24. rész

Mikor hazaestem a rengeteg meló után érdekes kép fogadott. Láttam ahogy Sakura alszik, és látszik hogy álomba sírta magát. Mi minden az, ami ezt tudja kiváltani nálad Sakura? Mi az, ami téged is így meg tud törni? Menyi fájdalom, kín és rossz emlék sodort el magával téged? MI az, ami a te arcodra is ennyi könnyet tud csalni? Lassan látom ahogy felkel, meglát az arca hihetetlenül vörösbe vált, hátrébb húzódik, nagy szemekkel néz rám, majd felül, és összehúzza magát. Ekkor vettem észre hogy az ágyon vagyok én is.

• Mi volt az a fájdalom ami miatt sírtál? – tudom nem fogsz válaszolni de érdekel. Tudom, nem fogod elárulni nekem, mert nem akarsz még emlékezni sem rá.

• Őszintén miért nem születtél vaknak?... - kérdezi rekedt hangon. Ne áltasd magad, valamit ami ennyire elüt tőled, az is észrevesz, aki soha nem ismert.

• Rajtad akkor is látnám, hogy valami nincsen rendben. – tudom, hiába teszem amit teszek, és tudom nincs olyan ember, akiben annyira megtudnál bízni hogy elmond, sőt megkockáztatom, hogy Heronak sem mondanád el - Kérlek mond el.

• Csak minden ami eddig is, csak most egybe és nem külön, külön... - fél választ már kaptam, de ez nem elég, még nem.

• És elárulod mi az a minden ami most a nyakadba szakadt, vagy talán örökre magadba zárod hogy bármikor újra ilyen fájdalmat érezz át? – a kíváncsiságom túllépte a józan eszemet, de megérdemli azok után amit átélhetett.

• Elég legyen! nem az én pátyolgatásom a feladatod, nem kell, hogy olyan is érdekeljen ami amúgy nem! Köszönöm, de nem kérek belőle! - ennyire ellenséges vagy, ha ezt feszegetem? Lehet másnak sok lenne, de valami arra vezet, hogy megtudjam, de ha nem akarod, akkor egyenlőre elvetem ezt.

• Rendben ha nem akarod akkor nem kell. Tudod mindenkinek megvannak a maga kis titkai amiket ne szívesen oszt meg senkivel. Anyám éppen azért találta ki a hülye kis naplós ötletét, hogy legalább leírjam oda, de nem teszem meg. Harcolok az ellenem mert az nem olyan hely ahova én a titkaimat elrejteném. Nekem egy olyan hely kell, ami megért azokat, nem pedig csupán elrejti, és megkönnyíti nekem az életet. Nekem olyan kellene aki megérti mi is az amin átmentem, és elmondaná nekem az annál is szörnyűbb titkait. Neked is ilyen kellene, aki tudja milyen fájdalmakon mentél át. - egy ilyen igaz kifakadás?? Hogy ez most honnan jött nem tudom, de nem is baj, hátha megtöri a jeget.

• Tudod mi tenne igazán jót? Ha végre valaki felkötne azt nagyon tudnám díjazni... Megértem amit mondasz de érts meg sosem tudtam ilyenekről beszélni nem most fogom elkezdeni... - látom miért gondolod így, de csak a jeget kellene megtörni, hidd el, mind a kettőnk megkönnyebbülne már akkor is, ha csak az egyikőnk árulja el a titkait, vagy csak egy részüket. Vagy mind a ketten elkezdenénk elmondani őket, miután az egyikünk elkezdte, de te nem bízol bennem, ha elkezdeném elmondani akkor valószínűleg nem hinnél nekem.

• Nem is kell! Csak hallgass meg engem ha már te nem beszélsz, vagy netalántán azt is utálod? - erre kirántja fejét karai rejtekéből. Igaz valószínűleg nem hisz nekem, ha túl sokat mondok, de talán egy keveset elhisz, és megkönnyebbül.

• Nem fogom visszavonni, amit mondtam! - tudom, hogy nem tetszett amit tettem, de sajnos nem volt túl sok választásom, neked akartam jót, azt akartam, hogy ezek után akár hetekig pihenhess, hogy ha akarsz elvonulhass a világtól, már akkor látszott, hogy van egy kis gond, nem gondoltam hogy ekkora, de még jó, hogy segítettem, már ha felhasználod majd.

• Sajnálom a tsuokomis trükköt, de azt akartam, hogy te gyógyítsd meg Tsunadét, hogy neked tartozzon, és hogy ezen túl neked kedvezzen. - ennyit még megtehettem nem??? úgy is tartozol nekem azért, amivel megoldottam, hogy ne halj meg, elég drága volt ám a véred.

• Nem igaz, hogy te mindig mindenből ki tudod magad magyarázni... - tudom, hogy mennyire zavar téged, de én az ilyenekre lettem felkészítve. Mindig mindent meg kellett oldanom, ennyi az egész.

• Sajnálom. Nem ezt akartam elérni ezzel. Tudod sokkal szívesebben beszélgetnék veled nyugodtabb környezetben. Nincs kedved kocsikázni? - egy nyugodtabb környezetben, talán jobban meg tudnánk beszélni a dolgainkat.

• Hát nagyon nem tom.. mitől kéne kedvemnek lennie? - ebben igazad van, de akkor is, lehet néhány hely a tarsolyomban ahova szívesen eljársz, nem?? Talán meg tudnál feledkezni mindenről, ami veled történt ma, és akkor talán láthatnám azt a nyugodt Sakurát is. Ez a megtört Sakura nem tetszik. Zavaró, hogy most ezt kell látnom.

