- Pihend ki magad. – Mondta, és mosolyogni próbált, de én ráfordultam és bevágtam a szunyát… Hajnalban felébredek, mert miért ne? Ránézek Sasukéra, hmm átkarolt, és felém fordulva aludt el, a kis aranyos, de nem tud meghatni, egy klónt küldök a magam helyére… Megérzem, pár olyan személy chakráját akikkel már régebben is találkozni akartam.. Mi van csapat gyűlés? El teleportálok, Ikkei fürdőszobájába és kissé rendbetettem magam, meglátok egész ruhakölteményt az egyik fogasra akasztva ez az enyém? Vagy csak van egy kurvája akinek pont ugyan az a mérete mint nekem, és ugyan azt a színt is komája? Szerintem nem úgyhogy felvettem, a ruhát, és a kajáldába teleportáltam ahol elnyomva a chakrám egy jutsuval láthatatlanná tettem magam, és figyeltem az eseményeket. Nos azon kívül, hogy ittak mint az állat nem történt semmi, szóval inkább vissza teleportáltam a szobába, és ledobva a cuccokat visszakászálódtam Sasuke mellé.. jah tényleg téged még pofán kell verjelek a tegnapi leégetésért… De most alvás.. Egészen addig míg.. Nem sokall később felébredtem, és még mielőtt levegőt tudtam volna venni, megfogtam Sasuke karjait, leszorítottam, és lelöktem az ágyról...:
- Remélem tudod miért kaptad!
- Persze hogy tudom, de azért nem kellett volna így felébresztened. - bár ez milliárdszor jobb volt, mint folytatni a rémálmot.
- Nem érdekel megérdemelted!
- Oké, és kössz hogy ezúttal fel is keltettél. – Mit köszönsz nem szívességből tettem…
- Chh akkor majd bosszút állok mással, de gyere fel az ágyba mert hideg van... - Nah igen úgy tűnik a fűtés fogalmát nem ismerik..
- Nem kell kétszer szólnod. – Egy pillanat és már magához is szorított… én is átkaroltam őt, és úgy kezdtem mondókám:
- Én is így gondoltam, amúgy valami nincs rendben, ma hajnalban itt voltak az Ikkiei hez hasonló urak, és az igaz, hogy nem beszéltek semmi érdekesről, de nem szoktak csak úgy összejárogatni, és Ikkei se szólt nekem, szóval valami készül.. Jah meg láttam egy csomó más faluból érkezett ninjáit szóval még mindig nincs minden rendben...
- Éreztem. – Mondta olyan hangnemmel mint ha valami retardált senkiházinak szólna…
- Jah bocs hogy élek.. - A hangnemen visszavehetnél, már nem azért.. Meg amúgy is egyszer osztok meg valami olyat ami számomra, és akkor már lekezelsz háth..
- Sajnálom, nem neked szántam. – Most komolyan megbánta? Nah jó ki vagy te és mit csináltál Sasukével?...
- Hmm ha nem ismernélek azt mondanám kicserélt valaki, de mivel esélyük sem volt bejutni ezért inkább öltözz mert semmit sem szoktam, véletlenül mondani! – Kivéve amit véletlen mondok…
- Pár nap, és ugyan az a fagyos Sasuke leszek aki voltam, de addig remélem megszokod ezt.
- Hát tudom ajánlani. Amúgy csipkedd már magad, mert soha se érünk sehova. - Ezzel kibújok karjai közül, és az ágy mellett lévő ruhát felhúzom, mondom ezt a ruhát rám öntötték
- Ne izgulj tudom. – … Fura, de mondjuk a faluból áradó kisugárzás is fura.. valami hatalmas készülődik..
