Nos megyek és megyek mint a jó gyerek de lassan kezdek elfáradni lejártam a lábam de jó. Mondjuk sok itt a fa amihez hozzádőlhetek pihenni de azért szeretném még azt a kis tisztást felfedezni ami éppen előttem van. Nem is totojázok nekivágok annak is és majdhogynem a közepén leülök és úgy nézek körül, aztán lefekszem juj de jó puha pázsit jó levegő, az égen ugyan az a fényjáték mint múltkor. És az illatok is jók nem a városi kipufogógáz émelyegető szaga, ilyenkor adok hálát, hogy élek. A színtiszta nyugalom, és gondtalanság. Még élvezem egy darabig aztán felülök megrázom a fejem, mivel a hírtelen keléstől megfájdult de jó. Aztán felállok nagyon király ez is sikerült, úgyhogy most menjünk vissza. De merre? Na nem! Nem tévedhetek el! Akkor nézzük az egész hely tele van chakrával de legerősebben most Sasukéból és belőlem áramlik szóval nem lesz nehéz elkülöníteni. Rá is koncentrálok és meg is van K-felől érződik szóval arra indulok el közben felismerek pár helyet amerről jöttem szóval sínen vagyok. Lassan vissza is érek.
- Megjöttem! – Igen megjöttem..
- És milyen volt a kis túra?
- Őszintén? Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagy ez a hely! - Na igen..
- De látom jót tett, már nem látszik rajtad a félelem ami eddig kivehető volt a testtartásodból. Egészen rendbe jöttél. Most mihez lenne kedved?
- Kössz a levezetést... Amm mondjuk tanulni is kéne holnapra meg ilyen apróságok szóval... - Elterelhetnénk a témát?
- Akkor irány haza, de most gyorsabban mint idefelé.
- Oké! – Irány a kocsihoz aztán egy teleport jutsuval haza én felhúztam a szobába, elővettem a tankönyveket és megnéztem az órarendet is utálok tanulni de néha az is kell… Olvasom a száraz és semmitmondó szöveget közben próbálom beleverni a fejembe az értelmét de semmi… Ezért utálom a tankönyveket ha valaki normálisan elmagyarázná az kismilliószor többet érne!
- Látom neki is kezdtél a tanulásnak. – De gyorsan bejöttél
- Jah bár örülnék ha valaki átfogalmazná ezt a könyvet…
- Mit tanulsz??
- Törit... - Mondom enyhe gyűlölettel hangomban, juj de utálom..
- Melyiket a mait vagy az azelőttit?
- Végül is egyiket sem tudom szóval.. - Sőt menjünk vissza az időben még az álltalánosi törit sem tom...
- Akkor csak a mait vesszük. Adom a füzetemet elsőnek, hogy valami a könyvnél egyszerűbb megfogalmazást olvashass. A könyv tele van nyers kifejezésekkel. Ezeket a jegyzeteket még Naruto is megjegyezte, tehát ez egy alap, És emellett ha valamit, nem tudsz az Angol alkotmányos monarchiából akkor szólj és elmagyarázom.
- Oké, köszi! - Megkaptam a füzit és olvasni kezdtem nah ez már mindjárt egyszerűbb! És a tankönyvvel kiegészítve minden értelmet nyert. Szóval örülhetek magamnak…
- Holnap bejössz???
- Mivel bekell.. - Amúgy is indokolatlanul nem szeretek hiányozni...
- Neked nem muszáj most egy pár napig. Nekem sem lenne, de ha már te talán nem leszel akkor az legyen aki segít neked tanulni.
- Hát.. kit érdekel? - Mondjuk jó lenne de azért ha a tanárok egyszer elmondják úgy könnyebb.
- Rendben, ha így akarod. Ez legalább plusz pont lesz a tanároknál.
- Tőlem... - Elhiszed, hogy sose érdekeltek?
- És most mihez kezdesz?
- Nem tudom talán lesz még holnap más óránk is nem? - Nah igen ha egyre már tanultam akkor a többire is kéne...
- Nem így értettem!
- Huh?... - Kérdőszónak ugye elmegy?
- Ma bebizonyosodott, hogy elég nagy a szakadék kettőnk között. Mit akarsz ezzel kezdeni?? Talán továbbfejleszted a technikáid??? Új technikákat keresel?
- Hát nem tudom.. - Mondtam még számomra is bizonytalanul. Ha most megkérem, hogy eddzen azzal nem leszek előrébb…
- Hidd el tudok úgy segíteni neked, hogy ezzel ne találjak magamnak előnyt. Nekem is jó hogyha erősebb vagy, nem csak neked! - és ez teljesen igaz!
- Sasuke... Ezt inkább hagyd rám! - Ha még egyszer kitalálja mire gondolok vagy kitekerem a nyakát, vagy kap még egy olyan nyakast mint múltkor...
- Akkor elmondom, hogy mi is aztán mára ennyi voltam, mert eléggé kifáradtam. - gyorsan elmagyarázta, majd eltűnt gondolom a fürdőbe ment. Nem sokára visszajött addig én elpakoltam a cuccaim. Elmentem fürödni és mire visszaértem ő már bealudt… Én is befeküdtem az ágyba és felé fordultam. Néztem, ahogy alszik. Te tényleg nagyon idegesítő vagy… olyan mintha semmitől sem félnél, mint valami tökéletes egyéniség. Persze tudtam, hogy mást ne várjak tőled de ez a mostani nyalizás nagyon kiakasztó… Nem szeretem ha ennyit dicsérgetnek valamiért olyan idegesítő. Nem is tudom most még minden zavaros új szakasz kezdődött az életemben amit én határozok meg… Ez furcsa hiszen sohasem csinálhattam igazán azt amit akartam és ezért megszoktam, hogy minden el van intézve helyettem… De mind egy is.. Most, hogy átéltem a Yu… Juj még a hideg is kirázott.. A hátamhoz kaptam, és végigsimítottam a gerincemen a legjobban az fájt… Az a seb… És a velejáró emlékkép… Odabújtam Sasukéhoz nah jó mostanság kicsit túllőttem a célon vele kapcsolatban.. talán pont a túlzott kedvességéért nem vagyok hozzászokva, hogy valaki megdicsérjen vagy ilyesmi… Lassan elnyom az álom de nem is akármilyen álom… egy padban ülök és nézek ki a fejemből, legalább is így látom magam. Hallok pár mondatot
- Hallottátok? Sakurának van egy bandája!