• Gondoltam elmehetnénk megint a farkasokhoz. Talán ők megnyugtatnának téged. - hát igen, egy kis ütőkártya, bár ki tudja most mennyire hatásos, remélem mellettük le tudsz majd higgadni annyira, hogy beszélgethessünk nyugodtan.

• Rendben viszont bármit tervezel a válaszom nem! - tervezni nem tervezek semmit, jelenleg. Először leszel életképes, azután majd tervezgetek. Remélem ez megfelel neked.

• Akkor irány a kocsi. - veszem elő a kulcsokat a zsebemből.

• Rendben. -felkel, végig néz magán majd... gondolhattam volna hogy még várhatok egy keveset. - Öhm mindjárt jövök... - ez után kirohan a szobából, egyenesen a fürdőszobába, valószínűleg rendbe teszi kicsit magát, ne látsszon rajta hogy sírt. Én lassan elindultam kifelé, majd össze is futottunk.

• Na akkor irány a farkas tanya. – az most a neked való hely. Elég gyorsan vezetek, és útközben nem is zavarom beszélgetéssel. Mikor odaértünk: - Na akkor itt is lennénk a múltkori tavacskánál. Most megyek és kinyitom a barlang ajtaját. Ahogy kinyílt már mehetsz is be. - az nem kell hogy megvárj.

• Ühümm – lassan elindulok, hogy kinyissam a barlangot, hamar eljutok odáig, majd lassan el is indulok vissza, direkt hagytam neki egy kis magányt a farkasokkal, jobban ki tud kapcsolni. Lassan mentem csak, minél több ideje legyen játszani velük. Mikor megláttam milyen jól el van velük, úgy döntöttem nem zavarom meg, most olyan nyugodt volt, kár lenne elrontani bármivel is. Végül minden jónak vége szakad észrevette hogy figyelem, de hát végül is egy kicsivel biztos nyugodtabb lett.

• Látom nyugodtabb vagy, és egészen hamar észrevettél. Még csak most álltam ide. - egy apró kis hazugság most belefér, a kis lelkének.

• Az állatok sem nyugtalanok én miért legyek az? – ebben igazad van, csak maradjon is így.

• Ez így sokkal természetesebb. Talán egy farkasnak mindig kellene melletted lennie, hogy lenyugtasson. Mit gondolsz ne vigyünk egyet haza? - persze ellenezni fogod, de a felvetést jelenleg nem hagyhattam ki.

• Mi? Öhh nem-nem a farkasok is szabad lények és a falkából nem szabad őket kiszanálni! Igaz? - és ezzel vissza is fordult ahhoz a farkashoz, akivel éppen játszott.

• Itt ezek a kutyák chakrával vannak körülvéve. Megértik azt. Ha jól kérdezel akkor még válaszolni is tudnak, méghozzá emberi nyelven. - persze ezt elég nehéz volt elérni, de a hatása tényleg hasznos.

• Igen? - ekkor hatalmas szemekkel néz rám, na igen, ez még a nindzsákat is meglepi.

• Figyelj megmutatom! – csak egy aprócska kis jutsu és már mehet is a show:

• Lehet hogy elmegyek veletek egy kis időre. Még nem jártam kint. Kíváncsi vagyok milyen odakint az élet. Nem hiszem hogy sok időre, de talán néhány hétre kimegyek veletek. - na milyen megfontolt állatkáink vannak már.

• Nem igaz... Van eggyel talán olyan ami számodra lehetetlen? - VAN!

• Csak az itteni állatokkal tudom megcsinálni, mert csak ők érezték egész életükben a családom chakráját. Ha leutánzod valamelyikőnk chakráját akkor talán te is képes leszel erre. - igen valószínű.

• Aha oké.. - te tudod, ha nem akarod, csak a te kedvedért mutattam meg, ezekből lesznek majd egy nap a legerősebb megidézhető állatok, ha eljutunk odáig velük egyszer...

• Ha nem akarod nem kell, csak mondtam, hogy ha akarod meg teheted te is.

• Bocsi kis farkas de én nem tartom jó ötletnek szóval inkább kihagynám, meg amúgy is ha egy időre eltűnsz a többiek közül kiközösítenének. - hát talán van benne valami.

• Akkor hát szegényt itt hagyjuk? Szeretett volna körbenézni, de ha te nem akarod, hogy megtegye, és ha ennyi indokod is van rá akkor nincs mit tenni. - ez van, pedig meg néztem volna mit kezdesz vele.

• Halottam mit mondott... De te is halottad az indokaimat – gondoltam hogy valami ilyesmit fogsz mondani, és hidd el megértem, de végre kezdesz visszarázódni.

• Akkor most még maradsz egy darabig, vagy vissza szeretnél menni? Rajtad áll mit teszünk most, ha már eléggé megnyugodtál. - sok a probléma még, ezt én is tudom, de egyenlőre talán ennyi. - Gondolom nem fogsz eltévedni, szóval megvárlak, de szólok ez a hely hatalmas. Egy pár óráig elleszel a felfedezéssel. - na igen, a teljes nyugalom az amit el kell érni most.

• Annál jobb! - Ekkor nagy felfedező kedvel indult meg. Remélem minden tetszeni fog, van itt rengeteg érdekes dolog, csak jó helyen kell keresni.