruha is. Ez még titkos szóval nem fogja közölni senkivel egy darabig. Ezt valahogy még körítsd és rángasd el oké? – csak segíts kérlek
- És miért kellene ruhát vennie valójában? – NA igen ez jön most
- Csupán mert az, az egyik büntetésem hogy vele kel táncolnom profi szinten az összes tánctípusból egyet-egyet. –na segítesz??
- Rendben valamiből csak fizetjük. – oh ez nem gond.
- Értem itt van mondjuk 250 dollár nem is 600 dollár. Az biztos elég lesz mindkettőtöknek.
- Persze. Szia. – és már be is ment.
Visszamentem a szobába ahol láttam, hogy Sakura még alszik. Na akkor most zuhany alvás holnap pedig fájdalmas talpnyalás és önbecsülés rombolás lesz. Már alig várná Sakura ha tudná.