- Tényleg? Talán valami sátánista baromság? – Mi a baromság? a sátánizmus életszemlélet és nem rajolás mint amit ti csináltok!
- És ugyan olyan hülyén öltözködnek, mint ő? – A gótikus stílus mióta lett ennyire lealacsonyítva? Meg amúgy is csak egy olyan ruhám volt amit évnyitón felvettem és azóta minden ruhámra azt mondták…
- Nem tudom, de azt hallottam sok embert eltettek már láb alól! – Aki megakarta támadni a falut az szerintem a ti nézőpontotokból is megérdemli nem? Az álom béli én felkel a székéből és kimegy a teremből… Ilyenre mintha nem emlékeznék, nem szoktam megfutamodni… Amint kilép az ajtón egy másik helyen találom magam. Ez a banda kínzópadja lenne? De azt már egy éve leromboltuk mivel a másik falu rendfenntartói fülest kaptak róla… A kínzópad feletti falon 3 ember van kikötve nem ismerem őket de ahogy ránézek tudom, hogy mit követtek el… Megjelenik kezemben az ostor, igen előbb ostorral kikényszerítjük belőlük ki a vezetőjük és/vagy megbízójuk. Aztán ha úgy gondoljuk, akkor megöljük őket… Attól függ a faluban hány embert irtottak ki az akciójuk során. Fogom és meglendítem a fegyvert, az első áldozat, 9 ember halálát okozta és majdnem ugyan ennyi lakhelyét elvette, a főtéren robbantott. A halottak között három gyerek is volt. A mellkasát érte a csapás a bőr azonnal felszakadt… Valami viszont ismerős ebben a sebben… Ránézek a mellkasomra és teljesen ugyan az a seb köszön vissza… A Yume azonnal működésbe lép és mielőtt még leállíthatnám, elkezdi felszívni a chakrám… Na ne.. most ugyan az fog jönni mint akkor?... Azt nem akarom! Megpróbálom elfojtani, de csak annál makacsabbul és jobban ég. Aztán összecsuklok és a takarítatlan padlóra esek… A hátamon az a seb Újra elkezd fájni, én pedig üvölteni akarok, de nem tudok , aztán érzem, ahogy a lábaim újra iszonyatosan fájnak, mint akinek centinként láncfűrésszel szedik le őket. Feloldódnak, de nem csak a lábaim mindenem, hiszen a vér mindenhova eljut a testben… Mindenem fáj és még üvölteni sem tudok.. lassan nem is tudnék, hiszen a légcsövem és a nyelőcsövem is kezd elsorvadni. Az arcomról a bőrt mintha lehúzná valaki, a szemeimet pedig mintha apró szikével szurkodnák belülről. Amit látok a környezetemből az iszonyat sok vér és talán az én kezem, az ujjak már nincsenek meg a kézfejemből is csak 8 kéztő csont látszik legalábbis egy kupacban, ami megmaradt belőlük, a singcsontom és az orsócsontom is kilátszik… Inkább nem is nézek oda. … És jön a kegyelemdöfés az összes eddigi fájdalomra jön valami, ami még annál is rosszabb egy ütés olyan mintha egy hatalmas sziklával zúznák szét a fejem… és felébredek.
- Jól vagy?? – Kérdi ijedt arccal Sasuke
- Semmi csak rosszat álmodtam... - Jah nagyon... Nos felülök és nyújtózkodom, jáháá tudok mozogni szóval most már lenyugodhatok.
- A Yume igaz? – Nem hanem a kaszás látogatott meg…
- Nem csak simán álmodtam nem kell mindent a Yumére fogni és örülnék, ha mondjuk, nem emlegetnéd! - Sokkal könnyebben elfelejteném, még ha használni nem is nagyon akarnám…
- Oké felfogtam.
- Köszi! - Nah végre
- Szerintem próbálj még visszaaludni. Van még 4 óra kelésig. Vagy nem akarsz már pihenni?
- De minden vágyam... - Fekszek vissza, a fal felé fordulok és várom a csodát, tehát, hogy visszaaludjak...nos ez nem ment egyszerűen mert nem akartam újra álmodni, de aztán mégis csak elnyomott az álom. Reggel arra ébredek, hogy kisüti a szemem a nap, és valaki átkarol… Sasuke ugye megverhetlek? Megfordulok és az alvó Sasuke képe fogad… Őszintén erre az arcra, hogy lehet haragudni? Nah jó mi vagyok én? Nem rosszul tettem fel a kérdést… Hogyan jutottam idáig? Sose bíztam egyetlen pasiban sem és most pont az egyik minta példány mellett fekszem… Nah jó hogyan süllyedtem idáig? Lassan kimászok az ágyból legalább azt megtanultam, hogyan ne ébresszem fel őket, amíg elsprintelek mellőlük, hiszen eddig pont egy másik célra nagyon jó voltam nekik…
- Jó reggelt. – Na ezt már aztán nem hiszem el, áá kijöttem a gyakorlatból…. - Csörgött a telefon??
- Asszem még nem mivel nem arra ébredtem...
- Akkor mire??
- A napra - Félig igaz..
- Oké. – Remélem nem voltál tudatában annak, hogy átöleltél de ha igen akkor ne félj legközelebb nem lesz mivel hozzám érned…
- Aha nah amm mennyi az idő hozzád közelebb a teló...
- Öt perc múlva ébreszt.
- Oké akkor mentem a fürdőbe. - Előkaptam egy farmert egy csizmát mert már a házban is elég hideg volt vagy csak takaró után? Meg egy bő pólót meg egy felsőt aztán húzás kifele
- Ha valami van azonnal szólsz nekem! Most én vagyok a problémamegoldód. Ha valakivel bajod van akkor végignézed még én lerendezem! Ellenvetés nincs!
