- Akkor most cseréljünk vissza?? – Kérdezi halkan... Csak nem fél?
- Félholtaknak kuss!
- Ha félholt lennék, nem akarnék cserélni, és engem nem fujtogattak az előbb.
- Úgysem halok bele akkor meg? Amúgy is ha én azt mondom kuss akkor az is van!
- Te tudod. - ezzel pedig részemről letudva, hamarosan úgyis visszajön.
- Te addig tegyed rendbe magad...
- Azt már megtettem amíg harcoltatok.
- Nem vettem észre.. – Na nézzük ha ma elhasználom az összes erőmet akkor minimum hat napot alszok.. belefér
- Nem is gond…
- Egy kérés ha elaludnék ne ébresszetek fel.. – És ezzel megjelent tehát mehettem vissza harcolni.. Most sem velem akart foglalkozni de gyorsan felidegeltem így nekem rontott, úgy tűnik nem bírja, hogy megtudtam sebezni.. na nem baj, szépen kerülgettem a támadásait egy minimálisan lassult.. közben folyamatosan gúnyolódtam ami úgy tűnik nem hagyta nyugodni szóval rákapcsolt, és egy olyat kaptam, hogy nekirepültem a házfalának, vagyis csak repültem volna de a szárnyaimmal megállítottam magam, és döntöttem a testemet tollak borították el, egy áthatolhatatlan toll páncél, de ez még csak a kezdet! Nekirontottam Jack-nek ezzel egy tollamat szúrva karjába hiszen azt hitte majd az ő pici kardja majd szíven szúr de nagyon meglepődött mikor a kard pengéje darabokra tört a tollaimtól, én pedig a szárnyaimat két oldalról nekiirányítottam, de teleportált.. És nem is jött vissza.. A tollaimat újra bőr váltotta fel..
- Nah hol vagy? – Nézek körbe és pont kiszúrom elég szarul néz ki …
- NA akkor irány vissza.
- Mi van annyira fájt mikor rendbe raktalak, hogy most meg se kérsz?
- Tized annyira sem vagyok rosszul, mint ahogy kinézek, de ha annyira akarsz, akkor később rendbe rakhatsz.
- Hmm én megpróbáltam.. de most akár haza is vihetsz... - Ezzel leülök a földre talán ülő helyzetbe nem alszok el mégha állóba el is tudok.. de a jó hír holnap már élek és virulni fogok..
- Rendben, akkor hozom a kocsit. – Én is úgy gondoltam. Leparkol az udvaron, és kinyitja az anyós ülés felöli ajtót.. Mily úriember… - Feltápászkodok, és elsétálok odáig majd beülve szépen hátradöntöm a háttámlát..
- Majd Josh-ék bevisznek.. – Ezzel elnyom az álom. Amely most sem tartogatott számomra kellemes dolgokat. Egy holló vezetett utamon, melyet erdő szegélyezett erdő amihez foghatót még sosem láttam. Gyönyörű és titokzatos, olyan mint amilyet a legmerészebb álmainkban is csak elvétve találunk, igazi érintetlen táj.. És most ott járok, előttem a madár amelyet annyira gyűlölök, és mégis annyira szeretek. Kilométereken át vezet , míg végül egy tavat nem találok.. Ott ugyan olyan virágok sorakoznak, mint amilyeneket az előző álmaimban sorra pusztított el.. És most is nekikezd.. Őrült módjára tépi a szirmokat, majd nekem támad, csakhogy beleugrok a vízbe és lefelé kezdek úszni minnél messzebb attól a madártól.. Míg végül fuldokolni nem kezdek és fel nem riadok.. A belső falat bámulom percekig, majd felülök az ágyon a kevés fényben látok a földön még valakit.. csak egy olyan hülye van aki lefekszik oda, és még alszik is..
- Hány napot aludtam?
- 4-et, nagyjából, de akár vissza is aludhatsz, mert majdnem éjfél van. – Akkor jól gondoltam..
