Arra ébredtem, hogy hideg van... eszméletlenül hideg, szeretem a hideget, de ezt a csontig hatoló hűvösséget már én sem bírom. Felültem az ágyon és észrevettem, hogy a szoba kiürült nem volt benne semmi az ágyon és rajtam kívül.. talán csak álmodom? Megpróbáltam kimenni a szobából, de az ajtó be volt zárva, az ablakhoz mentem és kinyitottam, ám kívül rácsok voltak. Be vagyok zárva, amennyire a rácsok engedik, kiülök az ablakban és bámulok kifelé. Hát, ha be vagyok, zárva akkor mi mást csinálhatnák? Csak bámultam kifelé. A szemem elnehezült és lecsukódott, hideg kezek érintését éreztem az arcomon. Ijedtemben reflexből felültem az ágyon… csak álom volt?
Ránézek az órára, ami 4:30-at mutatott… MENNYI? Hajnalok hajnalán felébredni nem vagyok én normális! Fogtam magam és távirányító szemlét tartottam több-kevesebb sikerrel megtaláltam a távirányítót az ágy alatt… Most mászhatok be érte… vagyis na, nem én annyit nem fogok, érte szenvedni inkább nem nézek tévé-t inkább benyomtam a számító gépet és vártam, míg föláll nem is kellett hozzá sok idő és már gépezhettem is. Ám egyszer csak meguntam és egyre jobban kezdett idegesíteni az álmom… Nem törődve vele ránéztem az órára, ami 7:30-at mutatott felöltöztem rendbe szedtem magam és lementem a többiekhez nagy kislányos mosolyommal üdvözöltem mindenkit mire ők mondták, hogy nekik el kell menniük erre Mikoto átölelt és egy kis pénzt nyomott a kezembe majd nagy vigyorral kacsintott egyet és már mentek is. Igen mehetek, várost nézni csak előbb még megvárom, míg eltűnnek a közelből! Leültem a fotelba és vártam azon kezdtem gondolkozni, hogy mégis... mi lehet Sasukéval, mert hát lehet, hogy csak is kihasználni vagyok, itt mégis nem tagadhatom ,hogy iszonyatosan jó pasi, és az a beszólása msn-en még mikor eljöttem nah az pedig aztán odaütött főleg,hogy a házasság hülyeség!... Ám igazából szerintem csak azért mondta, hogy biztosan idejöjjek! Hmm, ravasz, mert hát végül is elérte, amit akart… Nem szeretem, a ravasz embereket mindig okosnak hiszik magukat, és azaz igazság,hogy okosabbak is nálam.. Bár igaz ennyiből már senkit sem kéne, szeretnem hiszem talán mindenki, aki számít okosabb nálam… Gondolataim félretéve felmegyek a szobámba és öltözök valami melegben, hogy ne fázzak, meg miután ez megtörtént kimegyek a kapun és a nyomornegyed felé veszem utam meg akarom nézni mien látványt nyújt nappal az a porfészek… mikor végre odaérek kicsit sem meglepő látvány fogad ahol emberek ott verekedés ahol verekedés ott emberek. Beállok a nézőközönségbe az eggyik ilyen kis kakas párbajnál és figyelek egy lány meg egy fiú körülbelül 12-13 évesek ráncigálják, falhoz vágják, ütik egymást szánalmas látvány a kettejük harca, ámde élvezetes. Egy óvatlan pillanatban viszont a fiú hozzám vágja szerencsétlen lányt aki elájul én kaptam magam és jó ürügy okán letettem a lányt és nekirontottam a fiúnak végre verekedhetek most talán újra igaziból. A fiú miután fel ált, felém futott és felakart öklelni nah azért ennyire könnyen nem adom magam! – Ő rohant én pedig az utolsó percben elrántottam magam, és kigáncsoltam ő pedig nagyot nyalt a sárban.
- Te ribanc most megkapod! – Üvöltötte majd újra nekem akart rontani
- Mi van öcsi más harci módot nem ismersz? - Kérdeztem gúnyosan mire ő ügyet sem vetve ugrott bele újra ugyanabba a csapdába istenem azért ennyire még a leghülyébb osztálytársam sem volt balfék, pedig hányszor megszívattam jó volt nézni. Ekkor éreztem, hogy valaki hátulról megpróbál felrúgni hát, próbáld csak, egy gyors hátrafordulás keretében rúgtam oldalba az illetőt, aki meg sem állt a legközelebbi falig. Közben a kiscsávó is feltápászkodott és a tömegből egy kést szerezve próbált ügyeskedni, de lassú a kicsike… Mielőtt még bármit is csinálni tudott volna a háta mögé kerültem és leütöttem ne máár én ninja vagyok ennél jobb ellen feleket várok! Ekkor mint varázsütés egy fura fickó lépett a zsibongó és ámuldozó tömegből. Szép fekete köpenye és ruházata csak úgy csillogott a napban öregedő férfi volt akinek szemében látszott,hogy már sok mindent megélt, rövid ősz haja szépen oldalra fésülve és homlokán a Konohai fejpánt díszelgett biztosan nem erről a nyomortanyáról származik az egyszer szent.
- Kiállsz ellenem ninja lány? – Kérdezte közönyös hangerővel, nekem meg majdnem felfordult a gyomrom a szövegétől ninja lány hányadik évszázadban él ez?..
- Én ninja vagyok, a kicsinyítő jelzőt pedig nem kérem utána, na de ha már itt tartunk persze úgyis régóta vágyok már egy jó ellenfél után! – Az alak elégedetten nézett rám most meg mit akarhat?..áhh nem is lényeg most éppen az a lényeg,hogy rendes ellenfelet találtam legalábbis nagyon remélem…
- Akkor kezdjük… - Mielőtt még vissza tudtam volna szólni ő eltűnt az emberek pedig hátráltak és távolról nézték az eseményeket…
Egy kunai kés repült a hátam mögül, ami elöl sikeresen kitértem majd újabbak jöttek, de most két oldalról felugrottam így a kések egymásnak repültek.. Ez most szórakozik, vagy mi?... Ebben a percben a kések csak úgy záporozni kezdtek minden irányból én felkaptam a földről az eggyik régebben elhárítottat és védeni kezdtem magam igaz néhány be talált, de oda se neki végre ellenfélre találtam! Elmosolyodtam és árnyék klónt hívtam életre, hogy segítsen, ennek meg is lett az eredmény rájöttem. Hogy csak körbe-körbe futkos körülöttem most már csak a helyét kell megtalálnom ehhez pedig az kell,hogy milyen gyorsan fut a klónom folyamatosan védte a hátam viszont én csak álltam és hagytam,hogy betaláljanak a kések és rájöttem mikor újra a klónomhoz ért már számoltam. Pontosan 3 ra egy kunait dobtam K-re és igazam volt ott volt. A dobás erős volt és ezért szépen be is fúródott a karjába, amitől ő a földre rogyott. A klónom eltűnt és én is a földre térdeltem fájtak a sebeim, de jelen helyzetben erőt kell magamnak parancsolnom, így felálltam és el indultam az öreg felé,aki kérdőn nézett rám mintha nem is vérre menne ez a játék..végül is neki lehet,hogy nem arra de részemről a legjobb gyakorlás. A nézők abbahagyták a nyüzsgést, néma csend honolt az utcán gondolom várták a pillanatot amikor egy igazi kegyelem döfést láthatnak, vagy mit tom én egy biztos én arra készültem mikor odaértem az öreg elé felvettem az alapállást és kunai-t fogtam rá.
- Mit akarsz? Már végeztél nem? Legyőztél! – Mondta értetlenkedve
- Miért végeztem volna? nem egy egycsapásos harcra gondoltam mikor kiálltam ellened! – Nem is értem hogyan gondolhatta ezt egyszerűen nem esik le,de nem érdekel én akkor is tovább akarok küzdeni hisz ez az életem értelme… Választ nem várva döftem vállába a kunait mire ő felnyüszített.
- Nah gyerünk, állj fel még nem végeztünk! – Mondtam és agyam teljesen elborított a vér szaga, mindennél jobban szeretem a friss vér illatát. Mire az öreg feltápászkodott én már kezdtem is a csapásokat mérni rá, amitől újra össze akart esni, de nem engedhette szóval egy óvatlan pillanatomban megragadta a csuklóm és átdobott a feje fölött, hmm pedig nem vagyok két kiló az egyszer szent. Mikor kissé felfogtam mi történt felugrottam és egy olyan lerohanással készültem, mint az a fiú az előbb ellenem legalábbis csak úgy tűnt mikor az ellenfelem szabad utat akart nekem engedni a sárba ámde megragadtam és lendületből a földre vágtam, aminek köszönhetően én állva maradtam. Arccal felfelé fordítottam és gyomron rúgtam, mire ő nyüszített és elájult MIÉRT ILYEN PUHÁNYOKKAL ÁLDASZ FENNTEBB VALÓ?... Siránkoztam újra és a közönség soraiba néztem ahol észrevettem azt a lányt akit elkaptam, még mindig ott feküdt ahova raktam. Odamentem hozzá mire többen elfutottak, de ez nem zavart…
- Héé tudja valaki, hogy hol lakik ez a lány? – Kérdeztem a tömeg felé fordítva fejem mire többen ingatták a maguk buksiát, hogy nem tudják viszont az a fiú, akivel oly nagyon cibálták egymást azt mondta, hogy:
- Kövess, én tudom, hol lakik… - Én ránéztem a fiúra, aki közönyös arccal a földet bámulta felemeltem a lányt és elindultam a fiú után. Ám ekkor éreztem, hogy sebeket is szereztem, amiket el kéne tűntetnem szóval előre kiáltottam, hogy siessünk mire ő vette a lapot és kissé gyorsított magán, és nem sokára elérkeztünk egy icipici házikóhoz minek icipici ajtaja nem volt. Sőt még az ablaknak is csak a helye látszott bent nagy szakadt pokrócok és pár megtépett párna első gondolatom: csöves tanya… Letettem a lányt és elkezdtem gyógyítani a sebeit közben a fiúval beszélgettem:
- Na és kivagy te hugi? – Kérdezte egy párnára huppanva
- 15 vagyok szóval inkább a nővéred lehetnék. – Válaszoltam közönyösen
- Nah és neved is van szépség? – Ez most mit szívott adjon nekem is…
- Nincs ugyanolyan névtelen senkiházi vagyok mint ti. – Mondtam meg az igazat egy senkiházi, aki egy gazdag családon élősködik, ez lennék én.
