26-32+ismétlés (bocsi nem találtam meg honnatól kell, így van 2-3 rész ami ismétlés)

  • Szia – Mondta úgy mintha egy kutya lenne akit éppen most szidtam meg.. Aztán távozott, én pedig fürödtem tanultam és eltettem magam másnapra vagyis Hétfőre.. Amikor is az alvástól újult erővel kezdtem a napot. Csakhogy a lelkesedésem hamar elszállt mikor az ebédszünetem nagy részét Tsunade – banyánál kellett töltenem..
  • Ugye tudod miről van szó?
  • Nem..
  • Akkor vázolom a helyzetet.. A saját feltételeim értelmében a táncórák alóli, majdnem teljes felmentésen fennakadt úgy a fél iskola..
  • Jah értem pedig ugyanúgy részt vettem mindenen..
  • Azt viszont megtudta mindenki, hogy ez alól elméleti síkon mentesültél, és hogy lényegtelen, hogy mit teszel akkor, mikor esetlegesen ott vagy az órákon, így is úgyis megkapod az ötöst, és ezen kivételezés miatt elég nagy volt a felháborodás, ezért gondoltam, hogy megbeszélhetnénk valahogy ezt a témát, és esetleg változtathatnánk az egyességünkön. – Szólt a szőke…
  • Nem én kértem, hogy így legyen de akkor hallgatom a feltételeit..
  • A Sasukéval kapcsolatos változtatás még fennáll, de mi lenne ha esetleg indulnál egy versenyen? Ha ott szép helyezést érnél el, mindenki megértené a kivételezés okát.
  • Ó értem tehát ad egy feltételt miszerint nem kell táncikálnom, most meg azt kéri, hogy vegyek részt egy versenyen? Hát a határt is itt kéne megszabnunk.. Másik oldalról, aki látja, hogyan bénázok órán az tudhatja, hogy nem vagyok képes helyezést elérni egy versenyen sem – Mondom a szégyen leghalványabb jelét sem mutatva hiszen ami igaz az igaz.
  • Viszont én már azt is láttam, hogy egy megfelelő partnerrel mi mindenre vagy képes, és ez csak egy eshetőség volt, a probléma elhárítására.
  • Pontosan egy eshetőség amit nem fogadtam el esetleg valami más? Vagy én legyek kreatív? – Volt képe a saját hibája miatt engem hibáztatni…
  • Ha elő tudsz állni valami elfogadhatóval, akkor kérlek tedd meg.
  • Tekintsük a megállapodás ezen felét teljesen tárgytalannak, és csakhogy mindenki jól járjon befoghat valami közösségi munkára úgyis unalmasak a délutánjaim. – Nem igazán fűlik rá a fogam de a tisztelet persze mindenkinek kijár.. Aki kitud innen rúgatni.. Másnak nem..
  • Közösségi munkáink az utolsó két évfolyam állttal teljesen telítettek.
  • Hát akkor a mondatom második felét elfelejtheti – Hát annál jobb..
  • Erre akkor is kellene valamiféle megoldást találni.
  • Hmm.. Látom senkit sem győzök meg azzal, hogy újra a megérdemelt jegyeim kapom.. De köztünk szólva a bajt maga hozta a fejemre úgyhogy.. - Nos talán leesik neki..
  • Sajnálatos módon, azok a dolgok amikre én gondoltam nem hoznak megoldást.
  • Ennyire ne nézzen hülyének kérem. Attól, hogy egy terve befuccsolt nem fog mindjárt minden romba dőlni, én magát olyannak ismerem akinek B terv is van a tarsolyában.. - Egy kis hízelgéssel egybekötött lealázás még belefér..
  • Igen, volt vagy 40 tervem, de sajnos a nagy részét ki kellett zárnom, különféle okokból kifolyólag, és ami maradt sem kielégítő számodra.
  • Ez esetben még mindig csak azt tudom mondani mint amit az előbb is.. Maga hozta a bajt saját magára és rám is.
  • A problémát az generálta, hogy muszáj volt megegyeznünk, és te magad mondtad, ennél kevesebb nem elég.
  • Nos igen mindig van egy határ de az előzőekben azt gondolom egészen érthetően kifejtettem, hogy lejjebb vihetjük a mércét.. Az a maga gondja, hogy erre nem jött rá
  • és mégis mennyivel gondoltad lejjebb vinni
  • Mint már mondtam.. Az egésznek az a lényege, hogy Sasukét tőlem távol tartsák a többit maga Állította fel, Az, hogy én elakartam innen menni csak egy kis hab volt a tortára de ha még mindig ettől fél, hát eljátszhatom azt is..
  • Arra semmi szükség, akkor mit mondasz, mennyiben veszel részt a táncpróbákon?
  • Mint eddig, eddig is mindent beleadtam az amit nyújtani tudtam az egy másik dolog... De megbukni azért így sem akarok hiszen Amerika tárt karokkal várna, még úgy is..
  • Akkor hát teljességgel részt veszel az órákon, és garantálva van a hármas vagy a négyes, ezzel talán kibékülne az egész iskola
  • Ahogy én is. Nos mehetek? Már rég megy az óra..
  • Még nem és mehetsz.. – Ezzel elmentem és éltem az életem, pénteken osztály kirándulás.. Megy a halálom.. Szóval behúztam, hogy nem megyek, és vártam a Pénteket, hogy végül is kikkel leszek összezárva..Persze akik nem mennek de azok kik?.. Szóval mire beérek a terembe kit látok meg, Sasukét előtte négy pakli kártya egy csomó zseton meg egy laptop.. Hát látom felkészült.. szóval mintha tudomást sem vennék róla leültem legelső padba…
  • Most már tudom melyik volt a másik osztály amelyik elment kirándulni, de ahogy látom most nincs kedved kártyázni. – Halottam meg Sasuke hangját..
  • Valahogy nincs... - Ezért most kinyírhatom Tsunadét vagy várjam meg a következő húzását?
  • Az osztályfőnökök is nagyon tudnak valamit, ha a mi termünkbe beszélték meg az összevonást, a nem kiránduló diákok körében.
  • Jah..
  • Ha annyira nem érdekel semmi akkor vedd kölcsön a laptopom nyugodtan, nem hiszem, hogy bármelyik tanár időben megérkezne.
  • Kössz de nem inkább megdöntöm a rekordom.. - Ezzel elővettem a telefonom a lábaimat felraktam a másik mellettem lévő székre és hátradőlve játszani kezdtem
  • Sakura, lehet furcsán hangzik, de segítesz majd betörni magamhoz a délután folyamán? Otthon leraktam a kulcsokat, és az ajtó elektromosan zárja magát, ha beállítjuk milyen időközönként zárjon újra, és már bezár a magát.
  • ......Ilyen hülye nem lehetsz.... Vagy igen?.. Bár nem is csodálkozom rajta, de ha van valami ötleted akkor lehet róla szó úgyis régen játszottam betörősdit... – Mókásan hangzik és megnézném, hogy szidja az eget..
  • Mire odajutunk meglesz a terv.
  • Hm.. Kíváncsian várom
  • Remélem nem lenne gond, ha te jutsz be előbb a lakásba, és kinyitod nekem az ajtót.
  • Öhm miért én?
  • A bejutási lehetőségeket tekintve, jobb ha te mész be én pedig segítek neked bejutni,
  • Hmm... Csak a szomszédok ne nézzenek tényleges betörőnek..
  • Nyugalom, nem fognak, ezt garantálom.
  • Ohh értem.. Hát akkor rendben
  • Úgy tűnik az első órában még tanár sem lesz.
  • Chh ne is mond, ha tudom, hogy ez egy ilyen gondatlan iskola nem is jelentkezem.. - Még a tanárok is lusták bejönni
  • Nincs néhány felsőbb éves akinek bevernéd a képét? Mert akkor ott van mondjuk a decemberi küzdők hete, mikor is azt hívsz ki, és arra, akit és amire akarsz.
  • Ez most hogy jön ide? Amúgy is decemberig még van egy egész hónap
  • Hát, ez is lehet az oka a jelentkezésnek, ha valakit ki nem állhatsz, akkor elverheted, akár egy hét alatt 5-ször is.
  • Ohh.. Majd meglátom életben hagylak - e - Mondtam kissé nevetve
  • Addigra szeretném, ha nem az lenne a kérdéses, hogy nekem esnél e.
  • ..Értem. – Szeretnéd mi?
  • Na és, bármi kérés a betörésért cserébe, esetleg jutalom, ha sikerül?
  • Jutalom? Hmmm.. Nem igazán kell most semmi..
  • És mikor gondoltad behajtani az 5 kört?
  • Hát nem tudom nem vagyok olyan hangulatomba..
  • Mikor vagy olyan hangulatban? … Mindegy, ha bármikor be akarnád hajtani tudod, hogy hol találsz.
  • Igen most már biztosan
  • Ez nem hangzott túl meggyőzően. Biztos be akarod hajtani? - ha nem, akkor is behajtatom veled valamikor.
  • Majd egyszer biztos.. Ha más nem majd mikor befejeztem a sulit megkereslek, hogy fizessél .. - Mosolyogtam Mintha tényleg megtenném, de mire én elvégzem a sulit én már egy másik országban leszek.. Persze csak ha megmarad a mostani helyzet..
  • Annál egy kicsivel hamarabb be kell hajtanod az 5 kört. – Persze majd egyszer..
  • Majd meglátjuk – Erre nem szólt, én pedig csak játszottam a telefonomon.
  •  
  • Majd egyszer biztos.. Ha más nem majd mikor befejeztem a sulit megkereslek, hogy fizessél .. - Mosolyogtam Mintha tényleg megtenném, de mire én elvégzem a sulit én már egy másik országban leszek.. Persze csak ha megmarad a mostani helyzet..
  • Annál egy kicsivel hamarabb be kell hajtanod az 5 kört. – Persze majd egyszer..
  • Majd meglátjuk – Erre nem szólt, én pedig csak játszottam a telefonomon.
  • Na akkor indulhatunk??
  • Legyen ahogy akarod..
  • Akkor indulás. - Indult meg. - amúgy két hely van, ahol be tudlak juttatni, az egyik egy kis szellőző, ahova én nem, de te szépen beférsz, a másik pedig a fürdőszobaablak, amihez kell egy kicsit fala másznom, de ott is be tudlak vinni, az még egy kicsivel szélesebb, de ott sem férnék be, maximum egy óra szenvedés után.
  • Hehe ~ Ezt azért kapod mert túl nagyra nőttél.. - Nevettem.. Nah igen mondjuk szépen megnőtt, de még így is csak fél fejjel magasabb nálam..
  • Nem a nagyra növéssel van a gond, hanem a szükséges erőkifejtéssel, ha nem kellene nagy erőt kifejtenem, akkor ugyan nem lenne kellemes, és kényelmes, de bemehetnék, de a bemászáshoz kell egy kis fizikai erő.
  • Chh ne ellenkezz.. - Nah igen azt persze nagyon tud..
  • Na melyiket választod, amelyik nekem könnyebb, vagy azt amelyik neked? - lefogadom, hogy azt ami neki könnyebb, de legalább mászhatok egy kis falat.
  • A fürdő ablak tökéletes lessz..
  • Akkor jó, hogy egy két lábon járó falmászó felszerelés vagyok. - nevettem egyet. - végül is 3-an kellenénk oda, ha nem tudnék függőleges falat felszerelés nélkül mászni, és ne aggódj, csináltam már ilyet, úgy hogy 3-an voltak rajtam.
  • Chh ha beakarsz jutni oda dolgozz meg érte..
  • Így is úgyis meg kellett volna érte dolgoznom.
  • Hát az igaz.. De aki hülye haljon meg nem de?
  • Vagy legyen képe segítséget kérni valakitől akiben megbízik.
  • Megbízik?.... – Rosszul teszed.
  • Igen, létezik egy olyan fogalom, hogy bizalom, rémlik? És ilyen esetekben másokra nem támaszkodik az ember csak azokra akikben valamiért megbízik.
  • Ne nézz hülyének kérlek
  • Akkor gondolom azt is tudod, hogy akit kedvel az ember, abban jóval könnyebben megbízik. Nem csak egy oka van annak, hogy azt akartam nemrég, hogy el gyere velem, jelenleg senki másban nem bízhatok, csak benned, ami azért valahol talán hibás lehet, hiszen nem igazán kedvelsz, de az most lényegtelen, hiszen csak segítesz. – Sajnálom Sasuke de mégha közelebb is akarnálak engedni most már úgysem tudnám megtenni..
  • Akkor ugorj a hátamra. - guggolt le. - Így lesz a legkönnyebb felvinni téged a nyitott ablakhoz.
  • Óvatlan vagy bárki betörhet hozzád.. - Mondtam majd a hátára ugrottam..
  • Felszerelés nélkül nem hiszem, és aki képes rá, azt mind ismerem. – Olyan meleg… Amikor Narutot öleltem át ilyet nem éreztem... - innentől a te dolgod.
  • Ezt nem tudom, hogyan csináltad.. Na de hova tetted le a kulcsokat?
  • A konyha pult, vagy a konyhaasztal.
  • Oké.. - Ezzel az ablakpárkányban megkapaszkodva bemásztam az ablakon.. Aztán a konyhában megtaláltam a kulcsokat, és az ajtóhoz menve kinyitottam azt.. Sasuke meg már ott állt.. Szóval arrébb álltam, hogy betudjon jönni..
  • Kösz.. – Ezzel becsukta az ajtót, és kivette a kulcsokat.. Mire az sípolt.. bezárt volna?
  • Akkor szia..
  • Szia. – Pakolt le én meg megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az nem nyílt…. - Ja bocs, zárt az ajtó. – Ezzel odajött, hogy kinyissa..
  • Amúgy szívesen. – Értetlenül nézett rám, aztán a zárba tette a kulcsot, de mielőtt még kinyithatta volna elfüstölt valami a zár mellett…
  • Ez remek. Éreztem hogy valami gond lesz, a zár hálózat valamitől zárlatot kapott, ezt az ajtót már nem nyitjuk ki. - Hát ez remek ezért utálom az ilyen elektronikai cuccokat…
  • .. Repesek az örömtől.. – Mondtam közönyös idegességgel..
  • Hidd el, ezt nem én terveztem így előre, a mai nap elég szétszórt vagyok, ezért nem tudtam volna kivitelezni ha megtervezem.
  • És min alapszik a szétszórtság?
  • Ha rá jöttem volna akkor megmondtam volna, de ma azt se tudom milyen nap van.
  • Október 25 péntek.
  • Akkor éljek én. – Ezzel elindult az előszobába.. Mi?..
  • Mi?.... Ezt most úgy érted, hogy?...
  • Ma van a születésnapom, éljek én. - Erre nevetni kezdtem..
  • Akkor a zár is boldogot kívánt.. De amúgy boldog szülinapot.. - Indulok énis az előszobába..
  • Hm, valami édességet enni kellene, ha már születésnapom van..... - kezdek el gondolkodni, mit is együnk.
  • Nem mondom, hogy lemegyek egy kis tortáért a cukrászdába mert nem tudnék kimenni.. – Jaj hoppá hangosan gondolkodtam.. Na nem baj
  • Van itthon tej, pudingpor, liszt cukor, tojás, és minden más, de most nem kifejezetten tortára gondoltam. Valami más finomság jobban passzolna a mai napomhoz... hm... talán azt még össze is tudom dobni. - Indul a konyha felé.
  • Hmm csak mond mit segítsek.. Ha már szülinapod van ennyit megtehetek érted.. Csak kicsit légy boldogabb!
  • Akkor ülj le, szólok, ha valamivel nem boldogulok, és majd csinálok annyit, hogy akár több adagot is ehess. - ezzel bementem és nekikezdtem.
  • .... Hát oké.. – Ez nem fair.. Segíteni akartam.. De állj, most miért lettem olyan mint egy gyerek?.. Olyan mintha én jobban örülnék neki, hogy szülinapja van mint ő maga.. Aztán egy bő fél óra múlva 4 kehellyel jelent meg fagylalt vanillin puding kétféle hab és csoki öntet.. A látvány és az illatok elárulták.. – Ez csodásan néz ki.. – Mondtam elámulva..
