39-40. rész

Nos elvettem a pénztárcáját és elmentem vásárolni, meg sütizni meg egy étterembe,jó tudom pofátlan vagyok, de azt mondta értem bármit hát ez most ki van használva! Amint megvolt a ruha amit akartam, Ikkeihez visszatérve átváltottam, és a pénztárcáját visszacsempészve egy kis cetlit hagyva az asztalán, visszamentem Konohába. Ahol már persze nyüzsgött az élet. Amíg nem voltunk itthon felszámolták a nyomornegyedet, sajnos nem jó értelemben, hisz mire megjöttem alig 40 50 embert sikerült megmentenem ugye… De azok már rég elhúztak.. nincs semmi érdekes.. Megyek az utcán, miközben a legtöbb ember megfordul a ruhám után.. hmm rajta hagyhattam a címkét vagy mi?.. De emlékszem mikor levágtam róla minden ilyet… Na mind egy megyek és megyek, és az egyik butikban meglátom Ino-t éppen az eladóval vitatkozik valamin.. Aztán észrevesz és nagysértődötten kirohan és inkább mellém pártol..

• Szia Sherry mi járatban erre?

• Csov amm csak két nap alvás után gondoltam körülnézek.. És sikerült vennem egy ilyen ruhát is! – Mutatok a magamon lévő cuccokra..

• Aszta ez nem kihívó egy kicsit.. legalább is rajtad még nem láttam ilyeneket, feszül és rövid és huh jól áll de fura..

• Háth ez is elismerés szóval köszi! De nem megyünk el valamerre annyi pénzem van amennyit pont eltudnék költeni..

• Hmm akkor menjünk, mondjuk a kedvenc helyemre! – Nos nem tom hova de elkezdett húzni asszem Észak felé.. nemsokára egy hatalmas üzletsorhoz értünk ahol Kínai árusoktól hamis márkájú divatosnak tűnő dolgokat lehet venni, egyszóval Kínai piac. Nos itt elvoltunk egy darabig, mondjuk én nem vettem semmit, bár volt egy jó farmer.. utánzat de én különösen kényes vagyok erre szóval inkább ott is hagytam. Aztán ahogy kijöttünk a kis Kínából Hinata lakása felé vettük az irányt, odaérve pedig Ino kikísérletezte, hogy felengedjen minket.. Amint odafent voltunk, és beléptünk a hatalmas lakásba azonnal megállt bennem az ütő, bár mit is várok egy modelltől? Halvány színek a falakon, hatalmas pálmára emlékeztető növények, és velünk szemben pedig a fal helyett egy hatalmas ablaksor, szélein vaskos sötétzöld függönyök, amiken a fény még csak véletlenül sem jut át. Hinata pedig a fal halvány zöld színébe majd hogy nem beleolvadó ruhát viselt, na róla ellehet mondani, hogy a házához öltözik. Beljebbhívott minket ám előtte még nézett kettőt a ruhámra, hát tudom, hogy szép darab de na.. Szóval beljebb kerülve kaptunk inni, huh erre szükség is volt… És elkezdtünk beszélgetni mindenféle marhaságról, pl megkérdeztem hogy volt ez az iskola felrobbantásos ügy meg minden, de igazán ők se tudták csak, hogy elviekben baleset volt. Aztán egészen sokáig beszélgettünk mire Hinata felhozta, hogy állam titok de nekünk elárulja, hogy lesz egy új osztálytársunk.

• Nah jó de ez miért állam titok? – Kérdezem legártatlanabb arcom fölvéve.

• Mert Tsunade valami ismerősének a lánya, bár még sosem láttam ezelőtt…

• Jah értem, amúgy ha még nem mondtam volna köszönöm szépen a sok kisegítést, amit az elmúlt 6 hétben kaptam – Pattantam fel és hajoltam meg, nem szokásom de ez most tényleg jól jött.

• Áhh tényleg nem mondtad még, csak napjában háromszázszor, szóval ülj le és hagyd már békén a múltat! – Röhögött Ino és Hinata is rázendített először néztem olyan „Ó egek!” képpel aztán én is elkezdtem röhögni, saját hülyeségemen. Aztán újra csak beszélgetni kezdtünk, de aztán észrevettem, hogy kint már sötét van ami persze télen nem nagy mutatvány, de azt hiszem haza kellett volna már érnem.. Hmm mostanság milyen jó lány lettem nem? Időbe haza tolom a képem, leülök Mikotoékkal beszélgetni, meghallgatom Ita nyűgjeit, és amíg Sasuke kómában volt, minden másodnap eljártam hozzá, megnézni, hogy mégis mi van vele.. Lehet a fáradtság tette velem? Végül is egész éjjel gép, aztán reggel kissé rendbetettem magam, egyszóval lefagyasztottam az agyam azon részét amely a fáradtságot és egyebeket érzi. De nem baj, legalább nonstop fen tudtam lenni. De mára elég is az önbírálásból, szépen elköszöntem, és mentem Mikotoékhoz, ahol mindenki nagyot nézett a ruhámon de szerencsére sikerült mindenkit megnyugtatni, hogy attól, hogy kissé áramvonalasabb ruhát vettem fel még én vagyok az. Aztán vagy két és fél órán keresztül hallgattam a családot, és fáradtságra hivatkozva elmentem fürdeni, aztán gépezni aztán megnéztem, hogy mennyit pótolt Sasuke mert ha már ilyen diadalmasan megírtam, akkor vegye komolyan.. Aztán lefeküdtem hátha elfogok tudni aludni, de helyette jött a drága tévékészülék…

• Nah mi van hosszú volt a nap? - Kérdezem az éppen akkor mellettem termett hatalmas jégszobortól, aki olyan hűvöset árasztott a szobában mintha ide is bejött volna a tél szele...

