25. rész

Ehh jó, látni, hogy megkergültél

Én legalább megpróbálok kijutni. - indulok neki, és egy miniatűr kis horpadás lett a vége... FRANCBA!

Én meg nem szándékozom fizetni a kártérítést..

Azt valószínűleg Itachi fizeti majd, mivel ő akarhat hazavinni.... - most hagynál kicsit gondolkodni??

Az nem az én gondom..

Addig amíg össze vagyunk zárva az.

Vagy nem.. - kapja elő a telefonját,és kezd vele szórakozni.

Lehalkítanád, még gondolkozni sem tudok az idegesítő hangjától. - mondtam egyre ingerültebben.

De hisztis vagy.. De legyen jó napod. - hurrá, egy plusz pont a napomnak.

Köszönöm. - sajnos a csöndet nem kaptam meg, mert ő továbbra is hangos volt, és mikor már nem tudtam tovább hallgatni felkeltem és elindultam felé. - Te tényleg nem tudsz csöndben lenni? Utálom az idegesítő hangod, utálom, mikor egy légtérbe vagyunk zárva,. Utálom mikor egyáltalán tudom hol vagy, utálom azt is hogy egyáltalán tudom, hogy létezel. - elérek a falig, vele együtt, és a két kezemet a falhoz támasztva kerítem be őt. - Utálom, hogy van egy gyönyörű nő, akit utálok, utálok mindent, ami csak veled kapcsolatos, és utálom, hogy nem vagyok képes mást álmodni, csak azt hogy táncolunk, vagy majdnem lefekszük. Utálok minden egyes pillanatot amit veled kell töltenem. Utálom... - ekkor viszont be telt a pohár, amíg ez mondtam végig a szemeibe néztem, majd végül magamhoz rántottam, és nagyjából két másodpercre megcsókoltam majd visszaengedtem elléptem tőlle, elmentem az ajtóig, majd megszólaltam. - És én barom annyira utáltalak, hogy az elmúlt héten lévő álmaim miatt, én rohadék barom beléd szerettem. - ezzel úgy megfejeltem az ajtót, hogy az behorpadt.

Egészen idáig játszottál, most meg azzal jössz, hogy szeretsz? Elkotródsz hatsz a sarokba és elgondolkodhatsz arról, hogy kinek mikor mit mondasz! Mert én nem vagyok az anyád, vagy az apád akinek muszáj eltűrni a hülyeségeidet!

Akkor maradj csöndbe, jó? - ezzel elmentem a falhoz megfordultam, és nekikészültem a nekifutáshoz, lehet hogy mondott valamit, de nem figyeltem, csak neki indultam, és akkoráét sikerült ütnöm, hogy kiszakadt az ajtó, és eltörtem az orsócsontom. -Még mielőtt elmész, helyre tennéd az orsó csontom? Valószínűleg elég szépen eltört. - mondtam anélkül, hogy ránéztem volna a kezemre, legalább van kijárat.

Rakjad magadnak... - ezzel elment mellettem, én viszont utána nyúltam.

Ennyit nem tudsz megtenni?

Miért kéne ennyit megtennem érted? Egy szánalmas görcs vagy nem több..

Mondod ezt annak, aki kijuttatott ahelyett, hogy kihasználta volna a helyzetét.

Még mindig agyon tudlak ütni..

Én pedig még mindig képes vagyok erre. - rántottam be nyomtam a falhoz, és csókoltam meg. - Ugye látod hogy a helyzet, csak annyit változott, hogy ezt már ébren teszem.

Ugye látod mennyire szánalmas vagy? Most már nem tudsz megfélemlíteni, túl kevés vagy hozzá.. - ezzel kijjebb húzta a csontot, kiváló, nyílt törés, és ezzel el is indult az öltöző felé.

Nem az volt a célom. - nevettem, majd felszisszentem, ahogy nagyjából helyére tettem a csontot, majd még az öltöző előtt elkaptam. - Azt tudod, hogy ezért mást elég szépen megbüntetnék. - engedtem el.

De én nem más vagyok.. – ment be az ajtón.

