26-32. rész (+25-ik rész ismét)

  • Ehh jó, látni, hogy megkergültél

  • Én legalább megpróbálok kijutni. - indulok neki, és egy miniatűr kis horpadás lett a vége... FRANCBA!

  • Én meg nem szándékozom fizetni a kártérítést..

  • Azt valószínűleg Itachi fizeti majd, mivel ő akarhat hazavinni.... - most hagynál kicsit gondolkodni??

  • Az nem az én gondom..

  • Addig amíg össze vagyunk zárva az.

  • Vagy nem.. - kapja elő a telefonját,és kezd vele szórakozni.

  • Lehalkítanád, még gondolkozni sem tudok az idegesítő hangjától. - mondtam egyre ingerültebben.

  • De hisztis vagy.. De legyen jó napod. - hurrá, egy plusz pont a napomnak.

  • Köszönöm. - sajnos a csöndet nem kaptam meg, mert ő továbbra is hangos volt, és mikor már nem tudtam tovább hallgatni felkeltem és elindultam felé. - Te tényleg nem tudsz csöndben lenni? Utálom az idegesítő hangod, utálom, mikor egy légtérbe vagyunk zárva,. Utálom mikor egyáltalán tudom hol vagy, utálom azt is hogy egyáltalán tudom, hogy létezel. - elérek a falig, vele együtt, és a két kezemet a falhoz támasztva kerítem be őt. - Utálom, hogy van egy gyönyörű nő, akit utálok, utálok mindent, ami csak veled kapcsolatos, és utálom, hogy nem vagyok képes mást álmodni, csak azt hogy táncolunk, vagy majdnem lefekszük. Utálok minden egyes pillanatot amit veled kell töltenem. Utálom... - ekkor viszont be telt a pohár, amíg ez mondtam végig a szemeibe néztem, majd végül magamhoz rántottam, és nagyjából két másodpercre megcsókoltam majd visszaengedtem elléptem tőlle, elmentem az ajtóig, majd megszólaltam. - És én barom annyira utáltalak, hogy az elmúlt héten lévő álmaim miatt, én rohadék barom beléd szerettem. - ezzel úgy megfejeltem az ajtót, hogy az behorpadt.

  • Egészen idáig játszottál, most meg azzal jössz, hogy szeretsz? Elkotródsz hatsz a sarokba és elgondolkodhatsz arról, hogy kinek mikor mit mondasz! Mert én nem vagyok az anyád, vagy az apád akinek muszáj eltűrni a hülyeségeidet!

  • Akkor maradj csöndbe, jó? - ezzel elmentem a falhoz megfordultam, és nekikészültem a nekifutáshoz, lehet hogy mondott valamit, de nem figyeltem, csak neki indultam, és akkoráét sikerült ütnöm, hogy kiszakadt az ajtó, és eltörtem az orsócsontom. -Még mielőtt elmész, helyre tennéd az orsó csontom? Valószínűleg elég szépen eltört. - mondtam anélkül, hogy ránéztem volna a kezemre, legalább van kijárat.

  • Rakjad magadnak... - ezzel elment mellettem, én viszont utána nyúltam.

  • Ennyit nem tudsz megtenni?

  • Miért kéne ennyit megtennem érted? Egy szánalmas görcs vagy nem több..

  • Mondod ezt annak, aki kijuttatott ahelyett, hogy kihasználta volna a helyzetét.

  • Még mindig agyon tudlak ütni..

  • Én pedig még mindig képes vagyok erre. - rántottam be nyomtam a falhoz, és csókoltam meg. - Ugye látod hogy a helyzet, csak annyit változott, hogy ezt már ébren teszem.

  • Ugye látod mennyire szánalmas vagy? Most már nem tudsz megfélemlíteni, túl kevés vagy hozzá.. - ezzel kijjebb húzta a csontot, kiváló, nyílt törés, és ezzel el is indult az öltöző felé.

  • Nem az volt a célom. - nevettem, majd felszisszentem, ahogy nagyjából helyére tettem a csontot, majd még az öltöző előtt elkaptam. - Azt tudod, hogy ezért mást elég szépen megbüntetnék. - engedtem el.

  • De én nem más vagyok.. – ment be az ajtón.

  • Élvezd ki azt az időt, amíg más kategóriáéba tartozol. - nevettem, majd lassan elindultam. Haza kellene mennem, helyretenni rendesen, lekezelni, és bekötözni, de valahogy nincsen kedvem, pedig egy hete vettem a lakást. Aztán végül haza estem. Na igen, a mai nap is iszonyú volt, akár a többi. Mentem zuhanyozni, majd járkáltam a városban. Végül a bunyós helyemen kötöttem ki, de nem volt bunyó, egy darabig néztem, most miért nincsen, majd meghallottam Sakura hangját:

  • Sasuke.. Most gyere velem, különben darabokba viszlek!

  • Hova?

  • Csak gyere velem, és ne ellenkezz mert nem viccnek szántam, hogy felnégyellek..

  • Csak mond meg hova.

  • Oda ahol a madár se jár…

  • Ettől most tényleg tudom hova a halálomba akarsz vinni... - mondtam gúnyosan.

  • Neked haza nekem a pokolba

  • Kezdhetted volna ezzel is. Gyere. - ezzel indultam meg haza.

  • Ja hát ha ilyen készségesen mész akkor csövi .. - ezzel elindult.

  • Hova mész, csak nem hiszed, hogy egyedül haza megyek?

  • De hittem, hogy tudod, hogy merre van az Uchiha birtok..

  • Gyere, mennyünk. - ezzel elindultam haza. Csak tudnám miféle Uchiha birtokról beszél. Az a tökéletesen felszerelt bérlakás amit vettem még nem bírtok.

  • Nem engem hívattak az őseid hagyjál már..

  • Viszont egyedül megy haza a halálom, sőt még az sem.

  • Mer én miért menjek? Nem akarok ott megrohadni.

  • Miért egy kis sétába belehalsz? Sokkal többet úgy sem kell tenned, csak okot adni arra, hogy haza mennyek.

  • Akkor indulj meg..- mondta unottan. Oké, irány haza. Lassan haza értem bementem, ekkor viszont megszólalt: - Azt mondtam haza…

  • Én itt lakom. Úgy egy hete. - ezzel megindultam. - Mi az, már nem akarsz annyira jönni?

  • 1 Eddig sem akartam 2nem ide haza hanem apádékhoz menjél..

  • Megy a halálom, pontosabban az sem. - rántom be. - ha pedig idáig eljöttél azért körbenézhetsz. - ezzel pedig elengedem, és nyitottam a bejárati ajtót. Ő pedig kitárta a karját hogy mennyek be. Bementem, majd kérdeztem. - Jössz?

  • Megy a halál, ennyi volt a feladatom – ezzel rám vágta az ajtót. Én viszont vissza kinyitottam.

  • Látom szeretsz feleslegesen járkálni. - rántottam be. - Nyugi, nem kell félned, csak gondoltam végre fogadok itthon valakit, és mivel nagyon azt akartad, hogy otthon kössek ki, így te jöttél.

  • Ki én akartam? Tudod nekem ezért fizettek amúgy meg a halál pazarolta volna rád az idejét..

  • Fizettek? Hm, valaki nagyon azt akarta, hogy itthon legyek, pedig rajtam kívül most már te tudod egyedül, hogy hol lakok.

  • És ha azt akarod, hogy ez így is maradjon akkor most kiengedsz innen.

  • Az ajtó nincs bezárva. Nem szomjaztál meg? - kérdem a hűtőben nézelődve, a gigantikus választékot, na igen, látszik, hogy tegnap vásároltam.

  • Sasuke ne rajtam éld le,, hogy sivár az életed mert én nem vagyok rá kíváncsi..

  • Él le rajtad bármit a halálom. - jelenleg.

  • Akkor szia. - ezzel kinyitotta az ajtót és kilépett rajta.

  • Hova sietsz ennyire?

  • Oda ahol te nem vagy

  • Látom még most is ennyire elviselhetetlennek tartasz, vagy csak haragszol rám amiatt, hogy azt mondtam hogy az az apád háza? Ez volt az egyetlen dolog ami eszembe jutott, És bocs érte, bár nem tudom miért is zavart.

  • Sajnos van egy olyan képességem, hogy túl gyorsan elszáll belőlem az indulat.. Most ezért a képességemért adj hálát az istenednek....

  • Ennek örülök, viszont mond, miért zavart? Vagy annyira már magánügy, hogy rám ne merd bízni?

  • Merni merném de ha minden szembejövő idiótának elmondanám az élettörténetem az egész város ezzel lenne tele, remélem felfogtad..

  • Nem azt mondtam, hogy mond el mindnek, hanem hogy egynek, akivel most éppen társalogsz.

  • Te a mindenkibe tartozol..

  • Nem, én jelenleg egy senki vagyok, hiszen nincs senki aki jelenleg tudna velem foglalkozni, abból tartom el magam, amit bunyóval szerzek, és Itachinak hála nem rég, laposra vertem minden haverom. Ebből következik, hogy jelenleg egy senki vagyok.

  • És állítólag beleszerettél abba aki a legjobban utál ezen a világon.. Tényleg egy csődtömeg vagy..

  • Látod, tehát jelenleg egyáltalán nem tartozom, a mindenki körébe.

  • Látom az egódat is szépen megtépázták.. - becsukta az ajtót, és leült. Végre.

  • Nem ták, tem.

  • Ohh értem, gratulációm nem hittem volna, hogy te is képes vagy rá

  • Hát, néha az embernek meg kell látnia mennyire szánalmassá vált, úgy egyik pillanatról a másikra.

  • Aha és ezt mi érte el benned?

  • Szerintem a szertári beszélgetés után nem kell magyaráznom semmit.

  • Ohh már el is felejtettem.. - ez után gúnyosan mosolygott.

  • Akkor jusson eszedbe, vagy azt akarod, hogy én juttassam eszedbe?

  • Ne félj én nem fogok neked szerelmet vallani...

  • Nem is vártam.

  • Akkor megnyugodtam.

  • Na és, akkor elmondod azt, amire kíváncsi voltam?

  • Ja persze csakis neked fogom kitálalni magán életem… Szóval mid is van inni?

  • Mit kérsz?

  • Ami van..

  • Ha megmondod mit kérsz, vagy mennyire legyen esetleg erős, akkor megmondom van e, de ha rendes üdítőt akarsz az is van. - bár inkább piát kérhet sztem.

  • Van kóla?

  • Persze, hogy ne lenne.

  • Akkor megdobnál vele végre?

  • Csak úgy tisztán? Mondjuk te tudod. - öntöm ki neki, meg magamnak is egy kicsit jägerrel.

  • Nem vagyok piára hangolva

  • Áh, így mindjárt érthető miért nem zaklattál még az 5 körödért. - teszem le elé az üdítőt

  • Áhh csoda h még emlékszel de nyugi meg lessz az is

  • Az ilyesmit nem felejtem el. - kezdek el inni. - Nyugi nincs megmérgezve.

  • Nagyon ajánlom. - erre iszik.

  • Miért lenne okom megmérgezni téged? Azzal magam ellen dolgoznék. - ülök le. - Jelenleg.

  • Ohh értem..

  • Nem tudom meddig lesz így, ez nem az embertől függ. - megyek a következő pohárért. Úgy döntöttem nem keverem, csak iszom. Ez után kivittem 2 whiskyt 3 jägert, és 6 kólát, hogy legyen mit inni.

  • Nem kéne vedelned.. Igazam van?

  • Vedeljek, vagy rád másszak, válassz.

  • Ne sajnáld azt a piát! – mordul rám, látod okkal volt.

  • És megint milyen kedves vagyok, hogy elmondom, akár szót is fogadhattam volna.

  • Életed utolsó napja is ma lett volna...

  • Valószínűleg, bár lehetnek kételyeim nem?

  • Ne is álmodj róla. - mondja.

  • Nem szokásom álmodozni, csak felmérni a helyzetet. Egyébként kivel beszélgettél? - ezzel felkeltem.

  • Faterral.. Esetleg probléma?

  • Nincs ezzel semmi probléma. - állok elé, majd ereszkedem lentebb. - Előre is bocs érte, majd behúzhatsz nekem egyet utána. - ezzel lágyan, szenvedélyesen, vadul, és legfőképpen szerelmesen csókoltam meg, csak csókolna vissza. Na igen, a pia nem volt elég, bár míg telefonált nem ittam csak egy kortyot a jägeres kólából. Sajna nem csókot hanem egy akkora pofont kaptam hogy lefejeltem az asztal sarkát. - A csók végét nem tudtad volna megvárni?

  • Most, hogy így mondod nem!

  • Valahogy éreztem. - fogom a fejem, király most nem vérzik. - Gondolom annyira nem sietsz sehova, vagy nem néztél tegnap időjárás jelentést?

  • Miért mi van? - néz ablak után.

  • Csak esik, pontosabban szakad.

  • .... Na basszus..

  • Ez van. Pedig késő estére mondták, ezért nem akartam buliba menni, de már most szakad. - ülök vissza a helyemre. - Mielőtt kérdezed esernyőt még nem szereztem be.

  • Ki mondta, hogy kell? Hazamegyek én anélkül is..

  • Ekkora esőben? Tüdőgyulladás? Torokgyulladás?? Felfázás egyszerre? Még jó hogy nem azt mondod, hogy kiszámolod hova fog villám csapni, és oda nem állsz.

  • De csak is.. Szóval most csá.. - állt fel, és indult el kifelé.

  • Bocs de hamarabb hagyom, hogy péppé verj, minthogy kilépj azon az ajtón ilyen időben. - kapom el hátulról.

  • Kezdhetjük – tépi ki magát a szorításomból.

  • Hajrá, tiéd az elsőbbség. - erre csak leült a székébe. - Nem hittem volna hogy ilyen könnyű lesz. - indultam a konyha irányába. - Valami kaja?

  • Kössz de nem akarok gyomor rontástól elhalálozni..

  • Akkor akár jöhetsz te is csinálni valamit, bár kezdetnek egy kis szendvicsre, vagy tükörtojásos rizsre gondoltam majonézzel, esetleg egy kis megsütögetett felvágottal.

  • Mondom nem kérek kaját

  • Oké, én viszont eszem egy szendvicset.

  • Étvágyat

  • Kösz. - félperc múlva pedig a szendvicsemmel megyek ki. Rántott hús, majonéz, ketchup, paradicsom, sajt az aljára és a tetejére és persze tejföl.

  • Fürdőszoba van ?

  • Balra, a hozzád közelebbi ajtó.

  • Oké hány szoba van?

  • Egy háló, na meg az a kanapé. Úgy gondoltam, hogy kiköltözöm estére, mivel csoda kellene ahhoz hogy magad mellé engedj.

  • Eltaláltad. És adsz valamit estére mert ebben ugyan nem fogok aludni

  • A szobámban vannak szekrények is, már ha az én cuccaim megfelelnek. Itt ne nagyon várj női ruhát, hónapok óta nem volt dolgom egyel sem esténként.

  • Fel nem vennék olyan göncöket.. Meg a tiedhez sem fűlik a fogam de mint már megmondtam abban ami most rajtam van biztos nem fogok aludni, szóval adhatsz egyet

  • Kapsz egyet, amit még fel sem próbáltam, csak megvettem, ha az megfelel.

  • Nekem – ezzel felkeltem, bementem a szobámba, majd tetszőlegesen kiválasztottam egy felsőt. Majd kivittem neki.

  • Tessék. Törölköző a fürdőszobában a szekrényben.

  • Kössz.. - ezzel elvette tőlem a felsőt, és bement. Bemehetnék, de az most nem lenne jó, csak nekem ugrana, mondjuk meg tudnám nézni, hogy mennyire tudok bunyóból mást csinálni.

  • Hova sietsz, még csak 19:27

  • Hova sietnék, hát aludni, sietnék, te meg oda ki menni sietnél igaz?

  • Ilyen hamar aludnál? Csak fel ne ébresszen ha esetleg villámlik. - na igen elszóltam magam, dörgött is egy szép nagyot.

  • Tünés!

  • Elnézést, tényleg. - ezzel elindultam zuhanyozni. Míg zuhanyoztam is villámlott, és az után is hogy megágyaztam, de ez természetes, nagy a vihar. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy álmomban egy hajón utazók, majd lassan kikötök.

  • FELKELNI ÉG A HÁZ!! - hallom meg Sakura hangját, mire hátra dőlök, de érzem van rajtam valaki más is, valaki nehéz, akit hál istennek nem fojtogatok. Szemei felém voltak fordulva, én pedig azonnal mélyen rájuk fókuszáltam.

  • B-Bocsánat. - mondtam mélyen a szemeibe nézve, és csak ekkor vettem észre hogy zavarja valami. Mármint rajtam kívül, de egyszerűen nem tudtam nem a szemébe nézni.

  • Csak engedj el…

  • R- rendben. - engedem el, még mindig szemeit nézve, majd hirtelen villámlik, amit érdekes hogy észrevettem, mivel most minden érzék szervem Sakura szemeire fókuszál. Ő közben felült, de a mennydörgés hatására elesett.

  • Au...

  • Jól vagy?

  • Persze csak megint béna vagyok.

  • Tényleg? Nekem úgy tűnt hogy a mennydörgés zavart meg. - keltem fel. - De ahogy látom rossz szobában vagyok. - felkaptam majd az ágyra tettem. - Hozok hideg vizes borogatást, ha kérsz. - néztem még mindig a szemeibe.

  • Ugyan mire?

  • Akkor nem verted be a fejed, ennek örülök. - csodálkoztam is, hogy nincs egy puklival több a fejemen. - Látom nem igazán van kedved aludni, pedig siettél.

  • Én egészen odáig aludtam amíg meg nem jelentél szóval van még kérdés?

  • Egyenlőre nincs.

  • Miért amúgy mi lenne?

  • Nem tudom, esetleg valami a vill... - erre mennydörgés. - De inkább hagyom ezt a témát.

  • Aha oké. - lassan leguggoltam, és úgy néztem tovább a szemeit. Káprázatosak. Az egyetlen baki akkor ütött be mikor magára húzta a takarót, és elfordult.

  • Szereted elvenni az ember egyetlen szórakozását?

  • Ha az a szórakozásod, hogy bámulsz akkor határozottan

  • Nem téged bámultalak, csupán elvesztem a szemeidben, de te megtörted a varázst.

  • Ugyan az

  • Ebben lehet valami. - fekszem mellé, de messze tőle. - Úgy is itt kötnék ki, ha kint elalszom, jobb ha itt vagyok ébren. Ja és a maximum, az 6 pofon.

  • Ha nem akarod megkapni akkor alszol.

  • Rendben. - ezzel becsuktam a szemeim. De jó lenne, ha villámlana annyit, gy hozzám bújjon, de ahhoz mennyi kellene vajon? Aztán lassan elaludtam, végül hirtelen egy villámlásra ébredtem, és arra hogy Sakura a karjaim között van, és felém néz, én pedig ismét szemeibe vesztem, de várjunk csak, miért nem lök el magától? Végül nem bírtam magammal, megcsókoltam, és már vártam is a következő pofon sorozatot, de megéri, sajnos túlságosan is megéri. Elsőnek visszacsókolt aztán végül megpróbált eltaszítani, mire én abbahagytam. - Sajnálom. - szorítottam öntudatlanul magamhoz kicsit jobban, majd észrevéve újra engedtem rajta.

  • Biróm, hogy mindent ennyire tudsz sajnálni.. És most szállj le rólam. - felém emelkedik, majd elkezd fojtogatni.

  • Erre semmi szükség. - szedem le a kezét a nyakamról. - És ha öntudatlanul indítom, akkor azt hiszed, ez a sajnálat nem valódi? Szerinted mennyire fogom vissza magam most? Csoda hogy sikerült elaludnom, vagy hogy nem kezdtem el alva járni, mert ha elkezdek, akkor nem csak a karjaim között ébredés lepett volna meg, mikor felkeltél, ahogy engem az lepett meg, hogy felém voltál fordulva.

