Ide írhatsz... Mikor elindultam éreztem, hogy gond lesz, és nem is tévedtem. Elég nagy a kiabálás, majd hallom hogy az egyik asztal törik. Szép. A hangok alapján az egyik Sakura, de ki a másik? Futni kezdtem a terem felé, majd amit megláttam eléggé meglepett. Naruto volt az akivel Sakura harcolt. Na jól van el nézem egy darabig. Érdekes módon Sakura nem akart nagy kárt tenni Narutoban így ő elég jól bírta. Sajnos ebből kifolyólag nem is volt elég érdekes így közbeléptem.
- LEÁLLNI!!!!!!!!! - üvöltöttem majd a rám nem hallgató Narutot lefogtam. - Mi a francnak támadsz rá a barátnődre?
- Te csak kussolj rohadék! - ennek meg mi baja van???
- Mi a f*sz bajod van már megint?
- Ti ketten vagytok a bajom. - meg próbál kiszabadulni kevés sikerrel.
- Na oké valaki magyarázza el mért támadt rá Naruto Sakurára.
- Mintha tudnánk egyszer csak elkezdték szétverni a termet! - mondta valaki. Nem igazán volt időm megnézni ki, mert Naruto még mindig ki akar szabadulni.
- Na akkor te mond meg Sakura, mert Narutoból semmit nem lehet ilyenkor kiszedni.
- Ha még egyszer bemered tenni a lábad a házamba a családoddal együtt vagy nélkülük úgy kiváglakj, hogy kezed lábad nem éri a földet! - de jó lett egy kis pletyka. De imádom az ilyeneket.
- Oh azok a hülyék! Mit képzelnek, hogy minden úgy van ahogy elképzelik. Látnak néhány dolgot és máris azt mondanak amit akarnak. - Na jó haver szabad vagy én padig megyek lerendezni. - Csináljatok azt amit akartok, én leállítom a pletykagépeket. - ellöktem Narutot és futva kezdtem keresni azokat a ribancokat akik pletykákat terjesztenek.
Végig futottam az egész iskolán vagy 10-szer mire megtaláltam őket, és mind elfehéredett ahogy látták hogyan nézek rájuk. Eléggé feldühítettek ezek a kis ribancok. Azt hiszik bármit kitalálhatnak. Nem vagyok a legjobb kedvemben, és sok dolog összejött az elmúlt néhány hétben. Ha csak kicsit is más lenne a helyzet már nem élnének, mert annyira nagy stressz van bennem, hogy most sem tudom lefogni igazán magam. Ezek miatt a ribancok miatt tönkremehet a legjobb haverom kapcsolata és ehhez engem használtak fel. Mit képzelnek ezek magukról??? Ahogy közelebb léptem az egyik felsikított. Gyorsan észbe kaptam és felvettem a szokásos jeges tekintetem, vagyis megpróbáltam de csak jobban féltek. Nem tudom milyen lehetett a tekintetem. Először gyilkos, majd megpróbáltam teljesen lefagyasztani. Nem tudom a lényeg hogy rettegtek tőlem.
- Most helyrehozzátok azt amit elrontottatok amennyire csak tudjátok! NYOMÁS!!!! - minden kérdés nélkül, bólintva rohantak mindenfelé, hogy megoldják amit elrontottak. Ha nem ők lettek volna itt hanem egy Sakurához hasonló csapat, akkor nem lettem volna ilyen kegyelmes. Ők a fűbe haraptak volna rögtön.
Nem volt túl sok hangulatom semmivel sem foglalkozni, csak levezetni a feszültséget ami hirtelen a nyakamba szakadt. Leléptem a suliból. Na rendben akkor keressünk egy helyet ahol levezethetem a feszültségem. Átrohantam az egész városon, de semmi, ezért elindultam kifelé a városból. Nem messze volt egy erdősebb hegyesebb kis terület. Nem kíméltem. Teljes erőmből elkeztem püfölni egy sziklát. Jobb híján az is megteszi. Nem tudom mennyi idelye püfölhettem már mikor egy jól irányzott rúgással kettétörtem. Nem hiszem hogy minden ami miatt széttört én lettem volna, mivel ez a szikla 3-szor, 4-szer akkora volt mint én, de hirtelen jól esett. Megindultam visszafelé. Miközben mentem visszafelé láttam hogy már a 6. óra megy. Sajnos muszáj arra mennem, pedig szívesen kihagytam volna. Mikor már majdnem a sulinál voltam megláttam Sakurát. Na ezt ki hagytam volna ha lehetett volna.
- Mégis hogy mersz a szemem elé kerülni te állat? - erre nekem fut és behúz nekem egyet.
- Ehhez most nincs túl sok kedvem, de ha akarod... - ököllel erőből arcba vágtam amitől véres lett. Mi van?? Várjunk az nem az övé. Basszus véresre püföltem az ökleimet.
- Anyád! - erre átdob maga fölött, majd fejbe rúgott, de úgy hogy legalább négy métert csúsztam.
- Kösz. - erre a mellettem lévő falba vágtam, úgy hogy átütöttem, majd azt használtam támaszként hogy felálljak. - Most én sem vagyok a legjobb kedvemben, nem szívesen harcolnék magam ellen. - tudom hogy nem hatja meg, de jobb figyelmeztetni. Erre csupán nekem fut és hátba rúg, majd a jobb karomat elkezdte hátra feszíteni. Nem volt a legkellemesebb érzés, és közben a hátam még a föld felé nyomta.
- Most már dögölj meg! - meg próbálok megszökni, de csak azt érem el hogy a körmei a karomba mélyednek, ami annyira fájt, hogy nem tudtam visszafogni a fájdalmas üvöltésem. Érzem ahogy folyik a vérem, amire csak még jobban megrántja a karom mire ismét felüvöltök. Na szép te akarod megmutatni mi a kín? Na akkor rossz emberrel játszol. A bal kezemmel fellöktem magunkat a levegőbe, mire muszáj volt elengednie. Az alkalmat kihasználva úgy fejbe rúgtam hogy fejjel ért földet. Na szép fejes volt. Ez után hátba rúgtam mitől egy fél fordulatot vett a levegőben és a falnak csapódott. Láttam ahogy vér folyik végig az arcán. Nem fagytam le! Gyorsan a földre raktam és elkezdtem rutin szerűen ellenőrizni mekkora károkat okoztam benne.
- Gyorsan egy elsősegély dobozt és egy mentőt! - a fejét rendbe tettem, de lehet koponyatörése, agyrázkódása, csigolyarepedése, és belső vérzése is. Ekkor vettem észre, hogy a jobb karom nem akar mozogni. Elszakadtak az inszallagok. Ő megfeszítette, majd itt a nagy igyekezetben elszaggattam őket.
- Mi történt? - kérdezte egy mentős.
- Hosszú lenne elmondani, a lényeg hogy lehet gerinctörése, belsővérzése, koponyatörése, és agyrázkódása is.
- Értem és veled mi történt?
- Elszakadtak az ínszallagjaim a jobb karomban, és van néhány mélyebb seb is rajta, e mellett lehet még csigolyarepedésem is.
- Csak egy mentő jött. Neked is be kell szállnod mint beteg.
- Rendben.
- Mi történt? - kérdezett rá Sakura egy osztálytársa.
- Dühös volt, nekem esett, és ő húzta a rövidebbet. Nyugalom mindent megoldok majd, de most nekem is be kell mennem. A jobb karom teljesen használhatatlan, hála neki.
