27.rész 18+ (ha hosszabb beszélgetéshez értek, onnantól már nincs veszély)

Mért ennyire nagy baj??

Miért mondtam én ilyet? - Csak kibírom...

Mondani nem, de látom rajtad ilyenkor.

Akkor csukd be a szemed. Nah viszont az idillnek vége holnap péntek és egy csomó felesleges tanulós óra... - Igen azt hiszem visszatérnek ambícióim az iskola ellen...

Akkor tanóránként 10 percnyi tanulás, és meg is leszünk mindennel.

Ok de előtte még takarítani is kéne nem? Mert azt a nagy sürgésforgásban igen csak elfelejtettük... - Nem mintha minden vágyam lett volna...

Ezt már nyugodtan rábízhatjuk másokra.

Nekem tetszik az ötlet, akkor menjünk! – Felkapom a tatyóm, ami időközben lenn maradt és spuri fel. Gyorsan átnéztünk mindent, és elraktuk a táskát.

Most mit csináljunk?

Hát ha én azt tudnám... - Lehet, nem itt ülnék...

Hát pedig tudod mit fogunk csinálni.

Nah gyere... – Akkor ma mit is csináljak fejben? Mondjuk, megmászhatnám a K2-őt, vagy megtanulhatnék, mondjuk sakkozni… De mivel csak néz rám mint a jó gyerek a moziban, megunom és elmosolyodom. Nah most várom az ötleteket, de amilyen szemekkel néz rám amellett nem lehet még gondolkodni se, valami olyan elvont tekintet lehet mikor a kóbor kutya meglát a kezedben egy szenyát és azért kuncsorog, nem tudja hogyan kell de bátor és megpróbálja. Közelebb megyek és nekidőlök, ez így végiggondolva, de hosszú pedig csak néhány másodperc volt. Olyan meleg, de mégis a hűvös aura, amely körül lengi… Olyan mintha nem is evilági személyiség lenne, csak az a hülye lenézése ne lenne, amikor dicsérget, mint valami négy éves kislányt……
Nah mi lesz? Csak állsz, mint a kecske kikötve? Magához húz, teljesen egymásnak simultunk, na ne… Kezdem elveszteni a fejem, de ilyen lehetőségem is csak egy évben egyszer van.. Wááááááááá a büszkeségem egy párszor már lenyeltem, most nem akarom… De melyik erősebb? A büszkeség vagy a vágy? Nagyon úgy tűnik, hogy mind kettő… Elegem van. Ha rosszul sül el majd kihúzom magam a pácból, ahogy mindig is. Kicsit eltávolodok tőle, nyaka köré fonom karjaimat és meglepett tekintetét fürkészem, közben folyamatosan közeledek, arcához kíváncsi vagyok, indít, vagy mindent én csináljak? Úgy tűnik az utóbbi, jó nagyra nőttél apám, ezért majd lábujjhegyre kell állnom, hogy meg tudjam csókolni, de sikerül. Először teljes letargiában volt aztán végre megadta, amire vágytam, olyan vadul csókolt szinte követni nem tudtam, na ne ennyire kivagy éheztetve? Mondjuk mit is vártam már mióta nem kapott husit? Szerintem mióta itt vagyok, azóta akkor legalább tudom, hogy nekem nagyobb a tűrőképességem. Amint ajkaink elválnak a legközelebbi falnak lököm és végignézek rajta pontosan ezt akartam látni, ugyan még fele annyira sem ég a vágytól de ezen gyorsan változtatok. Újabb csókot követelek és közben megragadom pólójának alját, mire sikerül magát aktivizálnia és egy gyors fordítással én vagyok a falhoz nyomva, ő is megragadja pólóját és segíti levenni. Aztán az enyém jön, ne is kell sokat maceráznia vele, bő póló gyorsan és egyszerűen lejön. Majd megragadja melltartóm csatját, héhé ne siess. Lássuk csak közel van az ágy? Ohh igen tökély kicsusszanok karjai között és csuklóját megragadva, ráfordítom magunkat az ágyra, mégis csak kényelmesebb nem? felé emelkedem, hogy könnyedén megszabaduljunk a ruhadarabtól, közben végig simítok felsőtestén, ilyen kidolgozott izmokhoz rég nem volt szerencsém, ahogy levetettem a melltartóm azonnal áttért a nadrágomra nem volt nehéz dolga, főleg, hogy nem volt kedve lassúzni, előkapott egy kunait és azzal szaggatta le mind a bugyim mind a gatyám. Aztán átfordított két csuklóm-fejem mellé fogta és egy kaján vigyorral nézett végig rajtam…