• Csupán szörnyű.

• Öhmmm..... - Nézek kétségbeesett arcát, persze nem tudom mi a baja, de olyan mulatságos, hogy egyszerűen nem bírom megállni a gúnyos nevetést, amitől majdnem lefordulok az ágyról..

• Ne neves ki. – Ránt magához, na mi van? Megvan kötve a kezed mi?

• Jól vanna, nem kell úgy felkapni a vizet, csak lazulj, a hét többi része biztos jobb lesz! - Tartom fenn azt a gúnyos vigyort..És..Legalább is ha hiszel benne biztos így lessz!

• Ez nem olyan dolog, amin könnyű lenne javítani. Csak egy ember van aki tudna segíteni, - hajol hozzám közelebb, hát basszus muszáj a pofámba lihegned? De gyorsan észbe kap, és egy adott határvonalnál messzebb megy…

• Ez van! Szóval, szépen akadj le rólam, tudod, még mindig kint áll pár lány az utcasarkon szóval őket is célba lehet venni!

• Felesleges lenne. – Fekszik hanyatt.

• Akkor jó éjt. - Ha már ennyire jó hangulatodban vagy, akkor maradj csak abban...

• Neked is. – Húzott oda, pont úgy, hogy párnának tudjam használni, mi van vele, nem szokott csak így ráncigálni. Vagy csak ennyire ki lennél éhezve?.. Önző vagy, én nem szeretem annyira mint te, mégis egyre többször engedek neked, csak ha éppen nem úgy van ahogy te akarod azonnal olyan leszel mint akit már évek óta kiéheztetnek. Nyeld le a békát még akkor is ha nagy! Hasonló gondolatokkal küzdve elaludtam, ugyan álmom nem volt, de reggelem igen… Nos amint magamhoz térek, nem érzek semmit alattam szóval körbevizslatok a szobában, és Sasukét az ajtóban látom meg, hát te meg hova mész?

• Látom végre felébredtél, akkor én megyek is.

• Ma hova menekülsz? - Hoppá lehet ki kéne mosnom a szám így korán reggel?

• Túl.... védtelen vagy. Vigyázz azzal, hogy hogyan alszol velem.

• Önmagamban már lehordtam magam a hang nemért, nem kértem tőled is. - Chh mondj, amit akarsz!

• Nem a hangnemeddel van a gond. – Egyre gyorsabban közeledik felém, ami megrémiszt, de nem fogok megtörni.

• Tudod milyen nehéz nekem megállni, hogy egy elég vad, érzéki ébresztő csókot, és egy kis ráhatást kihasználva rávegyelek arra, hogy megint..., és lenne olyan részed aki azonnal bele menne, és ha az van fent, de nekem most vissza kell ezt fognom, és ami még rosszabb, hogy mióta elsőnek veled voltam más nőket nem tudok élvezni, ők selejtek, te viszont túl jó vagy. Már szinte függőség. – Mire befejezte, már csak pár milliméter választotta el ajkainkat, pont erről beszéltem vagyis gondolkodtam tegnap este, olyan mint egy rossz drogos.

• Önző vagy. - mondtam szemébe rendíthetetlen arckifejezéssel, majd távolabb hajoltam tőle.

• Mégis mért lennék az? Csupán kimondtam mi az ami miatt nem maradtam veled, azt ami zavar. Tudod milyen érzés lehet, mikor vágysz valamire, nem kapod meg, és amivel tudod hogy pótolni tudnád, nem használ, pedig mindig bejött??? Mikor csak azért nem teszed meg, mert kimondtál néhány szót, és ezek miatt az önkontrollod, és az önuralmad teljesen bemondja az unalmast? Szerinted én mikor mondanék ki ilyeneket?? Csak azért mondom ki hogy megtudd milyen, és hogy ha végkép nem, bírok magammal, az észre vehesd, és elmehess, ha akarsz. Ki tudja, talán mikor legközelebb találkozunk, már nem tudom visszafogni magam, de lehet hogy csak 2 hét múlva lesz az utolsó pillanat, és ezen az a könnyelműség, hogy mellettem fekszel tudod mennyit ront? Ismersz ahhoz eléggé, hogy minden alkalmat megragadok, hogy lefeküdhessek egy nővel, majd az első alkalom után elküldöm a francba legyen bárki, vagy bármi, nincs ismétlés, nincs vágy utána. Nem okollak, hiszen én csináltam mindent, de ha csak egy kicsit is óvni akarod magad vidd a kulcsot amit már egyszer megtaláltál, és tudod hol van a helye, ha viszont maradsz, felkészülhetsz rá, hogy nem sokára igen rossz éjszakád lesz mellettem.

• Tényleg azt hiszed, hogy nem tudom, hogy milyen amikor nem kapsz meg valamit, jah bocs máshogy kérdezem, tudod mikor van egy kis zug aminek napokig a rabja vagy és csak néha elvétve kapsz egy kis kaját, a vágy, hogy kiszabadulj, persze mindenkiben megvan de nem tud. Mikor pedig ott vagy, hogy pótold be amit elvesztettél, hirtelen azt sem tudod mit kéne tenned. Amúgy meg, könnyelműség? Bocs szólhattál volna mondjuk előbb is, de most már ne is várj tőlem, sokat hisz én nem vagyok olyan nyúl mint amilyen te, engem is meglehet győzni, csak máshogy kéne hozzáállni, de minek is mondanám neked he? – Mire végig mondtam rám akaszkodott, és csókolni próbált. Ezt nem hiszem el, nah jó kissé unom.. Visszacsókoltam, és amíg ő ezzel volt elfoglalva segítségül hívtam Yumét, és egy olyan sokkot adtam szegény gyereknek amitől azonnal háth kóma szerű állapotba zuhant. Hmm mit is vártam volna? Más már rég szörnyet halt volna. Fogtam, és felnyüsztettem az ágyra, majd kikötöttem mint egy rühes kutyát, sajnálom de ez van. Még megsimítottam arcát..Na látod mégis csak kihoztalak az önkontrollodból. Át öltöztem, és leültem az egyik sarokba, chakrával megerősítettem a köteleket, és kissé módosítottam rajtuk, vagyis ha sokat erőlködne akár le is vághatják a végtagjait, bocs de ennél se rosszabbat se jobbat nem ismerek, mivel csak ezt tanították meg annó. Mikor ébredezni kezdett szinte azonnal kiszúrt és megpróbált kiszabadulni asszem figyelmeztetni kéne, hogy nem a legjobb ötlet..

