Ide írhatsz... Első nap egy új suliban, méghozzá egy olyan suliban ahol csakis a legjobb sportolókat képzik számomra ez egy mennyország. Főleg, hogy imádok sportolni. És egyszerűen gyűlölök táncolni nem, tudom valahogy sosem ment szóval inkább nem erőltettem, ezért sem mentem be a kötelező táncórákra, remélem azért nem lesz belőle nagy baj…
Beértem az iskolába és kit látok meg? Hát persze, hogy egy nagyképű bunkó állatot hát igen ilyen az én szerencsém! Sasuke Uchiha igaz úgy tudom ő már másod éves lesz szóval nem egy osztályba fogunk járni, de akkor is, hogy bírom ki vele egy iskolai légtérben?
Gondolataimat az évnyitó kezdete zavarta meg az igazgató Tsunade-sama kezdett beszélni minden féle badarságról, ámbár én jobban el voltam foglalva új osztálytársaim megismerésével. Szinte nem is figyeltem magára a beszédre, de azért néha szemet szúrt, hogy Uchiha Sasuke így meg úgy, idegesítő! Ám vége lett ennek is és mehettünk az első órára ami tánc volt, nem igazán érdekelt szóval csak kifelé bámultam ki az ablakon. Ám egyszer csak a nevem hallom és odafordítom a fejem a tanár dühösen nézett rám és elkezdte traktálni,hogy mivel nem mentem be a kötelező táncórákra így most muszáj lesz egy másod évest megkérniük,hogy segítsen nekem megtanulni … TESSÉK? Gyűlölök táncolni, és még egy másod éves is? Na mindegy csak ne Sasukét kapjam bár van rá esély hiszen ahogyan ott bálványozta az igazgató…Nem fogom túlélni! És ekkor mit ad isten bejött Tsunade Azzal a fekete sátánnal együtt,aki olyan hűvösen kezdte mondandóját,hogy azt a maradék jómodorom, amit pár másodperc alatt összebírtam szedni egy fintor váltotta fel:
- Na ki az akinek segítenem kell??
- Én vagyok az!
- Nem vállalom!- Mondta, én naiv pedig már kezdtem örülni csak,hogy Tsunade egy mondattal szétzúzta álmaim:
- Nem lenne kötelező bejárnod szeptemberben így én, kötelezhetlek, hogy gyere be ezekre az órákra, és ha már bent vagy bemehetnél az osztályod többi órájára is. - Mondta… mi van? Nem lenne kötelező órákra jönnie? Mi ő valami géniusz?
- Rendben, ha nincs más választásom elvállalom!- Erősítette meg bennem az érzést, hogy mindjárt elájulok, na, ne bárkit az utolsó rongyokba szakadt csövest az útról, de őt ne!
- Nekem nincs beleszólásom? – Reménykedtem, de mind hiába:
- Nem neked sincs jogod tiltakozni. És ha mégis megteszed, kiraklak az egyetemről. – Üvölteni lett volna kedvem még hogy kirak az egyetemről?..Igaz megteheti hisz ő a góré de kérem mennyit munkálkodtam azon,hogy én ide bejuthassak ő meg egy mondattal kitenne?
- Na akkor próbáljuk túlélni ezt az 1-2 hónapot. – Mondta úgy mint valami jégcsap.
- Az nem lesz olyan könnyű. – Mondtam olyannyira elnyomva nem tetszésem amennyire csak tudtam.
- Tudom, de azért megpróbálhatjuk. – Próbálja a halál! Fogsz te még könyörögni,hogy elakarsz tűnni ebből az iskolából azt garantálom! Kezdődött a zene..na ne ilyen hamar? Mindegy van egy jó ötletem ,ő kezdett volna vezetni de én inkább a lábát vettem célba mint a tanulás rögös útjait. Kis tervem be is vált elpártolt egy székre és kezdte mondandóját.
- Majd korrepetálom, máskor a lábam már nem bírja tovább. – Mondta. Én egy mosoly kíséretében figyeltem tovább az eseményeket.
- Rendben, de a suliban nem tarthatjátok. – Mondta Tsunade… Mi van? Akkor most valameikünknél kell gyakorolni? Azt nem bírom ki!
- Akkor keresek valami alternatív megoldást. - Mondta annyi közönnyel amennyit csak kitudott préselni magából…
Aztán az óra többi része telt,és végre kicsengettek…mehettem más órákra ez addig rendben is volt míg ebédszünet nem lett… Ebédszünet egyáltalán minek találták ki azt? Dühöngtem mikor kellemetlen bár de szóba kellett állnom Sasukéval:
- Van már valami ötleted a próbára?? – Kérdeztem olyan nyugodtan ammenyire csak tudtam
- Nincs olyan, ami tetszene bármeikőnknek is és nem próba, hanem oktatás mivel semmit sem tudsz. – Hmm, ezt most sértésnek szánta? Nem jött össze mivel tudom, hogy hozzá képest tényleg nem tudok táncolni, vagyis sosem láttam még táncolni, de már sokan mondták, hogy nagyon jó.
- Nem kell felhoznod, tudom, hogy nagyon elszúrtam ezt magamnak és neked, de attól még nem kell a szemembe mondani és gúnyolni vele. – Mondtam annak reményében, hogy leszáll rólam és ez be is jött egy szó nélkül otthagyott, aminek nagyon is örültem, hiszen nem zavarta tovább a környezetem. Mikor befejeztem a kaját az igazgatóval találtam szembe magam:
- Mit szeretne Tsunade-sama?- Kérdeztem semmit mondóan:
- Csak annyit, hogy ma légy otthon ugyanis Sasuke vagy elmegy érted vagy nálad fogtok gyakorolni! – Mondta ellentmondást nem tűrően, amire én csak egy rendbennel válaszoltam és elindultam haza.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mikor jön már meg? – Gondoltam szomorú sorsom látva magam előtt de ha már így alakult legyünk rajta gyorsan túl…Mikor csengettek megvolt azaz érzésem,hogy jobb lenne nem ajtót nyitva kiszöknék a hátsó ajtón és elmenni valami jó távoli helyre de kikell nyitnom… De ez a bunkó köszönni sem tud áá minek az inkább azonnal kezdi:
- Na akkor kezdjük. Van e tánczenéd?? - Kérdezi flegmán nem tom mit gondol magáról, de iszonyat nagyképű az egyszer szent..
- Hát nem éppen tanuló tempójú számaim vannak,de vannak. – Válaszoltam unottan áhh minek is foglalkozzak vele?...
- Az nem gond ha gyorsabbak a számok mint ami az eredeti tanuló tempó. Így jobban megtanulhatod meghallani a ritmusát és hamarabb meg fogod tudni mondani, hogy arra a számra mit kell táncolni. – Ez most örül vagy mi van? Az egyszer biztos,hogy nem éreztem hangján ugyan azt a flegmaságot mint eddig…vagy csak én vagyok süket….
- Akkor, ha már ezt tudom vége is az oktatásnak mára. - Már csaptam volna be az ajtót mint ki jól végezte dolgát ám:
- Örülnék, ha így lenne, de sajna nem így van, megvan, adva mit kell tudnod holnap és azt meg kell hogy tanítsam különben én járok rosszul és ha már csak emiatt kell bejárnom a suliba minden nap akkor végzek minél hamarabb ezzel és utána pihenhetek ott hon. Na akkor szépen kezdjük néhány alaplépéssel… - Mondta magyarázatát hosszúra nyújtva már hurrogtam volna le , hogy nem kell ilyen hosszúra nyújtani de be pofátlankodott és onnantól már nem volt több kérdésem inkább,máshogy álltam bosszút, amit ő sem hagyott szó nélkül:
- Ezt most azért csinálod, mert utálsz vagy azért, hogy nem menjek el? - Mi van? A puszta szívatásra azt hiszi, hogy marasztalni akarom?? …. Ez most vagy holdkóros vagy nagyon hülye…
- Miféle kérdés ez? – Kérdeztem kissé megzavarodva
- Figyelj ah utálsz akkor azon vagy hogy megkeserítsd nekem és azért nem sietsz pedig éppen az ellenkezője ellen neked az előnyös ugyanis minél hamarabb tanulsz meg táncolni annál hamarabb leléphetek. – Ezt eddig is felfogtam de miért ne szívathattalak volna?.. na mindegy..
- Akkor megmutatom hogy tudom és mehetsz is. – Már indítottam is a zenét csak ,hogy minnél gyorsabban eltűnjön..
