24. rész

• Kár hogy utánam üvöltöttél. - elkaptam, és az előzőhöz hasonlóan a falhoz nyomta, de most alig volt pár milliméter ami elválasztott volna. Ha nem üvöltöztél volna, már rég leléptem volna, de neked inkább az egómat kellett piszkálgatnod. Ezzel az a gond, hogy mindketten ráfáztunk.

• Chh te vagy megsértődve? Én mit mondjak?... Úgy játszol velem mintha a bábud lennék, és akkor mit vársz tőlem, hogy majd szeresselek? Hát azt kurvára benézted!

• Elsőnek: veled nem játszadozom mint egy bábúval, mivel nem érné meg az erőbefektetést, másrészt pedig miért is akarnám, hogy szeress?? És egyébként is, miért hozod fel ezt a témát ilyen... - és akkor támadt egy gondolat, amit nem akartam hallani, és ami miatt nem folytattam semmit. Úgy is kitalálja mi zavart meg.

• Ilyen? Hamar? Talán nem édesen mindegy mikor hozok fel és mit? Megszégyenítesz a saját házamban és akkor még neked áll feljebb?

• Nem szégyenítelek meg, hiszen senki nem látja, másrészt pedig azt akartam mondani hogy gyakran. Gyanúsan gyakran.

• Szállj le rólam!

• Még nem tanultál a leckéből, addig pedig nem fogok leszállni rólad, amíg meg nem tanulod kinek és mit mondhatsz.

• A saját házamban annak mondok azt amit akarok szóval ajánlom nagyon gyorsan húzzál el innen!

• Apád háza, nem a tiéd.

• Mert te aztán annyira tudod nem? - ekkor sikerült kirántania az egyik lábát, és a falig rúgott majd kidobott. Oké, ennek örüljünk attól függetlenül, hogy még lenne mit elintézni.

• Nem megyek vissza akármit is tesztek. - felém fordítják a fegyvert, bátyám, meg apám.

• Húzz vissza öcsi. - húz a halálom.

• Bocs nincs kötelem. - ezzel hasba térdeltem, és már azt sem tudtam milyen messze vagyok. Megy be oda még egyszer a halálom.

Jó alaposan leléptem, magam sem tudtam hol voltam a városban, pedig kívülről fújom az egész város minden egyes centiméterét. Mindegy. Mi a halálomat képzeltek, hogy bezárnak egy olyan hülye liba mellé? De most komolyan. Még nő számba se tudom venni. Valamit nagyon eltévesztettek ezek. Micsoda beképzelt parasztok, azt hiszik megmondhatják kivel és hogyan viselkedjek. Legszívesebben felkötném mind. Újabb szörnyű pillanatok életemben. Hát ezt legalább megköszönhetem, kitágult a szörnyű fogalomtáram. Egy valami viszont zavar..... Mi volt az a forróság a szobában? Mikor visszamentem mintha melegebb lett volna, fáztam, mivel a testemet mintha hatalmas forróság lett volna körülöttem. Mintha én a -90 fokhoz szoktam volna hozzá, és hirtelen a Szaharában találom magam. Ezen felül viszont semmi. Hál istennek sikerült lekoptatnom mindenkit, mondjuk nem sikerült megtanítanom Sakurát arra, hogy hogyan kell viselkedni. A hétvégén nem néztem haza, elsőnek csajokat akartam szerezni, de már nincs egy jó itteni csaj sem, így hát egyik haveromnál húztam meg magam egyik este másnap meg Narutonál. Mondjuk nem közöltem vele miért nem voltam otthon. Na igen, ahogy aztán minden nap, egészen péntek reggelig, mikor is egyik haverom sem akart megtűrni hirtelen valamiért, pedig tök jól elszórakoztunk, és csajokat is szereztem nekik. Na mindegy, végül suli után nagy dilemmában voltam a kapuban. Ekkor odajött minden haverom, Ita vezetésével, és nekem estek, én pedig lassan elkezdtem elverni mindet. Na igen, könnyű mondani, de Ita, és mellette minden haverom.... Ez nem lesz könnyű.