- Nos mai tervezet.. amit még én sem tudok de valaki csak meg....... - Ekkor egy hatalmas robbanás rázza meg a falakat. Mi a..? - Ez Dei bombája volt, de ki van itt? - Nos én menetre készen eltűntem gondolom csak utánam jön.. Nos mikor megérkezem, látom, Deit.. Ikkeit… és egy csomó bandatagot.. ezt közvetlen magam mellett, velem szemben pedig Eiichi embereinek egy jó jórészét… A magam 169 centijével nem tűnök ki a tömegből, szóval, inkább felugrottam az előttem lévő izomkolosszus vállára és úgy néztem körül, kb 1000 aaa… nos kevesebb ellen a mi javunkra ez nem lesz nagy csata… Kivéve haa…. És állításom beigazolódott, ahogy a két vezér befejezte a baráti csevejt, azonnal megéreztem mindkettő maximális, chakráját. Nos ha ez ex pasi per ex pasi csata lenne, nem aggódnék egyikért se… De így már nyomós okom van rá. Ikkei körül megjelenik az átlagos chakra, ami jégkristályokban tömörül össze. Eiichi pedig a szokásos vizi védőfalát vette fel, nah ezt már csak figyelni kell.. Legalábbis egészen addig azt gondoltam, míg a gyerek, akinek a vállán álltam meg nem ragadta a derekam, és le nem helyezett a földre majd a chakráját előhívva nekirohant az ellenséges tömegnek. Valahogy nem így képzeltem el, egy ilyen csatát, sokkal komolyabbnak, de ez van. nos végül is így is vérre megy. Legfőbbképpen ezt akkor értettem meg mikor álló helyemben telibe kapott, egy párliter vér,ami éppen egy általam is ismert gyerek testéből spriccelt ki… Igen golyó vájta seb, amibe azonnal szörnyethalt… A testem elöntötte a forróság, és a gyilkolási vágy.. most mindenki megdöglik aki az utamba áll!... A golyót ami felém repült, elkaptam és a markomban szétroppantottam, majd egy dobással visszaküldtem a feladónak,aki ugyan csak szörnyethalt. Majd a hozzám közel lévő embereket, akiken nem volt fekete kabát, egyesével a földre terítettem és ujjaimat belevésve mellkasukba vagy hasukba, éppen mit értem, kirántottam az első belső szervet amit értem, ezt addig folytattam míg meg nem döglött az adott személy. Közben persze golyózáport kaptam a hátamba, és a fejembe is, de a Yume jó szolgálatot tett mint mindig. A vér teljesen beborított, az az álnok mosoly pedig nem akart eltűnni a képemről. Nem vagyok tudathasadásos, de néha már én is ezt hiszem magamról… Amikor tömegeket kellett lemészárolni ugyan így csináltam.. Szinte már élveztem, olyan mint egy állat, de perpillanat jól jön. Szépen sorban haladtam, közben gyakoroltam az újonnan szerzett technikáim bénítás egy jobb foka, azokat ostorral csaptam szét, akkor összezavartam az idegrendszerüket. Ha például a lábát akarná mozdítani a szeme fordul. Jó kis játék. Azokat lerúgtam a földre és kihúztam a gerincoszlopát, persze ezzel jöttek a bordák, és a belső szervek tüdő szív és minden szépség ami csak egy emberben van. Volt aki sikítva futott előlem, amint meglátta tekintetem, és vigyorom, és volt aki megakart ölni, de egy ostor mire nem képes? az összes golyót széthasította, végül a fegyvert tartó férfit arcon találta vagyis inkább szétvitte az egész fejét… Persze a vér mint eső hullott rám minden irányból, de engem most csak egyvalami éltetett le kell gyilkolnom mindenkit aki csak egy újjal is hozzámert nyúlni az egykori ismerőseimnek, akik befogadtak. … Ám amint mentem volna tovább hirtelen rám ugrottak, és lefogva belém nyomtak egy tűt, de ez sem sokat használt, percek múlva is ugyan úgy dühöngtem mint mikor lefogtak, de nem akartak elengedni, a karjaimat hátra feszítették és ismételgették, hogy nyugodjak meg, már majdnem vége. Lassan sikerült megnyugodnom, de rákellett jönnöm, hogy semminek sincs vége. Azokat akik eddig lefogtak lelőtték… Mind ezt azért, hogy engem megvédjenek? Ezt nem hagytam annyiban, a fegyvert fogó fiú elé álltam alig lehet idősebb nálam, és retteg. Sortüzet ereszt belém, de mint