Hát volt egy kisebb tévedésem a következő nap nem keltem fel, csak azt követően hajnali 3-kor. Na igen, szép volt a keverék mértéke. Nem gond, felébredve elkezdtem edzeni, na igen terápiához megvan minden még az alacsony párhuzamos korlát is tökéletesen beállítva, bár az orvosok szerint korai lenne kezdjünk neki. Nem tudom mennyi ideig szórakoztam rajta de az először a szobába érkező nővér teljesen KO lett attól amit csináltam. Na igen akkor már kezdődik a munkaidejük. Akkor hajrá, miután a nővér fel tudott kelni hívta az orvos az lehordott mindennek aztán kezdtük is a kezelést, na igen leesett az orvosok álla hogy estére ott jártam a kezelésben, ahol már reggel jártam engedély nélkül. Nem tart már sokáig 2-3 nap és rendben leszek, na de mára tervez e valaki valamit? Nem történt semmi ami megnyugtatott, és mivel senki nem zavart egy kis testedzést is csinálhattam, majd elszöktem a zuhanyzóig, és mentem aludni, végül visszamentem és ez ment péntekig, mikor reggel már kiengedtek, Hát jobb híján beugrottam a suliba, otthonról úgyis oda küldtek volna, harmadik órában Tsunade meglepődött mikor meglátott engem, de elkönyvelte hogy itt vagyok, végül megtudtam, hogy a tavaly általam igen fölényesen megnyert verseny ma lesz megrendezve, mondjuk egy napos felkészülési idő van hozzá, és gondolom ezért nem tudtam róla, nem baj megnézem, egyébként is csak a végén a nyertes után léphettem volna fel, hogy megmutassam hogyan is kell ezt. Na mindegy elmentem hogy megnézzem, végül pedig eljutottunk a végére, nem voltak olyan rosszak az idei fellépők, bár még nem nevezném őket profiknak, de egy középhaladó szintet elértek. Végül pedig Tusande tett egy meglepő kijelentést:
-
Most pedig jöjjön két meglepetés fellépő, akiknek együtt kell táncolniuk, ezek a táncosok maguk sem tudják, hogy táncolniuk kell ezek pedig Uchiha Sasuke és Haruno Sakura, tudom hogy itt vannak, Lépjenek a táncparkettre. - ennél jobb már nem is lehet, de nem baj, gyorsan összerakok valamit majd. Ezzel pedig a táncparktere léptem. Egy kicsivel később a zene is elindult, és rögtön táncolni kezdtünk, nem igazán tudom mikor melyik táncot arra nem figyeltem, inkább a szimpadiasságot, és a tánclépések érintkezését kellet figyelnem, emellett pedig a zene hirtelen váltásait is, és még Sakurát is vezetni, nem volt egyszerű dolog. Végül megtaláltam a tökéletes lépéssorozatot a záráshoz, és a zene is pont jó volt, és meg is indítottam, de hamarabb vége lett a zenének, így nem előttem állt, hanem a karjaimban volt mellettem, és ki kellett valamit találnom, gondoltam egy áll csók oda is döntöttem a fejem és megszólaltam:
-
Nem ezt terveztem. - de túl sok volt a fény, és éreztem ebből csókot kell megejteni, de mire a gondolat menet végére értem, már csókolóztunk, nem tudom ki csókot, és ki csókolt vissza, de egy pillanatra kirázott a hideg, aztán egész jó volt végül gyorsan eltaszítottuk egymást, a másik irányba 6 lépés, és megint világos, és meghajoltunk, és természetesen kiviharzottunk az ellenkező irányba elindulva, na akkor ez mikor csattan el?? Ezzel magam sem tudtam merre mentem, de a végén megláttam egy elég jó csajt, na ő pont tökéletes lesz elfojtani mindent ami ma történt, és ahogy látom tetszik neki, ahogy „udvarolok” neki. Oké, ebből szórakozás lesz az este, vagyis így gondoltam, amíg az ebéd, vagy tudom is én melyik étkezés után meg nem láttam Sakurát.