- Mi történt míg aludtam?
- Még hál istennek semmi, valószínűleg van még néhány napunk, tehát csak formába hoztam magam, bár csak félig.
- Oké.. Akkor aludj én most elmegyek.. majd jövök..
- Rendben, azért lehetőleg ne akarj kinyírni mikor visszajössz, és ne is törj össze.
- Hagy békén a hülyeségeiddel.. – Ezzel kiszállok az ágyból nyújtózok egyet, majd kifelé veszem az irányom. Ahogy leérek az alsóbb szintekre mindenki jól megbámul, egészen addig míg a folyosó közepére érve el nem kiáltom magam: - Mi van nem láttatok még fehér embert kómásan? – Erre mintha ott sem lennék, szóval a dühösen olyat vágtam az egyik falba, hogy az majdnem kiszakadt.. nos miután ezt megtettem eltipliztem a főnök irodájába ahol egy cetlit találtam ezzel a szöveggel:
- „A felkérések a fiókban én dolgozni mentem!” – Nagyon jó előszedek párat,. és szépen megtervezem az estémet, három célpontot fogok kiiktatni, az egyik egy nő aki a gazdag negyedben lakik, biztos valaki irigy rá.. de az ár nos igen magas.. Mondjuk a melléjáró aktát csak addig olvastam el, hogy melyik napokon támadható.. Aztán egy két homi.. mondjuk nem vagyok rasszista de értük még több a pénz.. Nos látszik mennyire elborult emberek is vannak, de hát a bérgyilkosban a bér szó is benne van.. Nos a nő még aludt mikor az ágyon a feje fölé hajoltam ám ahogy a leheletem megérezte felébredt majd sikonyálni kezdett mire én letoltam az öklöm a torkán.
- Gondolom ötleted sincs minek akarnak megölni mi? – Nézek végig a vonagló nőn, aztán úgy döntök nem fulladás fogok vele végezni, szóval kirántom a kezem és hallgatom az életéért könyörög..
- Kérem! Kérem van pénzem! Annyit kap amennyit akar!
- Igen? Én az életed akarom! – Ezzel előveszem az egyik tőröm és a mellkasába szúrom vért köhög, és sikonyál, én pedig kirántva belőle a tőrt újra és újra belészúrom.. majd végül újra kirántom, és eltűnök a helyszínről.. azt hiszem be kéne szereznek egy kesztyűt mostanság egyre jobban megy a hatóságoknak az ujjlenyomat alapján-i keresés bár itt most nem hagytam semmilyet.. Nah mind egy majd nézek egyet. Nos tovább mentem „házaltam” míg végül utol nem ért a hajnal, igaz ahogy a nap már fent virított én a falamat pingáltam, egy hatalmas erdőt festve pont olyat mint amilyen az álmomban volt..
- Elég szép. És ennek van bármilyen jelentése??
- Még ha tudnám sem te lennél az első akinek elmondanám.. Amúgy nem tudod miért bámult mindenki itthon?
- Nem... Be lettél hozva, és látszólag le is léptem, a reggelit behozót pedig mindig lefizettem.
- .........Ezek a hangyából is elefántot csinálnak ha rólam van szó.. - Forgatom a szeme és festem tovább a falat
- Konkrétan semmiből, csinálnak valamit, amiből végül elefántot csinálhatnak
- Ne ragozz nem áll jól..
- Nem ragoztam, pontosítottam.
- Felőlem viszont a komód legfelső szekrényében van fekete tinta idehozod?
- Persze. És mekkora lesz az erdő, ha teljesen kész lesz – Nézi a művet..
- Nem olyan nagy … Kell a hely a többinek.. – Nah igen lesz még egy, pár ha csak ki nem nyiffanok..
- A szobád fala akár egy egész múzeum teljes képgalériáját kitölthetné.
- Tizenkét év munkám van benne… Vagyis igazából csak tíz, két évig csak nézegettem a falakat, és gondolkodtam mivel dobjam fel..