Biztos akarod? – Egy kérdés volt?

Szerinted? – Ne játssz elveszel minden élvezetet.. A karjaim azonnal szabadok lettek ő pedig egy újabb csókot adva letolta magáról a még rajtra maradt ruhadarabokat. Legközelebb mellemen éreztem tenyerét, majd ajkaival kapott utána közben kezével végigsimította a testem egész a derekamig, ahonnan fenekemre, majd a belső combomra, és onnan egyre beljebb és beljebb, az első nyögésemre kifeszítettem a nyakam. Ezt a gyönyört sokáig élveztem, ám mikor vége lett lihegve figyeltem, ahogyan fölém térdelve lenyalja ujjairól a rátapadt nedvet. Majd feljebb tol és lassan lehajol, összerezzenve „sikoltok” fel, amint megérzem nyelvét. Hamarosan már a takarót markolásztam biztos pont reményében kb az ezredik orgazmus után. Fáradt tekintetem emeltem Sasukéra amint ajkairól nyalta le a nedvet. Nem tétovázott, újabb csókot követelt és szétfeszítve lábaim belém mártotta kemény férfiasságát, egy pillanatra meg nem állva tartotta a tempót. Lassan de biztosan értünk el arra a pontra ahonnan nincs vissza út. Lassan gördült mellém én pedig a plafont figyelve, még mindig lihegve tűrtem, hogy agyamat teljesen elborítsa a homály… Utolsó erőmmel oldalt fordultam és átvettem karom Sasuke felsőtestén. Aztán bealudtam, régen volt, hogy ne tudtam volna fent maradni egy menet után, de ez tényleg jó volt… Lassan felébredek de mikor ránézek az órára még csak hajnali 2- van akkor alvás.. főleg ha tudnék. Akkor csináljunk értelmeset, egy klónt idéztem egy helycsere jusuval már kint is voltam az ágyból onnan teleport a fürdőbe és valamennyire elrendeztem magam de fürdeni még nem akarok szóval vissza, és alvás! Becsukom a szemem és megpróbálok elaludni…

Sakura ideje felkelni.

Hadjál már, aludni akarok...

Rendben akkor végre kiveszel egy szabadnapot. Talán ennyire megerőltető lett volna az éjszaka? – Hát ilyen sok idő után az volt..

Úgy tudom szabadnapot a halál sem szokott kivenni szal én se. Hát nem tom ha azt nézzük milyen régen nem voltam senkivel, akkor jah fogjuk rá... - Ne álmodozz...

Aha akkor túlbecsültelek. Nem adok bele mindent, és te kidőlsz egy menet után. Jobbra számítottam. Ha nem tudom előre, hogy nem bírod tovább, akkor még folytattam volna, de sajnos ennyi volt. – Mit előre?

Ha nem volt jó mond azt..

Azt nem mondtam, csupán azt hittem mutatsz valami ujjat, és érdekeset, de gondolom, előtte csak be kell melegedni, vagy tévedek?

Az attól függ, mit akarsz látni?

Az majd kiderül ha sikerül valami újat mutatnod.

Kössz, nah tényleg kezdeni kéne a napot... - Fel ülök és nyújtózok egyet.

Igazad van. - Kiszállok az ágyból magamra csapom a köntösöm és úgy döntök el kéne menni fürödni, szal felkapom a törölközőm meg előveszek pár ruhát és irány egy zuhany. A zuhany alatt állva engedem magamra a tűzforró vizet. Öcsém ami elől egyszer megmenekítettem magam, az most bekövetkezet… Na mind egy.. Később..:

Lehet hogy nem én akarok kevésbé elmenni itthonról?