- Remélem ez elég lesz Tsunadénak ugyanis innentől könnyen taníthat bárki. – Mondta, de nem figyeltem különösebben csak már el akartam zavarni szóval:
- Rendben és most mehetsz is hamarosan megjön a barátom és nem akarom, hogy itt lásson téged. – Mondtam mire hatalmas szemeket vetve rám
- Már megyek is. – Mondta majd már sprintelt is az ajtó irányába ohh igen elmegy- örültem magamnak majd jól bevágtam az ajtót mögötte és figyeltem a távolodó alakot.. nah jó most akkor ki kéne találnom valamit amíg Naruto ideér, ám sok mindent nem igazán tudtam mert már meg is láttam.. Kirohanva nyakába ugorva üdvözöltem mentségemre szolgáljon egy ideje már várok rá egész pontosan 2 órája mert mindig mindenhonnan sikerül elkésnie és mindig a legbénább kifogásokat találja ki…
- Szia kicsim bocs,hogy késtem! De hoztam neked valamit! – Mondta szinte tudtam,hogy valami iesmivel fog előállni. Elveszem tőle a kis csomagot amit idáig szorongatott, én azonnal kezdem kicsomagolni mint egy gyerek. Közben szépen beértünk a házba, ahol végeredményben kicsomagoltam a kis dobozt egy régi stílusú zenedoboz volt, Naruto felé fordultam:
- De hát nem is mondtam, hogy ez kell nekem… - Néztem rá hatalmas hálás szemekkel mire ő csak hencegni kezdett csodás gondolatolvasó képességével… mit is várhatnék tőle? Aztán valami elkezdett csörögni… egy telefon de ez a csengőhang nem az enyém és nem is Narutóé ha csak nem cserélte le… Keresni kezdtem a hang forrását ám Naruto megelőzött
- Jéé ez pont úgy néz ki mint Sasuke telefonja! – Mondta nagy csodálkozással
- Igen? Ismered? akkor vissza is viheted neki mivel óra után sikerült itt hagynia… - gondoltam tudja miről beszélek de nem terjednek olyan gyorsan a hírek mint gondoltam…
- Sakura te megcsaltál? – Kerek perec mi? Nah jó a szókimondó gyakorlatot se itt kéne ám gyakorolni…
- Te hülye vagy? Tsunade-banya mondta,hogy engem kell tanítania mivel nem tok táncolni ámbár nem hiszem,hogy ilyen lassan terjednek a hírek..Amúgyis egy olyan bunkó állattal akkor se feküdnék le ha fizetnének érte…
- Higgyek is neked? – Kérdezte gyanakvással, hát ennyire bízik bennem? Ez most fájt..
- Az jó ha már a saját csajodnak sem hiszed el az igazságot amúgy is Sasukénak ott van azaz Ino nem de?
- Hmm… Igazad lehet… - Király most már csak ki kéne belezni Sasuke telefonját és a víznyelőbe dobni bosszúból… hehehe, nem is rossz ötlet.. Aztán Narutoval úgy gondoltuk elmegyünk sétálni. A parkba mentünk viszont minnél többet járkáltunk Naruto egyre idegesebb lett inkább nem kérdeztem miért úgyis tudtam, de azért jó kis pasim van nem, de bár? Még a színtiszta igazságot sem hiszi, el hiába mondom érethetően.. Báár igaz én se lennék különb fordított helyzetben. Aztán egyszer csak észreveszem Sasukét és megvárom, még ő is észrevesz. Szinte átdöföm tekintetemmel,s megmutatom neki,hogy megtaláltam a telefonját ő elindul felénk és köszön..robban a bomba Narutoban…
- Sziasztok. –Köszön mintha a világ legjobb haverjai lennénk mi hárman…
- Csá haver. – Mondta Naruto annyira elfojtva indulatait amennyire csak lehet…
- Most mi a gond?? – Most tényleg megkérdezte vagy én vagyok halláskárosult?
- Te vagy a gond. – Mondtam hűvös tekintettel és megszorítottam Naruto kezét,hátha visszafogja magát..
- Én mindjárt megyek csak a mobilomért jöttem. – Mondta mire Narutóbol kiszabadult az állat..
- Á szóval tényleg te voltál. – És egy hatalmas öklöst kapott a fekete paraszt.
- Na jó ezt most nem értem mi a fene bajod van? – Naruto rá se hederített csak újabb ütéshez készülődött, amit viszont nem tudott bevinni..
- Te vagy a bajom Sasuke! Szállj le a barátnőmről. – Mondta Naruto dühösen
- Bocs de tévedésben élsz ha azt hiszed hogy nekem kellene olyan barátnő mint Sakura, és ha megbocsátasz elviszem a telefonomat és elfelejtem ezt ha nem akkor viszont pépé verlek azért amit tettél. – Hát igen ez fordítva is igaz akkor se kéne pasimnak, ha ő lenne az utolsó férfi a földön…Ekkor felkelt és olyan tekintettel nézett ránk mint aki megakar ölni mi ez egy pszichopata gyilkos? Naruto és én is megijedtünk a nézésétől, mire én kiesve a félelemből hozzávágtam a telefonját. Már indult is volna el de Naruto nem hagyta annyiban, amit meg is tudok érteni nekirohant Sasukénak, de azaz állat gyomron rúgta és elhagyta a helyszínt.
- Rendben vagy? – Futottam Naruto hoz aki vért köpve rám mosolygott és nyilatkozni próbált ám nem hagytam
- Igen látom,hogy nem vagy jól várj hívom a mentőket és már nyúltam volna a telefonomért de ő lefogta a kezem és nyugtatólag megcsókolt.
- Menjünk haza! – Mondta mire felállt és nagy mosoly keretében felsegített a földről…. Hazaérve anyám nyitott ajtót mivel nem vittem lakáskulcsot és az ősök mániája bezárni a házat. Nekem még nagyot köszönt viszont Narutora nézve kikerekedett szemekkel húzott be minket az ajtón.
- Hát veled meg mi történt Naruto? – Kérdezte anyám csodálkozó tekintetet vetve az előtte álló hatalmas rókavigyorral feszítő fiúra.
- Ááá csak egy kis üzemi baleset Haruno-néni.. – Üzemi baleset egyáltalán tudja mi ez a szó? Mosolyogtam magamban szegény zavarodott fiúmra, és úgy gondoltam kimentem szegényt:
- Szóval az úgy volt,hogy..- és kitaláltam valami történetet ami kissé hihetőbb, aztán este jól elvoltunk én meghallgattam azt a számot amit a kis zenedoboz játszott a kedvenc zongora játékomat hangoztatta, majd anyámék lehívtak egy kis otthoni mozira egy jó kis horror társaságában ment el ez a nap is…
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy újabb reggel.. egy újabb nap egy újabb kínszenvedéses táncóra… Ezekkel a gondolatokkal ébredtem fel majd tettem rendbe magam, mivel tegnap este Narutónak mennie kellett gondoltam a kapuban fog várni szóval kiültem a kerítésre és vártam mikor érkezik meg. Nem is kellett sok idő a hátam mögé settenkedett és lerántott a kerítésről egyenesen a karjaiba.
- Neked is jó reggelt –Mosolyogtam és csókot követeltem, amit készségesen meg is adott nekem.
- Jó reggelt mehetünk suliba? – kérdezte én pedig bólogattam és el is indultunk első órám tánc volt amit valahogy sikerült végig vinnem ám a zavaró tényező sem maradt el Sasuke aki a terem sarkában nézte mégis mit kéne gyakorolnunk, ám hát a feljebbvalónak vége a táncórának és jött a többi nyugodalmasan unalmas óra amiknek most nagyon örültem, Reggel megbeszéltük Narutoval,hogy hazakísér és ottmarad velem a külön órámra csak,hogy lássa tényleg nagyon utáljuk egymást. Mikor csengettek Naruto nyitott ajtót és kis nyugtalansággal jelezte,hogy megérkezett a nem várt személy. Végig szenvedtem vele az évszázadoknak tűnő edzés időt és már zavartam is el, Aztán Narutoval foglalkoztam, aki most már kissé nyugodtabban állt hozzá a dolgokhoz. Másnap reggel A telefon zajára ébredtem vajon ki hív szombaton hajnalok hajnalán??? Hát persze,hogy Tsunade-sama aki közli velem HAJNALI 8 KOR, hogy Sasukéval lesz edzésem..az első mondat ami eszembe jutott azaz hogy Mehet mindenki a sóhivatalba… Ám felkellett öltöznöm és kis várás után már idegesen telefonáltam Sasukénak,hogy hol az istenben van már. … Amire ő csak annyit válaszolt, hogy mindjárt itt van igaz nem hazudott pár perc múlva már ide is ért és edzeni kezdtünk mindent átvettünk, amit a nagyságos úr csak parancsolt gondoltam így gyorsabban szabadulok, mintha vitáznék vele. Ám egy lépés totálisan elszúrtam az eggyik táncnál és tessék meg is történt a baj ráestem és valahogy sikerült megcsókolnom. Azonnali hatályban felugrottam és azzal a lendülettel majdnem el is ástam magam szégyenemben..
- Bocs nem akartam. – Kezdtem magyarázkodni
- Ugyan csak ne mond el senkinek és kész. – Mondjuk én is ezt terveztem… Ám mikor válaszolni akartam meg halottam anyám hangját:
- Mit ne mondjon el senkinek? – Kérdezte mire mindketten magyarázkodni kezdtünk anyám pedig megértve a helyzetet ment a dolgára ekkor el se kellett zavarnom Sasukét már tudta is merre az ajtó… aztán jól telt a napom a számítógép előtt és a parkban hintáztam, mert Narutónak valami más dolga volt. Másnap reggel vasárnap, Sasuke szokásához híven hajnali nyolckor jött táncot oktatni. Nagyon jó már kezdem megszokni, de azért még idegesített, mert álmos voltam. Aztán mikor elment anyám mondta, hogy elmehetnénk valamerre jó kis családi program, amire hozhatnám Narutót is. Át is hívtam és kocsiba ülve elmentünk a hegyekhez, nagyon szép volt főleg, hogy az egész tájat bearanyozták a nap szelíd sugarai.
Naruto egész nap azt mesélte, hogy merre járt és, hogy milyen szép tájakat látott aztán ebédeltünk abból, amit anyám hozott kajálni. Naruto megint agyon dicsérte anyu főztjét, amit csodálok, hiszen nekem nem ízlik bár ízlések és pofonok. Aztán visszaindultunk és Naruto valamit nagyon kezdett keresni a zsebeiben.