Nem vártam választ. Beugrottam a mentőbe és indult is. Külön választottak minket a kórházban. Altatni akartak az ínszallag műtéthez, de nem hagytam. Műtsenek meg úgy hogy ébren vagyok. Legalább tudom bizonyítani, hogy sikeres volt a műtét. 3 óra volt legalább az én műtétem. Eléggé fájdalmas volt, de az orvosok fellélegezhettek, hogy mindent sikerült megtenniük. Ez után megnéztem mit is okoztam. Elmentem a másik műtőhöz. Sakura szülei még nem voltak itt. Látom ahogy kijön egy orvos és egyből letámadom.
- Mennyire súlyos?
- Elég komoly agyrázkódást kapott. Egy rövidebb kóma, és egy kis emlékezet vesztés is valószínű.
- A koponyája és a gerince? - basszus mit csináltam. Ezért szeretek fagyos lenni? Olyankor nem bunyózom, de Sakura nagyon kihozza belőlem ezt az énem.
- A koponyája rendben van, de a gerince megsérült. Nem komoly, de egy kisebb műtétet kellene végezni amihez nekünk nincs orvosunk,és a műtét is drága.
- Mennyi?
- 6 és fél millió. Ez egy igen fontos beavatkozás lenne. Egy csontszilánk letört a csigolyájából, és ha nem szedjük ki belefúródhat a gerincoszlopába, és ott rengeteg kárt okozhat. - én megőrültem.
- Le is béníthatja. Honnan kellene orvot szerezni? - most már biztos.
- Angliában van a legjobb, és a legközelebbi.
- Rendben. Akkor idehívom, és kifizetem a műtétet. - én totálisan hülye vagyok. Meg mentem azt akit legszívesebben holtan látnék. Nem vagyok teljesen komplett.
Gyorsan megszereztem a telefonszámokat, és elkezdtem rávenni az orvost, hogy eljöjjön és műtse meg Sakurát. Végül szeptember 29-ére sikerült elhívnom, de addig van még egy kis idő. Ez idő alatt megoldottam, hogy ez mind csendben folyjon, és hogy a szüleim üzletébe se szóljon bele. A pénzt magamnak kellett előteremtenem a műtétre, de nekem ez nem volt nehéz. A műtét, egy ide és egy vissza repülőjegy, a szállás két éjszakára, és persze egy kis honorárium összesen 10 millió. Nem éppen ez volt az a 10 millió amit szívesen szedtem össze, de úgy éreztem meg kell tennem. Minden nap bunyóztam százezres tétekben. E mellett folytattam a táncoktatást, kisegítettem a kórházban, és még vezetési leckéket is adtam, persze kivételesen mind ezt hivatalos úton, nem a megszokott fekete módokon. Lassított ugyan az a sok adó, de nem érdekelt. Össze jött a pénz a műtétre és mindenre amire kell. A műtét ugyan nem volt olyan bonyolult, viszont az előkészületek, és a teljes helyreállítás miatt így is 2 és fél órába telt. Nem lesz nyoma a műtétének. Ez egy jó hír. A kóma miatt még egy darabig bent kell lennie amire megint pénz kell.
- Akkor ezt is össze szedem.
- Nem kell! - szólt közbe Sakura anya – Majd mi kifizetjük. Magadra is figyelned kellene. Tudjuk mennyit dolgoztál ezen a műtéten, és ezzel helyre hoztad amit tettél.
- Látszik hogy ebben sem hasonlítanak. Semmivel sem lehetne ezt helyrehozni. Nem is az a célom. Csupán meg kell tennem. - na igen nem igazán értem, de ez van.
- Tudjuk hogy mennyi mindent elvállaltál, és teljesítettél kiválóan. Neked is kell pihenned. Ezt most már hagyd ránk.
- Nem. Ezt még nekem kell állnom. Ezt még én fizetem. Ez után nem érdekel mit csinálnak, de ezt még nekem kell kifizetnem. - nem vártam meg a kifogásokat csak elindultam összeszedni a pénzt. Többször is majdnem összeestem a fáradságtól, de nem érdekelt. Kell a pénz!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Már csak 300 000 hiányzik. Egy nap alatt össze szedtem egy milliót, de mégy ez a kis pénz hiányzik. Már majdnem éjfél, és hulla fáradt vagyok. Az utóbbi időben csak 2-3 órákat aludtam. Lassan gyűlt a pénz. Meg kell szereznem az utolsó kis adagot, és meg is van hogyan. Elmentem egy hivatalos utcai harc mérkőzésre mint résztvevő. Az egész verseny ma zajlik és a nyertes egy milliót kaszál. Kicsivel több mint elég a pénz 3 hétre. A verseny bírái először nem akartak engedni versenyezni a testi állapotom miatt, de végül hagytak. Na igen az álmatlanság minden tünete a mentális és fizikai kimerültség pedig szinte teljes. Lassan ugyan de bejutottam a döntőbe. Már alig álltam a lábamon. Az ellenfelem már majdnem profi, bár nem kell félni eltudom verni. Legalábbis ha jó passzban lennék biztos el tudnám. Naruto is lazán laposra verné, nem hogy én. Ahogy a küzdőtérre léptem éreztem hogy minden erőm feléltem. Nem érdekel. Egyetlen egy ellenfelem van már csupán, és ha rajta átjutok akkor a kezemben a pénz, és fellélegezhetek. Harcra készen álltunk majd elindították a mérkőzést. Az ellenfelem túl gyors volt így nekem. Csak védekezni tudtam. Sajnos ez nem olyan mint Itachi ellen volt, hogy lassan megszokom ahhoz már túl fáradt vagyok. Végül találtam egy rést és így sikerült egy elég szép gyomrost bevinnem neki. Soroztam teljes erőmből és végül egy hatalmas ütéssel a gerincére, és a földön volt. Hallom ahogyan kiszámolják, de nem hallottam hogy volt e az utolsó szám. Térdre estem, majd négykézlábra ereszkedtem. Fejemben már hallottam többször is az utolsó számot, majd a földre zuhantam. Nem tudom tényleg nyertem e vagy sikerült felkelnie és ez zavar. Mikor felkeltem ott volt az ellenfele.
- Szépen harcoltál – francba!
- Akkor te nyertél.
- Örülnék neki, de nem. Te voltál a nyertes. Kiszámoltak mire összeestél, vagy mire felkeltem volna, de neked nem ennyit kellett volna bírnod.
- Elég rossz passzban vagyok mostanában. Elég keveset pihenek és rengeteget dolgozok, de ezzel a győzelemmel vége. A pénz hol van??
- A testvéred vette át, és odaadta egy családnak.
- Elkérhetném a mobilom? Ott van az asztalon.
- Tessék. - és már tárcsáztam is Itachit.
- Itachi ugye Sakura szüleinek adtad a pénzt?
- Persze. Tudtam hogy oda gyüjtöd, és a másik milliót is odaadtam nekik.
- Kösz. Csá. - ezzel le is raktam.
- Minden rendben?
- Igen. A pénz oda került ahova szántam, és most megyek is. - és már kint is voltam a kórházi ágyból.
- Nem mehetsz! - állt elém
- Megkockáztatod hogy összeverlek??
- Nem ijesztesz meg.
- Most már formában vagyok. Egy maximum két ütés és a padlón vagy. - erre el állt előllem én pedig leléptem.
