Miután elkészültem az öltözéssel Ayu már húzott is ki az épületből, alig hiszem el ezt a csajt! Egy kis pénze van és nem, hogy félrerakná, mindjárt másokra költi.. várjunk Aya és a potyapénz MÁSOKRA költése… Itt valami bűzlik! Az még oké, hogy múltkor fel akart vágni a csajoknak, hogy milyen jó ruhákat tud venni de előttem tudja, hogy nem kell menőznie.
- Itt is vagyunk gyerünk Sakura! Befelé! – Igen így hívnak és ezzel a mondattal megpecsételted életed hátralévő részét, örülj, hogy nem ismertettelek meg a plafonnal mikor kihúztál az ágyból! Ügyet se vetve rá besétáltam ő pedig követett én nekidőltem a legelső falnak ahonnan belátom a helyet és figyeltem mit össze nem kutat Aya. Nem sokára meg is jött egy rakatnyi ruhával, és így mert szólalni:
- Ezeket próbáld fel! – Szinte csillogott a szeme, ahogy elkaptam a kezéből a ruhákat és nagy fordulatot véve mentem az öltöző kabinok felé, beértem, kissé válogattam volt ott fekete, piros, kék azon csodálkoztam, hogy a hupi lilát kifelejtette… Felvettem egy szép halványzöldet amit azonnal le is vettem mert ahogy a tükörbe megnéztem majdnem hányingert kaptam tőle!inkább a pirosért nyúltam. Az már jól állt. Aya folyton kérdezgette, hogy kész vagyok-e már?
- Fogd már be ha kész vagyok úgy is kimegyek… - Meg a halál az megy ki! Akarnám levenni a ruhát mikor benyit én meg reflexből kapom vissza a ruhát nem akarok leszidást, hogy nem mentem ki megmutatni kössz.
- Ez iszonyatosan jó áll neked! – Mondta nekem nagy csillogó szemekkel. Majd a kék ruhát adta ami rajtam volt azt meg segített lehúzni. A kéket is felráncigálta rám valahogy majd nézegetett egy fél órát és elkiáltotta magát:
- Ez tökéletes! Megvesszük! – Az eladó, mint valami hűséges pincsi ugrott oda és már az árról egyeztettek. Majd jött egy másik bolt és egy újabb és még egy újabb Aya egyszerűen nem bírt leállni mindig egy újabb bolt elé futott, és ami megtetszett neki azonnal megvette, tiszta idő és pénz pazarlás.
- Álljál már meg Aya! Most már vagy ötszáz ruhám van már amire úgysincs szükségem! – Mert ha rajtam múlik az első szanáláskor megy a szegényeknek ahogy a legtöbb ilyen ruhám szokott. Lassan beismerte igazam és visszamentünk a szállodába a szobában megláttam Sasukét ohh yeah végre valakin levezethetem a feszültséget. És amúgy is nem gondolom, tudom, hogy tőle kapta a pénzt Aya, és persze valami hátsó szándékkal, és Tsunade sem véletlenül akarta, hogy táncoljunk itt is az egyszer szent.. vagy csak én kombinálok??
- Nah szóval mi is volt ez a ruhás dolog? Csak mert Ayunak nem lessz pénze csak ilyen hírtelen, és nem ennyi! És te csak úgy két kézzel szórod! Tudom, szóval nem fogod magad kihúzni ebből! - Nah igen, ha a halálára vágyik, megkaphatja...
- Oh csupán egy kis összegecske volt a bocsánat kérés mellé. Mért elvitt belőle vásárolni? – Ez meg minek néz talán madárnak?
- Aha akkor tuti nem engem vitt volna el vásárolni annyira még ő se hülye,hogy az alvó oroszlánra rádobjon egy gránátot...- Nah ez is így sikerült...
- Gondoltam, hogy madárnak nézel... Nah mind egy csak nem értem miért pont báli ruhát vetettél velünk?... - Ez egy igen jó kérdés..
- Minek vetetnék én neked báli ruhákat?? Ayunak adtam a pénzt és mondtam neki csináljon vele amit akar. Már veled is csináltam hasonlót csakhogy te vissza is adtad. – Ezt én is pontosan tudom…
- Mintha nem tudnám..- Hülye pont ezért vagy gyanús...- Szóval miért vetted? - Tettem fel a kérdést ám tudtam úgyis csak felületes semmit érő választ kapok rá...
- Mért bocsánat kérés mellett nem adhatok senkinek egy kis költőpénzt míg kirándul? – Ez sík hülye..
- Te gyökér... Te szórod két kézzel a pénzedet és ha valami terved van akkor úgyis mással intézteted a piszkos munkát szóval inkább mond el,hogy mi a jó büdös francot akarsz a ruhákkal! - Huuuh... Most aztán fel idegelt...
- Ha lenne vele valami célom már közöltem volna de mivel csak adtam neki egy kis pénzt hogy költse el ahogy akarja így nem adtam neki semmilyen feladatot amit meg kellett volna csinálnia. Nem tehetek róla hogy rád szórta el az ajándék pénzét de ha már elszórta rád tessék itt van 350 dollár szórd el rá. – Idióta gyökér…
- Fuuuu utálom az ilyen értetlen barmokat! Szépen is megmondhattad volna, de így már tuti nem megyek bele semmibe! És ha most megbocsát, a bunkó parasztja én lelépnék nehogy megfertőződjek a hülyeségeddel. – Most már buktad... Kiviharzottam és Ayáék szobája felé vettem az irányom, ám a folyosón találkozok Tsunadéval.
- Várj Sakura! Beszélnünk kell! – Nagyon jó egy rossz szó és tuti kiverem az összes fogad de azért csak mondjad ha ezentúl pépesített kajákon akarsz élni…
- Igen? – Vettem fel természetes mosolygós formámat már amennyire tudtam.
- Gyere utánam – Na most meg mi olyan fontos? - Menni kezdett én meg mint hűséges pincsi utána, az ő szobájához érkeztem. Be is engedett és nagyon jól ment a beszélgetés ilyen olyan unalmas témákról mint pl.: Milyen a tábor, a suli tetszik-e? ilyen sima kis nyalós kérdések. Ám egyszer csak a tánc jött szóba, amire már tuti megjelent az arcomon a hagyjál békén felirat de mikor elmondta, hogy ma este lesz egy bál ami ezt az egész tábort lezárja és, hogy nekem kell táncolnom Sasukéval ott elszakadt a cérna:
- Nem. – Szóltam közbe a boszorkány dumájába, amiben azt taglalta, hogy milyen fontos ez az egész.
- Mi nem? – Kérdezte értetlenkedő szemekkel nem is csodálom ez a szó nagyon nem illett abba amit ő mondott.
- Nem fogok Sasukéval táncolni! Amúgy is Itt vannak nálam százszor jobb táncosok is Sasuke számára! Én pedig had nézzem ezt az egészet valahonnan a hátsósorból! – Fejtettem ki ellenérvem és hozzáállásom ehhez az egészhez.
- Kisasszony itt én diktálok és én azt mondta, hogy vele fogsz táncolni! És ebbe nem szólhatsz, bele különben kiváglak! – Nem hiszem el eddig mindig mindenhez kötélidegeim voltak és ebben a pár hétben mintha a kötél egyszer csak cérnává változott volna! Beleütöttem a legközelebbi falba és úgy kezdtem mondani:
- Egy olyan nagyképű gyerekkel, mint az, az átkozott Uchiha fajzat én soha nem fogok táncolni nyugodtan ki is vághat! – Mondtam volna tovább ám Tsunade közbevágott.
- Mindjárt gondoltam teljesen olyan, vagy mint apád! Ugyan ilyen makacs és büszke, mint te! – Ezzel most mit akar elérni? – És tudod, ha valamit ő megígér, azt tartja is! Azzal a feltétellel kerültél be ebbe az iskolába, hogy mindent megcsinálsz, amit elvárok tőled, ha nem akkor apád…- Ezt nem hallgatom tovább!
- Csak hadja ki a családom! Megcsinálom csak hadja békén őket! – Nem tudom mivel tudná eltemetni apámat, de nem szeretném megtudni a gyengepontját nem tőle! Azt amit én keresek nem veheti el tőlem egy ilyen banya főleg ne egy ilyen kicsinyes ügy miatt! Túlélem az estét és elteszem láb alól az Uchihát!
- Ügyes kislány! Ne félj túl fogod élni! Szóval este találkozunk addig is nyugodj le! – Én kifelé vettem az irányom, ám az ajtóba visszafordultam:
- Jah és ne merjen még egyszer egy kalap alá venni apámmal értve? – A választ köszönöm de nem vártam meg csak mentem tovább. Eljutottam Kikiékhez ahol Aya nyitott ajtót.
- Szia Sakura csak nem valami baj van? – Kérdezte mire én bementem és elkértem a telefont. Kicsöng, kicsöng, majd felveszik és mindezt aközben, hogy Kiki és Aya árgus szemekkel fürkésznek vajon kit hívhatok.
- Igen tessék itt Uzumaki Naruto…- Ohh yeahh
- Szevasz Naruto a halál vagyok és kivételesen most nem állok az ajtód előtt. – Szép emlékek, egyszer megelégeltem, hogy folyton telefonálnom kell, hogy észrevegye, hogy nyomom a csengőt és egyszer betoltam ezt a dumát, mert ideges voltam aztán az óta nem tudok leszállni róla.
- Sakura? Csak nem Sakura Haruno aki engem itt hagyva most éppen a világ másik felén élvezi az élet örömeit? – Háát nem ilyen szakmegfogalmazásra gondoltam és sajnos igaza sincs…
- Hát nem éppen.. Vagyis Sakura vagyok de nem élvezem az ’élet örömeit’ mert olyanok itt nincsenek. Nah mindegy is mi újság otthon? – Kérdezem és mindjárt nagy mosolyra húzom szám amint elkezdi mesélni az abszurdum hülyeségeket, pl. hogy megtámadták az UFOK Konohát és ő védte meg a lakosságot… - Hát igen olyan mint egy nagy gyerek, de legalább feltud vidítani! Negyed óra múlva aztán közbevágtam:
- Még, hogy az egész Konohát az ufók elöl ne nézz hülyének hisz meg se támadnák olyan koszos kis porfészek! Amúgy azért hívtalak, mert holnap már otthon leszek ha minden igaz szóval úgy készülj! De most mennem kell, jah és létszíves szólj anyunak, hogy megyek, jah és kicsim!
- Heee? – Elképzelem milyen érdeklődő fejet vághat a vonal végén…
- Köszönöm! – Ezzel letettem ezért imádom Narutót ha rossz kedvem van vagy csak ideges vagyok csak elég egy beszélgetés vele és mint akit frissen engedtek szabad utat járni újra életvidáman vágok bele a dolgokba. Most is mosolyogva tűrtem Ayu és Kiki kíváncsiskodását, hogy mégis mióta járunk mi és így tovább. Lassan eljött az este Aya felsikkantott, hogy kéne sminkelni és STB… Felhúztak a szobámba ahol szerencsére nem volt ott Sasuke. Felráncigáltak rám egy ruhát, fogalmam sincs melyiket és már sminkeltek is, a hajamat rendezgették és nyúzták az arcbőröm, fuh de gyűlölöm a sminket… Lementünk Tsunade monológjának csak a végét kaptam el, ami pont arról szólt, hogy nekem meg Sasukénak kéne táncolni… Legyen de csak most és soha többet! Nagyképű uraság mellé léptem és szóltam, hogy talán ki kéne menni. Ez is megtörtént, amíg ott rendezkedett én szépen elrendeztem a magam dolgait odaléptem hozzá, nem kis agyonverési kényszert visszafojtva magamban.