Fogalmazzál már úgy, hogy meg is értsem... - Nézek rá ilyen WTF? kifejezéssel

Tudod ha lenne komoly okom itthon maradni megúsznám a délutánt is. – Aha…

Oké mondjuk kiütött a nátha? - Elég hideg van hozzá…

Ugyan az nem elég, ha rólam van szó, főleg hogy 100 évben egyszer vagyok beteg. Majd pont egy nátha üt ki mi?

Pontosan, a nátha vagy egy erős influenza. De ha nagyon akarod első kézből meg is kaphatod.. – Jah majd pont az én tartalék mérgeimből élsz…

Hajrá. Csináld csak

Álmodozz csak, a tartalékaimból aztán nem adok.. - Bírd ki szépen azt a pár órát, ha már így meg szoltál reggel, megérdemled.

Te mondtad, hogy megadod, most meg visszalépsz?

Meggondoltam magam. – Hehe~

Mit kérnél cserébe? – Próbálkozz csak…

Nem alkudozunk. Amúgy egy klónodat is elküldheted, ha nagyon zavar.

Tudod, mindenkinek lehet speciális tudása, és ő ebben nem rossz. Hidd el legkésőbb 30 perc és észreveszi, és akkor jöhet még egy bónusz kör is.

Hát nem tudlak sajnálni. Viszont ha nagyon meg akarsz tőle szabadulni, akkor még mindig fennáll az ajánlatom.

Ha megcsinálod, akkor megköszönöm, sőt fizetek is érte, azzal, amivel csak akarod. Ha kell, megcsinálok bármit, ha leszeded nekem. - na igen ha én teszem ugyan ott vagyok mint átveréssel.

Kössz de nem, régen meg is öltem volna és tuti leaggattam volna rólad egy milliót, de már nem dolgozom pénzért.

És más sem kell? Nem csak pénzel, lehet fizetni.

Nem igazán.. - Nem véletlenül hoztam fel a pénzt példának, de ahogy akarod

Kösz

Szívesen! - Lassan beértünk a terembe, és leültünk a helyünkre. Pénteken az a pár óra a mi van, ugyan egy évnek tűnik, de most kivételesen hamar elment. A suli után azonnal eltűntem, nem is kellett sokat mennem a legközelebbi erdőben egy tisztáson megálltam és, leheveredtem a fűbe, nos kezdhetem az edzést. Becsukom a szemem és megpróbálok ellazulni, közben folyamatosan az jár az eszembe, hogy miért is lettem Haruno, vagy a Tsukiók egyike, miért is ide születtem? Persze a két „legerősebb” klán akart egy korcsot, de amúgy miért pont én lettem az? És miért pont nekem kell elviselnem a Yumét? Vissza kéne valahogy csábítanom a gondolatot, hogy használom azt az átkozott technikát. De előtte kezdjük valami egyszerűvel. Fogok egy kunait és felvágom vele először a combom aztán a karjaim, közben elfojtom a feltörekvő Yumét. Mikor végzek a „munkámmal” újra engedem, előjönni, a hátamon újra egy hasító fájdalmat érzek, ez az a seb, de nem törődök vele, most már mindig félnem kellene ettől a sebtől? Én aki nem rémülhetek meg semmitől? Hiszen ha megrémülnék, nem tudnák harcolni, és akkor elbuknék. Az pedig szégyen! Azt pedig már tényleg nem tűrhetem! Akkor is bírni fogom! És ez a nap tökéletes ahhoz, hogy megszerezzem a továbbfejlesztett változatot! Ami tök jó lenne mert akkor ránézésből megtudnám mondani kinek mi a baja és miért, mégha nagyon nem is látszik rajta. De azt csak akkor érem el, ha tényleg életfeltétellé teszem, akkor egyszerűbb lesz használni. És egy csomó kiegészítő technika jár hozzá, kézjelek és egyéb csekélységek nélkül. De anyám sosem engedte nagyimnak, hogy megtanítsa, mert az már tényleg bökte volna a csőrét… A Yume végzett, nos akkor kezdjünk el mondjuk sebesülteket keresni. Le teleportálok a nyomornegyedbe, és Kai-ékhoz sietek ahol üdvözölnek…:

Szeva hugi hát te meg mi járatban nálunk?