Az utamat rögtön Sakura korterme felé vettem ahol a szüleit is megtaláltam ahogy reménykedtem.
- Sasuke. Köszönünk mindent amit tettél. - mondta Sakura apja.
- Nem kell! Ez volt a dolgom. Ugye meg kapták mind a két milliót?
- Igen megkaptuk itt van a …
- Nem kell. Tartsák meg.
- Megdolgoztál érte.
- De nem saját magamnak kerestem azt a pénzt. Ha kell még majd szerzek. - na igen máskor feketén bunyóból fogom szerezni, mert úgy gyorsabb.
- De akkor is...
- Lényegtelen. - ez után hátat fordítottam és elmentem.
Amit betettem a lábam a suliba Naruto ökle próbált fogadni zéró sikerrel, és már el is mentem mellette. Ezen mindenki ledöbbent. Ott a harc és nem megyek bele. Na igen nem akarok még egy ilyet elvállalni mint ez volt.
- Mi ez a gyáva megfutamodás? - nem vagy hálás, hogy megkímélem az életed?
- Ha akarod akkor a barátnőd után küldelek.
- Az a ribanc nem a barátnőm. - huh mi történt.
- Csak nem vége lett a nagy szerelemnek amiért te másfél milliós ajándékot vetettél velem, amit persze te adtál át. Akkor nem kérdeztem meg hogy kinek lesz, pedig ha megkérdeztem volna nem adtam volna oda neked.
- Honnan tudod?
- Feldühített és elloptam pár órára, majd este visszavittem neki, de vitatkoztunk, majd mikor ment volna a szüleiért akkor kiugrottam az ablakon. Ismerős egy része a sztorinak???
- Akkor ez...
- Igen ez történt valójában, de te nem bíztál meg benne. A helyedben nem próbálnám meg visszaszerezni, mert tuti le szedné a fejed, vagy ha megkímél akkor te kerülném ismét ilyen félreértett helyzetbe. Ez most már nem megoldható. Sajnálom haver. - és ezzel folytattam az utam.
- Sasuke. - szólt Tsunade.
- Sakura mikor jön ismételten?
- Nem tudom.
- Nem neki gyűjtöttél eddig pénzt?
- De, de mindet összeszedtem most már csak attól függ mikor ébred fel a rövid kómából.
- Rövid??
- Már csak pár hét lehet, míg a teste mindent feldolgoz, és míg regenerálódik a szervezete.
- Akkor gondolom bemész majd néhányszor hozzá.
- Isten mentsen. Nem akarok ott leni mikor fel kel és egyébként is most már semmi sem Ad okot arra hogy beszéljek vele.
- A nyaklánc sem?
- Honnan tud róla. Itachi mindent elmondott, majd Narutot is kikérdeztem róla.
- Alapos munka, de ha megbocsát nekem most órám van. - ezzel mentem is órára.
Ez a nyaklánc nem akar hagyni nyugodni. Valahogy ezt meg kell valahogy oldanom. Ha felkel bent kell lennem. Nem az után egy nappal. Basszus mikor fog felkelni? Ezt nagyon hamar le kell rendeznem. Sokáig gondolkodtam hogyan is oldjam meg míg végül úgy döntöttem hogy 10-től minden nap beugrom két percre. Csak nem akkor kel fel mikor éppen ott vagyok. Első két nap működött is, de 12-én felébredt akkor mikor beléptem.
- Látom rosszkor jöttem. Remélem most már felépülsz. - és ezzel meg is fordulok, de habozok az ajtónyitással.
- Elárulnád mi a francot keresel itt? - kérdi halkan semmit mondó hangon.
- Ha már voltam olyan kedves hogy kifizettem a műtéted, és az ittlétedet, akkor gondoltam megnézem mennyi haszna volt ennek. - és ezzel kinyitom az ajtót.
- És most hálásnak kéne lennem? - nem nem kell
- Nem kell hálásnak lenned, hiszen én döntöttem úgy hogy fizetek mindent. Ja és a nyakláncot tartsd csak meg nem kell a pénz. - pedig pont azért néztem be nap mint nap, hogy majd a pénzt elkérem, de most már nincs visszaút kimondtam.
- Felőlem... De egy kérésem azért lenne és nagyon örülnék ha meghallgatnád... - hát legyen.
- Figyelek. - becsukom az ajtót.
- Szerintem ez nem lesz nagy kérés bár már többször is elmondtam de eddig valamiért nagyon nem sikerült betartani. Pedig tényleg csak egy nagyon egyszerű kérés. Létszíves maradj ki az életemből, valljuk be eléggé elsikerült cseszned az eddigi ügyködéseiddel... - ha te tudnád hogy milyen szívesen kimaradnék én belőle, de valahogy ez soha nem jön össze.
- Ha te tudnád, hogy mennyire nem akartam eddig sem beleavatkozni, csakhogy ezt eddig valaki mindig elrontotta, és ezen gondolom tudod kit értek. - ha Tsunade nem lenne nem lenne ez a helyzet.
- Ezentúl úgysem rak minket egybe szóval mind egy nem? - bárcsak így lenne.
- Hát remélem igazad lesz, de van egy olyan érzésem, hogy ezentúl minden csak rosszabb lesz. - sajnos Tsunadét ismerve, csak még inkább össze akar majd minket rakni.
- Chh azt megnézem! - nem válaszoltam csupán kimentem.
Na igen elmentem és örültem hogy nem kell már vele foglalkoznom. A napom azzal folytatódott hogy a haverokkal járkáltunk és dumáltunk, na meg próbáltak csajozni, ami mellettem nekik nem megy. Más nap a suli is normális volt, és Naruto is, még délután dumálni is mentünk. Csak az utolsó pillanatban vettem észre hova is kerültünk. A kórházba. Sakura barátai gyorsan közre fognak és elkezdenek a kórterem felé ráncigálni.
- Engedjetek el. Nem fogok bemenni!
- De neked be kell menned ha te nem vagy, most nem tudnánk bejönni Sakurához.
- Ha én nem lennék nem kellene bemennetek hozzá, és ez is egy ok amiért nem akarok benni.
- Neked akkor is be kell menned. - és még jobban ráncigálnak. 10 vs 1 nem nehéz.
- Mondom hogy nem akarok bemenni – de azért még tolnak befelé.
- Neked bent a helyed! - nekem aztán nincs.
- Sziasztok hát ti? - kérdez rá Sakura.
- Jöttünk meglátogatni. - szolt oda Naruto aki még mindig megpróbál befelé tolni, míg a többiek körülállják Sakurát.
- Engem meg hoztak magukkal de hogy mi a halálomnak.
- Hát hogy lássa Sakura ki mentette meg.
- És azt is hogy ki juttatta ide
- Ugorjunk, valaki eltűnés hozni a tanulni valót? - ez meglepett.
- Jaj látom felkészültetek. - lassan megpróbálok kiszökni.
- Sasuke itt maradsz! - hirtelen Sakurán kívül mindenki rám kiált mikor az ajtóban állok.
- Álmotokban! - vágja rá helyettem.
- Látjátok én szóltam. - és mennék, de olyanba botlok aki miatt inkább maradok. - Bocsi Sakura, de ha Ita van akkor inkább maradok. - sajnos.
- Akkor húzd meg magad.... - Itachi ezt mégis mivel érdemeltem ki mond?