- A ruhád nem ezt mutatja! – Hozta fel az érveit állításom ellen.
- Jelenleg egy család befogadott, de ez titok jó? – Végül is miért ne bírhatnék meg benne egy senkiházi ő is, így legalább mi kutyák tartsunk össze nemde bár?
- Rendben tőlem úgyse tudná meg senki, amúgy ha már így megnézlek, hasonlítasz arra a lányra, aki nemrég megszökött. – Ez honnan halott híradót?
- Te eggyel talán honnan tudod,hogy egy lány megszökött otthonról mert gondolom erre felé nincs tv vagy igen? – Ezt most muszáj lesz megtudnom.
- A kocsmában az eggyik meccs alatt bevágták a híradót onnan.
- És mit kerestél te kocsmába? Vagy inkább miből?
- Szóval télleg te vagy az. De vigyázz mert az ottani rend őrség busás jutalmat kínál annak aki információt szolgáltat rólad! – Bő a szókincse ez érdekes…
- Télleg? De jó akkor most bújócskázhatok a világgal… - Elvégeztem az utolsó simítást a lány sebein aztán jöttek a fiú sebei
- Nah mutasd, biztosan neked is vannak sebeid! – Fordultam hozzá mire ő már terelte volna a témát:
- Nem irigyellek de van egy jó rejtekhelyem megmutathatom!
- Nah mutasd csak azokat a sebeket!- Már sprintelt volna el de csuklón ragadtam és egy pokrócra vágtam majd kezelésbe vettem őt is.
- Az iskolában tanítottak meg gyógyítani? – Kérdezte nah most hírtelen meg az iskoláról kérdez?..Nem baj had tudja mien is az…
- Nem! Könyvekből és tapasztalatból gyógyítok mivel ahonnan én jöttem nem fordítanak nagy gondot az ilyenekre ha meghal vagy megsebesül valaki akkor úgy kell neki miért nem vigyázott jobban? De gondoltam jól jön majd ha egyszer kitör a ninja háború mivel eléggé a szélén van az ország mint kül- mint belpolitikailag…
- Aszta hugi te már 15 évesen is politizálsz? Mondjuk nekem tökmind egy ha kitör kitör itt egy percel sem lesz jobb a helyzet nem de?
- Igazad van!... Kész is vagy ugye,hogy nem fájt? Nah akkor most jöhetek én. – Szerencsére maradt annyi chakrám a két kölyök után,hogy normálisan eltudjam látni magam mikor végeztem magammal is:
- Nah és merre laksz cica? – Már megint faggatózik?
- Miért akarod tudni? – Kérdeztem közönyösen
- Kíváncsi vagyok melyik gazdag paraszt fogadott be… - Gondoltam eléggé pikkel a gazdagokra…
- Jah értem, látom nem szereted a gazdagokat.
- Még szép, hogy nem! Végül is miattuk vagyok it ... – Dörmögte az orra alatt…
- Hmm… viszont nekem most mennem kell még van egy kis elintézni valóm de előtte lehet egy kérdésem?
- Ki vele! – Nézett rám kíváncsian a gyerek
- Hallottad már azt a nevet,hogy….
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mikor végeztem magammal is:
- Nah és merre laksz cica? – Már megint faggatózik?
- Miért akarod tudni? – Kérdeztem közönyösen
- Kíváncsi vagyok melyik gazdag paraszt fogadott be… - Gondoltam eléggé pikkel a gazdagokra…
- Jah értem, látom nem szereted a gazdagokat.
- Még szép, hogy nem! Végül is miattuk vagyok it ... – Dörmögte az orra alatt…
- Hmm… viszont nekem most mennem kell még van egy kis elintézni valóm de előtte lehet egy kérdésem?
- Ki vele! – Nézett rám kíváncsian a gyerek
- Hallottad már azt a nevet, hogy Deidara Rock? – Kérdeztem kissé fintorogva
- Hmm… Nem igazán, de ez a Rock ismerős… - Próbálta jártatni agyát a fiú
- Nem baj, ha nem ismered nem vesztettél semmit. Viszont nekem már tényleg mennem kell szóval pápá! Majd egy kézjel és már el is tűntem. Gondoltam biztosan találkozunk, majd hiszen biztosan le fogok jönni pár verekedésre. A z Uchiha birtok előtt tűntem fel majd be bementem a házba és körbenéztem hátha van itthon valami értelmes létforma ám mindenhol csak cselédek nyüzsögtek akik néha megállítottak és kérdezték nincs-e valamire szükségem, mikor már kb. hatodszorra megkérdezték,hogy nem kéne e valami már nem bírtam.
- Igen valami ehetőt, ha kapnék, örülnék! – Mondtam minden idegességem visszafojtva csak hagyjanak, már békén könyörgöm! ... Bevezettek az ebédlőbe és lesték minden kívánságom, ami egy kis víz meg valami kis szendvics volt, mert hát nem igazán izgatott most az evés gondolata. Mikor végeztem megköszöntem a kaját a legelső cselédnek, akit az étkezőben megpillantottam és már mentem is felfelé még szerencse, hogy az a kis vérfoltot, amit mindvégig próbáltam elrejteni nem vették észre meg is halnék szégyenemben… Fenn a szobámban elővettem törölközőm és elmentem fürdeni mikor visszaértem a szobába átváltottam valami kevésbé véres ruhadarabra aztán fogtam és a kunaik miatt néhol szakadt ruhadarabot egy gyors tele port jutsuval az eggyik nyilvános kukába dobtam. Otthon is így szoktam, hogy ne vegyék észre, ha néha egy kissé eldurvult a játék a suliban. Vissza a szobába pontosabban az ágyra még pontosabban pedig álomvilágba mivel túl sok chakrát emésztett fel, mármint mivel otthon sem használhattam az összes chakrám mert akkor biztosan pápát mondtam volna a város összes lakójának ezért egy bizonyos szinten túl már évek óta nem mentem ennek köszönhetően teljesen elpuhányodtam és íme ha csak egy kicsit is több chakrát akarok egyszerre használni ez lesz…
Estefelé ébredtem már volt hét óra felpattantam és lementem körülnézni hátha megjött már a család. Szóval intettem Itachinak, hogy beszélni akarok vele mire ő meg arra intett, hogy menjek utána. Felvezetett gondolom a szobájába, mert nagyon úgy nézett ki és beszélgetni kezdtünk:
- Nah ki tudsz szöktetni? – Kérdeztem érdeklődve a fiútól
- Jah anyáék ma este elmennek színházba valamilyen darabot megnézni akartak téged is hívni, de elmagyaráztam nekik, hogy gyűlölöd a színházat és egyedül meg nem hagylak itthon az éjszaka közepén szóval igen eltudlak vinni! – Magyarázta hosszasan
- Egy angyal vagy köszönöm szépen! – És majdnem a nyakába ugrottam úgy örültem
- Öhh bocsi iskolai ártalom.. – Erre ketten kezdtünk el nevetni majd mondta,hogy van egy jó horrorja, amit meg akar nézni, és hogy nem érdekel-e én+horror= imádat szóval elkezdtük nézni csak,hogy az eggyik jelenetben hírtelen megcsörrent a telefon én pedig hidegrázást kaptam, amit sajnos észrevett és buzerálni kezdett vele…
- Nah mi van csak nem félsz? kérdezte hatalmas vigyorral képén
- Csend legyen, most jön a legjobb rész! – Csitítgattam mire visszafordult a tv-felé és várta,hogy mire is célozhattam, ám de pont most nem volt semmi extra azon kívül,hogy a főszereplő csajnak brutálisan bedarálták a karját… Mikor vége lett a filmnek én már majdnem elaludtam mire ő azt mondta,hogy szedelőzködjek ha pontosan odaakarok érni..