  • Remélem nem csak a külső sikerült olyan jól, mint ahogy szokott. – Tette le a kelyheket és a kanalakat..- Válassz te elsőnek.
  • Miért nem vagy csak egy kicsit boldogabb? - Néztem rá miközben elvettem az egyiket
  • Eddig a napom alig adott okot a boldogságra, de majd talán ez után. – Chh ennyire ne hízelegj.. Ezzel ő is enni kezdett, és én is.. Ez valami isteni! – Milyen? – Teszi le az üres kelyhet..
  • Nagyon finom lett.. Ügyesebb vagy mint gondoltam.. – Bár ezt eddig is tudtam…
  • Ennek örülök. Aggódtam hogy nem fog ízleni, mert nem az igazi, de ettől kicsit megkönnyebbültem. – Mosolyodott el, és vette a következő kelyhet..
  • Na hadd halljam..!
  • Mit is??
  • Biztosan akarsz még valamit mondani... Mert ez a felületesség ami belőled árad már hetek óta.. Nos elviselhetetlen.. Azt tudom, hogy belém vagy zúgva és azt is, hogy nem bánok veled valami jól, de panaszkodást vagy éppen bármi mást eddig nem igazán halottam tőled.. Szóval ha más nem elmondhatod milyen szörnyű ember vagyok.. - Dőltem hátra és nyújtóztam ki ez most vagy nagyon hosszú lessz vagy kiröhög..
  • A viselkedésedet megszoktam már, a feszültségforrásom pedig már ki lett iktatva akkor, mikor legutóbb nálad beszélgettünk, tehát nem igazán értem, milyen feszültséget érzel, de kösz hogy azért ennyire aggódsz értem.
  • Jaj már.. Megint csak a rizsa.. megszoktad már a viselkedésem.. Mikor azt sem tudod milyen vagyok.. - Mondtam a végét halkan..
  • Azt tudom, hogy velem hogy bánsz, és a felém tanúsított viselkedésedet megszoktam már, bár egyre gyakrabban érnek pozitív meglepetések, de azért még hozod a formád. – mondja a végén már szinte nevetve…
  • Hmm akkor örüljél, és ne ilyen savanyú képet vágj.. Kb életed minden percében – Egy kicsit már idegesít, hogy folyton magamat hibáztatom miatta…
  • Most sem a megszokott fagyos arcomat látod, vagy tévedek?
  • Hát nem tudom, akkor te valamit nagyon elnéztél mert egy csöppnyi jókedvet vagy bármilyen más érzelmet nem látok rajtad...
  • Pedig már jobb kedvem van, mint általában, attól függetlenül, hogy ez a nap rosszul kezdődött, egész jó ötlet volt ez az édesség, főleg, hogy azért viszonylag jól sikerült, még ma is.
  • Hmmm.. Akkor vak vagyok..
  • Vagy csak az arcizmaim nem reagálnak rendesen, elvégre elég keveset használom őket. – Nevetett.. Legalább most már tudom, hogy nem vagyok hibás.. Megnyugodtam.
  • Örülök, hogy így fogod fel..
  • Ami igaz, az sajnos igaz, na de esetleg zavar?
  • Á dehogy nem rám tartozik..
  • Ha kíváncsi vagy bármire szívesen elmondom, úgyis van időnk.
  • Én eddig is úgy voltam vele, hogy majd ha valamiről tudnom kell elmondod.
  • Én pedig úgy vagyok vele jelenleg, hogy akármiről tudhatsz, ami érdekel.
  • Ha azt mondom nem érdekel semmi akkor hazudok.. De ha azt mondom érdekel? Akkor is..
  • Tehát az is hazugság hogy nem érdekel semmi, de közben az is, hogy bármi érdekelne? Az azért érdekes, de azért esetleg lehet valami, amire kíváncsi lehetsz, ha egy kicsit gondolkozol.
  • ... Igen és szerinted ugyan mi?
  • Nem tudom, elég sok dolog van az életemben, amit senkivel sem közöltem még.
  • Na látod.. De témáról letérve hogyan fogok én innen kijutni?
  • Ezen már én is gondolkodtam, de eddig egyetlen használható megoldást sem találtam...
  • Áhh értem akkor maradt az ablakon kiugrás lehetősége..
  • Sajnos ez az első, amit el kell vetni, ugyanis az itt elég veszélyes dolog. Tudod, elég erős elektromos betörés mentesítő hálózat van az épület körül, amit az ajtó zárja vezérel, amit ugyan kikapcsoltam, de most hogy zárlatos a zár, inkább nem próbálnám ki milyen.
  • .. És akkor te hogy szeretnél kijutni innen?
  •  
  • Sajnos ez az első, amit el kell vetni, ugyanis az itt elég veszélyes dolog. Tudod, elég erős elektromos betörés mentesítő hálózat van az épület körül, amit az ajtó zárja vezérel, amit ugyan kikapcsoltam, de most hogy zárlatos a zár, inkább nem próbálnám ki milyen.
  • .. És akkor te hogy szeretnél kijutni innen?
  • Amíg van kivel beszélgetni, addig minek kimenni?
  • ..Nekem ma haza is kéne ám mennem..
  • Gondolkodok megoldásokon, hidd el.
  • .. gondolkodj erőseben
  • Ha ennél erősebben gondolkodom, annak én látom kárát.
  • Ohh.. Na és ha egy időre áramtalanítanánk? – Mármint úgy biztosítékból kifolyólag…
  • Ahhoz muszáj kimenni, nincs bent annyi felszerelés, hogy az lecsapja a biztosítékokat.
  • Aha és pont erre van egy darab Sasuke.. Meg az, hogy én innen csak azért is kiakarok jutni..
  • Mire gondoltál? Vagy arra gondoltál úgyis kitalálok valamit??
  • Még szép..
  • Reméljük mihamarabb kitalálok valamit, addig is viszont zuhanyozom egyet. - elsőnek a szobám új ruháért, másodszor pedig a fürdőszoba lesz megcélozva.
  • Ja köszi szépen.. – Chh.. De igazán..
  • Ha akarsz mehetsz hamarabb.
  • Inkább megírom muternak, hogy ma már ne számítson rám... - Mondtam a szemeim forgatva
  • Ha meg sikerül valamit kitalálnom, akkor megleped. - ezzel bementem a fürdőszobába.
  • Ja.. - Mondom inkább csak magamnak aztán elővettem a telefonom, és írni kezdtem..: Kedves muter ma már ne várj haza, mert egy idiótánál ragadtam.. Na jó ezt így nem írhatom meg neki szóval : Anya egy barátnőmet most dobta a pasija és mivel csak én tudom megnyugtatni ezért ma kimaradok éjjel, nyugi nem fognak elrabolni, de nem tudom holnap mikor érek haza… Ezt már elküldtem és pár perc múlva kaptam is a választ: Rendben de azért időbe legyél itthon.. Aztán Sasuke is kijött a fürdőből..
  • Mehetsz nyugodtan, ha leakarsz zuhanyozni, és ha kérsz adok megint valami felsőt.
  • Rendben adhatsz..
  • ezzel bementem a szobámba, és ismét kiválasztottam egyet, mikor kiértem láttam meg, hogy ezt én is a nagyobbik kategóriába sorolom.
  • Ugyan ez nagyobb valamivel mint az előző, de legalább hosszabb is.
  • De ha megint mellettem kötsz ki kidoblak az ablakon.
  • Az nem lenne kellemes.
  • Ez motiváljon
  • Egyébként sem terveztem alva járni. - még nem telt le a hét.
  • Hm.. - Ezzel felkeltem, és elvettem tőle a pólót.. - Kösz. - És bementem a fürdőbe ahol gyorsan lezuhanyoztam, kimostam a ruháim, és váram, hogy megszáradjanak.. Miután ez megtörtént felvettem Sasuke pólóját és kimentem.
  • Hol szeretnél aludni, ha addig nem találok ki semmit?? - kérdezem az éppen kilépő Sakurát.
  • Mivel csak egy háló van és múltkor is jól éreztem ott magam..
  • Rendben, akkor tiéd a szoba, enyém a kanapé. - mint valami összeveszett házaspár.
  • Én is így gondoltam
  • És elütjük az időt valamivel, vagy máris mész aludni, mint legutóbb?
  • Esetleg hajnalig kártyáznál?
  • Felőlem az is mehet.
  • Nos akkor hozd a paklit.. - Nos hozta is kevertem is de olyan bénán játszott, hogy három óra után meguntam, és bedobtam a lapjaim.. - Szerintem aludj egyet.. Jót tenne
  • Látszik, hogy ez nem az én napom.
  • Ugyan rossz napja mindenkinek van.
  • Ez igaz, de akkor jóét. - Indult meg a kanapé felé.
  • Jó éjt.. - Ezzel én is elmentem a szobába és próbáltam aludni.. Aztán szomjas lettem, és kimentem és ittam is de visszafele menet Sasuke motyogott valamit álmában, úgyhogy odahajoltam, hogy meghallgassam de addigra abbahagyta aztán ahogy el akartam menni újrakezdte, szóval megpróbáltam felébreszteni, úgyhogy kissé megráztam a vállát de ebből az lett, hogy megfordult, és alászorult a karom.. De jó, de nem akarom, hogy felébredjen túl.. félreérthető lenne a dolog, szóval megpróbáltam ott pihenni egy kicsit de nem ment, mert így meg húzódott a karom.. Áhh pedig nem akartam semmi félreérthetőt.. Szóval felakartam kelni, de megszédültem és ráestem Sasukéra.. Áhh ennél rosszabb helyzetben már biztos nem leszek, úgyhogy kényelembe helyeztem magam és elaludtam.. Aztán arra ébredek, hogy valaki rázogat..
  • Minek köszönhetem ezt a kései látogatást?
  • Hé gyengébben nem lehetne? Fájt ám.. – Főleg, hogy kb mindenem sikerült elfeküdni.. de legalább a karom szabad..
  • Bocsi, nem akartam hogy fájjon csak gondoltam hamarabb megúszom, ha felébresztelek, bár most nem voltam alvajáró, szerintem.
  • Én is úgy látom.. De segíthetnél felkelni nehéz mindenem..
  • Rendben. – Átkarol, és felült aztán felállt közben húzott magával.. Olyan meleg és kellemes még mindig..
  • Kössz – Álltam meg a lábamon.
  • Én köszönöm, hogy nem keltettél fel, végignézve a lehetőségeket, valahogy mellém kellett keveredned. - mosolyogtam rá.
  • Chh.. Na persze.. De még korán van szóval további jó éjt
  • Neked is. – Ezzel megpróbáltam volna elindulni de még mindig szorosan ölelt..Hát egyszer csak veszi a lapot... - És bocs. – Ezzel elengedett
  • Nincs kedvem letépni a fejed szóval semmi.. – Ezzel elindultam a szoba felé, de bárhogy próbáltam nem tudtam elaludni még mindig az a kellemes érzés kerített a hatalmába vagy inkább annak a hiánya… És sose mertem volna bevallani magamnak de valamit biztosan érzek Sasuke iránt.. Hiszen ha nem akkor nem folytatnám vele ezt a macska egér játékot.. Szóval felkeltem és kimentem, ő már alszik.. De nincs szívem felkelteni.. Szóval újra ráfeküdtem,és megpróbáltam átkarolni.. És szinte azonnal elnyomott az álom.. Egy boldog és végre békés álom… Aztán újra rázogatásra ébredek..
  • Úgy tűnik a szokásaim ragadósak lettek. – Hallom meg Sasukét..
  • Kuss és aludj.
  • Rendben… - Ezzel pedig elaludt.. Vagyis csak azt hittem pár perc múlva megpróbál megcsókolni, de olyan erőtlenül és gyengén mintha tényleg nem tudná mit csinál.. Viszont én vadul kapok a csók után, és amennyire tudom mélyítem azt. Ő is vadít rajta, és még jobban megszorít.. Atán ahogy annak vége lett, rám mosolygott majd megszólalt:
  • Szeretlek.. – Mire én úgy nézhettem rá mint akit éppen most van halálfélelme, és le is akartam róla ugrani de végül csak leestem..
  • Áu.. – Erre elkapott, és visszahúzott magához..
  • Mi a baj?
  • Ne gyere nekem ilyenekkel jó?
  • Rendben, gondolj bármire is. – Húz még jobban magához.. Mi az, hogy bármire gondolok is? Természetesen a kijelentéseire gondolok mi másra?...Erre a hátamra fordít..
  • Nem válaszolsz?
  • Az ágyon nem kényelmesebb? Itt olyan pici a hely..
  • Ha annyira szeretnéd. – Ezzel felkapott, és a szobába vitt ahol letett az ágyra, én meg egy számomra kényelmes alap helyzetet vettem fel.. Jaj jobb mint kint szűkölködni.. Ő pedig felém emelkedett, és úgy kezdte:
  • A kérdésemre még nem kaptam választ. Te tudsz aludni? Csak mert én képtelen vagyok rá.
  • Tudok. – Erre megcsókolt mellém feküdt egy kézzel magászoz szorított:
  • Akkor aludj jól.. – Ha te jónak tudod nevezni akkor rendben.. Ezzel elaludtam, és csak reggel ébredtem fel..
  • Az ágyon nem kényelmesebb? Itt olyan pici a hely..
  • Ha annyira szeretnéd. – Ezzel felkapott, és a szobába vitt ahol letett az ágyra, én meg egy számomra kényelmes alap helyzetet vettem fel.. Jaj jobb mint kint szűkölködni.. Ő pedig felém emelkedett, és úgy kezdte:
  • A kérdésemre még nem kaptam választ. Te tudsz aludni? Csak mert én képtelen vagyok rá.
  • Tudok. – Erre megcsókolt mellém feküdt egy kézzel magászoz szorított:
  • Akkor aludj jól.. – Ha te jónak tudod nevezni akkor rendben.. Ezzel elaludtam, és csak reggel ébredtem fel…. És hirtelen nem vágtam le, miért ölelem át Sasukét.. Aztán eszembe jut az este.. Hogy az az édes…. Szóval káromkodás helyett inkább Sasukére néztem… Aki láthatólag nagyon örült a fejének.. Szóval felültem.. Bakker még jó, hogy nem feküdtünk le.. Bár akkor most biztosan megdöglene…
  • Van valami gond? – Kérdezi felülve
  • Á nincs semmi.. - Csak felakarom kötni magam..
  • Ha nem akarod elmondani nem erőltetem. - Feküdt vissza.
  • Én is úgy gondoltam.. Semmi ötlet, hogyan mehetnék haza?
  • Csak egy elég megrázó ötlet, de még gondolkodok egy kicsit, aztán ha semmi, akkor megcsinálom azt.
  • Ajánlom is, hogy sikerüljön kitalálnod valamit..
  • Látom rossz kedved van.
  • Áááááhh~ - Vágódtam vissza az ágyra.. Ennél rosszabb már így sem úgysem lehet
  • Bármi amit szeretnél csinálni addig? – Fordult felém.
  • Van látni ahogy próbálod kitalálod mit csináljunk!
  • Nekem nincs túl sok kedvem kimászni az ágyból most.
  • Pedig muszáj lessz..
  • Azért egy darabig még maradhatunk nem?
  • Ch..
  • Látom még nem hangolódtál rám. - Nevetett egyet – De ezzel nincs semmi gond, majd megtörténik. – Csókolt meg majd feküdt vissza..
  • Jobban teszed ha az estét elfelejted.. - Keltem fel, és mentem ki a szobából.. A fürdőbe mentem ahol megnyitottam a csapot, és alátettem a fejem.. Én olyan hülye vagyok, hogy annyira már nem is lehet… Ezzel elzártam a csapot és egy törülközővel elkezdtem megszárítani a hajam.. És visszamenni a szobába Sasuke nincs itt szóval felöltöztem, és csináltam magamnak egy kávét jót fog tenni.. Mikor ránéztem a telefonomra 4 nem fogadott hívás + két üzenet.. Hát ez ki ez? Ahogy elolvasom Jun.. Megszeretné magyarázni a történteket és ehhez időpontot akar kérni.. Hát rendben egy esélyt adok de csak azért, hogy egy újabb ebédem fizesse abban a jó kis vendéglőben… Ezzel eltettem a telefonom, és megláttam Sasukét..
