-
Látom nem tetszik hogy elvesztetted a kis játékodat.
-
Nagyon szeretnéd azt hinni mi? - Ezzel megfogtam, és kidobtam az ablakon, majd mindenki füle hallatára utána üvöltöttem - Jah és ROHADJ MEG TE BUZI! - Ezzel bevágtam az ablakom de annyira, hogy majdnem betörtek az üvegek..
-
Kár hogy utánam üvöltöttél. – Ezzel pedig az ablakomból beugorva ismét nekinyom a falnak..
-
Chh te vagy megsértődve? Én mit mondjak?... Úgy játszol velem mintha a bábúd lennék, és akkor mit vársz tőlem, hogy majd szeresselek? Hát azt kurvára benézted!
-
Elsőnek: veled nem játszadozom mint egy bábúval, mivel nem érné meg az erőbefektetést, másrészt pedig miért is akarnám, hogy szeress?? És egyébként is, miért hozod fel ezt a témát ilyen... – És hirtelen abbahagyta… Nem, nem vagyok szerelmes belé, de ha így kell leszednem magamról akkor így fogom..
-
Ilyen? Hamar? Talán nem édesen mindegy mikor hozok fel és mit? Megszégyenítesz a saját házamban és akkor még neked áll feljebb?
-
Nem szégyenítlek meg, hiszen senki nem látja, másrészt pedig azt akartam mondani hogy gyakran. Gyanúsan gyakran. – Nem szégyenít meg? Mibe nem fogadunk, hogy rajtam röhög a fél szolga gárda? Hogy még egy ilyen görcstől sem tudok megszabadulni?..
-
Szállj le rólam!
-
Még nem tanultál a leckéből, addig pedig nem fogok leszállni rólad, amíg meg nem tanulod kinek és mit mondhatsz.
-
A saját házamban annak mondok azt amit akarok szóval ajánlom nagyon gyorsan húzzál el innen!
-
Apád háza, nem a tiéd.
-
Mert te aztán annyira tudod nem? - Rántottam ki az egyik lábam a fogságából, és úgy hasba rúgtam, hogy a legközelebbi falig szállt.. Ezzel most nagyon elvetette a sulykot.. Aztán újra kidobtam, de most be is zártam az ablakot. Mert nekem semmim sincs mi? Még értékem se.. Aztán egy jó idő múlva bejött anyám, és próbálta leszedni a fejem, aminek úgy szint nem vettem semmi hasznát. Még, jó, hogy fater leállította.. Aztán békén hagytak .. Végre… Aztán bejött apám.. Vele már egy kicsit jobban ment a diskurzus, mivel ő nem ordított.. Szóval szépen elmondtam neki, hogy ha nem akarja a drága lányát egy fáról lefelé lógni akkor több ilyen akciója nem lesz.. Persze erre mondta a magáét, hogy milyen jó lenne, ha jóban lennénk, mert ha véletlenül átveszem a céget.. Állj..
-
Még csak véletlenül sem fogom a példádat követni! - Erre persze szabadkozni kezdett, hogy ez csak egy ötlet volt én meg ordítottam, hogy inkább akkor most meghalok, minthogy egy olyan életet éljek, amilyet nem akarok.. Erre persze vitatkozni kezdtünk, mert, hogy biztosan megfogom magam gondolni meg minden.. – Örülök, hogy ennyire sokat jelentenek neked a lányod tervei! – Ordítottam a képébe, és kifutottam a szobából, majd egy cipőt véve a házból is.. Oda ahol nem akarják megszabni az életem.. Csakhogy mivel ilyen hely nincs ezért hazamentem, ahol anyámmal is levágtam egy ugyan ilyen „beszélgetést” arról, hogy ne akarják megtervezni az életem, mert én nem vagyok egy dróton rángatható rongy.. Erre persze még neki állt feljebb, hogy ő csak a javamat akarja.. Ja az aki eddig legalább támogatta, hogy sportoljak, most még ő is ellenem van… Szóval a végén már sírós hangulatában hagytam ott.. de megérdemli… Most az egyszer nagyon megérdemli.. Csak azért, hogy egy olyan köcsögöt mint az apám aki ott megcsalta aztán meg még ott is hagyta visszaszerezzen mi mindent be nem vet?... Gusztustalan.. Felfordul az ember gyomra.. Szóval mérgemet leadni elmentem verekedni.. Szétverve, és szakadtan mentem vissza apámhoz, aki meg most még játszotta az aggódó szülőt.. Aztán eltelt a hétvége és vasárnap mikor hazamentem csodás meglepetés fogadott újra bútoroztatták a szobám.. Az ágyamon pedig anyám várt..
-
Igazad volt.. Túl messzire mentünk.. – Hoppá pedig anyám nem az a típus aki egykönnyen beismeri ha hibázott..