• Hogy rohadnátok ketté mind. - ütöm meg az egyiket úgy, hogy az iskola falig elszálltak húszan, ekkor láttam meg Sakurát. Másra úgy sem jó, de bunyózni tud. - Nincs kedved beszállni? Egész szórakoztató. - ezzel ütök akkorát Itachiba, hogy 5 haveromat magával rántva szállt el Sakuráig.

  Na akkor hajrá. Püföltem őket tovább, és a falba küldöttek is visszajöttek, de nincs Ita, így már annyira nem nagy falat. Lassan elkezdek felül kerekedni rajtuk, mondjuk sok ütést kaptam eddig is, és most is, de az mellékes. Lassan de biztosan mindegyik képét torzítottam, mindegyiket kimerítettem, és mindegyiket kiütöttem. Ekkor viszont visszajöttek a többiek is. Na igen Sakura mégsem segített, pedig jobb lett volna. Hát nem gond, elverem őket is. Lassan ment, főleg itachi, de végül a békésen eszegető Sakura elé zuhan arccal a földnek.

• Legközelebb segíthetnél! - üvöltöm Sakura elé állva. Fáj mindenem, és elfáradtam. Ekkor gáz, ha az ember a haverjait edzi.

• Ejj, hát szabad ilyet? Még félrenyelek és megfulladok..

• Aki nem segít, az azt is megérdemli. - mondom lihegve.

• Azt hiszem nm vagyok a gyámod, hogy minden kis apróságban segítenem kelljen

• Viszont bunyózni tudsz, és szeretsz is.

• Viszont nem vagyok köteles mindig bunyózni.

• Viszont Itachit ha jól tudom még el akarod tenni láb alól. És én adtam egy lehetőséget.

• Kiütöttem pár fogát és agyrázkódást is szenvedett mit tegyek még? Ha megölöm akkor egy életre a sitten rohadok meg

• Ha segítesz akkor én visszafizetem, nem emlékszel??

• Na pont ezt nem akarok!.. Szálljál le rólam végre.

• Jól van, ha őnagysága nem bunyózik nyugodt szívvel, az nem az én problémám. Viszont megmondanád hogyan csináltál kánikulát a szobádban, miután kidobtál mire visszaértem??

• Kánikulát? Te nagyon félrenézhetted a házszámot.. - mi van nem csinált, de akkor mieg mi lehetett bent olyan forró?

• Ez csak még érthetetlenebbé teszi.... - nézek értetlenül. Két dolog miatt lehet olyan forró körülöttem, az egyik a felfűtött szoba, a másikra, meg nem iy merek gondolni, ha Sakuráról van szó.

• Érthetetlenebbé? Te maga vagy az értelmetlenség…

• Ezt én is mondhatnám rólad. Na de most kell keresni valami lakhelyet magamnak. Az előbb vertem el, több mint egy havi lakhelyem, haza pedig most inkább nem megyek, azok után, hogy képesek voltak veled összezárni.

• Lakhelyet? Há minek van beton meg újságpapír.. Aludjá

• Bocs de a vicceidre nem vagyok most vevő.

• Akkor meg viccen kívül szerzel magadnak egy csajt aztán reggel eljössz tőle. - ha lenne még kihez menni, mennék is.

• Hát kössz, de nem akarok városokat utazni.

• Jaj, hogy már minden csaj megvolt? Szar ügy de van szálloda.

• Sajna másfél év alatt feléltem az összes elfogadható csajt a városban. És nem nincs szálloda, mindegyik automatikusan hozná magával azt, hogy a bátyám és az egész pereputy jönne, és hazarángatna.

• Adja a jó ég, remélem meg is nyúznak

• Ha azt tennék, már otthon lennék.....

• ..... Még mostanra sem fogtad, fel, hogy nem érdekel mit csinálsz szóval kopj már le rólam szennyezed a levegőm!