- Mi van? Már ennyi az idő?- Néztem a legközelebbi órára, ami 21:45- öt mutatott felpattantam és a szobámba siettem ahol kinyitottam az ablakot és kihajoltam felmértem mennyire van hűvös és annak megfelelően öltöztem. A kapu előtt már várt Itachi gyorsított tempóban indultunk el, hogy időben odaérjünk, a sikátornak két bejárata volt az egyiknél elbújva vártam mikor érkezik meg „kedves barátom”. Szerencsémre pontosan érkezett és már a falnak dőlve várta Hinatát, Hát őt várhatja szerintem még mindig a… Gondolat menetem egy magas sarkú kopogása zavarta meg. Hát mégis eltántorgott idáig. Úgy döntöttem nem avatkozok bele a kettejük dolgába még! Inkább hallgattam a beszélgetést:
- Megvan amit akartál! És most add ide a képeket! – Mien képeket?... Mi van?
- Türelem előtte még lássuk az iskolai papírjaim és a kolesz szobát! – Most mi van? Na várjunk képek iskolai papírok koleszszoba… Most két lehetőség áll fenn vagy megfenyegette amit valamiért ki is néznék belőle vagy… vagy nem tudok mást elképzelni,egy biztos most akarok lépni. Chakrámat kiengedve egy pillanat alatt Hinata mögött termettem és leütöttem. Mint vártam az én kedves Deidara barátom menekülni próbált, ám megérezve chakrám lefagyott.
- Ki vagy te?... Csak nem?... Te élsz? – Hűlt halt állt helyében.
- Jaaj mindjárt megsajnállak, valld be, hogy örültél mikor eltűntem vagy talán még bulit is szerveztél? – Vágtam hozzá számomra leg fájóbb gondolatokat, hiszen életem szerelme és egyben állok szemben.
- Hogy mersz… Ilyet mondani hülye lány? – Előttem termett és egy hatalmas pofont vágott le nekem, szavaiban érződött a kétségbeesés és a fájdalom. Most megzavarodtam…
- Tudod mi volt miután eltűntél? – Kérdezte rám emelve hatalmas kék szemeit. Zihált szőke tincsei a hirtelen mozdulattól hullottak szemébe, olyan aranyosan szánni való látványt nyújtott, hogy már kezdtem megsajnálni. Felálltam és szemtől szembe előbb komoly képet vágtam majd röhögő görcs jött rám egyszerűen nem akartam elhinni, amit az imént halottam… Mégis miért érdekelte őt, hogy eltűntem? Ha most össze akart zavarni hát sikerült. Miután lenyugtattam magam. Egy öklössel ajándékoztam meg pont a szeme alatt.
- És most elkezdheted regélni, hogy mivolt otthon! Kíváncsi vagyok mennyire akasztottam ki az ősöket! – Gúnyos vigyorral az arcomon néztem a lábaim előtt heverő fiúra aki szomorúképet vágva kezdte mondandóját:
- Az öcséd ugyan nem értette de anyád a lábaim előtt sírt,hogy keresselek meg mert csak rám hallgatnál! – Hmm azt hiszem ezek ketten valamit félrenéztek a naptáron még hogy hallgatnék rá…
- Szerintem ti valamit nagyon elnéztetek velem kapcsolatban! Csak rád hallgatnék ohh hogy oda ne rohanjak, eláruljak valamit? – Kabátjánál fogva húztam fel a földről a fiút és gyilkolási vágytól fűtött tekintettel vágtam szemébe mondandóm:
- Gyűlöllek! Tönkretetted az életemet, és még azt várjátok, hogy valami csoda folytán a nyakadba ugorva könyörögjem vissza magam anyám kegyeibe,hogy véletlenül valamelyik vitánk során „ véletlenül” agyonverjen kössz nem inkább az utcán rohadok meg!
- Agyonverjen ő az anyád! És sze… - De nem tudta befejezni a mondatot, mert a legközelebbi falnak repítettem, majd elkezdtem felé menni, nah és mivel szorítottad sarokba Hinata Hercegnőt? – Kérdeztem gúnnyal, a falról lecsúszó fiútól.
- Nem kellett volna annyit edzenek..- Jegyezte meg de én nem hagytam témát váltani egy kunait röpítettem pontosan a feje mellé és rákiáltottam:
- Válaszolj! – Mire halálfélelemmel kezdte regélni a kis történetet:
- Gondolom, tudod, hogy mindig is ide akartam járni iskolába? A nagy Konohai gimnázium mi mást is kívánhatnék? Viszont Tsunade elutasította a felvételi papírom zsinórban háromszor, szóval fogtam az édes kislányát és elkezdtem kutakodni utána, nem sokkal ezután meghallottam,hogy az anyja Tsunade szereti a piát szóval lefizettem pár embert,hogy kicsit nézzenek utána jobban és szerencsémre sikerült elkapniuk pár szép kis bakit ami tönkretehetné Tsunade egész karrierjét! Sajnálom a kedvenc ninjád de nekem egy álmot tört szét! – Magyarázta..ezt nem hiszem el tényleg ennyi..én meg azt hittem valami komolyabbról van szó…
- És tényleg ennyiért tetted kockára mindened? Hülye vagy ha szóltál volna már régen itt kepesztené, De hát ha neked balhé kell akkor ásd el magad nyugodtan. Jah és ha bárkinek szólsz arról, hogy élek kinyuvasztalak értve? – Lassú léptekkel indultam el „kedves” barátom felé, mikor odaértem ő már készült egy újabb csapásra viszont én kezemet nyújtva segítettem fel a földről. Meg is lepődött csak,hogy béna volt a táskát amiben elméletileg a képek voltak kiloptam a kezéből.
- Hogy érted, hogy ha szóltam volna neked? – Értetlenkedett
- Úgy, hogy szerinted csak viccből mondtam,hogy számíthatsz rám? – És ezzel oldalba rúgtam mire ő egy szép mélyedést hagyott a falban én pedig tüzetesen átnéztem a zsebeit hátha találok egy kis pénzt, nem is csalódtam találtam párezer forintot, amivel gondolom kaját akart venni meg ilyen alap dolgokat. Hát most nem veszel mivel.. és kivettem a zsebéből jó lesz nekem az ámbár még nem tom mire de jó lesz!
- Jól vagy? – Kérdezte Itachi mellém lépve, és felmérte a terepet
- Jézus ezt jól elintézted.. – Nyögte ki másfél perc után…
- Csodálkozol? ennél rosszabb rémálmot Konohába sem kívánhatnék… - Ezzel a kezébe nyomtam a táskát és utasítottam, hogy semmisítse meg a tartalmát. Majd felemeltem az ájult Hinatát isten mennyit alszik ez a csaj? ... Ita mobilját előkapva kezdte regélni egy haverjának, hogy el kéne intézni Hinata szállását éjszakára. Majd letette, és utasított, hogy kövessem karjaimban Hinatával, csak vigyázzon, nehogy eldobjam a kishercegnőt… Lassan de biztosan értünk el egy bizonyos utcába ahol már egy fekete kabátos alak várt minket, engem Itachi az utca elején hagyott és átvéve Hinát vitte a férfihez. Mikor visszaért intett,hogy induljunk.
- És mi lesz a táskával? Ha jól tudom megkértelek,h semmisítsd meg! – Jöttem elő a témával, mivel ez ügyben még mindig nem történt semmi…
- Miért végül is mi van benne? – Kérdezte nagy szemeket vetve rám…
- Jah,hogy még azt se tudod… Tsunadéról megalázó képek, de ez csak elméletileg… De ha már ennyire tudni akarjuk, nyissuk ki azután megtudjuk! – Mondtam közönyösen, de azért nagyon is izgatott, hogy mi lehet benne.
- Nyissuk! – Mondta, majd egy sikátorba vezetett ahol valamelyest több fény szűrődött be mint az előző társába.
- Nah nyissuk ki! – Mondta majd kicsatolta majd ostromlani kezdte a táska gyenge védelmét.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- És mi lesz a táskával? Ha jól tudom megkértelek,h semmisítsd meg! – Jöttem elő a témával, mivel ez ügyben még mindig nem történt semmi…
- Miért végül is mi van benne? – Kérdezte nagy szemeket vetve rám…
- Jah, hogy még azt se tudod… Tsunadéról megalázó képek, de ez csak elméletileg… De ha már ennyire tudni akarjuk, nyissuk, ki azután megtudjuk! – Mondtam közönyösen, de azért nagyon is izgatott, hogy mi lehet benne.
- Nyissuk! – Mondta, majd egy sikátorba vezetett ahol valamelyest több fény szűrődött be mint az előző társába.
- Nah nyissuk ki! – Mondta majd kicsatolta majd ostromlani kezdte a táska gyenge védelmét.
Mikor sikerült kinyitni a táskát a nagy semmi fogadott minket szívélyes látókörébe. Semmi? Azt hittem rosszul látok hirtelen, és még oda is hajoltam megnézni, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg nem csak a szemem káprázik… De nem tényleg nincs ott semmi… Ez az idióta hülye állat úgy akart megfenyegetni egy nagykutyát, hogy semmi, de semmi olyan tárgyi bizonyíték. Kis dühvel folytattam tovább utam, és mikor hazaértünk Ita felkísért a szobámba. Majd elmentem fürdeni és behuppantam az ágyba és idegesen pásztáztam a falat.