- Hát nem semmi, hol tanultál egyébként így festeni, vagy adottság??
- ......Mára már túl sok kérdést tettél fel nem gondolod?
- Lehet, de ha zavart volna eddig akkor hamarabb leállítottál volna, és ha nem akarsz válaszolni csak figyelmen kívül hagyod a kérdéseimet
- Megválaszoltam mert valamennyire én is humánus vagyok, de kifogytam a türelemből!
- Értem, de te is kérdezhetsz nekem kicsivel több türelmem van. - fekszik vissza a földre.
- Engem nem igazán érdekel mi volt vagy van veled de ha nagyon akarod mondhatod..
- Ha nem érdekel, akkor nem untatlak.
- Csak nyugodtan..
- Inkább kihagyom. Majd ha érdekel valami akkor elmondom
- Azt várhatod.. Nos kész.. - És most már ott a holló is ami elvezetett a tóig...
- Nagyon szép lett, a mögöttes jelentést meg majd egyszer kibogarásszuk.
- Ne érdekeljen az életem.
- Bocs, a képek miatti kíváncsiságból származó ártalom.
- El van nézve..
- Szükségtelen, de kössz…. Akkor programok a továbbiakban??
- Nos ha csak nem jössz velem bóklászni a városban akkor számodra nálam nincs
- Merre haladsz?? HA ahogy az este is tetted, embereket keresel, akkor veled tartok, esetlegesen legyen aki védi a hátad a szárnyaidon kívül is
- Nem most csak járkálok, ahogy szoktam tudod néha kikell mozdulni innen mert ha nem még benövi az embert a moha..
- Járkálsz eleget…
- Honnan veszed?
- Este is elég szépen kimozdultál innen
- És? Az munka volt én most a szórakozásról beszéltem
- Miért a munkád, és a festés nem elég? Gondolom annyira nincs társasági életed, úgy 5 ember lehet nagyjából akire tényleg számítasz, és megér neked annyit, hogy kimozdulj velük valahová, ahelyett hogy munkába menny.
- Sokat mondtál..
- Maximumot mondtam.
- Ohh.. Nos akkor jössz vagy maradsz? – Indulok el kifelé, igaz még mindkét kezem zöld a festéktől de engem nem izgat.
- Megyek, ki tudja, rám vagy a pénztálcámra szükség lehet,mert azzal a kézzel, te nem fogsz pénzt megfogni.
- Ha akarod festek neked ..
- Van nálam, majd ha annyira akarod levonom a béredből, de nem muszáj
- Nem azért mondtam, csak van olyan érzésem, hogy valamit venni kell.
- Rossz a meglátásod...
- Lehet, de a megérzéseket nem tudom elnyomni, szükségem van rájuk
- Nos van ilyen
- Na de akkor indulás.
- Ja.. – Ezzel lementünk, én közben kezet mostam és lekapartam a rászáradt festéket aztán császkáltunk a belvárosba..
- Bőrkesztyűt?? – Ennyire látványosan néztem a boltra???
- …….Őőő......... Háth ha nagyon megakarsz ajándékozni vele...
- Láttam hogy nincs neked, és hát jobb ha van...
- .. Értem.. nos te döntöd el, hogy kire vagy mire költöd a pénzed.. ha már 30 milliót csak úgy lazán kidobtál az ablakon a minap..
- Nem az ablakon ment ki, de később majd rájössz. – Lép be az üzletbe..
- Mily fennhéjázó az uraság.. Indulok meg utána..
- Lehet de tudom, hogy befog válni a tervem..
- Avass be..
- Ez a terv egyenlőre titok, majd később megosztom veled, ha nem gond.
- De gond…
- Akkor kapsz egy kesztyűt kárpótlás gyanánt..
- Chh azt hittem az ajándék..
- Az lett volna, ha elég lett volna később is a kis tervem...