- És most nézz rám, engedd el magad, próbálj mosolyogni és hagyd, hogy vezesselek. – Még egy utolsó fintorral ajándékoztam meg ötletét de aztán használatba vettem színésznői képességeim amiknek alapjait még apám meg anyám közösen tanított meg nekem, ugyanis ha veszekedni is akartak előttem mindig a boldog család képét mutatták. Elkezdett vezetni, hát nem mondom, hogy egyszerű lépések voltak de Aya és Kiki is ezeket traktálták belém csak ők nem mutatták, meg mint Sasuke úgy látszik, elméletből jobban tanulok, vagy csak jobb, ha valaki olyan mondja, aki nem akarok napi huszonnégyben agyonverni. Erre a menetre a fárasztó az egy enyhe kifejezés volt! És most még egy ruhaváltás és jön a második. De nem fogod megúszni a verést akármennyire is próbálsz fárasztani! Amint meghajoltam a part 1 lezárásának már tipli is fel a csajokkal valami más ruháért. Most valami egész kényelmeset kaptam, mert az előző az már a második táncnál kezdett nagyon is zavarni. Amint leértem és belekezdtünk a part 2-be történt valami.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szépen megoldotta előző bakiját, de ne féljen ha most bajom esett volna ráuszítottam volna a bal öklömet.. nah mind egy szépen végigtáncoltuk a számokat, a végére már egészen tűrhetővé vált ez az egész, ám a fáradtságom az jelen volt minden lépésemben… Mikor vége lett a táncnak..:
- Nah szóval, csak is erre kellett a ruha? Ezért szólhattál volna! - És nem akarnálak agyonverni...
- Na persze és rögtön tönkretetted volna minden tervem a táncra. – Már megint ezzel jön? ...kezdlek unni kispofám…
- Vagy nem. De végül is minek tépem a szám? Olyan hülye vagy, hogy az értelmes magyar szavakat nem érted meg? Tudod, ha szépen megkérnek, akkor én sem vagyok ám köcsög! - Na, várjunk mit is akarok én bizonyítani neki? Hisz meg sem érdemli… Nah jó most megzavarodtam... Egy másodperc gondolkodás után arra jutottam megölöm... neki is futottam egy öklössel…
Kiismerhető vagy – Kikerülte ütésem és megpróbált megrúgni.. hát azt lesheted!
- Fogd be! - Kiismerhető? Na várjál csak... Kikerültem a rúgást és a háta mögé kerülve belekönyököltem a hátába és neki esett a falnak akkor fejbe rúgtam, amitől még egyszer a falba fejelt
- Kiismerhető a nénikéd! – Tettem még hozzá…
- Pedig csak az igazat mondom. - Erre fejbe rúgtam, amitől hátra szállt majd elé futottam és lefejeltem amitől a földhöz vágódott majd felugrottam egy végső csapáshoz.
- Csezd meg! - Fogom magam és elrántom magam, na nem ezt nem adom meg neked szóval amint leért a földre kirúgtam alóla a lábát amitől fejre esett ennyi vagy így fejbe rúgtam amitől csúszott vagy egy kilométert és látszólag elmaradt.
- Na ezt megbánod. – Nekem rohant az az állat és mikor kiakartam kerülni oldalba rúgott hát köszönöm szépen majd még kamatostul visszaadom ha nem döglök bele… Szóval amint én a lépcsőig szépen eljutottam, persze röptömben addig megindult felém, és bakker… Izé fel kéne állni de nem megy. …
De megmakacsolom magam mert ahhoz nagyon értek és belekapaszkodok az eggyik mellettem álló ruhájába, és feltápászkodtam és amint ész bekaptam újra neki rohantam de most nem öklössel hanem egy annak álcázott hasba fejeléssel támadtam amitől ő repül én meg összerogyok erőt gyűjteni.
- Ez jól megy neked mint látom de nyerni nem fogsz. –Elkapott két asztalt vagyis inkább csak a sarkukat és ezzel megfékezte magát, majd elindult felém a kis köcsög…
- Azt majd meglátjuk! - Hát öcsi a így ingerelsz akkor szebbre ne számit mint egy szép korházi ágyra, újra fel álltam de most vártam mégis mit produkál ez az elmebeteg... Nekem jött és hasba és fejbe egyaránt rám küldött, mivel a kettő együttesére eggyel talán nem számítottam ezért a földre kerültem hát…Jól van mit is várjak. nyírjuk ki szegény védtelen Sakurát?... Szóval amint a földön voltam jól átgondoltam, hogy most mi az istent csináljak végül arra jutottam, hogy amíg z a fejét fájdítja, én összeszedem magam és fel állok kicsit már kezdem unni, hogy folyamatosan váltogathatom a helyzeteimet szóval jó lessz gyorsabban elintézni, összeszorítom fogam mert hát kissé fáj már mindenem és nekiütöm egy falnak majd torkán ragadom és ment a jó gyerek fojtogatni kezdem meg persze bosszúból sorozni is. …Egy fél perc múlva megszánom a nyomorékját és elengedem, talán feladja ha nem hát végül is most már ígyis úgyis kirúgnak, ha rájönnek, hogy hozzá mertem nyúlni ehhez a marhához… Nah most ahogy ez végigfutott az agyamon kirúgta alólam a lábaim és még felpattanni sem volt időm mert ráállt a kezeimre leguggolt és hasba sorozott ami fájt de hát ha nem fájna akkor még én lennék felháborodva mert kímél..
Azt amit eddig rámondtam visszavonom, abból a indítatásból, hogy nem hittem el amit mondok nah most egy igen őszinte szó rá, vagy inkább kettő..: Ez egy elmebeteg vadállat akit hiába próbálok szarrá verni neki jobban sikerül de nem fogok veszteni főleg nem egy ilyen kis féreg ellen! Még mindig rajta állta karjaimon tökéletes fogtam és teljes erőből meglendítettem őket mire ez elborult én meg újra felálltam és mielőtt még levegőt tudott volna venni gigán küldtem egy ütéssel...Ezután pedig fogtam magam és pár lépésnyire el távot kaptam, hogyne tudjon megrúgni az a marha. Nah most kis fuldoklás és amíg én kissé elbambulok, kirúgja a lábamat alólam… Sasuke… Hagyjad már a lábaim basszus…. Végül is sikerült lefejelnem egy padot hát persze ottvan minden van puhább is de nem csak azt az egy padot kell lefejelnem ami ottvan jól van az én szerencse csillagom se ma ragyogott fel lássuk be…Ez fájt de
- Inkább a korház!- Már kezdeném következő támadásom de ekkor Tsunade lépett a Én csak azt kértem, hogy táncoljatok nem azt, hogy verjétek szét egymást főleg nem itt! Ha nem szólnak arról, hogy vissza kéne jönnöm akkor? Vérfürdőt rendeztek? – Hát tőlem de csak akkor ha az ő vére folyik…
- Nyugodjon meg csupán a kórházba küldtem volna Sakurát és utána ástuk volna el a csatabárdot, már ha azt egy ilyen agresszív személlyel meg lehet tenni. – Ez most… Nah jó ha már biztosan elintéztem, egy kirúgatást akkor már adjuk meg neki ami jár…
- Csatabárdot elásni, majd ha térden állva könyörögsz, de tudod még akkor sem! - Mit képzel ez magáról? Majd, hogy még én esedezzek bocsánatért? Na hadjon békén...
- Ebben az esetben estére le foglak kötözni. 100% szikszalag látszik majd csak belőled semmi. – Szikszalag? Na adok neki olyat…
- Próbáld csak meg! Adok én neked olyat, hogy mindjá haptákba állsz előttem öcsém... - Nah jó itt már kezdtek összefolyni a színek szerintem az utolsó fejelés nagyon nem tett jót de nem baj akkor is felrúgom műholdnak ezt a gyökeret ha bele halok is!
- Figyelj, nem kellene most hírtelen, mert a végén még összeesel. Ahogy látom Tsunade is elment neked valamiért a helyedben leülnék és megvárnám. Jobb leszel, mint újkorodban.
- Szálljál le rólam! - Utálom, ha igaza van...- Inkább sprint, kifelé mert nem szeretném megvárni, amíg az a nő felhívja apám, aki letol és anyám, meg aki szintén letol és pont erre nincs oly sok szükségem... Szóval amilyen gyorsan tudok, kezdek kifelé menni, de ez se megy olyan könnyen DE erőt veszek magamon és méltóság teljesen sétálok a kijáratnak nevezett ajtó felé...
- Nem mész sehová. – Felkapott… Most két lehetőség vagy belecsapom a falba de akkor esek egyet vagy hagyom és nem esek.. Nah mind egy a vége úgy is a következő: Belevágott a székbe és a hátam mögé állt, de úgy, hogy ha akartam volna sem tudtam volna ártani neki… Nekivágni a teremnek megint? Köszönöm nem adnám fel az életem egy ilyen lúzer miatt…
- Nyugodj meg Tsunade nem telefonál még. Először kell, hogy legyen valami bajodnak lennie, amit nem tud megoldani. Nekem se telefonált haza.
- Hát kössz ezzel nagyon megnyugodtam! Csak tudod, én nem te vagyok! – Hupszlá... Én barom.. Nem sajnáltatni kéne magam egy ilyen idióta előtt... Bakker...
- - Hát kössz ezzel nagyon megnyugodtam! Csak tudod én nem te vagyok! - Hopszlá... Én barom.. Nem sajnáltatni kéne magam egy ilyen idióta előtt... Bakker...
- Akkor te nem is tudtad, hogy tavaly Naruto felgyújtotta a saját kis kunyhóját a tavalyi ilyen kiránduláson és még azt is el tudta intézni Tsunade telefon nélkül?? Az a barom begyújtott a dísz kandallóba és leégett a ház, míg aludt. És el kell mondanom, hogy Tsunadéval addig nem voltak jó viszonyban. Azóta már kicsit jobb viszony van köztük, de akkor...
- Gondoltad volna, hogy nagyon nem érdekel? - Most meg a pasimat égeti, porig pont előttem ezzel megint csak annyit érsz el, hogy akarlak verni...
- Hát ha Narutoval vagy együtt ilyenekre fel kell készülnöd. Hidd el a hülyesége határtalan, és mikor már azt hiszed, ennél hülyébb nem tehet, rátesz vagy 20 lapáttal, és azt is megtudtad, hogy nem csak azokkal ilyen kedves akikkel kivételezik. - az hogy én nem vagyok, már köztük az nem érdekli.
- Mondom, hogy van nekem nagyobb gondom is Narutonál, vagy talán nem fogod fel, hogy most csapattam ki magam? Az nem számít milyen kegyes Tsunade! - És patt már a sírás kerülgetett amint kimondtam, hogy kicsapattak meg persze még egy adag düh, amiért még ennél is jobban szidja Narutót fogja már fel, hogy nem segít, ha csak szóban is bánt olyanokat, akiket én szeretek! Hiába van meg az a tartalom, hogy Tsunade milyen kegyes itt most nem Tsunadéről van szó, apám simán áttehet egy egyetemre, ami tele van kockákkal és tanulhatom az unalmasabbnál is unalmasabb matekot meg minden ilyet, hogy megörökölhessem a cégét, amit meg nem akarok!
- Hidd el ha valakit kirúgnak ez után vagy átraknak másik suliba az én leszek. Tsunade éppen eléggé megutált ahhoz hogy ki toljon velem és mivel látványosan utáljuk egymást ezért neked kedvezne jobban nem nekem. A családod pedig biztosan nem tudja meg Tsunade fél perc múlva idejön megitat veled valami szart és holnapra olyan jól leszel hogy talán lesz esélyed ténylegesen elverni
- Dögölj meg...- Szűrtem fogaim között végül hallja ez, hogy mit mond? Ne jó pofizzon már itt mert elhányom magam, nem elég, hogy csesztet még rátesz egy lapáttal... Aztán vártam, hogy végre megjöjjön a várva várt Tsunade és közölje velem, hogy mekkora egy hülye vagyok...
- Sasuke tudod mekkora hülyeséget csináltál? Tűnj innen és várd hogy a szüleid mit szólnak ez ügyben majd, hogy mi mindent csinált itt a drágalátos kis fiacskájuk. – Tsunade jól van végül is nem kell neki is tudnia erről…
- Nah most mi lesz? Kicsapsz vagy apámnak szólsz? Eggyik sem jobb, de valamelyiket választanom kell nem igaz? – A fejem fáj mint az állat éss akkor még hallgassam is meg?...
- Nem lesz semmi hiszen láthatóan Sasuke tett csak kárt benned. Gondolom kiprovokálta majd szépen elvert.
- - Jah és a mikulás meg létezik, Én is ugyan olyan hibás vagyok... Sőt, hogy őszinte legyek most én kezdtem... És megtagadom annyira azért nem vert el..! - Bármit csak jó pofizást ne vesztettem hát legalább a méltóságom, hadd tartsam meg...