- Oké...- Mi van? Most tényleg korlátozni akar, mi vagyok én?? Nah jó átváltottam unott és kérdő pofázmányra és úgy battyogtunk le kajálni, aztán irány suliba és tanórákra egész nap ilyen menny a halálba képpel néztem mindenkire, szerintem olyan világfájdalmas képem lehetett, de nem baj addig sem jön a közelembe sok ember. A tanórák uncsik voltak, de most, hogy valamivel le kell kötnöm magam nagyon jól jött a tanárok folyamatos magyarázása elvonta a figyelmem. És végre valahára a tanár szájából értettem meg egy anyagot ilyen nincs. Nos az utolsó órának vége és nem történt semmi ami felhúzott volna szóval nagyon jó. Nem is tudom talán tényleg jobban rá kéne hagyatkoznom Sasukéra… de ha meg szólok neki akkor olyan mintha valami béna kis fruska lennék aki folyton egy pasi segítségére szorul… Ez e nap is elment és végre a szobában..:
- Ezt a napot is túlélted. Nekem most van, egy kis dolgom estefelé érek csak haza. Remélem, elleszel.
- Köszi, elleszek. – Ha most valami olyat mondanék, hogy vigyázz magadra az olyan hülyén jönne ki… Nos elkezdek tanulni, és elvagyok vele egy darabig aztán megfürdök és igénybe veszem a gépet, éppen előtte vagyok mikor egy hatalmas puffanás, hátranézek és Sasuke fekszik a földön na ne ez meg mit csinált? Gyorsan odaugrok mellé és megfordítom elég szépen megverette magát mit ne mondjak… Várjunk… Most vagy szimulál, vagy szórakozik, mint a múltkor. Ne is próbálkozz, nem hiszem el, hogy levert valaki… Még egy kicsit nézem a sebeit és egyre jobban elhiszem, hogy nem szimulál. Oké akkor kezdjünk vele valamit… Huh hogy is volt a képzésen jah igen.. Egy csomógyógyító technika jutott az eszembe, de mind csak felületes nah ezért nem szeretem a fejletlen orvostudományt.. na mind egy kezdjük el úgy max majd tovább gyógyítóm, hogy tényleg eltűnjenek.. Egy jó fél óra múlva készen vagyok a fertőtlenítéssel és a felületes gyógyítással. Ez az egy orvosi ninja sosem esik kétségbe.
- Kösz ezt a kis gyógyítást. – Most mi van? Nem egy remekmű de legyél hálás…
- Tanulság legközelebb vigyázz magadra jobban.
- Kösz, majd pont azért sikerült ennyire elverniük, mert nem vigyáztam eléggé.
- Örülök, hogy egy véleményen vagyunk, és mégis ki vert el ennyire? - Háhá legyőzhetetlen urat leverte valaki de mégis ki?
- Nem ki hanem kik, és az nem tartozik rád.
- Jah kössz akkor mentem aludni pápá... - Tudtam, hogy nem fogja elmondani, ahhoz túl büszke...
- Oh látom ennyire érdekel, hogy mért mentem, vagy az hogy mi a francnak bunyóztam, meg hogy a többieket mennyire vertem el. Bár minden kérdésre nem válaszolok, de ha már a TE érdekedben mentem el egy kis érdeklődést elvárnék.
- Tudod ha egyszer nekem azt mondják, hogy semmi közöm hozzá akkor nem fogom feszegetni a témát, ennyiből meg vess magadra. - Kössz szépen eddig jókedvem volt...
- Azt mondtam ahhoz nincs közöd hogy kikkel harcoltam, de attól még kérdezhetsz mást is.
- Mindent meg tudsz magyarázni? - Nah jó ilyen hangnemhez nincs jogom, de akkor is imádom, hogy ennyire ki tudja forgatni a szavaimat...- De ha már ennyire akarod! Mégis mi a halálnak kellett agyonveretned magad? Talán nincs jobb szórakozásod, mint, hogy rám hozd a frászt? – Mintha rám hozta volna, bízok a képességeimben, de erről neki nem kell tudnia.
- Tudod, ha az ember a megfelelő helyen keresgél, akkor minden vérörökségről szerezhet infókat. Itt van egy a yuméhoz, és egy a sharinganhoz is. Úgy fer hogy mind a kettőt odaadom. Hidd el mind a kettő fog tartogatni újdonságokat neked. - például, hogy ez után a yuméd olyan erős lesz, hogy gyenge mértékben a környezetedben lévő személyek is érezhetik a pozitív hatását. Jelenleg talán én, vagy senki.
- Én tudom hogyan kell erősíteni a yumét... - Ennyire ne nézz le..- Viszont a sharingan érdekel - Hátha megtudom a gyengepontját hehe~
- Hidd el ezek között lesznek olyan adatok amiket te nem tudsz, mint például, hogy a te yuméd úgy nevezett vad Yume, de meg is lehet szelídíteni.
- Kamu... Nincsenek változatai de ha igazán érdekel elmondhatom, hogy megértsd... - Nah igen egy csomó badarság amit azért találtak ki, hogy ne ismerjék meg a technikáinkat...
- Ja igen akkor mért volt ez a legőrizettebb helyen? Tudod hányan őrizték az eredetit amit lemásoltam? Hidd el nekem, ha majd 87 jutsut tudsz használni kézjelek nélkül, és emellett Herot is megidézed kézjelek nélkül, na meg még a Yumét nem a gyógyításból kifolyólag használod támadásra, mint az a vén nyanya akkor elhiszem neked, addig viszont olvasd és használd! Hidd el a saját bőrömön tapasztaltam hogy minden ami oda van írva igaz.
- Figyelj ez a technika nem csak a gyógyításon alapul a chakra útján terjedő képességeket is segít lemásolni szóval ha olyanokkal talál... várjál mit mondtál?.... Tudod, hogy mekkora egy barom vagy? Tényleg betörtél egy olyan helyre amit az idegbajos rokonaim védenek? Normális vagy? Egy rossz mozdulat és kinyiffansz, amúgy is ha megérzik rajtad a chakrám akkor idáig követnek... - És mivel életben hagyták ezért...na ne…
- Nem kell félned, nem a te családodhoz törtem be, egy annál jobban örzött helyre, és nem tudom mire képes a te kis yuméd, de egy 379 éves emberke is volt az újoncok között. És ha nem hiszed a chakra megmutatja a kort!!!
- Ez alap... De hidd már el, hogy a yumét nem csak viccből szoktam használni nagyon jól tudtam mi az ára mégis megakartam ölni a tagot, most már másodszorra éltem át ezt de még itt vagyok egy pár hónap múlva olyan leszek mint a régi, csak most had emésszem meg kérlek. De ha folyton azt traktálod belém, hogy milyen rosszul vagyok akkor nem tudom... - Öhm ezt nem kellett volna?...