  • Én arról nem tehetek, hogy magad felé fordítottál, és amúgy is nem érdekelnek a problémáid te akartad annyira, hogy itt maradjak nem én!

  • Két dolgot leszögezek most. 1. nem ezért tartottalak itt, hogy ilyesmit tegyünk, hanem, hogy ne kelljen hetekig az ágyban maradnod, csak azért mert esőben mentél haza, különbán már rég elengedtelek volna. 2. aki azt reméli hogy elfogadod magadtól, és végre majd magadtól viszonozol BÁRMIT az miért hitetné el magával hogy ez megtörtént, még ha minimálisan is? - fordítom át magunk, majd mellé dőlök. - Nem volt szándékomban rád mászni, a csókok pedig maguktól jöttek, ennyit nem tudtam le kontrollálni, és ezt sajnálom, nem pedig azt, hogy megtörténtek.

  • Chh barom....

  • Tudom, méghozzá szerelmes barom.

  • Még hányszor mondod el? Mert lassan eléred, hogy nekem legyen bűntudatom..

  • Neked bűntudatod azért hogy beléd szerettem, ez érdekes meglátás, én úgy fogalmaztam meg, hogy csak én lehetek akkora barom állat, hogy szerelmes legyek abba akit ki nem állhattam. - a mondandómat, egy hangos villám zárta le.

  • Tudod jól, hogyan értettem…

  • Nem, kivételesen még én magam sem tudom hogy érted.

  • Pedig én nem fogom elmagyarázni

  • Akkor váltsunk témát, ehhez viszont... - felé emelkedtem. - Remélem kibírod egy kicsit, és nem kell rosszra gondolnod, csak beszélgetni akarok, és így látlak rendesen.

  • Akkor mondjad..

  • Mi lenne, ha egy kicsit félretennéd a velem való ellenszenved, és megmutathassam milyen is vagyok valójában, milyen a valódi Uchiha Sasuke. Te lennél az első, aki tényleg megismerhet, és ha azután is ki nem állhatsz majd akkor békén hagylak. - hajoltam a füléhez. - Megadod ezt az egy esélyt?

  • Majd még meggondolom..

  • Azt ugye tudod hogy gonosz vagy, persze megértem. - emelkedek vissza, nézek egy rövid ideig a szemeibe, majd mielőtt bármi meggondolatlant tetettem volna mellé feküdtem.

  • Fogd be..

  • Sajnos el kell viselnem ezt, bár nem lesz gond. Most viszont jobb lesz ha pihenünk egy kicsit. - ahogy befejeztem ismét hallottam egy mennydörgést. - Csak nem akar alább hagyni.

  • Csak nem akarsz eltűnni mellőlem..

  • A tapasztalat azt mutatja, hogy így is úgyis itt kötnék ki, akkor meg, mi a különbség?

  • …

  • Csak pihenj nyugodtan, nem rontok azzal a helyzetemen, hogy megint rád másszak, hiszen nem élvezed az ilyesmit.

  • Örülök, hogy felfogtad.

  • Ezt régebb óta tudom mint hinnéd, csak néha nem jött össze a dolog. - ezzel az ő kedvéért elfordultam, és becsuktam a szemeim. Had aludjon el nyugodtan. Később ara keltem, hogy le lök az ágyról.

  • Ezt most mért is kellett??

  • Mert miért ne kellett volna?

  • Gondoltam van valami oka.

  • Gondoltam nem kezdem el felsorolni az összeset de ha ennyire akarod..

  • Sorold nyugodtan, ráérek. - erre ismét villámlik. Miért nem akar elállni az eső?

  • Chh maradj magadnak – dobja nekem az egyik párnát.

  • Ha fáradt vagy akkor aludj még nyugodtan.

  • Inkább idehívok valakit az majd hazavisz, mert itt képtelenség pihenni.

  • Úgy gondoltam kimegyek, és nem mond hogy képtelenség pihenni, én nagyon jót aludtam személy szerint. - ekkor hallok meg egy csipogó hangot. - Csak nem lemerült a mobilod?

  • Van töltőd?

  • Mutasd milyen kell, bár garantálni nem tudom. - odaadta a telefonját, jó alaposan megnéztem, majd megkerestem a 3 töltőm, de egyik sem volt jó. - Sajnálom, de ehhez a modellhez nincs, van hasonló modell nekem is, de az egyel újabb, és annak már másmilyen, és a másik kettő is rossz.

  • Nagyon király.. Akkor esetleg odaadnád a te telefonod?

  • Nem szolgáltató függetlenek a mobiljaim, tehát a te szimkártyád nem jó az enyémbe.

  • Egy hívás erejéig gondoltam te okos..

  • Ha tudod fejből a felhívandó személy számát, mivel se Naruto, se a családomból senkinek nincs benne egyikben sem a számuk. - adom neki a mobilom.

  • Tudom fejből.. - Ekét hívást kezd de láthatóan egyik sem hozott eredményt.- Faszaa egy családom van...

  • Te beszélsz? Nem véletlenül költöztem ide.

  • Tudlak sajnálni...

  • Nincs rá szükség, de kösz. - nem akadok fent a beszóláson.

  • Én is úgy gondoltam..

  • Reggelizel, vagy megpróbálsz aludni?

  • Inkább hozz egy fél liter kávét mert én így ki nem kelek az ágyból..

  • Ha az kell... - mentem ki a konyhába, és kezdtem el lefőzni a kávét. Kicsivel később visszanéztem a szobába. - Látom rendet raktál, és hogy szereted?? Lassan lefő.

  • Ha van mézed akkor majd mutasd meg, hogy hol ezen kívül meg megcsinálom magamnak

  • A tűzhely "feletti" polcon.

  • Oké… Amíg itt dekkolok segítsek valamit? – segíteni?

  • Hm? Házimunkára nem foglak be, azon felül meg nem igazán tudnál. - olyannal nem, amibe belemennél.

  • Én megkérdeztem.

  • Miért, miben segítettél volna, esetleg tanulni? - nevetem el a végét. - Olyanban nem tudsz jelenleg segíteni, vagy esetlegesen nem akarsz segíteni, amiben tudnál is.

  • Pl megnéztem volna hogy kezeled a mosógépet de akkor legyen a te gondod..

  • Tudom kezelni a háztartási eszközöket. - jó bizonyíték erre a felső, amit este viseltél.

  • Csodálkoztam is..

  • Nem vagyok ilyen téren analfabéta, ha visszaemlékszel említettem, hogy igazán régen meg kellett nekem tanulnom főzni, mert rá voltam kényszerülve, akkor megtanultam kezelni mindent a háztartásban.

  • Aha.. értem.

  • Ha ezt megbeszéltük, foglalkozol a kávéddal? Már lefőtt. - ezzel elindulok a hűtő felé, valamit reggeliznem kell.

  • Persze köszi.. - elkészíti magának, leül, és inni kezdi. - Nagyon jó kávé honnan van?

  • Családi titok. Aki nem családtag, az sajna nem tudhatja.

  • Hmm pedig nagyon finom..

  • Sokba kerülne neked, hogy tudd mi honnan van, amit most iszol. Nem csak a kávé, hanem a méz is „saját”.

  • Akkor tudom hova megyek fosztogatni legközelebb – nevetett egy jót.

  • Eltudom képzelni, hogy a családom csak amiatt keres, mert kifogyott belőle, és én intéztem az ügyeit ezeknek.

  • Az igen..

  • Ilyen az én családom. - pakoltam ki tojást, szalámit, tejfölt a hűtőből, majd indultam a tűzhelyhez. - Gondolom nem kérsz olyan tükörtojást, amit én csinálok.

  • Figyelem , hogy mit raksz bele .. vagy talán az is titkos?

  • Csak nyugodtan. - veszek elő egy edényt, és egy kis zsírt, sokan mondhatnák, hogy egészségtelen, viszont a növényi olajoknak van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy könnyen megkötik a mérgeket, és mikor felhasználja az ember, akkor a mérgek az ember szervezetébe kerülnek. Tettem zsírt a lábasba, elkezdtem melegíteni, közelebb vettem a felvágottakat, a tojást, és a sót, megsütögettem a felvágottakat, megsütöttem 10 tojást, és persze meg is sóztam a tojásokat. - Remélem eszel, mert ennyi tojást nem fogok tudni egyedül megenni.

  • Na jó lehet, hogy kipróbálom.. Mivel eddig még nem haltam meg a kávétól..

  • Miért mérgeznélek meg? Már megmondtam, nem dolgozok magam ellen. - teszem az asztalra két plusz tányérral, és evőeszközökkel együtt, na meg egy kis kólát, és egy kis rostos levet is, gondolkoztam, valami alkoholon is, de még csak most indult a nap.

  • Gondolkodtam az ajánlatodon.. Kapsz egy hetet ha azalatt bármi olyat csinálsz ami nekem nem tetszik eláshatod magad.. - kezd mosolyogni.

  • Köszönöm. - végre valami, amit elértem. Végre valami amit egedül értem el, és amiért nem tartozom senkinek sem, emellett pedig még esélyem is lett Sakuránál.

  • Még egyáltalán nincs mit megköszönnöd..

  • Már az esély is valami, számomra legalábbis az.

  • …

  • Ízlik? - nagyjából azt fogja mondani hogy ehető.

  • Hmm tényleg tudsz valamit.. Itedekimasu

  • Kösz. - ez most jól esett, na akkor kezdjünk neki mi is. Nem sokkal később befejezte és elnyúlt a széken. - Míg te itt pihensz, addig nekilátok néhány apróbb házimának. - indultam el rendet csempészni a helyiségekbe, és a mosógépet elindítani, csak állítana meg egy hang. Végül nem tette meg, én pedig gyorsan elláttam ezt a néhány apró feladatot. - Még mindig esik, meddig akar még esni? - mondjuk nekem jól jön, de az egy másik dolog.

  • Nem tudom de igazán abbahagyhatná..

  • Addig fogaljuk el magunkat valamivel. - indulok az előszobába.

  • Esetleg ötlet?

  • Van kártya, van tv, van mikrofon, és karaoki gép, van laptop, bár net majd csak a jövőhéttől lesz.

  • Francia kártya?

  • 2 bontott és 2 bontatlan pakli.

  • Akkor Römire fel!

  • Akkor még válogatni sem kell a paklikat. - nevetek egy kicsit, múltkor pont egymásba kevertem a kettőt, mert unatkoztam. És ezzel kártyázni kezdtünk. Végül a telefonom csörgése szakította meg a játékot.

  • Csá haver. Merre vagy? Nem hallottad hogy buli van? Múltkor hívtalak.

  • Mondtam hogy nem érdekel az a parti, tudhatnád, hogy az ilyenekért nem vagyok oda.

  • Még van fél órád ideérni, ugyanis csak 16-kor kezdünk.

  • Mondtam már hogy nem megyek, nem érted?

  • Ugyan már haver, az eső elvitte az életkedvedet.

  • Inkább meghozta. - csaptam le a telefont. - Egyszerűen nem értik, hogy nem érdekel a bulijuk, nagyon azt akarják hogy mennyek, de meglesznek nélkülem is őket ismerve. - ülök vissza. - Folytathatjuk, vagy kérsz valamit?

  • Nem köszi de köszönöm a vendéglátást nekem most mennem kell! – ezzel felkelt.

  • Hova sietsz? És egyébként is még esik.

  • Az most nem érdekel.. - tépte fel az ajtót.

  • Várj. - kiáltok utána, de rám sem bagózott. Persze mehettem a szobámba a telefonjáért, és vihettem a kabátomat is. Mikor rátaláltam felé emeltem a kabátomat, hogy némiképpen védjem az esőtől. - Látom nélkülem mindent otthagytál volna nálam, ami éppen nem volt a kezedben. - nyújtom neki a telefonját. - A szobámban hagytad.

  • És most azt várod, hogy megköszönjem? Minek jöttél utánam?

  • Megköszönnöd nem kell, de jobb ha nálad van, hiszen a tiéd. Akkor én mentem, ha ennyire nem vagy rám kíváncsi, ja és ha kell esernyő helyett viheted a kabátomat, még nem mentem messze a háztól.

  • Nem kell már mindjárt ott vagyok szóval tűnés vissza!

  • Rendben. - a fejemet nem kell leharapni, csak segítettem. Ezzel megfordultam és elindultam haza. - Szia. - végül a városban kezdtem járkálni míg össze nem futottam egy idegen sráccal, aki felismert pedig nem is ismerem:

  • Sasuke?

  • Honnan tudod a nevem? Nem ismerjük egymást tudtommal.

  • Egy közös ismerősünknek hála, és mit csinálsz erre?

  • Járkálok, mert egy ideje nincs mit csinálnom, de ha akarsz jöhetsz, társaságban kevésbé unalmas. - és közben kiderítem ki az a közös ismerős.

  • Rendben szívesen kísérlek akármerre, egyébként is kíváncsi vagyok rád.

  • Én is. - ezzel pedig beszélgetni kezdtünk, végül minden haverom, és Itachi együtt megtalált.

  • SASUKE!!! - üvöltik egyszerre.

  • Kérlek engedd át őket nekem, már régen bunyóztam.

  • Ha elbírsz velük. - ezzel nézni kezdtem, és meglepetésemre 30 perc alatt végzett, és sokkal kevésbé sérült le mint én, basszus ez a srác még nálam is keményebb.

  • Ez szórakoztató volt, nem hittem volna hogy bemelegítésnél többre lesz elég ez a csapat.

  • Ha elemükben vannak egész jók, bár már én is vertem el egyszerre mind. - ezzel pedig folytattuk a beszélgetést, végül mire elváltunk nem tudtam meg kit ismerhetünk mindketten. Mikor hazaértem észrevettem, hogy az egész lakást Sakura illata járja be, érdekes, annyi időt töltött volna itt?? Mondjuk egészen kellemes. Lezuhanyoztam, és aludtam egy jót. Más nap jó alaposan reggeliztem, majd azonnal meg is indultam a városban, aztán délután felé a parkban megláttam Sakurát Akihidével.

  • Ti meg? - nézek meglepetten, majd egy látszólag átlagos, mégis hihetetlenül szúrós, és gyilkos vágyat tükröző tekintettel Akihidére akit ki is rázott a hideg

  • Mi meg!? Mi meg mi? Talán valami gond van Sasuke?

  • Csak úgy meglepett, hogy együtt látlak titeket, nem gondoltam volna hogy pont te vagy az az ismerős, aki alapján megismert Akihide. - mondom, talán érezhető haraggal mikor kimondtam a srác nevét.

  • Hogyan?... - nézett rám, majd a srácra.

  • Tegnap összefutottunk, és beszélgettünk egyet, miközben céltalanul járkáltunk a városban. - az egy dolog, hogy ökölbe van szorítva a kezem, csak meg ne feszítsem, úgy már túl feltűnő.

  • Ja az más.. Amúgy mi szél hozott erre?

  • Csak éppen erre jártam. - nézek Sakurára, ami teljesen lenyugtat, valószínűleg láthatóan, de amint visszanézek Akihidére, azonnal visszajön minden csepp düh, itt helyben kinyírnám, de azt hanyagolnom kellene most inkább, meg egyébként is, ha ismeri Sakurát, és ha jóban van vele.... erre a gondolatra megfeszült a bal kezem minden izma.

  • .... Amíg nem fesztiválozol addig lényegtelen.. - ezzel elindul előre.

  • Remélem nem gond, ha veletek tartok?

  • Nem .. - mondta Sakura de közben:

  • De. - és ezzel szívesen neki ugrottam volna Akihide nyakának, de nem tettem.

  • Na Sakura? Tiéd a döntés, amit te mondasz, azt még el is fogadom.

  • Nos ha nem engedném meg, még azt hinnéd randi szóval felőlem jöhetsz három méterrel utánunk.

  • Kösz. - mondtam ezt, majd elég szorosan összeszorítottam a fogaim, nehogy elragadjon a düh, és Akihideki gyomra, és az esélyem Sakuránál bánja a dolgokat. Ezzel lassan mentem mögöttük. Mintha ott sem lennék járkálnak, gondolná az ember, de Akihidét kifejezetten zavartam, amit szerintem csak én vettem észre. Végül egy telefon után hazakísértem őket, majd én nem lettem beengedve, de az a szemétláda igen. Elég hosszasan járkáltam a városban, mikor ismét összefutottam Akihidével.

  • Na mi van Sasuke csak nem fáj hogy alulmaradtál?

  • Miről pofázol itt nekem?

  • Oh, szerinted nem voltunk el jól Sakurával az előbb, sajnos voltak nála, így nem mehettünk el túl sokáig, de akkor is egészen jól megvoltunk.

  • FOGD BE!

  • Oh, csak nem idegesít a tudat, hogy engem szeret? - egy pillanatra elborult az agyam, és már majdnem behúztam neki, mikor rájöttem, hogy pont erre viszi ki a játékát, az a célja, hogy megüssem, ezzel pedig az utolsó reménymorzsáimat is elveszíthessem, így megállítottam a kezem. - Gyáva vagy! - ezzel pedig akkorát ütött, a hasamba, hogy legalább hat métert szálltam hátra. Nem bánthatom, lazán kihazudja magát a helyzetből, egyszerűen nem tehetem. Csak hagytam hogy püföljön, álltam a sarat legalább egy óráig, míg meg nem unta, és elment. Király, szépen összevert, ez még meglátszik holnap, remélem összefutok velük holnap, esetleg akkor majd elverhetem. Ez után hazamentem, lezuhanyoztam, leápoltam magam, majd aludtam egyet, másnap pedig neki indultam a városnak. Még délelőtt összefutottam Sakurával, akit Akihide kísért. Na lássuk mi történik most

  • Te meg mi az istent csináltál? - kérdezi Sakura.

  • Kérdezd a melletted álló srácot, aki szereti felhúzni azokat, akik tudják magukról, hogy nem üthetnek vissza. Vagy talán mást mondott?

  • Jun?...

  • Most mi van ő támadott nekem én csak védtem magam..

  • Sasuke?...

  • Támadni??? - nevettem egy nagyot – Lehet hogy kemény , de ha nekiugrok, akkor nem sétál minden karcolás nélkül akkor sem, ha keményebb nálam. És ezt te is tudhatnád Sakura. Legalább egy lila folt lenne a szeme alatt, ha sokkal több nem is, vagy egy két repedt csont, de te csak provokáltál, hogy megüsselek, és mikor megálltam még fél méterrel a képed előtt, amit szívesen elcsúfítottam volna, elkezdett sorozni, és mivel ha megütöm, azzal csak saját magamat hozom még rosszabb helyzetbe, ezért legalább egy órán át tűrtem hogy püföl, végül pedig megunta és elment. - fordulok a srác felé - Nem hitted volna, hogy ez után elmondom neki mi?

  • Szánalmasabb mesét nem tudtál volna összehozni igaz? - kérdezte pökhendien Akihide, akkor b terv

  • Akkor mi lenne ha megnéznénk a térfigyelő kamera felvételét? Mikor hazafelé mentem lettem rá figyelmes, az biztos megmutatja mindent, ja és Sakura, gondolom beszélgetésen kívül nem csináltatok semmit, mert ez a srác elég sokkal hencegett.

  • Te kis.. . - ezzel megindul felém dühében, de elkapom az öklét.

  • Bocs, de ott ahol bunyózni szokásom, ott nincs kamera, - mosolyodom el. Hirtelen saját magát leplezte le. Beugrott a saját csapdájába, amibe én nem.