- Elegem van! 1. Az az idióta hogyan akar boldogulni Konohában? 2. Sasukéval mi lehet? És mi lesz most? Áhhhhh … Kusza minden, Mit csináljak most? Nah jó most éppen semmit szóval alvás!! – Parancsoltam magamra és amennyire tudtam kiürítettem a fejem és vártam, hogy elaludjak, ami nem következett be olyan hamar szóval sokáig forgolódtam küzdve a gondolatokkal melyek ostromolták elmém. Másnap reggel egy hangos zajra ébredtem, valami sípolt, kint az utcán… Gondolom, egy ház riasztója lehet. Ne visítson már nem tőrt ki a világháború! Kinézek az ablakon és ugyan az a tájkép fogad, mint mindig fák és a messzebb lévő házak látképe. Na mindegy felöltözök és lemegyek. Vasárnap van és itthon a család nagy része. Mikoto a pihenőben egy laptop előtt ír valamit, látszólag nem vesz észre szóval leülök a kanapéra és hangosan köszönök mire fölnéz és hatalmas mosollyal köszönt.
- Mi ez a nyivákolás odakinn?? – Kérdezem tekintetem a sípoló hang irányába fordítva.
- Biztos az eggyik háznak a riasztó rendszerével csinálnak valamit. – Mondta a géphez visszafordulva…
- Értem mi lesz a mai program? – Kérdeztem nagy szemeket vetve A nagyban mosolygó Mikotora.
- Ma éppen semmi… Ámbár ha nagyon szeretnél valamit csinálni akkor nézd át a tankönyveid reggel bevitettem a szobátokba! – Mien tankönyvek?..jah suli…Ne mááár utálom a sulit sok felesleges dolgot kell tanulni, azért,hogy mikor a csatamezőn kinyiffanunk majd legyen egy bizonyítványunk és elmondhassák rólunk,h vagy hülyék voltunk vagy jók, szóval semmi értelme nincs…. Dühösen battyogtam fel az emeletre legszívesebben felrobbannék a suli szó hallatán, mikor beértem a szobába észrevettem a kupac könyvet nem is volt olyan sok. Az első sulimban mindig a harcot nyomatták ám mikor iskolát váltottam ez megszűnt ott potom tanulás volt, ami nem tetszett, viszont hajtanom kellett ha tetszett ha nem. Viszont a tanáraim az „erőszakos visszabeszélős formám” /ami igazából csak az igazság volt egy kicsit nyersebben megfogalmazva/ miatt mindig is elítéltek. Talán ezért is utált az összes, de hát azaz ő bajuk! Neki álltam azt a kemény három könyvet nézegetni, amit kaptam távolról többnek tűnt.. Nah de három könyv? Most vagy viccelnek, vagy nem tudom… A címük felett el is siklottam, csak az éppen kinyíló oldallapokat kezdtem olvasgatni. Volt ott minden Matek meg egyéb hülyeségek… Nem is érdekelt igazán legszívesebben a sarokba vágtam volna az összes könyvet úgy ahogy van. Inkább benyomtam a gépet és vártam mikor áll fel nem is kellett sokat várni látszik,hogy nem az én gépem igaz arra sem kellett sokat várni de ez fényévekkel gyorsabb… Elkezdtem böngészni a neten, semmi extrát nem találtam, mivel a vicceket már kívülről fújom a közösségi oldalakra pedig nem mehetek fel mert letudnák nyomozni,hogy honnan vagyok fenn…. Nah jó csináljunk valami hasznosat, elkezdtem videót csinálni közben zenét hallgatni és ezzel elment egy délelőtt lehívtak ebédelni ahol elmondták, hogy holnap iskolába kell mennem… Már látom szomorú sorsom az iskolapadban… Megköszönöm a kaját szokásomhoz híven és felmentem, jobb híján újra beültem a gép elé, sokat el tudok lenni a képernyő előtt. Aztán észrevettem, hogy nyolc óra van szerintem vacsorára már nem is megyek, mert még mindig tele vagyok, a bőséges ebédtől. Szóval elmentem fürödni és bedőltem az ágyba vajon mien lesz az új suli?.. És hogyan igazoljam a személyazonosságom?... Mikor már második órája jártattam agyamat inkább újra kutakodni kezdtem jó kis bosszú, amiért úgy hagyott itt, hogy nem is szólt! Újra megtaláltam azt a kis naplószerűséget, amit azelőtt olvastam. Megtaláltam a feljegyzést a szökésem napjáról, el is ámultam mikor elkezdtem olvasni:
Hinata már megint vissza akart csábítani ismét semmi eséllyel. Elzavartam úgy hogy reményeim szerint huzamosabb ideig ne legyen vele problémám. Később beszélgettem msn-en Sakurával. Eléggé rossz hangulatban volt és azt tervezte, hogy szökni fog. Úgy döntöttem, hogy ha már szökik akkor hozzám szökjön. Egy igen jó kis trükkel magamhoz csaltam, bár ki tudja mi lesz még ezek után. Miután rávettem, hogy idejöjjön feltörtem a gépét és lementettem róla az adatokat, na meg töröltem róla MINDENT. Ez után elkezdem a kis meglepetését megcsinálni, amivel pár óra alatt kész is lettem. Remélem tetszeni fog neki megdolgoztam vele egyedül rendesen.
- OMG, mien meglepetést? És „Egy igen jó kis trükkel”? Gondoltam… ezt még visszakapod. Várjunk mi ez a kulcs? És mi van rávésve? – Futott át agyamon majd fogtam a kulcsot és követtem, amire egy kulcstartó van rátéve azzal a felirattal, hogy jobbra az első ajtó. Őőő ehhez most kedvem lett volna hozzáfűzni, hogy Balra a második ajtó! – Ahogy a szöveg mondja a pokol kapuja. Kimegyek a szobából, és kinyitom azt az ajtót, amelyikre elsősorban ráillik a leírás. És pont a zárba illik a kulcs. kinyitom bemegyek és meglátom a régi szobám tökéletes képmását. A falakon a festék pontosan ugyan olyan naplemente színű, és a bútorok ugyan nem adták vissza az én sötét Rékám színét és megrogyott küllemét. Szegény kis szekrénysorom miket meg nem élt már. És a gép sem hasonlított a régire viszont nem is bánom egy sokkal újszerűbb gép volt, amilyenre mindig is vágytam. Az ágy egy sárgás szín francia ágy volt, ami hasonlított az enyémre. És a Rékához illő komód. Várjunk a mai világban hol kapott ilyen színeket? Ha jól tudom már nem gyártanak ilyeneket vagyis ebben az országban nem gyártanak ilyeneket… Ám de milyen figyelmes, viszont egyvalamit kifelejtett a két fotelt amivel azt a kis üres helyet szoktam eltakarni amit az elrendezés hiánya okozott anno. Aztán a számítógép asztalhoz közel érve papírokat találtam. Mikor olvasni kezdtem.. Jézus példának egy álszemélyi Sherry Black névre látom megjegyezte az álnevem.. Aztán sorban megtaláltam az összes fontosabb papírt. Örültem majd megfogva a papírokat visszazártam a szobát majd, visszamentem a tényleges szobámba, és visszatettem a kulcsot és a naplót is oda ahol találtam majd lehuppantam az ágyra és eldőltem, mint egy fadarab. Másnap reggel korán ébredtem. Lássuk csak azt mondták,hogy 7-kor kell iskolába menni szóval fogtam magam és elkezdte valami iskolai göncöt magamra venni nem volt sok kedvem öltözködni szóval egy sportcipő egy farmer és egy fekete bő póló és egy táskával amit újabban az íróasztalon találtam leindultam a pihenőbe ott cselédek fogadtak akik mondták,hogy menjek csak az étkezőbe vár a reggeli miután megreggeliztem, majd minden csicskát lerázva elindultam a suliba….
- Az iskola rögtön ámulatba ejtett amint megláttam. 4 emeletes volt és hihetetlen nagy udvara. Ilyen udvarról csak álmodhattunk az előző suliban. az egész füzesítve volt és nagyon szépen gondozták. Körben fák voltak ültetve amik adtak egy kis árnyékot és gyönyörű látványt nyújtottak a sárga levelek. Amint beléptem az épületbe egy széles folyosó húzódott ami mentén rengetek nagyobb terem helyezkedett el a termek mellett ki volt táblázva melyik ez a terem és minden kanyarban táblák mutatták merre vannak a fontosabb termek a tanári és az igazgatói. Ez nekem tökéletes volt mivel az igazgatóit kerestem. Elég hosszú volt oda az út mivel az épület túl oldalának második emeletén volt de végül odaértem. Az igazgatói előtt volt egy nagyobb váró helység ahol két diák foglalt helyet, de először én mehettem be. Amikor beléptem ismét egy nagyobb szobát láttam ahol az igazgatónő Tsunade foglalt helyet...
Jó napot Tsunade-sama - Köszöntem mire. Ő elkérte pár papírom, huh, még szerencse, hogy megvannak… Aztán egy olyan fél óra múlva visszaadta a papírokat és egy tekercset nyomott a kezembe azzal a címszóval, hogy ez az órarendem. Szépen megköszöntem, ahogy egy jó lányhoz illik és megindultam a termem felé mikor megtaláltam kopogtam, hiszen már óra volt bent mikor benyitottam egy hatalmas terem fogadott modern felszerelésekkel. Az egyik, ami szemet szúrt hogy nem volt rendes tábla csak 2 nagy interaktív tábla. Az új osztálytársaim rögtön sugdolózni kezdtek mikor megláttak valószínűleg nem tudták, hogy jövök. A terem nem még egy különlegessége volt. minden padra volt szerelve egy vékony kis számítógép, ami valószínűleg érintőképernyős volt és az óra néhány anyagát lehetett vele megtekinteni. A tanár sem tudhatta, hogy jövök mivel nagy szemeket vetve rám kérdezte, hogy mi járatban erre? Alig bírtam elmagyarázni,hogy új tanuló vagyok és Tsunade idáig baszakodott… De aztán elterelt egy helyre és utasított,hogy figyeljek az órán igaz néha belekérdezett volt amit tudtam és volt amiről egy mukkot se… De végül ez az óra is elment. Szünetben sokan jöttek oda hozzám és kérdezték,hogy kiféle/miféle vok.