- Fejezd be a titkolózást..
- Csupán tartom a tervem ütemtervét…
- Én meg maradjak magamnak mi? Hát kössz szépen
- Bocsi de ez van
- Nah most akkor a szádat téped vagy mi lesz?
- Választottál már?? it van ezernyi bőrkesztyű, mintás, nem mintás béléses, nem béléses, akár többet is vehetsz.
- Jaj nektek minden olyan könnyűnek tűnik..- Mondom már a sima feketéket és barnákat nézegetve.. nos egész értelmesen nézhettem mert az eladónő úton útfélen próbált nekem segíteni de mindig lecsaptam, egy van más vevője szöveggel szóval, lekopott rólam, végül sikerült döntenem szép és a szára hosszított így nem lessz vele sok bajom..
- Akkor ezt visszük, írja a számlámhoz.
- Rendben főnök. – szólott ki hátulról az üzletfelelős.
- Király... - Nos zsebre vágva sprinteltem ki a boltból.. Túl sok volt az ember.. Nos folytatom utamat… Meg folytatom.. Meg megyek amerre az orrom mutat, nem igazán van célom, vagyis most már nincs.. Végül egy erdőben kötünk ki, ahol egy hatalmas tisztás van.. És, hogy ne tűnjek hülyének elüvöltöm magam:
- Edzééés!
- Rajta, tiéd a kezdés – Hát ezt nem hiszem el.. így hát nekirohantam, és megpróbáltam hasba vágni de kikerült, így megragadhattam a karját, és levágtam magam elé a földre majd előjöttek szárnyaim, az egyikből kitéptem egy tollat és a torka fölé pár milliméterre tartottam.
- Szép kezdés de tudod nem zavar. – Hasba rúgott mire hátráltam pár lépést, erre felpattant, én pedig az újdonsült „kardommal” rontottam rá. Hagyta elsiklani maga mellett, majd megpróbál hasba vágni, de a hasam tabu! Szóval el hajolok előle, és megragadva karját a háta mögé fordítom, majd a hátába szúrom a tollat. Ezzel hátraugrok, és várom mit csinál
- Kössz az ajándékot. – Kiszedi magából majd a saját tollamat dobja felém, én felröppenek mint egy galamb amikor közeledik hozzá az autó. Felugrik és letör a fáról egy termetes ágat és próbál vele eltalálni, de még magasabbra emelkedek így rálépek a vállára, és letaszítom a földre nekem dobja az ágat és egy fa alá fut ahonnan egy szép nagy támadást indít olyan mintha egy szépen összekötött rőzsecsomagot küldene.. Nos ez még azt sem érdemli meg, hogy kikerüljem szóval magam elé kapom a szárnyaimat és hagyom, hogy megtörjenek rajta az ágak. Ahogy elkapom magam elől a szárnyaim látom, ahogy már majdnem nekem szállt jó nagyot ugorhatott és már kitérni sem tudok előle eredményesen tehát hátrálok, így elég nagy szelet kavarva, hogy lelassítsa majd feljebb férkőzök, és így nézem ahogy esik lefele. Nos ahogy leért belevágott egy fába ami azonkívül, hogy kidőlt még ketté is hasadt így mindkét felét felküldte nos kikerülni nem volt nehéz, ezt még egyszer megismétli ezért feljebb emelkedtem így megláttam a két fatönk mögött így zuhanó repülésbe hátulról megragadtam a karját, és lógatni kezdtem…
- Legyek kedves?
- Már így is az voltál. – Erre belém csimpaszkodik, és elkezd sorozatba térdelni, erre levágtam a földre és elüvöltöttem magam:
- Nem így értettem te idióta!
- Tudom, de te ezzel kedveskedtél nekem most a legjobban, te akartál edzeni, én pedig bármit kibírok. – Ezzel elkezdi aprítani az erdőt..
- A fák is éreznek ám te gyökér! – Rivallok rá …
- Tényleg! - ezzel kikapja az egyik gyökeres és nekem dobja..