  • .... Szóval erre ment ki a játék?.. Pedig már azt hittem lesz egy új pincsim.. - ezzel elvette az Akihidénél lévő szatyrokat, majd elindult, én pedig elkezdtem visszafizetni neki a számlát, végül pár törött bordát, egy törött jobb kart, és egy kificamodott bokát szerzett tölem, míg az én bal karom adta meg magát. Ekkor jutott eszembe, hogyha miattam nyírják ki Itachiék, azért én leszek a felelős, így kénytelen kelletlen összefoltoztam, én pedig hazamentem, mert elhasználtam minden kötszert hogy őt helyre tegyem. Otthon magamat is elláttam, lezuhanyoztam, majd zsebre raktam a kártyákat, és elindultam Sakurához, hogy megtudjam elúszott e az esélyem, végül bekopogtam hozzájuk, és pont ő nyitott ajtót: - Ig..Te vagy az? - látom örülsz nekem.

  • Bocs a zavarásért, csak meg akartam tudni áll e még az "alkunk" vagy már minden esélyem elszállt. - ezzel pedig jobb kezemet tettem a törött balra, még jó hogy elláttam magam mielőtt jöttem

  • Egy cseppet sem tudsz vigyázni magadra igaz? – erre behúzott a lakásba és leültetett – Gondolom nem sokat pihentél.. Esetleg valamit? - hm, milyen kedves lett hirtelen, máskor is törött kézzel jövök.

  • Nem kell, a sebeimről gondoskodtam, ahogy sajnos azt máséval is megtettem. - mondtam a végét savanyúan.

  • Hm.. - mosolygott felém gúnyosan - Te szerencsétlen mindjárt megsajnállak.. - kösz, ez igazán jól esik tényleg.

  • Ha a bunyónk okozta sebei miatt kapják el Itachiék túlságosan is, akkor engem okoltál volna miatta részben, ami nem lett volna kellemes. - szó mi szó, ezért is élte túl részben, meg azért mert ismered.

  • Még szép, hogy téged okoltalak volna.. Öcsém látszik, hogy idióták vagytok.. Értem aztán nem kéne így összekapni főleg, hogy egyikőtöket sem szeretem és ha így folytatjátok nem is fogom.. - az nem lenne kellemes

  • Bocs, de ez olyan srácos dolog, de a te kedvedért leállok vele, maximum az önvédelem, remélem megfelel.

  • Chh mert én nem szoktam félholtra verni a népet nem?.. És mint az előbb mondtam miattam inkább semmit ne tegyetek mert felőlem fel is köthetitek magatok.. - azért meg pont hogy magadat okolnád, ami megint nem lenne jó.

  • Téged ismerve az azért megviselne, és akkor most sikerült megnyugtatnod, hogy a korábban említett feltételnek még eleget tettem.

  • …

  • Legutóbb valamit nem fejeztünk be, tehát, ha nem dobsz ki, akkor akár folytathatjuk is. - veszem elő a kártyákat - úgyis nyerőszériában voltál

  • .. Azért ennyire nem kell a kedvemben járni.. - elveszi a paklit, és keverni kezdte, tudtam, hogy jó ötlet lesz egy kicsit kártyázni, addig is egy helyen vagyunk, és szórakozunk is. Majdnem megmosolyogtam a mondatán azért, hiszen pontosan tudtam, kártyázásban benne van mindig. Többször elvert kártyában, mikor felfigyelt, hogy még fáj a karom, bár a szemeivel sokkal többet foglalkoztam, mint a kártyával, vagy a kezemmel

  • Esetleg fájdalom csillapítót? - ilyen kegyes is ritkán vagy.

  • Kivételesen jöhet. - ez után bekeményíthetnék, mondjuk egyszerűbb lenne ha a játékra figyelnék nem a szemeire. Felállt, és hozott nekem fájdalomcsillapítót, és vizet, kár, kólával gyorsabban hat.

  • ….Tényleg vigyázhatnál magadra jobban..

  • Oké, ha lesz legközelebb, akkor vigyázók magamra, rendben?

  • Én is úgy gondoltam.. Nos akkor folytassuk.. - egy pillanatra elmosolyodtam, majd folytattuk. Pár kör után, egyre jobban tudtam a kártyázásra figyelni.

  • Tuti, hogy csalsz.. - mégis hogy, állad a pakli.

  • Te keversz, hogy csalnék? Végre sikerül a játékra jobban figyelnem mint rád

  • .. Inkább fogd be a szád.. - most az nem tetszett neki, hogy már nem figyelek rá, vagy hogy eddig rá figyeltem?? Hosszas kártyázás után, miközben hol rá, hol a kártyázásra figyeltem kicsivel jobban végül úgy döntött elég volt mára: - Oké elég volt.

  • Vajon mennyit játszottunk?

  • Nem tudom mikor is jöttél?.. - huh, gondolkozzunk csak.

  • Úgy fél kettő körül.

  • Az igen.. Nem tudtam, hogy ennyi időt is kitudok melletted bírni. - mikor nemrég nállam aludtál többet bírtál.

  • Valamelyikünk fejlődik. - valószínűleg én, esetleg mindketten.

  • .. Hm.. Na de ha kezdeni akarnék magammal valamit azt most kéne tennem és gondolom te sem akarsz itt éjszakázni..

  • Az akarással nincs gond, de vettem a lapot. - mondtam kissé elszomorodva

  • .. Nos most, hogy vetted a lapot.. - elraktam a lapokat, majd lassan elindultam az ajtó felé.

  • Szia. - mondtam kissé lehangolva. Szívesen maradtam volna... mikor hazaértem még mindig Sakura illata lengte be a lakást, oké, akkor ma is elég jót fogok aludni. Lezuhanyoztam, ettem,. Majd a bunyó miatti fáradtságom miatt elraktam magam holnapra. Másnap reggel a telefonom ébresztett fel, és mentem is a suliba, ebéd előtti óra elég hamar eltelt, elmentem ebédelni, majd valamit meg akartam beszélni Tsunadével, így felmentem, és várakozni kezdtem, mivel éppen volt bent valaki. Végül Sakura jött ki, de nem volt időm vele beszélni, Tsunadét, két perc alatt elintéztem és még pont beértem órára. Lassan eltelt a nap, majd lassacskán eljutottunk péntekig, amikor is az egész osztály, mármint közel az egész osztálykirándulásra ment, én is fel voltam szerelkezve 4 pakli kártyával, 3000 darabos zsetonszettel, és egy laptoppal, de én a suliba tartottam, inkább elkerülöm a kis csitriket az osztályból. Na igen, mentem a kiránduláson nem résztvevőknek fenntartott terembe, majd összetoltam 2 padot, és lepakoltam mindent, majd az egyik paklival kezdtem szórakozni, amíg senki más nincs ott. Egy idő után furcsálltam hogy nincs senki más a teremben, körbenéztem, és megláttam Sakurát. - Most már tudom melyik volt a másik osztály amelyik elment kirándulni, de ahogy látom most nincs kedved kártyázni.

  • Valahogy nincs...

  • Az osztályfőnökök is nagyon tudnak valamit, ha a mi termünkbe beszélték meg az összevonást, a nem kiránduló diákok körében.

  • Jah..

  • Ha annyira nem érdekel semmi akkor vedd kölcsön a laptopom nyugodtan, nem hiszem, hogy bármelyik tanár időben megérkezne.

  • Kösz de nem inkább megdöntöm a rekordom.. - kényelembe helyezte magát, majd elkezdett telefonozni. Én tovább szórakoztam a kártyáimmal, mikor rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom, mivelhogy otthon leraktam, az ajtó pedig elektromosan önzárós, király.

  • Sakura, lehet furcsán hangzik, de segítesz majd betörni magamhoz a délután folyamán? Otthon leraktam a kulcsokat, és az ajtó elektromosan zárja magát, ha beállítjuk milyen időközönként zárjon újra, és már bezár a magát.

  • .....Ilyen hülye nem lehetsz.... Vagy igen?.. Bár nem is csodálkozom rajta, de ha van valami ötleted akkor lehet róla szó úgyis régen játszottam betörősdit...

  • Mire odajutunk meglesz a terv.

  • Hm.. Kíváncsian várom

  • Remélem nem lenne gond, ha te jutsz be előbb a lakásba, és kinyitod nekem az ajtót.

  • Öhm miért én?

  • A bejutási lehetőségeket tekintve, jobb ha te mész be én pedig segítek neked bejutni,

  • Hmm... Csak a szomszédok ne nézzenek tényleges betörőnek..

  • Nyugalom, nem fognak, ezt garantálom.

  • Ohh értem.. Hát akkor rendben

  • Úgy tűnik az első órában még tanár sem lesz.

  • Chh ne is mond, ha tudom, hogy ez egy ilyen gondatlan iskola nem is jelentkezem.. - ennél jóval összetettebb a suli.

  • Nincs néhány felsőbb éves akinek bevernéd a képét? Mert akkor ott van mondjuk a decemberi küzdők hete, mikor is azt hívsz ki, és arra, akit és amire akarsz.

  • Ez most hogy jön ide? Amúgy is decemberig még van egy hónap.

  • Hát, ez is lehet az oka a jelentkezésnek, ha valakit ki nem állhatsz, akkor elverheted, akár egy hét alatt 5-ször is.

  • Ohh.. Majd meglátom életben hagylak - e – mondta kissé nevetve, szerintem annyira nem vicces.

  • Addigra szeretném, ha nem az lenne a kérdéses, hogy nekem esnél e.

  • ... Értem.

  • Na és, bármi kérés a betörésért cserébe, esetleg jutalom, ha sikerül?

  • Jutalom? Hmmm.. Nem igazán kell most semmi..

  • És mikor gondoltad behajtani az 5 kört?

  • Hát nem tudom nem vagyok olyan hangulatomba..

  • Mikor vagy olyan hangulatban? - ha már hangulat kérése. - Mindegy, ha bármikor be akarnád hajtani tudod, hogy hol találsz.

  • Igen most már biztosan.

  • Ez nem hangzott túl meggyőzően. Biztos be akarod hajtani? - ha nem, akkor is behajtatom veled valamikor.

  • Majd egyszer biztos.. Ha más nem majd mikor befejeztem a sulit megkereslek, hogy fizessél .. - mosolygott.

  • Annál egy kicsivel hamarabb be kell hajtanod az 5 kört.

  • Majd meglátjuk – remélem minél hamarabb megtudjuk. Szépen lassan haladtak az órák, az utolsó órára beesett egy tanár, akiből kipókereztem három havi fizetését, majd lassan elindultuk kifelé a teremből, én pedig igen csak gyorsan elkezdtem keresni Sakurát.

  • Na akkor indulhatunk??

  • Legyen ahogy akarod..

  • Akkor indulás. - Indultam meg. - amúgy két hely van, ahol be tudlak juttatni, az egyik egy kis szellőző, ahova én nem, de te szépen beférsz, a másik pedig a fürdőszobaablak, amihez kell egy kicsit fala másznom, de ott is be tudlak vinni, az még egy kicsivel szélesebb, de ott sem férnék be, maximum egy óra szenvedés után.

  • Hehe ~ Ezt azért kapod mert túl nagyra nőttél.. - Nevettem..

  • Nem a nagyra növéssel van a gond, hanem a szükséges erőkifejtéssel, ha nem kellene nagy erőt kifejtenem, akkor ugyan nem lenne kellemes, és kényelmes, de bemehetnék, de a bemászáshoz kell egy kis fizikai erő.

  • Chh ne ellenkezz.. - te tudod.

  • Na melyiket választod, amelyik nekem könnyebb, vagy azt amelyik neked? - lefogadom, hogy azt ami neki könnyebb, de legalább mászhatok egy kis falat.

  • A fürdő ablak tökéletes lesz..

  • Akkor jó, hogy egy két lábon járó falmászó felszerelés vagyok. - nevettem egyet. - végül is 3-an kellenénk oda, ha nem tudnék függőleges falat felszerelés nélkül mászni, és ne aggódj, csináltam már ilyet, úgy hogy 3-an voltak rajtam.

  • Chh ha beakarsz jutni oda dolgozz meg érte..

  • Így is úgyis meg kellett volna érte dolgoznom.

  • Hát az igaz.. De aki hülye haljon meg nem de?

  • Vagy legyen képe segítséget kérni valakitől akiben megbízik.

  • Megbízik?....

  • Igen, létezik egy olyan fogalom, hogy bizalom, rémlik? És ilyen esetekben másokra nem támaszkodik az ember csak azokra akikben valamiért megbízik.

  • Ne nézz hülyének kérlek

  • Akkor gondolom azt is tudod, hogy akit kedvel az ember, abban jóval könnyebben megbízik. Nem csak egy oka van annak, hogy azt akartam nemrég, hogy elgyere velem, jelenleg senki másban nem bízhatok, csak benned, ami azért valahol talán hibás lehet, hiszen nem igazán kedvelsz, de az most lényegtelen, hiszen csak segítesz. - nem szólt, lassan megérkeztünk és elmentünk az ablak alá majd: - Akkor ugorj a hátamra. - guggoltam le. - Így lesz a legkönnyebb felvinni téged a nyitott ablakhoz.

  • Óvatlan vagy bárki betörhet hozzád.. - mondta, és a hátamra ugrott.

  • Felszerelés nélkül nem hiszem, és aki képes rá, azt mind ismerem. - tettem a kezem a lapos falra, és akárcsak pókember felmásztam a falon az ablakig. - innentől a te dolgod.

  • Ezt nem tudom, hogyan csináltad.. Na de hova tetted le a kulcsokat?

  • A konyha pult, vagy a konyhaasztal.

  • Oké.. - ezzel bemászik én pedig előre mentem, hogy beengedhessen. Aztán nyílt az ajtó, ő kicsit odébb állt, és bementem.

  • Kösz. - csuktam be magam után az ajtót, kivettem a kulcsot mire az ajtó sípolt, tehát zárt.

  • Akkor szia..

  • Szia. - pakoltam le. - Ja bocs, zárt az ajtó. - oké, ma nem vagyok önmagam. Elindultam, hogy vissza kinyissam.

  • Amúgy szívesen.

  • Ma elég szétszórt vagyok, de tudtommal már megköszöntem, néztem rá értetlenül, majd teszem a zárba a kulcsot, erre elfüstöl valami a zár mellett. - Ez remek. Éreztem hogy valami gond lesz, a zár hálózat valamitől zárlatot kapott, ezt az ajtót már nem nyitjuk ki.

  • .. Repesek az örömtől.. – mondta közönyös idegességgel, valahogy megoldjuk.

  • Hidd el, ezt nem én terveztem így előre, a mai nap elég szétszórt vagyok, ezért nem tudtam volna kivitelezni ha megtervezem.

  • És min alapszik a szétszórtság?

  • Ha rá jöttem volna akkor megmondtam volna, de ma azt se tudom milyen nap van.

  • Október 25 péntek.

  • Akkor éljek én. - ezzel halál nyugodtan elindultam az előszobába.

  • Mi?.... Ezt most úgy érted, hogy?...

  • Ma van a születésnapom, éljek én. - nevetni kezd.

  • Akkor a zár is boldogot kívánt.. De amúgy boldog szülinapot.. - követ ő is az előszobába.

  • Hm, valami édességet enni kellene, ha már születésnapom van..... - kezdek el gondolkodni, mit is együnk.

  • Nem mondom, hogy lemegyek egy kis tortáért a cukrázdába mert nem tudnék kimenni..

  • Van itthon tej, pudingpor, liszt cukor, tojás, és minden más, de most nem kifejezetten tortára gondoltam. Valami más finomság jobban passzolna a mai napomhoz... hm... talán azt még össze is tudom dobni. - indulok a konyha felé.

  • Hmm csak mond mit segítsek.. Ha már szülinapod van ennyit megtehetek érted.. Csak kicsit légy boldogabb!

  • Akkor ülj le, szólok, ha valamivel nem boldogulok, és majd csinálok annyit, hogy akár több adagot is ehess. - ezzel bementem és nekikezdtem.

  • .... Hát oké.. - hallom a választ, én pedig elővettem az edényeket, és a kelyheket, a puding fő, a házi készítésű hab kész, fagylalt elővéve, csokiöntet, és némi epres hab külön. A végeredmény egy igazán finom édesség. A fagylaltgombócok a kehelyben, a már majdnem teljesen kihűlt, de még folyékony puding rá, majd az epres hab, amit lefedünk sima habbal, majd pedig egy kis csokiöntet, persze azt kivittem magammal, ahogy 4 kész adagot is a 6-ból.

  • Ez csodásan néz ki.. – mondta ámuldozva.

  • Remélem nem csak a külső sikerült olyan jól, mint ahogy szokott. - tettem le mind a négyet, és két kanalat. - Válassz te elsőnek.

  • Miért nem vagy csak egy kicsit boldogabb? - nézet felém és elvette az egyiket.

  • Eddig a napom alig adott okot a boldogságra, de majd talán ez után. - vettem el egyet én is, majd enni kezdtem. Nem az igazi még, de azért majdnem összejött a tökéletes, remélem neki is ízleni fog. - Milyen?? - kérdeztem rá, mikor letettem az első üres kelyhem.

  • Nagyon finom lett.. Ügyesebb vagy mint gondoltam.. – végre valami jó.

  • Ennek örülök. Aggódtam hogy nem fog ízleni, mert nem az igazi, de ettől kicsit megkönnyebbültem. - mosolyodtam el, és kezdtem neki a következőnek.

  • Na hadd halljam..!

  • Mit is??

  • Biztosan akarsz még valamit mondani... Mert ez a felületesség ami belőled árad már hetek óta.. Nos elviselhetetlen.. Azt tudom, hogy belém vagy zúgva és azt is, hogy nem bánok veled valami jól, de panaszkodást vagy éppen bármi mást eddig nem igazán halottam tőled.. Szóval ha más nem elmondhatod milyen szörnyű ember vagyok..

  • A viselkedésedet megszoktam már, a feszültségforrásom pedig már ki lett iktatva akkor, mikor legutóbb nálad beszélgettünk, tehát nem igazán értem, milyen feszültséget érzel, de kösz hogy azért ennyire aggódsz értem. - mondjuk inkább hiszem, hogy idegesíti, mintsem aggódna, de akkor is, fogalmazzuk meg szebben

  • Jajmár.. Megint csak a rizsa.. megszoktad már a viselkedésem.. Mikor azt sem tudod milyen vagyok.. - a végét halkabban mondta, de ez nem segített neki.

  • Azt tudom, hogy velem hogy bánsz, és a felém tanúsított viselkedésedet megszoktam már, bár egyre gyakrabban érnek pozitív meglepetések, de azért még hozod a formád. - mondom a végén már majdnem nevetve, na igen, ő már csak ilyen.

  • Hmm akkor örüljél, és ne ilyen savanyú képet vágj.. Kb életed minden percében.

  • Most sem a megszokott fagyos arcomat látod, vagy tévedek? - mondjuk az arcizmaim nem igazán bírják már, de ez van, ha az ember nem használja őket.

  • Hát nem tudom, akkor te valamit nagyon elnéztél mert egy csöppnyi jókedvet vagy bármilyen más érzelmet nem látok rajtad...

  • Pedig már jobb kedvem van, mint általában, attól függetlenül, hogy ez a nap rosszul kezdődött, egész jó ötlet volt ez az édesség, főleg, hogy azért viszonylag jól sikerült, még ma is. - ja főleg hogy ízlett neked.

  • Hmmm.. Akkor vak vagyok..

  • Vagy csak az arcizmaim nem reagálnak rendesen, elvégre elég keveset használom őket. - nevettem utána, de szó mi szó, hosszú évek óta nem használtam őket, talán nyolc-kilenc évesen.

  • Örülök, hogy így fogod fel..

  • Ami igaz, az sajnos igaz, na de esetleg zavar?

  • Á dehogy nem rám tartozik..

  • Ha kíváncsi vagy bármire szívesen elmondom, úgyis van időnk.

  • Én eddig is úgy voltam vele, hogy majd ha valamiről tudnom kell elmondod.

  • Én pedig úgy vagyok vele jelenleg, hogy akármiről tudhatsz, ami érdekel.

  • Ha azt mondom nem érdekel semmi akkor hazudok.. De ha azt mondom érdekel? Akkor is..