  • Látom már otthonosan mozogsz itthon
  • Sajnos többet voltam már itt mint eredetileg szerettem volna.
  • Ez este óta övön alulinak számít.
  • Mondtam, hogy felejtsd el!
  • Azt hittem, hogy a következőre gondoltál, és egyébként is, az ilyesmit nehéz elfelejteni, több okból is.
  • Befognád? - Magához húzott, és megcsókolt, hogy lehet valaki ennyire értetlen?
  • Csak hogy visszafizessem az esti csókot. - Erre úgy hasba vágtam, hogy halottam a nyüszítését..
  • Azt mondtam felejts el mindent! De tényleg nem tudtam, hogy ennyire süket vagy!
  • Én pedig mondtam hogy bizonyos okokból nehéz elfelejteni, rémlik?
  • Kérsz még egy ilyet?
  • Ilyet nem, viszont az estiből még szívesen kérnék. – Erre elment mellettem.. megölöm…
  • Utánad megyek, de akkor halott ember vagy!
  • Előbb egyél, aztán mondj ilyeneket. – Chh még az étvágyam is elment..
  • Nem kell.. Nem vagyok éhes.
  • Akkor elviszed legalább az egyiket. – Először jussak ki innen de az biztos, hogy többet vissza nem jövök…
  • Persze majd elviszem... – Így legalább nem hisztizik..
  • Addig amíg kitalálok valamit esetleg valami kártya, vagy film??
  • Addig amíg kitalálok valamit esetleg valami kártya, vagy film??
  • Inkább kártya.
  • Bocs, de öngyilkosságot nem vállalok
  • Pedig érted igazán nem lenne kár
  • Ezt az este után kétlem -.. Látom rájött h ezt nm kellett volna- Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.
  • Szóval előkeríted azt a paklit, vagy egyenként nyeltessem le veled a lapokat?
  • Már keverem. – Mikor?..
  • Akkor ossz..
  • Igenis úrnőm – Valahogy úgy.. nos osztott és játszani kezdtünk, mire kétszer nyertem mire harmadikra olyan megaázó vereséget szenvedtem, hogy ezt őszintén el sem akartam hinni a fél perces menetben Sasuke konkrétan azonnal kiterítette a lapjait
  • Verne meg a halál..
  • Pedig még csalni se tudok.
  • Akkor is verjen meg..
  • Akkor keverj.
  • ..... - Ezzel összekapkodtam a lapokat és úgy megkevertem, hogy még én is néztem mikor megkaptam a lapjaim.. Uhh asszem legközelebb kevesebb dühvel.. Nos ezzel újra belekezdtünk.. És innentől kezdve alázott nem is kicsit.. Hiába próbáltam az összes technikám csődöt mondott.. pedig csalni nem akarok.. de egy pár kör után azt is elkezdtem, de még így is.. hát ezt nem hiszem el mire kb az összes kezdettől nálam lévő lapot dobtam be mert megint győzött besokalltam, és összekapkodva a kártyákat kérdeztem: Semmi a kijutást illetően?
  • Ehhez nem akartam folyamodni de ha ennyire el akarsz menni - Ezzel felkelt és elment az ajtóig
  • Háth akkor hogy akartad? – Ez meg mit csinál kirúgja az ajtót?..
  • Így. – Téves a falban lévő fémfedelű doboz felé indította a kezét ahol kábelek sokasága várta.. De mielőtt még bármit is tehetett volna velük akkorát üvöltöttem, hogy belerenget a ház és már ott is voltam, hogy hátra fogjam a karjait:
  • Hülye vagy?
  • Ki akarsz menni nem? Akkor meg ne fogj vissza. – Kitépte magát a szorításból, és kiszaggatta a vezetékeket és nekiesett a falnak.. Aztán ahogy eszméletre tért. - nyitva az ajtó, mehetsz. – Mondta olyan hangon mint aki mindjárt meghal.. Hát el is hiszem.. ilyen idiótát..
  • .. Legszívesebben hoznák egy vödör vizet és nyakon öntenélek vele..
  • Nem mész? - Nézett rám, mint valami sérült de végtelenül büszke állat..
  • Most mond meg milyen szívtelen ribanc lennék ha itt hagynák egy értelmileg fogyatékos idiótát?!
  • El akartál menni nem??? Hát menny! Azt akartad hogy nyissam ki az ajtót, és bármennyire is itt akartalak tartani, nem tehetem, végig azon gondolkodtam hogyan mehess el, míg azt akartam minél tovább itt legyél. – Lassan egy kézzel emelte meg magát, miközben remegett a hangja
  • Csak akkor hagynálak itt ha tudnám, hogy önmagadtól beengednéd a mentőket a házba szóval szépen itt maradsz - Ezzel előkaptam a telefonomat, és tárcsázni kezdtem
  • Nem kell ide mentő. – Kapta ki a kezemből a telefont. - Nincs rá szükség. - elindult bentebb, majd közben egy szekrényre letette a telefont, és szédelegve leült.
  • Na pont erről beszéltem... - Mentem a telefonomért, és csak azért is felhívtam a mentőket...
  • Azt tedd le. - ugrott fel majd jobb kézzel akarta elvenni, de ballal nyomta ki. Akkor a jól gondoltam a karja sínylette meg
  • Sasuke fogd már fel, hogy segíteni akarok.. És ne kezd a nekem nem kell semmilyen ellátás mert ha az előbbi nem is de én megöllek pszichiátria
  • Mentőkre akkor sincs szükség. Egy óra, és rendben is leszek, azok meg csak hetekre bent tartanának
  • Mert talán benn is kellene de akkor már a pszichiátrián..
  • Baj ha a te vágyaid a saját akaratom, és épségem elé helyezem ha kell? Tudhatnád, hogy az ember képes ilyesmire, egyetlen emberért csupán, de képes ilyesmire.
  • Jaj fejezd be. Vagy éppen ezzel akarsz elüldözni? - Nem mondom jó ötlet.. - Hát ez pont nem fog bejönni szóval leülsz a helyedre és megvárod hogy kijöjjenek a mentősök értve?
  • Nem várok meg semmit. Főleg hogy a címet sem tudod. - Azt te csak hiszed..
  • És most akkor elárulnád, hogy miért akarsz ennyire megdögleni?
  • Nem akarok megdögleni, viszont te el akartál menni, és annyira erős volt benned ez a vágy, hogy a saját akaratom, és épségem elé helyeztem, talán bűn?
  • Az a félrebeszélés meg egy másik!..
  • Hiheted azt hogy félrebeszélek, de ettől még igaz minden szavam. Azt szeretném, hogy minél tovább legyél mellettem, de mivel tudom hogy mennyire el akarsz menni, gondolkodtam, hogyan mehetsz el, most viszont az, hogy mennyire menni akarsz, végül rávett arra, hogy elengedjelek.
  • Legyek melletted, az én vágyaim a te akaratod.. Mi ez ha nem félrebeszélés he? Szóval állítsd le magad.. - Ezzel elindultam kifele
  • El akarsz menni, én pedig azt akarom hogy itt maradj, te elvágyódsz, na meg közben néha gondolatban elteszel láb alól, míg én a tegnap esti csókra gondoltam, és arra, hogy hogy néztél ki, miközben aludtál. Akkor szerinted ez félreértés??
  • Figyeltél miközben alszok? Perverz állat.. - Ezzel elmentem, és öt perc múlva ráhívtam a mentőket, most már nem csinálhatja hogy nem nyit ajtót.. Nos hazamentem és sok szép pillanat után eljött a hétfő Sasuke egész nap a folyosókon flangált egy nagycsapat csajjal körülövezve akik ott nyáladztak neki mint a kiskutyák.. Csodálkozok, hogy a picsányi szoknyák alól nem látszott ki pár kutyafarok.. Bár kitudja hol rejtegetik.. Nos ezt egészen addig bírtam és úgymond elviseltem amíg nem kezdtek el zajongni és Sasuke láthatólag élvezni, hogy ennyi csaj veszi körül.. Ja egyik percben még szerelmet vall a másikban meg már keresi az estére valót.. És még ezt is elviseltem volna, ha nem kellett volna látnom, hogy éppen egy szőke rózsaszín magas sarkúban lévő ribanc éppen a nyelvét próbálja ledugni Sasuke torkán.. Szóval ahogy elkapott az ideg mivel nem elég, hogy fáj a fejem a zajongástól még az osztálytársaim sem hagynak békén soha és most még ez a ribanc is rástartolt Sasu…. MI AZ ISTENEKET BESZÉLEK ÉN ITT? Csakhogy már késő volt szép szőke fürtök csillogtam a markomban, és egy csaj sikolyát hallottam meg egy tompa puffanást ahogy a földre zuhant… Oppá csak sikerült kitépnem a haját mi?... Szóval ezt a jelenetet csak egyféle képpen zárhattam le, a szőke fürtöket a lány nyaka köré tekerve súgtam a fülébe:
  • Hozzá mersz még nyúlni?
  • Nem! – Üvöltötte ahogy egy kicsit megszorítottam a habogót a nyakán, majd eszét vesztve futni kezdett
  • Nyugodj meg. - lépett mögém na már csak te kelettél... - Körbe kellett őket vezetnem, majd az egyik ismerősöm mondhatni szidása után eszembe jutott mi lenne ha megnézném féltékeny leszel e ők pedig belementek, bár az a lány az előbb túl sokáig ment el. Remélem rám nem haragszol, legalábbis nem nagyon. – Méltóságom utolsó foszlányaival megfordultam és balkézzel olyat kapott a szeme közé, hogy elborult…
  • Fordulj fel! – Mondtam majd elsétáltam..
  • Pedig már megmutattad, megint. – Halottam a távolból, de nem érdekelt most vagy szétütöm, vagy megyek tovább és ott robban fel valami… Na mindegy, mikor vége lett a sulinak kifele menet láttam Sasukét, de nem igazán vettem róla tudomást.. csak akkor mikor ár a harmadik sarkon fordultam be és ő jött velem….
  • Mi van?
  • Mond csak, milyen volt féltékenyen cselekedni??
  • Féltékenyen? Miért lettem volna féltékeny? Rád mászott egy csaj én csak leszedtem mert láttam, hogy nem akarod hogy rajtad legyen na meg valahol le kell vezetni az osztálytársaim okozta feszültséget..
  • Igen? És szerinted ez látszott a tekintetedben?? Vagy pont emiatt mondtad azt hogy: "Hozzá mersz még nyúlni?"?
  • Megkellett győzni a csajt
  • És emiatt volt olyan különösen sértődött a tekinteted?? Már láttam a sértődött tekinteted, de ez egészen más volt, és egyébként is, utána látszott, hogy azt sem tudtad, hogy mit csinálsz
  • Chh mondtam, hogy perverz vagy már a nézéseim is elemezgeted?
  • Perverz?? azért mert az arcodat, vagy a szemedet nézem??? Inkább elvarázsolt. Inkább vágyakozó, mintsem perverz. Este az arcod nyugodtságot tükrözött, békét, mégis látszott, milyen is vagy valójában.
  • Mondom, hogy perverz vagy meglesel egy szerencsétlen magatehetetlen lányt!? Undorító féreg
  • Szerencsétlen, és magatehetetlen?? Inkább mázlista, magának láthatóan ellentmondó, bárkit könnyedén megsemmisítő lányt néztem.
  • Chh na húzás rontod a levegőt
  • Rontom a levegőt?? csak addig amíg így viselkedsz, de ha ez minden vágyad, akkor itt hagylak, bár nem szívesen.
  • Csá – Ezzel elment aztán jött a hét ahol megtudtuk, hogy pénteken suli doki.. de jó, mi a halálnak van azt ők se tudják, de nem baj…Szóval szépen elmente a hét dogák, osztályozások, aztán péntek ahol már mindenki hullafáradt.. ahogy beérünk az úgymond váróba pár lány felsikolt mire az egész tömeg becsődül a terembe:
  • Gyerekek, félre engedjetek, had lássam ki a beteg. – Hallok egy női hangot, mire elterelődött a tömeg jah ez a doki.. - Oh szegény kicsi Sasuke, már megint elintéztek? Na jó régi szokás, gyere be soron kívül. – Segít neki aztán rám néz:. - Gyere be te is. - indul el befelé.
  • Elárulná miért néz mindenki a dajkájának?
  • Talán köze lehet ahhoz, ahogy akkor néztél rám, mikor szegény kicsi Sasukénak hívtam, vagy megjegyeztem, hogy megint elintézték, de legfőképpen akkor, mikor felvettem.
  • Jah, hogy már röhögni se lehet egy akkora gyökéren? Oké bocsánat - Fordulok meg és gúnyos vigyorral leülök öcsém miért mindig én?
  • Nem mondanám, hogy röhögtél, és most gyere. – Hát szolidan szoktam.
  • Há menjen mert, hogy én nem fogok az biztos
  • Te tudod. Akkor várjatok, míg a drága kicsi Sasukét helyre teszem. – És most halál komolyan erre kellett annyit várni? Amikor kijött én még nagyban olvastam az egyik könyvemet szóval nem tudtam azt figyelni, hogy mit enyelegnek ott.. Szóval elkezdett menni a sor..
  • Ohh itt van a gyáva kisasszony is, végre. – Áhh látszik, hogy egy óra sorban ülés után bejutottam..
  • Áhh itt van egy okoskodó pökhendi doki, csak olyan mint a többi, nos a csipkelődését meghagyva saját magának legyen oly kedves és essünk túl ezen az egészen
  • Látom a gyáva kisasszony siet valahova, de akkor kezdjünk neki. - ezzel belekezd a vizsgálatokba
  • Ha csak a gyávával bír jönni akkor gratulálok. De nem nevezném gyávaságnak azt, hogy egy számomra teljesen elásott személyhez bármely közöm legyen.
  • Ne azért hívlak gyávának, hanem azért mert nem bírsz szembenézni saját magaddal, és elfogadni a változásokat, amik az elmúlt időben végbementek.
  • Változás ? Ugyan csak több embert utálnák a pszichiátriára ennyi.
  • Én arra a már gyilkos tekintetre céloztam mikor felvettem Sasukét. – Gyilkos, szerintem megkeverte a szezont a fazonnal…
  • Az volt? Jó tudni, legalább tudom, hogy most már legalább lesznek rémálmaim..
  • Buta kis leányzó vagy, az már biztos. Csak szánj rá egy kis időt, és rájössz mindenre. - ezzel fojtatja a vizsgálatot.
  • Ha nem akarja, hogy a következő ilyen beszólásánál megszabadítsam a munkahelyétől vegyen vissza a szájából értve? – Hoppá nem szerencsés felhúzni ribanc..
  • Kislány, a hozzád hasonlóaknak való tanácsadás, és lehűtése a specialitásom, nem véletlenül volt unalmas munka az Uchihák személyi orvosának lenni.
  • Én a szóhasználatra gondoltam perpillanat, de a tanácsait is megtarthatja magának a kutya nem kíváncsi mások belefecsegésére
  • Ugyan, egy te korod béli leányzó ne legyen fennakadva ilyen egyszerű dolgokon, hiszen sokkal cifrábban is mondhattam volna.
  • Ott lenne a pályafutása vége.
  • A pályafutásomnak az vet véget, hogy tudom mi olyn jó az Uchiha srácokban, hidd el tapasztalatból mondhatom, hogy érdemes megtudni, mi is az
  • Én meg egy Uchiha? Hát előbb kötöm fel magam. De látom maga sem kivétel. Mily szomorú, hogy két görényen él a város...