• Neked pedig nem esett le, hogy ha már megtanítani nem tudtalak semmire, akkor idegellek, most viszont megyek. - ezzel pedig lassan elindulok felfigyelek egy koppanásra, de nem törődtem vele.... Ahogy gondolkodtam lakhelyeken, rájöttem, egy albérlet tökéletes lesz, és az is lett. De miközben néztem az albérletet, feltűnt hogy nincs meg a telefonom. Vagyis az egyik, így megcsörgettem magam.

• Háló, Gondolom te találtad meg a telefonom, ha lehetséges lenne, akkor visszaadnád, mondjuk este 20:30-kor a park keleti bejáratánál? Ha visszaadod kapsz 50 000-ret.

• Rendben.

• Kösz, akkor este találkozunk. - ezzel pedig le is raktam.

Ezzel kibéreltem az albérletet havi 90 000-ért, hát igen, azért nem rossz albérlet ez, és ahhoz képest hogy a rezsi is benne van, piszok olcsó. Mondjuk kicsit messze van a sulitól, de legalább közelebb a bunyóhoz. Na igen, elég hamar lementem zuhanyozni, majd pihentem egyet. Sikerült hamar elaludnom. A városban sétálgattam mikor hirtelen behúztak egy házba. Egy idegen nő volt az. Azt mondta kövessem, én pedig szót fogadtam. Egész jól nézett ki. Elsőnek gondolkoztam kezdjek e vele valamit, de végül elnapoltam a dolgot. Nem sokkal ez. Után belökött egy szobába. A szoba teljesen üres volt, se bútor, se ember. Az ablakok rácsozva voltak. az ajtót pedig nem tudtam kinyitni. Egy darabig püföltem, majd mikor feladtam egy női hangra lettem figyelmes.

• Te bunkó, buzi, köcsög állat. - hallom meg Sakura hangját, amire automatikus reakcióm az volt, hogy ismét falhoz nyomtam, majd hozzásimulva megcsókoltam, de olyan forró volt a teste... Most már tudom miért éreztem olyan nagy forróságot, de inkább fagyasztana meg. Ettől függetlenül megcsókoltam.

• Megmondtam, ha még egyszer beszólsz, akkor a következő szinttől fogom folytatni. - megint megcsókoltam. majd a felsője alá nyúltam, mire teljesen kirázott a hideg.

• Egy bunkó érzéketlen egoista paraszt vagy. - csak egy újabb csókot adtam neki elsőnek, de aztán...

• Mondj valami újat. - csókoltam meg újra és ő visszacsókolt.

• Legutóbb elég nagy övön aluli ütést mértél rám.

• Mégis mivel?

• Gondolkozz. - ezzel hagyta, hogy megcsókoljam, bár volt egy olyan érzésem, hogy ő húzta közelebb a fejem. Már nyugodt szívvel levehettem a felsőjét. Szépen haladtunk, de ha élvezi, akkor nem büntetés. Rajta már csak bugyi és melltartó volt, rajtam semmi, mikor hátraléptem.

• Ha élvezed akkor nem büntetés.

• Nem attól félsz hogy élvezni fogod? - ezzel közelebb mentem, és letéptem róla mindent.

• Ez aljas rágalom. - ezzel pedig hevesen csókolni kezdtem, miközben kezeimmel lassan elkezdtem végigsimítani lágy és forró testén. A kis manipulatív... az egomat használta ki, de túl nagy az egom, hogy ne akarjam bebizonyítani, hogy téved. lassan elkezdtem kényeztetni, majd mikor oda jutottunk volna, hogy ő kényeztethetne, felébredtem... A legfurább az volt hogy bántam, hogy felébredtem, padig Sakuráról van szó. Érthetetlen... pedig végig rázott a hideg. Nem értem... lényegtelen. Ez után majdnem visszaaludtam, de felkeltem és elindultam. Út közben még néha előugrott, de aztán az utolsó saroknál tejesen megfeledkeztem róla. Mikor odaértem egy rózsaszín hajú lány vár ott, basszus te is a legjobb helyen vagy ám... Gyorsan előkaptam a mobilom, hogy megcsörgessem magam, Még jó, hogy két mobilom, van, de érdekes módon nála csörgött. Mielőtt felvenné letettem, és mögé léptem.

