Mikor felébredt olyan szintű chakra hullámot éreztem, hogy az már nekem is fájt…
- Noh nem ártana, ha végre észrevennéd magad.... - A flegmaság is fél egészség...
- Gondoltam jelzek neked, hogy felkeltem, hiszen nem tudhattam azonnal hol vagy. – Hazug…
- Hanem lennék a közelben már rég alul szagolnád az ibolyát, szóval... - Had túlozzak
- Mennyi időre voltam kiütve?????
- Elég sok ahhoz, hogy átaludd a fél életed... – Nos meg ahhoz is, hogy majdnem megtanuljak ilyen hosszú időn át egyedül aludni…
Abban biztos vagyok, csak ez a kis kábultság múljon el… - Nos mielőtt megszólalhattam volna bejött Tsunade, na hát miért is ne mi? De ami ezután jött tetszett úgy elkezdett rikácsolni, hogy majd a falak beleremegtek...
- Mi a jó büdös francért akarod kiirtani fél Konohát?? – Nah hát ez egy jó kérdés…
Nyugodjon meg Tsunade, csak még bennem volt a harc heve, nem tehetek róla, hogy ekkorára sikerült az ébredésemet, jelző chakra hullámom. – Hogy megmondtam, hogy hazudik?!
- Te csak ne nyugtassál engem! Amúgy is, a harcoknak már rég vége, és szerencsére minden jól sült el.
- Gondoltam, mivel én szedtem le az összes legproblémásabb ellenfelet, gondolom az után mindenki elbánt mindenkivel, csakhogy nem tudom mennyi ideig voltam kómában, és az idő alatt csak a harc utolsó pillanata lebegett előttem, és nem éreztem az idő múlását, tehát én lélekben a felébredésem pillanatági harcoltam, és gondolom ezt maga is észrevette, ahogy Sherry is.
- Magán ügy. Viszont ha sikerült felfognod, hogy minden veszélyforrás elmúlt akkor mehetsz haza…
- Rendben akkor indulok is. - Nos ez lelépett.. Fel álltam meghajoltam Tsunade előtt aztán eltűntem...
Mivel gondolom haza ment, így mentem utána én is..
- Jah akartam mondani, hogy menj le a többiekhez mert Mikoto majd szívrohamot kapott mikor megtudta, hogy bekomáltál..
- Majd leugrok oda is, csak előtte jobb lenne néhány dolgot elintéznem. – Csak gyorsan mert sokat szeretnék aludni!
- Én nem állok az utadba...
- Tudom. – Nos én leültem az ágyra ő meg nem tom mit csinált mivel és a szemhéjam belső felét bámultam, de mikor újra a szobát vizslattam nem láttam senkit hát ez eltűnt… Mikor őnagysága vissza ért..:
- Egyenlőre meg van minden, akkor most irány a család itt lévő feléhez. - nincs túl sok hangulatom hozzá, ennyi kóma után nemezek lennének az első elintézni valóim, valójában.
- Csak te én idáig mindennap velük voltam most pihennék
rendben, úgy húsz perc alatt végzek, aztán jövök. - bár lehet lesz ez fél óra is tattól függ hogy csak anyám meg a bátyám van itthon vagy apám is, amit az időből ítélve nem hiszek.
- Felőlem aztán órákat is lenn maradhatsz de nekik meg mond azt, hogy kiütöttem magam oszt találj ki valamit, hogy mivel mert kül megint lehívnak azt meg nem élném túl...
- Nyugalom, nem hiszem hogy gond lenne, én is sietősre fogom most. – Hidd el együtt érzek veled, nos lefekszek az ágyra és próbálok aludni talán ha érzem a chakráját megy, de hát ez sem jött össze szóval csak forgolódtam…
- Mondtam hogy nem fog sokáig tartani, a családom nyugodt, és kész, annyival elintéztem a feljövetelemet, hogy kissé még kába vagyok. – Nah dejó..