- Gondoltam megnézem hogy hogy vagy, ha már ezért az öcsikém napi 21 órát dolgozott, hogy saját maga által kereste pénzel fizesse ki a kis műtétet, és az ittléted. - na igen egyik az hogy nem feketén szerzett pénzel a másik pedig hogy erről nem kellett volna tudnia.
- Őszintén? Akkor is egy állat marad, aki nyugodtan ronthatja máshol is a levegőt! - félig meddig egyet is értek.
- Csak azt a 2-3 órát amit aludt nem töltötte munkával. - közli Naruto amitől egykét lány teljesen ledöbben egy pedig majdnem elájul.
- Tényleg nagyon kössz előbb még soha nem látott mértékben sikerült elbasznod az életem azt se bántam volna ha éppen egy meccs alatt döglesz meg! - pont ezt vártam.
- Látjátok mért nem akartam jönni. Én mondtam hogy gyorsabban gyógyul ha nem vagyok a közelében, és nem véletlenül. - na igen néha nem vagyok messze a támadástól.
- Látod vannak még értelmes ötleteid és most csá!
- Ita mi mosat lépünk. Dolgunk van.
- Mégis mi?
- Majd elmondom útközben.
- Hol is van az a kis liba aki nem tudta kinek a volt pasiával szórakozzon? - ennél jobb nem is lehetne, vagy mégis?
- Szia Ino vissza nőtt már a körmöd? Mert ha igen szívesen letépem újra.... - ezt is nekem kell megoldanom.
- Hé Ino, szerintem jobb ha nem szórakozol Sakurával, mert így is visszajuttat a kis szobába amiben múltkor voltál, csak most nem lesz olyan kegyes.
- Ez a kis liba engem? Fel sem tud kelni.
- Vagy csak nem akarok de ne félj így is porrá verlek csak éppen szájkaratéban – és képes lenne rá.
- Te engem? Ugyan nehogy azt hidd, hogy vagy valaki. A végén még rájössz hogy egy kis senki vagy aki körül csak azért vannak, mert itt vagy. Amint kikerülsz egy magányos kis k*va leszel. - ez lehet ütni fog.
- Drágám ha én magányos kurva leszek akkor árul már el te hova süllyedt? Már ha van ennél lejjebb....
- Látom felvágták a nyelved. Nem tudod hogy kihez beszélsz r*banc. Elérhetem hogy az egész életedet itt éld le te kis nyomorék. - egy gerinc műtét után ezt nem kellett volna.
- Igen és mégis mit tudnál tenni ennek érdekében vagy várj csak nem vagyok kíváncsi rá hány embernek nyitnád szét a lábad kösz... - hát egynek sem ha már nekem sem tette.
- Ezért kinyírlak. - neki támadna Sakurának, viszont egy szép kis ellenállásba ütközik.
- Úgy látom hogy itt mindennek én vetek véget most ami Sakurának rossz lehet. - kapom el Inot a hajánál fogva és húzom ki a kórteremből.
- Ez most megen mié´ segített?
- Ne szokj hozzá!
- A te segítségedhez? Na ne nevettess, előbb kérem a hóhért… - tudtam hogy nem tudja csak úgy magában megköszönni, hogy nem hagyom, hogy lecsukják.
Innentől kezdve remek volt minden. Egy este egy csaj. Semmi balhé. Remek hetem volt, de sajnos vége lett. Tsunade megint elkért Sakura osztályába táncolni. Remélem még nem jött ki.
- Te meg már megint mit keresel itt? - Várjunk minek is szólok be? Na nem baj akkor is irritál!
- Tsunade miatt még mindig itt vagyok. - na igen nem hagy békén.
- Chh.... - vissza tudtam magát fogni Tsunade érkezéséig.
- Gyerekek párokba! Lássuk ki mit tud már. - na ezen lesz mit nevetni. Basszus Már leesett mért vagyok itt megint, hogy nekem nem lehet egyszer sem szerencsém. Ismét Sakurával kell táncolnom valószínűleg.
- Sakura ennyit ki kell bírni. Remélem menni fog. - na igen ennyi idő remélem nem megterhelő.
- Én is remélem... - fintorog, de azért jön táncolni. Remélem nem lesz semmi gond. Nem akarom kinyírni.
- Csak hagyd, hogy vezesselek, és akkor gyorsan vége lesz. - na igen akkor elég hamar vége lesz.
- Ha nem pofáznál annyit talán még előbb túllehetünk rajta. - nem ígérek semmit.
Lassan mindenki elkezdett táncolni. Persze szépen vittem bele mindenki számára ismeretlen mozdulatokat, de az kit érdekel. Tsunade azt mondta mutassuk meg mit tudunk, hát megteszem. Sakura nagyjából hagyta hogy vezessem, bár volt benne egy kis merevség, az utálatból kifolyólag. Na igen ez egy elég súlyos dolog. Végig mentünk néhány táncon majd Tsunade megállította a zenét.
- Nem akartok táncversenyen indulni? Ugyan merev a táncoltok, de remek pár lennétek. - lenne a halál. Soha nem fogok én Sakurával versenypárt alkotni.
- A csillagokat ne hozzam le az égről? - Vágja oda Tsunade ötletére...
- Kivételesen egyet értek Sakurával. Mi soha nem fogunk együtt táncolni táncversenyen Csoda hogy ezt túl éljük, nem hogy egy versenyfelkészülést, és a versenyt. Ha talál nekem egy normális partnert akkor szívesen indulok de Sakurával soha! - és ez így is lesz.
- Nem érdekel ez az enyhe kis kifogás. Ha nem tudsz felmutatni értelmes indokot akkor indulni fogtok. - fog a halál.
- Én felhozok egyet! Ha azt akarja, hogy egy nappal a bemutató előtt a sztárja egy kötélen lógjon le egy felhőkarcoló legtetejéről ahol a gravitáció miatt azonnal megfullad akkor indítja. És amúgy is van magának jobb női tanítványa nálam, és még egy zárásnak mikor ide jelentkeztem nem táncra jöttem ezt maga is tudja, szóval nem indíthat versenyen! - tudnék ellenkezni az elsővel de oké.
- Az első hogy ilyen esetben nem Sauske lógna, aminek bizonyítékát már láthattuk sajnos. Ami a tanítványt illeti igaz, de mire Sasuke velük összerakja a táncot addigra, hogy is fejezzem ki, lesz fontosabb dolguk a sulinál és a versenyzésnél, és egyébként is, ha látnátok hogy mennyire szinkronban vagytok tánc közben akkor nem ellenkeznétek, és az hogy nem táncra jöttél még nem jelent semmit. - na ez a visszavágás már szép.
- Akkor sem! Amúgy nagyon nem érdekel mennyi idő, és igenis jelent valamit még ha magának sokat nem is nekem igen, jah és a nevezéseket egyénileg is visszalehet mondani, szóval ha nem azon akarja magát kapni, hogy a versenyző visszamondta maga meg hoppon marad akkor engem már most ejthet! - szép.
- Ebben Sakurának ismét igaza van. Ha még jelöl is akár az nap is visszamondhatja ha akarja, így nincs esélye rávenni Sakurát, vagy engem a táncra.
- És ha azt mondom hogy a fődíj 65 millió?? - na ne ez oda akar minket nevezni? Az- az lehetetlen oda ilyen hamar... Csak végzősök indulhattak idáig ezen a világversenyen, ha indulok rajta már az magában minden, de ha nyerek akkor...
