- Ha már kérted, egyébként a lakást küldetés után használatba is veheted.
- Bocs, de ma este is van dolgom! - Na nyugodjál..
- Ma még nincs is vége a küldetésnek, hisz a merénylő sincs meg, és nincs leszedve senki sem. – Tényleg? Mintha nem veletek jöttem volna…
- Hát nekem van egy olyan sejtésem,. Hogy csak blöff volt.. De amúgy, ha jobban megnézed én valami olyat mondtam, hogy ki akarok maradni belőle, ha jól emlékszem azt mondtad, ezt meg is ígérted, szóval 1-0 az én javamra.
- De itt vagy, nem a hotelszobába, mivel én azt mondtam ott leszel. Nem rémlik??
- Pont ez a lényeg. Nos, ha már így állunk, akkor az este az enyém.
- Menny csak. – Ne is számíts rám az este, ha én azt mondom, nem akarom, akkor nem is vesz rá senki!
- Mit akarsz még hat óra mire eggyel talán kezd sötétedni, addig meg úgyis csak dögleni tudnék...
- Akkor készülj, aktiváld a Yumét, mivel gyógyítani kell majd. Vendégünk jön.
… Nos megjelenik, egy fazon, mindenki támadó állásba veri magát, és Sasuke, Narutoval egyetemben megkezdte a támadást, de hát hajrá…, de persze valami traccspartit még levágtak előtte… Amint látom szépen elcsalták, az ember fajzatot, a várostól, ám báron, emberfajzat? Olyan ronda, hogy a hányingerem is előjött… Hina, t6alált egy háztömböt, amin nyugodtan ölhetik egymást, persze közben nekünk is akadt dolgunk rendesen, legfőképpen, segítjük a két nagyeszűt, ám mikor az ellenfél kiereszti az összes chakráját, mindkettő a földhöz vágódik. … Addig persze mi folyamatosan támadjuk, míg ők „villámgyorsan” felkeltek, és hirtelen újra annyi klón lett, hogy hírtelen olyan érzésen lett, hogy szitán nézek át abban vannak olyan pici lyukak. … De azok hirtelen el is tűnnek, nem csoda a csávó chakrája olyan mint egy komplett, pengekészlet, ami körülveszi, és ha egy bizonyos távolságba kerülsz tőle szétszaggat… Talán ezt még a vak is látja… Erre meghallom a nevem meg az utána lévő kérdést:
-
Sakura kellene egy kis chakra!!!! – Nah persze még akkor ezt is? Egy mukkot nem szólva, elkezdem szívni a fentebbi csávó chakráját, és kissé átalakítva Sasukének küldök egy löketet… - Nos ezek után újabb támadásba lendültek, és valami pecsét technikát használva, Sasukének sikerült, a földre nyüsztetni azt aaaa nem tom kit. …. Nos mire épp kifújtam volna magam, Sasuke mögött megjelenik, egy újabban nem tudom ki, és hirtelen fellett törve a pecsét… Ezt most miért higgyem el??? Nos hátulról aa.. végre eszembe jutott valami Haido-ról járt a pofázmánya Deinek akkor ez tuti az lesz, szóval ő hátulról támadta volna meg Sasut, de az elkapta a támadási próbálkozást és hirtelen felénk hajította…
-
Foglalkozzatok Haidoval, nekem őt kell leszerelnem, mert míg él, addig nem tudjuk véglegesen megverni őt sem. – Aha akkor, most először is én fogtam, és az esésé következtébenségi mozdulatlanságát kihas7nálva megsoroztam, de ahogy gondoltam, amint észbe kapott, olyat kaptam, hogy szálltam pár métert, amikor is Hinata megfogott és ő ugrott neki,2 másodperc múlva sikertelenül, majd Naruto és Ino párosítás következett, már nagyobb sikerrel, de sajna még ez is édes kevés, volt, nos újra nekiugrottam, és akkorát rúgtam belé, hogy elszállt. … sajnos rossz irányba…
-
Sakura vigyázz már azért, hogy ne engem találj telibe. – Nos amint visszakaptam, azonnal továbbítottam Narutóéknak élvezzétek a harcot, ti is…
-
Asszed te vagy a legnagyobb bajom?..
-
Azért arra figyelhetnél, hogy nekem ne legyél az utamban. – Ugrik fel két emeletet de az akusztika miatt így is hallania kell amit mondok:
-
Ugrás a témáról!
-
Egyetértek! – Nos én is beszállok, és a már félholtra vert csapatot, elszállítom az útból, majd nekiugrok, miközben szívom a chakráját anélkül ugyan mire mész? Támadom már úgy másfél perce, de semmi…
-
Vége a játszadozásnak. Sakura rakj rendbe mindenkit, de előtte kérek egy adag chakrát a csávótól, ha lehetne.
-
Parancsolgatni nagyon tudsz mit ne mondjak, de legyen jó napod - Pajzs alá vonok mindenkit, és miközben ők gyógyulnak, elvégzem a chakra elszívást, átformálást semlegessé, és adok egy löketet Sasukének. Mondom legyen szép napja...