-
Csak soha többet ne kelljen találkoznom azzal a gyerekkel és akkor elvan felejtve.. – Erre bólintott majd elpárolgott.. Én pedig megtanultam, majd aludtam egy jót.. Aztán másnap suli.. Ahol szinte pillanatok alatt elteltek az órák.. És kb az egész hét pénteken pedig.. Nos péntek volt. a suliban mindenki elakart aludni, csak én voltam olyannyira friss és fitt, hogy néha visszaszóljak a tanárnak, hogy oké értjük meg figyelünk.. Aztán végre vége lett a tanításnak.. A hét közben sikerült pótolnom szóval szabad volt a délután.. Aztán kifele menet hatalmas csata hangjait hallom… Hmm tömegverekedés, és már ugranék is a közepébe mikor meglátom, hogy mindenki egy ellen.. Úgy nem érdekes.. Ezzel hallok egy hangot…
-
Nincs kedved beszállni? Egész szórakoztató. – Sasuke? – De reagálni nem volt időm mert hatan szálltak felém.. Köztük Itachi is..
-
Hát nem gondolod, hogy én takarítom el a te mocskod?.. – Ezzel megfogtam Itachit, és kivertem egy pár fogát.. – De téged is utállak szóval megérdemelted. – Ezzel nekivágtam a betonnak és leültem egy közeli padra kajálni.. Mert vérfürdő mellett jön meg az étvágy.. Logikus.. De mégis volt gusztusom enni.. És már csak azt veszem észre, hogy vége.. Mindenki legyőzve..Itachi meg előttem arccal a földnek kicsit nagyot kaphatott…
-
Legközelebb segíthetnél!- Üvölti elém állva.. Szépen szétverték mit ne mondjak…
-
Ejj, hát szabad ilyet? Még félrenyelek és megfulladok..
-
Aki nem segít, az azt is megérdemli. - mondom lihegve.
-
Azt hiszem nm vagyok a gyámod, hogy minden kis apróságban segítenem kelljen
-
Viszont bunyózni tudsz, és szeretsz is.
-
Viszont nem vagyok köteles mindig bunyózni.
-
Viszont Itachit ha jól tudom még el akarod tenni láb alól. És én adtam egy lehetőséget.
-
Kiütöttem pár fogát és agyrázkódást is szenvedett mit tegyek még? Ha megölöm akkor egy életre a sitten rohadok meg
-
Ha segítesz akkor én visszafizetem, nem emlékszel??
-
Na pont ezt nem akarom!.. Szálljál le rólam végre.
-
Jól van, ha őnagysága nem bunyózik nyugodt szívvel, az nem az én problémám. Viszont megmondanád hogyan csináltál kánikulát a szobádban, miután kidobtál mire visszaértem??
-
Kánikulát, Te nagyon félrenézhetted a házszámot..
-
Ez csak még érthetetlenebbé teszi....
-
Érthetetlenebbé? Te maga vagy az értelmetlenség…
-
Ezt én is mondhatnám rólad. Na de most kell keresni valami lakhelyet magamnak. Az előbb vertem el, több mint egy havi lakhelyem, haza pedig most inkább nem megyek, azok után, hogy képesek voltak veled összezárni.
-
Lakhelyet? Há minek van beton meg újságpapír.. Aludjál
-
Bocs de a vicceidre nem vagyok most vevő.
-
Akkor meg viccen kívül szerzel magadnak egy csajt aztán reggel eljössz tőle.
-
Hát kössz, de nem akarok városokat utazni.
-
Jaj, hogy már minden csaj megvolt? Szar ügy de van szálloda.
-
Sajna másfél év alatt feléltem az összes elfogadható csajt a városban. És nem nincs szálloda, mindegyik automatikusan hozná magával azt, hogy a bátyám és az egész pereputty jönne, és hazarángatna.
-
Adja a jó ég, remélem meg is nyúznak
-
Ha azt tennék, már otthon lennék.....
-
..... Még mostanra sem fogtad, fel, hogy nem érdekel mit csinálsz szóval kopj már le rólam szennyezed a levegőm!
-
Neked pedig nem esett le, hogy ha már megtanítani nem tudtalak semmire, akkor idegellek, most viszont megyek. - Ezzel pedig lassan elindul mire én elkezdtem eltenni a kajámat.. Aztán ahogy botorkálok hazafele akkorát sikerül rúgnom valamibe, hogy egészen a járdát övező fákig szaladhattam utána. Ez egy telefon.. Hát majd holnap leadom a suliban aztán meglátjuk ki jelentkezik érte.. Erre eltettem, és elindultam hazafelé.. Aztán hazaérek, és elkezdek fetrengeni az ágyon már majdnem alszok mire megszólal egy ismeretlen hang.. Csörög az a telefon…. De jó most biztos azt fogják, hinni, hogy leakartam nyúlni.. bár akkor már rég szétszedtem és lepasszoltam volna.. Szóval felveszem, és beleszólnék de egy hang nem enged:
-
Háló, Gondolom te találtad meg a telefonom, ha lehetséges lenne, akkor visszaadnád, mondjuk este 20:30-kor a park keleti bejáratánál? Ha visszaadod kapsz 50 000-ret. – Áh ez egy ismerős hang.. De nem tom, így nem tudom felismerni..