-
Vigyázz onnan kisanyám! – ezzel pedig egy váratlan irányból kaptam a képembe egy elég nagyot, az ütést azonnal felismertem, így még mielőtt megláttam volna ki az:
-
Sakura, remélem levezettél mindent, ha nem akkor majd később lerendezheted nyugodtan, és ha valakit okolni akarsz keresd a zene összeállítót, vagy Tsunadét, vagy esetleg még magadban is keresheted, mert ha te elhúztál volna akkor onnan, gondolj bele, én mennyire nem akartam ott lenni. - ezzel már hagytam volna is el, szépen átkaroltam a derekát a csajnak, és megindultunk, közben figyeltem, hogy az esetleges következő ütést már védeni tudjam.
-
Magamat okoljam? Hát köszönöm szépen nem is tudom ki akart annyira lekapni de garantálom, hogyha még egyszer megpróbálod kivágom a nyelvedet és feldugom a seggedbe értve? - jöjjön egy kis felvilágosítás.
-
Ki a halál mondta hogy bárki is akart ilyet tenni?? El akartalak volna lökni magamtól de rövid volt a részlet a számból, és mivel azok a hülyék nem kapcsolták le a fényeket, közelebb hajoltam, hogy úgy látszon mintha csókolóznánk, aztán valaki csókolt, valaki meg vissza, de ha emlékeznél azonnal felvettem a 6 méteres távot. Ja és viszlát sohanapján. - ezzel pedig próbáltam megfelejtkezni róla, bár az esetleges következő ütéséről már nem.
-
Chh és már megint ugyan itt vagyunk a te kurva nagy eged miatt mindenért másokat hibáztatsz, hát tudod mit sokat mondtam már de most szívből kívánom, hogy dögölj meg!
Ezzel már nem foglalkoztam, inkább gyorsan kihúztam magam abból a bajból amibe kerültem, és mesterien sikerült, mindent elhitt nekem, bár főként igaz dolgokat mondtam neki. Na igen, végül minden ment rendesen, eljutottunk a lakására, a hálószobájába, forró testét hamar megszabadítottam a ruháktól, élvezettel kényeztettem, és élveztem ahogyan ő kényeztetett, de amikor eljutottunk a célomig, valami nem stimmelt, valami hiányzott, és ez beárnyékolta az egyébként gyönyörű teste, és elképesztően szűk belsője. Magába szívott, mégis hiányzott valami,így nem tudtam kiélvezni. Végül ő bealudta az utolsó menetet követő csók után, én pedig máris léptem haza, ahol zuhanyoztam egyet, és aludtam egy nagyot, de mintha rémálmom lett volna, végül valamikor nap közben keltem fel, fáradt voltam ahhoz hogy megmondjam egészen pontosan mennyi is lehet az idő, csak elindultam a zuhany felé, hogy kimossam e fejem. Végül mentem és kipüföltettem a fejemből minden esti gondolatot, mondjuk csak 17 embert küldtem kórházba, de ez már teljesen lényegtelen, végül megjelent valami vadbarom izompacsirta aki egész jó volt, úgy az első 2 óra bunyóban, utána lefáradt, és kiütöttem, majd mint aki jól végezte dolgát hazamentem, zuhanyoztam, és ettem, majd pedig aludni mentem. Este megismétlődött az előző esti álmom, és éppen felkötöttem volna magam mikor apám tett egy érdekes bejelentést:
-
Este a Haruno családnál fogunk vacsorázni. - Köszönöm, ezzel nem kell nekem meghúznom a ravaszt, elég ha a kezébe adom, ezer hála neked apám.
-
Rendben. - mondtam a létező legfagyosabb módon amitől apám hátán végigfutott a hideg, ezzel pedig elindultam reggelizni.
Ezzel kerestem volna újabb bunyópartnereket, de valahogy senkinek nem volt kedve kiállni ellenem végül hazaestem, zuhanyoztam és indulhatunk is. Biztonság kedvéért volt nálam egy 9 milis, amivel engem fejbe lehet lőni. Végül elindultunk, és mikor megérkeztünk Sakura szülei fogadtam, majd pedig nem kerültem közvetlenül Sakura mellé, mivel anyámnak hál istennek sikerült közénk ülnie. oké, eddig nem utal semmi arra, hogy kell a pisztoly, rendben, akkor együnk, és próbáljunk megfeledkezni a közegről, ami megy is, anyám egyik felszólalásáig: Most jobb lenne, ha valahova a lakásban elhúzódnátok, míg mi tárgyalunk. - rendben... remélem sikerül.... Végül úgy döntöttem inkább követem Itachit, ami szörnyű döntésnek bizonyult, mivel szépen bezárt méghozzá Sakura mellé.