• Ne erőlködj, attól csak feszülnek a kötelek. – De mintha falnak beszéltem volna, úgyhogy nagy kárörvendő mosollyal néztem tovább. Nézem, ahogy szenved, nem a legjobb látvány, de őszintén? Te kérted magadnak, viseld is el. De szinte már nekem fáj. Főleg mikor még üvölt is egy hatalmasat, már éppen el akarnám engedni, de gyorsan észbe kapok, hogy akkor csak magam ellen játszanék.. Mire észbe kapok azzal a böhöm nagy technikával találom szembe magam... Ez nem egy védő technika? Na nem baj, akkor forduljunk egyszerűbb módszerekhez, a kötél, nem fogja sokáig bírni és több chakra nem vagyok hajlandó elpazarolni szóval, igen könnyebb lenne elfutni, de ha már eddig bírtam akkor marad a büszkeség. Megszüntetem a chakra összeköttetést a magam aurája meg a kötél közt így még ugyan van benne chakra de ahogy nézem nagyon elnyomódni látszik, az is, de nem baj, ha még egyet ránt a köteleken tuti letépik a végtagjait, és azt persze nem akarom, de mint már említettem magának kereste a bajt... Mint várhattuk, elmebeteg uraság kiszabadult, de amint megindult felém, és sikerült megnéznem, mit alkotott a kötél valahogy az arcára tévedt pillantásom minek köszönhetően, úgy megijedtem, hogy egy hatalmas löket chakra segítségével a szoba másik falának vágtam.. Köszi Yume életmentő vagy.. viszont rendbe is kéne tenni az urat nem csak szétszaggatni… Lassan kezdett magához térni,és eltakarva arcát kezdte:

• Sajnálom. Tessék vidd el, és vegyél magadnak valami nagy plüsst, hogy tudj aludni míg visszajövök. Nem szeretném, ha miattam lennének álmatlan éjszakáid. – Dobja pénztárcáját az ágyra…

• De kedves valaki, nah bírj ki még pár pillanatot.. - Kezdtem el tisztes távolságból begyógyítani a kötél általi sebeket... Ez eltartott kemény 3-4-másodpercig

• Kösz. Majd valamikor érkezem, ha már minden rendben lesz, addig pedig foglald el magad valamivel. Gondolom ez neked nem lesz kihívás.

• Felőlem itt is maradhatsz mert én terveztem lelépni.. - Ezzel el is szeleltem, nos nem mintha sok bajom lenne a szobával csak már régóta el kellett volna intéznem pár dolgot. Nos a pénztárcát azért sikerült otthagytam de nem baj nem is kell, szépen elmegyek oda ahol most éppen Kay-ék tanyáznak, és elkezdtem, segíteni építkezni, ugyan is, a hely ahol sikerült megtelepülniük az a sivatag egy nyugodtabb része, ahol nem mindennapos a homokvihar a skorpió vagy egyéb támadás, olyan oázis szerűség, mondjuk homokrejtek közelében nagyobbak vannak, de odáig nem mehetnek el. Nos pár épületet felhúztunk, és jöhetett a pihenés, ahol én tökéletesen elbeszélgettem Kay val és a kiscsajjal akit amúgy Yukikónak hívnak nah végre megvan a neve és már beszélni is tud! Szóval a téma:

• Te Yukiko! nem lehetne, hogy pár éjszakát itt töltsek? Legalább lesz ki kaját hoz, és segítek ha bármi baj van, beleegyezel? – Jó hogy egy nálam fiatalabb lány engedélyét kérem, de igazán tündér kis teremtés szóval nem is szégyellem!

• Kérlek! Te nem tudod milyen nehéz bánni velük! Mindenki, ételért könyörög éjjel nappal, de beleszakadok a főzésbe, és a legrosszabb, hogy most már nincs is miből, főznöm… - Mondta a végére kissé megrökönyödve.

• Csak mond meg mi kell, és megszerzem.. – Egy ilyen tekintetnek nem mondhatok, nemet, esküszöm olyan mintha a saját lányommal beszélgetnék éppen…

• Jaj nem úgy értettem! – Szabadkozott de leintettem

• Hagyd csak, ha már az elején nem tudtam segíteni, ennyivel tartozok nektek! És amúgy is elég sok a feles… - Mondtam volna de közben Kay és még vagy öt hat ember is megszólalt:

• Ez a megtakarított pénzünk! Ezt is vidd el! – Mondták szinte egy ember ként, egy kis ládikát nyújtva felém. Elvettem belenéztem és majdnem hátast dobtam..

• Ezt hány év alatt spóroltátok össze? – Nem hiszem el, a szinte papírgalacsinná gyűrt pénz között elég nagy címleteket is találtam, és össze se merem számolni, hisz a kisebb értékűekből is olyan sok van, hogy szinte kiesik a dobozból ha egy kicsit megremegtetem…

• Ez sok bajtársunk, és sok évnyi gyűjtögetés eredményének a maradéka, a többit feláldoztuk a harcra!...