-
Rendben. – Ezt jól megmondtam.. Na mind egy erre most mi mást lehetne még mondani?
-
Kösz, akkor este találkozunk. – Ezzel megszakadt a vonal.. Nem tudom ki ez de iszonyat ismerős a hang.. Na mind egy fürödtem aztán beállítottam a saját telefonom ébresztőre, hogy oda tudjak érni félkilencre.. Szóval aludtam. Mikor legszebb álmomból zavart fel az ébresztő majdnem kivágtam az ablakon szegény készüléket.. De türtőztettem magam, és inkább csak az ágyamra csaptam, nagy nyöszörgések közepette, hogy én aztán innen fel nem kelek.. de muszáj volt 50 000 a tét! Szóval felpattantam, és egy kis edzés végett elfutottam a park keleti bejáratához, és leültem egy padra. Aztán nagy elmélkedés közepette arról, hogy mire is fogom elverni a pénzt megcsörren a telefon.. De mielőtt felvenném leteszik, hát oké..
-
Látom jó ember találta meg a mobilom.... – Hallok meg egy hangot mögülem.. Ne…
-
... Most csak álmodom ugye? - Nézek már,már szörnyülködő arckifejezéssel a hátam mögé
-
Sajnos nem. – Mondta mintha csak citromba harapott volna..- Tessék itt van. – Nyújtotta át a pénzt én meg gyorsan átszámoltam…ez nem 50.. ez 80 000.. szóljak neki vagy inkább húzzam le? Végül is megérdemelné, de nem vagyok olyan…
-
Várj, adok visszajárót..
-
Felesleges, ha többet adtam tartsd meg. – Ezzel kikapta telefonját a kezemből, és megfordult..
-
Végül is becsületes megtaláló vagyok megérdemlem - Mondtam fellengzősen majd felugrottam zsebre vágtam a pénzt és go a másik irányba.. Aztán haza mentem, és megbeszéltem az egyik, barátnőmmel, hogy elmegyek vele vásárolgatni.. Nos ez volt minden vágyam de kell egy kis társadalmi élet különben még megőrülök..Aztán eljött a másnap, és vele együtt életem második legrosszabb napja. Egész nap vásárolgatnom kellett a lánnyal és ha nem épp a boltba voltunk akkor meg kajáltunk.. én Bírok enni de minden utca félen egy fél pizza.. Nem tudtam, hogy hizlaló kúrán vagyok..Bár minden utca félen meg is jegyezte, hogy olyan vagyok mint egy gebe szóval egyek.. Mondjuk ő pont nem gebe tehát megértem a szépségről kialakult profiljának alapját de na.. Nem bírok ennyit enni.. Aztán végül a szobámba kötöttünk ki ahol éppen egy vígjátékot néztünk.. Engem annyira nem érdekelnek a filmek de őt láthatólag nagyon lekötötte.. aztán hazaindult, én pedig aludni tértem, de olyan rosszul aludtam, hogy a végé inkább edzettem, egész pirkadatig. Aztán ez így mente a hét közepéig, mikor is elegem lett és vettem egy jó hosszú forró vizes fürdőt, és olyan jót aludtam délután háromtól kezdve, hogy másnap 6-ig fel sem ébredtem, frissen és üdén.. Aztán suli, és lassan péntek, ami a többieknek már agyrohasztó volt nekem akinek meg keddi érzete volt, még ott állt egy hét energia.. Egészen addig, míg el nem jött az utolsó óra a tesi.. Ami addig tökéletese4n rendben is volt egészen addig míg az órának vége nem lett. A tanár intett, hogy menjek oda, hát én oda is mentem, és végighallgattam a mondókáját:
-
Sakura légy oly szíves, és segíts nekem összepakolni a szertárban, te úgyis olyan jó kis erős vagy.. – Alap hízelgés de oké, segítek.. Úgyhogy bementem a szertárba persze a tanár sehol, gondoltam.. De egyszer csak becsapódik az ajtó, és meghallok egy hangot:
-
Hogy az a jó.. - .. Mond feljebb való mit ártottam én neked amiért ennyit kell bűnhődnöm?...
-
Látom isten még mindig nem bottal ver.. pedig igazán megehetné…
-
Már megint.. – Ezzel belevág az ajtóba ami meg sem mozdul…