-
Ha közelebb mersz jönni eskü kiugrom az ablakon
-
.Ita, ha nem nyitod ki most azonnal, akkor meghalsz. - kezdem keresni a fegyverem.
-
Szép álmokat öcsi. - ezzel megkopogtatja az ajtót egy hallhatóan tár mentes kilencmilissel, a kis.....
-
Dühös vagy? Használd fel rúgd ki az ajtót.
-
Berúgni? Az a tegnapi nap után nem igazán fog menni, kicsit kiütöttem magam, mondjuk én jártam a legjobban, én hazáig eljutottam. - na igen, most hogy feldühödtem múlt el az adrenalin, és kezdem érezni a lábaim, köszönöm, tényleg.......
-
Én nem mennék ki, a bátyámnál jelenleg van egy kilencmilis, és ő már kint lesz.
-
És azt hiszed leszedne a saját házamban? Csak nem olyan gyökér mint te
-
Az lehet, viszont valami elég szépen félreértett, és egy láblövés, esetleg kettő elég közel áll hozzá, már ha kitervel valamit, bár szerintem ha ezt kihúzzuk megmutatom neki, hogy mikor értsen félre és mit.
-
Jaj kérlek. - ezzel felkel és elindul kifelé. Ez után az balakban találom magam, őt visszarántva,és vérzik a karom, de jó....
-
Én szóltam. - és ezzel a lábaim megadták magukat, én pedig a padlóra kerültem.
-
Most engedj el! - ordít, majd a kezembe mélyesztette a körmeit, hát kösz.
-
Oké, oké, de nem próbálnám meg még egyszer a helyedben, zuhanó célpontot nehezebb lábon lőni.
-
Chh ha egyszer kijutok innen megölöm.. - ezzel felkel.
-
Addigra már én végzek vele.
-
Hagyd meg nekem hidd el többet kapna tőlem
-
Azt nem hiszem, amint újra mozgásképes leszek a pokolban akar majd lenni.
-
... Így jár az aki menőzik
-
Nem menőztem, levezettem egy kevés feszültséget.
-
Chh én a túl gyors rehabilitációdra gondoltam. Amúgy meg maradj csak így sokkal elviselhetőbb vagy odalent..
-
Túl gyors rehab? Inkább túl hosszú volt, jobbhoz, és gyorsabbhoz szoktam....
-
Mondom, hogy ne menőzz nincs mire
-
Vagy csak nem tudod mire van. - ezzel lassan kezdek felkelni. - Tudod azért egy nap alatt így meggyógyulni nem nagyon tud más. - nagyjából háttal állok neki, és ledobom a felsőm, és a hátam tele van vágásokkal. - A többség 5 centi volt, most már csak heg, és összevarrni sem kellett, és bunyóztam tovább. - ezzel elkezdtem visszavenni. Na igen, van mikor utólag jövök rá, mennyire sérültem le, vagy akkor sem, kösz ita, ezt azért neked köszönhetem.
-
Erről csak is te tehetsz nem tudod hol a mérték..
-
Erről is csak Itachi tehet, ő volt az, aki megmutatta milyen könnyen gyógyul az ember, ha van miért, és ő volt az, aki megmutatta milyen jó feszültség levezetés.
-
Te pedig vakon követted, mindenhova igaz? Ne hibáztass mindig mást.
-
Vakon követtem? Inkább nem hagytam, hogy halálra verjen edzés címen. - ezzel bement a sarokba és ott maradt, akár csak... NA JÓLVAN HOL A KILENC MILISEM?? - Most jól jönne a kilenc milisem amit Ita lenyúlt.....
-
Minek? Fejbe lőnél?
-
Jelenleg? Téged? Nem a célpont jelenleg itt ül.