• Értem, akkor hozok építő anyagokat is, de akár lehet egy jobb ötletem is, van egy ismerősöm kellenek neki az összeköttetések, bemutathatnálak titeket neki, ő majd elintézi a szükségleteket!

• Mégis kit akarsz a nyakunkba sózni hugi? – Na de Kay már megmondtam egy párszor, hogy idősebb vagyok nálad…

• A maffia rémlik?

• Jah

• Felhőrejteket vágod?

• Jah

• Akkor mit kérdezgetsz? Én voltam az előző vezér az utódom nagyon sokkal tartozik nekem, és még a felét sem tudtam behajtani rajta! Nos ez lenne az ismeretség! – Mosolyodok el, és a végére el is röhögöm magam, nah igen még a felét se.

• Öhh.. Akkor? Indulhatunk? – Kérdezte kissé félve Kay gondolom olyan elvetemült gyilkolós arcom lehet abban a pillanatban, de ez van..

• Nos többnyire arra, hogy szorosan egymás mellé álljatok, nem lesz valami nagy a hely. Nos ezt meg is történt, és teleportáltam Ikkei kis magán rezidenciájába ahol elmagyaráztam mit is akarok, kissé kisimítottam a rongyos papírokat, és egy pár ezer dollárt Ikkei kezébe nyomtam, hogy intézze el, a betelepülést, mondjuk Homokrejtekbe, és ott legyen munkájuk az embereknek. Nos pár telefon és egy fél nap ennyi lett volna az akció, mindenki összeszedhette a cuccait, és egy nagy emeletes házban kapott helyet mindenki, sokaknak kisebb kikérdezés után azonnal lett munkája, a kisebbeket pedig iskolába adták, meg persze mindenkinek pár váltás göncöt összeszedtek, hogy legyen tiszta és kissé divatosabb ruhájuk mint a rongyok. Én pedig Dei ölébe ülve vártam a megváltást, míg mindenki lezuhanyozott és belakta a maga kis szobáját. Nos egy idő után meguntam és elmentem főzni közben Deidara készségesen segített hozta a hozzávalókat meg minden. És az ebédlő helyiségbe ami az első szinten volt, pont hétkor mindenki már látott is neki a maga kis adagjának, ami igazából nem is volt olyan kis, de ez azért jó mert senki sem maradt éhen. Az eddig felhúzott épületeket a sivatagban elsüllyesztettem, de végül is minden ép maradt szóval egy jutsuval akár vissza is restaurálható az egész. Aztán úgy döntöttem ma este már nem megyek haza hanem Yukiko szobájában aludtam. Egészen reggelig, míg fel nem keltett, hogy segítsek reggelit csinálni, hát basszus… Gyorsan megcsináltam annyi mindent amennyit csak 10 klónnal ki lehet hozni, majd sürgős okokra hivatkozva eltűntem. A szobánkba teleportálok, talán szerencsém lesz..

• Merre töltötted az éjszakát? – Indít egy falhoz nyomással, nah álljon meg a fáklyás menet!

• Nah mi van? Te ellóghatod az éjszakát én nem?

• Én a te védelmedben lógtam el az éjszakát, és mondtam, hogy vegyél plüsst. Na ki is volt az, akihez elszöktél? – Nyom bele a falba, hé ne már ez fáj te gyökér..

• Nah látod én is csak magamat védtem, tudod emberi ösztön, amúgy meg nyugodj meg senki olyannal, akire ennyire féltékenynek kéne lenned.

• Majd hiszem, ha megtudom ki volt az. – Ekkor aktiválta az egyik vérörökséges technikáját, most már tényleg tanulmányozni fogom, ha addig élek is! De ne várd azt, hogy bármit megtudhatsz, ha azt mondom nem akkor nem! Vagyis ha már annyira akarsz akkor Yukikoról tudhatsz..

• S- sajnálom. – Engedett el, nah akkor valamit csak ér az agykontrol…- Na mit kérsz ezért kárpótlásul??? – Hmm…

• Csak állj le a féltékenykedéssel, azt hiszed majd pont én megyek bármelyik baromhoz mi? Nem őrültem meg.

• Ez könnyű lesz. – Én is így gondoltam..

• Akkor oké.. - Megyek a szekrényhez előveszek egy váltás ruhát, és megindultam az ajtó felé, a konyhán döglés után jól jön egy fürdő.. Miután elvégeztem apró-cseprőbe dolgaim gondoltam visszamegyek a szobába…

• Mit terveztél mára??? – Háth ha nem akarok visszamenni Kay – ékhoz de Hinatáékkal sem akarok lenni..

• Hát nem tom van pár ötletem de ettől függetlenül nyugodtan mondhatsz

• Nem csupán tudni akartam hogy kreatívnak kell lennem, hogy elszórakoztassalak,vagy hasznos volt számodra a másfél hónap

• Nem arról van szó, hogy nélküled nem tudok, élni csak kíváncsi voltam mit mondasz... De ha nincs akkor én mennék is.. – Bár jobban örülnék, ha nem kéne, de ha elküld akkor ez van.

• Nyugodtan.

• Kössz... - Ezzel eltűnök, mondjuk, menjünk Inohoz, akit szokás szerint a butikoknál találok, meg.