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Jól van ha nem fogadod el a megoldásokat, amik miatt majdnem kinyírattam magam, akkor ne tedd! Ha legközelebb tenni akarok érted valamit, figyelmeztess hogy meg se próbáljam.
- Elhiszem, hogy jót akartál de pont ott a baj, ha nem muszáj létszíves ne akard önként és dalolva kinyíratni magad miattam! – Szerinted hogyan érezném magam, ha mondjuk tényleg meghaltál volna? Ne játssz az életeddel, főleg ha semmi szükség nincs rá!
- Nekem sem a kinyíratásomon volt a hangsúly, de ebben az esetben a segítség ezzel volt majdnem egyenlő
- Na jó ezt most zárjuk le! Nem sikerült kinyírniuk ez a lényeg, és nagyon ajánlom, hogy ezentúl ne csinálj ilyen kis magánakciókat! – Feleslegesen ne… Nos a gép elé visszaülve kinyomtam az oldalakat amiket nézegettem, elmentettem a projecteket amiket csináltam aztán bevetettem magam az ágyba urasága nem tom mit csinál de nem is érdekel.. Még szép, hogy megharagudtam rá. Tudom, hogy jót akart de nem vagyok rászorulva arra, hogy kockáztassa az életét.
- Nem fürödni készültél.
- Már fürödtem. És neked se ártana...
- Akkor elég fáradt lehetek. Na de addig is folytasd a gépen amit csináltál. – jah tényleg ő se kutya a gépekhez, egy billentyű kombináció és visszaállított mindent amit bezártam hát oké ha nagyon akarod…
- Csak menj már, a fertőtlenítő szagtól mindjárt elájulok... - Szó szerint rontja a levegőt... Egy pillanat és el is tűnt, nagyon jó azt hiszem tényleg vissza kéne mennem a gép elé, még annyi ötletem van a történetekhez… Vissza is ülök a székbe és folytatom, amit befejeztem.. Nemsokára visszér urasága is…
- És mi jót csinálsz? – Hallom kérdését az ajtó felöl…
- Amit eddig mindig zenét hallgatok, írok és a sorozatom utolsó részét végre kinyírhatom a hősnőt, már vártam egy ideje... - Jah főleg, hogy a túlvilágon új életet kezd de ez már nem az én ötletem volt...
- És mekkora jelenetet csinálsz belőle?
- Hát nem is tudom szerencsétlen étlen szomjan pihenés nélkül harcoltatom már egy ideje szóval kb ilyen összeesik és a többi áldozattal együtt meghal és ugye az elmaradhatatlan szerelmi szál amiért a nézők 90% kitartott mellettem eddig is persze az is meg lessz tehát lessz dráma de ha nagyon tudni akarod majd megnézed! – Ennyi…
- Rendben ha ezt szeretnéd. Na és a nézőknek mennyit kellet erre várniuk? Két hetet? Hármat?
- Hát nem tudom, kezdjük ott, hogy ha tényleg valami minőségit akarok akkor a kivitelezés az nem kutya és türelem meg sajnos nem a fán terem... De azért sietek - Hehe~
- Tudod a türelem nagy erény. Most kezdődött két éved amiben ki fogod tapasztalni mekkora is valójában. – Rosszat sejtek…
- Hát ez is egy rálátás... - Nah igen két év de legalább eltudom mondani, hogy két évig ingyenélő voltam ez is valami...
- Más, de nem teljesen ingyen élsz. lenne lehetőséged sok dolgot megvenni magadtól, amit úgy sem hagyunk, mert megveszünk neked, de ez lényegtelen.
- Nah igen amit nem tudok elégszer megköszönni... - Hát majd... talán .. egyszer..
- Nem is kell! Itt most a szüleim úgy viselkednek veled mintha a család szerves része lennél. Számukra alapvető hogy mindent megadnak neked amire hírtelen úgy gondolják szükséged lehet, bár anyám érdekes módon nem foglakozik annyit veled mint az szerintem várható volt, vagy csak én maradtam ki totálisan a több órás beszélgetésekről mindenféle téren róla?
- Hát ha arra gondolsz, hogy majdnem fél órát dumált arról, hogy figyelnem kéne a külsőmre de hát sose adtam magamra miért most kezdjem el? - Már bocs de ez van
- Akkor még bele sem kezdett. És egyébként legközelebb valami másba fog belekötni, csak rá kell jönnie mibe tudna nyerni is.
- Hát ha három nagyanyám közül egyik se tudott ellenem nyerni akkor ..
- Azok nem Uchihák voltak.
- Mondjuk... - Lezárom a gépen a cuccaim és át teleportálok az ágyra nah fekvés de jó ez egy kiadós ülés után...
- Mi az elfelejtetted hogyan kell járni??
- Nem csak nem volt kedvem talán valami egyéb kommentár? - Ne szóljál be, a kényelem az kényelem
- Az lehet, de ilyen távon gyorsabb a futás. – Becsukja az ajtót és egy pillanat alatt az ágyon van és eldönt
- Nincs jobb dolgod? - Elárulom van.. Most tényleg leütöm..
- Nincs. – lefogja a két kezem és még megrúgni sem tudom mivel hát persze, hogy mindenre gondolva, csak félig tehénkedett rám…
- Igen és mégis mit akarsz? – Nem pirulok el, nem pirulhatok…
- Még nem tudom, de ez a helyzet így nem túl rossz.
- Ebből sokat megtudtam... - Tényleg annyit...
- Mért neked ez nem tetszik?
- Hát nem tudom, találd ki.. - Na szerinted? Sosem voltam jó lány de úgy gondoltam két év habos torta lessz, de hát csak sikerült elintézni, hogy ne...............................
- A büntetést el kell viselned!
- Mi van? - Már megint mit csináltam?
- Csak egy kis apróság amit elfelejtettél az elmúlt napokban.
- Ja oké...- Az gáz ha még mindig nem esett le?
- És mikor szeretnél kiszabadulni?
- Hát mondjuk jó hamarjában... – Ha nem beszélek sokat talán nem pirosodok ki… talán
- Akkor mi tart vissza? Visszavonhatom a kis büntetést.
- Erőt veszek magamon és ellököm Sasukét nos a falat nem találta el de azért eléggé meglephettem de tudod mit? Szórakozzál ám a ...
- Oh a nehezebb utat választod? – Hát először áruld már el mit akarsz….
