-Ohh nekem már engedély is kell minden pici mozdulatomhoz?-Néztem rá szemem sarkából
-Amíg az enyém vagy addig igen!-Mondta rémítő komolysággal majd intett a bent lévő cselédlánynak,h jobbra az ajtó...
-/na ezzel meg mégis mire célozhatsz?/-kérdeztem gondolatban majd levágtam magam a kanapéra és úgy szóltam kedves barátomhoz:
-Aha..Csak aztán nehogy azt hidd,hogy olyan könnyű nekem parancsolgatni!-vágtam oda válaszom,majd láttam ahogy leül egy fotelbe
-Gondolkoztál azon amit mondtam?
-Aha és tudod mire jutottam..?-Hagytam nyitva a mondatot gondoltam húzom egy kicsit ha már parancsolgatni akar nekem ...
-Na mire?-kérdezte kíváncsian mire én csak komoly tekintettel ennyit mondtam:
-Kapsz 2 évet arra,hogy megismerj ha még utánna is tetszem...-hagytam újra nyitva mondatom de szerintem szavak nélkül is tudta mire gondolok
-Valami ilyesmit vártam tőled -mondta nagy mosollyal amire én csak nagy bociszemeket vetve néztem szép fehér arcát...
-Ennyire kiszámítható lennék?-Váltottam át az én sajátos kislányos valómba
-De csak számomra...-mondta mire én durcásan elfordítottam a fejem szemem sarkából látom bevonulni a családot kezdve Sasuke bátyjával Itachival aki az öccsével ellentétben inkább a csendes szóval jellemezhető bezzeg Sasuke ő egy nagy barom de így kell szeretni -húztam mosolyra szám- aztán Itát követte a testvérek anyja Mikoto ő egy nagyon túlbuzgó nőszemély régen modell volt mára már divattervező ő a család mindig olajozott vaskereke ha lelki ügyekről van szó..aztán utánuk közvetlen az apa Fugaku ő sem egy bőbeszédű típus pont mint idősebbik fia viszont nagyon sok munka nehezedik rá ő Konoha rendőrségének feje és még gyárakat is üzemeltet Konohán kívül...-gyorsan felpattantam a kanapérol és meg hajlással üdvözöltem az imént bejövőket
ahogy vártam Mikoto szinte azonnal a a nyakamba ugrott és tudatta velem,hogy mikor megtudta ,hogy jövök mennyire boldog volt és mennyire várt...
-Izéé elnézést,hogy csak így betoppanok minden előző egyeztetés nélkül...-Kezdtem a magyarázkodást de Sasuke félbeszakított
-Nyugi tudják..-
-/Jókor szólsz.../ Heheee -néztem Sasukéra aki gúnyos mosollyal nézett vissza rám,/Na azt már nem!/-néztem rá gyilkos szemekkel majd visszafordultam Mikotoék felé és beszélgetni kezdtünk..
..egy kis idő múlva mikor az iskoláról kezdtünk beszélni..
-Na várjunk?De hát nektek nem kéne suliban lennetek?-kérdeztem a fiukat akik csak hálásan tekintette vissza rám..
-Tudod mivel Sasuke mondta,hogy ma jössz ezért kivettem őket iskolából...-Mondta Mikoto boldogan
-/A kis mázlisták az én anyum miért nem tud ilyen kedves lenni?../ Ohh értem na és ki fog hálákodni?-Kérdeztem tréfásan a fiuk felé fordulva..
-.köszönjüük széépen!!-Nyujtották a szótagokat és forgatták a szemüket a fivérek
-Ez nektek rendes köszönöm?-Kérdeztem csípőre tett kézzel és parancsoló tekintettel szerintem megilyedhettek mert azonnal normálisan tudtak beszélni:
-kő-köszönjük szépen!-mondták ijedten
-Nah így már jobb!-Mosolyogtam rájuk mire megnyugodtak és Sasuke ajánlkozott megmutatni merre aludhatom ki magam:
-Megmutassam merre tudsz aludni?
-Ha nagyon szépen megkérlek?-Reménykedtem egy gyere! felkiáltó mondatban amit már egy betűvel szétzúztak:
-Na had halljam milyen szépen tudsz megkérni?-Ne mááár utálok kéregetni...
-Na jó de csak most az egyszer...Kérlek szépen mutasd meg merre van a szobám!-Néztem rá boci szemekkel igaz inkább megfujtanámn egy kanál vízben de ez van...
-Ha már ilyen szépen kérted gyere...-Na igen az a bizonyos 'gyere' ezt a szót simán kérés nélkül is kimondhattad volna ám...De aztán durcámból léptek zaja zökkentett ki valaki jött a helyiség felé halottam ahogy egy cselédlány próbálja feltartani minden féle indokokkal de végül bevágódik az ajtó és egy nő ordítása halasztódik
-HOL VAN FUGAKU?-ordítja a nő ..istenem jól látok ez Tsunade Konoha hokagéja ő a példaképem egész kicsi korom óta miatta akartam egészségügyire menni és orvos lenni...kábultságomból kizökkenve látom amint Fugaku sóhajt és feláll
-Mi a baj Tsunade-sama?-Kérdezi mire a nő kissé nyugodtabban :
-A lányom Hinata eltűnt!-Mondta kétségbe esetten mire Fugaku már futott is ki a teremből Mikoto pedig hellyel kínálta Tsunadét.-.Hinata Hyuuga..Hmmm ja igen Hinata a modell-de csak ennyit tudok róla mert nem szoktam modelleket bálványozni és nem is vagyok oda az ilyen dolgokért..
-Te meg ki vagy?-Nézett felém Tsunade
-Én Ha..akarom mondani Sherry vagyok nagyon örvendek! /Nem mondhatom,hogy Haruno Sakura mert ha kitudódik,hogy megszöktem még véletlenül lebuknék../
-Értem és Tsunade vagyok!-Mondta majd ránéztem Sasukéra aki azonnal levágta,h a szobám keres engem..Mikor odaértünk egy gyönyörű faajtóhoz és benyitottam hatalmas kupleráj fogadott...
-És ez lenne a szobám!-Büszkélkedett..volna..Sasuke ha nem lennék köcsög és és nem szolnék közbe:
-Igen? És rendet rakni ki fog?Mert én ugyan nem!-Szollottam bölcsen és bemasíroztam az ágyra :
-Ki mondta,h ez a te szobád?-Nézett utánam Sasuke értetlenkedve mert már rég az ágyán nyújtózkodtam
-Hát én! Miért nem aludhatok veled? /Na most megszívod öregem/
-Hát nem...-Mondta még mindig értetlenül nézve
-Pedig mostantól ez az én szobám is vita nincs!-Húztam önelégült mosolyra szám mire ő is a elmosolyodott és ajtócsapódás jelezte,h ő is bejött aztán letette csomagjaim egy félreeső zugban és őis levágta magát az ágyra:
-Hogyan is értetted,h csak neked vagyok kiismerhető?-Kérdeztem percek múlva..
-Tessék?-Értetlenkedett de aztán komoly szemekkel fordultam a fiúra és rátehénkedtem..mentségemre mondom nagyon fáradt vagyok!..
-Jaa az .. kössünk egyességet! adsz két évet én addig nem mászom rád!-Érződött hangján a komolyság de ne hagytam,hogy teljesen befejezze a mondatot
-Ha én úgymond 'győzők' akkor szabad utat kapok egy új személyazonossága!-Kezdtem én is de persze újrakezdtük ezt az egymás mondatait egészítjük játékunkat amit már olyan jól ismerek...
-Viszont ha én győzők az enyém leszel!-s fordult velem a világ és hirtelen én voltam alul láttam Sasuke komoly tekintetét,én is komolyra váltottam majd párperc farkasszemezés után mosolyogva fordítottam el a fejem...
-Javíthatatlan vagy!-mondtam majd hagytam,hogy felálljon és rám dobjon egy takarót
-Te meg nehéz...-és ezzel kiviharzott a szobából..hát igen édesem egy szóval sem mondtam,hogy egyszerű két éved lessz..-mosolyogtam és aludtam mikor felébredtem már sötét volt...
-/Juuj de büdös vagyok../-Gondoltam majd felültem az ágyon és láttam,hogy miközben aludtam valaki szépen kitakarított...
/Hmm...Éhes vagyok...De egyedül nem fogok kóvályogni a házban..még véletlenül olyan helyre tévednék ahova nem kéne/....Ekkor Sasuke lépett a szobába és lehuppant a számítógépe elé...