- A becsületesség a te mentsvárad. Ebben az esetben találunk egy kis büntető munkát. Amilyen mostanában Sasuke nagyon ráfért. Főleg hogy egy lánnyal ilyet tett. Tudom mit mondtam, de ez a helyzet most jól jött ki. A következőnél viszont már bármennyire is jó lesz, számomra a helyzet nem úszod meg. Ezt most vedd az első esélynek a javuláshoz. -Chh… Becsület mi?...
- Rendben… - Nah jó végül is akkor alázkodjunk meg, nem szeretnék én tényleg a kockák közt lenni de azért egy nyugodtsági faktor kellett, hogy belássam, hogy mit is kéne mondanom.. De Sasuke nagyon szánalom volt, látta, hogy mi lesz a sorsa és elkezdett kedveskedni.. gyűlölöm az ilyen embereket, ha valakit gyűlölsz azt gyűlöld a végsőkig ha valakiben megbíztál akkor bízz benne mert nem fog elárulni…
- Rendben akkor mit gondolsz Sasuke enyhe rosszul sikerült nyugtatási kísérletéről???
- Szánalmas! Olyan naiv, hogy az már fáj! Olyan gyerekes, ha valakit az éppen előbb vertél meg akkor ne kezdj el jó pofizni csak azért mert éppen a tanár mellett vagy mert csak még nagyobb büntetést kapsz.. huuh meg amúgy is ha valakit gyűlölsz akkor gyűlöld addig amíg valami olyan nem történik amitől megváltoztathatod a véleményed de nem az ilyenekre kell gondolni...- Öhh kicsit velem is elszaladt a ló….
- Ez egy nagyon szép gondolatmenet. De mi van ha Sasuke nem gyűlöl??
- Az engem hol érdekeljen? Én gyűlölöm és nekem most ez a lényeg, még ha másnak nem is...- Létszi célozgassál másnak…
- Gondoltam, hogy valami ilyesmit mondasz. Némileg igaza van Sasukénak. Bizonyos szinten kiszámítható, vagy de azért meg tudod lepni őket. Remélem, engem néhány aranyéremmel lepsz majd meg a versenyeiden.
- Azzal nem lessz gond... - Kiszámítható mi? Kézen fogva mehettek ám a jó... Nah mind egy ma már csak aludnom kéne de azt sokat... Ezzel felállok és veszem irányom fölfelé... Szépen tempósan felérek és
- Na mivolt?? Igazam volt???- Fárassz már mást…
- Kicsit csendesebben, ha kérhetném, tudod, valaki pihenni szeretne egy kiadós tortúra után... Amúgy is fejezd be a szánakozásod nem áll jól...- Ezzel a lendülettel indultam meg a szoba felé...
- Szánakozik a fene. Csupán tudni akarom hogy még mindig kiismerhető e Tsunade.
- Jó akkor tapasztald önmagad engem meg hadjál aludni végre! - Nah végre, legalább leszáll rólam...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Alszom miközben legszebb álmom látom mikor…
- Jóóóó regggellt csipkerózsika – Hallom Sasuke hangját és borul az ágy és vele együtt én is…
- Wáááááááááááááá, te állat! - Zeng bele az épületordításomba... - Észnél vagy? Mert nem látom az erre utaló jeleket!
- Én viszont igen. Most viszont felkelni felöltözni és irány a repülőtér. – Már tűzött is ki a ruháival együtt ám nem bírtam, ki, hogy vissza ne vágjak…:
- Azért szebben is lehetne bakker! – Ez jól esett… Felöltözök és helyrerakom, a szobát összekapkodom a még nem összepakolt cuccaim, és egyéb apróbb cseprőbb dolgokat, majd leülök pihenni mire egy iszonyatosan utálatos hangot hallok meg:
- Végeztél a felöltözéssel?? – kérdezte
- Még ki se keltem az ágyból! Tudod a jó tündér rakott utánad rendet... – Igen és az a jó tündér most épp engem szállt meg…
- Szólj ha készen vagy addig csinálok valamit. – Csak nem a konyha irányába megy? Úr isten..
- Kímélj meg létszíves!... Amúgy én elpártoltam a lányokhoz.. A soha viszont nem látásra!.... – Mondom nagy kínkeservesen arra gondolva, hogy még hányszor kell látnom ezt a fejet… Kiérek és úgy döntök, hogy most nem a csajokhoz fogok menni hanem egy utolsó sétára a városban. ugyan még mindig nem vagyok jól a tegnapi fejem beverem style nem tett jót… Szóval kiérek az épületből, hajnali 9:23- van legalábbis az első óra amire ránéztem ezt az időt mutatta, hmm mikor is indulunk ja délbe akkor kéne ennem valamit bakker miért nem maradtam ott kajálni? Igaz az én adagomba tuti mérget tett volna…Nah mind egy még sétálgattam kiszellőztettem a fejem na jó visszagondolva a tegnapiakra miért nem tudtam lefogni magam? Pedig ha nem kéne akkor mindig sikerül… Aztán észrevettem, hogy hiába akarnék beülni valahova a táskámat és vele együtt a pénztárcámat is otthagytam.. király akkor most megfigyelhetem, hogyan tömi a búráját de ha szerencsém van akkor elsurranok mellette Szóval visszamegyek ám mielőtt még beléphetnék a szobámba két csajszi int le történetesen Kiki és Aya akikkel végre együttvoltak azok is akiket a barátjuknak neveznek már nem azért de az ízlés az egy olyan dolog, ami minden emberben máshogy jeleneik/mutatkozik meg. … Szóval ők elhívtak kajálni, én mentem is királyul elvoltunk azt leszámítva, hogy a kaja most pocsékabb volt mint valaha bármelyik étteremben is… Nem baj kell az erő és ha panaszkodok akkor nem lesz! Miután megkajáltunk visszamentünk a szállodába és Sasukét sikeresen elkerülve összekapartam a cuccom mindjárt dél akár indulhatunk is! A hazaút remekül sikerült, remekül gond és Sasuke mentesen! A reptéren már anya és Naruto is várt, elvették a csomagjaimat és indultunk haza! Juhuu végre itthon Annyi mesélni valóm van olyan király város volt sokkal jobb mint Konoha.. Kb erről beszéltem egész hazaúton, minden negatívumot leszámítva, mikor anya megakarta, kérdezni mégis miért nézek ki úgy mint akinek nekiment a focicsapat csak szórakozottan válaszoltam:
- Nekem jött a focicsapat de én erősebb voltam! – Füllenteni csak szabad nem?Aztán hazaértünk és Naruto amint kapott egy telefonhívást amit előttem nem rendezett le, és világmegváltó okokra hivatkozva eltűnt… Aztán anya is lelépett és egyedül maradtam otthon gondoltam megnézek egy filmet vagy valami, de aztán rápillantottam az órára 13:30 és ki azaz elmebajos aki kopogtat? Kérdésemre a válasz…
- Ki az?- Hát nem Sasuke?...-....Oké mehetsz haza..- Be akarom vágni az ajtót...
- Téged is már reggel nyolckor keltett??? Tudod eddig ment hogy ne jöjjek el de a bátjám az ő pártját fogta így nem ment. Ha van itt valaki akivel kettesben „kell” lenned megyek ha nem akkor 5 perc múlva lépek le.
- 5 perc....- Engedem el az ajtót..
- Rendben. - Elindítottam a zenét és már klezdtem is. Nem magyaráztam a lépéseket csak vezettem így legalább egy táncnak végleg vége. Éppen mennék el mire Naruto és még valaki mögötte betörnek Sakurához.
- Látod én megmondtam.
- Nocsak Naruto. Még mindig ez a Tsunade álltal kitalált hülyeség zavar. Ne aggódj. Egy táncnak vég és a többiből is csak néhány lépés van hátra.
- Hátti meg? - Kérdezem minden lehetőséget megragadva a szabadulásra, ami sikerül is...
- Kettőt találhatsz ha Narutoról van szó bár nem tudom Ino mért van vele.
- Én inkább azt kérdezném meg hogy te mért vagy ezzel a fruskával.
- ... Sassuke őket is hagyd már szóhoz jutni ne csak a tze pofázmányod dolgozzon már...Szóval? - Néztem újra Inoék felé
- Mióta csalsz meg ezzel a kis fruskával Sasuke?
- Vele??? Te észnél vagy??? Inkább küldeném magam a pokolra minthogy bármi közöm legyen hozzá. Még ez a táncoktatás is a halálom.
- Úgyszint...- Szóltam egy lenéző pillantást vetve elősször Sasukéra aztán inora
- Hogy mersz így beszélni a pasimról te kiskurva liba?? - na ezzel a halálos ítéleted is megvolt
- Látom megkímélted.
- Lejárt az ötperced... bőven úgyhogy fogd a szőkét és tünés!
- Téged is már reggel nyolckor keltett??? Tudod eddig ment hogy ne jöjjek el de a bátyám az ő pártját fogta így nem ment. Ha van itt valaki akivel kettesben „kell” lenned megyek ha nem akkor 5 perc múlva lépek le.
- 5 perc....- Engedem el az ajtót..
- Rendben. - Elindította a zenét és már kezdtük is. Nem magyarázta a lépéseket csak vezettet így legalább kussban lesz…. Éppen mennék el mirekét ember Naruto meg egy másik szőke ránk törik az ajtót…
- Látod én megmondtam.
- Nocsak Naruto. Még mindig ez a Tsunade álltal kitalált hülyeség zavar. Ne aggódj. Egy táncnak vég és a többiből is csak néhány lépés van hátra.
- Hátti meg? - Kérdezem minden lehetőséget megragadva a szabadulásra, ami sikerül is...
- Kettőt találhatsz ha Narutoról van szó bár nem tudom Ino mért van vele.
- Én inkább azt kérdezném meg hogy te mért vagy ezzel a fruskával.
- ... Sasuke őket is hagyd már szóhoz jutni ne csak a te pofázmányod dolgozzon már...Szóval? - Néztem újra Inoék felé
- Mióta csalsz meg ezzel a kis fruskával Sasuke?
- Vele??? Te észnél vagy??? Inkább küldeném magam a pokolra minthogy bármi közöm legyen hozzá. Még ez a táncoktatás is a halálom.
- Úgy szint...- Szóltam egy lenéző pillantást vetve először Sasukéra aztán Inora
- Hogy mersz így beszélni a pasimról te kiskurva liba?? - Gyilkos pillantást vetek Ino felé aki ledermed és miközben próbálja összeszedni magát odalépek elé és szép szőke hajánál fogva megemelem, a kis ribanc a körmeit a karomba mélyeszti én pedig neki hajítom a falnak amit fejjel tompít nem a legjobb választás. … De őt se kell félteni felült és a fejét sajdította, jah, hogy ennyitől nem ájulsz be pedig egy gonddal kevesebb lenne, elé ugrok és erőből fejbe rúgom amitől újra a falba tanyál ismét fejjel, aztán leguggolok elé és megragadom a torkát…
- Minek is neveztél? – Erre arcon újra a körmeivel próbálkozik, csakhogy fogom az eggyik ujját és azt a kb tíz centis műkörmét egy az egybe tépem le amivel persze jön a saját körme is, visítani kezd eskü jobb mint egy sziréna…
- Te ribanc! – Erre vértől vöröslő kezét marokba szorítja ohh most félnem kéne? És nekem ugrott feltápászkodott és megpróbált megütni hát szép előbb kelljél fel kisanyám! – Megragadtam a csuklóját, kifordítottam karját és minnél feljebb feszítettem mire sikerült kigáncsolnia. De nem volt szerencséje ugyanis őt használtam párnának szóval még így is le tudtam fogni. Ám sikerült megfordulnia, kitépni a kezét megfordulnia és lefejelnie csak egyvalamire nem számított megfogtam a fejét és lendületből a parkettába vágtam, majd egy kézzel sikerült lefognom mindkét kezét a háta mögé és a másikkal újra húzni a haját, kapálódzott, ahogy csak tudott, de ne is várjon kegyemet! Aki engem önmagához mer hasonlítani… Újra a padlóba vágtam a fejét, amitől kezdett egy kisebb vörös tócsa alakulni csak nem eltört az orrod? ... Felálltam erre Sasuke odaszól:
- Látom megkímélted.