- Na miért mit tudnál tenni ellene?...
- Nem is tudom talán... – Az ágyra lök és leköti az egyik kezem, ha nem vigyázok még én szegem meg előbb a fogadást, mint ő bármit is csinálna.
- Engedj el! - Parancsolok rá.
- Nem! Te választottad a nehezebb utat.
- Akkor meg mit kéreted magad? - Ne félj, volt már dolgom állatokkal te sem lehetsz bonyolultabb kiadás...
- Nem én kéretem magam. - A pólóm alá nyúl és már készülök is az első leütési kísérletre mikor két röhögés közt leelemzem magamnak, hogy ő most tényleg a hasam csikizi?
- Hagyd már abba.. - Mondom két röhögés közt, miközben próbálom védeni a hasam de hát ha az egyik kezem ki van kötve akkor sokat nem csinálhatok...
- Na most már választod e a könnyebbik utat?
- Megadom magam csak ne csikizz - Király egy gyengepontom van és sikerült megtalálnia...
- Ezt már szeretem. – Nah sikerült odáig eljutni, hogy elenged..
- Aljas csaló... - Jegyeztem meg halkan.
- Szerelemben és háborúban mindent lehet.
- Igen? És ez most szerinted melyik? – Nah erre azért kíváncsi leszek…
- Te egy egész háborús övezet vagy. – Kössz…
- Akkor megnyugodtam. - Hát mondjuk gondoltam, hogy nem fog szerelmet vallani, de még örülök is neki...
- Na és hol is van az amiért cserébe elengedtelek?? – Még mindig ezen pörögsz?
- Oké de kinyögöd végre mit akarsz? - Nah igen ez a kérdés már egy ideje böki a csőröm...
- Még nem jöttél rá? Pedig hétfő reggel még olyan jó volt megismerni, azt a Sakurát, és erre még eszedbe sem jut? Pedig rögtön úgy volt hogy délután megint ott lesz.
- Azt ne mond, hogy egészen idáig csakis ezért szekáltál? De mivel ma gonosz voltál ezért várhatod, jah főleg ha még egyszer megcsikizel akkor aztán a másik Sakura olyan mélyre lessz lakatolva, hogy gyémántvágóval nem hozod ki!
- Oh akkor majd kihozom másképpen. – Erre újra csikizni kezd…
- Akkor sem fogsz megtörni.. - Mi ez basszus túlélési verseny egy hülye alatt?
- Azt te csak hiszed! Nem tudod kivel állsz szemben. – Úgy röhögök szinte fuldoklom elég már utálom ha valaki ilyen szemét!
- Neeeee!!!! - Ne már tényleg azt akarja, hogy megfulladjak a röhögésben?
- Most kapsz fél perc levegőszünetet. – Sokra megyek vele… Még mindig lihegek de a nagy szám azért csak kitárul:
- Fél perc? Tényleg meg akarsz ölni? - Amint szabad utat látok rá kiszabadítom a kezem és teleport az ablakhoz...
- Azt tudod hogy nem fogsz menekülni. – lép mögém.
- Te mindenhol ott vagy? - Látod ilyenkor szoktam megbánni, hogy van egy másik énem...
- Nem, csak ott ahol dolgom is van. – Erre mellém lép. - Tudod, csak azért akarom ilyen agresszívan előhozni a másik oldalad, mert túlságosan is kíváncsivá tett. Teljesen más, és érdekel, hogy ez miben nyilvánul meg. Meg akarok tudni arról az énedről is tudni minél többet. Látni szeretném teljességében minden oldalad.
- És mivel jobb egy sírós cafka, mint én? - Miket beszélek, végül is én is ő vagyok, vagyis inkább egy kitaszított én.. áhh még nekem is zavaros...
- Nem tudom. Jelenleg csupán meg akarom ismerni, akárcsak ezt az oldaladat. Maga az a tény teszi érdekessé, hogy más mint te, mégis te vagy az.
- Ezt most úgy mondtad mintha valami skizofrénhez beszélnél... - Nem mintha nem mondták már volna rám de ez van..
- Nem. Csupán más oldal, és nem más személyiség. Az oldaladat te mutatod, a személyiséged magától cserélődne, ha kettő lenne. Teljesen más a kettő, attól hogy hasonlóan fejezem ki. - Felé fordultam és átkarolva nyakát mellkasához nyomtam az arcom...
- Csak aludjunk már... – Most rájöttem valamire, eszméletlen szeretethiányos, mondjuk ez rólam is elmondható, végül is azért vagyunk most egy szobában mert nem bírok egyedül aludni. Otthon volt egy hatalmas plüssöm és ő pótolta az embereket mellőlem, de mivel őt nem hoztam, magammal…
- Rendben – Aha mozdulni ki fog? Asszem én..Bevágtam magam az ágyba és a takaró alá bújtam, örüljé melegítem az ágyat míg beméltóztatsz fáradni. Bemászott az ágyba és várt, mit vársz? Cigánykerekezni nem fogok… Oldalt fekszik király, megragadom vállát és hátra fordítom, ráfekszek és legyen boldog. Remélem elégedett, mert, ahogy most felhúzott képtelen lennék olyan lenni mint múltkor reggel... Mi jó ebben az énemben, hiszen nem tud semmit! Mindent elront és semmi megfontoltság vagy motiváltság nincs benne. Simán csak van, persze tud nagyon kedves és "aranyos" lenni legalábbis ezt mondták, de olyan elveszett... Nem mintha én nem lennék az, de nekem vannak céljaim, amikért képes vagyok tenni, és nem csak sodródni az árral... Nah mind egy akkor most vegyük latba a másik témát… Csak azért elment, hogy megszerezze a Yume leírását? Azt hiszem, hiszti helyett gyorsan vissza kell állnom különben még, megöleti magát… Elaludtam.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mikor reggel felkeltem kiosontam az ágyból átöltöztem és mikor visszaértem arra gondoltam fel kéne ébreszteni Sasukét, de mivel olyan aranyosan alszik nincs szívem… Inkább leülök a számítógép előtti székbe és onnan figyelem, ahogy alszik. Meg kell szabadulnom a Yume iránti félelemérzettől! Ezen túl ez lesz a célom, és bármi áron el is érem! Nos, megszólaltak az ébresztők, én meg gyorsan az ablakhoz kapom tekintetem, sikerül neki is felébredni…:
- Miért kellett megszökni?