• Szia Sherry, hát te meg? – Kérdezte, éppen felém fordulva Ino

• Szia nos gondoltam lógok egy kicsit a nyakadon, ha már kidobott az ágy, te meg úgyis mindig pörögsz szóval… - Vagy valami ilyesmi…

• Aha akkor gyere nyílt egy bolt éppen tegnap, csak lekéstem a nyitó bulit.. De se baj ezen a héten extra leárazások vannak! – Nah igen leárazás az mindig jól jön, kivéve ha még úgy is gigantikusak az árak… Nos el is mentünk, és ahogy beléptem a boltba, azonnal elfogott az undor mivel Pink Rózsaszín és lila tenger fogadott, nincs mondjuk olyan fehér mélykék barna valami ami kifejezi, hogy tél van emberek tél és nem nyár! Na mind egy körülnéztünk de Inonak is herotja lett a színektől, szóval inkább újból felcsengettünk Hinatához, aki meg az anya után ment valahová szóval ketten maradtunk, bejártuk a várost, de a végére Inonak is elment a kedve a vásárlástól, talán erre rásegített a néha felbukkanó grimaszolásom egy-egy helyhez. Végül leültünk a parkba egy padra és mindketten teljesen kipurcanva vetettük hátra magunkat..

• Jézusom te csaj megrontasz, még a vásárlástól is elment a kedvem…

• Hmm gyere inkább együnk valamit mert megdöglök. – Mutatok az egyetlen Hot Dog árusra a parkban akit szinte azonnal meg is rohamoztunk, majd kajálás közben:

• Istenem de régen ettem ilyeneket, mondom, hogy megrontasz!

• Pedig az ilyenek a világ legjobb kajái! Az egy dolog, hogy elhízol tőle, de aki folyamatosan harcol annak kell az energia ugye?

• Na igen de most, hogy Tsunade elment a tanárok vigyáznak a falura….

• Tanárok, tanárok sosem hittem bennük! Mondjuk, lehet ez azért van mert a régebbi tanáraim mind féltek tőlem? Lehet nem tudom. Na mindegy nem tudod mennyi az idő?

• Őőő.. azt hiszem 6 óra fele jár miért?

• Így elment az idő? Bocsáss meg de nekem dolgom van, majd találkozunk szia! – Pattantam fel.

• Izé szia! – Köszönt el mire én teleportáltam Yukikohoz segíteni a vacsorában, nos ő már benne volt a munkában én meg amilyen gyorsan csak tudtam segítettem neki. Lassan elkészült a kaja amiből pont hétkor be is lakmároztunk, és egy kisebb csoporttal összegyűlve hallgattam, az első munkanap örömeit. Sokan egy vállalatnál kaptak rakodó és szervírozó munkát, mondjuk a legegyszerűbb de azért a minimálbért megkapják érte, és ha azt szorgalmasan összeteszik, megvan a megélhetés, és talán néha egy kis segítséggel felújítások meg ilyenek, mivel elég régi ez az épület de mondjuk ők megelégszenek ezzel is. 9 fele, megjelentem a szobában ha ott van akkor legyen boldog, hogy szólok, hogy elmegyek ha nincs akkor meg legalább használtam a chakrám.. Nos látom az ágyon, remélem azért még hallja… ha nem az ő baja..

• Szevasz, csak gondoltam jövök szólni, hogy ma sem itt alszom, DE hogy ne legyen olyan kis féltékenységi rohamod, mint reggel, elmondom, megint annál a lánynál leszek!

• Rendben van. – Na mi van? Ennyire le akarsz koptatni vagy mi?

• Lehet köcsög vagyok, de ezt akkor sem hagyhatom ki: Jól van kutyus, legyen szép az este... - Kezdek harsányan röhögni...

• Akkor marad. – Ugrik mellém. - Kedves lettem volna, had szórakozz, de ha neked ez kell, hát örömmel aludhatsz itt is. – Így már hajlandó vagyok tárgyalni veled!

• Oh csak nem felébredt a kutya gazdája? Milyen érdekes amíg nem hívom addig szánalmas módon megpróbálja magát elnyomni... – Ugye nem azt várod, hogy majd végignézem, ahogy teljesen kifordulsz magadból?

• Ugyan, azt hiszed így működik??? Tudod, még önmagam vagyok, pontosabban inkább vagyok önmagam mint az előbb, csupán az elvonó volt túl hatékony. Már nem függök tőled. Ha akard be is bizonyítom.

• Had lássam! – Nah talán elérted helyettem a célom? Bár hiszem ha látom.

• Válassz módot. – Húz magával szembe, hát egy rossz mozdulat és tíz kilométert repülsz.

• Akkor játszunk! - Hajolok közel hozzá egy csókért miközben elkezdem kigombolni gatyáját, nah lássuk..

• Visszacsókolt és készségesen hagyta, hogy megszabadítsam nadrágjától, ő pedig a fölsőm nyúzta le. Újabb csókcsatát vívunk, mire elkezdem levenni a fölsőjét. Mikor sikerült, magához húzott és újabb csókot akart, de hirtelen hátat fordított nekem.

• Remélem ez megteszi.

• Hmm, még nem az igazi, nah én mentem csá. - Ezzel visszakapom magamra a cuccokat.

• Csupán a végpontnál való megállást mutattam meg ezzel, akár hamarabb is megállhattam volna, de mond mi abban az érdekes, és mi abban a kihívás???? – Jogos..

• Az, hogy múltkor hasonló időben próbáltalak leállítani, de most túl éber vagy, szóval.. De amúgy engem már várnak szóval szevasz. - Fordítom magam felé, és nyomok arcára egy puszit asszem sokat néztem Yukiko - t mert ő is folyton ilyeneket csinál.. Nah mind egy eltűntem, és lefeküdtem Yukiko szobájában a padlóra majd hallgatva ahogy levegőt vesz elaludtam. Nos reggel arra ébredek, hogy valaki csókot akar adni meg arra, hogy nem tudok mozogni.. Mire fel nyitódnak szemeim:

• Sasuke? Te meg? - Ijedek fel teljesen.