Szevasz öcskös, nincs valami sebesült rész vagy bárki akit meg kéne gyógyítani van egy technikám és kéne gyakorolnom! – Jah végül is nem hazudtam nagyot.

Öhh de, gyere. – Szólt felállt és vezetni kezdett, lassacskán elértünk egy részhez ahol olyan dögszag volt mintha a hullákat egymásra raknánk és elkezdenénk őket lassútűzön párolni, majdnem elhánytam magam…

És itt él is valaki? – kérdezem hányingeremmel küszködve.

Hát te mondtad, hogy sebesülteket keresel itt találsz párat!

Hát kössz.. – Lassan egy „házba” értünk ahol nagyon sokan feküdtek kupacokba tömörülve.

Na ki az akit meggyógyíthatok és ki az akit utálsz? – Legyünk jó fejek a gyerekkel…

Ezek haverok, a nem haverokat ide nem engedik be!

Oké akkor kezdjük egy csoportos gyógyítással! – Koncentrálni kezdek, közben kiürítem az agyam csak a szoba marad meg a fejemben és ahogy kinyitom a szemem a sok eddig nyüszítő ember most rémülve bámul a lángoló sebeire. ez egy darabig elfog tartani. Lássuk hogyan ne szívjam magamba? Elvileg lehet olyat is, hogy simán csak elutasítom ezeket a sebeket és akkor nem kell félnem tőlük… Egy kis tanakodás után, felemelem karjaim és kinyitom a szemem, elképzelek egy űrt, egy fekete-fehér valóságot, és odaszáműzöm a sebeket, oda akarom száműzni őket, és oda is fogom! Oda ahol nem én vagyok, oda ahol senki sincs! Oszlopok jelennek meg és rajtuk sebek, talán ez most a siker jele? Lassan már a 67 oszlop, van félig elpusztítva, és sorra jelennek meg az újabb csoportok. Még hányan vagytok? Elvagyok még egy darabig, aztán összeesek ahogy vége a technikának, szertefoszlik a másik valóság és a teremben sok csodálkozó vagy örömtől ugráló embert látok… Fel térdelek és ránézek Kay - ra aki majd a földön keresgéli az állát, aztán vág egy vigyort és rám néz.:

Köszi hugi! – Majd fel ránt a földről figyelemre inti a többieket:

Figyelem emberek! Ő itt Sherry! Ő segített rajtatok! Elfogadjuk tagnak? – Milyen tagnak?

Igen! – Halottam a tömeg határozott válaszát. A nagy nyüzsgésben, ami ezt követte Kay – hoz fordultam és halkan megkérdeztem:

Izéé Kay bocs a tudatlanságért, de milyen banda? – Erre mosolyogva vetette oda:

Hát ez a banda! Mi vagyunk, a gettó kutyái lehet, hogy van, hazád ahova hazamehetsz de segítettél rajtunk ezért befogadtunk!

Köszönöm… És itt mi az elosztás? A régi bandámban főnök, helyettes és egyéb altisztségek is voltak!

Hát itt a főnök én vagyok, a Konohai összeköttetésekért, azaz ember felelős! – Mutat egy már kb a húszas éveit húzó barna hajú és szemű férfira, aztán mikor észreveszi, hogy kiszúrtuk idejön és köszön:

Hali én Aguri vagyok!

Szevasz!

Aztán ott van a pénzügyi felelős! Ő szerzi a kunaikat és egyebeket, és mint a rangjában is benne van a pénzt is ő kezeli!