- Mit keresel Naruto? – Kérdeztem kíváncsian. Mire egy koncertjegyszerűséget nyomott a kezembe.
- Ez meg mi? –Kérdeztem még kíváncsibban mire nagy rókavigyorral kezdte taglalni, hogy szerezett két V.I.P. koncertjegyet a kedvenc bandám Konohai koncertjére. Ohh igen ennél jobb napom nem is lehetne! Megcsókoltam kedves párom és már kezdtem is tervezgetni, hogy mit veszek fel a koncertre közben folytonosan olvasgattam a helyet, az időpontot és egyéb dolgokat, információkat, amelyeket egy olyan pici kis lapocskán fel tudtak jelentetni. Mikor a kocsi bekanyarodott a házunk elé kiugrottam és a házba siettem, bezárkóztam a gardróbba és válogatni kezdtem. Kis idő múlva előléptem a tökéletes ruhámban és megmutattam anyának, hogy ezt a ruhát mára kölcsönveszem. Nem ellenkezett, mikor megjött Naruto és mehettünk. A koncert helyszínén csak úgy zsibongtak az emberek, köztük voltak ismerőseim és osztálytársaim néhányan ki is szúrtak nekik köszönnöm kellett, aztán szépen fokozatosan elkezdődött a koncert. Az elő zenekarról igaz még sosem halottam, de azért ők is megérdemeltek egy tapsot. A koncerten észrevettem Sasukét ez mióta szereti ezt az eggyütest? Nah mindegy inkább nem foglalkozok, vele jobban járok… A számok csak váltogatták egymást én pedig tomboltam viszont érkezett egy bejelentés ohh igen a régebbi számaik közül játszanak párat. Egyszer csak Sasukét látom a színpadra bandukolni. MIVAN? - Fut át a fejemen a gondolat, de aztán látom, hogy egy gitáron kezd bűvészkedni és nem is megy neki rosszul... mi ez csoda gyerek? tud gitározni, táncolni, azt mondják élsportoló és még egy csomó minden más is… Jó hogy el nem kezd énekelni bár, lehet, hogy megfájdulna a fejem… és nem tévedtem pár szám után elkezdett énekelni. De sajnos nem ment olyan rosszul neki, mint vártam. Sőt egyenesen szuper hangja van! Bárcsak ne lenne egy ekkora seggfej talán még értékelni is tudnám… A koncert után Narutoval bulizni mentünk. Az eggyik bárba, amibe betévedtünk ott voltak a koncertes tagok, inkább nem lógok eggyik nyakán, sem hiszen én nem vagyok ez az aláírás gyűjtögető kis idegesítő Fan Girl mint a legtöbben. Főleg, h megláttam Sasukét, de hát minek is foglalkozzak vele? Van nekem jobb dolgom is! ... Aztán elbulizgattunk és Naruto hazakísért. Mivel behívtam így ott aludt nálunk. Másnap reggel pedig alig tudtam felkelteni mivel menni kellett a suliba.. Az első órám megint csak tánc volt nem szeretem, a táncot nem tudom elégszer hangsúlyozni! ...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mikor leléptünk Naruto kitalálta, hogy menjünk el moziba… Az ötletért először nem rajongtam, de aztán csak rávett egy részletes filmleírással szóval már csak azért is megnéztem vele. Aztán hazakísért és bekönyörögte magát a házba, Ahol anyámékkal kellett megnéznünk egy szappan operát fuu de utálom őket! Aztán a hajnali háromkor eszünkbe jutott, hogy nekünk holnap suli… Rohantunk fürdeni és legjobb esetben aludni… Másnap reggel az elválás jó hosszúra sikeredett, Naruto egyszerűen nem bírt elszakadni a számról. Mikor nagy nehezen sikerült elszöknöm, mert hát akármennyire is utálom, a tánc-órát nem szeretnék igazolatlant kapni… Szóval átöltöztem az edző ruhámba és indulhat a nap… Az óra most valahogy unalmasabb volt, mint eddig… Szinte állva elaludtam! Majd mikor vége lett készülődhettem a következő órámra. A harmadik kínszenvedéses órára bejött Tsunade- sama, aki hosszasan taglalta, hogy egy Los Angelesi útra lehet jelentkezni, csak erről azért nem szólt, előbb mert későn jött meg az értesítés, hogy ilyen lehetőséget kapott az iskola. Körbeadott egy lapot, amire felehetett írni a nevünk. Majd kiment Tsunade én pedig az egész órát átleveleztem végigkérdeztem az összes csajt, de csak egyharmada tud eljönni... Kicsengettek erről az óráról is... és lassan eltelt az egész nap. És jött az edzés. Szépen elvagyok, amíg valami forgás nem jött, amiről csak foszlányokat halottam az órán, be nem jött Naruto. De ezt is már csak akkor vettük észre mikor Sasuke sajátbőrét mentve maga elé emelt, hogy ne kapja telibe Naruto öklösét.
- Az isten szerelmére, ha megakarod verni akkor legalább úgy tedd,hogy nekem ne essen bajom. Sasuke te meg ne használj védőpajzsnak, mert nem Narutotól fogod kapni az öklöst, hanem tőlem! – Védtem magam azonnal.
- Ki használt téged pajzsnak én csak elhajoltam a támadástól. Tehetek róla, hogy nem hagyott Naruto időt arra hogy elengedjelek előtte. – Ekkor ugyan elengedett, de én azonnal visszatámadtam:
- Nem mi? Azt tudtam, hogy hülye, vagy de még hogy vak is! Naruto te meg ne settenkedj, mert te is kapsz! – Kiabáltam mire Naruto kezdett védekezni:
- Még hogy settenkedek még köszöntem is csak te túlságosan el voltál foglalva a kis Sasukéddel. – Sasukémmal? Mit nem gondol hisz az Ő barátnője vagyok nem?
- Én Sasuke? Hagyál békén ezzel a gyökérrel, vagy talán ennyire süketnek nézel? Nem köszöntél! Amúgy is én a TE barátnőd vagyok! – Vagy talán csak én hiszem azt?
- Naruto te nagyon hülye, vagy ha azt hiszed, hogy egy ilyen hülye libától bármit is akarjak ez egy kis senki én ennél csak milliárdszor jobb csajokkal kezdek. – Védett Sasuke is mire csak még jobban felkaptam a vizet legalább ne előttem hordjon le a magmáig!
- Igen? Nah jó eddig eltűrtelek, de most már nem kegyelmezek! – Ezzel a mondatommal együtt egy hatalmasat húztam be neki, és ami meglepő szépen be is kapta.
- Igen képzeld, és ha még egyszer ilyet mersz tenni, akkor véged van kislány nem érdekel majd hogy csaj vagy meg ki akar megvédeni. – Igen? Nem tudsz megijeszteni öcskös!
- Ha egy újjal is hozzáérsz Sakuhoz véged! –Védett Naruto.
- Jaj de félek Naruto. Ja és ezzel tartozom már. – Ekkor Sasuke elkezdte sorozni szegény pasim hasát…
- Fuh de megverlek! – Kiáltottam és be akartam vonni egy öklöst, közben Naruto is beszállt egy pillanatra, ugyan de lerogyott a földre, de azonnal reagált és kirúgta alólunk a lábainkat…
- Na akkor én jövök. – Mire Narutót kezdte hasba sorozni, sőt még egy monoklival is megajándékozta őt… Ekkor aztán nagyon elborult az agyam. Bánts, csak a szerelmem majd megismered a haragom! Hátulról belemarkolok a hajába és a falnak vágom a fejét majd, a padló következne, de a kis görcs megtartja magát a két kezével! Hirtelen fordult meg és lefejelt, hogy menne, a francba nagyon elegem van belőle! Majd felém fordulva próbál bevinni egy öklöst, próbáljál csak! Könnyedén kivédem, és inkább én adok egy öklöst. Aztán újra Narutónak esik neki, gyomron rúgja, majd a hátba könyökli, vadja már békén most ellenem harcol!Ám ez egy tökéletes alkalom, a háta mögé futok, és erőből fejbe rúgom amitől előre bukik, ám megtartja magát, kirúgja a lábaim amitől én hátradőlök és a fejem pedig a fotel karfájába koppant iszonyatosan fájt…De azzal majd később foglalkozom! Szúrós pillantást vetettem Sasuke felé, aki újra a frissen feltápászkodó Narutót kezdte verni.
- Sasuke… - Szólítottam meg s miközben megfordult, elkaptam a nyakát és felkentem a falra és megszorítottam a torkát, mire ő a karomat kezdte szorongatni. Mire én hülye elengedtem és az alkalmat kihasználva azonnal felkent a falra, hasba térdelt, amitől majdnem visszaköszönt az ebédem és még védekezni sem tudtam mivel a karjaim a hátam mögött vannak, szinte biztosra veszem, hogy úgy gondolja nyert. De nem adom meg neki ezt az örömöt. Szembeköptem mire elengedett és az arcához húzta kezeit mire én hasba rúgtam. Én innentől már megsajnáltam azért megölnöm nem kéne… Ekkor Naruto rohanta meg és kapott tőle egy szép ütést amitől a falnak vágódott de Naruto is kapott mire Sasuke szabályosan menekülni kezdett, és a visszaszólt.
- Emberek egy hét múlva folytatjuk. - Mondta majd kiviharzott az ajtón.