-
Magadat? Hagyjál békén még rám fogják
-
Oh, hidd el, tudok annyi nyomot hagyni, hogy rád ne fogják, és amúgy is, csak jelenleg lenne rá szükség, később már nem. A okot pedig hagyjuk, rendben?
-
Úgyis van időnk faterék nek jó a beszélőkéjük
-
Pár óránk van, az biztos, de inkább kihagynám akkor is.
-
Chh na mi van alábbhagyott a menőzés?
-
Tudod ennek az oka olyan, aminek mások örülnének, te vagy felkötnéd magadat, vagy hónapokig rémálmok gyötörnének, hidd el, ennyire ismerlek már.
-
Chh az erős, hogy ismersz kb ismersz annyira mint én a pápát azt tudom, hogy van.
-
Sajnos ennél jobban ismerlek. - mondom félig meddig fintorogva, de ezekkel a beugró képekkel nehéz fintorogni.
-
Chh akkor azt hiszem én jobban jártam annyit tudok rólad, hogy egy arrogáns nőcsábács köcsög vagy .. Ennyi
-
Akkor csak megerősítetted, hogy jobb ha csak itt ülünk, és próbálunk valami MÁSRÓL beszélni.
-
Hajrá.
-
Kösz, tehát dobjak fel én egy témát, rendben, hogy a halálomban kerültél te össze Narutoval?
-
.......És elárulnád, hogy ez téged miért érdekel?
-
A te és a Nauto, valahogy nem fér össze. Nem tűnt fel neked, hogy vagytok annyira mások??
-
Őőő de. Miért talán zavart?...
-
Csupán különösnek találtam.
-
Aha akkor kopj le rólam..
-
Értem, és gondolom te nem akarsz megtudni semmit sem rólam.
-
Őőőő.. Nem?
-
Ez valahogy olyan kivételesen egyértelmű volt veled kapcsolatban.
-
Miért szerinted nem alap, hogy akit ki nem állhatsz arról nem kérdezel semmit?
-
Egy zárt szobában vagyunk ahonnan kilépni életveszély, és a halálom sem akar unatkozni.
-
Akkor foglald el magad de engem hagyj békén..
-
Azt inkább most hagyjuk ki.... - most te sem akarod, hogy elfoglaljam magam, higgy nekem – ezzel megpróbáltam nem az arcára nézni.
-
Istenem.. Szép az ég ilyenkor..
-
Kár hogy pont ugyan ez a kilátásom van nekem is a tájra.
-
Inkább ne szólalj meg. - fojtom el a nevetésemet, az igenis úrnő gondolat miatt.
-
Nincs az az isten, hogy Ita ilyen hamar kiengedjen......
-
Chh nem is tudom melyikőtök rosszabb ..
-
Ő már régen az ágyba tuszkolt volna.
-
Akár egyszerre ketten is jöhettek, öt perc alatt végetek!
-
Ezen a téren egyikünket sem szabad alábecsülnöd, ha valamelyikőnk nagyon akarja, megoldja hidd el. - már ha nincs maga ellen, mint jelenleg... HOL A KILENC MILISEM?!?!
-
Megetetem veletek az öklöm.
-
Már ha sikerül... De ezt jelenleg nem nekem kellene magyaráznod, és mivel velem zárt össze nem magával, így neki sincs rá szüksége.
-
Ennek most örüljek vagy ne?
-
Én nem tudhatom, hogy te mit akarsz.
-
Pedig egyszerű kijutni innen..
-
Nem ezen a téren gondoltam. - pedig itt egész... KILENC MILIS!!!
-
Egy pasit és nem egy halvérű kölköt aki minden útba eső csajjal lefekszik.
-
Az elmélet nem rossz, és valójában megfelelő ráhatással AKÁRKIBŐL ki lehet ezt hozni, persze csak a megfelelő személy képes rá.
-
Ez most enyhén buzis volt
-
Bocs ha annak hangzott, én arra az esetre gondoltam mikor az egyik nálunk is nagyobb nőcsábász ismerősünk 1 hét alatt képes volt átálni arra, hogy egyetlen egy lányra tudjon csak gondolni, tehát ott vagy, hogy akárki a jelölted lehet, ha jól viseled gondját az elején.
-
És most kit akarsz reklámozni he?