• Látom jó ember találta meg a mobilom....

• ... Most csak álmodom ugye? - néz szinte szörnyülködő szemekkel felém.

• Sajnos nem. - mondtam savanyú, de fagyos tekintettel. - Tessék itt van. - nyúlok a pénztálcámba, és kapok elő annyi pénzt, ami látszólag elég.

• Felesleges, ha többet adtam tartsd meg. - ezzel kikaptam a kezéből a telefonom és megfordultam.

• Végül is becsületes megtaláló vagyok megérdemlem – ezzel elindult a másik irányba, végre megszabadultam tőle.

Ezzel elindultam haza, az újdonsült lakásomra, de mikor megérkeztem úgy döntöttem, jobb ha bulizom egyet, és így is tettem, bár nem találtam egyetlen prédát sem magamnak. Hajnali 3 kor értem vissza, zuhany majd egy jó alvás, de megint álmodtam, de megint újat. Aztán szombaton vettem magamnak egynéhány cuccot, csak hogy legyen végre valami, üres volt a lakás. Aztán teltek a napok, az esték, és két -féle álmom volt, több változatba. Vagy táncolni tanítottam, vagy az ágy felé közeledtünk. Egyikhez sem fűlt a fogam igazán, végül csütörtök este volt valami érdekes az álmomban, de kezdem az elején. Majdnem éjfélig tv-ztem majd zuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Álmomban táncruhában tanítottam Sakurát táncolni. Végig a hideg rázott. Ki nem állhatom, és mégis minden egyes álmomban benne van. Nem tudna végre békén hagyni?

• Biztos vagy benne, hogy azt akarod, hogy békén hagyjalak? - kérdezte tőlem.

• Mi mást akarnék?? - teszem fel a leglogikusabb kérdést.

• Aláírom, hogy mikor utoljára elváltunk utáltál még, de azóta szerinted nem változott semmi?

• Mi változott volna? - kérdezem nevetve.

• Erre egyszerű a válasz, és mivel egy ember vagyunk, te is tudod.

• Nekem az álmom béli legrosszabb alakot öltött tudatrészem ne beszéljen.

• Biztos vagy benne, hogy még mindig ez a legrosszabb? Hogy semmi sem változott? - na nem, hamarabb akasztom fel magam minthogy... - Kötelet adjak?

• Nagyon poénos volt, tényleg.

• Sajnos az akasztással már elkéstél, de ha nem hiszel nekem, akkor teszteld le magad minél hamarabb.

• Mégis minek, már tudom a végeredményt.

• Én nem lennék ebben olyan biztos. - ezzel elhalkult a zene, Sakura hozzábújt, és úgy folytattuk a táncot. Mégis mit akart ezzel? Mi a halálomat akart elérni ezzel?? Erre nem sikerült rájönnöm, még másnap délutánig sem, mikor is segítenem kellett néhány elsősnek előpakolni a tesi terembe a tornaszereket. Bementem, majd arra leszek figyelmes, hogy becsapódik és bezárul az ajtó.

• Hogy az a jó.... - ezeket az ajtókat még én sem tudom betörni, és az ajtók a leggyengébb pontjai a szertárnak, elvégre milliós tornaszerekkel van tele.

• Látom isten még mindig nem bottal ver.. pedig igazán megehetné…

• Már megint? - ezzel vágtam bele teljes erőmből az ajtóba de semmi, akkor csináljunk magunknak egy kis nekifutó pályát, háta úgy be tudom rakni, úgy is ebben az irányban 20 méteres a helyiség. Mikor kész lettem térdelő pózból indultam neki a futásnak. Éppen fel tudtam venni a teljes sebességem, és teljes erőmből megrúgtam, de semmi, a sebességem, és az erőm együtt sem volt elég, ha még egyszer megteszem nyílt törést szenvedek el, bár a másik lábam még mindig megvan. Újra visszamentem, hogy nekifuthassak.