Aha! – Most egy szőke 30-as éveiben járó nőre mutat, aki éppen egy fiút pofoz, héhé még friss a gyógyítás!

Nah oké, van itt valami nagyon, nagyon súlyos beteg? Van egy technika, amit el kell sajátítanom.

Hát éppenséggel van egy de figyelmeztetlek nem lesz szép látvány… Bólintok erre kimegyünk az épületből és megyünk, megyünk, és lassan elérünk valami másik épület szerűséghez oda is bevánszorgunk és ahogy meglátom mit kell gyógyítanom azonnal elkap a hányinger… A karjai tiszta szürkék amivel még nem is lenne baj, de a belei kiállnak és fuj nem is mondom, pedig bírom az ilyeneket, nagyon is de ez tényleg undorító! Becsukom a szemem megpróbálok nem koncentrálni a szagra ami terjeng és visszatartani a kaját ami felkívánkozik. Elkezdem gyógyítani újra megvan a másik valóság és minden, de ahogy az oszlopok csak jönnek és jönnek kezdek kifáradni ez az ember egy igazi élőhulla nem is értem, hogy maradhatott még életben! Egy idő után teljesen megunom mérgemben megszüntetek mindent, és ránézek az áldozatra nem sokat javult kinézetre… Meg fogom menteni! Leülök a sárba és koncentrálni kezdek megfogom menteni! Felébred bennem valami ahogy egyre jobban és részletesebben kivehető a kép amit magamban formáltam az alakról akiről azt sem tudom férfi vagy nő, mert nem lehet kivenni. Kinyitom a szemem és tisztán látom a sebeit, nah így már jobb, most már nem kell a másik valóság, nyitott szemmel is látom a gerendákat, de csak nagyon halványan, egyszerre csak egy sebet gyógyítok a kilátszó beleket pedig a két kezemmel rakom helyre és illesztem vissza abba a bonyolult rendszerbe, ami minden emberben és élőlényben megtalálható, csak néha más-más formában. Nemsokára végzek, legalábbis a szervrendszerekkel a másmilyen sérülések, még ott vannak. Az időérzékem totál elszállt de amikor Kay hangját hallom, hogy oké most már túlfogja élni, akkor elkezdem azoknak a sebeknek amiket eddig gyógyítottam az utolsó simításait végezni…

Mi van Kay miért állítottál le?

Mert valamit akar mondani! – Tényleg? Az emberre nézek és tényleg mozog a szája, lassan egy pár hangot is kiad, mi pedig fülelünk... De semmi, csak sima fájdalmas nyögdécselés és nyüszítés…

Hát először rendbe teszem és akkor már beszélni is tudni fog! – Nos újra neki kezdek, és hamarosan már kezd sötétedni felettem, már majdnem készen vagyok.. chakrailag és agyilag is az emberkénk akiről kiderült, hogy egy 20-as férfi, aki rossz emberrel akadt össze, már nem nézett ki olyan visszataszítóan, sőt egész helyes arca lett a végére. A kezei és a lábai is kezdtek helyreállni, de tuti, hogy sokáig nem fog tudni ráállni a lábára. És a kezeit se tudja majd használni, minden tropára ment bennük az összes ideg a szalagok, a csontok szilánkosra törve, ennek már csak egy gyengébb fuvallat kellett volna és már halott lett volna.. Lassan megtettem mindent, amit tudtam, és Kay lábához dőlök.

Elég volt, majd máskor átmegyek rajt még egyszer… - Mondom, mire ránézek a férfira, aki már lát hall beszélni is tud, enni, inni se okoz neki gondot, de a végtagjai azok tropák…

Köszönöm! – Hallom a hangját.

Semmiség, én köszönöm, hogy gyakorolhattam! – Szólok majd feltápászkodok. – Na Kay köszönöm, hogy segítettél nekem most mennem kell!

Héhé! Nem jössz el velünk? Páran elmegyünk bulizni, jöhetnél! Hozzád meg hívok felmentő sereget akik elköltöztetnek! – Szólt előbb nekem majd a férfinak, aki bólintott eggyet.