-
Reklámozni? Mi vagyok én? Két lábon járó társkereső?
-
Jaj de szépen jellemezted magad
-
Köszönöm szépen, de nem gondoltam arra, hogy adjak neked a szolgáltatásaimból. - mondom én is enyhén nevetve, csak ne gondoljon hirtelen másra.
-
Chh ennyire nem vagyok rád szorulva. - legalább nem értette félre.
-
Látom a saját poénod folytatási kísérlete már nem tetszik....
-
Ahhoz te kevés vagy
-
Nem kenyerem a viccek gyártása, én másokban vagyok otthon. - jobban mint azt bárki hihetné.
-
Igen? Szerintem nem akarom hallani miben.
-
Egy részét biztos nem.
-
A többit sem
-
Miért? Nem szeretsz finomakat enni? - csak hogy olyat mondjak, amit most még lehet.
-
Hagyjuk, hogy milyen mérgeket tudsz előállítani
-
Nem mérgek, de rendben, hanyagoljuk őket. - még mindig a sarokban, irritálóan sokat van ott, most ha meg tudom oldani hogy ne jöjjön ide, vagy nem menjek oda, minden rendben lesz.
-
Nem mi?
-
Hát már volt egy kevéshez szerencséd, ha emlékszel még, vagy tévedek?
-
Én még mindig jobbat tudok csinálni
-
Nem szoktam hozzá, azokhoz az egyszerű kajákhoz, hidd el, van amiből olyat csinálnék, hogy egy rossz szavad se lenne aztán hozzám, hidd el, tapasztalat.
-
Hidd el soha életemben nem fogok enni belőlük.
-
Ezt valahogy éreztem, de most megpróbálok pihenni kicsit. - hátradőlök, becsukom a szemem, és a következő pillanatban a sarokban állok Sakura előtt. Hirtelen meglepetten néztem rá, majd elindultam a szoba másik fele felé. - Kilencmilist. - ezzel visszaültem.
-
Lázas vagy? Vagy csak simán hülye?
-
Ez ennél összetettebb, még én sem tudom.
-
Aha.
-
Most megpróbálom kipihenni magam ténylegesen, ha nem zavar.
-
Én eddig sem zavartalak benne… - ezzel megpróbáltam elaludni, a gáz az, hogy mikor felébredtem már megint Sakuránál voltam, de most falhoz nyomva csókoltam. Azonnal megszakítottam a csókot, bár valahogy visszacsókolt.
-
Na jó, most van az, hogy engem ki kell ütni, és elföldelni valahova mélyre. - engedem el, és fordulok meg.
-
Simán hiányod van vagy komolyabb van a háttérben?
-
Lényegtelen, pisztolyt adj.
-
Chh ha fejbe lövöd magad ki marad ellenségemnek?
-
Hamarabb találsz magadnak mint hinnéd. Főleg ilyen hozzáállással, az ember egy apró oldalát megismerve a teljes énjéről negatív kritikát levonni....
-
Chh az, hogy nem érdekel a nyomorod, még nem azt jelenti, hogy teljesen elítéltelek..
-
Pedig eddig nagyon úgy nézett ki mintha azt csinálnád.
-
És még én vonok le elhamarkodott következtetéseket he? Csak hogy akárhányszor próbálta rólad jobb véleményt alkotni az lett a vége, hogy megakartuk ölni egymást csodálkozol, hogy utállak?
-
Akart téged megölni a halálom. - még az se.
-
Nem mi? Emlékeztesselek hogyan verekedtünk?
-
Pontosítsak? Én a soha büdös életben nem akartalak megölni, maximum kiütni annyira, hogy lenyugodj egy kicsit.
-
Chh ne idegesíts mert én akarlak majd a halottasházban látni!
-
Nem idegesítésből mondom, de ha annyira meg akartuk volna ölni egymást, akkor valamelyikőnk, vagy esetleg mind ketten a föld alatt feküdnénk. - ott legalább nem lenne problémám.
-
Én megpróbáltam de aztán rájöttem, hogy egy ilyen ficsúrért nm akarok a börtönben rohadni
-
Én meg nem küldök a föld alá valaki hozzád hasonlót.
-
Ó csak nem ennyire szerencsétlennek találsz?
