3.rész
- Károgásban törtek ki mikor megláttak minket, majd mind befogták a csőrüket mikor megmutattam nekik a szárnyaimat. Egy gyönyörű fekete holló emelkedett a magasba, és dicsőségteljes szárnycsapkodással jelezte, hogy kövessük.. Ez a holló méretileg kisebb volt mint a többi viszont mintha mindegyik tisztelné… Nos nem lényeg.. Egy vadregényes tájon keresztül vezetett az utunk, a felkelő nap sugaraiban a sötétzöldlevelek rikítottak és a szinte már feketének tűnő faágak csak még felségesebbé tették a látványt, szinte izzott a tér. Olyan ismerős.. És nem tévedtem lassan egy tópartra értünk ahol hatalmas fehér és halovány barack illetve rózsaszín virágok húzódtak.. És pontosan ahogy az álmomban a kis holló vadul kezdte tépkedni a virágszirmokat majd nekem támadt, én pedig letaglózva álltam, hiszen az álmom a szemem láttára vált valósággá.. a szárnyaim előpattantak, és a kis állat fennakadt szemekkel hullott a földre…
- Ezt a meglepettséget folytasd egy kiadós evés után. - Nyújtott át egy boton sült nyulat, meg két halat Akuma… Erre mikor volt ideje?
- Jah oké… - Veszem el tőle és tuti, hogy úgy nézhetek mint aki retardált mert így szól:
- Gondolkodni ráérünk, szerintem nagyjából az összeesés határán lehetsz már, ha azt vesszük mennyi dolgot csináltunk tegnap és ma.
- Simán bírom! – A makacsságom fog a sírba vinni.. Nah jó zabálni kezdtem..
- Az lehet, viszont jobb lesz ha eszel, ki tudja meddig kell még menni, és kivel futunk össze.
- Amíg nem tuják ki vagyok addig nincs gond.. - Mintha én tudnám, hogy ki vagyok.. na mindegy..
- Rendben… - Ezzel befejeztem a kajám, felálltam, és mentem a hegynek felfelé.. hagytam, hogy innentől az ösztöneim vezessenek.. A madarat pedig otthagytam, hűtlen lenne? Egy biztos hozzám nem hűséges! Mire felértem a hegyre tényleg elfáradtam, ezért az ottani kunyhónak az ajtaját, nem kinyitottam, hanem be is estem volna ha nem kapom el a vöri karját..
- Vigyázz magadra jobban – Erre felsegít én meg nos erőt véve magamon bemegyek, beljebb a korhadó ’indián barlang’ szerű helyen egy öregember vár, tiszta olyan mint egy Indián fővezér.. A neve meg minden bizonnyal ’ Büdös helyen élő remete’.. Szóval viccet félretéve rám néz, én pedig visszanézek rá aztán megszólal..
- Párkapcsolati jövendő mondást nem vállalok..
- Látom a humorod a helyén van öreg.. nah de én teljesen más témában jöttem!
- Mindjárt gondoltam Miu.. – Próbál rám fenyegetően nézni de engem nem érdekel..
- Miu? Madártoll? Tényleg ilyen nevet adtak nekem? Inkább maradok a madárnál. Viszont most kezdj el regélni szépen arról, hogy.. – De nem tudtam befejezni mivel az öreg belevágott a szavamba..
- Ezt a nevet anyád akarta neked adni, de már nem érte meg.. A terhessége 8 hónapjában kivégezték téged pedig egy barátja mentett meg, majd odaadott apádnak.. A népünk rossz Ómennek vette azt, hogy te túlélted anyád halálát, így mindenféle pletyka született.. Majd a népünket szárasság, és ebből kifolyólag éhínség tizedelte, így előkerültek a köréd szőtt már-már legendák. Aztán egyszer megsebesítetted magad, és a pletyka szerint ahova a véred elcsöppent, ott zöldlelt a talaj.. Ebből nem nehéz kitalálni igaz? A véreddel akarták öntözni a földjeiket. Ám apád ezt nem engedte, hiszen neki te voltál az egyetlen lánya. Így ő is feláldozta érted az életét.. A falusiak viszont nem nyugodtak bele az ő vérébe, a halálodat akarták, így kínozni kezdtek, majd kiakasztottak arra a karóra.. Én ugyan kitöröltem az emlékeid, hogy ne emlékezz semmire.. De ha leszedtelek volna onnan engem is kitagadtak volna…
- Érdekes kis történet, mond csak, menyi lehet a valóságalapja? Mondjuk ha belőlem indulunk ki, akkor akár az egész is igaz lehet. – Szólalt meg a vörös..
- Ha hazudtam volna már rég halott lennék.. Nem igaz?
- Valahogy úgy.. Viszont van egy másik kérdésem is..
- Igen mégis mi?
- Azt csiripelték a madarak, hogy minden fajtám bélihez egy élő holló lelke van kötve igaz?
- Ahogy mondod..
- Kié volt a holló akit megöltem? És hol az enyém?
- Az a holló azé volt akit küldtem.
- Az nem lehet.. ha az egyik meghal vele hal a másik is..
- Sokat tudsz.. de nem minden esetben.. HA megszakítja a kapcsolatot akkor nem.. Gondolom azért támadt neked mert elvetted tőle a gazdáját…
- Értem..
- A tiéd pedig nos a tiéd ott van! – Mutat egy lefüggönyözött hatalmas valamire.. mire odalépek, és lehúzom róla az anyagot, károgás üti a fülemet, és hatalmas testes madarat veszek észre, minden egyes toll büszkén feszül rajta, s izomzata is fejlett..