- Lejárt az öt perced... Bőven, úgyhogy fogd a szőkét és tünés! – Nah igen és felmosni ki fog? Na jó van ennél jobb dolgom is futottam a telefonomért, hogy hívjam a mentőket ők ki is jöttek és eskü úgy néztek rám mintha én vertem volna el, de jelen pillanat nem ez volt a legnagyobb dolgom, amint elmentek a mentősök beleütöttem a falba azaz idióta megakarja ölni Narutót vagy mi? Dühömben elkezdtem takarítani, valamivel lekell foglalni az idegeimet, amíg olyan állapotba nem kerülök, hogy emberek közé nem mehetek, ha most bemennék a korházba tuti az első hozzám szóló fejét leszedném szóval… Na mind egy nem is akarok ilyenekre gondolni… Amint anyám hazaért főztünk de mikor felhozta, hogy miért van ilyen nagy rend…
- Takarítottam…- Na Létszi ne legyen több kérdésed…
- Ügyes vagy…- Hát kössz ez most úgy néz ki mintha valami gyereknek szóltál volna aki éppen most jött rá, hogyha felkapcsolod a villanyt világos lesz.. úr isten egy kérdés jobban esett volna… Szóval inkább alszok rá egyet kell is azaz alvás végre az én ágyikómban főleg ha fél estét nem azzal töltöttem volna, hogy kiakkumuláljam hogyan tudtam volna megakadályozni, hogy azaz eszeveszett vadállat halálra verje Narutót… Másnap reggel arra ébredek, hogy csörög a telefonom… De rájövök, hogy csak az ébresztő az.. Gyorsan összekapom magam és már indulok is be a korházba, amint megtudom, hogy merre is van Naruto már húzok is felfelé. Mikor beérek pont hallok egy olyan mondatot amit nem kéne:
- …azzal a ribanc Sakurával. – Én ribanc? Gyilkos pillantást szegeztem Inora, és úgy kezdtem..:
- Ino befogod a pofád vagy itt is megverjelek? – Mondtam fölényesen..
- Azért itt nem kellene. Most én is szívesen elverném Narutot mert eljárt a szája erről a hülyeségről mégsem teszem tekintettel arra hogy mikor legutóbb elvertem már félholt volt „szegényke”. – Ohh most vissza akartál vágni?
- Vigyázz nehogy a kis kurvádon csattanjon azaz erő amit a szavaidba szántál...
- Oké akkor ez így nem lesz jó. Két percig kibírod hogy ne üzsd meg??? Ja és Ino legalább addig ne szólj be neki. Gyorsan megoldom a helyzetet és jövök. Naruto ha baj van ugrasz! - és már ki is mentem. – He?... Na jó végül is ha nem szól be nem ölöm meg... Pár perc múlva míg én Naruto kérdéseire válaszoltam pl.: Hogy sikerült a feltakarítás meg ilyenek jellemző most se magáért aggódik de jól esik… Aztán visszaért Sasuke..:
- Na gyerekek ki költözik?? Naruto vagy Ino??? A kórterem már megvan és akkor legalább nem lesz gond. – Gyerek? Max a szőke ribancod gyerek…
- Pápá Ino...- Mondom újabb gyilkos pillantást felé küldve mire megrökönyödve fordul Sasuke felé...
- Na akkor ezt megbeszéltük. - lép be néhány nővér. - Azt a srácot és a barátnőét kellene elvinni akkor.
- Én mondtam Ino, pápá találkozunk a túlvilágon... - Mondtam fölényes hangon a tépett szőke felé fordulva...
- Állj le Sakura. Éppen elég gond van mostanában nem kell még egy.
- Ki mondta, hogy most küldöm át? Jóm lessz pár hét múlva is talán felépül és a műkörmét is megcsináltatja addigra lessz mit letépni…
- De akkor két perccel később megint mellette leszel csak akkor már a pokolban.
- Próbáld meg... – Mondtam majd kiléptem a teremből és vártam, hogy Narutót utánam hozzák, Sasuke elfojtva röhög egyet majd Ino felé fordul hát rohadjon a mosoly a képedre, de vigyázz lehet én fogom rá rohasztani… Még egy darabig Narutoval beszélgettem aztán felhoztam, hogy eltűnök inni és kibe botlok? Sasuke őnagyságába…
- Na mi van? Már lépsz is le Iontól? Látszik mennyire megbecsülöd... - Kössünk bele ahol tudunk...
- Ugyan csupán úgy döntött neki ennyi elég volt én pedig „könnyes” búcsút vettem tőle. Most már nem szólok, bele mit is csinálsz vele.
- Aha...Akkor nem szóltam pá – Okké.. Enyhén sokkol az amit mondott de hát igen most már tudom, hogy ilyenek is vannak a világon…
- Oké. Ha megoldható add át baráti üdvözletem neki és szólj hogyha kijöhet jöjjön a régi kis kosárpályára.
- Húzzál el a közelemből, ha nem akarsz meghalni... - Baráti mi? Hát rohadj meg most verted halálra és még baráti üdvözlet? ...
- Akkor említsd meg neki hogy találkoztam Suigetsuval. Hidd el ki fog ugrani az ágyból örömében.
- Aha, de mindjárt te fogsz ugrani! - Már az idegesít, ha meglátlak, ne jártasd a szád is hozzá!!... Ő lelép én meg visszapattogok a szobába ahol végül inkább üdítő nélkül beszélgetünk mivel azt elfelejtettem… Szóval elvagyunk meg a kirándulásról beszélgetünk ő meg arról, hogy miket csinált míg nem voltam, hát nem unalmas a fantáziája az biztos. De hát így kell szeretni!
- Jut is eszembe miért is nem hoztál üdítőt magadnak? – Kérdezte nagy szemekkel nekem meg …Én idióta… Több se kellett minthogy el ne kezdjem megosztani brutális élményvilágom az ő irányában szóval:
- Csak találkoztam azzal az idiótával, akit éppen akkor dobott Ino és meg se viselte meg semmi milyen érzéketlen tuskó már az ilyen ember? Meg amúgy is azt mondta, hogy ha jobban leszel menj majd el kosarazni én meg győztem elküldeni a halálba na ne hogy már itt egyszer halálra verjen másszor meg nekem jó pofizzon olyan gyerekes már! Utálom , utálom és egyszer úgyis megölöm…. – Őrjöngtem aztán kissé nyugodtabban még azt az utolsó információt ami engem hidegen hagyott de ha már üzentek akkor legyünk pontosak… - Meg valami Suigetsuról pofázott ott a kosár kíséretében… - Nah jó egy lélegzet vételre ez kicsit sok volt… De ő neki annál kevesebb és azonnal kérdezősdit kezdett játszani csak ezt nem az idegeimen kellett volna…
- Suigetsut mondtál? És nem mondott még valamit? Akármit?
- Nem , gondolom ha már nem nekem szánta a mondani valóját akkor… - Mondtam volna tovább mikor Naruto már rég az ablakon ugrott volna ki kötések és egyebek nélkül.
- Héhéhé! – Fogtam vissza de mint egy kölyök kapálódzni kezdett és nem tudtam megtartani, ez most kiugrott az ablakon vagy hülye vagy csak halálvágya van! Loholok le utána a lépcsőkön köszönöm de én nem szeretném korházban végezni… És még pont elcsípem az utca végén ahol, egy szép fordulattal majdnem kigáncsol de nem csak lohol tovább mint az őrült kergetőzünk egyfolytában mint az őrült. De ordíthatok ám én neki olyan mintha a falnak beszélnék… Na jó most már elegem van! Fáradt vagyok és mégis, hogy tud ilyen gyorsan futni, ha egyszer megsérült?...
- Állj már meg! – Üvöltöm, miközben meglátom a nagyképű Uchihát meg egy fehér kölköt…
- Csá Naruto. – Hallom az Uchiha hangját de még mindig azon vagyok, hogy utolérjem…
- Lihegve megállok Naruto mögött aki éppen behúz egyet a fehérnek gondolom akkor ő Suigetsu, jól van most, hogy ezt tisztáztam magammal:
- És most, hogy végre megvagy... TÜNÉS VISSZA!
- Hé hagyd a haverokat. Két éve nem dumáltunk. Ha nagyon őrizni akarod maradj de ha nem akarsz itt maradni a mi kis hármasunkkal akkor mehetsz is.
- Azt hiszem nincs beleszólási jogod! Szóval lehet visszafelé venni az irányt! - Először Sasukének majd Narutónak szól a sipításom, meg is érdemlik mind a ketten!
- Ki ez a kis csaj??? Melyikőtök szedte fel??? - na Suigetsut is jó érdekli.
- Az a barom ott. - mutatok Narutora.
- Jó akkor azt hiszem nem voltam világos de most az leszek! Sasuke ha még egy megjegyzést teszel Narutora kitépem a nyelved, a kiránduláson már éppen elég volt ok? Te meg Hófehérke van ám nevem is!
- Na és mi lenne az???
- Sakura Haruno! - Nyugodtam le teljesen és nyújtottam felé kezem...
- Suigetsu Hōzuki! – Ráztunk kezet.
- Megyek de Narutoval együtt! - Válaszoltam mire meg Naruto szólt bele:
- Nem megyek sehova! - Mint valami durcás gyerek... Azt hiszed most meghatottál?.. Mert jól hiszed...
- De ha jobban széttöröd magad, ne félj lessz aki még a lelket is kitrancsírozza belőled! Szóval maradok! - Na jó, legyen gigantikus gyereknap...
- Rendben akkor... - mondom savanyú arccal.
- Nem kértem véleménynyilvánítást! - Ezzel a pálya szélére baktattam nincs szándékomban megvárni a béna ellentámadását köszönöm! Elnéztem, ahogy ölik egymást, na meg streetballoznak egy jót, jó végül is ezzel sem lenne olyan sok gond ha végül nem törnék szét magukat. … Nos miután lejátszották a meccset én Narutoval kezdtem el vissza menni egész a korházba igaz az út felén még kapott egy tockost amiért menekült. … Nos visszaráncigáltam a korházi ágyba, még egy darabig beszélgettünk aztán mint szokta benyomta a szunyát szal haza vettem az irányt ahol egy jó fürdő mellett no meg tanulás és még több tanulás mellett sikerült lefeküdni aludni is! Másnap reggel…
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reggel van, először is menjünk el megnézni Narutot. Felpattanok felöltözök és csomagolom össze az én és Naruto kajáját is mégsem hagyom, hogy korházi kosztot egyen…Beslattyogok szép komótosan a kórtermébe és mivel találom szembe magam hát persze, hogy egy darab alvó Narutoval… Otthagyom neki a kaját és kissé rend beteszem a helységet úgy látszik a takarítószolgálat ide se nagyon fér be… Nos ezzel elment egy kis idő úgyhogy futóverseny volt suliba aztán átöltözni. És mikor a terembe érek… Nagy nyüzsgés közepette Tsunade? Nem ahhoz túl fekete, talán Hinata nem az nem annak barnább a bőre az alapozótól… Akkor SASUKE? fogad?.....
- Na álljon meg a jó fáklyás menet először is mit keresel itt? Másodszor ki mondta, hogy dirigálhatsz???
- Először is órát tartanék, másodszor pedig Tsunade mondta.
- Oké akkor kedves tanár úr - Szólítom meg "Tisztelet tudóan" az előttem álló vadbarmot - Mi lesz ha nem engedelmeskedünk önnek? - Erre van egy tippem de kíváncsi vagyok reflexből mit mond rá...
- Először is nem kell ez a hangnem másodszor pedig biztos vagyok benne hogy te magad is tudod erre a választ.
- Minden poént kitudsz ölni a lékkörből? - Álltam vissza a helyemre mert már többen hangosabban súgtak össze a kelleténél, hogy nem bírják magukon levenni a hangerőt...
- Na akkor megkérném valamelyik fiút hogy most kivételesen táncoljon Sakurával a partnere helyett, én pedig most az ő partnerével táncolnék. – tette fel a milliós kérdést amit persze senki sem tudott megválaszolni…
- Te csak maradjál ott jó helyen vagy arra ne félj! - Na nem, azért mindent nem adok neked!...
- Na jó ha ennyire velem akarsz táncolni... - mondta kissé savanyúan, de fagyosan.