  • Tehát az is hazugság hogy nem érdekel semmi, de közben az is, hogy bármi érdekelne? Az azért érdekes, de azért esetleg lehet valami, amire kíváncsi lehetsz, ha egy kicsit gondolkozol.

  • ... Igen és szerinted ugyan mi?

  • Nem tudom, elég sok dolog van az életemben, amit senkivel sem közöltem még.

  • Na látod.. De témáról letérve hogyan fogok én innen kijutni?

  • Ezen már én is gondolkodtam, de eddig egyetlen használható megoldást sem találtam...

  • Áhh értem akkor maradt az ablakon kiugrás lehetősége..

  • Sajnos ez az első, amit el kell vetni, ugyanis az itt elég veszélyes dolog. Tudod, elég erős elektromos betörésmentesítő hálózat van az épület körül, amit az ajtó zárja vezérel, amit ugyan kikapcsoltam, de most hogy zárlatos a zár, inkább nem próbálnám ki milyen.

  • ... És akkor te hogy szeretnél kijutni innen?

  • Amíg van kivel beszélgetni, addig minek kimenni?

  • ..Nekem ma haza is kéne ám mennem.. - olyan hamar?

  • Gondolkodok megoldásokon, hidd el.

  • .. gondolkodj erőseben.

  • Ha ennél erősebben gondolkodom, annak én látom kárát.

  • Ohh.. Na és ha egy időre áramtalanítanánk?

  • Ahhoz muszáj kimenni, nincs bent annyi felszerelés, hogy az lecsapja a biztosítékokat.

  • Aha és pont erre van egy darab Sasuke.. Meg az, hogy én innen csak azért is kiakarok jutni..

  • Mire gondoltál? Vagy arra gondoltál úgyis kitalálok valamit?? - mondjuk lehetséges.

  • Még szép..

  • Reméljük mihamarabb kitalálok valamit, addig is viszont zuhanyzom egyet. - elsőnek a szobám új ruháért, másodszor pedig a fürdőszoba lesz megcélozva.

  • Ja köszi szépen..

  • Ha akarsz mehetsz hamarabb.

  • Inkább megírom muternak, hogy ma már ne számítson rám... - mondta a szemeit forgatva.

  • Ha meg sikerül valamit kitalálnom, akkor megleped. - ezzel bementem a fürdőszobába. Hallottam hogy mond valamit, de azt már nem igazán értettem mit, gyorsan lezuhanyoztam, majd mikor kimentem láttam már végzett az sms-sel. - Mehetsz nyugodtan, ha leakarsz zuhanyozni, és ha kérsz adok megint valami felsőt.

  • Rendben adhatsz.. - ezzel bementem a szobámba, és ismét kiválasztottam egyet, mikor kiértem láttam meg, hogy ezt én is a nagyobbik kategóriába sorolom.

  • Ugyan ez nagyobb valamivel mint az előző, de legalább hosszabb is.

  • De ha megint mellettem kötsz ki kidoblak az ablakon.

  • Az nem lenne kellemes. - de legalább megtudná van e áram a kerítésben vagy nincs.

  • Ez motiváljon.

  • Egyébként sem terveztem alva járni. - még nem telt le a hét.

  • Hm.. - felkelt, és elvette a pólót. - Kösz. - majd bement a fürdőbe.

  • Hol szeretnél aludni, ha addig nem találok ki semmit?? - kérdezem az éppen kilépő Sakurát.

  • Mivel csak egy háló van és múltkor is jól éreztem ott magam.. - legutóbb én is egészen jól éreztem ott magam, és azóta még mindig érezni az illatodat a szobában.

  • Rendben, akkor tiéd a szoba, enyém a kanapé. - mint valami összeveszett házaspár.

  • Én is így gondoltam.

  • És elütjük az időt valamival, vagy máris mész aludni, mint legutóbb?

  • Esetleg hajnalig kártyáznál?

  • Felőlem az is mehet. - bár tudok annál jobb tevékenységeket is.

  • Nos akkor hozd a paklit.. - ez után elég rossz lapjárásom volt. - Szerintem aludj egyet.. Jót tenne.

  • Látszik, hogy ez nem az én napom. - akkor pihenjünk egyet.

  • Ugyan rossz napja mindenkinek van.

  • Ez igaz, de akkor jóét. - indultam meg a kanapé felé.

  • Jó éjt.. - ezzel bement a szobába, én pedig lassan elaludtam. Mikor az este folyamán felkeltem két dologra lettem figyelmes, hogy Sakura rajtam fekszik, és hogy még mindig a kanapén fekszem. Sakura békésen aludt a mellkasomon, egy rövid ideig csak néztem, majd úgy döntöttem felébresztem. Lágyan megrázogattam majd megszólaltam.

  • Minek köszönhetem ezt a kései látogatást?

  • Hé gyengébben nem lehetne? Fájt ám..

  • Bocsi, nem akartam hogy fájjon csak gondoltam hamarabb megúszom, ha felébresztelek, bár most nem voltam alvajáró, szerintem.

  • Én is úgy látom.. De segíthetnél felkelni nehéz mindenem..

  • Rendben. - elsőnek átkaroltam, majd lassan felültem, így pedig ő is jött velem, majd lassan fel is álltam, így ő is felállt.

  • Kössz.

  • Én köszönöm, hogy nem keltettél fel, végignézve a lehetőségeket, valahogy mellém kellett keveredned. - mosolyogtam rá.

  • Chh.. Na persze.. De még korán van szóval további jó éjt.

  • Neked is. - elsőnek nem vettem a lapot miért nem indul, aztán rá jöttem hogy ölelem, és gyorsan elengedtem. - És bocs.

  • Nincs kedvem letépni a fejed szóval semmi.. – ezzel elment a szobába aludni, majd lefeküdtem és aludni kezdtem, később ismét egy engem ölelő Sakurára lettem figyelmes, és ismét a kanapén. Úgy tűnik az alvajárás tényleg elkapható dolog, de legalább a fejemet nem tépheti le. Elsőnek nem akartam felébreszteni, lassan félrehúztam néhány hajszálat az arcából, hogy láthassam milyen arckifejezéssel alszik. Boldog, és nyugodt. Nincs szívem felkelteni, de ha rájön, hogy este felkeltem, akkor csak megint a fejemet szegné, így lassan rázogatni kezdtem.

  • Úgy tűnik a szokásaim ragadósak lettek. - mosolyogtam rá, és egyik kezemmel még mindig öleltem, mint mikor felkeltem.

  • Kuss és aludj.

  • Rendben. - mosolyogtam rá, majd lassan lecsuktam a szemeim. Olyan kelleme ez így, túl kellemes ahhoz, hogy elaludjak, így csak a másik kezemet is rátettem, és úgy tettem mintha aludnék, remélve, hogy talán sikerül. Mikor rá jöttem hogy nem fogok tudni elaludni, egy lágy csókot leheltem Sakura ajkaira, aki még ébren volt, ő viszont vadul kapott utánam, és csókolt vissza, egyre vadabbul. A csókot én is vadítottam, és kicsit jobban magamhoz szorítottam. VÉGRE! Szeret.... A csók után, lágyan rámosolyogtam, mélyen a szemébe néztem, óvatosan, de még egy kicsit jobban magamhoz szorítottam, figyelve, hogy kapjon levegőt, majd megszólaltam – Szeretlek. - akárcsak te engem. Hirtelen mint aki megijedt nézett rám, majd valami csoda folytán sikerült leesnie rólam, pedig elég erősen fogtam.

  • Áu. - erre én ösztönösen felkaptam magam mellé.

  • Mi a baj? - kérdeztem miközben próbáltam a kanapén tartani.

  • Ne gyere nekem ilyenekkel jó?

  • Rendben, gondolj bármire is. - húzom kicsit közelebb, mert túl közel volt az ágy széléhez. - Te tudsz aludni? - kérdezem tőle, hiszen jelenleg képtelen vagyok rá. Nem szólt semmit, de még ébren van, lassan hátára fordítottam, és felé emelkedtem, majd mélyen a szemeibe néztem. - Nem válaszolsz?

  • Az ágyon nem kényelmesebb? Itt olyan pici a hely..

  • Ha annyira szeretnéd. - felkeltem, majd felkaptam, és vele a karjaimban indultam meg a szoba felé, most már csak nem veszi zokon. Lefeküdt, kényelembe helyezte magát, én pedig ismét felé emelkedtem. - A kérdésemre még nem kaptam választ. Te tudsz aludni? Csak mert én képtelen vagyok rá.

  • Tudok. - lágyan megcsókoltam melléfeküdtem, és ez egyik kezemet átvetettem rajta.

  • Akkor aludj jól. - és tényleg sikerült elaludnia, én pedig időközben végig csak figyeltem ahogy alszik, meg se mozdultam. Este valamikor átölelt, majd mikor felkelt, elsőnek rám nézett, majd felült. - Van valami gond? - kérdeztem felülve.

  • Á nincs semmi.. - látszik hogy nem így van.

  • Ha nem akarod elmondani nem erőltetem. - feküdtem vissza.

  • Én is úgy gondoltam.. Semmi ötlet, hogyan mehetnék haza?

  • Csak egy elég megrázó ötlet, de még gondolkodok egy kicsit, aztán ha semmi, akkor megcsinálom azt.

  • Ajánlom is, hogy sikerüljön kitalálnod valamit..

  • Látom rossz kedved van.

  • Áááááhh~ - vágódott vissza az ágyra, én pedig felé fordultam.

  • Bármi amit szeretnél csinálni addig?

  • Van látni ahogy próbálod kitalálod mit csináljunk!

  • Nekem nincs túl sok kedvem kimászni az ágyból most.

  • Pedig muszáj lessz..

  • Azért egy darabig még maradhatunk nem?

  • Ch..

  • Látom még nem hangolódtál rám. - nevettem egyet – De ezzel nincs semmi gond, majd megtörténik. - adtam neki egy halvány, de vad csókot, majd visszafeküdtem, még egy darabig türtőztetnem kell magam.

  • Jobban teszed ha az estét elfelejted.. - felkelt, és kiment, így hát nekem sem volt okom bent maradni.

  • Az elkövetkezendő néhány estét, még én sem gondoltam felhasználni semmire, végül is veled sokkal több dolgot lehet élvezni, nem csak az olyasmit. - ezzel elment zuhanyozni, meg kávét főzni - Látom már otthonosan mozogsz itthon

  • Sajnos többet voltam már itt mint eredetileg szerettem volna.

  • Ez este óta övön alulinak számít.

  • Mondtam, hogy felejtsd el!

  • Azt hittem, hogy a következőre gondoltál, és egyébként is, az ilyesmit nehéz elfelejteni, több okból is.

  • Befognád? - hm, maradjak csöndbe mi? Te akartad Sakura. Lassan magamhoz húztam, megemeltem az állát, majd vadul, szenvedélyesen, és szerelmesen megcsókoltam.

  • Csak hogy visszafizessem az esti csókot. - erre hasba vágott, hát erre számíthattam volna, ha már el akarja felejteni, de hát nem olyan könnyű, ha az ember azt veszi észre, hogy akit szeret, az viszont szereti.

  • Azt mondtam felejts el mindent! De tényleg nem tudtam, hogy ennyire süket vagy!

  • Én pedig mondtam hogy bizonyos okokból nehéz elfelejteni, rémlik?

  • Kérsz még egy ilyet?

  • Ilyet nem, viszont az estiből még szívesen kérnék. - mielőtt megüthetett volna elmentem mellette, és elővettem mindent a reggelihez.

  • Utánad megyek, de akkor halott ember vagy! - hm, amíg ellenkezel saját magaddal addig bevállalnám.

  • Előbb egyél, aztán mondj ilyeneket. - veszem ki a hűtőből az utolsó két adagot, a tegnapi desszertemből.

  • Nem kell.. Nem vagyok éhes.

  • Akkor elviszed legalább az egyiket. - mondtam, és estem neki egy szendvics elkészítéséhez magamnak. Nem szólt semmit.

  • Persze majd elviszem... - ez letudva.

  • Addig amíg kitalálok valamit esetleg valami kártya, vagy film?? - nagy valószínűséggel kártyázni fogunk, mert azt szeret.

  • Inkább kártya. - gondoltam.

  • Rendben.

  • Mond csak bármi tét?? Már ha vesztek.

  • Ha vesztesz végignézem ahogy felkötöd magad... Ha én vesztek IS elmehetek innen, de mivel úgyis nyerek így készítsd a kötelet meg a tervedet h hogyan jussak ki innen..

  • Bocs, de öngyilkosságot nem vállalok.

  • Pedig igazán nem lenne kár érted. - ez szíven szúrt, bár tudom, szókimondó.

  • Ezt az este után kétlem -hoppá ezt nem kellett volna megjegyezni. - Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.

  • Szóval előkeríted azt a paklit, vagy egyenként nyelessem le veled a lapokat? - nyugalom Saku.

  • Már keverem. - figyelj egy kicsit jobban, jó?

  • Akkor ossz.. - kár hogy semmi mást nem tehetünk.

  • Igenis úrnőm. - kezdtünk el játszani, első egy-két meccset megnyerte, de utána egy sorom volt csupán, de ebben minden lapom benne volt, így automatikusan nyertem. Ritka az ilyesmi.

  • Verne meg a halál.. - a barátom nem igazán bántana, túlságosan is fél hozzá.

  • Pedig még csalni se tudok. - jah, te keversz

  • Akkor is verjen meg..

  • Akkor keverj.

  • …. - ezzel megkeverte a lapokat, bár elég sok dühöt is vitt bele, csoda hogy egyik lap sem szakadt ketté. Nagy mázli, mert akkor kereshetném a pót-paklit, már ha itt tudom tartani. Aztán lassan osztani kezdett, én pedig sorra nyertem. Mi van??? Csak nem az én javamra csal?? Nem, akkor nem lenne tőle egyre ingerültebb. Végül bedobta a lapjait amiket szinte csak kézbe vett. - Semmi a kijutást illetően?

  • Ehhez nem akartam folyamodni de ha ennyire el akarsz menni. - felkeltem és elmentem az ajtóig, mély levegő.

  • Háth akkor hogy akartad? - másik módszerem nincs sajnos.

  • Így. - indítottam meg jobb kezemet a kis fémdoboz felé, amely a teljes rendszer elektronikáját irányítja, ha nem jó semmi, akkor manuálisan iktatom ki azaz kiszaggatom az összes kábelt. Még mielőtt elérhettem volna a kezem a dobozt, ő elüvöltötte magát, majd lefogott. Csak nem félt?? Sajnálom Saku, de ki akarsz jutni nem?

  • Hülye vagy? - nem, csak meg akarom adni, amit szeretnél.

  • Ki akarsz menni nem? Akkor meg ne fogj vissza. - nem tudom mennyire hallatszód-hatott a hangomban, és mennyire látszhatott a tekintetemben az hogy nem ezt akarom de ezt mondtam, kiszaggattam karom a szorításából, belevágtam a fémdobozba, és minden kábelt kitéptem, ekkor az áramütésnek hála lefejeltem a falat, kifeküdtem, és éreztem egy időre a jobb kezem nem kell használni, így kicsit kábán, csupán a ballal próbáltam felkelni. - nyitva az ajtó, mehetsz. - mondtam, bár lehet, hogy volt fájdalom a hangomban.

  • ... Legszívesebben hoznák egy vödör vizet és nyakon öntenélek vele.. - hát az nem segít.

  • Nem mész? - néztem rá kérdőn, és talán fájdalmas tekintettel. ilyen szánalmas is régen voltam.

  • Most mond meg milyen szívtelen ribanc lennék ha itt hagynák egy értelmileg fogyatékos idiótát?!! - kösz, ez jól esett, tényleg. Egy kézzel lassan felkeltem.

  • El akartál menni nem??? Hát menny! Azt akartad hogy nyissam ki az ajtót, és bármennyire is itt akartalak tartani, nem tehetem, végig azon gondolkodtam hogyan mehess el, míg azt akartam minél tovább itt legyél. - mondtam magabiztosan, de szerintem lehetett fájdalom a hangomban, ahogy a tekintetemben is.

  • Csak akkor hagynálak itt ha tudnám, hogy önmagadtól beengednéd a mentőket a házba szóval szépen itt maradsz - Ezzel előkaptam a telefonomat, és tárcsázni kezdtem.

  • Nem kell ide mentő. - kaptam ki a kezéből a telefont. - Nincs rá szükség. - elindultam bentebb, majd közben egy szekrényre letettem a telefont, és szédelegve leültem.

  • Na pont erről beszéltem... - Mentem a telefonomért, és csak azért is felhívtam a mentőket...

  • Azt tedd le. - ugrottam fel majd jobb kézzel akartam elvenni, majd rájöttem, az most nem mozog, így a ballal nyomtam ki gyorsan.

  • Sasuke fogd már fel, hogy segíteni akarok.. És ne kezd a nekem nem kell semmilyen ellátás mert ha az előbbi nem is de én megöllek

  • Mentőkre akkor sincs szükség. Egy óra, és rendben is leszek, azok meg csak hetekre bent tartanának. - nem akarok elpazarolni egy csomó időt ilyesmivel.

  • Mert talán benn is kellene de akkor már a pszichiátrián.. - kösz, tényleg......

  • Baj ha a te vágyaid a saját akaratom, és épségem elé helyezem ha kell? Tudhatnád, hogy az ember képes ilyesmire, egyetlen emberért csupán, de képes ilyesmire.

  • Jaj fejezd be. Vagy éppen ezzel akarsz elüldözni? - meggyőzni akarlak Sakura, mert te még mindig nem hiszed el, hogy tényleg szeretlek. - Hát ez pont nem fog bejönni szóval leülsz a helyedre és megvárod hogy kijöjjenek a mentősök értve?

  • Nem várok meg semmit. Főleg hogy a címet sem tudod. - jah, nincs kiírva se ide, se íz utca környékbeli házaira sem. Nehéz lenne kiderítened.

  • És most akkor elárulnád, hogy miért akarsz ennyire megdögleni?

  • Nem akarok megdögleni, viszont te el akartál menni, és annyira erős volt benned ez a vágy, hogy a saját akaratom, és épségem elé helyeztem, talán bűn?

  • Az a félrebeszélés meg egy másik!.. - még mindig nem hiszel nekem, és biztos nem fogsz még egy darabig.

  • Hiheted azt hogy félrebeszélek, de ettől még igaz minden szavam. Azt szeretném, hogy minél tovább legyél mellettem, de mivel tudom hogy mennyire el akarsz menni, gondolkodtam, hogyan mehetsz el, most viszont az, hogy mennyire menni akarsz, végül rávett arra, hogy elengedjelek.

  • Legyek melletted, az én vágyaim a te akaratod.. Mi ez ha nem félrebeszélés he? Szóval állítsd le magad.. - Ezzel elindultam kifele

  • El akarsz menni, én pedig azt akarom hogy itt maradj, te elvágyódsz, na meg közben néha gondolatban elteszel láb alól, míg én a tegnap esti csókra gondoltam, és arra, hogy hogy néztél ki, miközben aludtál. Akkor szerinted ez félreértés??

  • Figyeltél miközben alszok? Perverz állat.. - ezzel elment. Egy idő után becsuktam az ajtókat, és elkezdtem kipihenni magamat. Sokáig tartott, nagyon sokáig, de legalább kipihenhettem magam, és rendbe is jöttem, aztán hallom hogy kopognak, én pedig ajtót nyitottam.

  • Uchiha Sasuke? Úgy hallottuk nagy erejű áramütést szenvedett.

  • Akkor a földön lennék nem?? Húzzanak innen, csak szórakoztak magukkal. - ezzel rájuk vágtam az ajtót, de nem sokkal később megint kopogtak, kinyitottam és még mindig a mentők.

  • Mutassa meg hogy tud mozogni rendesen. - erre megrúgtam mind két lábammal, és mind a két kezemmel megütöttem.