aki meg sem érezte, lefogom a vállát, és fejbe rúgom, ő száll két métert majd futni kezd de egyszer csak összeesik, és nyüszítve kaparássza a földet miközben a szája habzik, és rángatózik.. Ez most megveszett? Akkor jó büntetés neki.. Odébb megyek, és újra nekiesek a tömegnek. Aztán hirtelen belegázolok, egy 4-5 méteres vértócsába térdig benne állok és megyek tovább, egészen addig míg meg nem látom a még ,mindig egymással küzdő Eiichit és Ikkei-t majd széttörve a torziós pajzsot, közéjük ugrottam. A támadásuk telibe kapott, amitől kissé megszédültem de még megfogtam Eiichi csuklóját, és a lendülettől való mozdulatlanságát kihasználva megpörgettem a levegőben és nekibasztam a következő ház oldalának. Amiből történetesen kiállt egy 4 méter hosszú rozsdás vascső, ami azonnal áthatolt a bordák közt de sajnos csak a tüdeje ment kárba.. Még neki akartam esni, de Ikkei lefogott és a földnek vágott amitől egy az egybe visszaálltam nyugodtra. Azonnal rendbetettem a ruhám, és a külsőm, ám a rászáradt vért nem tudtam lerázni magamról, szóval ottmarad.. Nézek a vascső irányába amire felküldtem Eiichit, de persze már régen eltűnt, és a még élő emberei is. Nehéz lesz felmérni a kárainkat, sok ember felismerhetetlenre roncsolódott, az erős chakrák és a folytonos taposás miatt… A ruhákat pedig átáztatta a vér, ahogy mindent..az egész sík mező most vörös színben pompázik. És ahogy végignézek a harc után sirató bajtársaimon, lányokon, nőkön elkap az ideg, és inkább leülök a földre…
- Te Sakura elárulnád, mitől vannak rajtad fekete foltok? és az egész szemed is fekete… - Mondja egészen ijedtem Ikkei. Mire ránézek a karomra és tényleg teljesen ugyan olyan foltok mint amilyenek Yumén vannak…
- Ez Yume, csak nem értem hogy olvadtam össze vele…
/ Egyszerű te gyökér, simán csak egyek voltak a vágyaink.. Te éppenséggel gyűlöltél mindenkit aki ártani akart neked vagy a melletted lévőnek, nos én csak utálok mindenkit…/
/Szólhattál volna előbb is de akkor ezért volt olyan éles pengeszerű a kezem?/
/Bingó! De most már fáradt vagyok, és nincs már semmi élvezet szóval csá ../ - Ezzel minden eltűnt rólam… Lehet tényleg Skizofrén vagyok? Bár akkor a Bijuusok is azok lennének szal.. Nos megragadom Ikkei csuklóját, és chakrát szívva tőle, helyre tettem azok holttestét akikért csak tudtam, aztán elkezdtem keresni Sasuke chakráját.. Lassan meg is találtam, de azonnal elkapott a hányinger ahogy megéreztem a közelében lévő legnagyobb chakrát, csak úgy ömlik belőle a gyilkolási vágy de nem is ez a lényeg, szerencsétlen Sasukének ilyen kevés chakrával semmi esélye sincs ellen. .. szóval összeszedtem minden élő embert, és magam köré gyűjtöttem őket, mindenkin használtam a Yumét, közben Naruto is odaért, mondjuk ő is itt volt, de az egy másik történet… Nos amint ránéztem megrémült tőlem de háth én csak, segélykérést invitáltam, de ez van. Mindenkit el teleportálok, oda ahol Sasuke meg a másik nagychakrájú van. Azonnal elkezdem gyógyítani Sasuke sebeit.. Nem is kellett sok idő 30 másodperc alatt kész is volt….
- Mennyire állhatok készen egy újabb, sokkal nagyobb harcra?
- Chh ha éppen megdögleni készülnél, én akarlak kibelezni... Szóval jobb ha nem teszed! Amúgy amíg engem látsz addig nem fogsz meghalni.. Többek közt azért mert a halálod után már nem látsz semmit... - Úgysem fogsz meghalni... Nem fogom hagyni!
- Rendben ha növelni akarod a harci esélyeimet fogd Narutot, és bénítsd le, hogy ha kell nyers chakrát add has át tőle nekem. Naruto, ha azt mondom futás van Sakura elintézi hogy mozoghass, és lelépsz mindenkivel, nem hiányzik nekem, hogy te patkolj el az ellenfelem helyett. Mindenki mást tegyetek rendbe, ha még nem tettétek volna meg, én még kiszedek ebből srácból annyit amennyit tudok, mielőtt elpatkolna. – Erre elvitte a gyereket… Hát oké..