- Szia én Ino vagyok és te? – Kérdezte közönyösen egy szőke hosszú hajú lány mire én csak a tankönyvem pásztázva az orrom alatt válaszoltam.
- Sherry Black örvendek… És te?
- Ino Yamanaka és jó lessz a ha visszaveszel mert itt én vagyok a főnök! – Mondta gondolom, vérig sértődött jól van. Majd megbékél, ha úgy tetszik neki. Egy teljes részleg ember azonnal el is pártolt, a többiek pedig vállam veregetve dicsértek, hogy beszóltam az osztály ribancának. Ekkor kezdődött egy újabb óra és a következő szünetben ki támolygott a terembe hát persze Hinata hercegnő! Aki kiszúrva engem elkezdett valamit sugdolózni viszont engem nem igazán izgatott csak bújtam a tankönyv éppen órára eső részét egészen becsengetésig… Ez így ment egész csütörtökig. Mikor is…
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szünetben sokan jöttek oda hozzám és kérdezték, hogy kiféle/miféle vok.
- Szia, én Ino vagyok és te? – Kérdezte közönyösen egy szőke hosszú hajú lány mire én csak a tankönyvem pásztázva az orrom alatt válaszoltam.
- Sherry Black örvendek… és te?
- Ino Yamanaka és jó lessz az, ha visszaveszel mert itt én vagyok a főnök! – Mondta gondolom, vérig sértődött jól van. Majd megbékél, ha úgy tetszik neki. Egy teljes részleg ember azonnal el is pártolt, a többiek pedig vállam veregetve dicsértek, hogy beszóltam az osztály ribancának. Ekkor kezdődött egy újabb óra és a következő szünetben ki támolygott a terembe hát persze Hinata hercegnő! Aki kiszúrva engem elkezdett valamit sugdolózni viszont engem nem igazán izgatott csak bújtam a tankönyv éppen órára eső részét egészen becsengetésig… Ez így ment egész csütörtökig. Mikor is…
Mikor is kaptam egy telefonhívást, azzal a címszóval, hogy Sasuke hív… hmm, most megkapja!
- Szia saku remélem már otthon vagy. – Miért hol lennék, ha már Itachi telefonján beszélünk…
- Hogy mertél úgy eltűnni, hogy nem is szóltál előtte? – Tértem a lényegre…
- Bocs teljesen elfelejtettem, de kapsz majd valami ajándékot, de most nem ez a lényeg. Te nekem mennyire nehéz "túlélni" ott? – Neki nehéz túlélni? Már megint mit csinált ez a szerencse csomag? ...
- Mennyire fogadtak be a környéken és a suliban? – Jött a következő kérdés, Terelni próbálunk mi?..na, nem!
- Elmegy, de vissza a lényegre, ha hazajössz, megkapod a magadét! – Válaszoltam durcásan mire ő egy megadó választ adott.
- Rendben értem és meg is érdemlem. - Én is így gondoltam!
- Én is így gondoltam, amúgy remélem nincs semmi bajod, mert van egy olyan megérzésem,h sok gondom lessz veled, ha meg jössz… - Nem megérzés inkább halálbiztos tudat… Ez a gyerek mindig is szeretett harcolni, biztos egy ilyen kiruccanás alkalmával sem halasztja el a lehetőséget.
- Hát fogalmazzunk úgy hogy túl lehet élni itt mindent. – Igen? Akkor gyere csak haza majd nem éled túl.
- Hidd el te többet tudsz ennél! – Ezt eddig is tudtam, de azért kössz…
- Ahha szóval mégis csak kapod az égi áldást… mikor jössz haza? – Kérdeztem reménykedve, mert ha tovább kell tartogatni a dühöm, akkor az iskolatársaimon fog csattanni.
- Holnap megyek csak tudni akartam mennyire készüljek fel veled szemben és mennyire készüljek fel az osztály megváltoztatásához. – Arra készülhetsz…
- Akkor jól van legalább nem száll el a dühöm holnapig! - Vettem elő büszkébbik hangerőm.
- Akkor 2 hét múlva megyek 2 tucat ajándékkal! – Próbált menteni, de hát ajándék. Hol él ez?
- Tudod mikor! Holnap felszállsz az első járatra és szépen hazajössz! – Mondtam dühösen, mire kicsit visszafogottabb lett.
- Ahogy akarod! – Mondta mire kissé nyugodni kezdtem.
- Akkor holnap várlak hány órára vagy itthon? – Kérdeztem hiszen akkor már csak annyira kell visszafognom magam.
- Ha nem késig a gép utolsó órára betoppanok, ha késsek, akkor otthon várlak majd. – Mentené magát tanulás alól? Na azt már nem!
- Nem rajtam múlik. – Próbált menteni nem sok sikerrel
- Persze ha csak el nem sumákolod az órát.. – Belőle kinézném..
- Inkább segítenék neked a suliban mint hogy a gépen üljek vagy otthon várjam hogy mikor jössz kivégezni. – És itt meg halottam a hangján, hogy fáradt, na de mégis mitől? Nah jó akkor már nem buzerálom tovább.
- Rendben akkor várlak, de ha csak egy kicsit is késel, megnyúzlak! Amúgy a gépen üljé? Van egy fogalmazásod gyerek… - Nah jó ezt azért mégsem lehetett kihagyni…
- Bocs a mai nap már eléggé kimerültem már pedig még buliztam volna egyet ma. – Azt eddig is észrevettem.
- Bulizni? Nah jól van... amúgy akkor jó éjt. – Nah jó most már aztán tényleg visszafogom magam!
- Jó éjt holnap találkozunk. – Köszönt el, de olyan mintha nem fejezte volna be rendesen a mondatot, de ekkorra már letette. Visszaadtam Itának a telefonját, aki amúgy végighallgatta és volt mikor jókat röhögött magában szerintem jó volt számára, ahogy oltottam az öccsét…
- Látom az öcsikém méltó ellenfélre akadt. –Nem is tudod mekkora erőm van..Igaz Sasuke azt hiszi ,hogy fényévekkel lehagy chakrában de ez nem igaz.. Újra megmutatom a világnak, hogy mi az a Yume! Gondolkodtam, miközben Itachi egy köszönés kíséretében elhagyta a szobát. Ez után elmentem fürdeni és aludni. Ja hogy ti még nem tudjátok mi az a Yume igaz? Az egy csodálatos képesség, ami elsősorban a chakra elszíváson és a chakra által terjedő képességek elsajátításán alapul, viszont évszázadokkal ezelőtt a gyógyító képesség is párosult hozzá, ami nem csak egyszerű gyógyítás, visszaforgatja az időt és képes akár a halál széléről is visszahozni az embereket teljes valójukba. Ám a halálból már senkit sem… Viszont ennek a képességnek is van hátul ütője….
- Sakura kisasszony ébresztő! Szólt az eggyik cseléd ennyire elaludtam volna?
- Mennyi az idő? - Kérdeztem ijedten mire közölték velem, hogy fél hét. – Akkor minek kellett felkelnem? - Kérdeztem álmos durcássággal a csajtól. Mire ő egy rakat ruhát hozatott be, hogy Mikoto küldi és, hogy próbáljam fel őket. Mi vagyok én így hajnalok hajnalán? Próbababa? Nah mindegy felkeltem és felpróbáltam a nagy részét mind szép fekete és pont azonos méretű az enyémmel... Hmm, ezt majd meg kell köszönnöm. Felvettem az eggyik új egybe ruhám és egy hozzá illő csizmahatású magas sarkút. Lementem a pihenőbe és felvillanyozat köszöntöttem mindenkit, ezen a héten még jobban voltam mint általában kezdtem megtanulni együtt élni a gazdagokkal..Nem mintha ez lett volna minden álmom de azért ha már így alakult akkor már örüljek neki. Mikoto nagy mosollyal fogadott mire észrevettem, hogy a csizmámat méregeti.