- Én indulok, de csak mással. És mielőtt bárki vádol nem a pénz vonzott, hanem az hogy tudom melyik versenyről van szó. - és ide csak ő nevezhet minket.
- Kösz annyit egy hét alatt összeszedek... - Sakura meg kell tanulnod hazudni.
- Ezt nevezed hazugságnak? Apád egy fillért nem ad senkinek a pénzből amit megkeres, főleg nem neked Sakura. Meg akarsz szabadulni Sasukétól? Ha megnyeritek többé még látni sem fogod. - az remek lenne.
- Apám nem ad csak akkor ha kell de én nem vagyok egy pénzsóvár szajha jah és még valami, akár az életét is felajánlhatja akkor sem fogok EZZEL együtt indulni... Nincs kedvem egy életre idegroncsnak lenni köszönöm!- ebben igaza van.
- Ha talált nekem egy normális partnert akkor szóljon.
- Vagy ő vagy senki. - kösz.
Lassan átmentem a termünkbe órára. A második órán végig azon gondolkoztam, vajon megérné e, és arra jutottam, hogy sajnos nagyon is megérné.
- Naruto most olyat kérek tőled amire ha máskor is meg akarlak kérni akkor behúzol nekem egy akkorát amekkorát csak tudsz.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Ha akarod most is megteszem. - kösz
- Csak legközelebb kell. Először lemondom hogy miért is kell mert ha nem mondom el akkor tényleg behúzol egyet. - 2 perc alatt elregéltem neki, de látom hogy a felét sem értette meg. Remélem a lényeget felfogta.
- Akkor van ez a nem tudom milyen verseny, és muszáj Sakurával indulnod?
- Igen. - hál istennek.
- De mért nem tudod megoldani nélküle?
- Mert ide CSAK Tsunade ajánlásával tudok bejutni, de ő csak akkor ajánl be, ha Sakurával indulok. Na akkor had halljam, hogyan vegyem rá valamire Sakurát.
- Hát... Rendben. Az egyik módszer a fogadás aminek nem tud ellenállni, vagy ott van még a visszautasíthatatlan ajánlat. Nem hiszem hogy tudnál neki ilyet mondani, bár rólad van szó.
- Nagyon is tudom mi lenne számára visszautasíthatatlan ajánlat. - hát akkor nyeljünk le mindent, és induljunk, de csak holnap, mert ma már a közelébe nem megyek.
A napom eseménytelen volt, kivéve az éjszakát, amire megint találtam egy partnert. Élveztem az éjszakát, majd haza ugrottam, hogy lezuhanyozzam, és összeszedjek mindent ami kell. Ez után már mehettem is. Elég sok menetet lenyomtam a csajjal. Többet bírt mint vártam volna. Lassan beértem a suliba, és várhattam, hogy mikor érkezik meg. Lenyelem minden büszkeségem és előállok egy meglepő ajánlattal. Remélem elég lesz ez neki. Öt perccel óra előtt be is ért
- Sakura, azt a kis időt ami óra előtt van, azt rám szánnád. Nincs túl sok kedvem hozzá, de van egy ajánlatom. - túl őszinte.
- Mit akarsz?
- Az ajánlatom az lenne, hogy ha indulsz velem a versenyen, akkor soha többé nem látsz, mondjon bárki bármit, és ha ennek fejében még netalántán nyerünk is, akkor kérhetsz tőlem szó szerint bármit, úgy kifoszthatsz, megszégyeníthetsz ahogy csak akarsz. Ellenkezni sem fogok, csak ha kiszabod, hogy némi ellenkezést mutassak, hogy élvezetesebb legyen neked. Hidd el ez az ajánlat nem könnyű nekem.
- Kérdésem lehet?... Sasuke te beverted a fejed? Mert ha igen akkor ne ide gyere mutogatni, hogy amúgy is hülye vagy, amúgy a válasz nem. - tudtam.
- Látom nincs meg benned sem a bátorság, sem az a vágy hogy ennyire egyszerűen megszabadulj tőlem, de akkor tegyünk rá egy lapáttal. Ha a mai nap folyamán nem tudlak rávenni elintézem, hogy a következő három évben a lehető legtöbb időd velem kelljen töltened. - már most ráz tőle a hideg, de ha nem teszi meg akkor lesz bennem annyi hogy megtegyem.
- Nem tom melyikünknek lesz nagyobb szopacs, amúgy is nekem pofázol bátorságról? Hát elmehetsz ám a büdös p*csába... - nem tudod kivel húztál ujjat.
- Hidd el neked lesz rosszabb, és hidd el, az első hónapot sem fogod kibírni belőle. Még nem ismerted meg azt az oldalam amivel én három évig megkeserítem majd minden egyes perced, ha nem vállalod el. Hidd el én még élvezni is fogom. - nem tudod mire vagyok képes akkor ha valaki miatt nem érhetem el egy célom. Hidd el, a kínzást, és a halált is jobban szeretnéd élvezni, mint az én kis három éves tervemet.
- Most féljek tőled? Tudod egy darabig tényleg féltem, aztán rájöttem, hogy hülyeség, és ha most megbocsájtasz, lassan elkezdődik az óra.. - én élvezni fogom, de garantálom hogy te nem.
- Akkor még nem tudtad hogy ilyenkor mire vagyok képes. - talán már az első héten könyörögni fog, hogy had indulhasson velem a táncon. Ez jobban be fog válni mint bármelyik kínzás.
- Csak, hogy tudd ha ráakarsz venni, hogy veled induljak akkor ne fenyegess és felesleges öngólokat se akarj adni magadnak mert egy olyan szánalmas kérésre még akkor sem fogom elfogadni, ha egy negyvenötöst nyomsz a halántékomhoz... - hidd el tudom, de gondoltam a kettő együtt használ.
Bejött Tsunade és elkezdődött az óra. Végig másképpen vezettem Sakurát, mint eddig had kavarodjon csak bele. Ez csak egy kis szórakozás nekem, a kis trükjeim előtt, amik majd megkeserítik az életét. Többször is majdnem elesett, és rengetegszer mást lépett mint kellett volna. Elég nevetséges volt. Ekkor láttam meg Tsunade arckifejezését. Csak nem segíteni fog a kis tervemben?? Ez sokat fog nekem könnyíteni. Lassacskán csak magától is alakul a kis tervem. Az óra végéig Tsunade egy szót sem szólt, majd mikor Sakura már azt hitte elindulhat:
- Sakura, Sasuke veletek beszédem van. - hív mind a kettőnket.
- Nekem is sok mindenkivel beszélnem kéne mégse teszem, magával se fogom...
- A helyedben most mennék. - igen most tudod meg mennyit segít nekem Tsunade.
- Volt beszólni?
- Gyertek, és ne veszekedjetek. - Tsunade általános csoportterápiája következik.
- Mondom, hogy hagyjon békén.. - erre elindul kifelé. Sajnos ilyet Tsunade nem hagy.
- Ha jól hallottam az igazgatónő hivatott, téged Sakura. - mondja Kakashi aki éppen Tsunade előtt áll. Oh hát már mindenki segít?
- Hányan vagytok még? - Kérdi halkabban majd normál hangerőn megszólal - Mondhatja hallgatom..
- Először gyertek velem, nem itt kellene megbeszélni. - el is indulunk. Tsunade Sakura én és Kakashi sorrendben. Végül oda is értünk egy kisebb „szobához”.