-
Inkább szerencsésnek......
-
Mi van?
-
Gondolj bele, ha az a barom Naruto nem komplikál túl mindent, akkor most hol tartanátok? Hidd el, egy hozzám hasonló srácnak a legkülönlegesebb egy olyan kapcsolat, amit nem érhet el, mondjuk a legnagyobb hülyeség is, de az jelenleg mindegy, de a lényeg, hogy az egy tartós kapcsolat, amire minden marhának szüksége van, csak mindenki számára más a tartós.
-
Te most... Féltékeny vagy Narutora?
-
Maximum akkor lehetnék rá az, ha az a szerencsétlen olyan csajra találna aki nekem is kellene, ami tudtommal nem teljesül. - ja mivel jelenleg nincs senkije....
-
Jaj már azt hittem szerelmes vagy belém.
-
Inkább lőném le magam.
-
Az előbb azt akartad..
-
És?
-
Egyik szavaddal ütöd a másikat szóval döntsd már el mit akarsz, na és amúgy is? Minek csókoltál meg ha? Erre találj ki valamit..
-
Alva járva sok hülyeséget csinál az ember.
-
Igen? Szerintem mikor táncoltunk aludtál
-
Tudja a halál ki csókolt elsőnek, én csak a közelhajolásra emlékszem, meg arra, mikor már mind a ketten csókolózunk, az átkötés kimaradt.
-
Hát én nem tudom ki csókolt, de arra emlékszem, hogy a te nyelved i a számban volt, akárcsak az előbb, de ezt a témát hanyagolnám, ha nem gond.
-
Akkor most azt magyarázd meg nekem miért mondasz minden szavaddal ellent az előzőnek?
-
Mert fáradt vagyok, és aludni akarok? Tudod elég rossz álmaim voltak az elmúlt két éjszaka, és tegnap eléggé elfáradtam, és nem pihentem eleget.
-
Jaj Sasuke... - ezzel leült ő is.
-
És nem hiszem el, már megint az én rémes álmaimnál járunk, hogy az a jó.......
-
Ez nem az én hibám
-
Látszik hogy kimerültem. - nézek felé megszokott fagyosságommal álmosan.
-
Akkor aludj, az alvajárási rohamaidat meg fejezd be.
-
Nem én kreálom őket, hidd el.
-
Nem pofázik alszik – ezzel meg próbáltam elaludni, szót fogadni, de nem sokkal később felkeltem, mellette, é éreztem, hogy valószínűleg egy gyomrossal juttatott le magáról, és örülhetek, hogy ennyivel megúsztam.
-
Kössz. - fogja hátra a karjaim.
-
Alvás. - közben pedig hozzám simulsz? Te tudod.
-
Ha biztos vagy benne... - ezzel megpróbáltam ismét elaludni, de tudtam, fel fogok kelni, és lehet hogy ennél is közelebb leszek Sakurához, pedig nem akarok, ki nem állhatom. Mikor felkeltem, egyik kezem szabad volt, fel voltam fordulva, és a szabad kezemmel a pólója alatt voltam, és a hasára volt téve, még jó, hogy csak oda, különben már kidobott volna az ablakon, de látszólag nem zavarja, és még mindig egymáshoz vagyunk simulva....
-
Hmm a mivel majdnem kitörted a karod elengedtelek.
-
Bocsi. - ezt mondom kómás fejjel, majd lecsukódtak a szemeim. Végül Itachi keltett.
-
Na? - ezzel akkorát vágtam a gyomrába, hogy csoda, hogy a ház össze nem dőlt.
-
Ha még egyszer összezársz egy hülye csajjal, akit ki nem állhatok letépem a fejed. - ezzel pedig teljes sebességgel hazarobogtam. Na igen, végre szabadság. Ideje kimosni minden gondolatot a fejemből, kár hogy se kimosni, se kialudni nem sikerült, sőt.... csak megismételtem az álmot MEGINT. És ez történt minden egyes nap. Mentem suliba, péppé vertem utána egy fél háztömböt, majd aludtam, és megint ugyan az az álom, végül péntek estére eldöntöttem becsajozom egy buliban. Kiválasztottam a Sakura számára ehető legkedvezőtlenebbet. Végül valahogy egyik csajhoz sem fűződtem olyan könnyen, ők viszont túlságosan tapadtak, ami visszataszító volt nekem, ezért elmentem a bárpulthoz.