- Idióta... - Nos ha elhordom a sárgaföldig az nem segít, úgyhogy inkább leültem a földre és szép komótosan lebénítottam, majd összekapcsoltam Naruto chakráját Sasukéval, persze mikor ránéztem a többiekre elkapta őket az undor már megen nem tom miért... De ez van.. Nos egy kis idő után úgy döntök, hogy mégis csak közvetítő leszek a kettőjük chakrája közt szóval átformáltam a kötelékeket, és immáron én szabályozom a chakra áramlásukat, nemsokára megkapom az első jelzést miszerint kéne chakra. nos csakhogy legyen jónapja meg is kapja, ám
- Ezt a srácot, hozd rendbe annyira, hogy a következő 3 órát túlélhesse, de egy perccel sem többet.
- Te hallod a feleséged ne legyek? - Választ nem várva elkezdtem rendbe tenni a srácot..
- Sajnálom, ígérem, hogy ezután az elkövetkező egy hónapban semmit sem fogok kérni, maximum annyit, hogy cseréld ki a bátyám szemeit az enyémekre, és fordítva.
- Semmit? De jó hónapom lessz...- Húztam vigyort a képemre...
- Indulhatunk? – Jah tényleg itt a gyerek is…
- Indulhatunk?? Egy ideig teleportálunk, de ha nem akarsz elhamvadni a sűrű chakrától onnantól lesz egy 10 perces gyalogutunk. – Háth ez azért így durva lesz…
- Aztán vissza se nézzetek....
- És chakra átadását ki végzi majd?? nekem nem lesz rá időm, hogy áthozzam, attól hogy hozzám kapcsoltad, vagy pecsét szintű a kapcsolat, és automatikusan áramlani fog belém Naruto chakrája?
- Ahogy óhajtod, egyik sem nagy kunszt.. - Nah talán most még nem is szálltam el magamtól nagyon... Ámbár akkor azt meg is kéne csinálni…
- Akkor teleport. – Nos egy hegy lábánál találtuk magunkat, a chakra ami körülveszi a helyet, nagyon erős de nem vészes, ámbár Sasuke aki Konohai, és alapból lágyabb chakrával rendelkezik, már ennyitől is odavan, látszik, hogy kifinomult a vér… - Ez a chakra már csak rosszabb lesz, meg kell szokni, de nem kell félni, nincs olyan mélyen a barlangban.
- Hmm eddig nem életveszélyes... - Főleg, hogy hasonló sűrűségű a chakrám de nem ilyen erős, de ez már egy másik történet..
- Lassan fogunk hozzászokni, remélem rád Naruto nincs hatással ez a chakra, elég közel áll a kilencfarkúhoz ez az ellenfél, mintha az apjának a gyilkosa, közben pedig az apja lenne egy személyben. – Ezt én sem értem nemhogy a szőke…
- Te szegény gyereknek már a mondat eleje sötét, nem hogy a vége... - Nem mintha rám tartozna, de akkor is..
- Tudod Naruto teljesen bezsonghat, akár árt is változhat a chakra hatására, ami nem lenne kellemes, pont most.
- Ha a Bijuura célzol, akkor azt már régen észrevettem... - Ha már egyszer elemeznem kell a chakráját, hogy egyszer az enyémmel másszor Sasukéjéval legyen kompatibilis akkor az ilyen dolgok pici apróságok...
- Tudom hogy tudsz róla, de kontrollálni Narutonak kell, és ő is veszélyforrás jelenleg, nem csak ő. Mutat befelé a chakra forrása felé…
- Nah akkor mire várunk? - Felülök Herora, még éppen ráférek, és megadom a parancsot ami egyenlő a mars befelével, nos így a hármunktól megroskadva kissé nehezen jár de ez van
- Maradjatok távol a harci zónától, és esetlegesen némi pajzs nem árt majd nektek, ha kell használd a srác teljes chakra készletét. Négyszer annyi a chakrája mint nekem, tehát elég lesz. – És erre el indult, nekem nagyon rossz érzésem van, de ez van..
- Annak? - Néztem a srácra akiben pedig semmi különöset nem érzek... Jó tudom miért, 1 mert nem is figyeltem rá 2 nem is érdekelt, de jól jön majd...