Élvezd ki azt az időt, amíg más kategóriáéba tartozol. - nevettem, majd lassan elindultam. Haza kellene mennem, helyretenni rendesen, lekezelni, és bekötözni, de valahogy nincsen kedvem, pedig egy hete vettem a lakást. Aztán végül haza estem. Na igen, a mai nap is iszonyú volt, akár a többi. Mentem zuhanyozni, majd járkáltam a városban. Végül a bunyós helyemen kötöttem ki, de nem volt bunyó, egy darabig néztem, most miért nincsen, majd meghallottam Sakura hangját:

Sasuke.. Most gyere velem, különben darabokba viszlek!

Hova?

Csak gyere velem, és ne ellenkezz mert nem viccnek szántam, hogy felnégyellek..

Csak mond meg hova.

Oda ahol a madár se jár…

Ettől most tényleg tudom hova a halálomba akarsz vinni... - mondtam gúnyosan.

Neked haza nekem a pokolba

Kezdhetted volna ezzel is. Gyere. - ezzel indultam meg haza.

Ja hát ha ilyen készségesen mész akkor csövi .. - ezzel elindult.

Hova mész, csak nem hiszed, hogy egyedül haza megyek?

De hittem, hogy tudod, hogy merre van az Uchiha birtok..

Gyere, mennyünk. - ezzel elindultam haza. Csak tudnám miféle Uchiha birtokról beszél. Az a tökéletesen felszerelt bérlakás amit vettem még nem bírtok.

Nem engem hívattak az őseid hagyjál már..

Viszont egyedül megy haza a halálom, sőt még az sem.

Mer én miért menjek? Nem akarok ott megrohadni.

Miért egy kis sétába belehalsz? Sokkal többet úgy sem kell tenned, csak okot adni arra, hogy haza mennyek.

Akkor indulj meg..- mondta unottan. Oké, irány haza. Lassan haza értem bementem, ekkor viszont megszólalt: - Azt mondtam haza…

Én itt lakom. Úgy egy hete. - ezzel megindultam. - Mi az, már nem akarsz annyira jönni?

1 Eddig sem akartam 2nem ide haza hanem apádékhoz menjél..

Megy a halálom, pontosabban az sem. - rántom be. - ha pedig idáig eljöttél azért körbenézhetsz. - ezzel pedig elengedem, és nyitottam a bejárati ajtót. Ő pedig kitárta a karját hogy mennyek be. Bementem, majd kérdeztem. - Jössz?

Megy a halál, ennyi volt a feladatom – ezzel rám vágta az ajtót. Én viszont vissza kinyitottam.

Látom szeretsz feleslegesen járkálni. - rántottam be. - Nyugi, nem kell félned, csak gondoltam végre fogadok itthon valakit, és mivel nagyon azt akartad, hogy otthon kössek ki, így te jöttél.

Ki én akartam? Tudod nekem ezért fizettek amúgy meg a halál pazarolta volna rád az idejét..

Fizettek? Hm, valaki nagyon azt akarta, hogy itthon legyek, pedig rajtam kívül most már te tudod egyedül, hogy hol lakok.

És ha azt akarod, hogy ez így is maradjon akkor most kiengedsz innen.

Az ajtó nincs bezárva. Nem szomjaztál meg? - kérdem a hűtőben nézelődve, a gigantikus választékot, na igen, látszik, hogy tegnap vásároltam.

Sasuke ne rajtam éld le,, hogy sivár az életed mert én nem vagyok rá kíváncsi..

Él le rajtad bármit a halálom. - jelenleg.

Akkor szia. - ezzel kinyitotta az ajtót és kilépett rajta.

Hova sietsz ennyire?

Oda ahol te nem vagy

Látom még most is ennyire elviselhetetlennek tartasz, vagy csak haragszol rám amiatt, hogy azt mondtam hogy az az apád háza? Ez volt az egyetlen dolog ami eszembe jutott, És bocs érte, bár nem tudom miért is zavart.

Sajnos van egy olyan képességem, hogy túl gyorsan elszáll belőlem az indulat.. Most ezért a képességemért adj hálát az istenednek....