  • Oh hidd el, náluk jobb nem is lehetne a városban, de sajnos sokan csak a felszínt látják, neked viszont már volt esélyed alá látni ahogy nekem is, és én kihasználtam, tedd meg te is
  • Alá láttam romlottságot láttam hánytam, és úgy döntöttem inkább apáca leszek, minthogy bármi közöm legyen hozzájuk
  • Romoltságot?? Tehát csak a felszínt nézted másik szemszögből. Hidd el, a valójuk teljesen mást takar.
  • Mást? Mi az istent tudnak ezek mutatni még? Egyik rosszabb mint a másik.. Ránéz az ember és vagy a röhögő görcs vagy a hányinger üt ki rajta..
  • Mert te csak a felszínt láttad, az alapján létrehozott előítéleteidet vetíted ki. Az Uchihák hihetetlen szeretetet képesek adni, és kedvesek, és ezt csak néhány kiválasztott láthat, akik közé eddig ketten tartozunk, csupán ki ketten kicsi leányzó, de olyan buta vagy, hogy mondhatok bármit, egyik füleden be, a másikon ki.
  • Na látja igaza van nem érdekel a mondókája, megmondtam már inkább apáca leszek mint ennek a kurvája, felőlem ott rohad ketté ahol akar és ha ezt ő nem képes elfogadni hát ne legyen képes. Remélem a csalódottságába döglik bele.
  • Gondolom, ezt komolyan is gondolod, de gondolkozz el azon hogy VALÓJÁBAN milyen lenne az életed, ha ő egyszer csak végleg eltűnne.
  • Talán nem hagyott volna el a barátom és talán boldog lennék, és nem lennék haragba a családdal igen sokkal jobb életem lenne, szóval elcsesznie az életemet azt nagyon sikerült neki, szóval nekem ne jöjjön a mézes madzaggal utálom mint szart
  • Azt mondtam hogy VALÓJÁBAN, na de erről lesz időd gondolkodni, mivel közben végeztem, hidd el, hozhat bármilyen rosszat, a végeredmény több mint kárpótlás, és ezt már tudod. – Ezzel elsprintelt kifelé. - Ja aki kész, az mehet vissza. - jegyezte meg
  • Látom önfejűségben vetélytársra akadtam - Kezdtem el elmenni. Kárpótlás? Az lenne kárpótlás ha előttem akasztaná fel magát.
  • Nos a következő hetek nem éppen nyugisan teltek folyton mindenki balhézott valamin úgyhogy kissé megviselt és feszült lettem én is.. konkrétan bárki fejét letudtam volna harapni addig amíg nem verekedtem egy jó egyik este onnantól visszatért a jókedvem és a zűröket is jobban kezeltem amik persze nem maradtak abba. Szóval ilyen körforgás vette kezdetét, aminek a vége az lett, hogy órán ülök, és figyelem a kinti világot annyira unalmas a benti hadrehad aztán jött a szünet szünetben ordítozás, veszekedés, már éppen rendet is akartam volna rakni mikor más megtette helyettem, hmm hálás éppen nem voltam de jól esett, hogy végre helyettem is intézkedett valaki.. Aztán még egy jó pár ilyen nap néha az otthoniak is rákezdtek legfőbbképpen pénzen uhh mi van itt három hetes front hatás? Na mindegy a lényeg, hogy mire a harmadik hét is a naptáron látható volt kicsit kezdtek nyugodni a kedélyek. Vagy nem jó zenét hallgatva megyek a városba bóklászni mikor is meglátom Sasuke.. szellemét rám néz aztán továbbmegy
  • Köszönni meg én fogok – Mondom utána közben folytatva utam.. Hát jól van akkor játszunk így. É elmentem a dolgomra süti evés Junnal akinek sikerült megbékítenie és garantálnia, hogy most már megtanulja, hogy hazudni rossz, és, hogy udvarlás is létezik a földön. Szóval besütiztünk aztán kicsit jártunk a városban megmutatta a házát vagyis inkább muszáj volt felugrania és beengedett, de ez már részlet kérdés.. Szóval azután hogy onnan megszabadultunk mentünk a városba, ahol egyszerre egy csapat lányra leszünk figyelmesek, meg egy darab Sasukére.. – Na Jun viheted a lányokat én meg életet verek abba az idiótába, azt legalább élvezni fogom..
  • Te vagy a legjobb - Nos Jun leszedte a lányokat én meg hátulról fejbe rúgtam Sasukét, és megszólaltam:
  • Héj paraszt nem tudod melyik út megyen Budára?
  • Sakura, te meg??
  • Hát már egy itt csövezek ám de nem baj..
  • Bocs, nincs túl jó hetem, kössz, hogy kicsit kirántottál ebből. – Ezzel felkelt én pedig meglepődtem még hangja is alig van azzal sem hangsúlyozna.
  • Ó bocs nekem sincs jó hetem és képzeld nem is lessz úgyhogy kapd össze magad - Mondom hangomat nyávogósra változtatva az övét kifigurázva
  • Bocs de neked gondolom nem tegnap hald meg a fél rokonságod, ha nem tévedek. – Nézett rám az idegösszeroppanás szélén lévő tekintettel.. Igaz a mondás Isten nem ver bottal…
  • ..... Hmm nem, még mindig nem hatottál meg.. De próbálkozásnak jó - Fordulok abba az irányba amerről jöttem, és intve egyet hátra elindulok
  • Próbálkozás mi? – Nem hal megy egyik napról a másikra egy ember fél rokonsága szóval jah.. Jun éppen jött felém aztán vele mentem tovább meg másnap suliba eljött értem kocsival mert lusta voltam annyit gyalogolni.. Aztán első órán is inkább elnyúltam a padon. Egészen míg be nem jött a tanár.
  • Sziasztok, a tegnapi nap folyamán szörnyű hírt kapott meg az iskola, ugyanis egykori diákjaink, és egy jelenlegi diákunk szülei, unokatestvérei, nagybátya, és keresztszülei egy bombamerényletben meghaltak. – Ez.. nos nem szép de őszintén kit érdekel? Innen elv. nem hiányzik senki.. Aztán valaki a hátsó sorból már ugrál, hogy ki az.. - Uchiha Sasuke rokonai. – Na és itt ugrott be az a tekintet.. És még a levegő is a torkomon akad, végül is ha az apja is meghalt akkor annyi a vállalatoknak, apám semmit sem tudna vezetni egy másik ember nélkül..
  • Mi a probléma Sakura?
  • Jah csak ásítottam - Mentek egyet aztán tovább jár az agyam. Aztán eljött a szünet és én kimentem a folyosóra egyet levegőzni mert ott a teremben az ablakot is lusták kinyitni, mert ők fáznak… Nos ahogy kinn az egyik ablaknál állok észreveszek valami nagyot és feketét közeledni ilyen sötét aura lengi körül, mire mellém érne megfogom a vállát. – Ha azt mondanám együtt érzek veled valószínűleg hazudnék, úgyhogy szedd össze magad.
  • Könnyű mondani. - Próbált tovább menni de nem engedtem.
  • Hát én azt tudom. - Markoltam meg a pólóját de még mindig a távolba révedtem.
  • És szeretnél még valamit??
  • A család az család az érzés megvan de csak mert beleneveltek. - Ezzel elengedtem a pólóját.
  • Beleneveltek mi?? Engem inkább folyamatosan kineveltek belőle. – Indult tovább.
  • Akkor miért vagy ilyen? Talán ezt is csak megjátszod mint minden mást? – Persze „szörnyű” ha valaki nem szereti a családját legalábbis sokak szerint de ez van őszintén van akit én is a pokolba kívánok aztán mégis családtag..
  • Megjátszani? Bocs, de nincs hozzá humorérzékem. – Ezzel meglátom a múltkori dokit Sasuke mögé „fut” de inkább suhan és átkarolja:
  • Ostoba drága kis Sasuke.
  • Mit szeretnél?.
  • Gyere, dolgunk van. – Kezdte húzni Sasukét én pedig beültem az ablakba és kifelé néztem.
  • Nincs kedvem. -
  • Akkor is jönni fogsz. – A doki elhúzta, talán most jót tesz neki ha valaki megregulázza mert őszintén nem az én dolgom. Tényleg meguntam ahogy a dajkájának néznek..
  • Na és hol van az a gyáva leányzó múltkorról, neki is jönnie kell.
  • Ott van. – Mondta majd a ribi megfogta a karom és kirángatva az ablakból húzni kezdett csakhogy még éppen volt annyi lélekjelenlétem, hogy úgy bokán rúgjam, hogy összerogyjon és elengedjen :
  • Mi az istent képzel magáról he? Csak így megrángatni a suli kelletős közepén? – Oké most már abbahagyhatnám a magam istenítését, de könyörgöm, elvileg hozzánk sem nyúlhatnak.
  • Majd megtudod ha odaértünk, addig viszont gyertek. – Ezzel újra húzni kezdett én meg majdnem nem tudtam magam moderálni, fuh megölöm ezt a nőt az már tuti
  • Na ne a már megint a végrendelet? – Végrendelet az mi, én meg áldozat.. Isten anyám… Távoltartási végzést fogok kérni az már 100%...
  • Természetes, hiszen addig nem olvashatjuk fel, amíg minden benne megemlített személy ott nincs, és voltak olyan előrelátóak, hogy ezt külön kikötötték
  • És én minek kellek ide baz+ bébi csősznek?
  • Nem, te is meg vagy említve benne.
  • És még az én családom a fura nem? - Chh kész röhej, említve? Mi a halálnak legyek a személyi testőre ennek a két idiótának? – Nos olvassák a végrendeletet teljesen normális minden aztán:
  • Haruno Sakurára cégünk részvényeinek 5 százalékát, 9 000 000-t és nyaralónk 10 %-át hadjuk, abban az esetben, ha képes kibírni 3 napot Sasukével egy házban, ennek pedig Sasuke otthonának kell lennie. – Az összegre nem figyeltem így egyszerűbb elengedni a fülem mellett, amúgy is kitudja honnan szedték azt össze biztos mocskos azért akarják rám hárítani.. Szemetek…
  • Akkor se ha az adott összeg 10x-esét kapnám. Vita lezárva őseimet meg hadják békén vele, úgyhogy most, hogy sikerült lekésnem minimum két órát én el is mentem további szép napot.
  • Ebben az esetben viszont senki sem kapja meg az örökségét. - Erre Itachi elé lépett.
  • Azt inkább kihagynám ha lehet. - mondta de tekintete fájdalommal volt teli, na igen, hosszú sor feladatunk van, és meg akarjuk tenni őket mindketten.
  • Oké hajlandó vagyok a holttestével elleni annyi napig máshogy nagyon sajnálom de engem nem érdekelnek az ügyes bajos dolgaitok – Öcsém az egész család ilyen idiótákból állt, Összezárással semmit nem lehet eléri csak még jobban utálom azt a gyomorforgató természetét..
  • Ha más nem időközben megölöd. - mondta szigorúan.
  • Áh csak adj egy kést, ahogy elnézem most nem is ártana neki – Huuh azt hiszem az ő családja fog engem az őrületbe kergetni.. Vagy már el is kergetett?..
  • Ezt azért kikérem magamnak. Hidd el, igenis ártana
  • Na felébredtél? Már azt hittem tényleg lezápult az agyad.
  • Bocs hogy fáj a rokonaim halála.
  • Meg bocsájtva csak azt nem értem miért akarja mindenki, hogy velem vigasztalódj.. Röhejes - Mondom a szemet forgatva
  • Ez egy szép kérdés
  • Nah akkor találj kiutat mert nincs kedvem veled szívni egy retkes órát se...
  • majd kitalálom menet közben
  • .... – Ezzel elakartam indulni kifelé de halottam Sasuke hangját
  • Még nem találtam ki semmit, azt várd meg.
  • Várja a halál nekem találkozóm van szóval nem fogod rád várogatni ha esetleg valamit kitaláltál sajnos tudod hol lakok eljöhetsz szólni.
  • Itachi!!! – Jaj Sasuke mert én félek a bátyádtól nem? Ezzel mellénk lép.. Húh de magas..
  • Menny szépen. – Én is így gondoltam torony..
  • Bocs Sakura, amint lehet találok megoldást – Jah biztos.. - Bocs, de eddig semmi, remélem kibírsz pár percet, míg kitalálok valamit.
  • Már egyszer megmondtam mit csinálj vagy esetleg süket vagy?
  • Inkább gyere be. Addig tudsz várni nem?? Még nem is végzel a kártyák keverésével, ha kártyáznál, de én kitalálok valamit
  • Te tényleg a füleden ülsz? Tudod engem várnak, és csak miattad meg a kicsinyes ügyeid miatt nem fogok megváratni senkit!
  • Sajnálom, de hidd el, gondolkozom megoldáson, bármilyen hívogató is veled tölteni ennyi időt, emlékezz legutóbb is találtam megoldást nem??
  • Hívogató? Előbb maradok egy csöves tanyán mint veled amúgy meg ezt a megoldást közölheted az anyámmal is annak fejébe h adja át nekem.
  • Tudom hogy neked nem az, de nekem az, tudod van különbség. - mondom fájdalommal teli hangon, pedig próbáltam elnyomni, de nem megy
  • Annyira szánalmasan nem tudod elfogadni, hogy utállak, de tudod mit múltkor kötöttünk egy fogadást az a hét már nagyon régen lejárt szóval a következő fokozat a távoltartási végzés lessz ha most nem engedtek el!
  • akkor ha jól emlékeszem az utolsó nap a pénteki volt, mikor is megcsókoltál, és veled aludhattam, tehát megnyertem
  • Maximum a te elvont világodban szóval mennék! - Mondtam olyan fapofával amilyennek eddig is álltam a dolgokhoz
  • Viszont igaz, akkor mikor lejárt kedveltél, és két percet kibírsz nem??
  • Kedveltelek? Te az utálat melyik részét értetted félre? És már kibírtam - Nyúltam a feje mögé, és úgy belefejeltettem a falba, hogy a ház majdnem összedőlt.... - Szóval most már igazán elmehetnél a fajtád után
  • Sakura, csak gyere be, túléled nem??
  • Nem mert ahogy ismerlek rám zárod az ajtót. - Ezzel meghátráltam
  • Nem fogom, és most nincs bent az ajtó biztonsági rendszere, azt nem csináltam meg - Ezzel megcsörrent a telefonom..
  • És neked hála elkéstem remélem most, nagyon örülsz magadnak .- vettem fel a telefont és indultam meg kifelé Itachit pedig mikor megakart fogni úgy megrúgtam, hogy a földön fetrengett...Ezzel elmegyek. A telefonba anyám meg csak annyit mondott mit csináljak meg ha haza értem………. A sulinak vége, faja… Elmentem az igazgatóiba ahol Tsunade körberöhögött, én meg méltóságom megtartva elsétáltam, Jun várt a kapuban:
  • Na akkor segítesz bevásárolni otthonra vagy mi lesz? Ja meg hol voltál eddig?
  • Bocs de Uchiha uraság lefoglalt.. De majd megölöm csak most nem volt nálam kés.. – Ezzel elhúztam a boltig, ahol vettünk pár cuccot, meg főzési alapokat tanítottam Junnak.. Eléggé megszeretett itt élni csakhogy az apja nem fizeti tovább a szakácsot meg a többieket. Aztán ahogy ezt elintéztük a saját pénzéből elvitt kajálni úhh ezért mindent.. Aztán haza mentem ahol anyám már otthon volt megcsináltam amit kért. Aztán vázolt:
  • Nincs többé munkahelyem…
  • Kérj apámtól pénzt míg nem találsz újat – Mondom mintha fel sem vettem volna viszont ez aggaszt..
  • Ki vagyok én? Azt hiszed elviselnék ilyen szégyent? – Látszik, hogy az anyám vagy..
  • Látszik kinek a jellemét örököltem.. De akkor miért nem nézel körül biztos van valami állás..
  • Pont ez az.. – A franc…. Kell keresnek valami munkát.. – És még a hitelek is a nyakunkon vannak.. Eddig is alig tudtam fizetni őket.. – Temette arcát balkezébe anyám látszik, hogy mennyire megviselt..
  • Akkor most mi a franc lesz?