  • Formában nem vagyok, de mozogni mozgok rendesen, és nyugalom, csak kicsiket rúgtam és ütöttem. - ezzel becsuktam az ajtót. Lassan eltelt az idő, és hétfő reggel volt, és ahogy arra számítottam megjelent a nagy seregnyi átiratkozott diák a folyosókon. Sajnos a múltkori beszélgetés ellenére nekem kellett őket kísérgetnem mindenhova. Végül az egyik haverom különös tekintetével találtam szembe magamat.

  • Ki vagy te és hol van Sasuke?

  • Kösz. Jó poén, tényleg.

  • Nem vetted észre milyen hülye vagy mostanában? KIHAGYTÁL EGY COMÓ TÁNCOS CSAJT AKIKET MEGFŰZHETTÉL VOLNA MAGADNAK, és nem mellesleg LOS ANGELESIEK VOLTAK!!!!

  • És?

  • Na jó idefigyelj Uchiha, ha tényleg az vagy. Nem tudom mi történt veled, viszont egy dolgot tudok, HA NEM SZEDSZ FEL EGY CSAJT MOST AZONNAL PÉPPÉVERLEK. Remélem érthető voltam. - ezzel pedig felnyomtam a falra félkézzel.

  • Én pedig betöröm a koponyádat érthető?

  • Csak nézz egy kicsit körbe a csajok között akiket kísérgetsz, pillanatok alatt az ujjai köré tudnád csavarni őket, és akár mindet egyszerre is lefektethetnéd, ami új világrekord lenne.

  • És? - ezzel félre dobtam. - Mond ezt annak akit érdekel. - ezzel pedig otthagytam, viszont igaz, régebben rögtön az ujjaim köré tekertem volna mind, most viszont van valaki akit szeretek. Végül aztán eszembe jutott valami. Mi lenne ha megpróbálnám féltékennyé tenni Sakurát? Talán menni fog, mivel egyszer már megmutatta, hogy szeret, csak valamiért úgy döntött hogy inkább nem mutatja ki, talán még meg tudom oldani. Egy darabig csak úgy elkezdtem flörtölni velük, majd mikor az egyik észrevette, hogy nem velük foglalkozok, akkor azonnal elmondtam nekik miért is csinálom ezt, és végül mind belementek. Végül már csak az utolsó órám volt hátra, akár csak Sakurának, mikor a szünetben hirtelen az egyik csaj elém fordult átkarolta a nyakam majd megcsókolt, meg lepett voltam és sehogy nem reagáltam le. Ez után érzem ahogy megszabadulok a csajtól. Sakura az, kitépte a csajnak pár tincsét, a csaj pedig a földre zuhant, de előtte még sikoltott is egyet, majd Sakura a csaj nyaka köré tekerte annak kitépett hajszálait, majd a fülébe súgott, de ezt valószínűleg csak hárman hallottuk:

  • Hozzá mersz még nyúlni?

  • Nem! – üvöltötte, ahogy Sakura kicsit megszorította a hajtincseket a csaj nyaka körül, majd a csaj elkezdett eszeveszetten menekültin előle. Azért még meg fogom a csajnak hálálni.

  • Nyugodj meg. - léptem mögé és súgtam a fülébe. - Körbe kellett őket vezetnem, majd az egyik ismerősöm mondhatni szidása után eszembe jutott mi lenne ha megnézném féltékeny leszel e ők pedig belementek, bár az a lány az előbb túl sokáig ment el. Remélem rám nem haragszol, legalábbis nem nagyon. - bár felkészültem a pokol haragjára. Ő pedig csak megfordult és bal kézzel orrba vágott akkora erővel, hogy hátra estem. Oké, megérdemeltem, viszont féltékeny volt, ez BIZTOS.

  • Pedig már megmutattad, megint. - mosolyodtam el, és ugrottam fel, majd a körülöttem lévőkhöz fordultam. - Most már megtaláltok mindent. - ezzel pedig egyszerre nyertes, és vesztes arccal indultam el a termem felé, mert csöngettek, mondjuk attól még elintézhettem volna a dolgokat, de majd az utolsó órám után. Én értem ki hamarabb, és várni kezdtem rá, de nem reagált, így elindultam utána, nem is tartott sokáig, míg végre észrevett.

  • Mi van?

  • Mond csak, milyen volt féltékenyen cselekedni??

  • Féltékenyen? Miért lettem volna féltékeny? Rád mászott egy csaj én csak leszedtem mert láttam, hogy nem akarod hogy rajtad legyen na meg valahol le kell vezetni az osztálytársaim okozta feszültséget.. - oh, sok dolog van ellened Saku, túl sok dolog.

  • Igen? És szerinted ez látszott a tekintetedben?? Vagy pont emiatt mondtad azt hogy: "Hozzá mersz még nyúlni?"???

  • Meg kellett győzni a csajt. - Saku, te is tudod, hogy féltékeny voltál.

  • És emiatt volt olyan különösen sértődött a tekinteted?? Már láttam a sértődött tekinteted, de ez egészen más volt, és egyébként is, utána látszott, hogy azt sem tudtad, hogy mit csinálsz

  • Chh mondtam, hogy perverz vagy, már a nézéseim is elemezgeted? - nem figyíelhetek arra, akit szeretek?

  • Perverz?? azért mert az arcodat, vagy a szemedet nézem??? Inkább elvarázsolt. Inkább vágyakozó, mintsem perverz. Este az arcod nyugodtságot tükrözött, békét, mégis látszott, milyen is vagy valójában.

  • Mondom, hogy perverz vagy meglesel egy szerencsétlen magatehetetlen lányt!? Undorító féreg. - szerencsétlen? Magatehetetlen? Te? Ugye ez csak valami vicc, és próbálhatsz akárhogy is meggyőzni, tudom, hogy féltékeny voltál, túl feltűnő volt.

  • Szerencsétlen, és magatehetetlen?? Inkább mázlista, magának láthatóan ellentmondó, bárkit könnyedén megsemmisítő lányt néztem.

  • Chh na húzás rontod a levegőt. - majd csak rájössz.

  • Rontom a levegőt?? csak addig amíg így viselkedsz, de ha ez minden vágyad, akkor itt hagylak, bár nem szívesen.

  • Csá. - ezzel kedv vesztve elindultam ez után péntekig hihetetlenül lassan teltek a napok, mikor is reggel összefutottam Itachiékkal. Sajnos nem tudtam mit tenni, muszáj volt bunyóznom velük. Elég sokan voltak, már megint. Nem igaz, hogy nincs jobb dolguk. Na jó akkor üssünk szépen akkorákat, hogy mindet elvigye a lendület. Ugyan eltartott egy darabig, é elég sok ütést kaptam be, de 3-assával és 4-essével ütöttem ki a végén őket, majd Itachi maradt utolsónak, akit eltartott egy darabig míg levertem de sikerült. Végül beestem a suliba, bár nem csupán képletesen, már mentek az órák, de azt még hallottam, ahogy néhány lány felsikít, na ahogy látom valamelyik elsős osztály megy az iskolaorvoshoz. Mikor magamhoz tértem, egy régi ismerős volt ott. A doktornő akit Itachi miatt rúgtak ki.

  • Mi történt veled? - Kérdezte lényegre törően.

  • Itachi meg a haverjai.

  • Akkor már értem. - most mitől lett olyan boldog? Csak nem Itachi miatt?

  • ÉS most mi mindent kell megcsinálni?? Elvégre soron kívül kerültem be, és emlékszem ez után múltkor mi volt.

  • Baklövései mindenkinek lehetnek. Na de majd később elmondom. Addig is most ellátom a sebeidet.

  • Azt megköszönöm. - dobtam le a felsőm, ő pedig el kezdte a sebeimet lekezelni. Minő nosztalgikus eset.

  • Ezzel meg is vagyunk. Látom te is úgy tűröd mint Itachi tűrte.

  • Hát az önkezelésnek megvannak az előnyei és a hátrányai.

  • Tudom jól, elhiheted. - ezzel elindultam kifelé, majd az ajtóban még megállított. - Legközelebb vigyázz jobban, ja és - hajolt a fülemhez – Ha lehetséges lenne, nem szólnál Itachinak, hogy találkozhatnánk, múltkor mikor láttam elég érdekesen kezdett figyelni engem, és szívesen találkoznék vele, ha önszántadból nem teszed, akkor pedig ez az ára annak, hogy most soron kívül meggyógyítottalak- majd egy perverz mosollyal nézett rám én pedig csak helyeslően bólintottam, és indultam kifelé, hogy ebből mik lesznek még később. Ezzel leléptem, és elindultam a suli felé. Lassan teltek a napok. Két hét eltelt mindenféle esemény nélkül, aztán végül a harmadikon hatalmas tragédia történt.... A szüleim éppen egy konferencián voltak, az épület pedig tele volt a rokonaimmal, tudtommal csak én és Itachi nem voltunk ott. Az épületet felrobbantották. Az egész családom.... a szüleim.... a nagyszüleim.... az unokatestvéreim... a nagybátyáim és nagynénjeim... a kereszt-szüleim, és kereszttestvéreim... MINDENKI. Nem tudtam mit tegyek, hirtelen sok volt felfogni ezt a hatalmas fájdalmat. Túl sok volt hirtelen, végül is tucatjával haltak meg azok, akikre az életemet is rábíztam volna. Erős vagyok, de ez nekem is sok volt. Nem tudom mennyi lehetett éppen az idő, mikor meghallottam egy ismerős hangot, ami megpróbált kiragadni ebből az állapotból.

  • Köszönni meg én fogok? - de mire felfogtam, hogy ez Sakura hangja volt, már sehol sem volt. Kár, vele beszéltem volna.... Végül Itachi ráragadta a saját általa nekem kiszemelt esti szórakozásra felkínált csajait, hogy azok kirántsanak, de nekem nem volt hangulatom hozzájuk, így mintha csak egy árnyékot követne a tömeg mentünk tovább. Na igen, mióta szegény doktornő, és Itachi összejöttek, Itachinak szokása az ilyesmi, főleg azért mert közvetítő voltam kettejük között. Hosszú ideig sétáltam mikor hirtelen valaki jó erősen fejbe rúgott hátulról. - Héj paraszt nem tudod melyik út megyen Budára? - Sakura....

  • Sakura, te meg?? - mit keres ő itt?? Mondjuk most azt sem tudom mit takar az ITT.

  • Hát már egy itt csövezek ám de nem baj..

  • Bocs, nincs túl jó hetem, kössz, hogy kicsit kirántottál ebből. – felkeltem, és Sakura meglepett tekintetét tapasztaltam. Min van ennyire meglepődve?

  • Ó bocs nekem sincs jó hetem és képzeld nem is lesz úgyhogy kapd össze magad – mondta nyávogó hangon. Kösz, jól esik hogy a fájdalomtól eltorzult hangomat figurázod ki, tényleg.

  • Bocs de neked gondolom nem tegnap halt meg a fél rokonságod, ha nem tévedek. – néztem a szemeibe. Meglepődés, és hitetlenség, csak ezeket látni benne....

  • ..... Hmm nem, még mindig nem hatottál meg.. De próbálkozásnak jó – ezzel megfordult, és továbbállt. Ekkor tűnt fel, hogy a csajok eltűntek. Kösz legalább a kolonc leszakadt rólam. Ez után elmentem bunyózni, de én magam sem tudom milyen eredménnyel harcoltam, de végül is valaki gratulált az elképesztően jó teljesítményemért, tehát valószínűleg nyertem. Na meg az is feltűnt, hogy egyedül mentem haza, és egy karcolást sem találtam magamon, de ezen felül nem foglalkoztam vele. Lezuhanyoztam, és aludtam. Másnap a suliban első órán mindenkivel közölték mi is történt a családommal. Tök jó, most mindenki sajnálni fog... Mielőtt szünetben letámadhattak volna, elindultam, és a lehető legmesszebb mentem az osztályól. Végül megint egy hang szaggatott ki a gondolataimból. - Ha azt mondanám együtt érzek veled valószínűleg hazudnék, úgyhogy szedd össze magad.

  • Könnyű mondani. - tovább akartam menni, de nem engedett.

  • Hát én azt tudom. - markolta meg a felsőm. Jól esik a ragazkodás, de a sajnálatból nem kérek.

  • És szeretnél még valamit??

  • A család az család az érzés megvan de csak mert beleneveltek. - ezzel elengedett. Oké akkor kezdődjön a közösségi élet tanóra....... NEM ÉERDEKEL!

  • Beleneveltek mi?? Engem inkább folyamatosan kineveltek belőle. – indultam tovább.

  • Akkor miért vagy ilyen? Talán ezt is csak megjátszod mint minden mást? – megjátszani? Bocs nincs humorérzékem, nem kérek mások sajnálatából, és jelenleg nincs kedvem színészkedni. Az egyetlen gond az, hogy szüleimnek a negatív nevelés nem igazán ment...

  • Megjátszani? Bocs, de nincs hozzá humorérzékem. – ez után érzem, ahogy a doki nő átkarol. Kösz, de te vagy az, aki legkevésbé érdekel most.

  • Ostoba drága kis Sasuke. - kösz, de nem kérek az ilyen hangnemből sem.

  • Mit szeretnél?.

  • Gyere, dolgunk van. – kezdett húzni, nekem viszont semmi kedvem se hozzá, se Itachihoz.

  • Nincs kedvem. - válaszoltam, és próbáltam szabadulni.

  • Akkor is jönni fogsz. – el kezdett elvinni, na oké, ez most semmi jót nem fog eredményezni már most látom.

  • Na és hol van az a gyáva leányzó múltkorról, neki is jönnie kell. - Sakurának? MÉGIS ÉRDEKEL!!!!

  • Ott van. – elkapta Sakurát is kirángatta az ablakból, de ő úgy bokán rúgta, hogy a dokinő elesett.

  • Mi az istent képzel magáról he? Csak így megrángatni a suli kelletős közepén? – orvosi kényszerítés szabályairól még nem hallottál te se mi?

  • Majd megtudod ha odaértünk, addig viszont gyertek. – ezzel ismét húzni kezdte.

  • Na ne a már megint a végrendelet? – nem igaz, hogy ezzel kell vacakolni, semmi kedvem az ilyesmivel foglalkozni, oldják meg nélkülem.

  • Természetes, hiszen addig nem olvashatjuk fel, amíg minden benne megemlített személy ott nincs, és voltak olyan előrelátóak, hogy ezt külön kikötötték

  • És én minek kellek ide baz+ bébi csősznek? - kérdezte Sakura, ez érdekelne.

  • Nem, te is meg vagy említve benne. - oké, most már érdekel. MIT TALÁLTAK KI?

  • És még az én családom a fura nem? - ez után berakott a limuzinba ami a suli előtt várt, Itachi is ott volt, szólni akart, de mikor meglátta a tekintetem, jobnak gondolta ha csak némán ül.

  • Haruno Sakurára cégünk részvényeinek 5 százalékát, 9 000 000-t és nyaralónk 10 %-át hagyjuk, abban az esetben, ha képes kibírni 3 napot Sasukével egy házban, ennek pedig Sasuke otthonának kell lennie. – Sakurára? Érdekes, de miért is kell ennek így lennie most? Az otthonom? BASSZUS EZT MÉG AZ ELKÖLTÖZÉSEM ELŐTT ÍRTÁK! Akkor még ki is bírná...

  • Akkor se ha az adott összeg 10x-esét kapnám. Vita lezárva őseimet meg hagyják békén vele, úgyhogy most, hogy sikerült lekésnem minimum két órát én el is mentem további szép napot.

  • Ebben az esetben viszont senki sem kapja meg az örökségét. - Erre Itachi elé lépett.

  • Azt inkább kihagynám ha lehet. - mondta de tekintete fájdalommal volt teli, na igen, hosszú sor feladatunk van, és meg akarjuk tenni őket mindketten.

  • Oké hajlandó vagyok a holttestével elleni annyi napig máshogy nagyon sajnálom de engem nem érdekelnek az ügyes bajos dolgaitok – hát igen, Itachi és a felelősségtudata....Túl nagy... bár pont én mondom....

  • Ha más nem időközben megölöd. - mondta szigorúan.

  • Áh csak adj egy kést, ahogy elnézem most nem is ártana neki –nem esne jól...

  • Ezt azért kikérem magamnak. Hidd el, igenis ártana.

  • Na felébredtél? Már azt hittem tényleg lezápult az agyad.

  • Bocs hogy fáj a rokonaim halála.

  • Meg bocsájtva csak azt nem értem miért akarja mindenki, hogy velem vigasztalódj.. Röhejes – erre forgatja a szemeit. Ezt én sem tudom.

  • Ez egy szép kérdés

  • Nah akkor találj kiutat mert nincs kedvem veled szívni egy retkes órát se...

  • Majd kitalálom menet közben

  • .... – ezzel elindult kifelé, de utána indultam.

  • Még nem találtam ki semmit, azt várd meg.

  • Várja a halál nekem találkozóm van szóval nem fogod rád várogatni ha esetleg valamit kitaláltál sajnos tudod hol lakok eljöhetsz szólni.

  • Itachi!!! – ezzel ott is terem, tudom, hogy nem ijesztő, sőt inkább röhejes, viszont hidd el, ha kell neki valami, akkor azt eléri, és mikor nekem nincs semmi erőm ehhez, akkor megelégszem az övével is.

  • Menny szépen. – oké, ez kevesebb volt, mint gondoltam. SOKKAL KEVESEBB.

  • Bocs Sakura, amint lehet találok megoldást. - indultunk el. - Bocs, de eddig semmi, remélem kibírsz pár percet, míg kitalálok valamit. - mondom hazaérve. HOGY NINCS EGYETLEN ROHADT MEGOLDÁS SEM.

  • Már egyszer megmondtam mit csinálj vagy esetleg süket vagy?

  • Inkább gyere be. Addig tudsz várni nem?? Még nem is végzel a kártyák keverésével, ha kártyáznál, de én kitalálok valamit.

  • Te tényleg a füleden ülsz? Tudod engem várnak, és csak miattad meg a kicsinyes ügyeid miatt nem fogok megváratni senkit!

  • Sajnálom, de hidd el, gondolkozom megoldáson, bármilyen hívogató is veled tölteni ennyi időt, emlékezz legutóbb is találtam megoldást nem??

  • Hívogató? Előbb maradok egy csöves tanyán mint veled amúgy meg ezt a megoldást közölheted az anyámmal is annak fejébe h adja át nekem.

  • Tudom hogy neked nem az, de nekem az, tudod van különbség. - mondom fájdalommal teli hangon, pedig próbáltam elnyomni, de nem megy

  • Annyira szánalmasan nem tudod elfogadni, hogy utállak, de tudod mit múltkor kötöttünk egy fogadást az a hét már nagyon régen lejárt szóval a következő fokozat a távoltartási végzés lessz ha most nem engedtek el!

  • Akkor ha jól emlékeszem az utolsó nap a pénteki volt, mikor is megcsókoltál, és veled aludhattam, tehát megnyertem.

  • Maximum a te elvont világodban szóval mennék!

  • Viszont igaz, akkor mikor lejárt kedveltél, és két percet kibírsz nem??

  • Kedveltelek? Te az utálat melyik részét értetted félre? És már kibírtam – ekkor lefejeltette velem a falat. CSAK SIKERÜLJÖN KIBÍRNOM. - Szóval most már igazán elmehetnél a fajtád után.

  • Sakura, csak gyere be, túléled nem??

  • Nem mert ahogy ismerlek rám zárod az ajtót. - ezzel hátrább lépett.

  • Nem fogom, és most nincs bent az ajtó biztonsági rendszere, azt nem csináltam meg – ekkor megcsörrent a mobilja.

  • És neked hála elkéstem remélem most, nagyon örülsz magadnak .- ezzel pedig lelépett... Itachit pedig könnyedén kiiktatta. Nem is vártam tőle kevesebbet. Elment, én pedig elmentem bunyózni. Most sem tudom milyen eredménnyel. Ez után hazaértem lezuhanyoztam majd pedig valaki kopogott. KI LEHET AZ??

  • Hogyan tudják bizonyítani, hogy veled voltam? – kérdezte Sakura.