• Gondoltam megleplek, ne csak te szökdöss haza, mint valami kutya ami visszaszökik az új gazditól a régihez, mert ott jobb sora volt, vagy mert hűséges hozzá. – Még hogy jobb sorsom lett volna? Na ne röhögtess!

• Tudod te eggyel talán hol voltál? – Mibe fogadok, hogy azt hiszed, Felhőrejtekben?..

• Nem, de gondolom Hinatánál, ha így kérded, de még nem voltam nála így nem tudom. – Balfék..

• Áhh elvesztettem a fogadást... Amúgy Homokrejtek ismerős? Nos egy drága barátnőmnél, de azt hiszem neked elég ennyit tudnod..

• Talán még sok is volt de nem gond, viszont az igen hogy én voltam a fogadás tárgya

• Magammal fogadtam, szóval nem kell aggódnod.

• Attól még a büntetés jár. – Hajol hozzám közelebb, ne fáradj.

• Büntetés mi? Nem is tudom ki volt az aki csak úgy betört oda és "elrabolt" onnan..

• Az lényegtelen. – Megcsókol, de még meg sem várja, hogy viszonozhassam arrébb teleportál. - Persze csúnya lenne, ha most büntetnélek meg, és felébredne a szobatársad.

• Yukikot hagyd ki ebből, amúgy is jobb ha eltűnsz másfél óra múlva reggeli és megkell csinálni mindenkinek szóval mindjárt ébred... - No igen, a tegnapi esetből tanulva..

• Nyugodtan mehetsz.

• Nem én pofátlankodtam be Yuu magánterületébe, hanem te szóval.. És ő az aki nem igazán szereti a hívatlan vendégeket.. - Jah max még őt is befogja, kaját csinálni szép világ lenne... Na meg a másik, hogy szerencsétlen egy életre száműzne mert gyanús alakokat hozok a szobájába..

• Nem vett észre semmit és még van három perced, erről biztosítalak, de én azért sietnék.

• Jó akkor megyek de jössz velem! - Teleport Homokba, de hogy sikerült magammal hozni Sasukét? Vagy várjunk nah basszus… Megvagyok keveredve.

• Kösz, de én ide nem vagyok hivatalos- Mosolyodott el aztán újra megcsókolt, és lelépett nah basszus, ezt jól megkavartam… Na mind egy nézek Yukikora aki szerencsére még alszik felkeltem, és lemegyünk kaját csinálni hamarosan már mondják nekünk az áldást a kajáért. Nos én eltűntem és egész nap pásztáztam a várost de Inora nem találtam rá. Az ebéd időt is jól lekéstem szóval mentem maradék után kuncsorogni, de Yukiko sehol sem volt. Hmm gondolom elment vásárolni vagy segíteni valakinek a munkában akkor nézzünk élő után: Elkezdem fürkészni a ház alsó szintjét, és később udvarát ahol éppen Kay barkácsol valamit.

• Hát te meg mit csinálsz?

• Padot…Találtam fát és gondoltam csinálok egyet…

• Segíthetek?

• Nézni?

• Nem hajtogatni! Jaj ne hülyéskedj lehet nő vagyok, de attól még értek az ilyenekhez!

• Aha persze…

• Kössz, mintha tényleg én lennék a minta nőcske mi? Na hadjál, békén… Amúgy meg ha annyira férfi vagy akkor csináld.. – Elkezdte összedobni, és ámbár egész jól ment neki, mégis érdekes volt, a keze nem hajlott rendesen mint amit egy fa gátol, az összezáródásban.

• Mi a baja a kezednek?

• Fogalmam sincs, biztos beleállt a nyavalya, mert fáj mint a rosseb na nem baj.

• De baj! – Elkezdtem meggyógyítani, újabban milyen jó szívem van, pár másodpercig eltartott, aztán újra csak néztem amit csinál, lassan kész is lett a pad, és tényleg nem kellett neki segítség, hmm. Leültem az újdonsült padunkra és kis idő múlva kifeküdtem rajta. – Ez tök jó!

• Ugye, hogy jó ötlet volt?!

• Igen és ügyesebb, vagy mint gondoltam, bár mit is vártam volna tőled? – Mondom miközben ásítok egy nagyot. – Nah gyere a többiek már tuti megjöttek!

• Igen. – Ezzel felsegít és bemegyünk, leülünk beszélgetni, miközben páran kávét páran pedig teát iszogatnak nekem meg korog a gyomrom szóval kimentem a konyhába és meg is találtam Yukikot és kértem tőle kaját. Ahogy bekajáztam újra kimentem beszélgetni, röhögtünk a ballépéseken, és örültünk az ügyeseknek, mindenki jó hangulatú volt és ez jó. Amint épp nem röhögünk, meghallom Sasuke hangját:

• Remélem hiányoztam. – Erre a hang tulaja, felrántott, magához fordított és lesmárolt.. Sasuke megdöglesz.. legalább is egyszer biztos..

• Te meg már megint mit keseríted az életem? - Erre felpattan a fele nép. Ami nem is baj, csak, hogy nem kell itt semmi harci jelenet..

• Látom zavarjuk a barátaid, akkor mehetünk is. – Erre egy másodperc alatt már haza is értünk nagyon jó..

• A kérdésemre még nem kaptam választ...

• Mondtam, hogy meg leszel büntetve a kis fogadásod miatt, még akkor is, ha magaddal fogadtál. Reggel nem volt rá idő, most viszont van. – Öcsém már..

• Édes drága fiacskám felnőnél végre?