- Nem hazudik.. – Ezzel kinyitom a kalitka ajtót, és hagyom, hogy a vállamra repüljön..
- El akarod vinni? Ugye tudod, hogy erre nem tudsz eléggé vigyázni, főleg ha valaki véletlenül rossz helyen jár, megéhezik, és éppen nincs veled....- Akuma fogd már be..
- Kérdeztelek?
- Azt éppenséggel nem, viszont valamit ami ekkora veszélyt jelent rám nézve, olyan helyen tartanék, ahol tudom hogy biztonságban van, mondjuk gondolom azért itt sem lesz sokáig biztonságban már.
- A barátod nem igazán kedveli a madarakat..
- Ő a kuncsaftom és nem a barátom, csak túlságosan bevolt rezelve az ellenségétől, úgyhogy követett mint egy pincsi..
- Azért a rám robbanó lakás nem egy kellemes dolog, főleg hogy 3-szor átéltem.
- Látom mennyire félted az ’intézetet’
- Szerinted ott dekkolnék ha egyedül vagyok? Úgy unalmas lenne...
- Van ott éppen elég idióta szóval biztos lennék benne, hogy lefoglalnád magad na de most menjünk.. - Ezzel az öreg hátába szúrtam egy jókora tőrt amivel már egy jó ideje szemezgettem
- Szép munka, akkor a fajirtás hadművelet folytatódik??
- Haza megyünk
- Rendben, útközben kajáljunk, vagy elég ha valahova a városban ugrunk be?? - gondolva az út hosszára.
- Haza.. - Ezzel elindultam kifelé vállamon a madárral, valami olyannal ami a részem. Lefele a hegyről még nem voltak gondok, legalább is teljesen más úton jutottunk le de legalább nem láttam a karót. A hegy lábánál megkerestem a holló kolóniát, és beeresztettem az én madaramat közéjük.. nem akarták elfogadni, de egy kis erőfitogtatás, tehát a vezér holló megölése után már a ’tenyeréből ’ ettek. Aztán az erdőn keresztül a város felé vettem az irányt újdonsült pincsimmel.. Aztán a gondok ott jöttek, mikor a neonfényektől elkezdtek összefolyni a színek, és megkellett állnom az utca kellős közepén mert nem láttam semmit..
- Hívjak taxit, esetleg kapjalak fel, és a háztetőkön vigyelek végig, hogy azért ne szúrja ki senki? – Kérdezte alig halhatóan
- Mily segítő kész vagy de ha elvezetsz az első sikátorig onnantól már tudom az utat..
- Akkor gyere – Ezzel elkapja a csuklóm és húzni kezd, végül is hasznos pincsi..
- Kössz.. – Lassan kezd tisztulni a látásom, hiszen kiérünk a főútról, itt már csak az utcai lámpák világítanak, kirakatok vagy neon reklámok sehol.. Itt már kiválóan látok, de ezt neki nem kell tudnia.. Hagyom, hogy elhúzzon egészen a bejáratig, ahol elengedte a karom
- Mióta látsz pontosan?
- Amióta kék az ég, na gyere! – Ezzel belerúgtam az ajtóba ami egy az egyben ki is dőlt. Én pedig bementem, és felsprinteltem a szobámba.. már késő este volt.. nah igen hiszen a visszafele út se egy óra.. de nem baj legalább tudok aludni.. Ezzel lehuppantam az ágyamra. Aztán valamikor hajnal fele arra ébredek, hogy valami nagyon puhára estem, valami nagyon magasból..
- Még jó, hogy eddig nem aludtam, megbántam volna
- Mi a szent verebet műveltél te az ágyam mellett? - Kérdezem még fél kómába..
- Aludni próbáltam szokásomhoz híven, de látom még alszol, mondjuk ez néhány dologból látszik...
- Mi van? Húzom vissza magam az ágyra..
- Egyenlőre lényegtelen, de most gyorsan megindítom a vérkeringést a bal lábamban.
- Bocs… - Ezzel próbálnék tovább aludni ha tudnék. De mivel már túlságosan is felébredtem így nem megy.. – Nos te most már tudod a múltam, úgyhogy akkor most te is tarthatsz mesedélutánt.. csakhogy egálba legyünk..
- Hát akkor egy kis bevezető: A szüleim 5 éves koromban beírattak egy szuperkatona képző programba az akkori barátommal együtt. A szuperkatonák vezetőjének akartak, amit a haverommal együtt el is értünk mondhatni, mert már az edzés időtartama alatt mi lettünk a főnökök,, de a barátom mindig jobb volt nálam, amit én el is fogadtam, sőt megadóan hangoztattam is, nem akartam a legjobb lenni. 9 évesen tettem kísérletet annak az irányában hogy kicsivel közelebb kerüljek hozzá erőlétileg, viszont mikor edzésre került a sor majdnem megölt,. majd aznap este megint rám támadt, egy kis harc kezdődött aminek a vége az anyám halála lett, ez után eltűnt négy évre a volt barátom. Legközelebb mikor előkerült már minden szuperkatona jelöltet ismertem, jóban voltam mindegyikkel, majd megjelent, engem elvert, falhoz szegezett, és előttem ölt meg mindenkit, a többi pedig már lényegtelen, onnantól lehet sejteni mi is történt.
- Jó éjt Akuma. – Ezzel oldalt fordultam, aminek következtében leesett a takaróm, nos végül is odalent maradhat a föld úgyis hideg itt meg meglehet sülni.. Próbálok el aludni, de ez nehéz feladatnak bizonyul tehát csak csendben nézem a falat.