- Valami baj van a cipőmmel? – Kérdeztem a kanapéra ülve, mire ő nagy mosollyal csak annyit válaszolt, hogy semmi… Nah jó ezt most nem értem… Lassan elindultam a suliba. Ma is csak ugyan olyan volt, mint eddig, Voltak akik fújoltak rám, és voltak, akik velem együtt röhögtek rajtuk. Ma eggyel talán nem tudtam figyelni órákon fontosabb volt számomra elképzelni majd hogyan is állok bosszút Sasukén, mondjuk egy jó kis verés nem ártana meg neki! Főleg, hogy mikor még itt volt nem éreztem egy csepp chakrát sem a közeléből! Vajon milyen technikával tudja ennyire elrejteni? Mert ugyan én is lerejtem a chakrám, félek, hogy megfulladnának a mennyiségétől, mert hát ahogy itt elnézem eggyik sem még csak meg sem közelíti a mostani szintem. Sajnálatos módon itt sem akadok ellen felemre…
- Vajon mi lehet Sasukével? – Halottam meg egy ismerős női hangot. Igen Hinata volt az aki még mindig azt terjeszti,hogy Sasuke és ő egy pár, mondjuk engem addig nem zavar míg nem előttem enyelegnek. De ha ez igaz lenne, akkor tényleg nagyon megverném már, csak azért mert szédített mikor idehívott. És nem bírom én az ilyen embereket! De mondjuk, látszik, hogy csak kamuzik! Ha tényleg a barátnője lenne, akkor engem már rég buzeráltatna a többiekkel, hogy tűnjek el az ő szíve csücske közeléből. De ez nem így van, sőt még el sem árulta a többieknek, hogy ismerem vagy, hogy ő ismer engem, ha még csak látásilag és ütésileg is. Bár nagyon nem ütöttem nagyot mikor meg ismertettem csempe bácsival. De ez most mindegy volt lassan itt volt az utolsó óra és nekem készülnöm kellett a harcra, és ahogy megérzéseim súgják egy jó gyógyításra is… De ahhoz kéne chakra még és még. Gondoltam szedek egy kicsit az osztálytársaimtól persze nem sokat csak annyit, hogy kissé álmosak legyenek tőle. Mert addig semmi baj nincs főleg,hogy eltudom rejteni azt a chakra mennyiséget, amennyit jelen pillanatban fel akarok szívni. Szóval az utolsó előtti óra elkezdtével titokban kézjeleket formáltam és meg is kezdtem akciómat a levegőben terjengő chakrát mint életerőt szívtam magamba, csak egyvalamivel nem számoltam. Ino az a nagyképű ribanc megszédült és majdnem kiesett a padból szóval gyorsan leálltam. Hogy még csak véletlenül se vegyenek észre, és nem is vettek észre, sőt leszidták Inot mert nem figyel órán, ó igen a kis malac most megkapja. Aztán két röhögést és egy nagyon idegesítő utolsó óra közt, amin Uchiha uraság nem méltóztatott megjelenni, telt el ez a suli idő is. Hazafelé kissé begyorsítok, már amennyire tudok. De még mindig lassan haladok, szóval megállok és összeszedek annyi chakrát amivel át teleportálhattam az Uchiha rezidencia elé, ahol már szabad volt az út mikor bementem és a pihenőben megláttam a nyugodtan üldögélő Sasukét.
- Szia Saku
- Szia - Ültem le vele szemben. És arra gondoltam, hogy vajon mit hozhatott, ha már meg akar békíteni.
- Tessék, ezeket neked hoztam.
- Jól rácsodálkozva- Ezek meg mik? - Majd kapom el mint egy 8 éves kislány
- Kis meglepetések remélem tetszeni fognak.
- Kibontok két csomagok, amiről pedig már szinte tudtam, hogy telefont azt hagytam békén, először megláttam egy kristályfarkast.
- - Azta. - Mosolyodok el és egy kicsit mintha elszállt volna a haragom...
- Tudtam, hogy ez tetszeni fog – és elmosolyodik, mint aki megérezte, hogy számára egy pozitív dolog történt.
- Na, ne örülj ennyire! A büntetésed akkor sem marad el! - És egyből rátértem a telefonra a többivel nem is foglalkozva kivéve a kristályfarkassal, amit szép takarosan az asztalra állítottam.. mostantól ez lessz a szemem fénye!
- Ha nem tetszik a telefon, akkor kicseréltetem valami másmilyenre a telefont, de a farkast ne hurcibáld eléggé törékeny holmi.
- A telefon teljesen oké. Viszont nem kell annyira félteni, mert a kristály nem törékeny. - Válaszoltam a telefont nyúzva. Nem is figyeltem mi lessz a reakciója, szóval fogalmam sincs mi lehetett.
- Mi lenne ha edzenénk kicsit???
- Figyeltem fel a sokadik mondatára - Nem rossz ötlet..- Talán még nem tudja de amióta egy szó nélkül elment azóta ki akarom nyírni...Szóval féljél öcsi mert nem úszod meg élve!
- Viszont előbb hadd lássam azokat a sebeket! – Néztem végig rajta s láttam, hogy elég szépen helyben hagyták párszor… Vajon mit csinált ez az idióta? Most használhatom a Yume-t… Felálltam és a telefont a farkas mellé tettem. Halvány csodálkozó tekintetét előlem nem tudta elrejteni, de ezzel nem foglalkozva kezdtem a felületes sebeket gyógyítani, ám nem igazán akart nekem engedelmeskedni a pólóját is csak pár gyilkos pillantásom után volt hajlandó levenni… Mikor megláttam a hátát megértettem miért… Egy hatalmas másodfokú égésnyom köszönt vissza nekem… Én most már tényleg megölöm ezt a gyereket, hogy lehet valaki ekkora balfácán? Az első és legfontosabb szabály mindig védd a hátad… Viszont akármennyire próbáltam ezt nem tudtam a rendes szanitéc technikákkal begyógyítani, szóval jöhet az utált technikám.
- Most fuss… - Jegyeztem meg halkan mire semmilyen választ nem kaptam. Összpontosítani kezdtem, hiszen ez a technika megköveteli a pontosságot. Majd normál hangerővel mondtam ki technikám nevét mire a chakrám elöntötte az épületet, mert a chakra zár önmagától feloldott, pedig nem adtam neki engedélyt rá! Ezt követően Sasuke sebeire koncentrálva tenyerem körül fekete lángok kezdtek égni, amik most nagyobb segítséget nyújtottak, mint bármikor. A sebek kezdtek eltűnni a chakra szintem pedig kezdett egy bizonyos határ alá csökkenni… miért fogyaszt ennyi chakrát ez a technika? vagy csak azért érzem soknak, mert legutoljára akkor használtam mikor még teljes chakrám volt.. vajon ha most meghajtanám, magam kitolódna akár egy picit is a korlátom?... Úgy döntöttem kipróbálom! Becsuktam a szemem és még jobban rá összpontosítottam, és a lángok megnövekedtek a chakra szintem pedig robbanásszerűen csökkent, aztán egyszer csak rohamléptekben nőni kezdett, újra az egész chakrám meglenne? nem ez még mindig a fele sincsen, viszont ahogy használom a Yume-t úgy jön vissza az erőm, ám észrevettem, hogy Sasuke nem bírja sokáig, talán ő is fulladozna az én durva chakrámtól vagy mi? Végül is teljesen mindegy volt hisz már végeztem így gyorsan megszüntettem a Yume-t és elrendeltem a chakra zárlatomat.
- Ez milyen technika?
- Yume... - Fintorogtam a képébe.
- Ezzel sokat mondtál.
- Ez egy gyógyító technika, amit gondolom észrevettél…
- Oké ha nem akarod elmondani akkor ne mond. Két kikötésem lenne a harccal kapcsolatban. Az egyik hogy 5 tabletta vagy pirula a maximum és az hogy az én kis edzőtermemben edzünk.
- Rendben ám nekem nem kell semmi. Nah menjünk. - Sürgettem, közönyös fejjel.
- Oké. – Erre elrendezte magát, én meg az ajándékokat felvittem a szobába és elraktároztam őket, aztán ki a kertbe onnan pedig egy eldugott kis kőúton mentünk egy kis raktárszerűség felé mikor benyitottunk, közvetlen egy lépcsőt láttam lefelé vezetni. Sasuke csak ment lefelé miközben én nézegettem a falakat. A legtöbb helyen kőfal volt, amin látszott az Uchiha klán jele, minden egyes fordulóban. Ám mikor egy folyosóra értünk ott már ritkábban láttam a vörös fehér legyezőt, most már láttam két másik jelet is az eggyik egy szorosan húzott spirál a másik pedig egy kör amiben egy kis hullámos vonal díszelgett, Majdnem olyan mint z én klánomé ám az csak egy sima kör, bár én nem használom apám klánjának jelét csakis anyámékét, ami egy fekete lángjelzés , aztán elértünk az edzőhöz mikor megnéztem azt hittem elájulok. Hiszen hatalmas volt így saccra azt merném mondani, hogy 120 széles, 240 hosszú és 135 méter magas.
- Itt is volnánk, remélem elég nagy lesz, nem akarom Itachitól elkunyerálni az övét. – Ha ez ekkora akkor mekkora lehet az?
- Igen bőven elég lessz arra, hogy szétszedjem – Mosolyogtam, mert tudtam, hogy úgysem lesz sokáig ilyen ép ez a terem.
- Gondolhattam volna.
- Kezdhetjük???
- Még szép! – Erre aktiválja a Saringant. Mire egy rohammal indítottam sikeresen kivédett a kis görcs.
- Kristályfarkas, no jutsu.