Oda futottam Narutóhoz, és hívtam a mentőket. A mentősök nem siették el a dolgot, de azért végszóra csak kiértek. Őt beszállították, én pedig gyorsan kibújtam a korházi kezelés alól…
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Múltkor szerencsésen leráztam a komplett orvosi brigádot, és most egy repülőn ülök, ami egész Los Angelesig visz. Nekem egy évezred volt az út mivel nagyon is várta, hogy végre ott legyünk, mikor megérkeztünk a szállodába Tsunade kezdte sorolni ki-kivel lesz egy szobában. Már az összes barátnőm aki eljött be volt osztva valaki mellé csak én nem!
- Sajnálatos módon nincs csak már egy két személyes szoba ezért nem volt más választásom mint hogy van egy kevert párosunk. – Kezdte ám Sasuke közbeszólt:
- Nem kell a szöveg kivel leszek egy szobában? – Kérdezte nyersen, ekkora egy taplót az igazgatóval beszélsz hallod-e?
- Sasuke ha ennyire tudni akarod elmondom hogy Sakurával leszel egy szobában. – Mondta mire majdnem hanyatt estem… MIVAN?
- Mi van? Én nem leszek vele egy szobában! Nem lehetne cserélni valakivel? – Kérdeztem reménykedve de hiába:
- Nem sajnálom de mással veszélyes lenne együtt hagyni téged. – Veszélyes mi…
- Aha...Veszélyes mi? Inkább meghalok mint hogy vele menjek.. nem lehet visszamondani? – Akkor esik le,hogy már ott vagyok… hoppá
- Egyet értek Sakurával. – Mivel ért egyet?
- Sajnálom de már meg van mindenkinek a szobabeosztása és így legalább több időtök lesz tanulni a táncot! – Tanulni mi? Majdnem nekimentem Tsunadénak de nem lehet hisz ez az iskola nekem többet jelent mintsem ezért itt hagyjam! Megláttam Sasukét a szobák felé indulni.. na nem muszáj előbb odaérnem,hogy mindent eltudjak rendezni magamnak! De ez se sikerült mire odaértem Sasuke már nagyban rendezkedett, én csak a hálószoba ajtóból kezdtem:
- Sasuke! Azaz én sajátilag ki PC-zett ágyam! - Förmedtem rá karba tett kézzel.
- - Az lehet de én már itt vagyok és mint mindjárt látod el is foglalom és fekszek egy kicsit. – Feküdt rá az ágyra ekkor megéreztem a szobát máris körbelengő szagot amit van aki illatnak tud nevezni.. Chh..
- Na nem én fogok az ablaknál feküdni ugyanis nem bírom a bűzöd! – Folytattam abban a hangerőben, mint az előbb.
- Oh bocs de szerintem összetévesztesz valakivel én egyes pasaiddal ellentétben ismerem a higiénikus élet titkát. – Eközben már raktam is át a csomagjait a másik oldalra de mikor felfogtam mit is jelent a mondat odamentem és lerúgtam az ágyról, mire azonnal védekezni kezdett:
- Hé éppen aludni szerettem volna. Nehogy azt hidd hogy érdekel te mit hogyan terveztél. Én vagyok itt a főnök és én mondom meg hogy itt mi hogy lesz tehát vagy a másik ágy vagy a kanapé. Válassz! – Ő a főnök mi? - Nem fogsz kifogni rajtam nagyobb erőm van mint hinnéd. Tudok neked olyan pillanatokat okozni amiket soha nem szeretnél átélni. – Fejezte be mondandóját
- Te vagy a főnök? Te elvétetted a házszámot öcsém csak úgy tudatom én nem fogadok főnökömnek egy nagyképű suhancot aki a jó modorról is csak a szótárban találkozott szóval takarodás van! – Ez nagyon benézett valamit…Amúgy is:
- Tudnál? Mégis mit? Hagyjál békén az 5 éves szinteddel kösz! – Válaszolok a fenyegetésre, miközben lehuppanok az ágyra.
- Csak nehogy arra ébredj hogy olyan helyen vagy olyan állapotban vagy amibe nem szerettél volna kerülni. – Jah csak azt elfelejtetted,hogy csak is akkor megyek bele bármibe ha nem vagyok magamnál alias leitatnak, azt meg nem fogsz!
- Áhá szerinted tollas az én hátam? Nem fogsz leitatni mert én nem szoktam inni...- Csak néha…
- Ki mondta hogy le kell téged hozzá itatni? – Én mondtam…
- Mert józanon sem vagyok hülye! – De ő az…
- Ki mondta hogy ébren vagy mikor történik? – Most tényleg elárulná a taktikáját?...
- Ne akard, hogy a szádba lépjek! Amúgy is ha csak egy ujjal is hozzám érsz a másnapot nem éled túl! – Fejezném be a viadalt de nem tágít:
– ki mondta hogy én érek hozzád. – Nem is a szomszéd…
- Na jó ha nem érted az egészet akkor ne értsd a lényeg a lényeg ha kell elérem hogy eltűnj az ágyból, ha máshogy nem is akkor így. – Fekszik be mellém és ahogy elnézem most még lelökni sem nagyon tudnám szóval inkább…
- Szálljál ki az ágyból! – Erre szájon fejeltem így jár az aki felém fordulva akar kicseszni velem, ő önmagától is lefordult az ágyról én meg vártam mikor látom fehérzászlót. De örömöm elmaradt mikor felállt és felkapott és elindult velem kifelé én pedig hiába kapálództam
- Elengednél? Hányingert kapok tőled... – Mondtam hűvösen mire még hűvösebb választ kaptam…
- Nem, nem piszkos trükkel jutattál le az ágyról ezért így jártál. –Erre csak egyvalami jutott eszembe szóval abbahagyva az értelmetlen önfárasztást vágtam a képébe:
- Akkor dögöljél meg! - Mire elég nem törődöm választ kaptam:
- Na meg is jöttünk. – Belökött a fürdőbe, még szerencse,hogy megtudtam tartani magam különben felnyalom a földet az tuti… Hátrafordulom, kiakarom nyitni az ajtót mire az nem nyílik. Nekifutásból nekimentem mire a zár felmondta a szolgálatot én pedig egyenesen a nekem háttal álló Sasukének rohantam és fejbe rúgtam. De aztán mint aki meg sem érezte elkapta a karjaimat és nekinyomott a legközelebbi ablaknak, azaz ablaknak de úgy,hogy még moccanni sem tudjam. Lenézek és meglátom a zöldellő pázsitot ahogy hívogat, meg indultam feléje, mint aki kiakar esni ám tervem bevált visszahúzott, és a földre vágott.
- Eszednél vagy? Rád ijesztek és kiugranál? – Na mi van nem tudnál kilökni az ablakon gondoltam a selyemfiúk kezéhez nem tapad vér, nem elég tökösek hozzá.
- Pontosan ha véletlenül kiesnék téged perelnének be! – Ahogy anyámékat ismerem még a gatyát is leperelnék róla.
- És szerinted meg is nyernéd? – Kérdezte fölényesen csak,hogy nem ismer engem hiszen simán .
- Meg! – Válaszom kissé egósra sikerült de hát ez van ezt kell szeretni!
- Önbizalom hiányod nincs azt látom. Na mindegy ezt így unom. Gondolom szívesen mennél várost nézni. – Erre pénzt vágott hozzám na mi van adakozunk? Nem kell nekem senki sajnálata! Amúgy igaza van most már tényleg kiszeretnék kerülni ebből a légtérből!
- Ne adakozz nem áll jól .. – Válaszoltam és vettem az irányom kifelé. A szálloda aulájában találkoztam néhány osztálytársammal akik nagy hévvel beszélgettek, valami repülős témába voltak belemélyedve mikor félbeszakítottam az éppen beszélőt.
- - Hé srácok ti merre mentek felfedezni? – Mosolyogtam mire nagy vigyorokat kaptam válaszul meg ketten egyszerre kezdtek mondani két külön dolgot. Az eggyik valami nagy sétáról szolt a másik meg azt hiszem újra a repülőkről szólt. Mire a repülő őrülteket otthagyva egy kisebb csoporttal indultam el felfedezni a terepet. Minden nagyon szép... Talán ez a legrövidebb mondat, amit találtam rá, bár nem is nagyon figyeltem a legnagyobb részét az útnak azt tette ki, hogy azon agyaltam, hogy hogyan csesszek ki Sasukéval.. Valamikor 10-11 körül érhettünk haza ugyanis addig meg kellett fűznöm a többieket, hogy most már ideje visszamenni a hotelba. Beestem az első ágyra, amit találtam és elaludtam reggel nagy meglepődés volt mikor Nagy kerek szemekkel rám nézett. Ez meg, hogy kerül az ágyamba?
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Felébredtem és egy igen kellemetlen pozícióban találtam magam… Sasuke karjaiban az egyik táncolós alapállásban..
-S -Sasuke? Te meg mit csinálsz? – Teszek fel egy kérdést és próbálok minnél gyorsabban választ is találni rá..
- Nem tudom. Jó kérdés felébredtem és táncoltunk. – És ezt be is vegyem?
- Elengednél? – Próbáltam kicsit lökni rajta, így nem csapódott be a falba.
- Ez természetes. – Elengedett és ellépett én pedig kapva az alkalmon kizavartam és elkezdtem átöltözni, mikor szolt, hogy:
- Nyitva az ajtó! – kiáltottam be neki
- Akkor kimehetsz.. Nekem nem fogsz hiányozni! – Mondtam és keresni kezdtem valami laza göncöt amiben nem szégyen kiröffeni a nagyvilágba se..