- Mi van? - Jött az egymilliós kérdés... - Mondom jó helyen vagy ott! Nem itt-ott legyen térérzéked!!!!
- Ha nem láttad volna szegény srác megindult feléd. - mutattam vkire és mikor Odanéztem ijedten megindult felém.
- ... Okkééé.... - Ez se önszántából jön ide az tuti, de most minek szóljak bele? Lássuk, mit kell kamatostul visszafizetnem még neki?.....
- Akkor most fel kell ismerni hogy a zenére melyik táncot, lehet eltáncolni. Mi már csak akkor kezdjük, el mikor mindenki táncol valamit. – Ez ki akar minket nyírni? ... Még szerencse, hogy egy általában zsenit kaptam párosul… Elindult a zene, és hát azon kívül, hogy ezt már ismerem nem sok minden volt. Volt aki csak bután nézet, de mondjuk egy pár nappal ezelőtt én is betársultam volna hozzájuk…
- Na emberek most két dologra jöttem rá. Egy ti nem tudtok magatoktól táncolni mivel csak Sakurának sikerült egyedül eltalálni mit is kellene táncolni ami nem meglepő az után hogy én tanítottam, a másik pedig hogy itt senki sem tud rendesen vezetni. Na emberek ma ezeken kell javítanunk. – Nee rombol, basszus most akkor védés…
- A nagyképű mindenségit, attól, hogy te él táncosvagy még nem kéne mindenkit így lealacsonyítani az egy dolog, hogy velem már átvetted de azért rakhatnál be egyszerűbb számot is...
- Akkor most fel kell ismerni hogy a zenére melyik táncot lehet eltáncolni. Mi már csak akkor kezdjük el mikor mindenki táncol valamit. - na ki tud tényleg táncolni??
- Na emberek most két dologra jöttem rá. Egy ti nem tudtok magatoktól táncolni mivel csak Sakurának sikerült egyedül eltalálni mit is kellene táncolni ami nem meglepő az után hogy én tanítottam, a másik pedig hogy itt senki sem tud rendesen vezetni. Na emberek ma ezeken kell javítanunk. - szép kis meló lesz.
- A nagyképű mindenségit, attól, hogy te él táncos vagy még nem kéne mindenkit így lealacsonyítani az egy dolog, hogy velem már átvetted de azért rakhatnál be egyszerűbb számot is...
- Az első hogy erre mi sem táncoltunk még, a második hogy aki valamit is ténylegesen ért a tánchoz amit meghallja a zenét tudja mit kell táncolnia. A harmadik és egyben legfontosabb hogy aki tud táncolni az tud vezetni is. Itt senki sem tud vezetni. És még valami. Aki tud táncolni az bármilyen számra táncol! - A mondat közepével mondjuk nem vitatkoznék de a másodikkal...
- Na jól van él táncoska lássuk hogy megy csapattal a tanítás... - Ez még nem a fehér zászló volt ne félj...
- Természetesen. És neked?? Az osztályból te vagy az egyetlen, aki bármelyik számra táncol és az egyetlen, aki ismeri a megfelelő vezetési formákat. Kiket akarsz oktatni a lányokat vagy a fiúkat???
- Maradjanak rád a hülyék... - Pártoltam oda a lányokhoz. Kis sértések nem ártanak....
Rendben. De aztán tudjanak táncolni rendesen 5 perc múlva. – Oké ez nehéz lesz főleg, hogy ha én tanítok akkor azt részletesen teszem… Meg is lett a hátránya igaz valamennyire köszönetet is mondhatnék Sasukénak mert akikre éppen nem jutott időm elhívta a csapatból, De még így sem fértem bele az 5 percbe mondjuk ennek az is az oka, hogy be nem áll a szám…
- Na már a 7. percnél járunk. Kezdhetnénk a következő hiányosságot pótolni?? – Maradjá má el…
- Kérek méég két percet… - Néztem a faliórára. Még simán belefér.
- Rendben de amint lejár indítom a zenét.
- Díjazom az indíttatást... - És visszafordultam a tömeghez, az utolsó 4-5 mp-ben már visszaszámoltam és szűkösen, de egy kis önmegtartóztatással sikerült beleférnem az időbe...
Köszönöm hogy ilyen együttműködőek voltatok és remélem nem lesz több ilyen mivel nem tanítok szívesen, bár veletek könnyebb volt mint egy bizonyos osztálytársatok pasiának koreppetálása a nyáron.
- Szerintem ebben a teremben mindenki tisztában van vele, hogy mi is csak emberek vagyunk és nem egy Marsról érkezett idegen. És ha ezt felfogtad akkor szia a nap többi részében nem szeretném meghallani, hogy a szádrave3szed az osztályt! - Vagy bármely ismerősöm és főleg nem a pasim!
Na akkor megyek is és remélem Sakura ma is bemész majd szegény sráchoz. Biztos rossz neki hogy minden féle hülyeséget kitalál és ezért szegény rosszul jár. - és indultam is el.
- Mondom, hogy a Marsról jöttségedet ne itt fitogtasd kössz amúgy is mit érdekelnek az én általad gondnak nevezett dolgaim? Azt hiszem ezt az életet még mindig én élem és nem te szóval ne szólj bele... - Ebből vagy nagy bunyó vagy szétvert házfal lesz...
- Ha a Jupiterről jött mondja. - …. Idegbaj és mellékhatásai, miért nem tud legalább egy kicsit is kiborulni? Miért nem tudom felidegelni?...
- Jupiter mi? Én a földről jöttem nem úgy mint egyes balekok. Bár igaz tudsz pár dolgot na és? Nagyon jól tudom, hogy csak azért vagy ilyen nagyképű, mert apuci háturól tolja alád a lóvét. Mibe fogadunk, hogy az általánoson se mentél volna át ha nem így lenne? - Nagy bunyó...
Szerinted foglalkozott ő velem?? Mindegy volt mit tettem nem szóltak semmit. 10 éves koromban lazán otthon hagytak 2 hétre elég pénzel úgy hogy hónapokra mentek el. Mindegy volt nekik mit csináltam észre sem vettek az első gimis versenyemig amikor adtak egy kocsit és megint mintha nem is lennék. Néha egy-két munkavacsorára behívtak hogy lássák az ügyfelek milyen „jó kis család is vagyunk mi, és hogy a pénz nem változtat az átlagon. Lehet hogy az átlag pénzes szülők tömik a gyerekeiket pénzel de én akár éhen is halhattam volna lehet hogy csak 3-4 hónappal utána jöttek volna rá mikor méltóztattak hazajönni végre szóval nekem ne mond hogy ők segítettek nekem bármiben is mert minden amit elértem azért volt mert én akartam elérni, szóval nekem te csak ne beszélj olyan dolgokról amikről nem tudsz semmit. - Erre most mit mondhatnék? Azért nekem ennél szebb életem volt mégha Apám és anyám folyamatosan háborúztak is egymás ellen. Velem akkor is mindeggyik törödött vagyis legalábbis zt mutatta mint később megtudtam anyám azért volt jófej, hogy leégesse apámat apám meg azért, hogy leégesse anyámat, nem jó egy családi vita áldozata lenni, jobb ha az emberrel nem foglalkoznak, minthogy ilyenért foglalkozzanak... Örülj, hogy nem kaptál érdekszeretetet! És ne bánkódj egy olyan élet miatt amit legszívesebben én élnék helyetted ha lehetne...
- És ettől most rosszul kéne éreznem magam? Tudod nem csak neked volt ám szar az életed. Szóval engem nem tudsz meghatni! - Lehajtottam a fejem olyan sokmminden járt a fejemben, hogy végül nem bírtam a szemébe nézni....
- Na és?? Szerinted én arra mentem hogy bármilyen érzést is kifacsarjak belőled??? Ha így gondolod tévedsz! Csupán jól esett végre kimondani. És ha már kimondom mondjam ki olyankor mikor értelme is van. - Jól esett kimondani? Igen nekem is jól esne kiüvölteni magamból azt a gondolathalmazt amitől mostmár a fejem is fáj..
- Jól esett mi? - Fordultam meg. Elegem van nem akarom hallgatni! Olyan szánalmas ahogy kimondja amit érez. Nem bírom az ilyen embereket.
Ja. Kösz hogy ki hoztad belőlem. - És még meg is köszöni, ezt felfognom nehéz...
- Szánalmas vagy... - Indulok meg az öltözők felé miközben már végképp nem értem a dolgokat most meg mit köszön azt, hogy egy csomó ember előtt leégette magát?...
- Ha én az vagyok akkor szerinted te mi vagy???
- Hát százszor külömebb az biztos... – Most már tényleg elegem van érjek már az öltözőbe kérem! Gyorsítom fel lépteimet, és lassan de biztosan már látom a szekrényem...
- Én ebben nem lennék olyan biztos a helyedben. – Mondta nagy fölénnyel hangjában.
- Higgy amit akarsz! - Üvöltöm neki az öltöző ajtóból. Majd eltűnök a szűkös teremben, lezuhanyozok a meleg víz segít lenyugodni felöltözök és jöhet a többi óra. végigunom a többi kínhalállal halt órát és végre előbb haza lepakolni tanulni, és utána feltenni valami kaját főni, aztán ruhát választani aztán-aztán jézus tengernyi a dolog amint végzek ezekkel összerakok egy adag kaját és beviszem a még mindig alvó Narutonak bár látom az előző adagot már eltakarította, remélem ízlett neki. … Rohanás, hogy apa elé is odaérjek szóval vissza a ház elé ruha smink izéé bizzé macera… Szóval mikor kedves apukám méltóztatik megjelenni a limojával amivel gondolom fel akar vágni beszállok és hallgatom ahogy vagy dicséri a ruhám vagy azt sérelmezi, hogy nem beszélek vele csak egyszavas mondatokban amit általában az igen vagy a nem képez. Végül megérkezünk a házhoz, és már szállok mis ki abból a nyomasztó kocsiból…
- Sakura te meg mit keresel itt?? – Heee?
- Ezt én kérdezhetném tőled.... - Oké most volt elég.... Amint apám kisegíti anyám a kocsiból én hazamegyek…
- Én itt lakom. - Amint megláttam apámat így szólottam:
- Oké jöttem láttam most más dolgom van!... - Mire apám megrázta a fejét anyám meg próbált fenyegetően nézni de nem ment neki...
- Jöjjenek be! Sakura egy pillanatra valamit mondanék neked ha már itt maradsz. – mondta olyan nyájas hangon amennyire csak tellett tőle…
- Én is mondanék valamit.... - De azt nem köszönöd meg...
- Jó de ez most fontos lenne ha nálunk vagy. – biccentett hát gondolom valami tesója lehet mert nagy a hasonlóság…
- Had haljuk! Utánna meg elmondom amit én akartam és fél óra múlva itt sem vagyok! - Ha kihasználja az alkalmat és beszól nem érdekel holvagyok az első dolgom lessz kiszúrni a szemét.. látjátok mennyire szeretem neki adom a fél világot....
- Legyél bármilyen elviselhetetlen is a bátyám eléggé veszélyes ha csajokról van szó és nem érdekel mennyire tartod magad kivételnek ha nem úgy mész oda hozzá, hogy látod az esélyét annak hogy rávesz egy egy éjszakás kalandra akkor szépen becserkészik. Ne értsd félre nem neked segítek ezzel inkább magamnak.
- Ne félj nem készültem odalibegni hozzá és bájcsevegni vele, Gondolom ő is ugyan olyan bunkó mint uraságod, amúgy is fél óra és már ittsem voltam, lezárhatjuk az estét, addig meg úgysem mozdulok el az ősök melöll.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Potenciális célpontjává váltál a bátyámnak. Én minden mozdulatomra vigyáznék a helyedben.