- Szeretsz gúnyolódni igaz? - Ezzel megragadom az 'ajándékot' és visszavágom neki.. Ezzel fölaprítja.. Ennek nem tanították meg a klasszikus: Ajándék lónak ne nézd a fogát című közmondást?.. Nos Zuhanó repülésbe váltva nekirepülök annak a gyökérnek, és lefogom, majd egy – egy tőrt állítok a csuklóiba amivel odaszegezem a földnek, a lábai elől meg.. nos menekülök hiszen hátraugrok… - Én éhes vagyok te nem?
- Egy kicsit de még bírom. – Ezzel kirántja magából az egyik tőrt majd nekem vágja, és felém rúg..Akkor úgy néz ki gyorsan elkell intézzelek, hogy ne maradjunk le a kaja osztásról.. De ha mégis akkor jössz nekem egy vacsorával! Ezzel elé ugrok, és olyat rúgok belé, hogy a következő fáig meg sem áll, majd odafutok, és elkezdem hasba sorozni.
- Szép, de elkezdünk végre valamit? – És szó szerint felrúg , a szárnyaim eltűnnek, így rohamosan zuhanok lefelé, mire elé érkezek térdelve megpördülök, és úgy állon rúgom, hogy arról koldul… Két kézzel kiegyensúlyozta magát majd két lábra állt.
- Van értelme ennek? Elég lazára vesszük még, nem gondolod?
- Ha nem venném lazára már régen megöltelek volna.. nem egy alkalmam nyílt átszúrni a torkodat.. Mint például most. – A ruhám ujjából előcsúsztatok egy tört, és egy pördüléssel a torkának fogom.. – Látod pár milliméter és már áshatnák a sírod..
- Akkor mi tart vissza orosz rulettet is játszhatunk teli tárral, ha én kezdek.
-Most már biztos lekéssük a kaját..
- És? Van étterem
- Ti gazdagok.. Mindent olyan könnyen vesztek
- Ha már miattam maradsz le a kajáról akkor legyen fejedelmi lakomád, amit én fizetek nem??
- .. Az egy dolog. Viszont ha nagyon Orosz rulettezni akarsz keríts hozzá alapot..
- Majd fogok, már ha jössz teli tárral orosz rulettezni valamikor. Na de akkor bele adunk valamit, vagy inkább irány enni??
- Inkább ennék, már kezd lemenni a nap, és egész eddig csak a reggeliből éltem.. így nincs erőm!
- Rendben, Ha valamikor bele adnál mindent majd megint eljövünk ide.
- Nem mondtam, hogy ma kell de rendben, akkor esetleg kaja után
- Oké.. – Nos ezután elvezett pár helyre mondjuk nekem tökmindegy hol eszünk csak együnk már.. Szóval az egyik előtt meguntam és behúztam.. Hmm nem egy puccos hely sőt olyan amibe nem szívesen menne egy olyan kaliberű ember mint a vöri de ez van!
- Rendben, itt még nem ettem, de nézzük itt mi van. – Ezzel befele megy.. Nekem meg nyitva hadja az ajtót.. Hát kössz. Nos én is bemegyek, és leülök az egyik asztalhoz amíg ő nézelődik a „pincér” azonnal ott terem mellettem, és miután kicsit jobban megnézem rájövök, hogy ez az egyik barátnőm Akane..
- Te meg mit keresel itt?
- Dolgozok. – Mondja egykedvűen, háth nem lehet egy leányálom az biztos.. – És te? Nem azzal a vörös gyerekkel jöttél? Nem tűnik közölünk valónak..
- Nem is az.. csak egy ficsúr aki beleakar kóstolni a mi világunkba.. És most mindenfele adakozik.. Gyere már! – Mondom oda neki, mire észrevesz..
- Még valaki akinek fizetek? Redben meg vagy hívva te is.