- Hát ha kába vagy akkor jöhetsz aludni.. ha már a drágalátos kómád miatt ebben a 6 hétben jóformán csak 4-5 napot tudtam rendesen... Azt is azért mert sikerült beájulnom...
Már megint fáradt vagy??? – Nem már megint, hanem még mindig… - Tudod csak le akartam onnan jönni, még 2-3 napig kibírhatatlanok lesznek, aztán túl lehet már élni őket, és gondoltam addig mi elleszünk, de ha te csak aludna akarsz akkor hajrá. – Kössz igazán kedves vagy… De azért sikerült lefeküdnie mellém…
- Én is örülök, neked, de tényleg.. - Öcsém legalább most lehetne egy kis együttérzés benne.. Nah mind egy amennyire csak tudtam odabújtam hozzá és szinte azonnal elnyomott az álom... Szép feketeség fogadott, és azzal elvoltam egy darabig, mígnem azon kaptam magam, hogy nem tok levegőt venni mire kinyitottam a szemem megértettem miért, Sasuke próbál lesmárolni.. megölhetem?
- Most szívatsz vagy csak már alszok pár napja?.... - Ha szívatsz megöllek...
- Nem szívatlak, de nem alszol túl rég óta, csupán úgy gondoltam ennyi alvás elég lesz ahhoz, hogy bírd egy kicsit. – Erre megcsókol, de nem fog megpuhítani vele…
- Állítsd le magad oké? Vagy elmegyek de akkor holnapig nem látsz... - Nem mintha nagy fenyegetés lenne de ez van...
- Rendben, de amint felkeltél várlak, sok volt ez a másfél hónap, még kómában is. – Nekem is annyit voltam, ébren, hogy most akár a fél életem is átaludnám…
- Reménykedjél csak, de elárulom ha rám vársz akkor soha nem kapsz husit úgyhogy nyugodtan elmehetsz, engem nem fog zavarni... - Ő az akinek mindig van pót csaja, szóval...
- Ha nem adod, rögtön akkor elintézem, hogy add, hiszen abban már jó vagyok, de most aludj csak, ha még akarsz. – Átkarol és fejem a mellkasának dönti..
- Nem kértem hogy légy hűséges de ha akarsz akkor szenvedj csak... – Ezt úgysem tette még meg senki értem… Alszok tovább mint a jó gyerek de most álmom is van.. Azt álmodom elnézést illetve élem át, hogy Yuméval beszélgetek, feljön ott minden harccal kapcsolatos téma és minden amit eddig nem értettem, ugyan azon a létsíkon vagyunk ahonnan múltkor kikellet jutnom, de most már nem csak egy fát látok van még temérdek kisebb hajtás, és pár virág..
- Te amúgy az eső miatt lettek itt virágok meg hajtások?
- Háth kábé 20-30 napon keresztül folyamatosan esett, meg most újra kisütött a nap, de most már legalább nem tűz úgy, hogy minden elszáradjon… És akkor te mit akarsz tenni?
- Látom felébredtél. – Ám válaszom nem várva kaptam egy csókot…
- Jah mert valaki úgy megszorította az oldalam mintha az lenne a világ utolsó mentsvára... - Vagy valami ilyesmi..
- Sajnálom, nem vettem észre. – Újabb csókot kaptam, de nincs gyereknap, szóval bukta…
- Attól még fáj, és amúgy is nem tudnál csak egyszer valami másra gondolni?
- Szerinted most mire gondolok? – Ha még egyszer megmer csókolni akkorát húzok be neki, hogy megzavarodik…
- Úgy értem ezen kívül, és amúgy is tartozol annyival, hogy egy darabig a kiskutyám légy hatalmas ego ide vagy oda...