- De nem vagy a helyemben!... - Ezzel sarkonfordultam és elindultam anyámék felé akik éppen az Uchiha család tagjaival trécseltek fuh de jó... Elhallgattam miről dumálnak majd kezdetét vette a vacsora ami minden problémától mentesen zajlott le. Bár a szakács nem ismeri a só fogalmát de hát nehogy már őt szidjam el mindennek… Volt rízs és Sushi.. mint minden jó japán látom ők is szeretik a halatés a rízst… Aztán volt Domburi, Curry válassz amit akarsz alapon. A végén pedig Onigiri ami nem is sikerült olyan elviselhetetlenre mint mondjuk a két fiu társasága. Sasukéval még nem is lenne semmi gond de a báttya, már annál nagyobb kihívás. Egész végig stírölt és próbálta magáravonni figyelmem nem sok sikerrel. Igaz ha még jelzőtáblát is tenne ki magára : Itt vagyokvegyél észre! – Felirattal sem foglalkoznák vele sokkal jobban. Szóval miután mindenki ténylegesen végzett a maga adagjával hatalmas beszédorkán kerekedett mintha eddig nem lett volna az de ennél jelentősen kisebb… Az idősebb fiu végig melettem ült és a kaja végesztével ahogy hátradöltem a székemben azonnal meglett a témálya… Elösször csak azt vettem észre, hogy két nevetés között valami meleget érzek a combomon és ahogy felismertem, hogy éppen taperolni próbálnak finoman rácsúztattam, a kezem a melettem ülő fiuéra és úgy belecsítem, hogy ez biztosan nem fog eltünni… Erre odahajol hozáám és a fülembe súgja:
- Harapós mi? Nincs kedved hancúrozni eggyet? – Ez most tényleg ennyire kurvának néz vagy tényleg olyan ez a cucc? Odahajolok és én is a fülébe súgok:
- Szórakozz a jó büdös nénikéddel öcsi! És amúgy is ahogy elnézlek egy huzamból három menetre nem futná, tudod olyan vagy mint az öcséd eggyikőtök szánalmasabb mint a másik. – Na igen olyan kirohanásokkal mint amilyen neki van…
- kössz hogy ennyire lenézel. Megértem hogy ezt teszed Itával de velem nem kéne. – Szólt a másik oldalról a kisebbik hülyegyerek….
- Ki kérdezett bakker? - Még ez is idegel itt? hát szerencséje, hogy itt a fél pereputty kül felrugnám marslakónak...
- kössz hogy ennyire lenézel. Megértem hogy ezt teszed Itával de velem nem kéne. - mondom Sakurának a másik oldaláról.
- Mi van öcsi nem bírod ha egy kiváló emberhez hasonlítanak?
- Ember hallottad mint mondott??
- Nem értesz az iróniához öcsi. Teljesen belém van zúgva. – Igen erről én miért nem tudok Itachi? - Eláshatod magad ő az enyém. – Ezek most versenyeznek vagy mi?
- Nah idefigyelj Itachi! Már egyszer megmondtam nem vagyolk valami útszéli kis picsa szóval ne is álmodozz rólam! Sasuke te meg ne vágd az értetlen pofákat mert kurvára elveszed a maradék étvágyam... - Hát basszus olyan pofákat vág mintha egy zöld világító kis szörnyecskére nézne aki éppen most látta meg a napvilágot a maga nyálkás küllemével…
- És engem hol érdekel? Ahhoz amit a bátyám mond olyan képet vágok amilyet akarok.
- De nem előttem, amúgy apámék nem fejezték még be a trécset? Mi a halálomról tudnak ennyit dumálni? - Bár megkérdezhettem volna részletesebben is mikor idefele jöttünk de egyszerűen nem érdekel...
- És engem hol érdekel? Ahhoz amit a bátyám mond olyan képet vágok amilyet akarok.
- De nem előttem, amúgy apámék nem fejezték még be a trécset? Mi a halálomról tudnak ennyit dumálni? - Bár megkérdezhettem volna részletesebben is mikor idefele jöttünk de egyszerűen nem érdekel...
- Hé én is itt vagyok ám.
- Igen? Ha nem szólsz még elfelejtem... – Mondtuk egyszerre Sasukéval… Öcsém ennek se sok figyelmet szentelhetnek napi szinten...
- Mi van??? Mi a francért jár ennyire egyszerre az agyatok csak nem... – Ő leesik a székről én meg pislogok kettőt...
- Most tehetek róla, hogy lemásolta a beszédstílusom ez a hülye? Úgylátszik jobbhijján kaméleon lett szegényke de mit is várjak tőle? - Chh hogy mer ilyet feltételezni rólam ez az állat?
- Ki másol kit???
- Talán még mindíg küzdesz a hallás károsodásoddal? Ne félj talán ezután már az orvos is tud rád egy kis időt szakítani...
- Jól van fékezzük magunkat itt és most! Nem hiszem hogy most szeretnél bármi gondot okozni ahogyan én sem. Ezt majd máskor elintézzük, de nem ilyen körülmének között. – anyámék felé fordult. - A legközelebbi viszont látásra. – Chh és már menekült is milyen szánalmas…Győzelem ittas mosollyal tűröm anyám pillantását és apámét is eggyaránt nos az Uchihák is elvoltak legfőképpen egymásra néztek, nos azt hiszem nekem is ideje lennem elhúzni a csíkot bár most, hogy nézem megjavult az aura.... De nem baj megyek én ennél még szebb helyekre is pl. Haza és Narutohoz, szóval most akkor hajrá szónokolni. - Nos azt hiszem én nekem is dolgom van szóval köszönöm a szíves látást. - Remélem tübb ilyen alkalomra nem kerül sor..- Apa kérlek... - Vetem rá is a győzedelmes pillantásom utálom őt és ez most szépen kiütközött de hát ez van ő hívott el...Nos ő már nyúlt is a telefonjáért én pedig kifele veszem az irányt... Nos a kapuban már várt egy kocsi de azzal nem törődve elkezdtem menni most jót tesz a frisslevegő… A sofőr csak egyszer ordított utánnam de nem igazán érdekelt cipő le és fotóverseny indul! Hazaérve bevágom magam a fürdőkádba aztán az ágyba és alvás másnap reggel már várt volna anyám. … De egy gyors sziával sarkonfordultam és kisprinteltem a házból el két saroknyira oda már nem követ… Uhh basszus ma nem csináltam semmi kaját Narutonak.. na mind egy a korházban is van koszt.. bemegyek és megint nem találom ébren ilyen az én szerencsém.. Éppen akire most a legjobban szükségem lenne alszik mint az állat az orvosok azon csodálkoznak, hogy nem esett komába de felébreszteni nem tudják mert akkor ki tudja mi történik. …Nos nyomok egy puszit az arcára és már spuri is suliba bár az első óra megint egy kínszenvedés lesz… de gyűlölök táncolni…Nos belépek a terembe és meglátom Sassukét egy kérdés egy mondat: Kérdés: Ez meg megint mit keres itt talán itt hagyta az egóját múltkor?Na mind egy... Nem szólok hozzá............ Nem szólok hozzá... Nos, egész addig nem fogok hozzászólni, míg valami eget rengetően fontos nem történik...
- Gyerekek most megnézzük mit tanultatok tegnap. Párokba! Sasuke és Sakura ti is. - mondta Tsunade amint belépett.
- Tsunade-sama ez ellen két logikus és érthető kifogásom van 1. Nem ő a párom... 2. Nem fogok vele táncolni egyéb okok miatt! - Remélem elég magyarázat...
- 1. ő a párod. 2. egyéb tényezők nem érdekelnek. – Kezdte Tsunade.
- Én is utálom Sakura de túl kell esni ezen is UTOLJÁRA. – Fejezte Sasuke…
- Utoljára? Benne vagyok! De ha átvágsz, kibelezlek! - Ennyi...
- Nyugalom. Mérföldekkel többet tudsz mindenkinél.
- Nem ezt kérdeztem, de oké...
- Na akkor kezdjétek. – Oké párba álltunk én meg elfogadtam Sasukét legalábbis remélem.. Nos a tánc túlélhető volt, nem csináltam vele semmit most az egyszer már békén hagyom szerencsétlent, ha már neki se a legkellemesebb a helyzet.. huuh néha elcsodálkozom magamon, hogy milyen jószívű vagyok de ez van. … Nos mikor végeztünk mindenkinek kiadták az utászt Kivéve Sasukénak akinek feladatot adtak valami pár csajt kellett tanítatnia oké akkor megnyugodtam, hogy nem csak velem ilyen szemét a sors, bár ahogy látom kettő mindjárt elélvez a látványtól de oké ha nincs ízlésük akkor hajrá… Nos az órák hamarosan elteltek és én boldogan száguldottam hazafele főzni valamit, és azzal felkelteni Narutot mert ha felébred akkor hazavihetem. … Főleg ha nem vágtak át az orvosok… Megyek-megyek és egyszer csak megbotlok és egy jó nagyot tanyálok, ilyen az én szerencsém…. Mikor felugrok és készülnék elnézést kérni meglátom kinek a lábáéban botlottam el, és a látvány nem tetszett… egy magas hosszú feketehajú pasas aki tényleg jobban néz ki mint az öccse de ízlés kérdése.. szóval ott tornyosult előttem a gigászi emberke én meg egyre jobban felhúztam magam a mosolyán….
- Na mi van nem tudsz vigyázni / kitérni előlem? – Wáá ezt a tegnapi gyanúsítgatásért…
- Na de cica hisz te jöttél belém, de ne félj jóváteheted… - Igen? Hát elmehetsz ám oda valahova az egyenlítő környékére…
- Igen és szerinted melyik idióta barom állat akar tőled elnézést kérni? Amúgy is mintha már tegnap egyszer.. vagyis többször is mondtam volna, hogy NEM VAGYOK KURVA! De had frissítsem fel az emlékezeted te köcsög! – Fogtam és mielőtt még köpni/nyelni tudott volna a háta mögé nyúltam és megfogtam a haját és elrántottam a betonba… - De ha még ebből sem értettél akkor most imádkozz! – És már rúgtam volna oldalba de hát tesók… látszik a harci stílusukon is, ez a tény, azonnal felugrott és úgy védte. Hmm kicsavarta a lábam és így a földön kötöttem volna ki ha nem tartom meg magam… Nos a lábam még mindig nem engedte el.
- Nos még mindig nincs kedved elnézést kérni? – Na végre előhoztam a harcias énjét…
- A pasik miért szeretnek mindig felül lenni? Amúgy nem nincs kedvem eldobni a büszkeségem de azért kössz a kérdést… - Nos amíg szónokoltam erőt gyűjtöttem és oldalra feszítettem lábam pont jól jött a szorítása így megpördültem és a másik lábammal fejbe rúgtam, amitől elengedett. Nos én hídba vágtam magam így megmenekültem még egy eséstől, aztán abból felugrottam és már védtem is a következő rúgását. Helyette én inkább én rúgtam ki alóla a másikat amitől most ő került közelebb a földhöz. Felugrott és megpróbált megütni, de megfogtam a karját és kifordítottam, nekinyomtam az aszfaltnak és a hátába térdeltem. –Nah ennyit rólatok pasikról, nos akarsz még provokálni? Mert ha igen akkor most eltöröm a gerinced! – Nyomtam bele még jobban lábam a hátába… De ő csak köpött egyet és simán megfordult majd hátamra fordított és lefogott… Még megpróbált megcsókolni… ez most tényleg kanos?... Szóval amíg megpróbált brutálisan lesmárolni én a lábamnak egy kis szabad utat találtam és összeszedve dühömet akkorát rúgtam abba a pontba ahol tuti fáj, hogy szerintem a csillagok azonnal jó barátai lettek ennek a marhának, aki éppen lefordulva rólam magzat pózba kapta magát, én meg röhögtem eggyet és mentem tovább…
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nos amint hazaértem főzni kezdtem közben tanulni, aztán mikor mindkettővel végeztem, elmentem és mikor meg halottam, hogy a nagyeszű még mindig alszik elmosolyodtam és felfele menet azon gondolkoztam, hogy milyen csellel ébresszem fel. … Nos mire beértem a kórterembe már meg is volt a gigászi ötlet, nos ahogy letettem a kajáját a kis éjjeli szekrényre és megláttam, hogy már csak a kötések voltak rajt, már tudtam a tervem biztos siker. … Fogom és lehúzom róla a takarót és ezzel együtt lefordítom az ágyról amire ő kettőt horkant majd a hideg padlót megérezve azonnal felül és már kezdi is fájlalni az oldalát amire amúgy esett, a takarót levágom az ágyra és azonnal ráugrok Narutóra próbálom megcsókolni de magához ölel…
- Hoztam neked kaját, jó házit nem ilyen korházi kosztot… - Mondtam neki nyugtató hangon s közben én is átkaroltam.. na mi van csak nem romantikus módba konvertálta magát? Hát pont nem most kellett volna.. Mondjuk amint meg halotta a kaja szót azonnal tépett kajálni és engem otthagyott a padlón, ráült az ágyra és úgy zabált én mellé ültem és taglaltam, hogy akkor szedheti össze magát mert megyünk haza és hozzánk jön mert én drága és jószívű vagyok… Nos amint befejezte a kaját hiper gyorsasággal összepakolt és már mentünk is lefele és egy kis korházi macera után haza fele. … Legalább is először Naruto hoz a tankönyveiért csak aztán hozzánk, aztán tanultam vele mert hát az még jó, hogy ő nem érti a tananyagot de én miért érteném ezért jó a net és az, hogy Naruto azért csak-csak emlékszik olyan dolgokra amik érdeklik is őt… Ám ez néha nem sokat jelent de nem baj… Aztán ez az este is elment.. Elég szépen mit ne mondjak reggel elmentünk fürödni és mivel majdnem elkéstünk spuri suli… Az első órámra menvén még nem is sejtettem mi vár rám a tornateremben… nos viszont amint beléptem megpillantottam egy csapat rettegő embert az egyik sarokban a másikban pedig Itát és egy csomó állatot…
- Na mi van Itachi a többieket is mozgásképtelenné tegyem egy időre? - Néztem rá gúnyosan de tudtam itt nem lesz kegyelem…
- Na mi van ribancka? Tudod eléggé szemtelen vagy ám egy magadfajtához képest! – Kezdte valamelyik fiú hát kössz…
- Hát kössz szerintem te szegényebb sorból jöttél mint én de oké ha úgy tartja kedved szólogass csak be legalább le rí rólad, hogy anyád nem nevelt meg… - Hehe~ igazából ezt se kellene…
- Mit mondtál? – Mondta az előbbi és már rázta az öklét…
- Na mi van süket is vagy? Amúgy ha valamit akarsz akkor azt kint kell elintéznünk tudod sajnálnám összevérezni veled a termet… - Ezzel kifelé vettem irányom, és amilyen gyorsan csak tudtam kisprinteltem az épületből… Megálltam egy ponton és hagytam, hogy körbe álljanak… Az egyik még magát nagyon viccesnek gondoló emberke még be is szólt:
- Mit kérsz a sírodra szivi?