  • Nem tudom Sakura.. Nem tudom… - Fel álltam, és felvéve a kabátot elköszönve anyámtól elmentem. Egészen Sasukéhoz.
  • Hogyan tudják bizonyítani, hogy veled voltam? – Kérdeztem mikor ajtót nyitott.
  • Ezen gondolkodtam, addig míg látszólag végleg le nem mondtál róla, hog itt legyél de mi hozott ide téged?? – Tette fel a kérdést mielőtt megpróbált betessékelni.
  • Nem megyek be. Amúgy a pénz szaga. Szóval mondjad szépen mert ha sehogy akkor 3 nap múlva én ott leszek a pénzért
  • Mire kell neked a pénz, és amíg ezt megbeszéljük legalább bent vagy. – Bólint egy kamera felé..
  • Egy telek legyen elég de nem fogom az orrodra kötni a terveimet.
  • Az lehet, de míg kitalálok valamit bejöhetsz, ha annyira félsz a kulcsokat neked adom addig.
  • Ezt a felesleges baszakodást hagy már abba szóval vagy most találsz ki valamit vagy tényleg távol tartásit kérek. - Istenem ez semmiből sem tanul
  • Egy te jöttél, kettő a megoldás nem egyszerű, de szerintem kibírsz két percet bent, nem?? Igen van már megoldás de ahhoz arra a két percre be kellene jönnöd. – Bólint a kamera felé.
  • És? - Vontam meg a vállam, majd lábon billentettem mire megindult befelé
  • Akkor most iktassuk ki a többi kamerát, majd pedig menny el úgy, hogy az ajtót figyelő kamera ne lásson meg, miután elmentél majd helyre állítom a rendszert. – Vett elő egy pár cuccot, és a múltkor már említett fémdoboz felé ment amin tátongott egy lyuk..
  • Aha. Nos ha meg lessz a pénz maradj távol tőlem - Remélem ez így elég lessz, hogy ne keserítse tovább az életem
  • Mégis mennyi kellene?? - kérdeztem miközben apránként elvágtam a megfelelő kábeleket
  • Fogalmam sincs, az nem az én dolgom.
  • Mennyit hagytak a szüleim rád?? 9 000 000-t??
  • Jah
  • Akkor... - keltem fel és mentem a pénztárcáimért.
  • Jah hát ha itt van annyid akkor nyugodtan.
  • Annyim?? Kinek nézel te engem?? Úgy a tízszerese van meg, tudod egy nap bunyóval általában 7-9 millió között profitál, ha tudod hol bunyózz. Nekem nem a pénz miatt fontos a szüleim öröksége.
  • Gondoltam. De az, hogy szállj le rólam még mindig áll.. – Valahol itt kéne elkezdenem szégyellni magam, de nem tudom ezt akartam és istenem ha máshogy nem megy akkor így fogom csinálni. Tudom, hogy egy szemét állat vagyok és ez most nagyon enyhe volt de ő is az volt mikor engem szívatott.
  • Még nem szálltam rád, vagyis régebben megtettem, de tudtommal leszoktam róla. - kezdtem el kimeríteni pár pénztálcám tartalmát a 17. után össze is jött az összeg
  • Jah miután elkezdtem komolyabban fellépni ellened mondhatni békén hagytál. De akkor még mindig nem adtam vissza amit te csináltál. Szóval szenvedj csak
  • Hát nem biztos hogy csak igazolni tudlak. – Nyújt felém egy jó vastag köteg pénzt
  • Chh attól még rohadj meg - Kapom ki a kezéből a pénzt.
  • A kamerákkal mindjárt végzek, menny valamelyik ablakhoz.
  • Ha most megköszönném csak még köcsögebb lennék szóval képzeld oda, na csá.. Örökre! - Léptem az ablakhoz,
  • Mehetsz – Ezzel kiugrottam, miközben zsebre vágtam a pénzt becipzáraztam a kabátom, és futottam mint egy nyúl miközben már utcákkal arrébb vagyok észevettem valamit lihegek, és könnyek folynak a szememből.. Mi a?.. Összerogyok egy kerítés mellett, és abbahagytam a pánikolást a sírás végett végre rájöttem miért van.. Utálom magam.. Soha senkivel nem voltam még ilyen szemét.. Elvesztette a szüleit meg a fél családját, én meg itt játszom az eszem… Arra hajtottam, hogy a város ne röhögjön rajtam közben saját magam lettem a sátán.. Én nem ilyen vagyok! Vagyis nem akarok ilyen lenni… Ahogy befejeztem az ön sajnáltatásom felkeltem, és eldöntöttem, hogy ezentúl békén hagyom Sasukét, mind a kettőnknek jobb lesz, ha beszól nem szólok vissza és így tovább nem fog létezni számomra. Ezzel haza baktattam és bejelentettem, hogy van munkám, és, hogy amíg nem talál semmit tudok adni pénzt.. Nos ezután ezt meg is csináltam munka címszó alatt Junnal voltam legfőbbképpen csajt vadásztunk neki mivel én megmondtam, hogy most egyenlőre senkire se tudnék úgy nézni mint pasimra. Aztán ahogy szedtünk neki egyet egyre többet kezdtem kávézókba meg ide oda járkálni teljesen egyedül.. Néha apámhoz néha csak úgy.. Közben nem volt olyan nap, hét hogy legalább egyszer ne lássam Sasukét körbeveteti magát csajokkal viszont látszik, rajta, hogy még egyáltalán nem heverte ki a családja halálát.. Ahogy ránéztem eszembe jutott milyen szemét voltam vele, és elfogott az undor magam ellen… Szóval sajnálom.. De mivel ezzel senki nem kerül előrébb így csak békén hagytam. Éppen a Junnal való kávézásból tartottam haza felé mikor megláttam Sasukét rajta két ribanccal meg mellette hárommal.. Kissé nagyon úgy fest, hogy nem élvezi a helyzetet…
  • SZÁLJATOK MÁR LE RÓLAM!! - Üvölt mind a sakál, majd letépi magáról a lányokat és hozzám lép átkarolja a derekam magához húz, és a szemembe néz… gondolom olyan ijedt lehettem mint még soha mert egyszer csak megfordult, és ordítani kezdett: - Eddig kényszeríthettek arra hogy veletek járkáljak, és randizzak, de MEGUNTAM HOGY ELTŰRJEM, tehát ha nem akartok elpatkolni az engem kényszerítőkkel, akkor tünés! – Ezzel visszafordult hozzám bocsánat kérően, miközben szemeiből sütött az elkeseredett gyűlölet a világ ellen. - Sajnálom és tudom ennyi nem elég. – Ezt nem bírom nézni ennyire még senkit sem láttam összetöröttnek sápadt látszik, hogy alig eszik, és már régóta nem pihent a szeme alja is fekete arc csontjain feszül vékony bőre.. Szánalmas.. Senkit sem akarok így látni.. Csakhogy mire ezt a gondolat menetet lezavartam megindultam Sasuke felé átkaroltam a nyakát fejét vállamra hajtva így ölelve magamhoz
  • Nyugodj meg.. – Mondtam szinte alig hallhatóan most vagy rontok a helyzeten vagy nem tudom mi lesz.. Erre átkarolta a derekam és úgy kezdte:
  • Nincs jogom ahhoz, hogy ezt a "kegyet" megkapjam, nincs jogom hogy a karjaim között tartsalak, nincs jogom ahhoz hogy egyáltalán rád gondoljak. Hibás vagyok, hibás vagyok minden rossz miatt ami veled valaha is történt... sajnálom. – Ölelt magához szorosan és a fülembe súgta: - Nincs jogom ahhoz sem, hogy szeresselek, mert még nem adtad meg. – Ezzel engedett a szorításból.
  • Sasuke, ne ragozzuk mindketten bőven túllőttünk a célon . Bőven van mit sajnálnunk de nem bírom, nézni, hogy ennyire rossz állapotban vagy!
  • Mégis miért nem? Neked sikerült megtartani az eredeti érzésed irántam, az utálatod. – Mondta miközben majd el-elcsuklott a hangja
  • Az... Sikerült de attól még nem vagyok akkora köcsög mint amilyen legutóbb voltam. Az csak egy tökéletes alkalom volt hogy leszálljatok rólam. – Ezzel meghátrált
  • Ahhoz sincs jogom, hogy hadjam, hogy sajnálj. – Indult el mellettem de én megragadtam a pólója elejét ökölbe szorítottam a karom és visszahúztam magam elé:
  • FEJEZD BE! Már megmondtam, hogy nincs kedvem végignézni ahogy a végén még feldobod a bakancsot nem? Akkor meg ne menj csak úgy el mellettem mert nem vagyok vak látom, hogy senki más nincs melletted vagy nem etted észre? Akkor meg ne válogass! Szeretsz? Népbetegség – Annyira nem – De nyavalygás helyett inkább hagyd, hogy segítsek!
  • Köszönöm, de nem tehetem, bármennyire is szeretném, ezzel talán jóvá tehetem mindazt amit tönkretettem, de legalább egy részét. – Próbált megcsókolni láttam rajta mennyire akarja de kitépte magát a szorításomból s ment tovább..
  • A makacsságod a régi csakhogy már kamatostul megfizettél érte te idióta.. - Mondom utána ha ennyire akar hát menjen.
  •  
  • Ha így lenne, már másképp álnál hozzám, de talán soha nem bűnhődök eleget. – Indul neki a messzeségnek de lefagy.
  •  
  • Tudod mit ezt ne az útközépen beszéljük meg .. – Nézek végig azokon a járókelőkön akik minket néznek, és Sasuke felé fordulva csuklón ragadom majd húzni kezdem.. Egészen el az egyik sikátorig, na itt a madár sem jár szóval jó lesz.. – Szóval visszatérve az előző témára, már elegem van az önkínzásodból, még csodálkozol, hogy próbálnak csajok közé dobni. Egy árnyéka lettél önmagadnak és nem tagadom pontosan ezt akartam elérni, de nem így… Valljuk be övön aluli volt az ami történt és megértem a fájdalmadat, de csak egy kicsit próbáld már meg összekaparni magad!
  • Kapjam össze magam?? – Hee?.. Én itt előadom neki a hattyú halálát erre csak ennyi?..
  • Hát.. Kéne.... – Erre magához rántott megcsókolt, majd elengedett, és meghátrált..
  • Akarod még hogy összeszedjem magam?
  • Ne azon éld le a hülyeségeid aki segíteni próbál, kössz. Amúgy is ha azért vagy ennyire magad alatt mert nem sikerült engem megszerezned mint trófeát akkor inkább most mond meg. - Eláslak a beton alá, de onnan fel nem kaparod magad többet..
  • Trófea??? Ugyan, még mindig azt hiszed, hogy csak annak kellettél volna?? Még mindíg azt hiszed?? Nem trófeának kellesz, te túl jó vagy ahhoz, hogy bárkinek is a trófeája legyél, és nem, nem amiatt vagyok ilyen állapotban, mert nem szeretsz viszont, csupán így a legegyszerűbb helyreállni
  • Reméltem a hülyeségeid meg hagyd abba. Viszont valahogy muszáj lessz talpra állnod ha más nem előveszem a kerítői diplomám..
  • Akkor keríts nekem valakit akinek a neve Haruno Sakura, és ebben a sikátorban beszélget velem
  • Sasuke.. - Néztem rá unottan már elegem van a hülyeségeiből ha így akar lerázni nagyon jó úton jár
  • Tudom hogy nem hiszed el..........
  • Akkor minek fárasztasz? De mint érzékelem a téma terelés nagyon megy szóval vissza a való életbe fejezd be az önkínzást lesoványodtál fehérebb vagy a falnál, és látszik, hogy már nagyon régóta nem aludtad ki magad rendesen...
  • Tudom, de ha egyszerűen nem tudok pihenni..
  • .... Figyelj Sasuke engem nem a kifogásaid érdekelnek engem az érdekel, hogy rendbe gyere de ha kell én foglak agyonverni ha az kell egy jó alváshoz.
  • Tehetnél érte, de ahogy akarsz, és ahogy jó lenne, az két külön történet - Erre megfogattam a szemem és úgy válaszoltam:
  • Igen persze látom nagyon kitartó vagy de konkrétan nem azért jöttem, hogy az utolsó jóindulatot is sikerüljön kiölnöd belőlem
  • én sem azt akarom, de ha ennyit akartál, akkor nem tudsz segíteni bocs, de kösz tényleg
  • Hát hidd el én sem így állnék eléd ha nem sikerülne folyamatosan felforralni az agyvizem.. De örülj van egy képességed amit nem sikerült kiölni belőled - Ingattam a fejem ez így tényleg reménytelennek hat
  • Bocs, de magamat nehezen veszítem el
  • Nem úgy tűnik - Nézek rá.. Szánalmasan fest.
  • Valamit meg kellett tartanom, és sokat kellett ellenkeznem
  • Áhh értem tehát azért romlott le ennyire az állapotod mert lemondtál a nőcsábászságról? - Édes lenne a bosszú
  • Nem, az nem játszott közre, már előtte is ilyen voltam
  • Áh pedig már kezdtem megnyugodni. Viszont nekem mennem kell ha kellek tudod hol vagyok. Ne érts félre nem szánalomból, vagy kötelességből akarok segíteni simán csak akarok, szóval ha kitaláltad mit akarsz.. - Ezzel megfordultam és menni kezdtem.
  • Tudom mit akarok, csak azt nem kaphatom meg. - ekkor elhalkulok. - soha
  • Ugyan - ugyan az ilyen érzések tünékenyek, majd elmúlik. - Mosolyodtam el, már majdnem kiérve a sikátorból
  • Ha olyan tünékeny lenne, már nem lenne, mivel végig a megsemmisítésén voltam – Nevetni kezdtem de azt már csak én hallhattam mivel nyikorgó kerekek re leszek figyelmes na valaki megtalált, egy kocsi állt meg egy méterre előttem benne Jun ült, és ahogy lehúzta az ablakot hallottam cifra káromkodását minek végén:
  • Na végre megvagy már átkutattam érted a fél várost! Apád már égen földön kerestet, és ezt rajtam bosszulja meg!
  • Hangosabban nem tudsz hisztizni? – Ültem az anyós ülésre erre már hajtott is mint egy vadállat, apámnak az a nagyon fontos teendője vagy kérdése amiért kerestetett nem más volt, minthogy segítsek neki ruhát választani. MI VAN? A hogy levettem apám már szinte csiripelő hangjának értelmetlen beszédéből a lényeget valami új csaja van és mivel annyira belefásult az anyámmal lévő kapcsolatba, hogy szinte már azt sem tudja hogyan kell randizni segítsek neki.. Akkor most még egyszer mondja valaki, azt, hogy az érzések nem tünékenyek de azt úgy pofán törlöm, hogy abba hal bele.. Szóval adtam neki pár tanácsot, és segítettem az ügyes bajos dolgaiban öcsém nem gondoltam volna, hogy a faterom ennyire „szánalom”. És anyám ezt akarja visszaszerezni. … Nos anyámnak erről mit sem szólva viszont apám zsebébe rejtve egy családi képet mentem haza miközben nagyokat ásítoztam még mindig hideg van igaz az ünnepi időszakok amiket egyáltalán nem tartottunk meg már elteltek, ám a nagykabátok még mindig tarkították az utcákat. Rajtam csak egy egyszerű őszi kabát volt tökéletes az ilyen időbe ha meg nagyon fújna a szél van kapucni.. Nos elmélkedésem közepette haza értem és anyámat láttam meg újdonsült munkájából érkezve éppen mesélte a napját mikor is meghallom a csengőt.. Ki az isten az ilyenkor? A postás már nem jár a szomszéd ilyenkor már alszik.. Szóval már ütésre készen nyitottam ki az ajtót. Sasuk állt előttem a maga szakadt küllemével… - Látom azért mégsem bírtad ki nélkülem olyan sokáig..
  • Te akartál segíteni, és ugyan tudom, hogy úgysem fog megtörténni ami miatt jöttem, de itt vagyok
  • Akkor gyere be. Főzök egy teát. - Mentem a konyhába anyám meg amint meglátta maga mellé invitálta Sasukét.