Hidd el, sokkal többet adtam már meg annál mint bárki másnak, ennyi kijár, ha már ennyi mindent adtam meg. Soha senkinek nem adtam volna meg azokat a dolgokat, amiket neked csak úgy simán odaadtam, hidd el, ennyit megkaphatok ezekért cserébe. - csókoltam meg újra még vadabbul, és még gyengédebben, de fölösleges, hiszen úgy sem veszi észre, hogyí nam vad és agresszív vagyok vele, pedig tudhatná, ah egy nő nem adja magát, akkor vadul, és agresszívan veszem rá, éls mindig bejön, neki viszont kedveskedem is, és van esélye ellenálni, nem csaka szex a jár ilyenkor a fejemben, hanem kivételesen ő is, és már rég kiraktam volna az első alkalom után, ha úgy kezelném mint a többieket, legyen bármilyen fogadás, észre vehetné már.
- Tudom jó, és nagyon jól tudom, hogy nagyon sokkal tartozom neked.. És nincs mentségem sem.... – De mielőtt még bármit mondhattam volna, amit megbánnék
- Nem érdekel! Gondolhattam volna, hogy másfél hónap ide vagy oda, téged nem érdekel. Ne félj, egy darabig nem foglak ilyen dolgokkal zaklatni téged. – Nagyon jó akkor mielőtt még elfajulna a dolog én lépek, el is tűntem. Teleportáltam Konoha határára és hogy jól elfáradjak a chakrámat elnyomva addig futottam, míg egy normális edzőtermet nem találtam.. Nos bementem és elkezdtem chakra nélkül gyakorolni, nem a legjobb szórakozás, de az idegességet elveszi, az tuti.. Egészen addig folytattam, ezt a tevékenységet, míg meg nem halottam egy hangot.. Aminek a tulaja egész pontosan Sasuke volt…
- Eléggé megnehezítetted a dolgom. Se chakra, se előre tudott úti célok. Ne lépj le így legközelebb, mert a végén még levadászok pár tucat embert hogy megtaláljalak.
- Mintha kértem volna, hogy keress meg...
- Nem kérted, de jobbnak véltem hogy megkeresselek, és Ikkei majdnem megbánta, hogy nem tudta merre vagy. – Mit csináltál te barom?..
- Honnan nem tudtam? Na mi van féltékeny vagy rá? Ne legyél már kölyök, neki semmi köze ehhez az egészhez...
- Az lehet, nekem viszont nem tetszik a képe. – Chh mintha csak ennyi lenne mi?
- Mintha ez bármire feljogosítana..
- Hidd el, ha valami miatt nem vagyok jó hangulatomban, a jogok nem érdekelnek.
- Nem kérdeztem mi érdekel és mi nem, viszont elárulhatnád miért éppen őt nézted ki magadnak, vagy inkább ne akarjam megtudni?
- Szerintem ne akard megtudni. Jobb ha az ilyen dolgokról nem tudsz.
- Gondoltam... Még valami mondani való ha már egyszer megkerestél?
- Nincs. - Akkor ennek a beszélgetésnek egyenlőre vége. Ő keres valamit én pedig a legközelebbi fal tövébe ülök… Hirtelen megidéz egy hatalmas kristályfarkast ami gondolom valami extra vagánzs lehet mert sokkal jobban néz ki mint a többi… De nem sokáig látom hisz Sasuke szinte azonnal porrá zúzta szegény állat… bocs lény de akkor is..
- Most már sokkal jobb. – Há mintha kérdeztem volna.. - És te mért jöttél pont edzeni?
- Kérdésre kérdés, szerinted miért jön egy ember edzeni? Persze azon kívül, hogy erősebb legyen?!
- Feszültég levezetés szokott lenni azén tippem, amit az előbb is csináltam, de nem hiszem hogy benned lett volna annyi, hogy eddig tartson levezetni.
- Ne is reménykedj benne, 2 perc volt az ideg levezetés a többi pedig a másik.
- Ahogy gondoltam, és mégis mért kellett lelépned??? Utána normális lettem volna, olyan mint első naptól a megvakulásomig.
- Mert gyáva vagyok ismerhetnél már...
- Nem vagy olyan gyáva, mint hiszed, csak megvannak a magad kis rossz helyzetei, mikor gyávának tűnsz, de ha harcról van mondjuk szó,akkor nem láttam még olyat hogy csak úgy leléptél volna.