-
Oké lányok, viszont mára ennyi elég lesz, fáradt vagyok hosszú volt a hetem. - próbálom még kedvesen arrébb zavarni őket. Közben keresek valakit aki kimenthetne innen. Már éppen elszabadítottam volna mindenkit, mikor meghallok valakit: SAKURAA! HOL VAGY? És a válasz is hamar megjött, tőlem nem messze.
-
Itt... - ezzel felkeltem, és megindultam felé.
-
Leszednéd őket? - ezzel pedig segélykérően néztem rá, majd mentem tovább.
-
Há minek nézel te engem? A kiskutyádnak? Szedje le rólad a ribancokat az anyám kínja.. – erre visítozni kezd mind.
-
Kössz, csak még hangosabbak lettek. Fizetem hat köröd, ha eltünteted őket.
-
Na idefigyelni ribancok száltok le a pasimról de kurva gyorsan. - erre átkarolt, letett egy székre és az ölembe ült, majd ahogy elmentek a csajok ki is pattant onnan. - Szóval hat kör...
-
Plusz az előző mind. Mondd mit kérsz. - és már hívom is a pultost.
-
Hmmm.. akkor lógsz nekem egy üveg vodkával és egy üveg vörösborral lehetőleg a legjobb évjáratot.
-
Máris.. - ezzel pedig hozták is neki. Nálam ez még olcsó pia.
-
Le le de majd még fogok kérni ne félj..
-
Ugyan, ki fél? Ez itt olcsó pia.
-
Az sosem baj
-
Ki mondta hogy gond? - legalább olcsón megúszom a segítséget.
-
Nem én na de, hogy-hogy ilyen kezes lettél ha?
-
Egy kis segítségért bármit, a tapadós csajokat pedig ki nem állhatom.
-
Áh már értem de kis válogatós vagy
-
Annyira nem, de ezek most nagyon tapadósak voltak, egy órája próbáltam tőlük megszabadulni.
-
Gratulálok úgy látszik felszedésben jó vagy de lerázásban pocsék
-
Abban is jó vagyok 30-at már elzavartam, de ezek a legtapadósabbak, én meg fárad voltam.
-
Még mindig nem aludtálM?
-
NEM!
-
Oké, oké nyugi, nem kell felüvölteni a helyet..
-
Bocs de ez az álom rossz pontom.
-
Lényegtelen... - legyintetem, majd hívtam a pincért. - Valami erős koktél? Valami keverék kell most nekem
-
Nem lényegtelen mi van?
-
Múlthét péntek este óta ugyan az az álom minden este, már elsőre is ki idegelt, nem hogy mostanra
-
És mi azaz álom?
-
Már mondtam, inkább megkíméllek tőle – ja nekem jobb.
-
Mondjad lehet ha elmondod valakinek egyszerűbb lesz én meg hiába utállak ez a hobbim, meghallgatni és segíteni másokat.
-
Hidd el ha az alvajárásom zavart, akkor erre kitéped az összes hajad. - ha elég részletesen mondom.
-
...Ne a kifogásokat keresd hanem mond!
-
Majd esetleg máshol, itt túl sokan hallanák..
-
Ha csak az a baj felőlem mehetünk máshova is..
-
De az azt jelenti hogy máskor kell bepótolni a maradék köröket.
-
És úgysem az én pénzem. - végül is.
-
Jól van te tudod, akkor hova mennyünk?
-
Nekem mind egy ahova gondolod.. – akármi megfelel, csak elmondhassam, és leléphessek, ha ennyire ki akarod tépni az összes hajad, vagy az enyémet.
-
Hát vagy valamelyikőnkhöz, bár az félreérthető és meglepő, vagy keresünk más helyet, de azzal s ez a helyzet, nincs igazán jó választás, hacsak nem tudsz egy helyet, ahol biztos nincs senki sem
-
A mi házunk most üres mert anyám dolgozik. – automatikus katapult ülés? Remek!
-
Akkor oda megyünk kizárásos alapon.