  • Részvétem - Kezdett anyám köszönés helyébe, hát szép.
  • Már régen volt, nem lett volna szükség erre, de köszönöm
  • Ha nem lenne rá szükség nem lennél itt.. Igazam van? - Most anyám vagy gondolat olvasó vagy mi van?
  • lehet hogy itt lennék
  • Kétlem a lányom utál, de úgy tűnik sikerült jól nevelnem.. - Feleségül ne menjek hozzá véletlenül?....
  • Tudom, hogy utál, ettől függetlenül, lehetnék itt, nem?? Végülis valahogy most is itt vagyok
  • Pont ezért. A bátyád hogy van? - Mert őt érdekli a testvére nem?...
  • Jövő héten házasodik. - Majdnem kiesett a kezemből a tálca amire bögréket pakoltam azt nem hiszem el, hogy az a fajankó bárkinek is a férje lessz..
  • Áhh add át gratulációm a párnak. Na de te? Te hogy vagy?
  • Köszönöm megvagyok – Jelenleg, még élsz de ha rajtad múlna már rég halott lennél ennyire már ismerlek.. Eközben viszont már forrni kezdett a víz amit az imént raktam fel, nagyon jó mindjárt lesz tea
  • Jobban is vigyázhatnál magadra.. Ebben a hidegben még egy normális kabát sincs rajtad!
  • Nincs rá szükségem
  • Ugyan miért ne lenne rá szükséged? Ne beszélj marhaságokat Sasuke! Nagyon hideg van előbb vagy utóbb nagyon megfogsz fázni! - És akkor majd nem ápol senki szinte tudom, hogy így akarta befejezni a mondatát, de nem is gúnyból inkább a sajnálat beszélne belőle de az meg nem segít..
  • Nem vagyok az a fajta, aki bármikor is megbetegedne
  • Sasuke ne vívd ki a sors haragját.. - Kész a tea, szóval kivittem:
  • Ez az Sasuke fogadj szépen szót.. - Mondom letéve a tálcát a kisasztalra..
  • A sors haragját, már réges régen kihívtam magam ellen, mit az nekem még nagyobb dózisban
  • Ellenkezéssel nem mész semmire - Mondtam hátradőlve a teámat ívva
  • Ne hibáztasd magad mindenért, ez nem a te hibád.. - Mondta anyám a maga bögréjéért nyúlva
  • Minden?? Dehogy nem ami körülöttem rossz, az mind-mind az én hibám
  • Mert te tehetsz róla, hogy kipusztult a családod fele, ha csak nem te robbantottad fel őket akkor inkább felejtsd el az ilyen gondolataid.. - Mondtam minden gúnyt mellőzve teljes komolysággal
  • Na de Sakura ilyeneket nem mondunk! - Förmedt rám anyám
  • Lehet hogy erős, de igaz
  • Mármint a robbantás vagy amit utána mondtam? - Beismerő vallomással most még lesittelhetem.. Oppá.. Megint kezdek átesni a ló túl oldalára….
  • Vajon melyik?
  • Ha te lennél a merénylő most nem halálsápadtan ülnél itt. De már kezdem unni a folyamatos önsajnáltatásod.
  • SAKURA! - Majdnem ordított anyám, oké fogtam csak néha már a puszta jelenléte az őrületbe kerget meg vissza... - Sasuke kérlek bocsáss meg neki, tudom, hogy amúgy sem valami jó a viszonyotok de
  • Oké anya felfogtuk, visszavettem, szóval Sasuke szeretném hallani mire jutottál önmagadtól?... - Hallom kintről a szél süvítését.
  • Egyrészt várható, és megszokott reakció volt, nem is ő lenne, ha nem ezt mondta volna, és nem sokra.
  • Akkor miért vagy itt? Önerőmből sose tudnék tenni semmit ezt már bebizonyítottad nekem. - Mondtam ténylegesen
  • A valami nagyobb dolgot találtam volna, nem lett volna okom eljönni, mert megoldanám magamtól, te mondtad hogy segíteni akarsz, hát tedd.
  • Nekem most elkell mennem. Sziasztok - Nézett a falon lógó órára anyám majd elpattant és a szobájába viharzott gondolom átöltözni.
  • Segítsek mi? Hát segítek de így hirtelen nem tudok. Tudom, hogy délután meggondolatlan voltam, de a végére sikerült átgondolnom amit mondtam segítek de csak akkor ha megmondod konkrétan miben, mert így, hogy csak úgy segítsek nem megyek sokra. De tudod mit holnap elmegyek hozzád suli után gondolom a kóceráj jól megsínylette ezt a pár hetet..
  • Egy kissé…
  • Gondoltam – Ezzel anyám rohant el mellettem de ahogy kinyitotta az ajtót azonnal visszahőkölt..
  • Jézus úr isten – Halottam, anyámat miközben az egész házon végigsöpört a jéghideg szél, majd bevágta az ajtót.. – Sasuke ilyen időben nem mész sehova! – Mondta majd eltűnt az újra kinyitott ajtó mögött..
  • Kössz anya.. – Mondtam szemem forgatva.. – Majd megágyazom a vendégszobába – Tényleg kutya egy idő van és kb semmi nincs a gyereken..
  • Csak zavarnék, ennyit még kibírok. – Erre elindult kifelé, ez nem ért a szóból?
  • MARADSZ! - Parancsoltam rá, hát nem hiszi, hogy így kiengedem?!
  • Nem emlékszel mi szokott történni ilyenkor??? Inkább megkíméllek tőle.
  • Kétlem, hogy még mindig az lenne a legnagyobb bajod, hogy nem velem vagy egy légtérbe szóval mindegy. Amúgy is ha azt mondtam nem mész sehova akkor nem szóval ülj vissza!
  • Igenis úrnő, ahogy parancsolja.
  • Én is úgy gondoltam.. - Nézek a hőmérőre itt bent jó idő van 23 fok, ez kitart reggelig..
  • Akkor hol is alszom??
  • Na és ki lenne az a csaj, akinél te most vagy?? Csak nem letettél a rózsaszínről végre?? – Áhh Itachi de szépen beszélsz rólam,csak nehogy megtaláljalak és felrúgjalak műholdnak.. Szóval letettem az asztalra Sasuke telóját akinek egy másodperccel utána sikerült megjelennie.. – Na mi van?
  • Kitalálták a vendég szobát…
  • Rendben. ..
  • Az emeleten az utolsó ajtó. A fürdőt talán megtalálod.
  • Meg, még meg…. – Ezzel elindul felfelé, nem igazán szeretek vele egy telken lenni, de most kibírom végülis ahogy most kinéz egy megázás és meg a szülei után… Szóval amint végzet a fürdőben én is elmentem aztán tv-ztem még egy pár órán keresztül az ő szobájába is van áram szóval eltud szórakozni. Ha más nem azzal öli meg magát. De akkor visszahozom és én küldöm át.. Szóval bukta. Nos ezzel a gondolattal tértem nyugovóra szóval mikor arra ébredtem, hogy valaki nagyerőkkel basztatja a hajam… Ahogy felnézek Sasukét látom meg miközben egyenként akarja kitépdesni a hajszálaim..
  • Ez nem a vendégszoba.. – Mordulok fel.
  • Az lehet viszont nem tudtam aludni bolyongtam aztán azt vettem észre, hogy itt vagyok, és kipihent vagyok.
  • Aha és akkor most elárulod, miért basztatod a hajam?
  • Nem tudom, jól esik…
  • Jézus biztos woodoo babát akarsz csinálni! – Ülök fel.
  • Minek az nekem? – Kérdezi tényleg kipihentek látszik vagyis még mindig karikásak a szemei de már eltűnt a feketeség alóla.. Egy kis szint is sikerült vissza nyernie, ezt onnan látom, hogy felkapcsoltam a lámpát.
  • Ki tudja, talán megakarsz kínozni, mert neked az eddigi szenvedésem nem jelentett semmit… - Állapítom meg miközben gyanakvóan nézek rá..
  • Azt hiszed hogy szórakoztató lenne nekem a te szenvedésed??? Ennyire féleszű, bolondnak tartasz, aki örül mások szenvedésének?? Azt hiszed tudnék akarattal neked szenvedést okozni?? Hát tévedsz, nem ilyen vagyok, és nem lennék rá képes.
  • Áhh csak nem felháborodtál? Régen nem hallottam már tőled ilyet. Amúgy te alkottad magadnak az álcád, és azon kívül, hogy én olyan jószívű és hülye vagyok, hogy tudomást veszek minden pici gondodról még mindig egy senki vagy a szememben, szóval igen kinézem.
  • Akkor próbálj az álca mögé nézni.
  • És ha nem?
  • Kihagynál egy lehetséges kárörvendést, hogy meg mondtad, ha esetleg nem változna semmi??
  • Egyenlőre az a tervem, hogy megpróbálok segíteni neked. és nem az, hogy ezt mutatva kihasználjak bármit is.
  • Mégis mit tudnál kihasználni??
  • Ha állításod szerint tényleg olyan hű de nagyon szerelmes vagy belém, akkor előbb vagy utóbb teljesen megfogsz nyílni nem?
  • Annyira nem szeretek megnyílni másoknak amíg nem adnak rá komoly okot, és az érzéseim ettől való elkülönítése is a specialitásaim közé tartozik, és most hogy végre kipihent vagyok, nem is nehéz ezt ösztönösen csinálni.
  • Igen? Akkor most minek tartasz kiselőadást?
  • Lehet hogy jól megy az ilyesmi, de attól függetlenül még van amit megoszthatok nem??
  • Ez nem facebook..
  • Látom szókiforgató kedvedben vagy.
  • Mert te nem pont ezt szoktad csinálni nem?
  • Dehogynem, de megjegyezni sem szabad?
  • Chh te semmiből sem tanulsz igaz?
  • De szoktam tanulni, csak hát van amit te hozol elő, még régebbről attól, hogy a helyzet már változott
  • Ohh szóval még mindig van életerőd mindent megmagyarázni.. - Nyújtóztam majd felkeltem
  • Még este van, és nem még mindig, hanem hála neked
  • Tudom, hogy este van...
  • Úgy három és fél óra telt el, két órán át, elaludni sem tudtam, elkezdtem bojongani, majd itt kötöttem ki, és nagyjából egy óra alatt nagyjából kipihentem magam, míg itt feküdtem melletted.
  • - Akkor legközelebb ne baszogasd a hajam ha ilyen jól elvagy, mert még megtalállak vágni
  • Bocs, ösztönös volt.
  • Neked mindenre az ösztön a mentség?
  • Nem, csak arra, ami ösztönösen jön.
  • ...... - Forgattam meg a szemeim, majd az ajtóhoz mentem
  • Most te mész el, vagy engem akarsz kitessékelni??
  • Te mondtad- Ezzel elnyúlt az ágyon.. Te meg bebizonyítottad.. Ezzel kimentem az ajtón, és a fürdőbe mentem aztán a konyhába aztán ahogy ettem visszamentem, a lámpa fénye még rikított De Sasuke már a legmélyebb álmát aludta, talán így nem veszélyes szóval befeküdtem mellé mert, hogy én nem fekszem le a földre és ha őt lelökném akkor csak felkelne, de most így olyan nyugodt és az jó addig se tud beszólni.. Reggel arra ébredtem, hogy a fény bántja a szemem de hirtelen nem is tudtam vele foglalkozni mert érzem, hogy valami keményebben van a fejem mint a párnám.. Sasuke karja volt azt használtam párnának.. Az a barom meg, éppen hanyatt feküdt a legszebb álmát aludva.. Azt hiszem én és a fáradt én nem vagyunk valami jó haverok, de bekell vallani nagyon aranyos.. Szóval nem fogom felkelteni, inkább felkeltem átöltöztem és elhúztam a sötétítő függönyöket és ráterítettem a takarót mert hideg van de had aludjon. Ahogy lementem elkezdtem felfűtetni a házat meg valami reggelit összedobni anyámnak meg nekem meg ha már vendég van akkor neki is… Szóval tévéztem egy fél órát mire lekóválygott egy Sasuke..
  • Jó reggelt..
  • Neked is. Van ébren még valaki??
  • Nincs
  • Volt egy olyan érzésem mikor felkeltem, hogy te visszafeküdtél mellém az este.
  • És most ezért a megállapításért Nobel-díjat kérsz?
  • Csak nem gondoltam volna, hogy befekszel MELLÉM – Hangsúlyozta ki az utolsó szót..
  • Melléd. - Mondtam halál nyugodtsággal.
  • Oké, na és most milyen kint az idő??
  • Hideg de tűrhető... De a szél még így is aggasztó.. És ha most megfázol akkor este meg hiába maradtál itt..
  • Nem kell ennyire félteni, eddig megvoltam nem??
  • Megvoltál? Olyan voltál mint egy szökött hulla szóval nekem ne karattyolj arról, hogy jól voltál mert megváglak!
  • Az azelőttre gondoltam
  • Én meg a mostanra!
  • Jól esik hogy féltesz, tényleg, de megtudhatnám az okát??
  • Nem úgy tűnik, és kösz – Ezzel elmegy a konyhába, én meg tévézek tovább. Félteni mi? Ha még csak ennyi lenne és nem a lelkiismeretem pofán csapása talán még örülnék is, de megkell vallanom ha tényleg csak a lelkiismeretem lenne akkor szépen szólva szarnék rá.. Aztán gy idő múlva Sasuke keresi a helyét mellettem
  • Egészségedre..
  • Köszönöm.. – Aztán csak tévéztünk mondjuk hajnali 5 kor még nem sok minden volt benne de legalább megtudtam, hogy szombat van..
  • Te még itt vagy Sasuke?
  • Még nem lettem hazaengedve.
  • Meg is értem
  • Én viszont nem értem mi ez a nagy aggodalom Sakura részéről – Hallgattam a beszélgetést de fel sem fogtam miről karattyolnak éppen Dynamo csodás trükkjeit néztem a Discovery - n csodálatos, hogy a kólát narancslévé a narancslevet kólává változtatja pár egyszerű mozdulattal… Mégha csak szemfényvesztés az egész..
  • Ehhez esetleg észre kellene vennie hogy beszélgetünk az sem tűnik fel neki, hogy minden második pillanatban ránézek
  • Pedig nagyon jó a megfigyelő érzéke
  • Tudom, de most egy másik világban van, engem mondjuk nem zavar. – Ahogy jött a reklám éreztem magamon valamit, Sasuke már már bámul…
  • Látványosabban nem tudsz stírölni?
  • Eddig nem tűnt fel, ahogy este sem tűnt fel, mikor ugyan ezzel az attitüdel néztem a szemedbe
  • Mert talán nem érdekel de ha már így nézel az zavaró tud lenni
  • Jól van visszaveszek belőle, amúgy anyud már elment valahova, váltottunk pár mondatot
  • Hallottam.. - Mondtam még számomra is bizonytalan hangon..
  • Nem tűnt fel mivel nem reagáltál arra a kijelentésemre hogy:Én viszont nem értem mi ez a nagy aggodalom Sakura részéről vagy anyudtól arra hogy: Ehhez esetleg észre kellene vennie hogy beszélgetünk
  • De én akkor Dynamot néztem!
  • Feltűnt, hogy nem vagy itt lélekben....
  • Azt sem vetted volna észre ha a tv elé állok
  • Akkor megvertelek volna..
  • Nem, ha ügyesen utánzom Dynamot, akkor azt hiszed, hogy a tv-t nézed.
  • Csak szeretnéd
  • Oké, legközelebb kipróbáljuk
  • Megfoglak verni…
  • Az majd akkor kiderül
  • Megakarod veretni magad?
  • Megnézném észreveszed e.
  • Észrevenném hidd el
  • Ki tudja... Na és csinálunk valamit??
  • Nézz velem Dynamot.. Éppen most kezdődik! – Én nézni kezdtem aztán hatalmas sötét árnyék vetült a tévére és Sasukét láttam meg ahogy Dynamot próbálja utánozni, én meg először röhögtem aztán előre dőltem, és hasába kapaszkodva próbáltam elvonni onnan Sasukét : ÜL!