- Előtte nekem is lenne egy két dolgom a szobában szóval ha sietnél azt megköszönném – O hogy oda ne rohanjak.. viszont nem vagyok szemét és megengedem, hogy minnél előbb elhúzza a belét szal felveszem a legelső ruhát ami megtetszik és elhagyom a szobát,vetek rá egy gyilkos pillantást és egész a tévéig menetelek ahol levágom magam a kanapéra és bekapcsolom a készüléket.
- Na készen vagyok mehetünk is a „feladatra” mivel itt nem csak pihenés az élet. Különböző „szórakoztató” feladatok várnak minket. –Mondta kis idő múlva..szórakoztató mi vele mi szórakoztató?
- Szórakoztató mi? Először azt hittem de aztán, megtudtam,hogy veled kell jönnöm... – Fintorogtam képébe kikapcsoltam a tévét és indulásra készen néztem rá…
- Hidd el ezek nem szórakoztatóak bárkivel is kelljen megcsinálni ezeket. – Mondja bunkóságát fenntartva.
- Ez sem igaz.. Nah jó menjünk. – Mondtam és próbáltam minnél lelkesebben el indulni talán még valami jó is kisülhet a mai napból.
- Oké akkor mehetünk és mutathatjuk meg az utcán hogy mit is tudunk. Remélem tudsz kötélen sétálni és közben mutatványokat csinálni stb. – Persze,hogy tudok bakker…
- ... Ne aggódj nem vagyok öt éves mint egyesek! – Kaphatott volna nagyobb leugatást is de nincs kedvem tépni a szám.
lementünk és kaptam egy térképet amit Sasuke azonnal elakart kuncsorogni, ám nem engedtem
- Na akkor ad ide a térképet. Én elvezetlek oda felállítom a dolgokat és te bemutathatod nagyszerű tudásod míg én csinálom a többi feladatom. – Most hízeleg?
- Asszed én nem tudok térképet nézni vagy mi van? Ne nézz madárnak! –Ezzel elindulok a jó irányba és kárörvendőn figyelem ahogy elmarad… hehe ezt a kört megnyertem!
- Na akkor itt is vagyunk a téren és ott vannak az eszközök. Két perc és fel is lesz állítva minden. – Elkezdte felállítani a szükséges dolgokat nem igazán figyeltem csak bemelegítettem, igaz egy ilyen pálya anélkül is menne csak, hogy nem bízok meg az ő általa állított pályában, biztos megpróbál valami kínos helyzetbe hozni pl egy nagy esés, amit figyelmetlenségnek állít be, vagy mit tudom én…
- El sem hiszem egy profi kis edzőpálya... – Nagyot néztem mikor megláttam mit állított össze, kerestem a hibát, de nem találtam, mi ez valami profi?... Na, mind egy. Elkezdtem a legkülönfélébb mutatványokat, a kötél nekem nagyon megtetszett szóval azzal kezdtem, minden nagyon jól ment, és a legmeglepőbb az volt, hogy egy óvatlan pillanatomban sem szakadt le, méh akkor se mikor direkt az egész súlyom meghagytam egy ugrásban direkt a kezemmel kaptam el a kötelet, mert úgy még meg is tudom tartani magam… ám még akkor sem! Sőt a kötél ellenállása megengedte, hogy simán megpördüljek és az ebből kifolyó mutatványt megcsináljam. Azt hiszem jó lesz minden.. mentem tovább a mutatványok közt, válogattam a széles listában és figyeltem mennyire tetszik a közönségnek, amit művelek. Sasuke is csinál valamit, de nem érdekelt. Már kezdtem fáradni, amikor le akartam jönni elkapta a karom és felugrott a kötélre, én is követtem és két oldalra mentünk megindult felém én is felé majd a levegőbe ugrott egy forgásra én is követtem ám rosszul ugorhattam, mert kissé nekimentem mentségem fáradok …
Egy gyenge lökéssel vissza állított a rendes pozíciómba, én szépen érkeztem viszont ő a földre érkezett ám két lábon úgyhogy biztos fájhat hisz nem két méterre voltunk a földtől. Ám nem baj nekem ez csak jó! Amíg ő ott ájuldozott a közönségnek én elkezdtem szétszedni a terepet, ahhoz nagyon értek,hogy hogy bombázzam szét a dolgokat…
- Na mi van? – Kérdezem tőle mikor mellém lép.
- Semmi különös. Ugye visszatalálsz magadtól is és ezt oda adod Tsunadénak. – Hát persze….
- Vissza!.. – Elveszem a levelet és már indulok is vissza nem foglalkozom a beszólásaival ma nem! Most lett csak jó a napom nem fogom mindjárt el is rontani! Visszatámolygok a hotel ig ahol megkeresem Tsunade-samat és odaadom neki a levelet. Ezután fogom magam és letiplizek a városba, ahol találkoztam pár ismerőssel és velük elmentünk sétálni aztán betértünk egy jó kis szórakozóhelyre. Elvoltunk, de egy idő után kezdtem megunni azt a förtelmet ami a Dj zenének mert hívni, így sétáltam egy kicsit pár eldugottabb utcán, néhol lövöldözés hallatszott ám az messze volt. De mikor már kezdtem fenyegetve érezni magam visszatipliztem a szállodába, ahol lefürödtem és beestem az ágyba. Nem sokkal ezután meghallottam ahogy Sasuke robban a szobába, ez meg mit csinált,hogy ennyire liheg? Áhh na mind egy majd holnap úgyis megtudom… Elaludtam másnap reggel ahogy kimegyek még az ásításban is megállok ahogy meglátom Sasukét ez meg mit csinált? Belerohant egy komplett marhacsordába? Kb olyan volt a látvány a ruhája vértől színezve a póló mint lőtt sebnél szakadva. Fogom és letépem róla megláttam, hogy néz ki felső teste és majdnem elhánytam magam… Sok időbe telt még rendbe raktam és kezdhettem kötözni, mire fel is ébredt, és eléggé megijedt.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Te normális vagy? –Vettem fel idegbajosabbik énemet.
- Maradj csöndbe inkább, míg kötözöl majd utána üvöltözhetsz addig viszont csend és lenyugodni! – Üvöltött rám azt hiszi, majd ezután még kötözöm is hát mi vagyok én a kutyája?
- Kötöz a halál azt hiszem így már magadnak is megtudod csinálni ha már egymagad mindent ilyen szépen megtudsz oldani!.. – Hát!
- Kösz. Na akkor nem volt itt senki aki be akarta volna törni az ajtót vagy aki lent kiabált volna valami idegen seggfej miatt. - Ez rosszat álmodott vagy mi van?
- Te mit álmodhattál öcsém? – Néztem rá mint a frissen szökött idiótára a diliházból
- Bocsi csak aki végigrohant egy maffiaháború kellős közepén, egy illegális autóversenyen és egy illegális utcai bunyós helyen az inkább megkérdezi az ilyeneket. – És ezért kajak engem hibáztatsz?
- Te meg mit szívtál? Bár igaz ahogy elnézem megfizethettél az anyagért.. na mind egy ha Mr. tökéletes ellátta a sebeit majd. – Mondtam ambícióimat fenntartva.
- Nem szívtam én semmit. És ha nem bánod ma megtanítok neked mindent és soha többet nem kell táncolni. – Nem tudom mi lehetett magában a kommentárja hozzá de egy ilyen jó ajánlat keretében inkább nem is érdekel…
- Akkor hajrá! – Mondtam mire nagy nehezen elkezdtünk táncolni, ám nem vagyok én olyan kisangyal, mint ti azt gondoljátok! Egész végig szívattam nem is eredménytelenül! A végére nagyon kivolt, ezt a hangsúlyán is éreztette:
- Mostantól 2 hétig ne is számíts semmi féle oltatásra mert nem fogsz kapni. Ha Tsunade azt mondja oktassalak maximum elmegyek hozzátok és beülök valahova. – Mondta mint valami idegroncs
- Majd Tsunade szépen elmarad... Amúgy is ha eljössz a kutyaólban lesz a helyed! – Kinn a kertben
- Reményeim szerint nem kell elmennem hozzád de ha mégis akkor egy helységet lefoglalok magamnak ami lehetőség szerint nem lesz megközelítve általad míg ott vagy. – Ne is álmodj,hogy bemehetsz bármelyik szobába!
- Ezt foglalja magába a kutyaház. – Még mindig kinn a kertbe!
- Ha a kutyád a házban lakik és szobában van nem kutyaházban, akkor felőlem. – Hoppá ez most humorizálni próbált? Csak üzenem azt sem így kell!
- Ne reménykedj.... – Ettől eltekintve ne is álmodj luxus kivitelezésről!
- Ha most megbocsátasz lefürdőm újrakötözöm magam és lefekszem. – Ó király legalább addig se látom a képét!
Én leültem a tévé elé ő meg elment fürdeni. Bekapcsoltam a tévét és elkezdtem nézni és még egyéb felsorolható dolgok amiken halálra untam magam, viszont meglátom a híradót ahol kékhíreket mondanak óó igen végre valami jó is van ebben a világban. Sok idő múlva bementem a szobába és kit látnak szemeim az ágyamon? Hát persze, hogy Sasuke. Ám a sebei még nincsenek újrakötve úgyhogy nagyokat sóhajtva,hogy inkább kiugrok az ablakon mintsem megcsináljam de nekiálltam a harmadik forgás kísérleténél kegyeletes ébresztőt tartottam számára:
- Ébresztő paraszt!- Ordítottam rá biztos nagyon örült nekem
- Legközelebb kérlek ne így ébressz mert Tsunade ismét bezár minket. Egyébként mit szeretnél. – Néztem egy nagyot inkább csak magamnak ez most jó pofizik vagy mi?