- Először mennyetek be ti! - remek.
- Már minek? - ne vitatkozz csak csináld.
- Ne kérdezz csak menny be! - kicsit ingerült Tsunade. Ez után bemegyünk és már hallom is a csukódó ajtót, amit a záródó ajtó hangja követ. Győzelem!
- A jó kurva... - üvöltözhetsz nyugodtan senki sem hallja.
- Felesleges ez a 8 m2-es kis szoba hangszigetelt. - na igen itt senki sem hallja majd mi van itt, és látni sem.
- Nézzük a jó oldalát úgyse akartam ma tanulni.. - leheveredik az általa kiválasztott sarokba.
- Az lehet hogy nem baj, viszont velem vagy egy helyen, és akkor el is kezdem az én kis tervecskémet. - fel készültem minden reakcióra már előre. Nem tudsz meglepni. Hirtelen a hajánál fogva felemelem, és elkezdem megjátszani, hogy meg akarom erőszakolni. Ez jó lesz.
Nem nagyon foglalkozott vele csak bele mélyesztette körmeit abba a kezembe amivel megtartottam, leesett, majd az egyik térdhajlatomat támadta aminek a hatására elestem. Nem foglalkoztam nagyon vele, rögtön fejbe kaptam majd a két kezemet használva, egy fél hátra szaltóval guggoló pozícióba kerültem, majd elő kaptam egy kis fertőtlenítő szert és lekezeltem a kezem. Mi van nem gondoltad volna? Mindenre felkészültem. MINDENRE!
- Tudod mit ha nagyon azt akarod, hogy induljak veled fejtsd meg a következőt: Ha nem fenyegetéssel és nem szánalmas fel ajánlkozásokkal és főleg nem ezzel, akkor hogyan tudnál rábírni?
- Nem érdekel, hogy mivel tudnálak még rávenni. Tudod, ez így élvezetesebb lesz a végén, nekem legalábbis. Hihetsz bármit hogy akarok csinálni, nem tudod majd hogy mit is tervezek éppen. - kit érdekel az ő megoldása. Volt egy nagyon egyszerű út, és egy nagyon nehéz, ő a másodikat választotta, és csak az elsőre térhet vissza. Más elágazás nincs!
- Akkor inkább kibírom a három évet. - nem hiszem.
- Sok sikert hozzá. Hamarabb fogod felakasztani magad, mint hogy eljönne a verseny napja. - én teszek róla, hogy így legyen.
- Végrendeletbe megírom, hogy a temetés költségeit te állod.
- Akkor elhamvasztalak, és szétszórlak a házatok kertjében. - nem rossz ötlet.
- Hmm legalább lesz valami a virágok alatt, amúgy ahelyett, hogy engem próbálsz úgymond szóban kinyírni, kezdhetnéd puhíttani Tsunade szívét, hogy engedjen más partnerrel
- Abban mi lenne az élvezet? - hidd el a te szenvedésed sokkal jobb lesz nekem mint az hogy Tsunadével szórakozzak, és ha sikerülne is csak egy pancsert kapnék, akivel örülhetek ha utolsó helyezett leszek, mert még azt is el tudom képzelni hogy kidobnak onnan a szörnyű táncunk miatt.
- Azt neked kell megtalálnod, de egyvalamit nem értek, miért pont nekem kéne mennem veled? Most őszintén a homár hozzám képest a táncparkett ördöge...
- Ha én vezetlek akkor van némi tudásod, és Tsunade meglátott valamit. Nem tudom mit láthatott meg egy egyébként falábú csajban, de ha neki tetszett akkor legalább egy bíra a kezünkben lesz, és nem azért mert Tsunade vagy bármilyen rokona a zsűriben lenne.
- Nagyon jó, tényleg de egyenlőre amíg ki nem találod mit akarok addig nyugodtan beszélhetsz egyes számba. Mert amíg nem csinálod meg amit akarok addig azt csinálsz velem amit akarsz hidd el engem nem fog érdekelni. - ez nem hiszem hogy így lenne.
- Nem kapsz semmit amit kérsz, de ha már ezt így kijelentetted... - és most fogok igazán szórakozni.
- Nem halnál bele, és még az egód se sértené de te tudod. - nem is tudod, hogy így mennyivel szórakoztatóbb. Megint felkapom, a hajánál fogva de mikor ismét felnyúlna a karomhoz akkor a nálam lévő kötszerrel összekötöztem a két kezét.
- Próbálhatod széttépni, de ezt még két két sportautó sem tudja elszakítani, ha padlógázzal mennek két különböző irányba. - nem véletlenül ilyet hoztam.
- Na és most? Meg erőszakolsz? Olyan pert varrok a nyakadba, hogy abból ki nem lábalsz... - ez azt hiszi pazarolnám magam ilyen kis senkikre mint ő.
- Szerintem nekem lesz jobb ügyvédem. - kicsit játszunk, majd hagyjuk had fusson.
- Tőlem aztán. - szépen meg akart rúgni, csak nem tudta szegényke hogy van egy kis
- Hahaha. Ez szép volt, és látom acél térdeid vannak. Észre sem vetted hogy mit térdelsz. Tudod, ha az ember ilyenre készül alapvető hogy bevédi a sebezhető pontjait. És ez nem olyan ócska mint amit mások megvehetnek, ezt én gyártattam le.
- Oké, viszont elengedtél, és ha még egyszer a hajamhoz nyúlsz leszedem a kezed.. - és azt hogy tervezed.
- Lássuk csak. A kezed meg van kötözve, a lábadtól védve vagyok, és még te diktálod a feltételeket? Azt hiszem ez így nem éppen a helyzetnek megfelelő gondolkodás, de ha annyira szeretnéd rendben. - Elkapom a kezét. És annál fogva szorítom a falhoz, míg a másikkal a pólója alá nyúlok, és a hasát simítom. Mit reagálsz? Hidd el szórakozom egy darabig, mire leállok.
- Azért csak békén hagyod a hajam. Amúgy megmondtam azt csinálsz amit akarsz ha azt hiszed, hogy ezzel előrébb jutsz akkor hajrá, de majd szólj nekem is ha rájöttél, hogy nincs értelme. - lesz értelme, csak várj egy kicsit. Lassan lehúzom róla a felsőt amennyire tudom, és a melltartót is leszedem róla. Lássuk mennyire fogsz ennek örülni? Elkezdem egyik kezemmel a mellét fogdosni, majd egy rövid ideig nyalogattam is.
- Ha tudnád hogy mennyire megleptél. Azt ne mond hogy Naruto ennyire fatökű volt, és hozzád sem ért.
- Befejezted? - értem.
- Tehát eltaláltam. Akkor van esély arra is hogy még szűz vagy. - és még válasz előtt elindulok a kezemmel lefelé, megbizonyosodni arról hogy igazam van e.
- Álmodozz csak.... - és nem hazudik ugyan rég lehetett, de már nem szűz.
- És az elmúlt legalább fél évben nem hiányoltad? Szakértő vagyok az ilyenekben, azért tudom nagyjából meghatározói mikor is lehetett az utolsó alkalom. - na igen ehhez nem kell sok tudás, csak tapasztalat az ágyban. Miközben választ várok elkezdem ujjazni, és nyalogatni a melleit.
- Közöd? - már nem vagy messze. Mindjárt megvagyok, és akkor csak úgy félredoblak. Ez egy gyenge kis első lépés.