A farkasok láttán kissé megszeppentem, de aztán felfogtam, hogy bármilyen aranyosak most nem dögönyözhetem őket. Szóval inkább egy teleport jutsuval Sasuke háta mögé kerültem és egy hírtelen rúgással a falnak repítettem. Mire a két farkas nekem akart támadni viszont szegények egy-egy öklös társaságában búcsúztatták a világot. Bevesz két pirulát, azt minek? És csinál három klónt amik nekem akarnak támadni viszont én is csinálok három klónt amik elintézik a másikakat erre Sasuke támad nekem egy tűzgolyóval, de velem akar szórakozni? Helycsere jutsu egy klónommal és máris Sasuke előtt teremve döngölöm a falba szerencsétlent..na így merj nekem még egyszer nem szólni!Ekkor eltűnik a szemem elől és surikeneket kezd felém hajigálni, szánalmas a próbálkozás ugyan is engem nem érdekel ha pár csapás bemegy csak tudjam merre van, pont olyan mint az az öregember csak megkell tudni éppen merről dobja a késeket. Egy kunait fogtam magam elé és vártam mikor találom meg, nem is kellett sokat várni pár másodperc múlva már tökéletesen tudtam merre van. Gondoltam megszívatom így fogtam pár surikent és kiszedtem magamból közben pár klónnal védettem magam most már pontosan tudom, mikor hol van, szóval eltűntem a klónjaim közül és felülről egy elrugaszkodással felülről a padlóba küldtem a fejét.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A farkasok láttán kissé megszeppentem, de aztán felfogtam, hogy bármilyen aranyosak most nem dögönyözhetem őket. Szóval inkább egy teleport jutsuval Sasuke háta mögé kerültem és egy hírtelen rúgással a falnak repítettem. Mire a két farkas nekem akart támadni viszont szegények egy-egy öklös társaságában búcsúztatták a világot. Bevesz két pirulát, azt minek? És csinál három klónt amik nekem akarnak támadni viszont én is csinálok három klónt amik elintézik a másikakat erre Sasuke támad nekem egy tűzgolyóval, de velem akar szórakozni? Helycsere jutsu egy klónommal és máris Sasuke előtt teremve döngölöm a falba szerencsétlent..na így merj nekem még egyszer nem szólni!Ekkor eltűnik a szemem elől és surikeneket kezd felém hajigálni, szánalmas a próbálkozás ugyan is engem nem érdekel ha pár csapás bemegy csak tudjam merre van, pont olyan mint az az öregember csak megkell tudni éppen merről dobja a késeket. Egy kunait fogtam magam elé és vártam mikor találom meg, nem is kellett sokat várni pár másodperc múlva már tökéletesen tudtam merre van. Gondoltam megszívatom így fogtam pár surikent és kiszedtem magamból közben pár klónnal védettem magam most már pontosan tudom, mikor hol van, szóval eltűntem a klónjaim közül és felülről egy elrugaszkodással felülről a padlóba küldtem a fejét.
- Nem rossz úgy látom nem szabad kedvesnek lennem hozzád, mert így túl kíméletes vagyok. - Kíméletes? Szóval van még valami, ami ennél is szánalmasabbá teheti? ... egy genjutsu indít majd megint farkasok állnak előttem, de ezek most még lángolnak is. Lángolnak? Átváltottunk tüzesbe? Akkor hajrá ő magabiztosan álldogált egy ponton én pedig úgy döntöttem bekeményítek.. vagy inkább nem kellene? Hmm, ki tudja, majd meglátjuk hány hétre küldeném a korházi ágyba, mert a Yumét csak is akkor fogom használni, rajta ha sikerül megbánnia, vagy csak annak halvány jelét is mutatnia,hogy nem szólt mikor elment. Ekkor felengedtem a chakra zárlatot ó igen szabadnak érzem magam minimális korlátokkal, sokkal több a rendelkezésemre álló chakra. Szóval Fogtam egy kunait és csináltam pár klónt a klónok nekirohantak Sasukénak én pedig a Farkasokkal voltam elfoglalva. Az eggyik nekem is támadt mire a másik kettő is akcióba lendült, viszont én sem voltam rest, nem igazán érdekelt, ha megégek az eggyik farkast nekirúgtam a másiknak, a harmadikba pedig egy kunait repítettem viszont egy sem érezte meg egy csapásom sem. Nah jó én így nem játszok! Amikor nekem támadtak egy védőfalat húztam fel, ami az állatokban lévő chakra hullámokat kezdte elnyelni, ami meg is látszott rajtuk. Az ormótlan nagy lángokból azonnal szelídebb lángocskák keletkeztek. Ekkor rápillantottam Sasukéra, aki a klónjaimmal elbánva nagy mosollyal nézi az attrakcióm. Nah jól van, ha te így hát én is így! Csináltam még néhány klónt és ellene küldtem, közben könyörtelen nekitámadtam a farkasoknak és kettő egy-egy öklös kíséretében küldtem a falra, azok eltűntek viszont a harmadik beleharapott a karomba, ami nem különösebben érdekelt ebben a helyzetben csak fellendítettem a karommal, amit majdnem le is vitt és derékba törtem egy öklössel. Azonnal el is tűnt. A fekete lángok automatikusan megjelentek a harapásnyom és a többi kisebb sérülés körül. Basszus most aztán nagyon nem kellenének. Ránéztem Sasukéra, aki a három klón közül éppen akkor tűntette el az utolsót nem vártam, meg míg nekem támad küldtem még rá pár klónt amíg én itt küszködöm a képességem ellen… Viszont nem is kellett sokat várnom a Yume elvégezte dolgát és eltűntettem a klónjaimat. Az éppen akkori mozdulatától majdnem elesett, én pedig majdnem röhögő görcsöt kaptam.
- látom elvagy a képességeddel és a farkasaimmal. – Mondta nagy vigyorral arcán mire én egy fintorral válaszoltam:
- Röhögjél csak! De ez ezt nem tom megakadályozni...Erre a klónjait hátrahagyva neki futottam de mielőtt még beért volna a támadás eltűnök a szeme elől, jól rejtőzök és várom erre mit csinál…
A bújócska nem jó játék a sharingan ellen ha nincs túl telítve a chakráddal az adott hely. - erre a klónja pont mellém vág be egy hatalmas..chidorit,ami mintha egy másodpercre belém vezetné a 220 –at és még a falat is szépen helyben hagyta hát mit ártott az neki? De ezután a klón is eltűnt. Én megsemmisítettem a másik klónját és Sasuke előtt termettem lássuk milyen közelharcban! Erre mellkasba vág amitől hátraesek,nah jó ennyire béna én sem lehetek szóval feltérdeltem és eltűntem a szeme elől és a háta mögé kerülve beleküldök egyet lábbal. Ugyan közelebbről megismerte a földet, de nem elég közelről hiszen egy kézzel megtartja magát mielőtt elesne és azonnal talpra ugrik..mi ez macska?- Ezután indít egy tűz hullámot, vagy inkább kettőt? Mert kb a padlótól olyan 40 méterig lefedte az edzőtermet, viszont én nagy fölényesen csinálok egy védőpajzsot ami kezdi is elnyelni a támadást. Sosem csalódtam még az én kis pajzsomban ezért is ért csapásként mikor összeomlott a szemem láttára, de még meglepődni sem volt időm azonnal ugranom kellett szóval felugrottam de mire elértem volna a 40 métert azért elég jól megperzselődtem mit ne mondjak..nah jó most előrébb a harc mint az önsajnálat! A tűz csillapodott és egy pillanat alatt el is tűnt ekkor Sasukét látom felém rohanni, egy ütést akar bevinni amit szépen védek,közben előakar jönni a képességem árny oldala az öngyógyítás amit most végre vissza tudok tartani. Sasukéra koncentrálok, aki mintha kicsit elbambult volna. Nekem ez csak jó vagy nem? Szóval egy kunait dobtam hátha eltalálja... És igen eltalálta, ám kiveszi a sebből és hatalmas sebességgel nekem hajítja… Hajításból ötös… ám nekem is kikerülésből, de nem volt oly szerencsém, hogy sokáig örüljek valami... amit igazából inkább csak szélnek tudom fogalmazni, nekivág a padlónak, nem kicsit koppantam a földön a hátam is belefájdult,nagyon jó. Felkelek és a hátfájásom tűrhetőből pokoliba vált, nah de jó a hanyag testtartás eredménye… Egy jutsuval vizet enged a terembe.. még hány félefajta technikád van te gyerek? Kérdezem magamtól, míg felbukok a vízre és nagy ügyességgel ráállok. Pokolian fáj a hátam és ez átterjedt a lábaimra is… Erre lennének jók a csapattársaim, mert ők a fél harcomat csak nézni szokták, és ha már nem bírom talán besegítettek… Most be kellett érnem egy klónnal ami reméltem lefoglalja Sasukét, amíg én ellátom magam. De ha jobban leszek pépé verem az ezer százalék! Szóval ráküldtem egy klónt és a vízen kifeküdve kezdte meg a Yume az öngyógyítást.