- Mi van puhánykám lakatot vetté a szádra amúgy is tudod, te hol alszol? – Szép beszédre válaszoljunk szépen!
- Igen az ágyban amit elsőnek megláttam. –magára néz. – Oh már megvan mit felejtettem el köszönöm hogy elkezdted legalább a sebeim újrakötözését. – Fuuh de gyűlölöm mikor ezt csinálják!
- Fejezd már be elhányom magam tőled... – Ezzel lerúgom az ágyról és nézem ahogy lefejeli a földet ó de jó kis látvány elalvás előtt tökéletes!
- Na most vége lesz a béke kívánó énemnek. – Erre nekem akar esni de jobb dolgom is van mint,hogy most itt agyonverjem…
Mér asszed nekem jobb, hogy itt vagy ne hogy már azt hidd, hogy én csak simán azért vagyok, hogy basztassalak, mert ha ezt hiszed, nagyon tévúton haladsz! Nekem se jobb ám, hogy itt téged kell, pátyolgatnálak, szóval állítsd magad alapállásba! – Ennyit rólad…
- Na ha így állunk akkor egyezzünk meg egy két dologban nyugodtan hogy ne legyen probléma ez után és addig elviselhetőbbé váljon számunkra a másik. – Nem mintha nem ezt próbálnám mondani már mióta vagy csak én látom félre?..
- Én eddig is nyugodt voltam még ha nem is látszott… - Hát igen ha megismernéd az idegbajos énem… Az fix, hogy nem élnél sokáig!...
- Mennyire vagy híve a különböző időbeosztásoknak?? – Idő beosztás?... Azt jobb lessz elkerülni..
- Időbeosztás?..- Na igen én aki mindig azt csinált amit akart…- Megpróbálom...
- Na akkor a fürdő és a konyha használata na meg a TV amit én konkrétan nem hiszem hogy nézni fogok mert ezek után buli jön. Ja és ha ez megvan, jöhet a legfontosabb kérdés, majd ami az ágy. – Aha..
- Na figyelj engem nem érdekel mit csinálsz ha nem kötsz bele abba amit csinálok ha nem parancsolgatsz addig jóban leszek veled viszont nekem is van egy két kívánságom az ablak melletti ágy az enyém a tévé ha nem nézed akkor az enyém buliból meg ne hozz ide senkit és viszonylag jóba leszünk! – Szűkítettem le szükségleteimet az alapokig. Remélem neki sem lesz ellenvetése!
- Oké ha ez így van akkor az ággyal eddig mért volt problémád? – Nem hogy örülne,hogy nem basztatom miatta inkább még rá s kérdez ennyi vagy öcsém…
- Nem hogy örülne még kérdezget is.... – Csaptam magam homlokon ez már őszintén fájt…
- Hát ha az ember még kíváncsi sem lehet. Mindegy. Megvan minden ami neked kell?? Van valami amit szeretnél lefixálni mert mint észrevettem nem igazán érdekel az ötlet. – Maradjál már el létszi!
- Jól vetted észre és nincs semmi egyéb én kitudok jönni az emberekkel, ha azok nem piszkálnak... – És bármilyen furcsa ez így van de valamiért a te fejedet abszolút nem bírom!
- Rendben akkor lelépek miután rendbe raktam magam. Nem érdekel mit csinálsz vagy hogy mi lesz a lényeg hogy juthassak el a szobáig épségben és legyen ágyam a többit holnap elrendezem ha netán lerészegednél és szétvernél mindent. – A szónélküli eltűnést miért nem ismeri??
- Mintha engem érdekelne... És ne félj ez nem fog megtörténni, csak kerüljük már el egymást jó messziről. – Néztem rá könyörgő szemekkel na igen nem a legjobb taktika de ez esetben bevált.
Az idióták királya elkezdi bekötözni a sebeit mellettem én meg csak néztem hogy ilyenkor mi van? Mire rájöttem, hogy tünés kifutottam és rávágtam az ajtót miközben visszaordibáltam neki:
- Legalább vártad volna míg kimegyek! – Gyökerek gyöngye…
Az első utam egy jó kis kávézóba vezetett ahol egy feketekávé társaságában vártam egy ismertebb csoportra meg is érkeztek és beültek mellém nagyon jó volt elbeszélgetni kicsit mindenki végig panaszkodta, hogy nem is gondolták, hogy ennyire unalmas tud lenni egy kirándulás. Aztán meg én jöttem ahol tökéletesen kifiguráztam Sasukét mindenki csak úgy dőlt a nevetéstől én meg nagy kárörvendő mosollyal folytattam attrakciómat, majd átmentünk egy discoba, és elvoltunk egy darabig, nagyon hideg kezdett lenni, ami nem tetszett így hát a szálloda felé vettem az irányt. Mikor beértem lezuhanyoztam jó volt a forró víz szinte nem is kevertem a hideggel, mert annyira fáztam kint. Beestem az ágyba és aludtam… volna ha egy éles sikoly fel nem keltett volna…
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Beestem az ágyba és aludtam volna, ha egy sikoly fel nem vert volna…Nah igen egy bizonyos sikoly. Nem is akármiért felültem az ágyon és megláttam a padlót meg a csajt… huh hát az úszott a vérben az nem kifejezés rá, ránéztem Sasukéra és megértetettem honnan a vér… Próbáltam volna megnyugtatni a csajt hátha eltusolhatom, ám Tsunade már az ajtóban lihegett és intézkedni kezdett. Elkellett magyaráznom neki mindent, persze az álmosság miatt ez is csak félig sikerült. Az este többi részét én az ágyamban töltöttem, de Sasukét áttelepítették egy másik szobába isten áldja a csajt mert hát végül is nekem ez csak jó… Másnap reggel, mikor Tsunade minden ellenvetésem ellenére betuszkolt a szobába, tiszta fejjel tudtam beszélgetni Sasukéval..akarom mondani majdnem tiszta fejjel…
- Nah mi van? Üldöz a szerencse Mr. tökéletes? Ha nem sérültél volna meg akkor most nem kéne pátyolgatnalak... – Nah igen a nyugalom átjár, igaz a kárörvendés még jobban…
- Bocsáss meg Mrs. balszerencsehozó, de a te pátyolgatásodra nem vagyok kíváncsi! – Mondta megszokott bunkósággal, jól van ha rajtam múlik ma se eszel csak ha megdolgozok érte!
- Nekem így is jó de akkor ne panaszkodj ha véletlenül napokig nem jutsz kajához! – Kaja tényleg kéne ennem valamit…
- Várj azért a kaját itt hagyhatnád. – Nem nem... fogtam magam sarkon fordultam és kifelé vettem irányom.
- Old meg! – Vállam felett egy győztes mosoly jelezte, hogy ezt bukta. Kimentem a szobából és a bejárat felé vettem irányom ó igen egy jó kis kajálda most áldás lenne de ne félj Sasuke ha jó leszel eszek helyetted is..
- Sakura a kaját mondtam hagyd bent. – Huuh ez meg hogy jutott ki? Na mind egy láttam ahogy csajok egy csapata rohamozza, szóval én folytattam utam kifelé ezen a héten eddig mindig mákom volt társasággal kapcsolatban, kivéve persze Sasukét az egy kőbunkó. …
Ám most is találtam magamnak néhány havert, akikkel elmehettem egy gyorsbüfébe ohh mennyi kaja, nincs is jobb az egészségtelen kajánál… aztán beültünk egy kávézóba kb ez a századik, amit kipróbálunk, de nem baj… Kis idő múlva Sasuke csámborog be az ajtón, na, ez mit keres itt?... Nem is baj legalább nagyobb lecseszést kap ha nem találják meg.. Nem veszek róla tudomást ő se rólam nem baj jó ez így ám lassan már kezdett zavaró lenni ahogy nyugiba ott ül nem csinál semmit olyan unalmas egy alak… Szóval tipli volt mindenkinek.
- Naa miért kellett olyan gyorsan elmennünk Sakura olyan jó volt a hangulat! – Nyavalygott egyik barátnőm fuuh ilyenkor de letudnám ütni…
- Mert én nem éreztem jól magam! – Mondtam, majd megláttam egy ruhaboltot,amit persze minden csaj észrevett és akarva akaratlanul is behúztak… A próbababa természetesen én voltam összeválogattak minden féle szerintük hozzám illő ruhát és addig unszoltak míg fel nem vettem ohh jézusom ezek egyszer élve megnyúznak… Megcsörrent telefonom ohh három percre eltudok tűnni a szemük elől jee… Felveszem és anyukám szól bele:
- Szia drágám! – Ohh neked is szép jó napot anyu…- Mi újság arra? – Kérdezte nagy boldogan Naruto meg már ott lázongott a háttérben, gondolom a telefonhoz akart jutni.
- Szia anyu semmi különös minden nagyon szép! Otthon mi újság? – Kérdeztem nagy jókedvűen mire nagy puffanást halottam, Naruto most esett át a kanapén… Erre anyám nagy nevetve taglalni kezdte mi történt.
- Naruto a telefon után folytatott harcban átesett a kanapén, de nem adja fel! – Igen anyu csodás helyszíni tudósítása, bár tud ennél jobbat is!
- Csodás helyszíni tudósítás volt, de most kérem Narutót! – Sürgettem, mert tudom, hogy a telefon számla se két forint! Anyu megértően oda is adta és már nagy sikkantással üdvözöltem Narutót elképzeltem, ahogy a meglepődéstől hasra vágja magát, de nem halottam semmi puffanásra vagy csattanásra utáló jelet:
- Nem adom meg azt az örömöt, hogy hasra vágom magam! – És egy nagy róka vigyorral:
- Sakura- chan mikor jössz haza? Már kikészítenek a tanárok meg az itthon maradt hülyék… - Nah igen valami ilyesmire számítottam.
- Én a helyedben nem panaszkodnék! Téged nem zártak össze egy vadbarommal, akit mindennap át kell kötözni, mert már az első napokban lőtt sebet szerzett… - Panaszkodni azt én is tudok…
A csajok már nagyon nyüsttettek, hogy menjek már hisz találtak egy csomó ruhát, semmi kedvem nem volt hozzá, de hát had legyen egy jó napjuk, ha már itt vannak. …
Gyors ütemben leráztam a családot ez igénybevett negyed órát, és már folytatták is a nyüstölést. Így ment el sok idő… nagyon – nagyon sok idő! Közben persze boltról boltra jártunk a végén pedig beültünk egy bárnak számomra egy kis fajdalom díj. Ott is elvoltunk egy darabig aztán vissza a szállodába, ahol végre akadály mentesen lefürödtem és bevetettem magam az első ágyba, alvás!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Felébredek, de hogy mire? Az megint egy jó kérdés valaki szerencsétlenkedik a konyhába. Kinézek, Sasukét látom éppen FŐZNI? Mi ez valami háziasszony? Vagy csak buzi? ... Nah mind egy felöltözök és körülnézek a konyhában hatalmas kupi fogad szóval takarítani kezdek mire egyszer csak meghallom:
- Mit csinálsz??
- Takarítok, tudod, ha már egyszer főzöl, takaríts is magad után! ...
- De ugye nem öntötted ki a kész kaját?? – mit képzel ez rólam?
- A hozzávaló nem két forint ám, hogy csak úgy kidobáljam az ablakon! – Hát igen!
- Gondoltam, de nem kell, mára már van egy ebédmeghívásom! - Kis kamu sose árt ...
- Oh tehát arra vásároltál be. Szegény Naruto ha megtudja… - Játszadozni próbálunk, he? Nem adom azt olyan könnyen!
- Buktad két csajjal megyek és hidd el nekem talán mégis csak jobban hisz a saját pasim, mint neked! – csicska...
- Akkor megyek én is hátha lesz valaki, akivel elleszek.
- Tőlem... - Basszus nah mindegy erre találták ki a mobiltelefont... Ayu úgyis kajálni akart.. - Amúgy ha kibírsz két olyan csajt, akik egyáltalán nincsenek oda "szerény" személyedért akkor talán megengedem, hogy kifizesd a kaját! - Egy gúnyos mosoly és már fogalmazódott is bennem a remek ötlet!
- Ha telefon nélkül tudsz szólni a barátnődnek, akkor minden oké.
- Én attól nem félnék! – Most már csak azért is összehozom! Ha bele döglök is! Igaz erre találták fel a pasikat szólni a barátnőjüknek, hogy az ő barátnőik elhívta őket kajálni... Csak egy gond van hol is vannak elszállásolva azok a taj parasztok? ... Jah igen - Nah de nekem még jelenésem van egy másik szobában is pápá! - Intettem majd sprint
- Felőlem menny csak. – Halottam, még de sprint, mert elkések! A csajok szobájánál mert, hogy időközben mégis csak odatévedtem bekopogok és már nyitják is az ajtót és már hadarom is el a tényállásokat ohh csak legyen érthető! Ezek a mondandóm végén egymásra néztek és röhögni kezdtek.
- Jól van Sakura ha nem bírod egyedül meghódítani akkor majd mi segítünk! – Hova gondolsz Aya? Azt a barmot?
- Jézusom Aya te beteg vagy? Akarja a halál meghódítani! Csak készülődjetek egy kajára amit nem nektek kell fizetni! Erre csillogó szemekkel ruhaválogatásba kezdtek, lassan de biztosan lekerültünk az aulába, jah igen..
- Aya felmész Sasukének szólni? Nekem most nincs hozzá geszttusom..- Amíg ő felment én Kikivel beszélgettem amíg le nem értek elindultunk az étteremben:
- Nézzük csak hambi! - Nah igen benne se csalódtam..
- Még szép, hogy hambi! - De, hogy Kiki-is hova csöppentem?
- Öhm Ramen! - Nah legalább valami tápláló..
- Rendben várjatok, mindjárt leadom a rendelést. -
- Ok. - Ezek összesúgtak én pedig próbáltam kivenni miről szólhat a traccsparti, ám nem tetszett az eredmény hát persze, hogy az "irtó helyes" Sasuke volt a téma
- Itt vannak a hamburgerek. A rámenre még várni kell.
- Mindjárt gondoltuk de én legalább normális és tápláló kaját kértem, nem úgy mint egyesek... - Néztem a csajokra akik csak röhögni kezdtek mi van hát ez az igazság nem ? ... Lassan megjöttek a ramen-ek amihez Sasuke szép kommentárt fűzött:
- Na nézzük ez jobb e mint amit én csináltam nemrég. – Már látom is lelki szemeim előtt szomorú sorsom mikor a csajok majd megkérdezik,hogy mien ramen én meg nem tom kivágni magam…
- Hát én azt meg honnan a jó fenéből tudjam? - Gyors mentés Kikiék előtt...
- Nem a te véleményed érdekelt. – belekóstolt és majdnem kiköpte. - Itt ezt rámennek hívják?? - Nem részletezem hogy mi jut eszembe erről.- Végighallgattam Sasuke reakcióját majd én is meg kóstoltam...
- Mit panaszkodsz szerintem egész jó! - Mi a baja? Jah igen Mr. merő gazdagság puccos bárokon nevelkedett... Mien aggasztó kis görcs..
- Ha meg tudod enni egyed de én inkább maradok a SAJÁT föztömnél. – már megint rám néztek. Ja hogy már másodszor szóltam el magam olyanok előtt akik nem tudják. Oké erre vigyázni kell. – Majd később elmondom. – mondtam Ayunak és Kikinek.
- Oké akkor kérem a te adagod is! - Ha már kényes kének nem tetszik legalább nekem tele lessz a bendőm... Amúgy meg szegény fejem mien kérdések várnak rá? ... Nagy undorral oda tólja elém majd Kikiékhez fordul és bájcsevegni kezd velük
- Na akkor meséljetek magatokról egy kicsit! – Ez unalmas a csajok dumálnak, vagyis inkább egymás szavába vágva próbálnak hadarni valami eszméletlen böszmeséget én pedig halál nyugodtan eszek, már Sasuke adagját falom mikor megszólal az „úrfi” zsebében az én telefonom…
– Ja tényleg még nem adtam vissza. Tessék Sakura itt a telefonod. – mutatom neki a levegőben mire kikapja a kezemből.
- Vigyáznál rá te hülye nem két forint ám! - Kapom ki kezéből és már nézem is a kijelzőt magánszám, halálsápadtság, ki az isten az? Felveszem:
- Haló? - Eközben felállok, és kifelé megyek, célom a kajálda előtti placc. Ki is érek és már hallom is a választ.
- Szia, szívem rég halottam hangodat! - Hallom apám hangját, igen én is rég hallottalak ám nem is akartalak hallani, de mond, ha már olyan jól esik…
- Miért hívtál? – Kérdezem a hangsúlyt inkább hanyagolva…
- Miért nem is hívhatlak? Hiszen az apád vagyok! – Azt eddig is tudtam.
- Nem azt mondtam, hogy nem hívhatsz, de nagyon örülnék, ha így lenne, amúgy most miért zargatsz? - Lehet, hogy anyám jóban van vele, de nekem nem muszáj!
- Jövő kedden ráérsz? – Miért megakarod magad szerettetni velem? Hát oké úgyis kéne pár új bútor a szobámba…
- Az attól függ miért? – Az egymilliós kérdést hallják hölgyeim uraim! ...
- Egy igen nemes családhoz megyek vendégségbe és úgy döntöttem velem jössz! Ez az ára annak, hogy bejuttattalak a suliba! – Nagyon jó akkor most már biztosan nem tudok kibújni alóla…
- Aha de amint megunom, elmegyek! Ezzel a kikötéssel akár Alaszkába is elmegyek veled! – Hát igen, ha nem tetszik, akkor tünés haza!
- Rendben! – Mondta majd elköszönt én is köszöntem és halál idegesen visszavágtattam a helyemre miközben faltam a rament ami mellesleg majdnem kihűlt, ám meg nyugtatólag hatott most még az is!
- Ki keresett? - Kérdezte Ayu
- Áhh csak a pasim. - Füllenteni mindíg szabad.
- Aha. – mondta Ayu.
- Én nem hiszem mert akkor nem lett volna ilyen ideges. – Szívatni akarsz?
- Mi közöd neked ahhoz, hogy én mikor mien idegi állapotban vagyok? - Még nagyon visszacsapok neki ha nem hagy békén!
- Közöm nincs csak Ayut és Kikit érdekli ki hívott valójában.
- Ha nem hiszed el, hogy Naruto akkor higgy, amit akarsz! - Huuh felrúgom!
- Na ti hisztek neki? - kérdeztem rá
Gyilkos pillantást vetek a csajokra, akik megrökönyödve válaszolnak:
- Én hiszek Sakurának!
- Én pedig Kiki-vel tartok! – Na azért! De azért felrúgom Sasukét az már szent!
Ezután jó gyorsan lelépett Sasuke, Aya észrevette, hogy ottmaradt Sasuke telefonja, utána akarta vinni én meg rábólintottam én hülye de ha meg elteszem akkor még elrontják a tervem, nah mind egy most már úgyis teljesen és tökéletesen kaput a terveimnek.. Ezután hazafelé kezdtünk ballagni Kikivel.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy jó idő után de hazaértem, amint kinyitom az ajtót, meglátom Sasuke felsőjét kiszállni a fürdőből, nah meg Ayu, hangját. Várjunk ha Ayu itt van és a fürdő… Basszus jó hogy leesik.. A fürdőben termek és amilyen gyorsan csak tudom, elrántom Sasukét onnan, ám mielőtt még bármi mást tudnék csinálni a falnak lök és le fog, de a legmeglepőbb mindezt aközben, hogy még Ayut is megcsókolja. Egy pillanat töredéke alatt már kinn is voltam a zuhanykabinból, amibe előzőleg lefogott. Mivel becsukta a kabin ajtaját és szerencsétlen én nem tudtam kinyitni ezért ő szerencsésen megúszta, hogy agyonverjem… Majd egy kicsit később ezzel kimentem. A szobába mentem jobb lesz nem zavarni a gerlepárt, de azért a szobaajtót bebiztosítottam, kössz de abban a szobában még aludni szeretnék. Ezzel kimentem és megkerestem Kikit akivel elmentünk egy kis idegölő városnézésre, én a végére nagyon is jól voltam mikor meg visszamentünk kiki és ayu közös szobályát vettük célba ahol megtaláltuk Ayát.
- AYA! Jézusom azt hittem már végleg kinyírt az a Sasuke gyerek! – Jólvan Kiki pátyolgasd csak…
- Hagyjad Kiki aki egy ekkora balfék alatt volt azzal én nem állok szóba többet! – Most legszibesebben kiütném az én barátnőm azzal a balfékkel? Ekkora szégyenérzetem még sose volt!
- Akkor nyugottan beszélhetsz hozzám, ugyanis nem feküdtünk le! – Igen? és ezt kinek akarod bemesélni? Az még egy dolog, hogy Sasuke! De, hogy ha te beindulsz kisanyám…
- Hidd el nyugodtan, nem feküdtem le vele! – Aha…
- Megis tudsz győzni? – Nah gyerünk győzz meg és elhiszem neked, hogy döglött ló csak alszik…
- Azt mondta, hogy: ” Örülj mert kivételes vagy. Te vagy az első és egyetlen akinek megkegyelmeztem egy egyéjszakás kaland előtt és abbahagytam.” – Elhiszed, hogy ő mondta? – Ez tényleg hasonlít Sasuke fogalmazás módjához…
- Csak ennyi? Mit mondott még? – Ha ezt szóról szóra elmondja elhiszem neki. – Csak próbáld meg szóról szóra!
- Uhh őőőő szóval.. jah igen: „Nem tudtam, hogy ekkora az önuralmam, de most már ezt is tudom és te is tudod miért támadtalak le. Remélem, most örömtáncot fogsz járni.” – És most le kéne hidalnom? Asszem megteszem…
- Basszus nah jó, de ne engedd még egyszer a, közeledbe mert nem lesz ekkora szerencséd! – Sokáig beszélgettünk még aztán vissza a szobába, ahol egy alvás után jött a reggel, amikor is elkellett mennem, kajálni egyet Ayáékkal, de az unalmas volt számomra így gyorsan a szálloda felé vettem az irányt. Beértem a szobánkba ahol megláttam egy olyan személyt, akit pont ma reggel nem akartam. Nah nem baj legalább gyorsan megverhetem!
- Neked nagyon elment az eszed hatalmas szerencséd, hogy nem fektetted le Ayut! Mert ha sikerült volna, most kiherélnélek, de beérem egy alapos kínzással is! - Nekirohanok és hasba rúgom teljes erőből.
- Kösz hogy nem nyírsz ki. – és megsorozta hasam. – De azért a kínzásba beleszólnék.
Összeszorítottam fogaim és újra nekiugrottam most a legközelebbi falba vágtam fejét. Ekkor egy gyomros kombinációval válaszolt. Felugrottam és felökleltem, picit repült, de ez nem volt elég nekivágtam az ablak melletti falnak… hó ablak, tökéletes megszorítva a nyakát az ablaknak hozzáküldöm és győztesen meredek rá. Hasba rúg én pedig hasamhoz kapva hátrálok, ekkor újra nekem akar jönni, de nem, hagyom! Úgy tettem, mint aki meg se érezte és nekimentem nem hagyom legyőzni magam! Az ablakot kinyitni ugyan nem volt időm ezen túl mégis csak friss kinti levegőt szívunk ugyanis úgy nekilöktem, hogy kidőlt, ezért még kapok, de nem érdekel! Kinyírom! Fogtam magam és nekifutok, hogy biztos kilökjem az ablakon. Ki is löktem. Ez kilökődött az ablakon, én pedig háttal nekidőlök a falnak és lihegni kezdek. Míg ez megtalálja, a halálát én kifújom magam. Bár azért meghalni ne haljon, nem szeretnék sittre menni...Egyszer csak berúgja az ajtót és nekem támad egy öklössel, ám mellétrafált, de még így is ijesztő!
- Na végre elég?? – Felnézek a majdnem betalált öklösétől a földbe gyökerezik a lábam, ám erőt véve magamon kezdem mondandóm:
- Hát persze, hogy nem! - Mondatom első felében hajába túrtam, amire nem mozdult, aztán felugrottam megmarkoltam a haját és a falba vágtam a fejét.
- Na akkor ezt elintéztem és lépek. –Mondta majd meg rúgott elengedtem erre menekülni kezd.
- Gyáva nyúl! - Üvöltöttem utánna de semmi ez mindíg ilyen makacs? Nah mind egy fogom magam és eltántorgok, az ágyig lefekszem és aludni kezdek. Felkeltem és azt láttam,hogy Sasuke a másik ágyban vígan aluszkázik, nem bírom nézni ahogy ez alszik... Odamegyek és hasba könyöklöm:
- FELKELNI TE CSIPAGYÁROS! - Nah ez is megkapta a napi ébresztőt.
- Köszönöm az ébresztést. – próbált jó képet vágni, de nem ment neki….
– Kérsz valamit Sakura?? – Remélem nem gondoltad komolyan,hogy ilyen egyszerűen veszem az életet?...
- Nah jó, ha most megakarsz hánytatni akkor szólok jó úton haladsz egyébként is mi történt,hogy ennyire jó pofizni akarsz? - Ezzel kimerítettem mindent, amire gondolhattam volna...
- Csupán gond nélkül túl akarom élni a napot. Nincs hangulatom semmilyen a szobát vagy bármi mást „megsemmisítő” dolgot csinálni és gondoltam talán így menni, hogy de mint látom nem és örülök is neki mert még én sem bírtam volna sokáig. – Aha.
- Oké, ha szépen bocsánatot kérsz Ayától amiért letámadtad, akkor meg van bocsájtva és első kérdésedre válaszolva. Igen kérek méghozzá pár nyugalmas percet! - Ezzel leültem az ágyamra és nyújtózkodtam egyet.
- Azzal már meg vagyok nyugi. És ha nyugodt perceket akarsz… Ekkor mit ad isten meg jelink Aya Sasuke meg már húzza is a belét arrébb.– Na én megyek. –megfogott néhány ruhát aztán kitépett a szobából... Nah mindegy most inkább Ayával foglalkozom:
- Mi a baj Aya? - Kérdem, mire barátnőm csak nagy mosollyal válaszol:
- Mennyünk vásárolni! - Mit csinálni?
- Mit csinálni? Hova akarsz te még annyi ruhát? És a legjobb kérdésem miből akarsz te ruhát, ha jól emlékszem elköltöttük az összes pénzünk múltkor! - Mondom fennhangon mire nagy magyarázásban kezdi:
- Jajj Sakura azt hiszed annyi ruha elég egy olyan lánynak, mint te? Amúgy is a pénz miatt ne aggódj szereztem Zs-t szóval nincs gond! - Nem értem honnan hova minek?...
- Persze, hogy elég annyi ruha amúgy is ma nem teszem ki a lában a szállodából! Ezt már előre eldöntöttem! - Legalábbis veled biztos nem...
- Jaj olyan makacs vagy! De ne félj, jön még idén fagy! - Milyen kemény beszólás.. Forgatom, szemeim majd hallgatom tovább:
- Amúgy is báli ruháid még nincsenek és most úgy döntöttem, hogy veszek neked párat értre nem, hogy örülnél te szamár!
- Nem örülök! Sose szoktam puccos helyekre menni az a Sasuke típusú elkényeztetett suhancok birodalma és nem az enyém!
- Ezen fogunk változtatni szóval vedd fel az utcait és irány a bolt!
- Álmaidban talán! - Ekkor lefeküdtem volna de Aya kihúzott és muszáj volt felöltöznöm.