  • Akkor te is. – Ezzel elkapott és az ölébe ültetett én meg kezeit lefogva a kanapéra döntöttem
  • Elmaradsz?
  • Magam mellé akartalak ültetni, csak nem sikerült.
  • Balfék
  • Nem vagyok kíváncsi a beszólásokra, ha nem zavar.
  • ................. - Ezzel elengedtem Sasukét és elkezdtem visszakászálódni a helyemre. És néztem tovább a tévét miközben ő csak tehénkedett a kanapén… - Na mi van? – Kérdeztem egy újabb reklámnál
  • Nincs semmi. Csak kényelmes.
  • Akkor jó mert elfoglalod a fél kanapét.. – Állapítom meg, hogy egy egész kishelyen nyomorgok.. Eddig talán a műsor miatt nem vettem észre.
  • Hagytam neked egy kis helyet..
  • Jah egy kicsit.
  • Zavar hogy ennyi hely elég?
  • Ha nem zavarna azt hiszed említettem volna?
  • Akkor viszont – Terült el a kanapén - útban vagyok, márha nem fekszel te is..
  • Jó szórakozni velem? – Böktem hasba és ültem át a fotelra
  • Ezzel elengedtem Sasukét és elkezdtem visszakászálódni a helyemre. És néztem tovább a tévét miközben ő csak tehénkedett a kanapén… - Na mi van? – Kérdeztem egy újabb reklámnál
  • Nincs semmi. Csak kényelmes.
  • Akkor jó mert elfoglalod a fél kanapét.. – Állapítom meg, hogy egy egész kishelyen nyomorgok.. Eddig talán a műsor miatt nem vettem észre.
  • Hagytam neked egy kis helyet..
  • Jah egy kicsit.
  • Zavar hogy ennyi hely elég?
  • Ha nem zavarna azt hiszed említettem volna?
  • Akkor viszont – Terült el a kanapén - útban vagyok, márha nem fekszel te is..
  • Jó szórakozni velem? – Böktem hasba és ültem át a fotelra
  • Ha ülni akarsz nyugodtan ülj vissza a helyedre. – Ezzel felült.. De én már elhelyezkedtem a fotelban, jó kényelmes..
  • Egy fenét jó ez is!.. – Ezzel kezdődött a Dynamo.. Erre egy térdelő Sasukét látok meg.. – Nem… - Nem leszek a felesége ha erre gondol.
  • Most így kényelmesebb, gond??
  • Igen... Hogy lehet ez kényelmesebb?
  • Most ne keljen elmagyaráznom, és Dynamo - mutatott a tv felé.
  • Jobban jársz...
  • Itt akkor is kényelmesebb. - ültem le ott
  • Áhh értem... – Nem, nem értem de az úgy tűnik már részlet kérdés.. Aztán vége lett a résznek én pedig felálltam és kinyújtózva elindultam a konyha felé, innivalóért.. Sasuke meg hűséges pincsiként követett.. – Hát te meg mit szeretnél?
  • Miért, nem mozoghatok kicsit??
  • De muszáj engem követni?
  • Hát.. – Erre megcsörren a telefonja gondolom valami sms mert bőszen írogat ott én meg közben iszok meg egy jól irányzott dobással nekivágtam az ásványvizes üveget, hogy igyon…
  • Kössz – Erre iszik, hát oké..
  • Nah és még mindig tanítasz táncot? – Kérdezem mintha érdekelne a dolog..
  • Igen, sajnos kell, Itachi, és még vagy 70 ember őket szokta velem randiztatni, de teljesen felesleges.
  • Azért van pár jó bige köztük.. A helyedbe megnézném őket. - Nah én adok tanácsot neki csajozás terén nem vagyok normál...
  • Bocs, de aki foglaltként kezeli magát, nem fog másra ráhajtani
  • De te nem vagy foglalt fogd már fel
  • Lehet, hogy nem vagyok az, de attól még van akit szeretek, ezért pedig nem fogok más csajokkal foglalkozni, többek között azért is, bár ez keveset tesz már csak a latba, hogy ha akarnék se tudnék velük foglalkozni
  • Aha szép a mese, és látom a habot se sajnálod belőle..
  • Mese???
  • Az.. De esetleg kérsz valamit? Most mond mert nem engedlek a hűtő közelébe egyedül..
  • Miért is??
  • Mert még kitalálnád fosztani te eszelős..
  • Nem, nem kérek semmit.
  • Te tudod.. – Ezzel hirtelen megszólította a természet gondolom mert eldobva a vizes palackot sprintelt elfele.. És újra csörgött a telefonja még egy sms vagy mi van? Egy másfél perc múlva meguntam szóval feloldottam a telefonját erre előugrott az sms, és akarat akaratlanul is átfutott rajta a szemem:
  • Lényegtelen – Teszi zsebre a telefonját aztán újfent leül a tv elé..
  • Ja ok.. – Szóval akkor tévézzünk.. Szóval fogom a távkapcsot és leülve a fotelbe elkezdek váltani a csatornák között..
  • Azt ugye tudod, hogy még tart a maraton??
  • De most reklám van
  • Nem sokáig, de te tudod.
  • Jólvan csend – Erre csendbe maradt és én pont a kezdésre visszatértem a csatornára.. Szóval elvoltunk így egy darabig igaz én már azt se tudtam, hogyan feküdjek a fotelben a végén már mindenhogy kényelmetlen volt.. Szóval a szekrényhez mentem és kivettem belőle egy kis csokit. Aztán ahogy visszamentem odaadtam Sasukének azt a kemény két kockát amit hagytam neki a többit meg harapni kezdtem..
  • Kössz – Mondja aztán eszi.. Hogyan lehetne kihozni a sodrából? hmm… A harag fűt akkor hazatudnám küldeni.
  • Tudod mit akkor legközelebb nem adok..
  • Azért legközelebb is adhatsz egyet..
  • Kéne mi? De mi lesz ha nem?
  • Elveszem..
  • Azt próbáld meg.. – Rejtettem el a maradék csokit a kezeim közé..
  • Most nem piszkálom, már kaptam eleget.. – Ohh értem..
  • Szerencséd.. – Veszem vissza magam elé a csokit de azért csak lassan…
  • Az előbb adtál eleget..
  • Értem.. – Eszem tovább a csokit.. Erre már csak annyit veszek, észre, hogy előttem van és csókol miközben kiveszi a falatot a számból….
  • Bocs megkívántam… - Erre lendületből kap egy akkora pofont ami állítom, hogy egy hónap múlva is megfog látszani….
  • Eszednél vagy?
  • Igen – Mondja erőteljes hangon.. Na mi van?
  • Nem úgy tűnik.. – Mondom kissé lenyugodva
  • A látszat néha csal..
  • Veszem észre.. – Jah nagyon..
  • Van ilyen.. – Erre még a kezemből lop egy kis csokit és felegyenesedve visszabattyog a helyére..
  • Chh tolvaj..
  • Ha annyira kell gyere és vedd el! – A szemtelen
  • Ejj a villám vágna beléd – Nyúlok a csokiért de eltartja tőlem, szóval felállok és a kanapé karfának támaszkodva nyújtózok érte.. Erre egy határozott mozdulattal magam mellé ránt és a kezembe nyomja a csokit óh persze a feleséged véletlenül ne legyek? Szóval felállok és kinyújtom a nyelvem majd visszamegyek a fotelba.. – Itt nem zargathatsz!
  • Biztos vagy ebben?? - dől hátra.
  • Teljesen!
  • És ha csökkentenénk ennek a bizonyosságát?
  • Vigyázz mókuska most az oroszlán barlangba tévedtél..
  • Nem inkább az oroszlán tévedt, a mókus odúba??
  • Szép álmok.. Csak kár, hogy nem valódiak nem gondolod?
  • Nem valódi?? Ne kérd hogy bizonyítsak
  • Kérlek te sem szeretnél kötésekkel hazamenni..
  • Ki mondta, hogy csak harccal lehet bizonyítani, nem szívesen ütnélek meg.
  • Most mit játszod az úriembert? Már hányszor elvertük egymást?!
  • Az régen volt, akkor még más volt a helyzet
  • Mert most már csak én utállak.
  • hát néha erősnek venném ezt, de igen
  • Pedig utállak - Mondtam miközben az utolsó csoki foszlányokat ettem
  • Azt is szívesen elkoboznám.....
  • Nem a legjobb módszer tudomást sem venni erről.. - Mondtam ténylegesen.
  • Ki mondta hogy hatékony módszert keresek ennek a tudomásra vételéhez??
  • Figyelj én nem bukok értelmi fogyatékosokra
  • Tudod jól, hogy nem vagyok az. Jah, kell valamiből téged korrepetálni??? Narutot elég sokat kellett...... Sok időm ráment.....
  • Engem nem érdekel így mennyit tudsz engem az érdekel, hogy fel sem fogod, hogy elküldenélek a halálba meg vissza ha megtehetném de sokszor nem is értem minek töröm magam úgyhogy inkább segítek rajtad mert megsajnáltalak szóval légy hálás meg kerülj el
  • Te nem akarsz kiengedni, és akarhatok akármennyire melletted lenni, és fájhat a tudat bármennyire, hogy elzavarnál, attól függetlenül elmennék, mert nem akarsz látni
  • Nah a mai napi első értelmes gondolatod.. – Ajajajj.. Már megint köcsög vagyok..
  • Ez tegnap óta, mióta itt vagyok végig kísértett.
  • Akkor jól van – Na már megint olyan letört képet vág mint egy kölyök akitől elvették a legkedvesebb játékát..
  • Gondolom nem akarod egy cseppet sem nekem kellemesebbé tenni, mert neked csak rosszabb lenne, de elmondod hogy azon kívül, hogy én itt vagyok, miért vagy ennyire nyúzott, mondjuk annyira nem látszik meg, de annyira már feltűnő, hogy én lássam rajtad.
  • Áhh nyúzott én? A helyedben inkább magamért aggódnék..
  • Minél többet vagy hozzám közel, annál jobban érzem magam, bár ez a táv már sok....
  • Etess mást
  • Nem etetlek, végülis, csak melletted feküdtem nagyából egy órán át, és máris kipihentem magam
  • Hát én ezt nem mondhatom el
  • Majd talán legközelebb..
  • Álmodik a nyomor..
  • Nem hanem én, mondjuk mondom ezt úgy, hogy este sem aludtam.
  • … - Ezzel elpattant és hirtelen megcsókolt aztán már tovább is pattant én pedig zavaromba nem tudtam mást mondani mint hogy:
  • Te meg hova a halálba indulsz he?
  • Láthatóan nem figyelsz, kivéve ha megcsókollak, annyira ráolvadtál a képernyőre, gondoltam elintézek akkor pár dolgot, mert addig amíg a maraton megy, veled nem lehet kezdeni semmit sem.
  • Mi van? Amúgy is megmondtam, hogy ilyen időben nem mész sehova!
  • Ennyire itt szeretnél tartani? Mondjuk nem szívesen megyek el, mert legalább melletted vagyok, de mond csak, hogy intézed el, hogy ne mennyek sehova??
  • Megfoglak és lekötlek valahova ha kell, de én nem foglak ápolni ha beteg leszel!
  • Pedig olyan jó lenne, na de valami egyszerű módszerrel nem indítasz?? - mondom félig az ajtó felé fordulva, félig felé és persze szemeibe nézve.
  • Ahogy őfelsége kívánja - Felpattantam, és mögé kerülve megfogtam a pólóját és visszarángattam a kanapéra - Jó kutya MARAD!
  • Akkor legyél te is jó gazdi. – Rántott le maga mellé.
  • Oké ott egy zsák kutyakaja szolgáld ki magad.. – Ezzel kussba maradt csak nem megsértődött?.. na mind egy én tovább tévéztem miközben próbáltam nem észrevenni, hogy erőteljesen stíröl, aztán egyik kezét a hátam mögé teszi….. hol van most a láncfűrész?.. Egy kis idő után az ölébe rántott és csókolni kezdett.. Talán nem kéne rángatni nem? na meg csókolni se ha én nem akarom, szóval megfogtam Sasukét és fölé emelkedve ledöntöttem a kanapéra.. – Te sosem adod fel igaz?
  • Nem szokásom feladni.
  • Oké akkor egyet árulj el nekem.. Majdnem megöltelek meg te is engem de ez mellékes, kihasználtalak és a földbe tiportalak jah és nem mellesleg még beléd is rúgtam egy párszor akkor mi a halálomért szeretsz?
  • Egy magamfajta lehetetlen alak nem szerethet bele, egy hozzád hasonló lányba??? Ki nem állhattalak, és nem tudtam miért, de ahogy egyre több időt kellett veled töltenem lassacskán nem tudtam nem észrevenni milyen jól is nézel ki, és ez lett a vége.
  • Tehát csak az tetszett ahogy kinézek? Bocs de ennyiért még nem fogsz az oltár elé vinni - Ahogy azt nekem jósolták..
  • Nem csak az, de azzal indult minden, ahogy nem tudtam elvonni tekintetem a külsődtől, úgy lassan felismertem a jellemed, és egész lényed szépségeit, hogy milyen is vagy.
  • Igen na és milyen vagyok?
  • Tökéletes... - Mondta mire lefagytam erre a fülemhez hajol és belesúgta: - Számomra tökéletes – Szorított magához és csókolt meg.. De még nem csókoltam vissza csak eltaszítottam magamtól
  • Ne etess, a hülyeségeiddel!
  • Még mindíg azt hiszed, hogy ez valamiféle vicc? Azt hiszed, hogy valamiféle játék? – Kezdi remegő hangon... - Nem látod, hogy ez a fájdalom az utolsó ami most hiányzik nekem?? Csak egy pillanatig nem tudnál hinni nekem??
  • ... Sasuke.... - Mondom olyan semmilyen hangon.. most mégis mit kéne gondolnom? Az eszem azt súgja tiporjam el, hogy adjak vissza mindent, de egyszerűen nem tudom megtenni.. Nem szeretem nem is sajnálom, és egy cseppet sem tudom átérezni a helyzetét de nem is akarom.. Csak azt akarom, hogy újra olyan legyen mint régen..
  • Csak egy kicsit higgy. – Súgta a fülembe, hangjában éreztem, hogy csak egy pici szalmaszál választja el attól az állapottól amit eddig minden nap kívántam neki, de mégsem tudtam megadni azt a pici lökést ami a kártyavár maradványait is a porba sújtja, csak átöleltem, úgy szorítottam magamhoz ahogy eddig soha senkit… Ezzel megcsókolt és megszólal..
  • Köszönöm – Fúrta tekintetét az enyémbe.. Én meg halványan elmosolyodtam..
  • Hülye… Ne köszönd..
  • Akkor hogy háláljam meg??
  • Légy hűséges, kiskutyám.. - Mondtam majd megcsókoltam..
  • A hűséges kiskutyád? De tudod hogy a hűséges kutyák, elég szeleburdiak tudnak lenni, ha akarnak valamit
  • Akkor öllek meg - Változott arcom ténylegessé, és megfordítottam a helyzetet csakhogy most a padlóra érkeztünk - Értve?
  • tudod annak is vannak szintjei.... – Rántott le és csókolt meg..
  • Akkor értve ...
  • Ahogy szeretnéd Saku. – Ezzel megragadott felült és az ölébe tett.. Átöleltem és vállába temettem arcom. Erre még jobban magához szorít, nekem meg járt az agyam…
  • Min gondolkodsz?
  • Csak jár az agyam… - Mondom elgondolkodva..
  • Ne gondolkozz azon, hogy jól döntöttél e, egyszer már rossz döntésre vitt, nem? – Kérdezte elemelve a fejem, majd közel hajolva hozzám szinte már egy centi választotta el ajkaink.
  • Mert ez ilyen egyszerű nem?...