- Ő a pincér. Amúgy én rántott húst kérek salátával…
- Mi van fogyózol? Még így is olyan vagy mint egy vasrúd.. Mond meg neki te is! – Néz a vörire..
-Na csipkedd magad te lusta szamár!
- Nekem is hozz azt, de válassz valami jó köretet még mellé, és attól hogy pincér vagy magadnak is hozhatsz valamit, ha már az egyik vendég fizet mindent.
- Igazad volt tényleg adakozik.. na de ajándék lónak ne nézzük a fogát.. – Ezzel eltűnteti magát, én meg ledőlök az asztalra..
- Istenem ez a lány sose változik.. Nah kezdj el beszélni, hogy el ne aludjak
- Minek? Ha jön a kaja én majd úgyis fel tudlak kelteni. Addig is "pihensz" és máskor megtanulod, hogy adj bele mindent, és ne csak szórakozz, mert az fárasztó.
- Nem az a fárasztó hanem a semmit tevés.. Az este is tiszta unalom volt.. – Ezután hallok egy nagy puffanást és érzem, hogy valami beleáll az oldalamba.. – Kellett nekem megszólalnom nem? – Ezzel kihúzom magamból a tőrt, és felállva körülnézek, most még néma csend.. meg egy kis hullaszag de mindjárt mindenki menekülni fog az fix.. – Kinek van ilyen éles hallása? – Kérdezem a tőrt pont a fejem fölé a plafonba állítva. Erre a tömegből előlép valami… pontosabban valaki akit olyan mintha ismernék.. de semmi.. Nos ahogy az a nagykönyvben megvan írva mindenki fejvesztve próbál menekülni, de hirtelen elcsendesül minden ahogy az illető hatalmas enyémhez hasonló fekete szárnyait kiengedve egy tollzáporral kiirtja a népet.. Csak páran maradtunk többek közt a vöri aki sikeresen védte magát Amane aki úgy szint és én akit valamilyen oknál fogva messze elkerültek a tollak… - Mi az isten? Mivel érdemeltem, ki, hogy egy saját fajtám béli vadásszon rám? – Mintha csak néma lenne küldi felém a támadást szélpengék, a szárnyaink csapkodásával előidézett szél amely pengévé alakulva szabja fel az áldozatát.. Nos A vöri közénk ugrik két tollal, és így levéd, viszont észhez kapok, és hátrarántom, majd én is támadást indítok közben:
- Ez az én játszmám! – Ezzel intek Amanénak, hogy húzzon ki minden élőt erről a helyről.. Nos ez meg is történt én pedig egyedül maradtam a némával.. – Nos akkor most vagy megöllek.. vagy elkezdesz regélni..
- Utána is megölnél nem?
- De hogy nem.. De az már legyen az én gondom szóval? – Erre elkezdett támadni, erős.. A szelet mint valami gyerekjátékot kezeli, végül is érthető ő a fajtánkhoz méltó kiképzést kapott.. Én is mutatok, pár remeket amiket fogalmam sincs honnan tudok.. Vagyis arról sincs fogalmam, hogy honnan jöttem vagy ilyesmi.. Nah mind egy.. szélpengék majd tőrdobálás, és egyéb finomságok követték egymást, én eltanulhattam tőle pár szép fogást ő pedig kielemezte, hogy szinte semmit sem tudok.. Nos minnél közelebb kerültünk egymáshoz a támadások során annál jobban támadt.. talán? Nem olyan jó a közelharcban? A háta mögé osontam, és onnan kezdtem el püfölni, ő pedig megfordulva próbált nekem behúzni de semmi, jól gondoltam.. Egy gyors fogással megragadtam a férfit, olyan közép korú fekete hajú férfi. Nem túl magas de nem is alacsony. Egy tollal levágtam a két lábát, majd a földnek szorítva a két kezét is lerögzítettem, és elkezdtem kitépni a szárnyait..
