Megérkeztem...megérkeztem oda ahol mindig is élni akartam egy nagyváros ahol neve ellenére mindenki-mindenkit ismer és mindenki bajtársként tekint a másikra de jól hangzik..egy hely ahol nincs gyűlölet ...-legalábbis kívülről úgy tűnik de igazából itt még nehezebb az élet mint bárhol máshol..a Hokage nap-mint nap belerokkan abba,h rendet tartson egy olyan városba ahol ennyi tehetséges ninja tömörül nehogy tömeg verekedések törjenek ki hiszen az a város és az egész ország megingását jelentené..De a csodálkozásból ennyi mára pont elég szóval elkezdek menni az utcán s nézem a kis papírfecnit amin rajt az utca sorrend meg egy piros vonal amivel jelöltem mégis merre kéne mennem...láttam pár csövest az úton nem is csoda hajnali 3-om most van a bandázási idejük -.-"
úgyhogy fejembe húztam a kapucnim és a magam gyatra tartásommal somfordáltam tovább mikor egy hang hátulról szolt:
-Hé aranyom! Nincs kedved játszani?-Kérdezte én negáltam bennem volt,h megfordulok és megölöm de mint említettem már nem szabad mert meginogna a közbiztonság...szóval csak sétáltam tovább a pasas meg tovább osztotta az észt gondolom részeg lehet mert nem igazán lehet érteni miket ordibál magának...na nem baj szóval csak lépkedtem tovább már nem is tudom hányóra lehetett csak bolyongtam álmos voltam hát nekem is kell vmikor aludni..aztán megláttam egy hatalmas házat a nap első sugarai aranyozták be a napságára mázolt téglakerítést és a hatalmas fekete kovácsolt vas kaput...a kapu mellett egy táblára az " Uchiha" név volt gravíroztatva..-jó helyen járok- ..gondoltam majd ránéztem az órám...
4:30-at mutatott gondoltam ilyenkor még nem költöm föl a társaságot szóval egy tuja mögé rejtettem a táskám és elindultam egykhis felfedező túrára..olyan helyeken jártam amilyeneken még álmomban sem mertem végigpásztáztam a gazdagok sétányát azt hiszem már most megkedveltem olyan gyönyörű..aztán megnéztem hírességek házait csodálatos a festők esztétikus kert elrendezése azt hiszem mindig is szeretni fogom konohát olyan gyönyörű minden szeglete...
De aztán..belecsöppentem a nyomnegyedbe..erről a helyről is sokat olvastam már ez az a hely ahol a szociális problémákat nem lehet megoldani...annyira elmaradott és fejletlen hogy már szinte siralmas..voltak olyan házak ahol az egész falat mártsak egy fapillér tartotta az ablakok kitörve a kerítések néhol csak leszúrt karrokból álltak ez a rész hivatalosan sosem tartozott Konohához ezért mégsem próbálták jobb átenni az életfeltételeket..aztán újra ránéztem a karórámra ami most már 6:30 mutatott mivel csütörtök reggel van ez egyet jelentett volna a sulival legalábbis ha most épp nem Konohában lennék..szóval elkezdtem visszafelé menni mikor visszaértem elővettem a cuccom a tuja mögül és megáltam az Uchiha ház kapujánál ahol egy kertész épp a reggeli teendőit végezte beszóltam neki a kapu sarkából mire ő csak dúdolgatott tovább
/Ezt nem hiszem el../-gondoltam bosszúsan és ink csengettem mire a komornyik méltóztatott kijönni és neki már megmondhattam ,h
kedves Uchiha uraságot szeretném kihívni mire ő behívott és egy fotelben magamra hagyott azzal,h felébreszti az úrfit ...
/Úrfi mi? Előbb leszek császárnő.../-Gondoltam és a szemem sarkából elkezdtem felmérni a terepet...Szép halványzöld falak amiken Ó-barna keretben lapultak gyönyörű festmények. A hatalmas ablakok szép rávilágítást adnak a szoba kevés bútorzatának csak egy bőr ülőgarnitúra egy asztal és egy bárszekrény díszítette a szobát mégis olyan gyönyörű helyiség..-gondolat menetem egy hang szakította meg:
-Végre itt vagy!-vágta a fejemhez Sasuke..megismerem a hangját mivel mint már említettem sokat web kameráztunk
-Neked is gyönyörű szép reggelt kívánok de tényleg !-Fordultam kedves barátom felé és meglátom,h karba tett kézzel nekidűl a falnak:
-Hol voltál? Már órák óta várok!-Mondta és hallatszott a hangján,h ideges
-Nyugalom van gondoltam nem ébresztek fel senkit hajnali 3-kor szóval csak sétáltam egyet!-Nyugtattam barátomat
-És mit csináltál volna,ha egy csöves letámad?-Kezdte majd felegyenesedett és jönni kezdett felém...
-Hát mi? Megölöm...-Mondtam halál nyugodtan majd felálltam és komoly képet vágva vártam,h odaérjen a kanapéhoz
-Te mindent ilyen könnyen veszel?
-Miért nem szabad?-Kérdeztem fölényesen mire ő csak elmosolyodott és megtette az utolsó lépést felém
-Nem adtam rá engedélyt...
-Ohh nekem már olyan is kell?-Kérdeztem a fiút méregetve...