  • Egyszerűbb mint hinnéd. Csak nézd meg, boldog vagy, nem? Mert hidd el, annak látszol. – Igaza van.. Közben csókot kér lágyan kezdi és egyre mélyít… Átkarolom a nyakát így mélyítve a csókot egészen addig míg a levegőhiány el nem szakít tőle, aztán felállok és meghátrálok..
  • Most elkell mennem.. Ha még itt leszel akkor majd jövök..
  • Hova mész? – Tette fel a kérdését kíváncsian..
  • Levegőzni... – Ezzel felvettem a cipőm és a kabátom és eltűntem onnan.. A saroktól csak futottam, mint aki a világát nem tudja.. Aztán egy csendes erdőszélre érve csak leültem, és csak voltam.. Aztán erőt vettem magamon és minden negatív gondolatomat elvetve indultam haza felé.. Már sötétedett remélem még ott van.. Fázom és éhes vagyok.. De ezek most a legkisebb gondjaim.. Ahogy hazaérve kinyitottam az ajtót Sasuke még a kanapén ült.. A háta mögé settenkedtem és átkaroltam a nyakát.. Közben arra gondoltam, hogy anyám még nagyban dolgozik..
  • Szia – Mondta mire átvett a kanapé felett így az ölébe téve, és átölelve..
  • Hello..
  • Na és jól esett a hideg levegő??
  • Igen.. - Mondom halovány mosolyt erőltetve arcomra
  • Mi a baj???
  • Most mondjam az igazat? Hogy még mindig nem tudom, hogy jó döntést hoztam - e vagy hazudjak és mondjam,hogy semmi?..
  • Hova mész? – Tette fel a kérdését kíváncsian..
  • Levegőzni... – Ezzel felvettem a cipőm és a kabátom és eltűntem onnan.. A saroktól csak futottam, mint aki a világát nem tudja.. Aztán egy csendes erdőszélre érve csak leültem, és csak voltam.. Aztán erőt vettem magamon és minden negatív gondolatomat elvetve indultam haza felé.. Már sötétedett remélem még ott van.. Fázom és éhes vagyok.. De ezek most a legkisebb gondjaim.. Ahogy hazaérve kinyitottam az ajtót Sasuke még a kanapén ült.. A háta mögé settenkedtem és átkaroltam a nyakát.. Közben arra gondoltam, hogy anyám még nagyban dolgozik..
  • Szia – Mondta mire átvett a kanapé felett így az ölébe téve, és átölelve..
  • Hello..
  • Na és jól esett a hideg levegő??
  • Igen.. - Mondom halovány mosolyt erőltetve arcomra
  • Mi a baj???
  • Most mondjam az igazat? Hogy még mindig nem tudom, hogy jó döntést hoztam - e vagy hazudjak és mondjam, hogy semmi?.
  • Mi lenne ha kicsit nem foglalkoznál ezzel, és csak a karjaim között pihennél, és élvezni próbálnád? – Mondta nyugtatólag majd megcsókolt..
  • Összedőlne a világ.. – Mondtam Sasukéhoz bújva.
  • Nyugalom, ennél semmi többet nem tervezek, még hosszú ideig, hiszen olyan jó, hogy a karjaim között vagy.
  • Le is ütnélek.. - Mondtam elmosolyodva
  • Sajnos az annyira nem zavarna, de most csak pihenj a karjaim között. - mondtam a végét
  • Chh persze.. – Megszorít és megsimítja a hátam én pedig azt hiszem kiütöttem magam, úgyhogy elaludtam… Mikor felébredek már világos van.. másnap reggel? Vasárnap.. Sasuke meg fekszik mellettem ahogy jobban megnéztem alszik.. Jaj de jó, kikeltem mellőle elmentem fürödni aztán felöltöztem és lent megcsináltam a kaját hármunknak.. Holnap már Hétfő de jó.. Szóval összeírtam mi kell a boltból és mivel reggel még nyitva vannak elmentem.. Mire hazaértem anyám már lent volt. Szóval köszöntem neki… Ő meg azonnal jött a kérdéseivel….!?
  • Hogyan sikerült ilyen gyorsan megbékülni Sasukéval?
  • Megbékülni? Kérlek nem vagyok én olyan könnyen kapható csitri.. – Ez most jól esett..
  • Akkor miért aludtál Sasuke ölében?
  • Mert….. Mert olyan kedvem volt, szóval nem kell mindjárt az ördögöt a falra festeni…
  • Sose tudtál hazudni..
  • Figyelj anya, majd ha úgy érzem beszélnem kell róla, majd először téged kereslek meg.. – Meg a nagy büdös…
  • Rendben.. – Erre enni kezdett, aztán eltűzött dolgozni.. Aztán Sasukét láttam lekóvályogni a lépcsőn..
  • Remélem jól aludtál.
  • Jól köszi..
  • Mit csináltál míg aludtam? – Kérdezte mellém kerülve
  • Fürödtem mert büdös voltam, aztán kaját aztán boltba mentem.
  • Hűtő.. – Mondtam mire elment kivett mindent, majd mellém vagyis a kanapéra ült.. Miközben evett megcsörrent a telefonom.. Fater hív.. Felvettem:
  • Csá…
  • Ez meg milyen köszönés?! – Jah tényleg faternak vannak rossznapjai
  • Szóval mit szeretnél?..
  • Szeretném ha eljönnél, a ma délutáni bálra.. Ruhád van igaz?
  • Nem mondhatok nemet igaz?
  • Eltaláltad.. – Tényleg ideges lehet ha már így bunkózik..
  • Van mikorra menjek?
  • Délután 4-kor kezdünk..
  • És másnap 4-kor befejezitek nem?
  • Egy pár órát minimum maradj.
  • Szorítok rá egy kis időt, hisz tudod milyen kemény beosztásom van…. – Mondtam a szemem forgatva és letettem…
  • Egészen jól hangzik
  • Mi?.. - Néztem rá értetlenül
  • Hallottam a beszélgetést
  • És jönni akarsz egy csomó szakállas pedofil gyülekezésére? Örülj, hogy ilyenekbe nem taszítottak még vagy tévedek?
  • Szerinted mikor szüleim nem voltak háznál ki intézte az itteni ügyeket? Azóta ki intézi az itteni ügyek felét?
  • Én most nem az ügyintézésről beszéltem... De tőlem..
  • Csupán jeleztem, hogy ismerem az ilyen gyülekezeteket. És most mennyi is az idő??
  • Délelőtt járunk még - Ezzel megnéztem a telóm: - 11:39
  • Akkor van még pár óra.
  • Jah és már jó idő van..
  • Máris elküldenél? Ugye nem döntöttél úgy hogy ez a kapcsolat neked rossz? – Mondta miközben lassan felkelt..
  • Nem csak közöltem baj?
  • Nem, csak hírtelen kicsit megijedtem. – Hajolt le és karolta át a derekam.. - Nem tudom mi lenne velem, ha megint elveszítenélek, attól függetlenül, hogy az este olyan rövid volt. – Megint elveszíteni?...
  • Ohh.. - Karoltam át a nyakát.
  • Örülök, hogy nem így történt.. – Kér egy csókot amit megadok neki..
  • Ajánlom is..
  • Van bármi amit szeretnél csinálni?
  • Felkötni magam?! – Már csak a délután miatt is..
  • Azt nem hagyom, még valami?
  • Nézni ahogy felkötöd magad.. - Mosolyogtam .. nem annyira nem lenne vicces .. már de sűrűn vannak olyan pillanataim amikor elnézném..
  • Nem aktuális. Esetleg más?
  • Nincs..
  • Akkor viszont... – Emelt fel és leülve az ölébe vesz.
  • Vissza alaphelyzetbe vagy mi?
  • Van jobb ötleted??
  • Nincs..
  • És van vele gondod?
  • Most még hányszor ismételjem önmagam?
  • Nem kell ismételned, ha ugyan azt akarod mondani, vagy ne mondj semmit, vagy hallgattass el, mondjuk így – Csókol meg.
  • Ezzel egy baj van.. ha én ilyen jó helyen vagyok könnyen elalszom.. - Mondom miközben megpróbálok feltápászkodni de nem megy.
  • Engem nem zavar, ha elalszol,hiszen akkor is olyan gyönyörű vagy.
  • Naaaaa – Kapálódzom de nem megy..
  • Nyugi, majd időben felkeltelek. – Szorít meg és próbál megcsókolni de nem engedem..
  • SASUKE! – Mondom miközben dühösen nézek rá..
  • Legyen.. – Mondta ki nyögvenyelősen majd engedett, én pedig felálltam és elmentem egy kávét csinálni magamnak. Aztán felsettenkedtem leckét írni.. Aztán egy idő után bejött Sasu:
  • Ennyire fontos volt lelépni? – Jött az ágy mellé. - az ott nem 48 hanem 49 mivel ott elírtál egy előjelet.
  • ....Sasuke a zsenialításod hagyd meg annak aki erre fogékony.. Tehát magadnak.. - Adtam neki oda a tollamat és gördültem arrébb az ágyon
  • Értem, akkor spórolsz egy kis időt mi? – Kezdi el csinálni
  • Sokat mivel az é fejembe sose fogod beleverni ezt a hülyeséget..
  • Ezt már hallottam, neked viszont sokkal olcsóbban csinálom meg.
  • Oké akkor nem kapsz semmit
  • A semmiről tárgyalnék azért....
  • Nem.
  • Pedig nem is kérek olyan sokat. – Ezzel becsukta a füzetem máris kész lenne?
  • Áhh és még rám mondják, hogy gyorsan írok
  • Van aki gyorsan ír, van aki tollal is gépír.
  • Ohh értem.. - Majd leesik.. Ezzel felém fordult és megragadva a derekam hátamra fordított:
  • Na akkor elveszem az árát a házinak, most kivételesen, máskor talán nem teszem. – Ezzel felém hajolt, és megcsókolt
  • Látod nem is volt ez olyan sok. - mosolyogtam rá.
  • Menj a francba.. - Fordultam a tankönyveim felé és előhúzva az egyiket olvasni kezdtem
  • Valami más írásbeli??
  • Kutakodj
  • Rendben - Erre hagytam , hogy kutakodjon, miközben én tanultam aztán egyszer csak meguntam és az egyik sarokba vágtam a könyvet, majd elnyúltam az ágyon.
  • Oké elegem van!
  • Az remek, kész van minden házid, tehát most már pihenhetsz is. – Erre ránehezedik a hátamra. Miközben oldalamhoz teszi a kezét. Lassan mellém feküdt, miközben karjai még mindig az oldalam melegítették..
  • Köszi. Amúgy meg mennyi az idő? Nem kéne készülni?
  • Csak 13:07 van még van idő. – Kezdte el finoman masszírozni a hátam.
  • Áh háth ha a személyi masszőröm akarod játszani csak tessék
  • Ugye nem baj, ha valamikor viszonoztatom a szívességet?
  • Nem – Ezzel felemelkedett, és a felsőm alá csúsztatva karjait masszírozni kezdett.. Uhh nem tom melyik őse volt masszőr, de, hogy nagyon jól csinálja az biztos.. Aztán felhúzta a felsőm de szerencséjére csak egy kicsit ment a melltartó kapcsa fölé szóval nem kellett haragudni. Aztán egy jó pár perc után:
  • Ha azt akarod, hogy a vállaid, és a nyakad is megmasszírozzam, még fentebb kellene húzni a felsőd.
  • Megbízhatok benned?
  • Nyugodtan, nem fogok semmi rosszat tenni. – Erre leveszem a felsőm ő pedig folytatja amit félbehagyott..
  • Honnan tudsz így masszírozni?
  • Érzéssel masszírozok, és többször kaptam már masszázst.
  • És kin gyakoroltál?
  • Én nagyon senkin, ha valamit úgy gondoltam kipróbálnék, akkor az engem masszírozó lányokon megmutattam mire is gondoltam, és általában eltaláltam, hogy mit hogy kell.
  • Chh gondolhattam volna.. - Ingattam a fejem
  • De így legalább te élvezheted.
  • Igaz nézzük a jó oldalát – Egy idő múlva végzett és átkarolva a hasam alatt megcsókolt.
  • Ha nem kell semmi, akkor visszaveheted a felsőd.
  • Áhh ennyitől még nem fogsz ágyba vinni.
  • Nem gondoltam ilyesmire, odáig még várok legalább négy hetet, kivéve persze ha nagyon felkínálkozik a lehetőség, akkor nem biztos, hogy megállom, persze ez alól a beszámíthatatlanságod kivételt képez.
  • Áhh szerencséd
  • De sajnos ezzel egy kínzási lehetőséget is mondtam.
  • Heheheheee~ - Erre újra lekapott na oké..
  • Szeretem, mikor ilyen vagy.
  • Milyen?
  • Hogy milyen? Ilyen könnyen csók adó, és viszonzó, mikor hagyod, hogy magamhoz öleljelek, mikor hagyod, hogy úgy nézzünk ki mint egy pár. – Ölel magához. Mint egy pár mi?.. Én is megöleltem, azt hiszem mást már felhagyhatnék a vészmadárkodásommal.. Vonzódom hozzá, és ez ellen nem tehetek.. Azt hiszem szeretem. Erre megcsókolt. Aztán nagy mosollyal figyelt tovább.
  • Hogy aludtál?
  • Sokáig igen kellemes volt, aztán ez az érzés lassan elmúlt, talán akkor, mikor elmentél, de még mindig kellemesebb volt mint otthon.
  • Akkor jó...- Jó volt mi?...
  • Tudnám díjazni, ha legközelebb felkeltenél, bár nem muszáj, csak ne lépj le.
  • Én meg nem tudnám.. Olyan büdös voltam mint a kutya szája..
  • Engem szerinted zavart volna? Te lettél volna.
  • Engem zavart!
  • Rendben... De tudd, hogy ha én egyszer hamarabb kelek fel, esetleg elmegyek, felkeltelek téged.
  • Jól teszed de tudtad, hogy itt leszek a házban szóval nem tom minek pattogsz
  • Tudtam, csak mondtam. Kellemesebb a mellett kelni, vagy az állttal keltve lenni akit szeretsz.
  • Mert te ezt annyira tudod nem?
  • Hallottam ilyeneket.
  • Áhh értem.
  • Ki is próbálnám párszor, ha lehetséges.
  • A további történéseken múlik..
  • Nem akarok elrontani semmit, és most megelégszem a közelségeddel, és a gyönyörű szemeiddel, na meg az isteni csókjaiddal.
  • Nem pont így gondoltam
  • Akkor hogy gondoltad??
  • Nem csak rajtad múlik.. Rajtam is és még sokakon.
  • Sokakon??? Kiken???
  • Mind egy.. Hadjuk
  • Amíg tetszik a helyzet ami van, ne is foglalkozz másokkal, végülis most itt jobb a karjaim között, mintha egyedül lennél éppen nem??
  • De - Hunytam le szemeim.
  • Csak élvezd a helyzetet, és hogy esetlegesen a te gondolataidat idézzem, úgy használhass ki ahogy csak hagyom, de nem hagyom, hanem megadom.
  • Szörnyű ember vagyok nem?.. – Ha már így rávilágítottál.
  • Dehogy vagy szörnyű, inkább tökéletes, tökéletes nekem. – Persze. Nah mindegy.
  • Hmm...
  • Nem gondoltad volna, hogy valaha ezt mondom neked, igaz?
  • Hát nem.. - Mondtam majd felültem és visszahúztam a pólóm
  • Mennyi időt gondoltál majd ott lenni azon a kis bálon??
  • Egy órát.. Se de tuti ott kell dekkolnom végig.. Ha más nem anyám zár ki itthonról..
  • Van hova menni.
  • Akkor jó hozom a táskám.. Meg váltóruhát meg ilyeneket - Ezzel felpattantam és pakolni kezdtem
  • Segíthetek?
  • Miben? Három ruhadarab elrakásában?
  • Akkor majd maximum cipekszem.
  • Olyan szó van? – Röhögtem
  • Van. Minden srác szokott cipekedni csak nem mindegy hogy mit cipel.
  • Nem azt kérdeztem
  • Válaszoltam.Van.