- Gondolom azt hitték elég leszel ellenem.. De most ha nem akarod, hogy megfosszalak a szárnyadtól szépen elkezdesz regélni…
- Mit akarsz tudni?
- Mindent! Az első emlékem az ahogy lógok egy karón a szárnyaimnál felakasztva és próbálnak leszedni onnan miért van ez?
- Szóval nem emlékszel semmire?
- Miért van ez?
- Én csak annyit tudok, hogy száműztek, azt, hogy miért azt nem!
- És kitől tudhatok meg többet? – Látom mocorog, de egy rossz mozdulat és elbúcsúzhat a szárnyaitól.. Ezt jelezve az egyiket félig ki is tépem miután befejezte az ordítást regélni kezdett:
- Fent a hegyekben attól a karótól D-re a legmagasabb hegycsúcson megtalálod akit keresel! – A legmagasabb hegycsúcson? Van humorérzékük..
- Hogy találok el oda!?
- A hegy lábánál egy csapat madár van csak mutasd meg nekik a szárnyaid és elvezetnek hozzá!
- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
- Mi okom lenne hazudni egy testvérnek?
- Mert mondjuk száműzött?
- Hamis vádak alapján..
- Azt mondtad nem tudsz semmit.. – Ezzel egy holló károgását hallottam, és intettem a vörinek, hogy vigyázzon az emberre.. én pedig a madár után siettem.. mire elkaptam már a város peremén voltunk,, gyors.. De egy fára tűzve végezte, aztán tisztes sírhelyben mivel nem vagyok állatkínzó.. Gyorsan mentem volna vissza de mire visszaértem a férfi már elvérzett..
- Ugyan elláttam, de nem bírt sokat...
- Oszt ugyan minek? Azt kértem, hogy vigyázz rá nem azt, hogy nyírd ki.. de most már mindegy.. kikell pucolnunk ezt a helyet!
- Nem tehetek arról, hogy kötözött sebekkel is elvérzett. – Most, hogy jobban megnézem..
- … Szóval pucolásra fel!
- Ennyire szeretsz takarítani?? Ne hívjak inkább valakit?? – Ezzel elkezdem felszedni a tőrjeimet.
- Akár hívhatsz is..
- Akkor. .. – Ezzel előkapja a mobilját, és fél perc múlva már el is tűnhettünk.
- Nos ha szeretsz élni akkor te most visszamész a „lakosztályodba” mivel énnekem dolgom van!
- Az lehet, de ma nem megyek haza, nem akarom, hogy rám robbanjon a ház.
- Már ugyan miért? Az ellenséget csak nincs olyan hülye, hogy egy egész csapat bérgyilkos ellen álljon ki?!
- Oh, az neki repeta lenne..
- Nálam sokkal jobbak is vannak ott nem is egy..
- Csak van olyan amit úgy hívnak 5 % energia bevitel. Volt már hogy egy ütéssel megrepesztette minden bordám, minden csigolyám, összeesett a tüdőm, több helyen belső vérzésem volt, és a kar amivel védtem szilánkosra tőrt, pedig még szórakozott, csak magasabb szinten.
- Ohh anyám, megse próbálok veled vitatkozni, viszont ha nagyon a nyomomban akarsz maradni, akkor pár méterrel mögöttem.. főleg a hegyeknél
- Nem olyan nehéz mint hiszed..
- Ó hát persze.. na gyere – Ezzel elkezdek menni, a várostól pár kilométerre egy hatalmas karó állt nah igen még nem döntöttem le.. igazából vissza sem akartam ide jönni… - Nos, vannak kérdőjeleid? Mert ha most nincs akkor később sem legyen.. – Ezen jobb minnél előbb túl esni, márha elakarom kerülni a későbbi kérdéseket.
- Értek annyit amennyit kell, figyeltem.
Igen? Akkor ezután majd te jössz.. szeretek egálba lenni az emberekkel.. – Ezzel elindultam a hegy lába felé.. Ahol egy holló kolónia fogadott..