  • Ezen gondolkodtam, addig míg látszólag végleg le nem mondtál róla, hogy itt legyél de mi hozott ide téged?? – kérdeztem rá, és próbáltam betessékelni.

  • Nem megyek be. Amúgy a pénz szaga. Szóval mondjad szépen mert ha sehogy akkor 3 nap múlva én ott leszek a pénzért

  • Mire kell neked a pénz, és amíg ezt megbeszéljük legalább bent vagy. – bólintok az egyik biztonsági kamera felé, csak gyere már be, mert támadt egy ötletem.

  • Egy telek legyen elég de nem fogom az orrodra kötni a terveimet.

  • Az lehet, de míg kitalálok valamit bejöhetsz, ha annyira félsz a kulcsokat neked adom addig.

  • Ezt a felesleges baszakodást hagy már abba szóval vagy most találsz ki valamit vagy tényleg távol tartásit kérek. - …..........

  • Egy te jöttél, kettő a megoldás nem egyszerű, de szerintem kibírsz két percet bent, nem?? Igen van már megoldás de ahhoz arra a két percre be kellene jönnöd. – bólintok a kamera felé. FELVÉTEL!!!!

  • És? - vonta meg a vállát, majd bejött.

  • Akkor most iktassuk ki a többi kamerát, majd pedig menny el úgy, hogy az ajtót figyelő kamera ne lásson meg, miután elmentél majd helyre állítom a rendszert. – ettem elő, a megfelelő felszerelést. Kár hogy máris lelép.

  • Aha. Nos ha meg lesz a pénz maradj távol tőlem – nem szívesen, de megteszem... eddig is azon voltam.... sajnos.....

  • Mégis mennyi kellene?? - kérdeztem miközben apránként elvágtam a megfelelő kábeleket

  • Fogalmam sincs, az nem az én dolgom.

  • Mennyit hagytak a szüleim rád?? 9 000 000-t?? - azt itt helyben ki tudom perkálni neked.

  • Jah

  • Akkor... - keltem fel és mentem a pénztárcáimért.

  • Jah hát ha itt van annyid akkor nyugodtan.

  • Annyim?? Kinek nézel te engem?? Úgy a tízszerese van meg, tudod egy nap bunyóval általában 7-9 millió között profitál, ha tudod hol bunyózz. Nekem nem a pénz miatt fontos a szüleim öröksége.

  • Gondoltam. De az, hogy szállj le rólam még mindig áll.. – tudom...

  • Még nem szálltam rád, vagyis régebben megtettem, de tudtommal leszoktam róla. - kezdtem el kimeríteni pár pénztálcám tartalmát a 17. után össze is jött az összeg

  • Jah miután elkezdtem komolyabban fellépni ellened mondhatni békén hagytál. De akkor még mindig nem adtam vissza amit te csináltál. Szóval szenvedj csak

  • Hát nem biztos hogy csak igazolni tudlak. – nyújtom felé a pénzt.

  • Chh attól még rohadj meg – veszi el az összeget.

  • A kamerákkal mindjárt végzek, menny valamelyik ablakhoz.

  • Ha most megköszönném csak még köcsögebb lennék szóval képzeld oda, na csá.. Örökre! - kár hogy nincs fájdalom a hangodban, vagy a tekintetedben, vagy legalább LÉNYEGES hezitálás....

  • Mehetsz – ezzel elment... talán örökre.... FÁJT! Jobban fájt mint szüleim, és a családom halála... Szeretem, és ő ki nem állhat, és ez ellen nem tehetek semmit, pedig mellette akarok lenni. Sajnos a múlt miatt minden esélyem elszállt, pedig.... pedig tudnia kellene, hogy mennyire fáj ez nekem, és ha igaz lenne az az éjszaka, akkor neki is fájna.... Csak sajnos, az az este, csak nekem volt valóság, számára csupán egy rossz álom volt.... Fáj ez is. De csak mert szeretem, teljes szívemből, mindennél jobban szeretem őt. Na igen, de ha nem akar velem találkozni, ha utál, akkor nem tehetek semmit sem ellene, ha meg is próbálnék akkor csak rontanék a helyzetemen, már ha ezen lehet rontani... próbáltam ezt tudomásul sem venni, és élni a magam kis életét. Hosszú idő telt el, nagyon hosszú, legalábbis számomra az volt. Eközben Újra elkezdtem táncot oktatni egy részt iskolai, más részt testvéri kényszerből, és emellett azokat a lányokat mellém is szervezték, úgymond legyek a régi önmagam ajándéknak. Hát kicsit sem jött be, sőt, akárhányszor megláttam Sakurát, csak még jobban zavart, és ez a fájdalom nem hagyta, hogy bármi máson is túltegyem magam. Mintha addig nem változna a helyzet, míg a Sakurával kapcsolatos dolgokon nem javítok.... De nem tehetem. Békén kell hagynom, hiszen ez kell neki,és ezt kell szemelőt tartanom, ha neki ez a jó... nekem fájhat bármennyire.... MEGTESZEM. Emellett pedig gyakran ellenálltam minden kényszerítésnek. Leléptem a nekem szervezett tömegrandikról, elvertem Itachit, és persze próbáltam mindenkit levakarni magamról, és így csappant a követő tábora, a gond viszont egyre csak nőtt. Végül egyszer mikor megláttam sakurát, egy pillanatra kikapcsolt az agyam, ekkor pedig:

  • CSELEKEDJ! - ekkor visszakapcsolt, és kirobbant belőlem egy hatalmas adag düh.

  • SZÁLJATOK MÁR LE RÓLAM!! -üvöltöttem el magam, majd Sakurához mentem, hátha le tudom így nyugtatni magamat. Átkaroltam a derekát magamhoz húztam, és a szemébe néztem… sajnos nem láttam benne semmit, ami fájt, és ami felidézte, hogy ő utál.... NEM TEHETEK SEMMIT! Megfordultam, összeszedtem magam, majd folytattam, a még ott álló lánytábornak: - Eddig kényszeríthettek arra hogy veletek járkáljak, és randizzak, de MEGUNTAM HOGY ELTŰRJEM, tehát ha nem akartok elpatkolni az engem kényszerítőkkel, akkor tünés! – ezzel visszafordultam felé, és próbáltam bocsánatkérően a szemeibe nézni. Nem tudom milyen lehetett a tekintetem, de remélem valami hasonló volt legalább. - Sajnálom és tudom ennyi nem elég. – ekkor ami meglepett, hogy átkarolta a nyakam, és a fejemet a vállára döntötte. MIÉRT???

  • Nyugodj meg.. – mondta hihetetlen halkan, én pedig átkaroltam a derekát.

  • Nincs jogom ahhoz, hogy ezt a "kegyet" megkapjam, nincs jogom hogy a karjaim között tartsalak, nincs jogom ahhoz hogy egyáltalán rád gondoljak. Hibás vagyok, hibás vagyok minden rossz miatt ami veled valaha is történt... sajnálom. – öleltem magamhoz szorosan.- Nincs jogom ahhoz sem, hogy szeresselek, mert még nem adtad meg. – ekkor engedni kezdtem. MENNY!

  • Sasuke, ne ragozzuk mindketten bőven túllőttünk a célon . Bőven van mit sajnálnunk de nem bírom, nézni, hogy ennyire rossz állapotban vagy! - MIÉRT???

  • Mégis miért nem? Neked sikerült megtartani az eredeti érzésed irántam, az utálatod. – fáj, iszonyatosan fáj, és ott van minden más fájdalom, más ember már rég öngyilkos lett volna, de én annál egoistább, és önelégültebb vagyok....

  • Az... Sikerült de attól még nem vagyok akkora köcsög mint amilyen legutóbb voltam. Az csak egy tökéletes alkalom volt hogy leszálljatok rólam. – ezzel hátrébb léptem.

  • Ahhoz sincs jogom, hogy hagyjam, hogy sajnálj. – elindultam, de megragadta a felsőm, és visszahúzott.

  • FEJEZD BE! Már megmondtam, hogy nincs kedvem végignézni ahogy a végén még feldobod a bakancsot nem? Akkor meg ne menj csak úgy el mellettem mert nem vagyok vak látom, hogy senki más nincs melletted vagy nem etted észre? Akkor meg ne válogass! Szeretsz? Népbetegség. De nyavalygás helyett inkább hagyd, hogy segítsek!

  • Köszönöm, de nem tehetem, bármennyire is szeretném, ezzel talán jóvá tehetem mindazt amit tönkretettem, de legalább egy részét. – először eluralkodott rajtam egy érzés, meg akartam csókolni, végül viszont nem tettem, kitéptem magam a szorításából, és elindultam. NEM ÉRDEMLEM MEG!

  • A makacsságod a régi csakhogy már kamatostul megfizettél érte te idióta.. - bárcsak így lenne..

  • Ha így lenne, már másképp állnál hozzám, de talán soha nem bűnhődök eleget. – ezzel elindultam, de hirtelen valami meggátolt a továbbhaladásban. LE KELL MENNEM.

  • Tudod mit ezt ne az útközépen beszéljük meg .. – ekkor elkapta a csuklóm és húzni kezdett, de miért? Végül egy sikátorba értünk.– Szóval visszatérve az előző témára, már elegem van az önkínzásodból, még csodálkozol, hogy próbálnak csajok közé dobni. Egy árnyéka lettél önmagadnak és nem tagadom pontosan ezt akartam elérni, de nem így… Valljuk be övön aluli volt az ami történt és megértem a fájdalmadat, de csak egy kicsit próbáld már meg összekaparni magad!

  • Kapjam össze magam?? – mintha arra most képes lennék.

  • Hát.. Kéne.... – magamhoz rántottam, és megcsókoltam, majd hátra léptem.

  • Akarod még hogy összeszedjem magam? - ez csak így megy, ha megy valahogy.

  • Ne azon éld le a hülyeségeid aki segíteni próbál, kössz. Amúgy is ha azért vagy ennyire magad alatt mert nem sikerült engem megszerezned mint trófeát akkor inkább most mond meg. - még mindig???????????

  • Trófea??? Ugyan, még mindig azt hiszed, hogy csak annak kellettél volna?? Még mindíg azt hiszed?? Nem trófeának kellesz, te túl jó vagy ahhoz, hogy bárkinek is a trófeája legyél, és nem, nem amiatt vagyok ilyen állapotban, mert nem szeretsz viszont, csupán így a legegyszerűbb helyreállni.

  • Reméltem a hülyeségeid meg hagyd abba. Viszont valahogy muszáj lesz talpra állnod ha más nem előveszem a kerítői diplomám..

  • Akkor keríts nekem valakit akinek a neve Haruno Sakura, és ebben a sikátorban beszélget velem.

  • Sasuke.. - nézett rám unottan, pedig én csupán válaszoltam.

  • Tudom hogy nem hiszed el..........

  • Akkor minek fárasztasz? De mint érzékelem a téma terelés nagyon megy szóval vissza a való életbe fejezd be az önkínzást lesoványodtál fehérebb vagy a falnál, és látszik, hogy már nagyon régóta nem aludtad ki magad rendesen... - neked nyitott könyv vagyok, másnak....

  • Tudom, de ha egyszerűen nem tudok pihenni..

  • .... Figyelj Sasuke engem nem a kifogásaid érdekelnek engem az érdekel, hogy rendbe gyere de ha kell én foglak agyonverni ha az kell egy jó alváshoz.

  • Tehetnél érte, de ahogy akarsz, és ahogy jó lenne, az két külön történet – ami igaz, az igaz.

  • Igen persze látom nagyon kitartó vagy de konkrétan nem azért jöttem, hogy az utolsó jóindulatot is sikerüljön kiölnöd belőlem. - az nem cél.

  • Én sem azt akarom, de ha ennyit akartál, akkor nem tudsz segíteni bocs, de kösz tényleg

  • Hát hidd el én sem így állnék eléd ha nem sikerülne folyamatosan felforralni az agyvizem.. De örülj van egy képességed amit nem sikerült kiölni belőled – de legalább ne sajnálat miatt lennél itt...

  • Bocs, de magamat nehezen veszítem el

  • Nem úgy tűnik – az lehet, pedig tény, csak sok oldalam van, kés csak egyet ismersz

  • Valamit meg kellett tartanom, és sokat kellett ellenkeznem

  • Áhh értem tehát azért romlott le ennyire az állapotod mert lemondtál a nőcsábászságról? - annak ehhez nincs köze, az kifejezetten könnyű volt.

  • Nem, az nem játszott közre, már előtte is ilyen voltam

  • Áh pedig már kezdtem megnyugodni. Viszont nekem mennem kell ha kellek tudod hol vagyok. Ne érts félre nem szánalomból, vagy kötelességből akarok segíteni simán csak akarok, szóval ha kitaláltad mit akarsz.. - ezzel elindult kifelé.

  • Tudom mit akarok, csak azt nem kaphatom meg. - ekkor elhalkulok. - soha

  • Ugyan - ugyan az ilyen érzések tünékenyek, majd elmúlik. - mosolyodott el, már majdnem kiérve.

  • Ha olyan tünékeny lenne, már nem lenne, mivel végig a megsemmisítésén voltam. - csak amit lehetetlen megtenni, azt én sem vagyok képes megoldani... ekkor vettem észre, hogy jött érte valaki, de a beszédéből ítélve, nem gond a csávó. Lassan elindultam én is, hátha sikerül összeveretnem magam, de nem jött össze. Helyette kerestem egy valag pénzt. Hazamentem a bunyó után, de a kapuban volt egy Ita, akinek csak behúztam egyet, és még akkor sem ért földet, mikor becsuktam a lakásajtót. Most ne zavarjon, dolgom van... elvileg... Lezuhanyoztam, gitároztam egyet, amit már RÉG nem tettem meg, és a végén észrevettem, hogy énekeltem is. Na mindegy, néha ilyet is kell. Ez után nem tudtam magammal mit csinálni, így elindultam a városban sétálni, végül azt vettem észre, hogy bekopogtam valahová, és az ajtó nyílt is.

  • Látom azért mégsem bírtad ki nélkülem olyan sokáig.. - TALÁLJ KI VALAMIT!

  • Te akartál segíteni, és ugyan tudom, hogy úgysem fog megtörténni ami miatt jöttem, de itt vagyok.

  • Akkor gyere be. Főzök egy teát. - Sakura elindult, az anyja pedig maga mellé invitált.

  • Részvétem – felesleges...

  • Már régen volt, nem lett volna szükség erre, de köszönöm

  • Ha nem lenne rá szükség nem lennél itt.. Igazam van? - a részvétre nincs szükségem...

  • Lehet hogy itt lennék

  • Kétlem a lányom utál, de úgy tűnik sikerült jól nevelnem.. - hát ezt a részt még kedvelem...

  • Tudom, hogy utál, ettől függetlenül, lehetnék itt, nem? Végül is valahogy most is itt vagyok

  • Pont ezért. A bátyád hogy van? - megvan. Nekem hála.

  • Jövő héten házasodik. - miután elintéztem a kis találkát a dokinővel elég hamar összerázódtak.

  • Áhh add át gratulációm a párnak. Na de te? Te hogy vagy?

  • Köszönöm megvagyok. - mondtam mintha lényegtelen lenne, mondjuk az is.

  • Jobban is vigyázhatnál magadra.. Ebben a hidegben még egy normális kabát sincs rajtad!

  • Nincs rá szükségem. - nem kell félteni.

  • Ugyan miért ne lenne rá szükséged? Ne beszélj marhaságokat Sasuke! Nagyon hideg van előbb vagy utóbb nagyon megfogsz fázni! - NEM ÉRTIK HOGY NEM KÉREK A SAJNÁLATBÓL???

  • Nem vagyok az a fajta, aki bármikor is megbetegedne

  • Sasuke ne vívd ki a sors haragját.. - ugyan, azt már kivívtam.

  • Ez az Sasuke fogadj szépen szót.. - mondja letéve a teát. Kösz, tényleg.

  • A sors haragját, már réges régen kihívtam magam ellen, mit az nekem még nagyobb dózisban?

  • Ellenkezéssel nem mész semmire – mondta hátradőlve, és elkezdte a teáját inni.

  • Ne hibáztasd magad mindenért, ez nem a te hibád.. - nem minden, csak minden.

  • Minden?? Dehogy nem ami körülöttem rossz, az mind-mind az én hibám

  • Mert te tehetsz róla, hogy kipusztult a családod fele, ha csak nem te robbantottad fel őket akkor inkább felejtsd el az ilyen gondolataid.. - te kinézed belőlem, azt látom.

  • Na de Sakura ilyeneket nem mondunk! - dorgálta meg Sakurát az anyja.

  • Lehet hogy erős, de igaz

  • Mármint a robbantás vagy amit utána mondtam? -ez kérdés?? mondjuk amennyire ismersz az, kár hogy az ilyen téren semmivel egyenlő.

  • Vajon melyik?

  • Ha te lennél a merénylő most nem halálsápadtan ülnél itt. De már kezdem unni a folyamatos önsajnáltatásod. - nem én sajnáltatom magam, ti terelitek ide a szót MINDÍG!!!

  • SAKURA! - felesleges rászólni, ez csak az ő véleménye, had mondja. - Sasuke kérlek bocsáss meg neki, tudom, hogy amúgy sem valami jó a viszonyotok de

  • Oké anya felfogtuk, visszavettem, szóval Sasuke szeretném hallani mire jutottál önmagadtól?...

  • Egyrészt várható, és megszokott reakció volt, nem is ő lenne, ha nem ezt mondta volna, és nem sokra.

  • Akkor miért vagy itt? Önerőmből sose tudnék tenni semmit ezt már bebizonyítottad nekem. - tudom.

  • A valami nagyobb dolgot találtam volna, nem lett volna okom eljönni, mert megoldanám magamtól, te mondtad hogy segíteni akarsz, hát tedd.

  • Nekem most el kell mennem. Sziasztok – ezzel elhagyta a szobát, nem figyeltem hova megy.

  • Segítsek mi? Hát segítek de így hirtelen nem tudok. Tudom, hogy délután meggondolatlan voltam, de a végére sikerült átgondolnom amit mondtam segítek de csak akkor ha megmondod konkrétan miben, mert így, hogy csak úgy segítsek nem megyek sokra. De tudod mit holnap elmegyek hozzád suli után gondolom a kóceráj jól megsínylette ezt a pár hetet.. - suli után?? szombaton???

  • Egy kissé…

  • Gondoltam – ekkor megint elhaladt az ajtó előtt Sakura anyja.

  • Jézus úr isten – csapot meg egy hideg fuvallat. – Sasuke ilyen időben nem mész sehova! – ezzel pedig elment.

  • Kössz anya.. Majd megágyazom a vendégszobába – én nyugodt szívvel elmegyek ha kell.

  • Csak zavarnék, ennyit még kibírok. – ezzel elindulok kifelé

  • MARADSZ! - kapom a parancsot. Hát rendben.

  • Nem emlékszel mi szokott történni ilyenkor??? Inkább megkíméllek tőle.

  • Kétlem, hogy még mindig az lenne a legnagyobb bajod, hogy nem velem vagy egy légtérbe szóval mindegy. Amúgy is ha azt mondtam nem mész sehova akkor nem szóval ülj vissza!

  • Igenis úrnő, ahogy parancsolja.

  • Én is úgy gondoltam.. - az lehet, csak ne sajnálj tovább, felesleges.

  • Akkor hol is alszom??- tettem fel a kérdést.

  • Kitalálták a vendég szobát… - mondjuk...

  • Rendben. ..

  • Az emeleten az utolsó ajtó. A fürdőt talán megtalálod. - esetleg még tudom hol van.

  • Meg, még meg…. –ezzel elmentem zuhanyozni, majd a szobát céloztam meg. Nem tudom meddig tartott, míg úgy döntöttem sétálok egyet a házban, de végül is elindultam. Egy ideig bolyongtam, majd azt vettem észre hogy egy ágyba feküdtem be, és a következő észrevételem Sakura volt. El akartam menni, de megragadta a felsőm, felkelteni pedig inkább nem akartam így úgy döntöttem alszom egyet,ugyan nem sikerült de teljesen kipihent lettem. Sakura hajával kezdtem el játszani közben, végül felébredt.