- Neked is szép jó reggelt! - Álltam fel a székből.
- Rendben akkor ma este remélem, nem kell "megharcolnom" veled a kedves Sakuráért.
- Ha megint úgy felhúzol, mint tegnap este hidd, el ki is nyírom... - Feltéve, ha újra csikizni mersz...
- Ha nem kell felhúznom, hogy, előhozzam akkor nem foglak felhúzni.
- Nah jó ezen nem vitatkozom, de viszont szedelőzködnöd kéne, mert sose érünk be! – Úgy látszik a suliundoritisz nem az én műfajom...
- Rendben akkor felöltözöm. - és már veszi is le a felsőjét..
- Ott lent megvárlak... - Ezzel felkapom a tatyóm és kislattyogok a szobából. Ha most zavarba akartál hozni, akkor üzenem nem sikerült...
- Látom nem voltál vevő rám.
- Ha tudnád, hányszor végignézettek velem hasonlókat... - Egyszerűbben már immunis vagyok rátok, legalább is egy új pasinál persze elpirulok de gyorsan megszokom...
- Gondoltam, de próbálkozni már csak szabad.
- Heh próbálkozz erősebben... - Ül ki a vigyor a képemre…
- Ahogy kívánod. Legközelebb jobban fogok próbálkozni. – Egy kaján vigyor? Kössz de tudod ha bármivel próbálkozol a fogadásnak lőttek!
- Nah go suli... - Kaját és többit gyorsan lerendeztük aztán irány abba az intézménybe ahol a tanulók életét megkeseríteni kívánó tanárgárda már készülődött óráira, és a gyanútlan gyermekek vidáman vagy álmosan lapozgatták könyveiket vagy beszélgettek a többiekkel… Nah lassan odaértünk és leültünk a helyünkre az elő óra is gond nélkül megkezdődött. Aztán a második és a harmadik is. Aztán a negyedik óra előtt történt valami ami felbolygatta az amúgy kómás osztályt… Bár ennek is csak a közepét kaptuk el:
- Hogy mersz az én pasimmal eggyel talán szóba állni te kis fruska? – Ez Hinata? Nah mi van lett új pasija?
- Chh vedd már észre, hogy te lógsz az ő nyakán! Sosem volt a pasid és a holnapi után soha nem is lesz! – Ino? Na ne ezek ketten egy pasira? Vajon ki az a szerencsétlen?
- Soha nem lesz a tied! Sasuke mindig is az enyém volt, most is az enyém és, az enyém is marad! – Pedig már kajak azt hittem máson veszekszenek… Ino nem volt rest nekiugrott Hinatának, és hosszú fekete haját kezdte el tépni. Hinata se volt rest egyik kezén lévő műkörmeit belevájta Ino csuklójába a másik kezével pedig olyan gyomrost adott a szőkének, hogy belenyikkant az egész lány. Minek hatására a szőke elengedte a Hyuuga lányt, de nem volt rest újra támadni, megfogta Hinata egyik műkörmét és letépte azt, ezzel persze Hinata saját körme is jött és ökleni kezdett belőle a vér, mondjuk mire számítottunk? Nos erre a fekete, megragadta a szőke fülében a többméteres fülbevaló díszt, és, kitépte, ez is egy sikítás, volt. És így folytatták volt aki röhögött a két kakason, és volt akik szörnyülködtek, mert már folyt a vér. Lassan már volt jelző és többen ordították, hogy jön a tanár de mivel senki se akarta leállítani őket így rajtam volt a sor… Felálltam átverekedtem magam a tömegen és az éppen repülő Inot elkapva lefogtam és úgy kezdtem:
- Mi van már süketek vagytok? Jön a tanár eszementek! Szal üljetek le végre le és ne csináljátok a balhét mindenki fáradt és nagyon nem akarunk szívni a baromságotok miatt! Jah és csak, hogy tisztázzuk Sasuke nem tárgy akit csak úgy birtokolhattok, érthető volt? És most leülni! – Erre Inot leültettem egy székbe látszik, hogy elszégyellte magát szóval inkább nem bántom. Hinata még köpött egyet de amint elengedtem Inot előtte termettem és olyan pofont vágtam le neki, hogy két métert a padlón csúszott:
- Kinek köpködsz ribanc? Talán anyád nem tanított meg, hogy normálisan viselkedj? – Ezzel leültem és tovább vártuk a tanárt…
- Remek volt. Kár hogy Ino még mozgásképes.
- Jah tényleg mi is volt az a holnaptól szöveg Ino szájából? – Ez már egy ideje böki a csőröm…
- Ne kérdezd, a lényeg hogy így mentettem meg az életed, és hogy elég sokkal fogsz tartozni.
- Uhh akkor azt hiszem elkell menekülnöm pár napra... - Zártam a beszélgetést egy szörnyülködő tekintettel, és már benn is volt a tanár. ez az óra is elment és nem is volt szörnyű, már amennyire egy óra kellemes lehet...
- Remélem legközelebb hagyod hogy kinyírják egymást.
- Egy nagy fenét, azért ők is emberek, csak meg kéne változniuk... – Nagy szavak de tényleg pár beszóláson kívül gondolom nem tettek nagyobb bűnöket. Nem öltek meg százakat vagy ilyesmi igaz?
- Az lehet, csak ne az én közelemben lennének azok.
- Ne félj ha nagyon unom úgyis megnevelem őket, ahhoz legalább értek! - Nah igen mondjuk Ino ígéretesebb, mint Hinata akivel foglalkozni gyomrom nem lenne...
- Akkor intézd el hogy Ino zavarjon, és miden probléma megoldva. - ezen a téren egyenlőre
- Azt hiszem ezzel még magadra leszel utalva mert holnap nekem dolgom lessz, és kb olyan hajnalban fogok beesni szóval ne nagyon várjál. - Nézd a jó oldalát te legalább ki tudod tombolni magad ha már nekem úgyse sikerül még egy darabig.
- mégis hova mész?
- Csak edzeni, de mivel nem publikus ne is kérdezz többet. - Mutatok egy peace jelet és egy hatalmas mosolyt. A meglepi nem rontom el!