- Igazad van. Most erre a helyzetre kell koncentrálnom. - Még egy darabig nyalogattam a melleit, majd a nyakát csókolgattam, amitől majdnem kirázott a hideg. Közel vagyok az önuralmam elvesztéséhez, de segít az a tény hogy éppen Sakura van velem szemben most.
- Hé nem csak te undorodsz szóval nyugodtan abbahagyhatod... - vigyázni kell.
- Ugyan, csak próbálom megtartani az önuralmat, hogy ne most azonnal csináljam, hanem csak akkor mikor végre felkészültél rá. - és ezzel olyanra vetemedtem amit soha nem felejtek el, bár ő sem. MEGCSÓKOLTAM. Na igen már most vetném a keresztet a síromra, mert más helyzetben már öngyilkos lettem volna, de a szükség törvényt bont. Direkt vadul csókoltam, hogy hihetőbb legyen. Mint a csókkal való átverés mestere, ez nem volt nehéz.
- CSEZD MEG! - megpróbál tökön rúgni, de nem sikerül neki. Csak nem sikerült az átverésem?
- Tudod hogy kapálózhatsz ahogy akarsz az nem változtat semmi. - és visszatértem a melleihez. Az ujjazásnak lassan célba kell majd érnie, de remélem még előtte sikerül elvesztenie az önuralmát, bár ha nem akkor folytatom a kis játékom.
- Dögölj meg... - ez rám nem hat. Folytatom, majd beugrik valami.
- Csak nem még egy csókot szeretnél? - térek ismét a nyakához, és csókolgatom. Na mi lesz a reakciód? Remélem élvezni fogom. Ami meglepett hogy szótlanul tűrte. Nem rossz. Na lássuk mit tudok még csinálni? Szépen kivettem az ujjaim a pinájából, és elkezdtem kigombolni a nadrágját. Letérdeltem, és a kezét oldalt tartva nyomtam mg a falhoz, és így az egyik lábát fogtam le, míg a másikat felemeltem a szabad kezemmel, és elkezdtem nyalogatni a pináját. Lássuk meddig bírod még.
- Hagyd abba!! - tehát már nem vagy messze. Először elélvezni fog, de azután nemsokkal megadja majd magát nekem. Folytattam egészen addig míg meg nem jött az orgazmusa. Felálltam, és lenyaltam a számról a rákerült nedveket. Fogod még bírni egy darabig. A szabad kezem az egyik mellére tapasztottam, és fogdostam míg a számmal a másik mellét szívogattam, majd a kezemet visszacsúsztattam a pinájába.
- Nyugodtan szólj, ha már több kell. Szívesen megadom. - és kezdem csókolgatni a nyakát majd onnan majdnem az ajkaiig, majd szépen vissza.
- Már mondtam, hogy abba is hagyhatod... - erős, nem akar megtörni, de meg fog ezt garantálom. Addig folytatom ameddig meg nem törik az akarata, és akkor csak úgy félredobom.
- Rossz válasz. - és megadom neki a büntetését. Vadulni kezdem csókolom. Én már hozzászoktam a gondolathoz, de ő még nem.
- Ne merj még egyszer megcsókolni!!! - ellenkezz csak. Addig csinálom ameddig ellenkezel.
- Rajtad áll meddig folytatom így. - és folytattam azt amit az előbb a csók kedvéért félbeszakítottam. Így sajnos nem haladok eléggé. Mi lenne az ami végre rávenne arra hogy feladd?? Abbahagyom az ujjazást, és elkezdem simítani a testét, hogy megtaláljam azt a pontot, amihez ha hozzáérek kirázza a hideg. Az jelezné nekem végre, hogy ha erre akciózol akkor sikered lesz. Sehol sem találtam, és ez zavart, de nem foglalkozhattam vele mivel a végén még ezért vesztem el a fejem. Lassanként visszamegyek nyalogatni a hunciját. Miközben simítom a hasát, és húzogatom a mellbimbóit, sem pozitív sem negatív válasz nincs. Mikor ismét elélvez, egy pillanatra bennem volt az hogy vége a szórakozásnak, és jöhet a játék. Ekkor gyorsan felkeltem és elengedte. FRANCBA! Hogy bírhatja tovább mint én? - El sem hiszem hogy te bírtad tovább. Tudod, hogy mennyire voltam attól a ponttól hogy elkezdjem? Ha nem kapok rögtön észbe már... - hogy lehet ekkora szerencséje? Hátrébb megyek néhány lépést, és bekötöm a sérült kezem ugyanis azt eddig még nem tettem meg.
- Elengednél? - nem hiszem el.
- Várj egy kicsit. Mindjárt megcsinálom. - legközelebb véged lesz. Ahogy végeztem a saját kezem bekötésével felvettem a földről Sakura melltartóját, amit igazából nem tudom mikor vettem le.
- Vissza adod?
- Rád adom! - és már mentem is hogy vissza adjam rá, ha már én vettem le.
- MI VAN? - nem voltam elég világos?
- Ha le én vettem, akkor biztonságosabb ha vissza is én teszem. - és már előtte is vagyok hogy ráadjam. Rá is adtam, majd visszahúztam rá a felsőjét. Ez után már el is foglaltam a saját kis sarkam, ahol újra kezdtem gondolni hogyan, és mit csináljak. Nem értem. Ő több mint fél éve volt utoljára férfival, én viszont tegnap este voltam nővel. Hogyan bírta ki? A tegnap este folyamán legalább 40 menetet lenyomtam, és még így sem tudtam megoldani, hogy láthatóan vágyakozzon utánam. Pont ezt akarja. Szépen álljunk fel, és találjunk ki valami hatásosabbat miközben szuggeráljuk a tekintetünkkel. Csak hogy ne legyen olyan nyugodt.
- Hé nem tod mikor lesznek olyan kedvesek kiengedni? A táskám még mindig az öltözőbe sínylődik ahol egy csomó mindent kilophatnak belőle.. Jah és mondjuk ha már mindenre felkészültél akkor adhatsz egy bicskát vagy egy kést. - ahhoz kést?
- Nyugalom a táskádat nem kell féltened, ugyanis Tsunade biztos a szekrényedbe juttatta. Azt hogy mikor engednek ki nem tudom, ezt Tsunade dönti el. Attól függ mit lát jónak. Kést pedig nem hoztam, mivel azzal te veszélyes lennél, és egyébként is nincs olyan kés amivel azt elvágnád, viszont talán hamarosan leveszem rólad.
- Oké akkor az a hamarosan elmúlt leveheted... - na persze.
- Viseld el még egy darabig. Én sem nyertem neked sem szabad mindig nyerned. - na igen ha nekem nem sikerült, akkor neked mért tegyek meg valamit?
- Köcsög vagy, tudtál róla? Mondjuk minek is mondom egy ilyen állatnak, de csak, hogy tudd még ha lettem is volna olyan hülye állat, hogy megsajnáljalak és mondjuk indulnék veled a versenyen, azt az esélyed az előbbi akcióddal tökéletesen elbasztad szóval most már tényleg nem kell nagyon erőlködnöd. - Mondja halvány nyertes mosollyal. Azt hiszi nyert. Ez vicces.