- Nem mondták még neked, hogy ne magyarázz meg mindent? Gyáva vagyok és kész a harc meg teljesen más azaz életem, mert ott nem kell félni az emberektől, a valóéletben sokkalta jobban utálom őket ezt te is tudod...
- Tudom, de a harc mért ne lenne a való élet? Ott is ugyan olyan nehézségekbe botlasz amikbe bele is halhatsz, akár én mikor Ryokoduval harcoltam, meg a tízfarkúval, ez élet még könnyebb is mint a harc, és hidd el, ha addig nem mész el, amíg fel nem dühítesz, onnantól fölösleges futnod, nem bántalak, mert tetszik a vadságod, ami különlegessé tesz téged, bármit csinálhatsz, ha dühös vagyok csak javíthatsz a dolgokon. – Javítani mi? Csak olyankor szoktam a legnagyobbakat bénázni..
- A harcban, ha meghalsz úgy kellett neked, miért nem vigyáztál jobban, vagy miért nem voltál erősebb. Esetleg nem nyújtottad a maximumot. De mindegy, ha meghaltál, akkor meghaltál. És hagy az oktató dumával... Azt hiszem, én jobban tudom, hogy mennyire tudom magamra haragítani az embereket.
- Én pedig tudom, mennyire képes vagyok uralkodni magamon, ha szükségesnek, érzem.
- Csakhogy a kutya sem kérte, hogy önként foglalkozz velem!
- Csak én.
- Én viszont nem vagyok hozzászokva, hogy bárki pátyolgasson, szóval sokat tőlem se várj…
- Nem is várok túl sokat. – Ezt egy párszor már megcáfoltad…
- Ahogy magam ismerem inkább semmit...
- Már néha megkaptam, néha pedig láttam, hogy majd meg lesz az amit akarok, tehát, ennyi elvárásom lehet.. – Magyarul nem tudod kifejezni magad?
- És végeztél az edzéssel? – Jobb kérdésed sincs mi? De terelésnek tökéletes..
- Mint látod...
- Akkor megyünk??? Nem biztos hogy itt a legjobb, főleg egy fárasztó edzés után – Ha leakarsz fektetni akkor tényleg akkorát kapsz hogy a helyszínen esel megint kómába…
- Fárasztó mi? És elárulod mégis hova akarsz menni?
- Nos mivel ő nagyságod nem hagyott aludni és még rá is edzettem eléggé fáradt vagyok, és mivel haza nem akarok menni és választani se szeretek
- Mi lenne ha benéznénk a farkasokhoz?? Ott is van egy kisebb ház, egy nagy ággyal, ha aludni akarsz majd.
- Jól hangzik... – Tudtam, hogy ma se alszok sokat…
Akkor már indulunk is. - Egy laza teleport, és egy nagyobb faház előtt találtuk magunk..
- Hmmm - megkerestem az első farkast és unalmamban elkezdtem dögönyözni had följél a levedben Sasuke. , hehe~ Jó tudom fáradtan még gyerekesebb vagyok mint szoktam de ez van… Amikor meguntam, bementem a házba és ledőltem az ágyra, kéne aludni vagy legalább arra gondolni.... De ha már ilyen hosszú időt kibírtam alvás nélkül, akkor ez már gyerek játék…
- Most vettem észre hogy bejöttél, remélem nem gond. – Hallom meg egy kis idő múlva, bár majdnem nem halottam meg annyira levett a hangerőn..
- Legalább sikerült rájönnöm, hogyha heteket kibírtam alvás nélkül, akkor ez már gyerek játék..
- Mindjárt fogsz bírni aludni. – Lassított felvételben odajön az ágyhoz és befekszik mellém... - Vagy ez most nem segít???- Na ne félj ennyire nem bántalak, de valahogy nem bízok én benned szóval jobb lesz cselekedni, még ha nem is vagyok rá állva a témára…
- Megelőzve minden felkeltési kísérletedet... - Fordulok rá, és kérek csókot...