  • Ez nem a vendégszoba.. – mordul rám. TUDOM!

  • Az lehet viszont nem tudtam aludni bolyongtam aztán azt vettem észre, hogy itt vagyok, és kipihent vagyok.

  • Aha és akkor most elárulod, miért basztatod a hajam?

  • Nem tudom, jól esik… - ösztönösen csináltam.

  • Jézus biztos woodoo babát akarsz csinálni! – Üt fel, kissé ijedten.

  • Minek az nekem? – kapcsolta fel közben a lámpát és nézte az arcom, és mintha örült volna valaminek...

  • Ki tudja, talán megakarsz kínozni, mert neked az eddigi szenvedésem nem jelentett semmit… - semmit??? Nem tudod milyen vagyok jelenleg.

  • Azt hiszed hogy szórakoztató lenne nekem a te szenvedésed??? Ennyire féleszű, bolondnak tartasz, aki örül mások szenvedésének?? Azt hiszed tudnék akarattal neked szenvedést okozni?? Hát tévedsz, nem ilyen vagyok, és nem lennék rá képes.

  • Áhh csak nem felháborodtál? Régen nem hallottam már tőled ilyet. Amúgy te alkottad magadnak az álcád, és azon kívül, hogy én olyan jószívű és hülye vagyok, hogy tudomást veszek minden pici gondodról még mindig egy senki vagy a szememben, szóval igen kinézem. - köszönöm tényleg....

  • Akkor próbálj az álca mögé nézni. - adtam a tippet.

  • És ha nem? - hm, egy jó ok kell?

  • Kihagynál egy lehetséges kárörvendést, hogy meg mondtad, ha esetleg nem változna semmi??

  • Egyenlőre az a tervem, hogy megpróbálok segíteni neked. és nem az, hogy ezt mutatva kihasználjak bármit is.

  • Mégis mit tudnál kihasználni??

  • Ha állításod szerint tényleg olyan hű de nagyon szerelmes vagy belém, akkor előbb vagy utóbb teljesen megfogsz nyílni nem?

  • Annyira nem szeretek megnyílni másoknak amíg nem adnak rá komoly okot, és az érzéseim ettől való elkülönítése is a specialitásaim közé tartozik, és most hogy végre kipihent vagyok, nem is nehéz ezt ösztönösen csinálni.

  • Igen? Akkor most minek tartasz kiselőadást?

  • Lehet hogy jól megy az ilyesmi, de attól függetlenül még van amit megoszthatok nem??

  • Ez nem facebook.. - ez már olyan régi poén....

  • Látom szókiforgató kedvedben vagy.

  • Mert te nem pont ezt szoktad csinálni nem? - DE

  • Dehogynem, de megjegyezni sem szabad?

  • Chh te semmiből sem tanulsz igaz? - amiből érdemes abból tanulok.

  • De szoktam tanulni, csak hát van amit te hozol elő, még régebbről attól, hogy a helyzet már változott.

  • Ohh szóval még mindig van életerőd mindent megmagyarázni.. - nyújtózott, majd felkelt.

  • Még este van, és nem még mindig, hanem hála neked

  • Tudom, hogy este van...

  • Úgy három és fél óra telt el, két órán át, elaludni sem tudtam, elkezdtem bolyongani, majd itt kötöttem ki, és nagyjából egy óra alatt nagyjából kipihentem magam, míg itt feküdtem melletted.

  • Akkor legközelebb ne baszogasd a hajam ha ilyen jól elvagy, mert még megtalállak vágni.

  • Bocs, ösztönös volt.

  • Neked mindenre az ösztön a mentség? - SOKMINDENRE. Csak veled kapcsolatban túl sok az ösztön...

  • Nem, csak arra, ami ösztönösen jön.

  • ...... - forgatta meg a szemeit, és az ajtóhoz ment.

  • Most te mész el, vagy engem akarsz kitessékelni?? - fent áll a veszély. Sajnos valamiért nem hallottam mit mondott, de pozitívnak éreztem, annak fogtam fel.

  • Te mondtad- ezzel elnyúltam az ágyon, és pihenni kezdtem, és lassan sikerült elaludni, aztán egy kis idő elteltével hatalmas nyugalom öntött el. Nem tudom mitől. Nem volt kedvem felkelni, ez túl jól esett ahhoz, hogy felkeljek. Hosszú ideig aludhattam, és élvezhettem ezt a nyugalmat, majd egy idő után a forrása lassan eltávolodott, de még éreztem a hatását. Még nem múlt el, mikor felkeltem. Ugyan egyedül voltam, de az ágyon látszott, hogy valaki aludt itt mellettem, és a „nyomokból” ítélve felém fordulva aludt a legtöbbet. Kellemes az ilyesmit megtudni. Ez után lezuhanyoztam, és lementem, ahol egy tv-ző Sakurát láttam meg.

  • Jó reggelt..

  • Neked is. Van ébren még valaki?? - tettem fel a kérdést.

  • Nincs. - oké így minden egyszerűbb.

  • Volt egy olyan érzésem mikor felkeltem, hogy te visszafeküdtél mellém az este.

  • És most ezért a megállapításért Nobel-díjat kérsz? - ezért nem, de azért hogy felém fordulva aludtál, azért igen.

  • Csak nem gondoltam volna, hogy befekszel MELLÉM – mondtam a végét hangsúlyozva.

  • Melléd. - mondta nyugodtan.

  • Oké, na és most milyen kint az idő??

  • Hideg de tűrhető... De a szél még így is aggasztó.. És ha most megfázol akkor este meg hiába maradtál itt..

  • Nem kell ennyire félteni, eddig megvoltam nem?? - az UFO-k sem raboltak el.

  • Megvoltál? Olyan voltál mint egy szökött hulla szóval nekem ne karattyolj arról, hogy jól voltál mert megváglak!

  • Az az előttre gondoltam. - logikus nem???

  • Én meg a mostanra! - más a hozzáállásunk ehhez...

  • Jól esik hogy féltesz, tényleg, de megtudhatnám az okát??

  •  

  • Nem úgy tűnik, és kösz – kimentem a konyhába, és megtaláltam a nekem készített kaját. Majd utána visszamentem. Le is ültem Sakura mellé.

  • Egészségedre..

  • Köszönöm.. – ez után tv-zni kezdtünk.

  • Te még itt vagy Sasuke? - jött a kérdés Sakura anyjától.

  • Még nem lettem hazaengedve.

  • Meg is értem

  • Én viszont nem értem mi ez a nagy aggodalom Sakura részéről – de nem is reagál semmit. Oké, így könnyű lesz.

  • Ehhez esetleg észre kellene vennie hogy beszélgetünk az sem tűnik fel neki, hogy minden második pillanatban ránézek

  • Pedig nagyon jó a megfigyelő érzéke

  • Tudom, de most egy másik világban van, engem mondjuk nem zavar. – ez után Sakura anyja eltűnt. Oké... Engem nem izgat. Lassan vége lett a sorozatnak.

  • Látványosabban nem tudsz stírölni?

  • Eddig nem tűnt fel, ahogy este sem tűnt fel, mikor ugyan ezzel az attitűdél néztem a szemedbe

  • Mert talán nem érdekel de ha már így nézel az zavaró tud lenni. - már amikor.

  • Jól van visszaveszek belőle, amúgy anyud már elment valahova, váltottunk pár mondatot

  • Hallottam.. - te se tudod hogy igaz e mi? Hallatszik ám.

  • Nem tűnt fel mivel nem reagáltál arra a kijelentésemre hogy:Én viszont nem értem mi ez a nagy aggodalom Sakura részéről vagy anyudtól arra hogy: Ehhez esetleg észre kellene vennie hogy beszélgetünk

  • De én akkor Dynamot néztem! - ÉS???

  • Feltűnt, hogy nem vagy itt lélekben.... - nagyon nem voltál itt.

  • Azt sem vetted volna észre ha a tv elé állok

  • Akkor megvertelek volna.. - NEM VETED VOLNA ÉSZRE!

  • Nem, ha ügyesen utánzom Dynamot, akkor azt hiszed, hogy a tv-t nézed. - főleg, hogy ismerem is.

  • Csak szeretnéd.

  • Oké, legközelebb kipróbáljuk

  • Megfoglak verni…

  • Az majd akkor kiderül

  • Megakarod veretni magad?

  • Megnézném észreveszed e.

  • Észrevenném hidd el

  • Ki tudja... Na és csinálunk valamit??

  • Nézz velem Dynamot.. Éppen most kezdődik! – elkezdődött, elé álltam, majd egy idő után nevetni is kezdett, hát 5-10 percig eltartott... Végül közelebb nyúlt, így elemelkedve a kanapétól, és elkapta a felsőm. - ÜL!

  • Akkor te is. – ezzel elkaptam, és magam mellé akartam ültetni vissza a kanapéra, de valahogy úgy sikerült, hogy az ölembe került, ő pedig lefogott, és eldöntött.

  • Elmaradsz?

  • Magam mellé akartalak ültetni, csak nem sikerült.

  • Balfék

  • Nem vagyok kíváncsi a beszólásokra, ha nem zavar.

  • ................. - elengedett, én pedig beértem a hellyel ami nekem jutott, és így kényelmes is volt. - Na mi van? – kérdezte a következő reklámnál.

  • Nincs semmi. Csak kényelmes.

  • Akkor jó mert elfoglalod a fél kanapét.. – sokáig tartott míg feltűnt, de melletted így kényelmes.

  • Hagytam neked egy kis helyet..

  • Jah egy kicsit.

  • Zavar hogy ennyi hely elég?

  • Ha nem zavarna azt hiszed említettem volna?

  • Akkor viszont – nyújtóztam el a kanapén. - útban vagyok, már ha nem fekszel te is..

  • Jó szórakozni velem? – bökött hasba, és átült a fotelbe.....KIRÁLY! Bár számíthattam volna erre.....

  • Ha ülni akarsz nyugodtan ülj vissza a helyedre. – ezzel pedig felültem. Jó lenne ha visszajönne...

  • Egy fenét jó ez is!.. – na jó, akkor térdeljünk le mellé, az kényelmesebb lesz. – Nem… -???

  • Most így kényelmesebb, gond??

  • Igen... Hogy lehet ez kényelmesebb? - úgy, hogy közelebb vagy.

  • Most ne keljen elmagyaráznom, és Dynamo – mutatok a tv felé, had nézze.

  • Jobban jársz...

  • Itt akkor is kényelmesebb. - ültem le ott

  • Áhh értem... – ez után végignézte majd felkelt, nyújtózkodott és elindult a konyha felé, én pedig követtem. – Hát te meg mit szeretnél?

  • Miért, nem mozoghatok kicsit??

  • De muszáj engem követni?

  • Hát.. – ekkor megcsörrent a mobilom Ita írt: „ Merre vagy már? A mai csajok már egy órája várnak, told ide a képed, de most azonnal!” Erre csupán ennyit válaszoltam: „bocs de dolgom van, és NEM fogok el menni, és még mielőtt kérdeznéd egy csajnál vagyok.” Ez után megkaptam az ásványvizes flakont, és beleittam.

  • Kösz – iszok bele én is.

  • Nah és még mindig tanítasz táncot? – sajnos van ilyen kötelességem...

  • Igen, sajnos kell, Itachi, és még vagy 70 ember őket szokta velem randiztatni, de teljesen felesleges.

  • Azért van pár jó bige köztük.. A helyedbe megnézném őket. - bocs, de most más csajok nem érdekelnek, van egy kiszemeltem, aki HOSSZÚ távra szólna....

  • Bocs, de aki foglaltként kezeli magát, nem fog másra ráhajtani

  • De te nem vagy foglalt fogd már fel

  • Lehet, hogy nem vagyok az, de attól még van akit szeretek, ezért pedig nem fogok más csajokkal foglalkozni, többek között azért is, bár ez keveset tesz már csak a latba, hogy ha akarnék se tudnék velük foglalkozni

  • Aha szép a mese, és látom a habot se sajnálod belőle..

  • Mese???

  • Az.. De esetleg kérsz valamit? Most mond mert nem engedlek a hűtő közelébe egyedül..

  • Miért is??

  • Mert még kitalálnád fosztani te eszelős.. - ÉN KIFOSZTANI??? Ez fájt....

  • Nem, nem kérek semmit.

  • Te tudod.. – ez után eszembe jutott valami így felsietem, de mire odaértem Sakura szobájába teljesen megfeledkeztem róla mi volt az, így lassan lementem. Mikor leértem volt egy levelem Itachitól: ”Na és ki lenne az a csaj, akinél te most vagy?? Csak nem letettél a rózsaszínről végre??”

  • Na mi van?

  • Lényegtelen – tettem zsebre a telefonomat, és mentem vissza a tv elé. Jobb programot is tudnék, de most bőven beérem ennyivel.

  • Ja ok.. – visszajött a fotelbe ült, és elkezdett váltogatni a csatornák között. Minek?

  • Azt ugye tudod, hogy még tart a maraton??

  • De most reklám van

  • Nem sokáig, de te tudod.

  • Jólvan csend –egy darabig néztük a tv-t és az érdekes az volt, hogy pont akkor kapcsolta vissza mikor kezdődött. PROFIZMUS! Na igen egy darabig néztük a tv-t közben figyeltem mennyire keresi a megfelelőülési formát, de nem találta. Végül felkelt, és egy kis csokival jött vissza amiből kaptam két kockát. Ez is valami.

  • Kösz – majd kezdtem el enni.

  • Tudod mit akkor legközelebb nem adok..

  • Azért legközelebb is adhatsz egyet..

  • Kéne mi? De mi lesz ha nem?

  • Elveszem..

  • Azt próbáld meg.. – rejtette el a maradék csokit. Gondoltam, hogy van egy tábla..

  • Most nem piszkálom, már kaptam eleget.. – nyugtattam meg.

  • Szerencséd.. – vette vissza, de csak lassan, óvatosan.

  • Az előbb adtál eleget..

  • Értem.. – ez után egy darabig még ott ültünk, egy kockát evett éppen, mikor láttam egy tökéletes alkalmat, amiről le akartam magam beszélni, de végül nem sikerült. Megcsókoltam, és mikor észbe kaptam ürügyként elkezdtem az utolsó kocka csokit kihalászni a nyelvemmel a szájából, miközben csókoltam

  • Bocs megkívántam… -erre kaptam egy hatalmas pofont, de nem foglalkoztam vele.

  • Eszednél vagy?

  • Igen – mondtam határozottan.

  • Nem úgy tűnik.. – csalóka világban élünk.....

  • A látszat néha csal..

  • Veszem észre..

  • Van ilyen.. – ezzel vettem még egy keveset a kezéből, hogy legyen VALÓS LÁTSZATÚ az előbb mondott indok.

  • Chh tolvaj..

  • Ha annyira kell gyere és vedd el! – adjunk okot neki.

  • Ejj a villám vágna beléd – Nyúl a csokiért de eltartom tőle. Nem lesz ilyen könnyű dolgod. Felállt és a kanapé karfának támaszkodva nyújtózott érte.. Erre egy határozott mozdulattal magam mellé rántottam és a kezébe nyomtam a csokit, de nem maradt ott, felállt, kinyújtotta a nyelvét, és visszament a fotelba.... – Itt nem zargathatsz!

  • Biztos vagy ebben?? - dőltem hátra. Tervek születnek sorban.

  • Teljesen!

  • És ha csökkentenénk ennek a bizonyosságát?

  • Vigyázz mókuska most az oroszlán barlangba tévedtél..

  • Nem inkább az oroszlán tévedt, a mókus odúba??

  • Szép álmok.. Csak kár, hogy nem valódiak nem gondolod? - tudom mi a valóság, és mi nem az. Csak kér, hogy te szeretsz más valóságot élni mint én.

  • Nem valódi?? Ne kérd hogy bizonyítsak

  • Kérlek te sem szeretnél kötésekkel hazamenni..

  • Ki mondta, hogy csak harccal lehet bizonyítani, nem szívesen ütnélek meg.

  • Most mit játszod az úriembert? Már hányszor elvertük egymást?!

  • Az régen volt, akkor még más volt a helyzet

  • Mert most már csak én utállak.

  • Hát néha erősnek venném ezt, de igen

  • Pedig utállak – mondta az utolsó csokifoszlányokat éve.

  • Azt is szívesen elkoboznám.....

  • Nem a legjobb módszer tudomást sem venni erről.. - és? Kit érdekel?

  • Ki mondta hogy hatékony módszert keresek ennek a tudomásra vételéhez??

  • Figyelj én nem bukok értelmi fogyatékosokra

  • Tudod jól, hogy nem vagyok az. Jah, kell valamiből téged korrepetálni??? Narutot elég sokat kellett...... Sok időm ráment.....

  • Engem nem érdekel így mennyit tudsz engem az érdekel, hogy fel sem fogod, hogy elküldenélek a halálba meg vissza ha megtehetném de sokszor nem is értem minek töröm magam úgyhogy inkább segítek rajtad mert megsajnáltalak szóval légy hálás meg kerülj el

  • Te nem akarsz kiengedni, és akarhatok akármennyire melletted lenni, és fájhat a tudat bármennyire, hogy elzavarnál, attól függetlenül elmennék, mert nem akarsz látni.

  • Nah a mai napi első értelmes gondolatod.. – az lehet....

  • Ez tegnap óta, mióta itt vagyok végig kísértett.

  • Akkor jól van – nem szeretem az ilyesmit... Inkább legyen a karjaim között.

  • Gondolom nem akarod egy cseppet sem nekem kellemesebbé tenni, mert neked csak rosszabb lenne, de elmondod hogy azon kívül, hogy én itt vagyok, miért vagy ennyire nyúzott, mondjuk annyira nem látszik meg, de annyira már feltűnő, hogy én lássam rajtad.

  • Áhh nyúzott én? A helyedben inkább magamért aggódnék..

  • Minél többet vagy hozzám közel, annál jobban érzem magam, bár ez a táv már sok....

  • Etess mást

  • Nem etetlek, végül is, csak melletted feküdtem nagyjából egy órán át, és máris kipihentem magam. - és még élveztem is.

  • Hát én ezt nem mondhatom el

  • Majd talán legközelebb..

  • Álmodik a nyomor..

  • Nem hanem én, mondjuk mondom ezt úgy, hogy este sem aludtam.

  • … - ezzel felugrottam,és megcsókoltam. Akkor viszlát.

  • Te meg hova a halálba indulsz he?

  • Láthatóan nem figyelsz, kivéve ha megcsókollak, annyira ráolvadtál a képernyőre, gondoltam elintézek akkor pár dolgot, mert addig amíg a maraton megy, veled nem lehet kezdeni semmit sem. - úgyis ismerem Dynamot.

  • Mi van? Amúgy is megmondtam, hogy ilyen időben nem mész sehova!

  • Ennyire itt szeretnél tartani? Mondjuk nem szívesen megyek el, mert legalább melletted vagyok, de mond csak, hogy intézed el, hogy ne mennyek sehova??

  • Megfoglak és lekötlek valahova ha kell, de én nem foglak ápolni ha beteg leszel!

  • Pedig olyan jó lenne, na de valami egyszerű módszerrel nem indítasz?? - mondom félig az ajtó felé fordulva, félig felé és persze szemeibe nézve.

  • Ahogy őfelsége kívánja – felpattant mögém került, elkapta a pólóm, és visszaráncigált a kanapéra. - Jó kutya MARAD! - te tudod.

  • Akkor legyél te is jó gazdi. –rántottam le magam mellé.

  • Oké ott egy zsák kutyakaja szolgáld ki magad.. – próbáltam nem figyelni, de nem igazán ment. Túlságosan is láti akarom mi van a felszín alatt, hogy tényleg utál e, vagy esetleg lehet bármi ennek a hátterében? TUDNOM KELL! – Te sosem adod fel igaz?