- Látom azt hiszed sikerült győznöd, de ez volt a leggyengébb próbálkozásom csupán. Még ezer más dolog van amivel elérhetem vagy a szenvedésed, vagy hogy indulj a versenyen. Valamelyik célom el fogom érni, és hidd el, e versenynek sokkal jobban örülnél, mint a három évnyi szenvedésnek, és... - ekkor hallom hogy nyílik egy ajtó, de nem a bejárati. Mi nyílt ki?
- Állok elébe! - kit érdekel, arra vagyok kíváncsi mi nyílt ki ugyanis veled ellentétbe nem látok be a két ajtón. Ahogy benézek látok egy konyhát, kések és villák nélkül, és egy fűrdőszobát.
- Itt leszünk egy pár napig.
- Na bazd meg, ez már személyi szabadság jog sértés nem? - és a dühét összeszedve kirúgta az ajtót a helyéről. Ez olyan volt mint amilyen én voltam mikor összevertem.
- Várj! A kezeidre szükséged lesz. Most már hogy a feszültséged levezetted gond sem lehet belőle. - bár azért teljesen figyelni fogom minden mozdulatát.
- Na végre. - felém nyújtja a kezét, én pedig kikötözöm.
- Tsunadéhoz vagy inkább eltűnsz? - Tsunadéhoz fog menni.
- Holnap fogok menni de akkor már perrel. De mivel te úgyis oda mész mond meg neki, hogy hazamentem. - benne vagyok.
- Elintézve. Ja és akkor hátul menny ki, mert tuti elől fog várni. A tornacsarnoknál kimész és ott kimész a kerítésen vagy a tornacsarnoktól balra megkeresed a nyitott ajtót. Sok sikert hogy ne ütközz tanárba.
- Csá! - és ezzel már rohant is.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Hát te meg mi a jó büdös francért nézel ki így? - nem látod?
- Nem látod? - mondom megszokottnál fagyosabb hangon
- Hát nem tom vak még szerintem nem lettem, de akkor máshogy kérdezem, miért balfaszkodsz itt? - hát ez egyszerű
- Feszültség levezetésnek nem rossz. - állok egy másik szikla elé, és ütök bele egy akkorát, hogy az majdnem darabokra szakad, bár ezt 7-8 csontom is bánja a kezemben.
- Hát szívemszerint nem bánnám, ha lerohadna a karod de fejezzed már be olyan vagy mint egy kisgyerek aki azért rombolja szét a másik kölök homokvárát mert azé jobb lett... - kösz
- És szerinted a te véleményed érdekel engem? - mondom egyre fagyosabban, majd felé fordulok, és oldalról vágok egy hatalmasat a sziklába ami kavicsokra törik szét.
- Nem kértem, hogy érdekeljen viszont ha nem hallgatsz a szép szóra akkor dögölj meg tudd nekem nem fogsz hiányozni...
- Szerinted ezt nem tudtam eddig is? - ezt már olyan fagyosan mondom, hogy már majdnem engem ráz ki a hideg. Mért bírsz mindent tovább mint én? Mért kerülsz el mindet? Hogy fuccsol be minden, amit kitalálok. Más már könyörögne, legyen bármilyen erős is az akarata de te...
- Nah jó ne játszd a gyereket, vagy nyalókával csalogassalak el a kórházig ahol remélhetőleg az agyad is rendbe teszik?
- Nekem nem kell kórház. Rendbe teszem a törött csontokat az ujjamban, lefertőtlenítem a kezemet, és a lábamat, majd még körbe is tekerem fáslival, és akkor már minden rendben is lesz. - még fagyosabb vagyok. Hogy mondhatom ezt ennyire fagyosan? Meglepődők magamon, és egyre fagyosabb leszek. Talán már ere is kihat az a rengeteg feszültség amit sikerült Sakurának hála összegyűjtenem?
- Na látom találékony gyerek vagy te, akkor én mennék is, a bátyád majd csak elhúz egy dokihoz, főleg ha szólok neki, és mivel azt nem akarod ezért tűnés ha nem is a kórházba de legalább haza rendbe tenni magad. - bocs de jól megvagyok.
- Kösz de azt még egy pár órán át kihagynám. - állok a következő sziklához, megrúgom és darabokra szakad. Kicsit fáj a lábam, pedig eddig meg sem éreztem. Mi lett a lábammal? Nem akarom megnézni valamiért.
- Nah ezt már kurva nehéz élessz befáslizni, de tudod mit, Kezdem élvezni csinálj amit akarsz végül is megérdemled... - végül is csak egy nyílt törésről van szó
- Nyugodj meg ezt is megoldom. - leülök, és visszateszem a csontot a helyére, a nélkül hogy bármilyen hangot, vagy mimikai jelet adnék a fájdalomról, majd elszorítottam, hogy ne vérezzen tovább, ez után jöhetett a fertőtlenítés. Ha a bőr eléggé helyreáll, akkor szépen be is gipszelem magamnak, addig viszont csak sínbe tettem. Na ez hogy tetszik. Én ellátom magam. Rutinom van minden téren.
- Lehetetlen egy alak vagy...- hirtelen megszólal a telefonja, majd beszél egy rövid ideig. - Nah ha már ennyire eltudod látni magad akkor szevasz!
Ez után várakoztam egy darabig, majd mikor már nem tudtam tovább várni fél kézzel zúztam a sziklákat.
- Szeva.
- Közöld szépen Tsunadéval, hogy neked nincs közöd a jelenlegi állapotomhoz, és akkor mehetünk is.
- Az nem lesz olyan könnyű Sasuke. - köszönöm Tsunade.
- Miért valami különleges van rajta? Nem tudom nem veszek észre semmi nem ráillőt...
- Látja?
- Sasuke csönd!
- Nem! Maga szerint van bárki aki a jelenlegi állapotomban kátr tudna bennem tenni rajtam kívül? NEM! Ugye jól tudom?
- Mondtam valamit Sasuke! Ha az igazgató mondja hogy maradj csöndbe akkor csináld is azt! Na Sakura akkor, tettél kárt Sasukéban? - csak az önbecsülésemben thetett volna kárt, de abban sem tett, csak feltöltött egy kevés feszültséggel, ami még mindig bennem van, tehát hamarosan Tsunade is a kórházban köt ki.
- Nos már mondtam, hogy semmi közöm ahhoz ahogy kinéz van nekem jobb dolgom is mint a hülyékkel foglalkozni, foglalkoznak azok magukkal is. - köszönöm, még akkor is ha sértő szavakat is használtál.
- Látja! Bár a megfogalmazás nem volt a legjobb, de megtudhatta belőle hogy Sakurának nincs köze hozzá megnyugodott végre?
- Csönd Sasuke!!! - már nem vagyok messze a kórházba küldéstől Tsunade.
- Nem mond hülyeséget, szóval? Miért is enegem gyanusít? Egyéb indokok alapján, persze...
- Ki más tudna kárt tenni Sasukéban? - mondjuk én?
- Szerintem már elégszer kiderült, hogy én nem... - köszönöm.
- Szerintem pedig te voltál, csak Sasuke is véd, és te is véded Magad. - szőke.
- Nem képes felfogni, hogy ezt én csináltam? - NEM!!!!!!!!
- Egy olyan helyzetet mondjon amikor ez az állat megvédett, eddig tök jó napom volt nem kérem elrontani, szóval gyanúsítgasson mást. Jó belevalóm én is így megakartam verni de sajnos megelőztek, többet én sem tudok! - csend!!!!!!!! Erre Tsunade idegesen elmegy.
- Remélem sokára találkozunk. - és ismét lelépek.