- Rendben. - Nah ezzel visszafordultam a könyvhöz és már lapoztam is az anyaghoz. Nos az órák jól teltek, és hazafele se volt semmi gond, csak simán traccsoltunk ami nem is gond:
- Hogy állsz a videók készítésével? – Ha most a sorimra gondol akkor:
- Öhm talán olyan 16-perc harc már megvan belőle. De a többit még lusta voltam összevágni...
- Siess a nézők már várnak rád.
- Nem baj még van egy tartalék részem majd felteszem. Amúgy ha annyira tudni akarod, a videók mappában van szóval bármikor megnézheted a projektet..
- Akinek vannak ilyenjei az szerencsés. Akkor ma meg is lepheted a nézőket, ami elég mondjuk 3 napra.
- Nem 3 hétre? Az is kb 20 perc harc aki meg gyenge idegzetű annak nem ajánlom, a közepe felé a tömegmészárlást de mondjuk ez van ha háborúzol!
- Ja hogy 20 percesével pakolod. Akkor lényegtelen.
- Hát ezért, jó ha 3-4 résszel előrébb vagy mint a feltöltés!
- Na igen, de ha egyszer elmaradsz onnantól dupla feltöltés kell, és máris kevesebb a plusz.
- Igaz bár akkor sem szoktam duplán tölteni, mert vagy netem nincs vagy gépem nincs vagy nyaralni voltam olyankor meg alsó kommentbe leírom, vagy 100-szer elnézést kérek és ugyan úgy váratom a népet...
- Akkor benned nincs meg az úgy nevezett videós udvariasság.
- Még szép, hogy nincs de ha megfigyeled mások is ugyan ezt csinálják. De mondjuk amiről nem tehetek arról nem tehetek!
- Na látod ezért nem csinálok videókat. A végén még mindenki miattam szakadna bele a munkába.
- Na azt megnézném! De viszont folytathatnád, mert neked se ment rosszul, az egyetlen baja, hogy időfelemésztő..
- Na igen meg hát ki kell választani és meg kell tartani az ötletet, de ha egyszer megint bele kezdek egyszerre 10 videót fogok feltölteni
- Juj mondjuk, egy idő után rutinból meglehet gyártani egy 5-6 perces videót egy óra alatt vagy egy fél óra alatt, de én tudod kiket nem értek? Az orosz AMV készítőket, olyanokat halottam, hogy egy 5-perces vidi felett csúcstechnikával is 32-órákat ülnek, de végül is nekik a vérükbe van ez az egész szóval jó nekik..
- Tudod, nekik ebben miden benne van. Meg keresik, az alapanyagot leszedik és összevágják, majd mindent alá raknak, ami kell nekik a videóba, tehát ha azt nézzük, ők minden alkalommal megcsinálják azt, amit te egy-két alkalommal megcsináltál. Tudod, neked ott van a rengeteg kép, de nekik nincs akkora tárhelyük, hogy összeszedjenek minden olyan videót, amire szükségük lehet.
- Tudom és ezért is van egy kis csodálatom is feléjük, sose bírnák annyit ülni egy vidi felett akármilyen szuperre is akarom megcsinálni.
- Akkor egyszer odakötözlek, és írok egy programot, hogyha nem videót csinálsz, akkor olyan zene mennyen, amit utálsz. Az jó megoldás lenne.
- Neeee.. Gonosz! - Röhögtem el magam, na, abba biztos beleőrülnék aludni, akarok, de rémálmaim vannak a poptól, juj..
- Legalább megcsinálnád. – Jézus megakar kínozni!?
- Hát nem tudom, azért megpróbálnám átírni a programot, vagy mondjuk füldugót venni vagy a hallásom kiiktatni egy időre - Hehe~
- Akkor videót is teszek bele, és ha a látásodat is kikapcsolod akkor meg egy genjutsu aktiválódik és akkor még rosszabb lesz mint előtte.
- Áááá ki akarsz nyírni!? Nah várjál csak ezt még visszakapod! De nem félj én is tudok ilyen kis cukiságokat művelni veled! - Vágom oda a végén kárörvendő vigyorral
- Ismerem én már a trükkjeidet töviről hegyire, hacsak nem van egy harmadik Sakura is akit meg kellene ismernem. Ha van, akkor még érdekesebb lenne az ittléted, bár ez eddig is remek volt.
- Áh még mindig nem ugrottál le arról az idegölő fruskáról? Hát te tudod. - Forgattam, meg a szemem.
- Tudod láttam pár dolgot tőle, de még közel sem mindent. Érdekel minden ami ő, ami te vagy ha éppen olyan vagy.
- Ne kezd újra kérlek, majd ha én elmentem a Bahamákra, akkor megismerheted őt is, de addig még van egy pár óra…
- Rendben. Kivárom. Ma még van időm.
- Miért holnap nem lessz? - Mondjuk nagyon esélyed se lessz de oké..
- Holnap Sajnos Inoval leszek elfoglalva, ezért szeretném ha mozgás képetlenné válna, akkor nem kellene elmennem hozzá, és szórakozni. Na igen drága volt az egy liter vér.
- Te döntöttél úgy, hogy megmentesz, szóval viseld a következményeket, de ha nagyon akarod, akkor mozgásképtelenné teheted megmutatom hogy kell úgy, hogy se neked se neki ne fájjon nagyon. - Jah neked akkor fájna ha rosszul akarnád megvágni és mondjuk reflexből hátra rúgna...
- Tudod, ha én teszem akkor azért is kárpótolni kellene, és az csak dupla szívás, ezért örültem annak hogy Hinatával egymásnak ugrottak. Egy-két csúnya seb és máris nem akarja, hogy mennyek.
- Azért elég szépen elbántak egymással, Inonak a szája felrepedt meg minden baja volt, de egy egyszerű medikussal azonnal eltűntethetők az ilyenek, szóval sok esélyed nincs a menekülésre. Amúgy ha olyan helyen ütöd, meg ahol emberek nem látnak, és úgy csinálod ahogy mutatom akkor nem, hogy nem fogja tudni ki ütötte meg egy jó napig a világát se, szóval totál kóma... Aztán felébred és semmi baja.
- Na igen, de akkor meg ott van hogy mért nem védtem meg. Látod vannak gondok. És azt sem mondhatom, hogy nehéz ellenfél volt, mert a faluban senki sem hinne nekem.
- És ha még randi előtt ütöd le? Akkor nem tud arra hivatkozni, simán megjelensz a háta mögött, ütés eltűnsz és ha senki nem látott meg akkor király vagy, de ha ennyire nem akarod majd megteszem én.