  • Nem szokásom feladni.

  • Oké akkor egyet árulj el nekem.. Majdnem megöltelek meg te is engem de ez mellékes, kihasználtalak és a földbe tiportalak jah és nem mellesleg még beléd is rúgtam egy párszor akkor mi a halálomért szeretsz?

  • Egy magamfajta lehetetlen alak nem szerethet bele, egy hozzád hasonló lányba??? Ki nem állhattalak, és nem tudtam miért, de ahogy egyre több időt kellett veled töltenem lassacskán nem tudtam nem észrevenni milyen jól is nézel ki, és ez lett a vége.

  • Tehát csak az tetszett ahogy kinézek? Bocs de ennyiért még nem fogsz az oltár elé vinni – oh, nem szabad félreérteni, ez csupán egy gát volt, nem MINDEN.

  • Nem csak az, de azzal indult minden, ahogy nem tudtam elvonni tekintetem a külsődtől, úgy lassan felismertem a jellemed, és egész lényed szépségeit, hogy milyen is vagy.

  • Igen na és milyen vagyok?

  • Tökéletes... - mondtam, majd lassan a füleibe súgtam: - Számomra tökéletes – szorítottam magamhoz, és csókoltam meg, de csak lassanként próbált eltaszítani, de nem olyan erővel mint eddig.

  • Ne etess, a hülyeségeiddel!

  • Még mindig azt hiszed, hogy ez valamiféle vicc? Azt hiszed, hogy valamiféle játék? – nem tudom milyen lehet a hangom, de fáj, hogy ennyire nem hisz nekem. - Nem látod, hogy ez a fájdalom az utolsó ami most hiányzik nekem?? Csak egy pillanatig nem tudnál hinni nekem??

  • ... Sasuke.... - mondta a létező legsemmitmondóbb hangon ami a világon létezik. TUDNI AKAROM MIÉRT AARSZ SEGÍTENI! Tudnom kell miért AKAROD? HOGY OLYAN LEGYEK MINT RÉG. Nem lenne neked jobb, sem senki másnak, akkor meg minek? Miért erőlködsz ennyire? Miért nem próbálod elfogadni, és megnézni milyen a változás.

  • Csak egy kicsit higgy. – ezek az utolsó erőfeszítéseim, többre nem vagyok képes, ha ez nem jön össze, történjen bármi, ELMEGYEK. Nem akarok elmenni, de elmegyek, itt hagyom, had éljen boldogan, nélkülem... Ekkor viszont magához szorított, én pedig megcsókoltam.

  • Köszönöm – néztem mélyen szemeibe, ő pedig elmosolyodott.

  • Hülye… Ne köszönd..

  • Akkor hogy háláljam meg??

  • Légy hűséges, kiskutyám.. - mondta, majd megcsókolt. VÉGRE!

  • A hűséges kiskutyád? De tudod hogy a hűséges kutyák, elég szeleburdiak tudnak lenni, ha akarnak valamit

  • Akkor öllek meg – fordított minket át, úgy, hogy leestünk a kanapéról, így engem a padlóhoz nyomott, és komoly tekintettel nézett rám. - Értve?

  • Tudod annak is vannak szintjei.... – rántottam le, majd csókoltam meg.

  • Akkor értve ...

  • Ahogy szeretnéd Saku. – megragadtam, az ölembe ültettem, és magamhoz öleltem. Átölelt, és arcát vállaimba temette, én pedig szorosabban öleltem, és hagytam had gondolkozzon, legalábbis eleinte. - Min gondolkodsz?

  • Csak jár az agyam… -mondta gondolkodó hanglejtéssel. Nem igazán figyel rám.

  • Ne gondolkozz azon, hogy jól döntöttél e, egyszer már rossz döntésre vitt, nem? – kérdeztem elemelve fejét, és csak centikre tartva ajkait ez enyémektől.

  • Mert ez ilyen egyszerű nem?...

  • Egyszerűbb mint hinnéd. Csak nézd meg, boldog vagy, nem? Mert hidd el, annak látszol. –megcsókoltam, a csókot pedig lassan vadítottam, ő pedig átkarolta nyakam, és viszonozta a csókot, annak minden érzelmével. Végül a levegőhiány választott szét minket, ekkor viszont kiszökött karjaim körül.

  • Most el kell mennem.. Ha még itt leszel akkor majd jövök..

  • Hova mész? – lettem kíváncsi.

  • Levegőzni... – ezzel felvette a kabátját, és a cipőjét, majd lelépett. Remélem visszajön mihamarabb, mert én várom. Remélem nem dönt úgy, hogy nem kellek neki, mert azzal az utolsó kötelek is szakadnának. Ki hitte volna, hogy egy ilyen dologba kapaszkodom hirtelen meg? Minden összeomlott körülöttem, és én az engem leginkább eltaszítani vágyó személybe próbáltam kapaszkodni, eddig bizonytalanul, most pedig kissé félek is. Mi van ha ismét azt mondja hogy NEM??? Azzal egy elég nagy lökést adna meg nekem, de csak olyan irányba, hogy az neki ne fájjon. Nem tudnám elviselni, ha miattam fájna neki valami. SOHA! Gondolataimból az ébresztett fel, hogy Sakura átkarolta a nyakam.

  • Szia – ezzel pedig átkaptam a kanapé felett, és óvatosan az ölembe ültettem, és magamhoz öleltem. Eddig jó hírnek látszik.

  • Hello..

  • Na és jól esett a hideg levegő??

  • Igen.. - mondta egy erőltetett mosollyal.....

  • Mi a baj???

  • Most mondjam az igazat? Hogy még mindig nem tudom, hogy jó döntést hoztam - e vagy hazudjak és mondjam,hogy semmi?.. - még nincs válasz? Akkor alkossunk egy választ.

  • Mi lenne ha kicsit nem foglalkoznál ezzel, és csak a karjaim között pihennél, és élvezni próbálnád? – kérdeztem nyugtató hangon, majd megcsókoltam.

  • Összedőlne a világ.. – mondta hozzám bújva. Van aki megtartsa a világot

  • Nyugalom, ennél semmi többet nem tervezek, még hosszú ideig, hiszen olyan jó, hogy a karjaim között vagy.

  • Le is ütnélek.. - mondta elmosolyodva.

  • Sajnos az annyira nem zavarna, de most csak pihenj a karjaim között. - mondtam a végét kihangsúlyozva, lágyan mondva.

  • Chh persze.. – megszorítottam, megsimítottam a hátát, ő pedig lassan elaludt. Én csak figyeltem, míg a karjaim között volt, hosszú ideig. Figyeltem milyen nyugodt is az álma, milyen békés az ő kis saját világa. Remélem mihamarabb szerves része leszek ennek a világnak. Remélem mihamarabb úgy fogja viszonozni az érzéseit, mint ahogy én teszem. Bár NAGYON sokat kérek, de akkor is...Szeretném, ha megtenné... Lassan ajtónyitódásra lettem figyelmes.

  • Sakura, itt van még Sasu...ke... - látta meg a karjaimban alvó Sakurát.

  • Csssss alszik. Megyek, felviszem a szobájába. - ezzel választ nem várva indultam fel, vittem be a szobájába, fektettem be az ágyába, majd mellé feküdtem, és figyeltem. Figyeltem, ahogy alszik, és ahogy lassan hozzám bújik. Olyan kellemes volt. Átkaroltam, majd lassan elnyomott az álom, egy nyugodt, békés álom. Mikor felkeltem, konstatáltam, hogy nincs mellettem, de tudtam, hogy még a házban lesz, mikor lemegyek. Gyorsan lezuhanyoztam, és lementem, ahol meg is találtam. Biztos beszélt az anyjával. Nézzük meg, milyen napja lehet ezután. - Remélem jól aludtál.

  • Jól köszi..

  • Mit csináltál míg aludtam? – Kérdeztem mellé kerülve. Mennyire keltél fel régen?

  • Fürödtem mert büdös voltam, aztán kaját aztán boltba mentem. - mozgalmas nap...

  • Hm igaz valamit enni kellene, így zuhany után. - jutott eszembe, mivel iszonyatosan éhes voltam.

  • Hűtő.. – ezzel elmentem, kiszedtem mindent ami kellett, majd visszamentem, leültem Sakura mellé, és akkor fel is hívták.

  • Csá…

  • Ez meg milyen köszönés?!

  • Szóval mit szeretnél?..

  • Szeretném ha eljönnél, a ma délutáni bálra.. Ruhád van igaz?

  • Nem mondhatok nemet igaz?

  • Eltaláltad.. – EZ KI??????????

  • Van mikorra menjek?

  • Délután 4-kor kezdünk..

  • És másnap 4-kor befejezitek nem?

  • Egy pár órát minimum maradj.

  • Szorítok rá egy kis időt, hisz tudod milyen kemény beosztásom van…. – mondta szemeit megforgatva, majd letette. Oké, tudjuk meg mi ez, és ki volt ez.

  • Egészen jól hangzik

  • Mi?.. - nézett rám értetlenül.

  • Hallottam a beszélgetést

  • És jönni akarsz egy csomó szakállas pedofil gyülekezésére? Örülj, hogy ilyenekbe nem taszítottak még vagy tévedek?

  • Szerinted mikor szüleim nem voltak háznál ki intézte az itteni ügyeket? Azóta ki intézi az itteni ügyek felét?

  • Én most nem az ügyintézésről beszéltem... De tőlem..

  • Csupán jeleztem, hogy ismerem az ilyen gyülekezeteket. És most mennyi is az idő??

  • Délelőtt járunk még – ránézett a telefonjára: - 11:39

  • Akkor van még pár óra.

  • Jah és már jó idő van.. - máris elüldöznél??

  • Máris elküldenél? Ugye nem döntöttél úgy hogy ez a kapcsolat neked rossz? – mondtam és közben felkeltem... Csak ne legyen igen a válasz.

  • Nem csak közöltem baj?

  • Nem, csak hírtelen kicsit megijedtem. – hajoltam le, és karoltam át a derekát. - Nem tudom mi lenne velem, ha megint elveszítenélek, attól függetlenül, hogy az este olyan rövid volt.

  • Ohh.. - Karolta át a nyakamat. Ez így olyan kellemes. Nem lehetnénk így mindig?

  • Örülök, hogy nem így történt.. – ekkor megcsókoltam, ő pedig viszonozta is.

  • Ajánlom is..

  • Van bármi amit szeretnél csinálni?

  • Felkötni magam?! – SOHA

  • Azt nem hagyom, még valami?

  • Nézni ahogy felkötöd magad.. - mosolygott NEM POÉN!

  • Nem aktuális. Esetleg más?

  • Nincs..

  • Akkor viszont... – emeltem fel, majd leülve ölembe vettem. Szeretek így ülni vele.

  • Vissza alaphelyzetbe vagy mi?

  • Van jobb ötleted??

  • Nincs..

  • És van vele gondod?

  • Most még hányszor ismételjem önmagam?

  • Nem kell ismételned, ha ugyan azt akarod mondani, vagy ne mondj semmit, vagy hallgattass el, mondjuk így – csókolta meg.

  • Ezzel egy baj van.. ha én ilyen jó helyen vagyok könnyen elalszom.. - mondta és próbált felkelni, de nem ment neki. Látom itt akarsz maradni.

  • Engem nem zavar, ha elalszol,hiszen akkor is olyan gyönyörű vagy.

  • Naaaaa – kezd el kapálózni.

  • Nyugi, majd időben felkeltelek. –szorítottam magamhoz, és meg akartam csókolni, de nem hagyta...

  • SASUKE! – nézett rám dühösen. Nem örülök, de...

  • Legyen.. – ezzel elment a konyhába. Hallottam ahogy ott van egy ideig, majd lassan elmúltak a zajok. Egy darabig nyugodtan ültem ott, majd keresni kezdtem, é meg is találtam, a szobájában. Ennyire fontos volt lelépni? – mentem az ágya mellé. Matek házi.- az ott nem 48 hanem 49 mivel ott elírtál egy előjelet.

  • ....Sasuke a zsenialításod hagyd meg annak aki erre fogékony.. Tehát magadnak.. - adta nekem a tollát, és gördül arrébb.

  • Értem, akkor spórolsz egy kis időt mi? – Kezdtem el csinálni.

  • Sokat mivel az én fejembe sose fogod beleverni ezt a hülyeséget..

  • Ezt már hallottam, neked viszont sokkal olcsóbban csinálom meg.

  • Oké akkor nem kapsz semmit. - az nem jó üzlet. Akkor csináljuk meg ezt az egyenletet behelyettesítősen, ezt pedig kivonósan. Úgy lesz meg minden eredmény.

  • A semmiről tárgyalnék azért....

  • Nem.

  • Pedig nem is kérek olyan sokat. – nem volt nehéz, és kész minden feladat is.

  • Áhh és még rám mondják, hogy gyorsan írok

  • Van aki gyorsan ír, van aki tollal is gépír.

  • Ohh értem.. -felé fordultam, majd derekánál megragadva megfordítottam.

  • Na akkor elveszem az árát a házinak, most kivételesen, máskor talán nem teszem. – ezzel felé hajoltam, és megcsókoltam. - Látod nem is volt ez olyan sok. - mosolyogtam rá.

  • Menj a francba.. - fordult a tankönyvei felé, és olvasni kezdte őket.

  • Valami más írásbeli??

  • Kutakodj

  • Rendben – hagyta hogy kutakodjak, és ugyan találtam egy nagy adag levelet, köztük többön megláttam a saját nevemet is, nem olvastam el őket. Inkább csak foglalkoztam a háziaival. Amit gyorsan megcsináltam, onnantól csak néztem, ahogy tanult. Végül az egyik sarokba vágta a könyvet, és elnyúlt az ágyon.

  • Oké elegem van!

  • Az remek, kész van minden házid, tehát most már pihenhetsz is. – ránehézkedtem egy pillanatra a hátára, majd oldalához tettem a kezemet, utána pedig lassan mellé feküdte, miközben karjaim még mindig az oldalán pihentek. Vajon neki kezdjek?

  • Köszi. Amúgy meg mennyi az idő? Nem kéne készülni?

  • Csak 13:07 van még van idő. – oké, akkor mi lenne ha, megmasszíroznám inkább?? El is kezdtem lágyan masszírozni.

  • Áh háth ha a személyi masszőröm akarod játszani csak tessék

  • Ugye nem baj, ha valamikor viszonoztatom a szívességet?

  • Nem – ezzel felemeltem a felsőjét, és elkezdtem masszírozni, amíg úgy gondoltam kellhet, de utána nem fértem hozzá a többihez, így a melltartó kapcsa fölé egy kicsivel is felhúztam a felsőjét, és úgy fojtattam. Nem szólt érte, tehát semmi gond. Lassan viszont ezzel a területtel is végeztem, mikor ez megtörtént:

  • Ha azt akarod, hogy a vállaid, és a nyakad is megmasszírozzam, még fentebb kellene húzni a felsőd.

  • Megbízhatok benned?

  • Nyugodtan, nem fogok semmi rosszat tenni. – levette a felsőjét, én pedig folytattam a masszázst. Sajnos hívogatóbb lett, de nem foglalkoztam vele igazán. Bármennyivel is lett hívogatóbb.

  • Honnan tudsz így masszírozni? - keresztkérdések?? csak nem kíváncsi lettél???

  • Érzéssel masszírozok, és többször kaptam már masszázst.

  • És kin gyakoroltál?

  • Én nagyon senkin, ha valamit úgy gondoltam kipróbálnék, akkor az engem masszírozó lányokon megmutattam mire is gondoltam, és általában eltaláltam, hogy mit hogy kell.

  • Chh gondolhattam volna.. - ingatta a fejét.

  • De így legalább te élvezheted.

  • Igaz nézzük a jó oldalát – ahogy végeztem átkaroltam a hasánál fogva, és megcsókoltam.

  • Ha nem kell semmi, akkor visszaveheted a felsőd.

  • Áhh ennyitől még nem fogsz ágyba vinni.

  • Nem gondoltam ilyesmire, odáig még várok legalább négy hetet, kivéve persze ha nagyon felkínálkozik a lehetőség, akkor nem biztos, hogy megállom, persze ez alól a beszámíthatatlanságod kivételt képez.

  • Áhh szerencséd. - az biztos.

  • De sajnos ezzel egy kínzási lehetőséget is mondtam.

  • Heheheheee~ - ezzel újra megfordítottam, és magamhoz húztam.

  • Szeretem, mikor ilyen vagy.

  • Milyen?

  • Hogy milyen? Ilyen könnyen csók adó, és viszonzó, mikor hagyod, hogy magamhoz öleljelek, mikor hagyod, hogy úgy nézzünk ki mint egy pár. – öleltem magamhoz, majd ő is, utána pedig megcsókoltam, amit viszonzott, és éreztem boldog, és kellek neki

  • Hogy aludtál?

  • Sokáig igen kellemes volt, aztán ez az érzés lassan elmúlt, talán akkor, mikor elmentél, de még mindig kellemesebb volt mint otthon.

  • Akkor jó...- melletted bármi is legyen, az kellemes.

  • Tudnám díjazni, ha legközelebb felkeltenél, bár nem muszáj, csak ne lépj le.

  • Én meg nem tudnám.. Olyan büdös voltam mint a kutya szája..

  • Engem szerinted zavart volna? Te lettél volna.

  • Engem zavart! - ne mááár.....

  • Rendben... De tudd, hogy ha én egyszer hamarabb kelek fel, esetleg elmegyek, felkeltelek téged.

  • Jól teszed de tudtad, hogy itt leszek a házban szóval nem tom minek pattogsz

  • Tudtam, csak mondtam. Kellemesebb a mellett kelni, vagy az állttal keltve lenni akit szeretsz.

  • Mert te ezt annyira tudod nem?

  • Hallottam ilyeneket.

  • Áhh értem.

  • Ki is próbálnám párszor, ha lehetséges.

  • A további történéseken múlik..

  • Nem akarok elrontani semmit, és most megelégszem a közelségeddel, és a gyönyörű szemeiddel, na meg az isteni csókjaiddal.

  • Nem pont így gondoltam

  • Akkor hogy gondoltad??

  • Nem csak rajtad múlik.. Rajtam is és még sokakon.

  • Sokakon??? Kiken???

  • Mind egy.. Hadjuk

  • Amíg tetszik a helyzet ami van, ne is foglalkozz másokkal, végül is most itt jobb a karjaim között, mintha egyedül lennél éppen nem??

  • De - Hunyta le szemeit lágyan. Szeretem, mikor ilyen nyugodt, ilyenkor még kellemesebb.

  • Csak élvezd a helyzetet, és hogy esetlegesen a te gondolataidat idézzem, úgy használhass ki ahogy csak hagyom, de nem hagyom, hanem megadom.

  • Szörnyű ember vagyok nem?.. – Dehogy vagy az.

  • Dehogy vagy szörnyű, inkább tökéletes, tökéletes nekem. – hidd el, igaz.

  • Hmm...

  • Nem gondoltad volna, hogy valaha ezt mondom neked, igaz?

  • Hát nem.. - Mondta majd felült és visszahúzta a pólóját, de ettől nem lett kevésbé hívogató.

  • Mennyi időt gondoltál majd ott lenni azon a kis bálon??

  • Egy órát.. Se de tuti ott kell dekkolnom végig.. Ha más nem anyám zár ki itthonról..

  • Van hova menni.

  • Akkor jó hozom a táskám.. Meg váltóruhát meg ilyeneket – ezzel felkelt, és pakolni kezdett.

  • Segíthetek?

  • Miben? Három ruhadarab elrakásában?

  • Akkor majd maximum cipekszem.

  • Olyan szó van? – nevetett

  • Van. Minden srác szokott cipekedni csak nem mindegy hogy mit cipel.

  • Nem azt kérdeztem

  • Válaszoltam. Van.