- Nos drága mivel te addigra már rég halott leszel ezért nem is tudom majd talán valami szép virágot ami nem rontja a hírnevem… - Hehe~ Ez így is-úgyis fájni fog szóval minek cicázni? Nos ekkor valaki nevén nevezve Sasuke landolt a hátam mögött…
- Áhh elárulod mit keresel itt? - Kérdeztem tőle elég bajom van és akikor még ő is idejön rontani a levegőmet?
- Megtudtam hogy valamiért rám is vadászik és hát ketten töbre megyünk egyszerre mint külön külön. Bár nem tetszik a gondolat de … össze kell... fognunk. – Majd álmodban talán…
- Akkor tiéd az összes pápá... - Nah ja de, hogy juissak ki innen? Főleg, hogy erről az alakzatról eszembe jut a kör közepén álloc című EDDA szám...
- na persze lépj le ha tudsz. Együtt állunk a kör közepén és mind a kettőnket körbe vesznek a rosszak. Ha az ország elit utcai harcosai mellett lelépsz akkor hajrá ha nem akkor tiéd mindenki kivéve Itachit és valamelyik mellette állót. Enyém a legerősebb és az egyik segítője.
- Miért találod ki mindig mire gondolok? Mondom, hogy egy másoló kis senkiházi vagy.. - Nah jó nem vele kéne veszekednem hanem éppen a hülyéket vernek, nos van egy szőke egy vörös egy nem tom min meg egy csomó pofa akiket nem látok, előttem közvetlen Itachi állt király akkor kezdjük vele és nagyon nem érdekel mit mondott Sasuke... Ökölbe szorítom kezem és egy ugrással már torkon is küldtem, ha sikerül megölnöm én nem vállalok érte felelősséget...
- Ő az enyém a tiéd a többi. – Erre maga mögé ránt.. hgogy meret hozzám nyúlni ez az állat? De végül is előny, hogy kivédte a szőke támadását…- Itachi és ez a szőke senki az enyém a többit neked adom. – Hát bakker tényleg nagyon jó összefogás elméleted van….
- Édes anyukád álldana meg te barom.... - Ezzel nekimentem a többinek de Itát én akartam hisz beszólt és még meg is próbált lesmárolni... Na mind egy majd ha még élek meg a fekete nikkel bolha is él úgyis kibelezem... Nos védema nekem ugreó balfékek támadásait de miért vannak ennyien? ha az egyiket leütöm mindjárt kettő jön helyette… És így tovább sőt ezek képesek újra éledni is… szóval fogom a vöröset és belebaszom a fejét a földbe de ekkor jön a kék vagy milyen állat és úgy megrúg, hogy Sasuke tanulhatna tőle… Nem is kicsit szállok de egy ököl megfog király akkor legalább nem kell visszasétálnom. … Szóval az ököl tulaját egy ezüsthajú ürgét fogok és a hajánál fogva hídba kényszeríttek, majd úgy hasba vágom, hogy összecsuklik és nekidobom egy másiknak úgy szint a hajánál fogva, na, most egy hatalmas ezüst hajcsomó a kezemben maradt. Hát bakker kezet kell majd mosnom, ekkor kapok még egy rúgást és most ketten lefognak a harmadik meg üt, mintha kényszerítetnék rá, de a lábam elfelejtették szóval azzal még simán úgy megrúgom, hogy elterül a földön… nos, ennyit egyről. … Most akkor a kettőt neki csapom egymásnak, és úgy verem a fejük a földbe ettől talán elmaradnak, de ha nem akkor basszák meg már… Nos még van egy pár szóval rúgok ütök harapok ha az kell de közben az épen maradt testrészeim száma egyre csak fogyatkozott basszus mik ezek? Na mind egy kis idő múlva azaz ezüst is visszaállt harcolni és elég szépen kezdte megbosszulni a haját, amit időközben leráztam a kezemről.. Nos lassan vele is elszórakoztam de nagyon jól jött az a pillanat mikor újra felvettük a kör közepén.. csak most állunk formációt amiben Sasuke újra háttal állt nekem..
- Na most mi lessz? - Ha már ennyire össze akarsz fogni velem akkor most, adom az esélyt....
- Attól függ, mennyire tudsz velem összefogni.
- Ha az életben többet nem bunkózol velem akkor hajrá, csak mond, meg mit tegyek! - Milyen jószívű vagyok, igaz legszívesebben azt kérném, hogy ha vége a harcnak kösd fel magad...
- Akkor engedd el magad, és hagyd, hogy vezesselek a harcban. – Elkapta a kezem és felrántott ez fáj te barom, de ha már elkell engednem magam akkor nem ezen idegelem magam….
- Most pedig jöhet a "kiszavazás". – Aha, szóval ezt most halál komolyan úgy gondolta, hogy engem eldob a picsába az egyik baromnak ő meg nekitámad egy másiknak? Akkor hajrá! Nos én elvagyok azzal akinek nekivágtak meg még egy pár másikkal… Nos egy kis idő múlva amíg folyamatosan püfföltem azt az egy embert amivel Sasuke bízott meg nem is törődök a másikakkal, nos azt már tudom, hogy ha betonnal találkoznak kidőlnek oké ez jól jön…
- Ki legyen a következő Sakura. – Hátmittomén mondjuk ha már ilyen kedvesen megkérdezted akkor át is passzolnám…
- A döntés a tied.... - Legyen jó napod...
- Rendben akkor osztozunk a bátyámon.
- Nah ezt vártam... - Faszaaa akkor mondjuk kezdjünk egy gyomrossal ami nagyon másnak akar majd az elején látszani mondjuk ezt is ellehet tanulni azoktól a barmoktól és mivel gondolom még nem tudta, hogy én is eltanultam nem is sejtette, hogy egy sima fejelésből mekkora gyomrost kap… Ezzel Sasuke nekifut Itának és hátba könyökli nos amíg Ita előre dől addig én megragadom a pólóját és nekivágom a földnek majd egy határozott rúgással hátba küldöm... Ssuke felrúgta a földről majd egy ütéssel visszaküldte. Hmma többiek éledeznek, akkor most ki megy ölni őket?
- Sakura most a tied Ita egy időre.
- Oké... - De kedves mondjuk ha nem lenne az akkor most ilyen indítatásából őt is fejbe rúgnám... Nos fogom és a hajánál fogva felemelem, amint ő kiakarná rúgni a lábaimat én meg előzöm és úgy álkapcson rúgom, hogy kicsordul a vér a szájából gondolom elharapta a nyelvét… Majd sikerül elkapnia a nyakam amit megakar szorítani de én belevájom a körmeim a karjába amitől elenged és próbálja levakarni magáról a kezeim, közben rugdos de nem sok sikerrel…
- Na Itachi mit mondasz? Mindenkit elintéztünk már.
- Dögölnél meg a kurváddal együtt.
- Mi van? Nem megmondtam, hogy kurvára nincs közöm az öcsédhez? - Üvöltöttem miközben a földbe vertem Itachi fejét...
- Láttam ahogy tegnap vigyorogva tört be a saját szobájába, és arról jött amerre te laksz. – Itachi, Itachi alábecsülsz te engem…
- Na és az kit érdekel??? Arra nem gondoltál hogy ott találtam tegnap estére csajt? – Nah ennyi nagyra nőtt barom…
- Attól én még a pasimmal voltam nem egy ekkora állattal!
- Kivel???
- Narutoval volt este te süket barom állat. – Sasuke na de kérlek, akkorát rúgtál bele, hogy kiszállt a kezeim közül most akkor mivel játsszak?
- Na igen velem volt. - szólalt meg a háttérből a Naruto
- Áh szerbusz kissé lekéstél a lényegről... - Nos érdekes, hogy nem jött vagy nem halott róla vagy megijedt attól, hogy kibelezem ha megint harcol....
- Tudod elrontottad Narutot. Ha ő idejön akkor lazán elsőre elverjük itt az embereket de őt valahogy hidegen hagyta hogy esély van arra hogy elpatkolsz, pedig tudja milyen Itachi.
- Nagyon helyes és ne becsülj már le, tudod én nem szoktam elpatkolni ilyen barmoktól... - Ezt szebben is előadhattad volna bazd...
- Ha teneked az ország legjobb utcai harcosai „ilyen barmok” kategóriába tartoznak akkor grat.
- Kössz... Amúgy érdekes egy csapat a szerinted "legjobbakból" mégis levan gyűrve mind szóval, szevasz, nekem még lesznek óráim... - Nah persze ha az olyan egyszerű lenne...
- Ha szerinted olyan gyengék harcolj egyedül Itachival, úgy hogy mind a ketten rendben vagytok. 5 percet sem adnék, neked mielőtt kiütne. - Hehe~ le vagy maradva…
- Már meg volt de te tudod... Csak tudod, mindenkinek van egy gyengepontja, amire allergiás, és ha azt megtalálod, akkor úgy látszik, hívja a haverjait...
- Oh Ita már értem mért akartad kinyírni Sakurát. Tudod a férfiak a gyenge pontjukra érzékenyek, és én valódi harcról beszéltem, nem arról amit te ott csináltál. Olyanról, amit én itt az előbb. Az harc.