-
Hát gyere.. – ezzel megindultunk, majd mikor megérkeztünk letette az üvegeket, majd leült akár csak én.
-
Így legalább kidobhatsz ha kell. - vagy ha akarsz.
-
Szóval ha már eddig eljöttél akkor kezdheted.. – na jó, akkor ne legyünk részletesek
-
Na az egész azzal indult, hogy egy ismeretlen helységben ülök, és te is bent vagy, beszélgetünk egy keveset, majd a sarokba mész. Egy rövidebb hallgatás után ismét beszélgetni kezdtünk – de ekkor már nincs rajtad ruha - ,majd... - ekkor közbeszólt.
-
Állj meg egy pillanatra én? Megértem miért volt az álom előtt a rém jelző ha veled álmodnék az nekem is rémes lenne.. Na de mit akartál mondani?
-
...lassan kezdtünk unatkozni, én valamiért felkeltem, de a végén valahogy nem oda jutottam, ahova indultam, hanem előtted álltam......... - és már simítottam végig a testeden.
-
Aha ez egy cseppnyit hasonlít arra ami a faternál történt.. - ja egy kicsit tényleg.
-
Igen ez is zavart akkor, na de: kicsivel később arra lettem figyelmes hogy csókolózunk – már mindketten meztelenül -, majd lassan az ágy felé mentünk, majd a többit már nem kell szerintem elmondanom............ – pedig igen alaposan tudnám részletezni.
-
Magyarul nem bírod elfogadni, hogy van egy csaj aki nem akar veled lefeküdni igen ezt eddig is tudtam rólad egyéb? - mi bajod van???
-
Az lehet, hogy nem akarsz lefeküdni velem, és szerintem nem nagy titok, hogy nekem sem vagy az esetem de viszont ott van a büszkeség ami pedig azt akarja, hogy megtörj. Igazam van? – akar megtörni téged a halál feleslegesen.
-
Megtörni egy olyan embert, akit teljesen felesleges?
-
Ezt a kérdést ne nekem tedd fel..
-
Azt hittem felfogtad a nevetségességét az állításodnak.
-
Jaj kérlek máskülönben miért lennél ennyire kialvatlan valami ott benned megakar dönteni én csak elmondtam mi. - szerintem valahol eltévedtél.
-
Kialvatlan vagyok, mivel nem akarom látni ezt az álmot, és ezért csak mikor muszáj akkor alszom egy keveset
-
Olcsó kifogás.
-
Szerinted olcsó kifogás, szerintem néhány tény felhozatala.
-
És a lényeg ugyan az. - nem éppen...
-
Ha annyira meg akarnálak törni, akkor komolyabban foglalkoztam volna vele, miközben alva járok. - ismerem magam.
-
Nem konkrétan te csak egy részed ami most álmokkal gyötör. A kettő nem ugyan az. - amit az egyik részem akar, azt a többi is
-
Ezek a feltételezések eléggé zavarnak.
-
Ahogy akarod, én szóltam az én lelkemen nem szárad
-
Nincs ami a lelkeden száradjon.
-
Hm
-
Mivel rólam van szó van, de ha annyira nem hiszel nekem tesztelj le valahogy. - mindegy hogyan.
-
Azt várd meg. - felőlem.
-
Ha tesztelni akarsz akkor ki fogom várni.
-
Talán 200 év múlva átgondolom. - úgy tűnik másra gondoltunk.
-
Rendben. Akkor most szi........ – ekkor pedig állva bealudtam. Elég érdekes helyzetben tértem magamhoz. Éppen Sakut csókoltam, ő pedig a tarkómba mélyesztette a körmeit, de közben átkarolta a nyakam. MI A.......
-
Mi a... – Ezzel leteszem magam mellé, és messzebb ülök - Még jó hogy nem tartott egy percig....
-
Nem mi? – erre kaptam egy nagy pofont. Ezt miért kaptam??
-
Ugyan ha tartott volna addig akkor vagy a ruhád alatt lett volna a kezem, vagy már nem lett volna rajtad felső mivel egy perc után elkezdem lassan vetkőztetni a másikat ösztönösen. – fogom meg a helyét.
-
Chh – mi van?? Nem lehetett több...