Ennek örülök, viszont mond, miért zavart? Vagy annyira már magánügy, hogy rám ne merd bízni?

Merni merném de ha minden szembejövő idiótának elmondanám az élettörténetem az egész város ezzel lenne tele, remélem felfogtad..

Nem azt mondtam, hogy mond el mindnek, hanem hogy egynek, akivel most éppen társalogsz.

Te a mindenkibe tartozol..

Nem, én jelenleg egy senki vagyok, hiszen nincs senki aki jelenleg tudna velem foglalkozni, abból tartom el magam, amit bunyóval szerzek, és Itachinak hála nem rég, laposra vertem minden haverom. Ebből következik, hogy jelenleg egy senki vagyok.

És állítólag beleszerettél abba aki a legjobban utál ezen a világon.. Tényleg egy csődtömeg vagy..

Látod, tehát jelenleg egyáltalán nem tartozom, a mindenki körébe.

Látom az egódat is szépen megtépázták.. - becsukta az ajtót, és leült. Végre.

Nem ták, tem.

Ohh értem, gratulációm nem hittem volna, hogy te is képes vagy rá

Hát, néha az embernek meg kell látnia mennyire szánalmassá vált, úgy egyik pillanatról a másikra.

Aha és ezt mi érte el benned?

Szerintem a szertári beszélgetés után nem kell magyaráznom semmit.

Ohh már el is felejtettem.. - ez után gúnyosan mosolygott.

Akkor jusson eszedbe, vagy azt akarod, hogy én juttassam eszedbe?

Ne félj én nem fogok neked szerelmet vallani...

Nem is vártam.

Akkor megnyugodtam.

Na és, akkor elmondod azt, amire kíváncsi voltam?

Ja persze csakis neked fogom kitálalni magán életem… Szóval mid is van inni?

Mit kérsz?

Ami van..

Ha megmondod mit kérsz, vagy mennyire legyen esetleg erős, akkor megmondom van e, de ha rendes üdítőt akarsz az is van. - bár inkább piát kérhet sztem.

Van kóla?

Persze, hogy ne lenne.

Akkor megdobnál vele végre?

Csak úgy tisztán? Mondjuk te tudod. - öntöm ki neki, meg magamnak is egy kicsit jägerrel.

Nem vagyok piára hangolva

Áh, így mindjárt érthető miért nem zaklattál még az 5 körödért. - teszem le elé az üdítőt

Áhh csoda h még emlékszel de nyugi meg lessz az is

Az ilyesmit nem felejtem el. - kezdek el inni. - Nyugi nincs megmérgezve.

Nagyon ajánlom. - erre iszik.

Miért lenne okom megmérgezni téged? Azzal magam ellen dolgoznék. - ülök le. - Jelenleg.

Ohh értem..

Nem tudom meddig lesz így, ez nem az embertől függ. - megyek a következő pohárért. Úgy döntöttem nem keverem, csak iszom. Ez után kivittem 2 whiskyt 3 jägert, és 6 kólát, hogy legyen mit inni.

Nem kéne vedelned.. Igazam van?

Vedeljek, vagy rád másszak, válassz.

Ne sajnáld azt a piát! – mordul rám, látod okkal volt.

És megint milyen kedves vagyok, hogy elmondom, akár szót is fogadhattam volna.

Életed utolsó napja is ma lett volna...

Valószínűleg, bár lehetnek kételyeim nem?

Ne is álmodj róla. - mondja.

Nem szokásom álmodozni, csak felmérni a helyzetet. Egyébként kivel beszélgettél? - ezzel felkeltem.

Faterral.. Esetleg probléma?

Nincs ezzel semmi probléma. - állok elé, majd ereszkedem lentebb. - Előre is bocs érte, majd behúzhatsz nekem egyet utána. - ezzel lágyan, szenvedélyesen, vadul, és legfőképpen szerelmesen csókoltam meg, csak csókolna vissza. Na igen, a pia nem volt elég, bár míg telefonált nem ittam csak egy kortyot a jägeres kólából. Sajna nem csókot hanem egy akkora pofont kaptam hogy lefejeltem az asztal sarkát. - A csók végét nem tudtad volna megvárni?