• Nem vagyok a fiad. Mégis hogy nézne ki ha az lennék?? – Nyom a falhoz. - Te az én női szobatársam vagy, és néha van egy-két dolog amit meg kell vitatnunk.

• Tudod hogy értettem... Nah amúgy hallgatom, mit akarsz te annyira megvitatni?

• Nincs ellenvetés? Így könnyű lesz. – Csókolt meg majd a nadrágom kezdte piszkálni, nah ennyit rólad.. Pólója alá nyúltam, is amennyire csak tudtam hasba böktem az valamennyivel jobban fáj mintha hasba vágnának, ahogy tett egy ösztönös reakciót ami ugye a hátra lépés, úgy oldalba rúgtam, hogy a következő fal állította meg, azt hiszem kicsit jobban sikerült az első lépés mert a pólója véres lett...

• Nem gondoltam volna hogy ennyire kedvemre teszel. Most nézz körbe, hogy inaktív a Tsuokomi. - na itt van a kis edző termecském, és vagy 4 millió kristályfarkas.

• Csezd meg...

• Két lehetőséget vettem figyelembe, hagyod magad, és fizikailag valóssá teszem a tsuokomit, bár az kissé fárasztó, vagy ellenkezel, és itt van ez.

• Te hallod szórakozzál ám má a nénikéddel...

• Te érdekesebb vagy, na meg nem vagy rokon. Mind a kettő fontos.

• Nagyon tudok neki örülni... Tényleg, és most, hogy ezt így letisztáztuk, esetleg nincs neked valami más dolgod?

• Nincs. mindennel végeztem mára, kivéve a büntetéseddel. A chakrám felét feléltem a kristályfarkasokhoz, és ezek tovább fejlesztett darabok, olcsóbbak, keményebbek, és erősebbek.

• Valamit tuti sikerült elhagynod, ha már az EGÓ-dat nem is..

• Mégis mit??? Csupán szórakozni fogok. Nézem ahogy a farkasok elvégzik azt a feladatot amit nekem kellene. A büntetésed ígyis úgyis meg lesz, te választottad, milyen módon legyen, bár a másik valahogy jobban tetszett volna, még így is, de ez sem lesz rossz.

• Ezt is tudod mire mondtam.. Viszont ha őket kell ledarálnom állok elébe, de aztán ne nyafogj, ha hamar vége lessz ennek is... - Wááá jó ennyi elég volt, ebből a pár napból, bőven.

• Tudod mikor lesz ezeket könnyű elverned. Yume ellen is specializálva vannak, csak neked.

• Ó de kedves vagy, de mi van ha mondjuk nem Yumét használok? - Csak egy kis mellék technikát amit úgyse ismersz..

• Nem kell aggódnod, ha minden chakrád feléled egy ütéshez, talán megkarcolod az egyiket, és tudod, hogy olvastam mi mindent tud a Yume, tehát mindenre felkészültem.

• Tőlem aztán. - Nah akkor nézzük miből élünk, van itt minden mondjuk ha nem akkor nézzünk egy jó kis gyengítő technikát, mondjuk akkor legyen ne a legerősebbik mert beledöglök mire kitalálom hogy kell. Nah mind egy
  / Yume ünnepélyesen átengedem a pályát../
  / Kössz kedves vagy, nah né… Basszus mit akarsz te rám szabadítani armageddont?/
  /Nem csak azt a fekete állatot bal oldalt../
  /Chh an nézzük, akkor ajánlom aludj egyet, mert ez így hosszú lesz/
  /Ink nézem mit csinálsz…/ - Nos nem is kellett sok, már nem voltam a magam ura. Yume pedig pont egy másik technikát alkalmazva, mint amit én akartam, nekiment a dögöknek. Persze végül is egy chakra manipuláló technikával egyszerű, csak én nem tok ilyet szinten tartani. Nah mind egy nos vagyis nem, az ilyen technikának az a lényege, hogy ami eredetileg a klón és, vagy megidézett lényben van chakra ugye a megidézőtől származik, ha azt átkódolod gyengítheted vagy erősítheted ezáltal az uralmad alá is hajthatod, igen egy nem tom hány száz éves aranyos kis képesség számára ez nem akadály.. nekem az! De majd úgyis megkérdezem hogy csinálja. Nah mindegy a farkasok, nos volt amelyik magától szétrobbant amint Yume megpróbálta átkódolni a chakráját és volt amelyikbe azért bele kellett vágni nagyokat, nah meg folyamatosan támadtak, mert hát egyszerre asszem csak 10 vagy 20 chakrájához lehet hozzáférni, olyan fél óra múlva azért kész volt a terep, és hogy Sasuke ne vegye észre, hogy nem én vagyok amint eltűnt az utolsó is, azonnal visszaváltottunk. Én pedig mint ki jól végezte dolgát lehuppantam a földre…

• Látom ez túl könnyű volt. Adjak nehezebbet, vagy mást kérnél???

• Könnyű mi? Hadjál békén amúgy mennyit küzdöttem fél óra vagy másfél?

• Nem tudom túl jól mulattam. Talán a másfél pontosabb, és igen könnyű, pár óra még hiányzik, azt hogyan dolgozod le??

• Legfőképpen sehogy. Amúgy mulattál rajtam? Zsákutcába futottál kedves tudsz róla? – Rajtam mi? Ez vak.. / Vagy te csináltál valamit azokkal a fekete pici láng alakú tetkóféleségekkel a testemen, hogy ne vegyék észre?/
  /Azok csak akkor jelennek meg, ha az én testemet használom de most nem volt rá szükségem../
  /Jah oké../

• Attól még, lehetett szórakoztató, nem gondolod? – Huppant le mellém, és idézett egy párnát.. he?

• Ehh.. Oké biztos.

