- Na és mit mondotok, mit adtok, vagy tanítotok cserébe? Ha megéri nekem akkor megtanítom hogyan is kell kivédeni a tsuokomit. – Hmm, nézzük.. Bár miért mindent én találjak ki? Nem vagyok én közvetítő nekik is van szájuk…
- Kérdésre kérdéssel. Mit akarsz cserébe? – Kérdezi, Ikkei….
- Nem is tudom, valami különlegeset, hiszen ezzel az egyik legerősebb fegyverem titkát adom ki. Valami olyat, ami másra is ugyan ilyen veszélyt jelent közületek. – Jah aha persze álmaidban, kapsz olyan technikát.. gyerünk Ikkei legyen eszed….Kis töprengés után a nagyeszű megszólal…
- Oké akkor, az első kérdésem ismered a Gogyou Fuuin vagy a Gogyou Kaiin nevű technikákat?
- Ismerni ismerem, használni nem tudom őket. - nem rossz ajánlat de mintha valami még hiányozna.
- Nos csatoljunk hozzá még valamit.... Mondjuk, a Juin Jutsu rémlik? – Látom te is észrevetted az „elégedetlen” kifejezést Sasuke arcán. Ámbár benned sosem lehet csalódni Ikkei… Nah állj mit istenítem? Asszem meghülyültem, bevágtam a fejem valahova, vagy.. ja igen az a pofon volt nagy…
Hallani hallottam róla. főleg Orochimaru hasznosította, ezzel a hármassal meg vagyok elégedve. Akkor mikor és hol? A mai napot inkább pihenjétek ki, gondolom kínzott Madara rendesen, nekem pedig holnap feladatom van.
- Nos nagyon nem hatott a lelkemre, de te pihenj csak, akkor... max 3 nap múlva, úgy jó?
- Nekem jó, és ahogy látom ennek a csapat egyes tagjai is örülnek. - mutat két kidőlt, és egy szinte élőhalott állapotban lévőre. Nos ennél a mondatnál én elkezdtem visszasunnyogni a raktárakhoz szerintem, én valamit van ott amit nem kellett volna elfelejtenem…, de hát ha most jutott eszembe akkor nagyon balfék vagyok. … Nos amint a raktáramhoz érek, benyitok, és átgázolva mindenen matatni kezdek az egyetlen íróasztal szerűség körül, amit amúgy fegyvertárolónak használtam, nos voltak itt,szögek kalapácsok, jah igen az ujjbegyekbe vertem bele, ha nem akart valaki beszélni. Akkor egy ostor, hát alap felszerelés, akkor kések minden méretben. És egy vértől és gennytől ázott boríték szerűség.. címezve: „rózsaszínnek” fölbontom olvasni kezdem, és majd hanyatt vágódom szóval inkább leülök…Na de nézzük csak:
A 23-as raktárban a balról második polcon, egy doboz van. Ez a doboz csak akkor nyílik ki, ha megérzi a chakrádat. Lehet, kegyetlenül bántam veled, de ezt mindenképpen át kell juttatnom! Köszönök mindent. És ne feledd….
-
Mit keresel??? - Hallom meg Sasuke hangját, és majdnem felugrok.. Oké csak nyugodtan…
- Hasonló kérdésem van. Te mit keresel itt? - Bambulok rá a papírra...
- Téged, de egyébként én kérdeztem hamarabb. – Akkor is félbeszakítottál szóval hagy békén…
- Azt hittem ha nem szólok, hogy elmegyek, akkor nem is fogsz utánam jönni... – Jah hittem…
- Tudod, valamit félbehagytunk, de ha nem lenne így is megkeresnélek, hiszen szerintem még van elég dolgunk a nélkül is. – Félbe mi? Még is meddig akartál még magad alatt látni?
- Először mind meg mit keresel, hiszen azt még mindig nem mondtad el.
- Már megtaláltam nem gyanús? De számodra lényegtelen, szóval mondhatod... – Nagyon nem is figyelek, rá, próbálom kivenni a maradt szavakat, de azokat már megroncsolta a vér, és egyéb ilyen aranyosságok… De mit ne feledjek? Azt, hogy majdnem meghaltam mikor dobtalak, vagy azt, hogy párszor megkínoztál, mert rosszul szóltam hozzád? Igen akkor az még az életem szerves része volt, és azt hittem mindenki így él.. De megvilágosodtam…
- Gondolom neked a küldetés nem mond eleget. - de az esti kis játékunk nekem most fontosabb.
- Rosszul gondolod, nekem ez a kifejezés az egy ég adta világon semmit nem jelent. Mi lenne, ha meglátna a Riakage? Ebbe belegondoltál már? – Idegelj, még te is.. Semmit sem tudok kivenni.. De mit írt? Mit akarja, hogy ne feledjek?
- Vele holnap kell foglalkoznunk csupán. - Hirtelen, összegyűrtem a papírt, és fel álltam.
- Ha nagyon tudni akarod, hogy mit kerestem akkor gyere! - Ezzel utam kifelé vettem...
- Megyek. – Halottam, a kedvetlen választ.. nem érdekel kis apám ha nem tetszik, haza le.. na jó Sakura most volt elég belőled lenyugodsz és okosan lenyeled a hülyeségeid! Szépen megkeresem a 23-as számú épületet és lakatkulcs hiányában berúgtam az ajtót. Nézzük balról a második polcon.. ránézek és nem dobozt ládát találok… Itt is szép nagy hullatömeg van, na igen a takarítók jól elfelejtették ezt a helyet… Nos berohanok érte leszedem a fa ládát ami amúgy nagyon is nehéz, jézus mi van ebben? Ráteszem a kezem a láda zárának helyére, és mielőtt bármit is tennék, a láda teteje, egy résre pattan amit én elkezdek jobban felnyitni. . Az a kis fény ami az épületbe szűrődik azonnal felcsillan és majdnem megvakulok, ahogy teljesen felnyitom a fedelet, és belenézek a kipárnázott dobozba majdnem szörnyethalok…. Ez egy… egy bőr ostor, aminek az egyik oldalába ágyazva egy 2 cm-es ezüstpenge van. Mindig is akartam egy ilyet, de nagyon nehéz volt szerezni, és az ára se két forint… Az egész ostor, 12 méteres, és színtiszta bőr, és ezüst… Azonnal visszarántom a láda fedelét, és tátott szájjal bámulok magam elé… Aztán újra felemelem a láda tetejét, és a markolatnál fogva kirántom az ostort, ami azonnal reagált a chakrámmal, amint megérintettem. Az ostor alatt, egy újabb papír fecnit látok, nah reméljük ez nem rongálódott meg.. Kiveszem és olvasni kezdem:
Szerintünk, egy közelharc specialistának, nem fair, olyan technikát adni amely a saját harcmodora ellen van. Itt egy kis segítség ennek a hátránynak a leküzdésében.
Nem csak tőlem, van hanem minden irányból segítettek beszerezni. Ezt ne felejtsd el!
Ikkei, Eiichi, Ikkou, Kazuya - és még nagyon sok név volt felsorolva, mind saját kézírással… Ezt nem hiszem, el… Csupa olyan nevek, akiknek szívességet tettem, de megmondtam nekik, ha vissza akarják adni, akkor inkább kössék fel maguk… Hisz mindegyik nagyobbnál nagyobb bajokba keveredett, és akkor nem akartam mindenkit, csip-csup, ügyekkel fárasztani. … De ha már, ilyen kedvesek voltak, és segítettek a legnagyobb bajomon, akkor kezdjük felhasználni! Összegyűröm a papírt, és feldobva rácélzok. Az ostort megemelem, de csak pár centire, de a papír már darabokban.. Úgy hiszem ez egy nagyon különleges ostor. Érzékeli a chakrám, és úgy dolgozik, ahogy én szeretném! Fogom teljesen felemelem mire, összetekeredik. Már most imádom! A nadrágomon, hátul, van egy fogató csat eredetileg, kötelet, szoktunk ráfogatni, de most jó lesz az ostornak is! Visszacsukom a ládát, és ránézek az ajtóban támaszkodó Sasukéra… Tényleg róla meg is keletkeztem…
- Na és most???
- Nos ha nincs kifogásod ellen, akkor egyedül kéne visszamenned... m- Jah persze, majd ha piros hó esik mi?
- Mégis miért? – Terem előttem…
- Mert szerintem te se szeretnél ott lenni, mikor hálálkodok, egy rakat embernek. - Vetek rá gúnyos mosolyt, hát igen elképzelni is vicces...
- Főleg hogy meg sem érdemlik. – Hiába vágod be a durcát, nem foglak megsajnálni. Egyszerűen túl erőszakos vagy, ha nem akkor nem! Ő eltűnik, és kimenve az épületből, kissé rendbe téve azt, én is eltűnök. Ikkei - nél tűnök elő, és lerángatva róla a kurváit azonnal ráugrok. Aztán eszembe jut, milyen régen tettem ezt meg, csak úgy akadályok nélkül. Igaz most is megvan a lehetőségem, de ő legalább nem akar kétpercenként felcsinálni… A kabátom alá nyúl, és az övemnél megérzi az ostort. Utoljára megszorítom aztán leszállok róla. A sok ember közül, már csak te és a másik három az akinek ezt még megtudom köszönni… Ezzel meghajlok előtte, mire ő mutatja, hogy azaz ajtó az enyém. Nézek rá értetlenül, de úgy néz rám mint akit magamra haragítottam szóval, inkább bemegyek, egy komplett hálószoba, egy rakat plüssel, mennyország! – És mivel elég hosszú volt a mai nap ahol bedűlök az ágyba azonnal el is alszom… Reggel, egy hálóingben betakarva ébredek.. Mi a? Ahogy felkelek a mosott ruháim, visszaköszönnek, felveszem őket, kimegyek, és Ikkei helyett mit találok, egy levelet… asszem kicsit elegem van belőlük..:
Nos, ezentúl az a te szobád, és vita nincs. A küldetéseteken húzd meg magad! Ez parancs!
Huh de komoly szöveg… Nos el teleportáltam a kagénk irodája elé, teljesen elnyomtam a chakrám, és vártam a többieket akik hamarosan egy csapatban meg is jöttek… Amint Sasuke szemébe néztem, elkapott a halálfélelem.. engem? azt hiszem valami nagy bajom van. … Nos úgy látom nem csak engem, a többiek is megtartják tőle a három lépés távot… Na bakker ez a nap se kezdődik túl jól… Benyitunk a kagéhoz aki éppen megint a kinti világot bámulja nekünk teljesen hátat fordítva, végül is az életben nem vesz észre ha nem érzi a chakrát, és nem néz rám szóval, én is bemegyek. … Nemsokára minden infó, és hirtelen terv változtatást megkapunk de most kísérnünk kell egy levegőző turára szóval hajrá….
- Sherry te hol éjszakázol?? – Sasukénál itt aztán tényleg elvágták a fonalat, olyan aurája lett a gyereknek mint komplett Alaszka..
- Háth, ahol beájulok mert, hogy?
- Hinata: Csak elvileg te itt sem vagy. – Hmm még féltékeny de teszünk róla, hogy ne legyen az…
- Nos a lényeg, hogy mindig megtudom oldani. Nah de Hinata, úgy tudom, te mostanság eléggé leálltál a modellkedéssel talán más életcélod lett?
- Nos, szeretnék erősebbé válni ha már ninja vagyok!
- Nah edzhetnénk együtt! Bár nem tudom, van már vállalkozó rá?
- Ti ketten?? Akkor rendezem a temetést Hinatának.
- Te csak maradj magadnak, olyan vagy mint komplett Alaszka, elárulnád mi a bajod, vagy egész nap bunkózni fogsz? – Hogy a rozsdás gereblye álljon beléd, nem látod, hogy próbálom jobbkedvre deríteni?
- Szerintem tudod a választ a kérdésemre Sakura, csak még gondolkoznod kell, és egyébként is ne viccelj hogy te akarsz edzeni Hinatával. Hinatának átlag chouninokkal kellene harcolnia nem olyannal, akivel én is lazán elharcolok egy napig is.
- Nah idefigyelj, urasága, semmi kedvem veszekedni, szóval tényleg vegyél vissza oké? És létszíves, az egyéni véleményeid, tartsd meg magadnak! - Az életben egyszer gondolnád meg, hogy kinek akarsz keresztbe tenni... Erre úgy néz rám mint akit szívesen felnyársalna, egy vasvillára, és ha még nem halnék meg ami valószínű akkor elkezdene, kínozni.. csak, hogy erről már lekéstél..
- Ennél több kell, hogy megijedjek... – Mondjuk tudom, hogy önszántadból sosem bántanál, legalább is, ha kellek még akkor nem, amúgy meg megvédem magam…
Nem az volt a célom, hogy megijesszelek, akkor valami jobbat csináltam volna. – Nos bekapcsolja a Sharingan egy változatát… Akkor sem ijedek meg, igaz most nem is használta de nem baj..
- Mondom, hogy nem félek tőled... De én a helyedben másra koncentrálnék, mint a személyes, bosszú hadjáratodra... ellenem...
- Bosszúhadjárat? Felesleges, ha nem te vagy a célpont, csupán azt fejtem meg jelenleg, hogy hol találom meg. – Őőőő… Én aztán nem avatkozok a dolgaidba…
- Jobb is ha leakadsz rólam...
- Majd kiderül. – Izé.. biztos…
- Őőőő... - Nos visszanézek Hinatára, és folytatom amit félbeszakítottunk… Nos lassan, de biztosan elérkezett a kaja idő, persze előtte még voltunk a főtéren, a Kage irodájában, meg minden ilyen apróbb helyen amit nem tom, miért de nem is érdekel. Szerencsére se anyámat se a nevelő apámat nem láttam az út közben mondjuk lapultam is mint az állat… Nah viszont kajaidőben már lerohad a gyomrom olyan éhes vagyok… De mint életmentő, éppen a Kage háza melletti utcában van egy kajálda..
- Húzzunk sorsot ki marad itt, őrködni! – Ajánlom fel az ötletet.. csak ne én húzzam a rövidebbet
- Rendben! – Hallom Sasuke majd a többiek hangját…
Nos akkor..- Hinata és Ino, segítségével csináltam, apró, papír rudakat, az egyiknek piros rúzzsal megjelöltük a végét, hát Hinata elárulnád minek hoztad a sminkcuccod? Na nem baj.., Szépen mindenki húz egyet Ino kezéből, de mikor megnézem majd hátra esek... - Nos asszem ezt a játékot én nyertem.. majd hozzatok valami kaját!..
Mit kérsz???
- Legfőképpen egy házat a tenger mellett.. Amúgy meg mit tom én, valamit amivel kilehet húzni estig..
- Rendben, de a házat nem fogom idehozni, ha nem baj. - mondta gúnyosan, majd megindultak.
- Hehe~ - Nah leültem a küszöbre, és az ajtófélfának dőltem, tökéletes házi pincsi.. Aztán néztem ki a fejemből, mint a jó gyerek... Nos egy ideje már várok mikor a semmiből meg jelen előttem Ikkei…
- Hát te?... – Kérdem ijedten, mire röhögni kezd arckifejezésemen…
- Én is örülök, amm látom itt hagytak…
- Nem csak kajáért mentek, én meg őrködök, de nem válaszoltál a Kérdésre!
- Gondoltam hozok kaját... – Nos amit látok hambit azonnal kikapom a kezéből és enni kezdem, de valami még böki a csőröm…
- Nah jó, kérdés!b Mikor elmentem látni se akartál, de mikor visszajöttem mint régi barátok, és megszabadítasz este egy hülyétől, és még sorolhatnám.. Szóval meghülyültél? Vagy csak tartozol nekem valamivel amire én nem emlékszek és azt akarod, hogy ne is emlékezzek? – Betolom a hambit, és úgy nézek rá…
- Az igaz, hogy tartozom. Egy bocsánat kéréssel… Emlékszel amikor majdnem megnyúztalak?
- Jah három napig egyfolytában piáltatok, és mivel nem akartam lefeküdni veled, kikötöttél a kínzópadra, nos szerencsém van, hogy a két pasi lefogott, de ezt mégis ki mondta el? Hisz mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy egy mukkanás, és én nyúzom meg őket…
- Nos mivel ezután egy hónappal eltűntél, a bandából és egy évre rá Felhőrejtekből, ezért, azt hitték, hogy a folytonos kínzás miatt tűntél el és hát…
- Hát hallod ti még meg sem kottyantatok anyámhoz képest… De ezt a témát, hadjuk a régi életem lezártam!
- Heló, akkor az edzés időpontja még megfelel? Ja Saku, itt van az ebéded, bocs csak sokan voltak, és ezek mögöttem nem tudtak választani. Legközelebb én maradok. – Hallom meg Sasuke hangját…
- Szevasz, nos köszi! - Plusz kajaa...
- Jah, nah most mentem, majd várlak! - Néz előbb Sasukéra majd rám. Intek neki mire eltűnik.
- Csak nem kaját hozott?? - Olyan jó kedvem lett nem rontod el!
- De, ámbár, neked is kössz! - Mosolygok rá, aztán tovább zabálok…