- Nah jó egymás nyúzása helyett inkább akadjatok le egymásról, persze nem az én dolgom csak rossz nézni, hogy a tesók ilyen rosszba vannak egymással... – Huh de szar érzés lehet ha a saját tesód kiakar nyírni…
- Hidd el elég jó testvérek vagyunk mi. Először agyon verjük egymást. - általában ő engem – Aztán elvisszük egymást a kórházba ha kell, de most ezt inkább kihagyom, sétál Itachi mellett…
- Akkor hajrá... - Mondjuk két pasitól mit várok? Sokkal másabbat nem, de azért itt jól elvannak mit ne mondjak... Nos odafutok Narutóhoz megcsókolom aztán tünés az épületbe és ott rendbe szedni magamat, hányadik óra lehet? Talán a harmadik, és már az is mehet egy ideje.. szóval berontok a tanterembe és sűrű bocsánatok mellett találok el a helyemre...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nos a suliból kijőve Naruto vár a kapunál, elmegyünk hozzánk és elvagyunk egy darabig.. Aztán anyám kihív ez meg mit akarhat? Kimegyek és közli velem, hogy küldjem el Narutot de mielőtt elküldhetném az eget a halálba lelép. Bemegyek és:
- Bocs kicsim de anyám azt mondta vendégek jönnek hozzánk aztán hozzánk jöttek és hát.. – Nah jó..- Szóval azt akarja, hogy menj el de nem mehetek veled… - Öhh fogalmazás 1-es…
- Bakker… Akkor szia holnap reggel találkozunk… - Huuh… kaptam egy csókot aztán lekísértem és aztán go hűtőszekrény bánatom csoki oltja egy kis normál kajával fűszerezvén…. Nos nemsokára hangokat hallok az ajtó felöl...Kinyitom és majdnem elájulok…
- Szia Sakura gondolom megleptelek, ahogy látom.
- Te meg mi a jó édes büdös halálomnak a halhatatlanságát keresed pont itt?
- Elvileg ma mi itt fogunk vacsorázni, de mivel nem otthonról jöttem így sajna hamarabb érkeztem, mint a családom, de ők is befutni hamarosan.
- Oké akkor üzend, hogy én elmentem nyaralni... - Legalább is most nagyon elmennék Hawaii-ra vagy valahova oda... Legalább nyugtom lenne tőle...
- Hát ez nem fog bejönni. Ha engem rávettek, akkor te is éld át a kínjait. - legalább meghallgat, hajuk mit talál ki Ita a külsejére.
- Oké akkor mondjuk, told be magad anyámék majd ellátnak! - Úgyis voltál már itt, tudnod kell az utat… Ezzel megfordultam és elindultam eredeti célom a konyha felé… Nos én elvoltam a hűtő tartalmának felzabálásával aztán egy lenge és gyors átöltözéssel de csak egy kék egybe ruha aztán pápá mindenki legyen megelégedve velem… Nos kopogást hallok kinyitom az ajtót és ni csak… Kit nem látok….
- Sziasztok! – Mondom félvállról mire Ita meglepően válaszol:
- Jó napot! – Aszta ez tud illedelmes is lenni
- Veled meg mi történt Itachi?? – Kérdez rá anyám, hát ha te azt tudnád….
- Hát néhány kutyával futottam össze a délelőtt folyamán, és nem igazán tetszettem nekik. – Erre harsányan elkap a röhögés és inkább befele megyek anyám had vezetgesse a birkákat… Nos lassan az asztalhoz szálingózott mindenki csak én nyomtam a kanapét szépen kiterülve rajta. De anyám odajött és lefordított róla, jó-jó megyek már… Szóval én is odaültem és a most tele lévő pocakomba még belenyomtak hat adag kaját állá anyám prezentezésével szóval majd kipukkadtam annyira tele voltam…
- Mit szólsz Itachi kis mentőövéhez? - súgva tettem fel a kérdést míg a szülők hangosan beszélgettek?
- Mit mondanék? nincs hozzá semmi közöm, hogy milyen hülyeségeket talál ki és milyeneket nem... - Mondtam normál hangerővel magam elé bámulva... tele vagyok és utálom a hülyéket…
- Hát te tehetsz a külsejéről tehát...
- Azért bőven benne voltál te is... Amúgy meg ha hülye volt viselje a következményeit!
- Hát de azért szépen röhögtél rajta.
- Mit gúnyolódtok rajtam???? - De jó hallásod van…
- Csak Sasuke, nem bírja elfogadni, hogy nem röhögök rajtad amúgy nem akartad moindjuk rendbe tetetni magad? Ilyen felületes sérüléseket még a sav is rendbe tesz és nem is fáj nagyon.... - Vagy inkább Sasuke savazhatná ki a száját...
- Na persze azért röhögtél rajtam olyan jót. – erre Saske ügyet se vetve tesójára belehúz az unikumba…… Felcsillant a szemem az üveg láttán na ne ez most az én házamban mer ittas állapotokat okozni? Hát húzzá má'n el Alaszkába ott bírják az ilyeneket! - Héj-héj alkoholizáljál máshol bakker!
- Nyugi ti raktátok és csak fél litert ittam. Ez még bemelegítésnek is kevés. - én bezzeg még tudok sugdolózni.
- És? Ha nagyon inni akarsz azt se itt tedd oké? - Utálom az ilyen barom állatokat inni mi? na hagyatok békén az ilyenekből lesznek az alkoholista barmok! Akiket a normál emberek tartanak el a minimális fizetésükből hiszen ha elvonóra mennek amit persze az adónkból fizetnek...
- Örüljél nem iszom többet ma.
- Chh.. Maradj magadnak!... - Nah jó ennyit erről nem idegelem vele tovább magam...
- Chh.. Maradj magadnak!... - Nah jó ennyit erről nem idegelem vele tovább magam...
- Hé mért szólod le? Tudod neki majdnem megvolt vele a heti maximum adagja. Hagynád inkább hogy leigya magát.
- Azt hiszem semmi közöd hozzá, hogy kinek mit mondok a házamban! - Fordultam felé és ehhez a mondathoz már lehalkítottam magam...
- Na jól van én kiugrom egy kicsit innen, és senkinek sem kell mutatnia mi merre van mivel sajnos mindent tudok hogy merre van.
- Ha már mész vidd magaddal a negatív energiáidat is... - Öcsém végre megszabadulok tőle...
Majd vissza jövök még értük. - ezzel kimentem az étkezőből. - Hülye barom... Nah jó nézzük meg anyámék arcát meglepettség és aztán gondolom a beszólásom miatt újabb rosszalló pillantás há tehetek róla, hogy rontja a levegőt? Amúgy is van számomra jobb társaság is amit jelen helyzetben elviselhetnék!... Nos ezután Itachival kezdtem el beszélgetni jéé tud ő normális is lenni csak az öccse az aki folyton keménykedik, fuhh de elegem van már belőle...
- Amúgy tudod kik ellen mentél ma? - Nah jah ez már foglalkoztatott..
- Nem elárulnád? - kérdezem meg tőle és először nézett egy nagyot aztán mesedélutánt tartott...Arról, hogy elvileg ők a legjobbak utcai harcból nah erre én néztem nagyot, mi van? A legjobbakat levertük? Valami mégis csak szorult belém harciasságból jeeh..
- Aszta szép kis banda, ámbár megérdemeltétek amit kaptatok! - Húzódott arcomra a kárörvendő mosoly hehe~ ennyiit egy bandáról!
- Miről beszélgettek ilyen jót???- Hallom meg Sasuke hangját…
- Közöd? - Na ne visszajött életem megrontója...
- Csak jöttem közölni hogy megyek. - fordultam a szülei felé. - most már sajnos mennem kell. A viszont látásra. - megvártam míg köszönnek majd elindultam kifelé.
- Na végre azt hittem már itt maradsz keseríteni a sorsom.... - Integetek neki ugyanazzal a kárörvendő mosollyal amivel az előbb is illettem csak a bátyját...
- Ha már ilyen kedves vagy ki is kísérhetnéd. – Jólvan anya nem tudod mit mondtál…
- Sziasztok! - Mivel az ajtó és a lépcső majdnem ugyan arra van és szerencsére mindkettő takarásban fenntartom, a látszatot majd felhúzok a lépcsőn amíg ő kimegy pápá!
- Nos felmentem a szobámba és alváshoz készülődtem de valami iszonyatosan irritál... Belenézek a tükörbe és valami nagyon hiányzik... A nyakláncom.... A.. nyakláncom! Hova tettem? hova….hova? Hiszen még rajtam volt mikor jöttek az - Uchiháék... Akkor hol van? Talán ellopták de ki?... Sasuke.... Hallom, hogy már menni készülődnek akkor tipli, a szülők már rág a limojuknál voltak de Ita még elérhető közegben volt, azonnal utána kaptam és magam felé fordítva a képébe ordítottam:
- Nagyon gyorsan hozd vissza azt a balfék öcsédet! Az a kis taknyos hülyegyerek ellopta a nyakláncomat! - Még Itachi is megijedt a tekintetemtől, és nyugtatni próbált de már üldöztem is a hülye tesója után, óh hogy rohadna meg ahol van azaz átkozott kis buzi! Én visszatámolyogtam a szobámba anyámék pedig hál' a égnek nem láttak meg mert elvoltak foglalva azokkal akik egy tolvajszarkát neveltek a fiukból!... Belevágtam magam az ágyba és néztem a plafont közben három száz féle képpen képzeltem el, hogyan fogom megölni Sasukét... És meghallok egy hangot az ablakból:
- Na itt is vagyok. Mi kellene??
- Mi kellene? Ismét egy rohadt jó példa, hogy egy idióta kis senkiházi vagy aki csak lopkodni tud! Add vissza azt ami az enyém!
- Tiéd?? Felvilágosítalak hogy én vettem Narutonak egy szívesség fejében mivel nem bírta volna megvenni szegény, de még nem hajtottam be így voltam olyan eszes és visszavettem azt ami jogosan is engem illet.
- ... Na ne szórakozz velem! Az az enyém és nagyon nem engedem, hogy egy ilyen vadbarom állat csak úgy elvegye tőlem! - Ugrottam ki az ágyból és felvettem alap támadó állásom...
- Rendben most még visszaadom, de amint megbeszélted Narutoval, közöld, hogy szükségem lenne erre a kis vacak fehérarany nyakláncra.
- Tudod mit majd én kifizetem de csak akkor ha MOST vissza adod! – Nah azt lesheted arany apám…
- Hát rendben, de szólok hogy csak holnap tudod, mivel akkor a blokkot is kapod nehogy azt mond ez túl magas ár ennyibe biztos nem került. Készítheted a milliókat.
- Azt mondtam most! A többit majd holnap viszont a nyakláncomat ide! - Különben visszaküldelek le a pázsitra ámbár szerencsétlen ablak nem érdemli meg, hogy ezt csináljam vele.
- Nesze itt van. Örülj hogy még pár órára nálad van valami ami az ENYÉM.
- Ne legyél úgy elszállva magadtól.. - Nos ha ennyire pimasz akkor lehet nem bútoroztatni fogom a szobám apámmal....
- Szerinted elszálltam? Hidd el még a földön járok.
- Látom... - Kapom ki a kezéből a nyakláncomat mert azaz enyém és nem az övé...
- Na remélem örülsz akkor ennek. - ásnád el magad valahova jó mélyre.
- Közöd? - Rivalltam rá most már tűnjön el megvan amit akartam!
- Szerinted ezért kérdeztem?
- Azt hiszem még mindig nem kértem alsó kommentet de ha igen akkor okíts fel de tudod most már igazán kitolhatnád magad a házamból! Nagyon is zavarsz! - Tünés, tünééés ismered a szót?...
- Oh igazán akkor inkább maradok.
- ... - Nos odaugrottam elé és a karjánál fogva megrántottam az ablak felé... Menjé má el basszus
- Látom tényleg örülsz hogy itt vagyok. - erre kiszabadítja a kezét és leugrott egy székbe.
- Akkor csezd meg! - Erre fogom és az ajtómat veszem irányul, ha ő itt akkor én elférek a kanapén is legalábbis addig míg apámnak nem szólok aki kidobja a házból, ilyenkor de jó ha van egy apád.... Erre fut és hopp kiugrik az ablakon… Ohh igen és még apámat se kell riasztani szép az élet csak a hülyéket ne teremtette volna meg az ég... Nos bevágom magam az ágyba és az éjjeli szekrényemről levéve a tartódobozt amiben elvileg az ékszereknek kéne lenni de nincs bent semmi, szépen beletettem a láncot, visszatettem a dobozt a helyére és aludni kezdtem. Másnap reggel jó korán felébredt jézus talán megszállt valami szellem? Nem vagyok egy korán kelő jellem… Nah vers írás helyett felöltöztem és zsebre vágva a nyakláncot tipli a suliba ugyanis Narutoval ott beszéltünk találkát… Ahogy beérek a tanterembe viszont azonnal egy ideges tekintetet kapok egyenesen Narutotól… Nagy csodálkozva odamegyek és …