Nem is kellett sok idő, hát igen a Yume nagyon is gyors tud lenni, ha csak félmunkáról van szó… Felugrok egy falra és látom, ahogy beleküldi a chidorit a vízbe.. hát köszönöm szépen…
Nézem most mit fog csinálni, ugyanis most már elszállt a harci kedvem nem tudom miért, talán azért mert normális esetben utálok akár csak egyetlen csapást is bekapni… Csinál egy oltári nagy tűzgolyót, amitől elkezd elpárologni a víz hmm nem is lett volna rossz ötlet kiengedni az enyémet és azzal elpárologtatni… Na már mind egy, a tűz hatáskörét úgyis elkerültem ezért csak néztem ahogy apad a mini tenger. Mikor már csak pici kis tócsák maradtak, Sasuke kézjeleket formált. Mikor befejezte hatalmas tüskék kezdtek kiállni a földből. Jéé ilyet már láttam Tüskeerdő no jutsu. Nem tudom mikor használták ellenem utoljára. bár nem sokat ér, de hát legalább van. Na, nézzük, én állok a falon Sasuke, hát ő meg nem tom hol van... akarom mondani, tudom hol van, csak nem látom…
- Reaktiváló, no jutsu – Hallom egyszerre és ismét beindul a jutsu. Újabb tüskék emelkednek, csak nagyobb sebességgel, néha el is kell ugranom pár elől,hogy még csak véletlenül se szúrjanak át, nem lenne jó ha meghalnék egy óvatlan mozdulat miatt, legalábbis addig nem még be nem bizonyítom,hogy le tudom győzni! Fogom magam és elkezdem rohamtempóban szívni a teremben lévő chakrát, már úgyis megapadt a Yume miatt úgy utálom az öngyógyító képességet.
- Na látom ennek sem örültél eléggé. – Szólal meg egy hatalmas szélpengét idézve, ami átsiklik a termen és elvágja az összes tüskét, és majdnem engem is. Amúgy meg persze, hogy nem örülök miért is örülnék, a kudarcaimnak elárulná valaki? Utálok veszíteni és ezért most nem is fogok, Elkezdek kutakodni a fejemben mit is tudnék bevetni ellen és megvan az apai ágon terjedő legerősebb jutsum. Egy hatalmas oroszlán, amit megidézhetek, amikor csak akarok! Nah meg persze mikor elég chakrám van hozzá… Szóval nagy mosollyal elkezdek kézjeleket formálni, és a végén nagy büszkén mondom ki a jutsum nevét mire egy hatalmas oroszlán , aki nem mellesleg az egyik jó haverom volt… el sem tudnátok képzelni mennyit szoktam én esténkét ezzel az oroszlánnal beszélgetni.
- Sakura? Meik mitugrász, mert bántani? - Próbálta nekem játszani a nagyot, ami most nagyon jól esett szóval újonnan merített életerővel kezdtem:
- Őt kell elintézned kedves! – Mutattam Sasukéra és kedves oroszlánom már támadt is neki az eggyik lájtosabb tűzelemű jutsujával.
- Ez meg mi? Ne mondtad soha, hogy ilyet is tudsz pedig beszéltünk róla. - elkerüli, a támadást És bevesz valami…valamit…aztán megidéz pár farkast ezek, de cukik…
- tömeges kristályfarkas, no jutsu. – kb 40-en lehettek az ő kis állatkái…
- A macskád vagy a kutyáim a jobbak? – Ez most kérdés volt?
- Asszed elsőre kitálalok mindent? Na azért ennyire ne nézz hülyének kössz. Amúgy hát persze, hogy az én kis kedvencem! – Míg csinálok pár klónt az én kedvesemnek,hogy ne legyen egyedül addig én Sasukénak rohanok tudni illik ha a megidéző agy halott akkor az állatkák sem élnek már túl soká! Egy rúgással indítok, amit sikeresen ki is véd, aztán felugrik az eggyik farkasára, aki a levegőben kezd el futni… Nah jó Sasukéból most lett elegem közben látom Heronak ez én kedves oroszlánomnak meggyűlik, a baja a vérebekkel szóval inkább neki segítek mint, hogy Sasukét pátyolgassam. Egy klónom elintézték, de őt azonnal pótoltam. Ekkor megszólal, mint aki diadalmas akar lenni:
- Na ahogy látom nem vagy meg az idézett oroszlánod nélkül csak az a baj, hogy túl nagy hogy a kunai és shurikenhadam kikerülje nagyobb sérülések nélkül. -ekkor több ezer shurikent kezd, elhajigálni majd a fenti farkassal együtt eltűnik. Na igen az én egy és fél méteres kicsikém kicsit tényleg nagy, ám igaz ,hogy a farkasok körülbelül háromszor nagyobbak, de hát neki ez a lényege! Ha pici, akkor sokkal könnyebb neki pár dolog, főleg, hogy ő a legnagyobb a fajtájában. És a legerősebb, de aki a kicsit nem becsüli Sasuke! Szóval újonnan létrehozott klónokkal elkezdtük védeni a shurikeneket a klónjaim tényleg nagy hasznát vették a farkasoknál szóval elkezdtük tizedelni őket… És ekkor váratlanul ismét megindult a tüskeerdő.. Mi van? Jah tényleg reaktív jutsu… Felugrottam a klónjaim pedig azt a maradék kis vérebet egy-egy tüske hegyére száműzték, ami maradt Hero jött velem fel, amíg az összes klónom eltűnt… Nah most mi legyen Sasuke?
- Az a dög ott melletted túl jó neked mi lenne, ha eltűnne a harc idejére? – Dög? Nah várjál csak! Ekkor egy pecsét jutsut küldött Herora. Nah most betelt a pohár! Nem úszod meg élve! Egy támadás eggyütest indítottam, amit nem fog tudni kivédeni! Eközben folyamatosan szívtam le a chakráját. Chakrával te nem támadsz rám azt ezer százalék aranyom! Az ütések nem mindig mentek be sajnos pár klónom el is tűnt közben, viszont amiket kapott azok a legerősebbek közé tartoztak! Bocsánat kicsim majd kárpótollak a chakra miatt…
- Szegény Hero chakrája nagyon fogy, figyelj jobban a chakra igényedre. – Fogd be a szád! Ekkor egy nagyon jó ötletem támad: Hagyom, hogy elintézze az összes klónom, és azt higgye győzött, viszont ekkor három klónnal álltam elő, az egyiket ráuszítottam én pedig viszaszáltam a földre, és egy hatalmas öklössel felszakítottam azt egy klónom azonnal eltűnik a szemem elől,. Sasuke nekem akar támadni, de az én ügyes kis klónom leüti és zuhanni kezd a föld felé. Egyenesen bele a közepébe! Szépet esett. De még mindig eszméleténél volt…
- Ügyes kis csapda volt a talajba vitt chakra mennyiség eltakarta a klónod.
- Ja majdnem elfelejtettem. Pecsét feloldása! – És ekkor ismét megjelent az én kis kincsem, de szegény a földről próbálta összeszedni magát.
- Aha... Jah ezt meg én felejtetem el Heróért! - Ekkor egy hatalmas öklössel ajándékozom meg pont a szeme alatt. Ezután Herora pillantottam, aki éppen próbálta magát helyre billenteni, jól van egy párnap pihi és már meg sem fogja érezni, hiszen őket megidézni csak is apám klánja meg én tudom,és ők nem sokat használják őket…
- Kössz tudtam, hogy ez fog jönni, na meg kössz a harcot végre, ha pihenek lesz rendes chakra mennyiségem nem csak annyi mint amíg odavoltam hanem a teljesnek a negyede és a fele közt valamennyi. sokat segítettél – Tényleg? Hogy a fene egye meg? Én mindig ott segítek ahol nem kéne?
- Azért én is köszönetet mondhatok, végre nekem is kezd helyre állni a chakrám bár még mindig nem akar helyreállni... Nah had nézzem a sebeidet!
- de jó egyszerre nem volt chakránk és egyszerre szerezzük vissza
- Jah, ilyenek a véletlenek, de most kuss mert nem tok koncentrálni!- Intettem le közönyös képet vágva majd rákoncentráltam a Yumére és kezdtem gyógyítani, nem sokkal később végeztem és én jöttem közben figyeltem mit beszélget Hero és Sasuke:
- Na és Hero téged hogy lehet megidézni? Mint láttam nem átlagos shinobi idézés volt.
- Tudod milyen Saku chakrája? Ha meg szeretnél idézni, szüless abba a családba...- Mondta tréfásan barátom, nah ő sincs, a toppon úgy látom.
- oh tehát ha a jutsut használom, akkor nem történik semmi??
- Pontosan. Ez a lényeg. Viszont kit is tisztelhetek benned? - Nagy kerek szemeit vetette Sasukéra, még jó, hogy csak elvétve mondtam róla pár szót kedvesemnek.
- Uchiha Sasuke vagyok. – Mondta Sasuke
- Aha mint halottad én Hero vagyok. - Amint Hero mellém feküdt én elkezdtem dögönyözni, a kedvenc szórakozásom.
- Rendben, míg kínzod, szegény állatkádad én mindenkinek odaadom az ajándékát
- Kínozza a halál! Amúgy oké csak vezess már ki innen!... - Mondtam Hero hátára ülve, aki időközben felpattant.
- Akkor gyere, bár szerintem nem nehéz felfelé menni a képcsőn hacsaknem benézel, a 30 leágazásba mi van
- Nem dumál....- Uh legalább most ne szóljon vissza könyörgöm..Ezután felmentünk, én leszakadtam a kertben és játszani kezdtem Heroval, majd beszélgetni:
- Te meg mióta ismersz egy Uchihát? – Kérdezte miközben párnának használva néztem az eget.
- Miért talán nem szabad? – Kérdeztem álmosan, várva mit válaszol.
- Ezt nem mondtam… Viszont vigyázz azzal a fiúval! Erős és nem akarom, hogy bajod essen!
- Ha meghalok, legalább ugyan oda kerülök mint te…- Ezzel bealudtam.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------