- Az lenne a legjobb. Téged sokan nem ismernek, és így fel se tűnnél senkinek, még a hajaddal sem.
- Hééé ez kemény volt! A hajam nem közszemle! Amúgy az a baj vele, hogy hiába akarnám befesteni egyszerűen nem szívja be, meg minden baja van…
- Nem úgy értetem. Egy ilyen faluban nem is különös a hajszíned. Itt bárki el tudja érni ugyanezt a színt, ha akarja. Váltsunk témát. A tekercsek olvasgatásával hogy állsz? Belekezdtél már?
- Hát szerinted mikor tudtam volna olvasni belőle?
- Csak az időd 70%-át töltöd velem egy légtérben, és korábban is keltél, mint én.
- Az nem azt jelenti, hogy korán reggel fog az agyam, ilyenekre...
- Csak rákérdeztem. Bűn?
- Áh dehogy de miért ilyen hosszú ez az út? - Ilyenkor már nem haza kellett volna érni?
- Ha nem vetted volna észre két perce a ház előtt állunk.
- Tényleg? Jah oké.. – Mi van? Ennyire elbambultam volna, jézus valami bajom van, hívjatok mentőt...
- Akkor irány ebédelni. Jössz?
- Még szép! - Csillannak fel a szemeim, jah tényleg kajás vagyok
- Mit akarsz enni?? Valószínűleg van minden.
- Őőő nem tudom rizst mert az finom... - De nagy ötlet, de most nincs, kedvem nagyon mást enni mivel azt csak lapátolni kell… - De ha van jobb ötleted hallgatom!
- Maradjunk a tiednél és bővítsük. Hús terén mit kérsz?
- Hús? Hmm nehéz a csirke is jöhet de ma inkább disznót! De ha van valami vadhús az is jöhet! - Húst-hússal nincs is jobb étkezési mód!
- Akkor egy kis malac, és mondjuk, van elrejtve egy kis őz hús az is jöhet, és akkor ezeket most akkor hogyan? A csirke az tejszínes csirkemell, ha már rizs van mellé, de ha a többivel is tudsz valamit, a sült húson kívül akkor várom,d de legyen finomabb a tejszínes csirkemellnél.
- Hmm, őzhúst mondtál? Ettél te már vörösboros őzet? Fejedelmi kaja! De viszont ha van disznó, akkor én sokkal jobban szeretem a rántott húst mert a tejszint és a húst egybe sose kevertem, és nem is ettem meg tehát, az már nagyon extrém! - Mondja az aki a tejszínhabot csoki pudinggal és kechuppal eszi...
- Akkor legyen egy kis vörösboros őz. Borok a konyhában egy kis ajtó mögött. Ott van a "kis" borospince. Ki van írva melyik a jó évjárat. Válasz kedved szerint. Én előszedem a húst. Több csomagban van, különféle adagokban tehát hamar kiolvad. Utána már csak össze kell dobni és kell csinálni desszertet. – Oké de előbb a kaja legyen kész
- Víí borokban jó vagyok. Nah várjunk mi is volt a recept? - Állok egy tíz percet nagyokat hümmögve és végül megtaláltam az emlékeim között gyerekkorom kedvenc kajáját. - Oké a recept megvan akkor mentem bort válogatni! - Sasuke kezébe adom a tatyóm én meg eltűnök megkeresni a borospincét, amint beérek majd elájulok jézus ez egy aranybánya... Nézem 45-46-kicsitelőrébb 56-57, azt hiszem a legjobb a 48- as lesz, szal fogom a palackot és leporolom, nos azért a por megülepedett rajta mit ne mondjak, mondjuk nem egy túl jó évjárat legalábbis egyesek szerint de nekem bejön ez az év. Kiviszem a konyhába ahol Sasuke sürgölködik, jézus már csak egy kötény kéne rá…
- Megvan a rizs és a desszert a hűtőben van. A hús már csak rád vár. Kiolvadt kezdhetsz vele dolgozni.
- Köszi! - Nah nézzük.... Lassan de biztosan végzek mindennel, bár azért macerás mert folyton vagy kevergetni vagy vizet kell rá önteni, szóval macerás de isteni. Eskü olyan vagyok mint egy konyhatündér… Néha ránézek Sasukéra aki megadóan segít mindenben és közben még terít is hát lássatok csodát pasi aki nem lusta a konyhában sürgölködni mondjuk amit most csinálok azt én is a legutóbbi nevelőapámtól tanultam tehát… De azért nem mindegyik ilyen… Nos amint végeztem már rég minden készen volt, öröm volt ránézni az ebédlőben az asztalra és az illatok is csodásak voltak pont amilyennek lennie kell. Igaz belekerült egy órába, kettőbe, de nem bánom!
- Itt van amit összedobtunk. Tessék ez a tiéd. - szedtem ki Sakurának. - Ez pedig az enyém. - megkóstolom. - Igazán finom lett. Ha másnak nem is szakácsnőnek biztos elmehetsz.
- Kössz de ez az egyetlen amit tudok is. Úgyhogy fogyaszd egészséggel! - Én is belekóstolok, hát apáé jobb de azért ez sem lett selejt...
- Most hogy ezzel végeztünk jöhet a kis ügyetlen desszertem. - előkap két fagyiskejhet és kb egy csomó mindent aztán ízlésesen elrendez i benne a hozzávalókat…
- ... Ügyetlen? Már a kinézettől is összefut a nyál a számban! - Nézek kb 4 méteres szemekkel, aszta, a díszítéshez nincs érzékem, ezt elkell tanulnom!
- Nem egy bonyolult dolog, de legalább finom, és jól néz ki. – Hát mindjárt meglátjuk…Odanyúlok elragadom és azonnal belekóstolok... A 7. menny ehhez képest valami sivár hely, jézus.
- Hát ha én szakácsnőnek akkor te cukrásznak...
- Hát te meg hamarosan mind a kettőnek mert ezt két perc alatt megtanulod az biztos. Egyébként ha nem lenne elég van 3 plusz adag a hűtőben.
- Áhh azt az élvezetet meghagyom a többieknek, viszont ilyet máskor is összedobhatnál! – Létsziii
- Rendben. De cserébe tudod mit kérek legközelebb. – Találgassak vagy mi?
- Már hogyne tudnám... - Forgatom meg szemeim.