• Na akkor most mi jöjjön? Kedves vagyok, és választhatsz.

• Kedves mi? Tényleg nagyon kedves, majd megszakadsz olyannyira kedves vagy... - Legalább hülyeségeket ne mondjál..

• Ugyan, átlagos helyzetben nem hagytalak volna reagálni arra amit az elején elkezdtem, de kedves voltam és volt választási lehetőséged, de mivel túl ügyes voltál, így lesz még egy kis munkád az biztos, csak még nem tudom hogy mi. – Megpróbálok el teleportálni, de rájövök, hogy nem tudok nah hát akkor ennyit rólad. Megfogtam a párnát és úgy csináltam mintha kiakarnám rázni de amint jól megfogtam Sasuke arcába nyomtam

• Ezt neked munkát. - Persze nem kéne belefulladnod, de ha nagyon akarsz.. Hirtelen fölém magasodott, és lefogott, nah álljon meg a menet..

• Ha már tényleg kedvesnek minősítetted magad, létszíves hagyd abba, a folytonos lefogást mert ha .... - Összeszedtem az erőmet, és megfordítottam a helyzetet, a karjait, ugyan úgy lefogom, és hasára ülök. - Én foglak le az fájni fog vagy már fáj is?...

• Ez semmiség. – Egy gyors mozdulat, és már szabadok a karjai, aztán teleportál, de közben szinte azonnal megfordította a helyzetet.. na basszus

• Hmm akkor nem vagyok elég nehéz, de attól még, a fölényeskedést is abbahagyhatod... - Na ezt is megcsinálod?

• Ugyan, csak a saját terepemen én élvezek előnyt, te se megszökni, se nyerni nem tudsz jelenleg. Én viszont akkor teleportálok, amikor akarok. Jól jönne egy ilyen lehetőség nem?

• Chh ennyire nem kell lebecsülni.

• Ugyan, csupán egy engedélyt kapnál rá, hogy megtehesd, ezt az általam leárnyékolt helyekre akkor is mikor lezárom őket. - persze ez nem mindig működik, és az ára is szép.

• Nekem aztán nem kell engedély. - Ezzel lelököm magamról, és felülök.

• Dehogy nem. – Elkap visszanyom az ágyra és megcsókol. - Nem lenne jobb ilyenkor csak úgy lelépni?? – Nah jó ez már sok.

• Örülnék ha mondjuk, nem rángatnál úgy mint egy rongybabát...

• Ez csupán rajtad múlik, és mit mondasz nem kellene??

• Nem. És amúgy is rajtam mi? Te vagy pofátlan ne próbáld rám kenni!

• Te nem maradsz úgy ahogy kellene, ezért megint, és megint vissza kell vennem az irányítást, csak is miattad.

• Nem vagyok köteles behódolni neked, és elhiheted amíg élek nem is fogok, szóval végre szálljál le rólam, vagy olyat adok, hogy kirepülsz a házból.

• Nem hiszem. – Szorít le, még jobban.. megölöm.

• Chh azt hiszed megijedtem tőled?

• Nem hiszem hogy megijednél bárkitől is, ez is egy jó tulajdonságod, míg harcról van szó soha nem félsz, de ez most nem harc, remélem tudod. – Erre újra megcsókol, áááááá megölöm..

• Azt csak hiszed. - Ezzel megfejelem, tudod kit csókolgassál..

• Ez nem harc, csupán próbálkozás a menekülésre előlem, mivel meg akarlak büntetni. Tudod, ha akarnám könnyű célpontként is kezeltelek volna, de nem teszem, csak hogy továbbra is megmutassam, nem függök. – Ja persze érzem…

• Tőlem aztán higgy amit akarsz, és ha csak ennyit akarsz bebizonyítani, akkor nagyon rossz oldalról közelíted meg a témát, szóval tünnyél már le rólam!

• Mi lenne abban az érdekes? Mi lenne abban a jó??? Csak neked származna előnyöd belőle. Tudod túlságosan is sokat adtam meg neked ez idáig, így kissé visszaveszek, persze nem mindenből.

• Tehetek, én róla, hogy mit adtál meg és mit nem? Ezért ne próbáld meg rajtam megtorolni amit nem is én tettem, vagy igen?

• Nem erről van szó. Nem engedlek el, az előző szokásaimmal ellentétben, hanem megcsinálom amit terveztem. Tudod, elég sok mindent hagytam el eddig amit megterveztem csak hogy jobb sikerem legyen, de tudod, ez valahogy jobban tetszik nekem, ha nem tetszik reklamálj máskor.

• Csak hogy tudd nem vagyok az alárendelt fruskád, hogy azt csináljam amit mondasz!

• Nem foglak úgy kezelni. Nem tudod mit akarok most. – Sose adod fel mi?

• Nem is akarom megtudni! Amúgy is a hagy békén mondat melyik rész nem érthető?

• Nyugalom csak egy utolsó lépés, és leszállok rólad, csak nézz a szemembe szépen magadtól.

• Nah azt aztán várhatod... – Persze majd pont én leszek az aki bedől egy ilyen trükknek mi?

• Akkor más módszerhez folyamodom. – Erre letámad, persze én balfék miért is csuktam volna be a szemem? Nos, meg is kaptam a hülyeségem büntetését, azonnal késeket éreztem magamban, vagyis inkább a vágásuk helyét, de ez nem tart sokáig, amint felocsúdok, már csak én vagyok a szobába.. Visszavágom magam az ágyra és teleport, Kay - ék hoz amint megérkezek pont vacsora van mindenki rám néz én meg zavaromban meghajlok, és elnézést kérek, de mindenki csak int, végül Kay mellé ülök, és elkezdek vele beszélgetni: