Oké, szóval mi előtt bárki is belekötne abba, hogy naplót írok vagy valami szeretném kijelenteni, hogy ez emlékirat. Ha meghalok vagy valami lehessen tudni, hogy mit is gondoltam földi valómban. Szóval ismétlem ez nem napló! Fanii ajánlotta, hogy írjam ki magamból a dolgokat mert akkor senkinek sem kell végig hallgatni idegesítő gondolatmenetemet. Vajon ezzel mire célzott? Mindegy leírom magamról az alap dolgokat, hátha valaki olyasvalaki találja meg az EMLÉKIRATOMAT aki nem ismert. Szóval a nevem Nakamura Kumiko. 15 éves vagyok és holnap fogom elkezdeni a felső középiskolát. Tokiónak egy kicsit elitebb részén lakok. Az apám egy játék cégnek a vezetője. Anyám pedig éli a gazdag munkanélküliek boldog életét. Nem sok vizet zavarok otthon mert általában a barátnőimmel lógok ezzel kilőve magam a családi együttlétekből. Röviden azt hiszem ennyi.
Április 1.
Már most utálom a felső középiskolát! Nem elég, hogy korán kell kelni még ezt az idióta egyenruhát is viselnem kell. Jó igaz, hogy még a mai nap nem történt semmi végzetes de magamat ismerve majd tuti fog. Rendben összegezzük, hogy mit láttam reggel a tükörben. A vállig érő hajamat begöndörítettem és azt a grrrr szoknyát is hajlandó voltam magamra húzni ami szerintem nem takar túl sokat de azt sem akarom, hogy én legyek az egyetlen aki a 21. században felvesz térdig érő rakott szoknyát. A mellényemen rajta van az iskola címere és neve. Amúgy említettem már, hogy művészeti suliba fogok járni? Vagyis van művészeti szaka is. Ugyanis az iskola úgy tudom két részre van osztva. Van az átlagos tantervű és a művészeti. Fanii és a többi barátnőm az átlagos tantervűre ment de legalább egy suliba fogunk járni. Abban, hogy túl sok barátom lesz nem nagyon reménykedtem már reggel sem , mert elég rossz a természetem. De ez nem is baj, mert még ha kevés barátom is van( pontosan 3) tudom, hogy az a három lány soha sem fog hátba szúrni, míg azoknak akiknek sok barátjuk van fenn áll ez a veszély. Miután elkészültem és megreggeliztem az ősökkel, rohantam is a suliba. Annyira nem volt messze a házunktól, ezért gyalog mentem. Miután utat törtem magamnak a suli előtt álló táblához és megnéztem, hogy melyik osztályba osztottak be, indultam is a terembe. Amúgy 1/D- s lettem. Arra következtem, hogy az A,B osztályba járnak az átlagos tantervűek és a C,D- be a művészeti. Az órákon nem történt semmi különös megismerkedtünk a tanárunkkal, ki lett választva az osztály felelős( valami totális stréber volt csak hajlandó jelentkezni a feladatra.) A 3. órában volt megtartva a ünnepség ahol az igazgató is beszélt pár sort, de hogy mit arról fogalmam sincs. Pár felsős is dumált, de azzal voltam elfoglalva, hogy ne aludjak el állva. Szünetekben össze ismerkedtem pár kedvesebb diákkal de leginkább a folyosón lógtam Fanii-ékkal. Velük, mint egészséges diáklányok természetesen az osztályainkba járó fiúkat elemeztük. Mivel ők mindhárman egy osztályba kerültek így ők jobban értették, hogy ki is az a első padba ülő nagyon magas és helyes fiú, vagy az ablak mellett ülő és így tovább. Az én osztályomba is jártak szemrevalók de nagyon egyik se ragadta meg a fantáziám így nem is erőltettem. Hogy ne tűnjön olyan unalmasnak a napom megjegyezném, hogy egésznap azzal voltam elfoglalva, hogy a szoknyámat húzogattam hátha hosszabb lesz egy kicsit…Nem lett. Egy kicsit fura volt, hogy lányok közül én voltam a legmagasabb. Pedig ha nyugaton élnék nem tűnne fel senkinek, de itt az átlag magassági mérték a lányoknál 150 körül van én meg vagyok 165 cm is. De a gonosz oldalamat ez annyira nem zavarta mert így legalább mindenki fölé tudtam magasodni. Így a vitákat majd tuti nyerem. A tanár mellesleg volt kedves figyelmeztetni, hogy holnap már tanulni is fogunk( éljen) szóval készüljünk fel. Én már 1 hónapja felkészültem rá, hogy tanulnom kell, úgyhogy ez nem nagyon rémisztett meg. Van egy olyan érzésem, hogy mindenki úgy kezdi el a sulit, hogy most tanulni fog amiből legtöbbször nem lesz semmi. De én most tényleg megígértem magamnak, hogy tanulni fogok, meglátjuk mi lesz ebből. Míg maga a suli rohadt unalmasan kezdődött addig sulin kívül annál inkább felforrósodtak a dolgok. Szóval úgy kezdődött, hogy Fanii-ékkal indultunk haza suliból. A kijárathoz vezető úton sok felsős hirdette a klub tevékenységeket. Azt hiszem, mint művészetis nekem nincs sok választásom, szóval muszáj lesz rajzra vagy drámára járnom. Azt, hogy a kettő közül melyik még nem tudom. Mondjuk most ez nem is számít. Éppen nagyban dumálunk kifelé menet, amikor a többiek elhallgattak és oldalra pislogtak. Gondolom belehaltak volna, ha teljesen odafordítják a fejüket. Naná, hogy ezért én pont oda fordultam. Kicsit frászt kaptak, de már megszokták. Legalábbis kezdik. Egy nagy fa alatt sétált el épp egy nagyon magas fiú( gondolom ő lehet az aki az első padban ül) és kifelé tartott a haverjaihoz. Az egyenruhájukból ítélve más suliból valósok lehettek, méghozzá olyanból aminek nem lehettet túl szigorú szabályzata tekintve milyen szedett-vedettek is voltak. Sőt az egyikük még nyilvánosan is cigizett az egyenruhájában. A magas fiúval együtt hatan voltak. Pár másodperc alatt összegeztem a felszínt. A magas 1/A-s fiúnak szőkített haja volt és pimasz mosolya ami veszélyezteti a csajokat, ugyanis ilyen mosolyok miatt hullanak, mint a legyek. És még…magas volt…ennyi. Leginkább Fanii-nál vettem észre valamit vele kapcsolatban. Amúgy úgy nézett ki, mint Robert Pattinson csak japánba. És mivel Fanii nagy alkonyat rajongó volt ezért gondolom az ő részéről árulásnak számítana, ha nem zúgna bele egy hasonmásba… Az a fiú aki cigizett úgy nézett ki, mint valami izé…hát olyan róka feje volt. Meg nekem sunyinak is tűnt. Akkor volt egy raszta hajú is, rá a fél kezem odaadnám, hogy játszik valami bandában. A mellette álló fiú velem egy magasságú lehetett és a csajokat szugerálta akiknek volt merszük elsunnyogni mellettük tekintve, hogy elállták a kivezető utat. A másik kettő totál átlagos volt valószínűleg ha nem a többiekkel együtt lettek volna észre se veszem őket. Bár az egyiknek volt egy kendő az orrán, szerintem ő a gazette basszus gitárosát utánozhatta. Milyen egyedi ízlésű.…Még a haja is hasonló volt. Van egy olyan rossz szokásom, hogy becenevet adok az embereknek, mert a nevüket sose jegyzem meg. A orrkendős fiú az imitátor nevet kapta tőlem a másik pedig a mr. láthatatlant zsebelte be. A raszta az anti rasszistát kapta( gondolom ha a haja raszta, akkor nem lehet baja az amcsikkal) Az alacsony a nőfaló, a cigizős pedig vukk lett. ( 2 évig Magyarországon éltem szóval ragadt rám onnan valami.) A magas hóhér lett, bár azt nem tudom miért. A 10 mondatos összegzésem kb. 20 másodpercig tartott akkor. Mivel a klub tevékenységekbe nem volt választási lehetőségem ezért nem tudtam mivel eltölteni az időt míg odébb vánszorognak, szóval meggyőztem Fanii-ékat, hogy induljunk haza. Nagy nehezen bele egyeztek de csak azzal a kikötéssel, hogy nem bunkózom, nem hívom fel magunkra a figyelmet és ha mégis megtörténne a lehetetlen és észre vesznek ne merjek megszólalni még a szemükbe sem nézhetek csak a cipőmet leshetem. Nem tudom, hogy ez az egész mire volt jó de letettem az esküt és végree elindultunk. (Amúgy mellékesen megjegyezném, hogy egyik feltételt se tartottam be, de nem én kezdtem….) Szóval indulunk kifelé erősen bal oldalon kellett kipréselni magunkat mert belehaltak volna ha arrébb állnak. Aztán a nőfaló megszólalt.
– Nocsak, de magas itt valaki. Lányhoz képest nem vagy egy kicsit magas? Csak nem modellnek készülsz szépségem?
Fanii-ék gyilkos pillantással méregettek ezzel is emlékeztetve az eskümre, de vannak dolgok amiket nem nyelhetek le. Az első amit megszegtem az volt, hogy felnéztem és jól végig mértem a hülye gyereket. Aztán megszólaltam a többi szabályt felrúgva.
-Te meg nem vagy alacsony fiúkhoz képest? Mi az csak nem mini golfozol? Tudod én is szívesen illetnélek valami kedves jelzővel, mint ahogy te le szépeztél, de sajnos a szüleim megtiltották, hogy valakinek a szemébe hazudjak. - kacsintottam rá mondókám végezetéül. A többi fiú felröhögött, de nőfaló csak elvörösödve idegbeteg fejjel nézett. Remélem nem romboltam le teljesen az egóját. Egyedül a hóhér nem nevetett ugyanis ő azzal volt elfoglalva, hogy felénk araszoljon. Először megijedtem, hogy be akar verni nekem, de aztán szerencsésen nyugtáztam, hogy Fanii felé tart. Aztán másodszor amiatt ijedtem mert attól féltem, hogy akkor neki akar beverni.
-Szia. - szólalt meg zavartan.
Fanii, mint valami totális idióta körülnézett, hogy hozzá beszél- e de miután látta, hogy őt nézi elvörösödve visszaköszönt. Első pillanatra lekövetkeztem, hogy ha hagyom, hogy ezek itt baszakodjanak estig itt kell állnom, amit nem akartam ezért odasétáltam hóhérhoz kivettem a zsebéből a telefonját ( mind ezt póker arccal…szegény gyerek csak kicsit kapott frászt…khm) aztán az enyémet is elővettem és beírtam a telójába Fanii email címét, teljes nevét és telefon számát. Aztán mint aki jól végezte dolgát hóhér kezébe nyomtam a telefont vállamra dobtam táskám megragadtam Fanii kezét(volt egy olyan gyanúm, hogy lesokkolt és nem akartam otthagyni) és elindultam hazafelé. A többiek is levoltak kicsit sokkolva( az ő esetükben szerintem inkább a viselkedésem volt az ok) de ők még maguktól tudtak járni. Miután már hallótávolságon kívül kerültünk még velem kezdtek el ordítani. Olyanokat mondtak, hogy mi lett volna, ha összevertek volna( emiatt annyira nem aggódtam…persze nem azért mert képes lettem volna karate fogásokat bemutatni és totális menőnek lenni, csak hosszúak a lábaim és nem tartom szégyennek a futást...) meg még egy csomó hülyeség miatt ordítoztak velem, és még a kutya szemeim sem hatotta meg őket meg az sem, hogy végül is jól végződött a dolog. Hisz leépítettem a nőfaló ego szintjét Fanii meg nekem hála bepasizott( lehet, hogyha nem segítek akkor is bepasizik de így hamarabb…) A szar az, hogy még ő sem tudott megvédeni, mondjuk nem azért mert egyetértett a többiekkel csak még mindig sokk hatás alatt volt. Még jó, hogy a nyála nem csöpögött…
-Kumiko-chan!!! Még egy ilyen hallod és bokán rúglak! Felfogtad?? Esküszegő kis… - hogy mit mondott ezután Yumi azt már nem hallottam de volt egy olyan érzésem, hogy nem volt túl kedves…olyan gonoszak velem! Ez igazságtalan…
A társaságunk nem tűnhetett túl vonzónak hisz Yumi meg Akane gőzölgött mert megszegtem a hülye esküjüket( lehet, hogyha őket is összehozom valamelyik sráccal most nem pazaroltam volna el az életemből fél órát??) Fanii botladozva igyekezett előre ( ha nem fogtam volna még mindig a karját nem botladozva jött volna hanem zuhanva) Én meg duzzogtam…hogy miért azt magam sem tudtam de nem szerettem a bűnbánó szerepet viselni főleg ha nem is csináltam semmit, ezért most azt hiszem azért duzzogtam mert leordították a fejem. Jogosan! Miután hazaértem átöltöztem ( végre levehettem azt az idegesítően rövid szoknyát) és mentem…gépezni. Naná nem vagyok én ufó, hogy ne gépezzek rögtön ha hazaértem, bár nekem mentségemre van, hogy én olvasni is szoktam. Órák óta szörföltem a neten, amikor megszólalt a telefonon. Fanii hívott valószínűleg már felébredt abból a kómás állapotból ha képes hívni. Arra számítottam, hogy elkezd a hóhérról áradozni, de nem ez történt.
-Úristen Kumiko-chan!! Nem hiszem el…( még a továbbiakban lebonyolított pár további sikítozást aminek túlságosan nem volt értelme ezért azt nem írom le a lényeg az, hogy még egy szőke nő is megirigyelné őket.)
Mire abbahagyta a lényegre tért.
- Az előbb hívott Takashi…
- Az ki?
- Hát a magas fiú akinek odaadtad a telefonszámom!
Ja, hogy az!
- Az előbb felhívott és tökre jól elbeszélgettünk. A lényeg, hogy mivel még annyira nem ismerjük egymást nem akartunk kettesben hivatalos randit, ezért megbeszéltük, hogy mindketten hozunk magunkkal valakit. Ugye eljössz velem?
Szórakozottan felnevettem. Aztán természetesen rávágtam, hogy:
- Hülye vagy? Még szép, hogy nem! Haha úgy tűnik tényleg igaz, hogy az emberek meghülyülnek ha szerelmesek lesznek.
Az egyetlen baj az volt, hogy Fanii már elég régóta ismer, így ismeri a gyenge pontjaimat is.
- Oh, akkor azt hiszem Akane-t kell magammal vinnem a vidámparkba ahol még fagyit is eszünk, amit természetesen állok, és hálából hogy elkísért még csokit is kap. Hát akkor nem zavarlak…
Az a kis…Vidámpark?? Ingyen fagyi?? És azután, hogy kiszórakoztam magam még csokit is kapnék???
- Várj! Ki mondta, hogy nem mennék veled.? Pff, könyörgöm hisz legjobb barátnők vagyunk! Vészes helyzetekben mindig kitartok melletted és sohaaaa nem hagynálak cserben ilyen esetekben, mint a mostani.
Már megint megszívtam….
Miután felöltöztem ( farmer nadrág, bő póló és tornacsuka) már indultam is Fanii házukhoz. Az ősök nem kérdezősködtek, hogy hova megyek este 6-kor az egyetlen kikötésük ilyenkor az volt, hogy ne a rendőrségről kelljen összeszedniük. Miután odaértem Fanii apukája még kérdezgetett olyan dolgokat amiket normális szülők szoktak( hova megyünk? Vissza érünk e takarodóra? Normálisak leszünk e? ugye nem fiúval találkozunk és stb.) aztán mire vége lett az ellenőrzésnek mehettünk is. A vidámpark felé vezető úton részletesen kielemeztük ami az iskolában történt, meg hogy miket beszéltek telefonon, és Fanii-nak mit kellett volna mondania meg, hogy milyen helyes Takashi (hóhér) és ilyen lányos dolgok. Én közbe amiatt puffogtam, hogy milyen gonoszság amiért rám kényszeríti a mellékszereplők hálátlan szerepét. Mert ugye ha ez valami film lenne a nézők engem fújolnának, amiért nem hagyom a romantikus párost magára és mindig csók jeleneteket szakítok félbe. Aztán azt is előhoztam, hogy én fel se figyelek a filmekbe azokra, akik ilyenkor a főszereplő lányt kísérgetik és lelkizgetnek sőt kifejezetten idegesíteni szoktak. És mi vagyok én, hogy Teréz anyut ( ezt is Magyarországról hoztam, bár Fanii nem tudta, hogy mit jelent ez a kifejezés) játsszak? De végül Fanii lenyugtatott, hogy senki sem fog megdobálni pattogatott kukoricával és, hogy attól, hogy a mai este nem csak rólam szól, még nem leszek mellékszereplő. Miután szépen fényesre súroltuk az egóm oda is értünk a vidámparkhoz.
A jegypénztár előtt két fiú ácsorgott mindkettő az átlagnál kicsit magasabbak voltak de míg hóhéron volt izom is addig a haverja inkább csak nyúlánknak tűnt, sem mint izompacsirtának de azért a ruhán keresztül is látszott, hogy van kocka hasa és a karján is volt izom. Rá csak annyit tudtam mondani, hogy húúúú, vagy wooow és így tovább. Mit ne mondjak pont az esetem. Ami rám nézve baj mert csak azokkal tudok bunkózni akikre nem illetek wow jelzőt, de nem majd max megizzasztom magam, ugyanis kizárt, hogy hagyjam elnyomni magam egy pasi által is…
- Sziasztok! – köszönt hóhér a már kielemzett pimasz mosollyal( még jó, hogy idefelé jövet megedzettem Fanii-t annyira, hogy ne ájuljon el ettől a mosolytól) Hóhér haverja, aki szerintem külföldi volt csak biccentett.
- Sziasztok. –köszöntünk mi is. Általában én is csak biccentek de most csak azért is köszöntem!
Hóhér kezdte a hivatalos procedúrát.
- Ő itt-mutatott a mellette ácsorgó koreai fiúra (időközben rájöttem)- Park Youngmin. A szülei itt dolgoznak japánba ezért ide jár suliba ő az egyik legjobb barátom .- tette hozzá mosolyogva. - Youngmin ő Nakamura Kumiko – itt intettem és mire tovább haladt a tekintete Fanii-ra enyhén elvörösödött – És ő Hohki Fanii.
Miután befejeztük a hülye bemutatkozást indultunk is be. Mivel mindig megkövezném azokat a csajokat a filmekbe akik elmennek páros randira és egymás mellett totyognak, ezért mint kedves jó barátnő simán otthagytam Fanii-t hagy bájologjon a hóhérjával és Youngmin mellé szegődtem. Eldöntöttük, hogy először az óriáskerékre ülünk fel és míg odaértünk Youngmin becenevén agyaltam. Nehéz diónak bizonyult, nos nézzük a Young fiatalt jelent angolul, hogy koreaiul vagy kínaiul, mi a jelentése tippem sem volt. Akkor vegyük a felszínt. Olyan 180 cm magas kicsit vörösesebb szőkés haja van ( úgy tűnik Koreában is menő a festett)és ugye nyúlánkabb. Ezért azt hiszem ..hát mivel most nem jutott eszembe semmi nyúlra kereszteltem, de ha majd valami jobb az eszembe jut átkeresztelem. Szóval a óriáskeréknek az egyik fülkéjébe(aminek kék színe volt) beültünk négyen és én véletlenül…khm pont nyúl mellé ültem és hagytuk, hogy a két szerelmes egymás mellé üljön. Szerintem észre se vettek minket mert csak bámultak egymás szemébe és közbe sóhajtoztak? Nem akarok szerelmes lenni, ha ezzel jár együtt! Mi nyúllal először feszengtünk egymás mellett( ugye két idegen, előttük két hülye sóhajtozik ilyenkor nem jut az ember eszébe túl sok téma amiről beszélhet.) Végül én szólaltam meg.
- És szeretsz Japánban élni?
- Elég régóta élek itt, ezért már megszoktam, először baj volt a beilleszkedéssel de már a környezetem is elfogadott.
Hát most erre mit mondjak, hogy az kafa vagy mi? Mivel jobb nem jutott eszembe ezért kinéztem az ablakon. Hát láttam hangya méretű embereket a város fényeit meg ilyen izé szép dolgokat amiket a panoráma imádok tutira imádnának. Aztán rájöttem, hogy általában nem szoktam így viselkedni és most sem akarok, szóval előhúztam a nagypofás énemet aki most épp elbújt valahova vacogni.
- És van barátnőd?
Meghökkenve nézett rám. Jó talán egy kicsit lényegre törő voltam.
- Most lett vége egy kapcsolatomnak.
Pff, hány éves ez 30? Melyik tizenéves mondd olyat, hogy kapcsolat??
-Részvétem. –vágtam rá gúnyosan. Hitetlenkedve nézett rám de aztán elröhögte magát és át is estünk a nehezén. Míg Fanii és a Hóhér nyálaskodott addig nyúl és én elröhögtünk mindent. Végül nem Fanii állta a fagyimat hanem nyúl. Utána azzal szívatott, hogy húsz választék közül két gombóc csokit kértem. Most nem tudom, hogy ezzel mi a baj, hisz a csupa csoki a menő… Még elvoltunk egy darabig voltunk hullámvasúton (végig sikítottam) meg a horror házban is( ma éjjel tuti nem alszom, de pozitív, hogy nyúl végig ott volt mellettem még akkor is amikor belerúgtam, mert megijesztett) meg még egy csomó helyen amiknek nem emlékszem már a nevére. Aztán este kilenc felé szedelőzködtünk hazafelé.
Nyúllal simán lepacsizva elköszöntünk megbeszélve, hogyha a két hülyének kedve lesz még páros randihoz akkor találkozunk. Hóhér meg Fanii mint valami halálra ítéltek akik soha többé nem látják egymást úgy váltak el, pedig ők még egy osztályba is járnak. Aztán mire szétválasztottuk őket mindenki ment a maga irányába. Haza felé Fanii hóhérról áradozott (már kezdtem unni, ugyanis engem valahogy nem érdekelt, hogy hóhérnak nem izzad a keze és stb.) Aztán lepasszoltam a házuknál és mentem hazafelé.
Az előbb átolvastam amit eddig írtam és abból ítélve, hogy milyen unalmasnak indult a napom, elég jól végződött. Piros pont nekem amiért nem viselkedtem úgy, mint ahogy a könyvekben.( mondjuk ez most elég könyvbe illő első nap volt muhahah) hogy a lány megismerkedik a fiúval arról áradozik, hogy lepkék lepték el a gyomrát és már rögtön az első nap smaciznak. Fúj ez szerintem Anti romantikus, frászt kapnék ha rovarok lennének a hasamba….Meg még Fanii se smacizott az első randin, szóval mikor holnap megkapom a csokit dicséretképp neki is adok egy kicsit, de csak egy kicsit hisz nem életet mentett… Most megyek aludni, mert elég kimerítő napom volt és leragad a szemem. De azt hiszem a horror házban látottak helyett inkább nyúlról akarok álmodni...