-
Szedd magadnak a chakráját, míg él, úgysincs több időd, két percnél hozzá. – Hát oké… Nos ezt meg is teszem, közben mindenkit helyre teszek, legalább is így chakra átformálás meg szívás mellett kissé lassabban mint amúgy menne. Közben a pajzson kívül látom, mindenhol, villámok cikáznak… he?... Nos nemsokára végzek, és mint látom Sasuke is..
-
Remélem, jól haladsz a gyógyítással. A harcom csak másfél percig tartott.
-
Hát ebben az egy szent pillanatban fejeztem be szóval...
-
Rendben. Raikage-sama - fordul a méltóság felé.. - a veszélyes merénylőivel végeztünk, tehát, ha úgy gondolja, hogy nincs ránk szüksége, mára befelyezénk a küldetést. – Hát, látom, te se bírod az öreget…
-
Rendben mehettek.. - Csak ily egyszerűn? Nem szívesen lát minket az biztos...
- Nos van még egy fél nap, csajok valamerre? - Ha már az urasága láthatóan, nem vevő rám....
- B-Bocs de m-ma nem.
- Öhh, kár Ino?
- Van erre valami jó pláza?
- Oké, akkor máshogy közelítem meg a kérdést. Vásárláson kívül!?
- Nem szeretsz vásárolni?
- Nos, az enyhe kifejezés, de gyere van erre jobb szórakozás is..
- Mint például?
- Nem hiszem, hogy nagyon vevő lenne, a te szórakozásaidra, bár attól függ hogyan közelítjük meg, és hogy mikor szórakoztató neked. Először jobb lenne, ha közölnéd, vele mit akarsz, nehogy ne tetszene neki. – Az oké, hogy sok mindenben eltér az ízlésünk, de azért ennyire ne becsülj le…
- Befognád? Vagy ennyire meg akarsz szabadulni, a hangszálaidtól?... - Egyszer próbálok, meg valami baráti kapcsolatot kialakítani....
- Jól van, csak figyelmeztettem, de mennyetek csak. – Ezzel eltűnik, gyáva… Nah mind1 szóval visszafordulok Ino-hoz:
- Áhh mit össze nem hord, amúgy oké, akkor megmutatom a legjobb üzleteket rendben? – Nos Sasukét ki fogom nyírni…
- És mi lesz a másik ötleteddel?
- A kettő közel van egymáshoz, szóval ha szeretnél majd megmutatom… - Mondom miközben egyre jobban magamra erőltetem a mosolyt, egész idáig, iszonyatosan feszült voltam, és most kéne egy kis kikapcsolódás…Nos meg is indulunk, és vagy 3-4 órát elvagyunk a plázába mivel Ino amint meglátta az épületet azonnal felszabadult, és előjött belőle a vásárlási láz. Ami nem is baj, hisz engem is teljesen lekötött… Aztán újra feljött a téma amit elhallgattam… Nos áthúztam a pláza melletti, hatalmas épületbe, ami kívülről egy nagy emeletes háznak tűnik de belül, hangszigetelt falakkal, non stop folyik a buli, ezek még ünnepnapokon sem zárnak be.. A helynek hat tulaja van, és a legjobb Dj-k is ide szerződnek, valami olyasmi mint Konohában,de itt jobb számokat nyomatnak! – Nah itt annyi pasi van, hogy Dunát lehet rekeszteni belőlük!
- Wááá ez a mennyország!!! – Nézett körül, és bemászott egy asztal alá, mikor kibújt, átvolt öltözve prón kisminkelve, azta úgy tűnik ez tényleg a kis ujjában van! Azonnal elvegyültünk, mondjuk én leültem, a bárpulthoz, és ott iszogattam, mondjuk az italok, ára most visszahozza, az amúgy belő árát, de mi úgysem fizettünk semmit, hisz azon a bejárón hoztam be ahol a Dj-k és az egyéb alkalmazottak jönnek be, még szerencse, hogy ismerem a járásokat, hehe~.. Nos nemsokára Ino megböki az oldalam amivel jelzi, hogy lelép. Mikor eltűnik, én is elhúzok, már éppen sötét van nagyon klafa! Megidézem Hero-t és az egyik rejtett úton, az egyik összekötött terület felé veszem irányom, éppen az a gazdag negyed. Nos amint a négysávos mellé érünk, Hero elkezd szónokolni:
- Jézusom mennyit ittál? Olyan a szagod, mint valami, csövesnek!
- Befogtad? Amúgy is, mióta kértem tőled helyzetjelentést?
- Nem fogtam be, amúgy is hova megyünk? Mivel ez az út haza vezet!
- Ki mondta, hogy nem haza megyünk?
- Meg vagy veszve? Akkor minek volt ez a hűhó?
- Megveszett a halál! Csak a mamával kell beszélnem! Tovább fejlődött a Yumém, de fogalmam sincs hogy kell használni!...
- Bééna! – Ezzel belecsípek a nyaki bőrébe, mire felszisszen és sietni kezd, na hova szaladunk? Lassan haza érünk, pár kerítést átugorva, a mi kertünkben vagyunk, az első és a hátsó kertet összekötő vaskapu, még mindig oly ocsmányan van magasítva, egy szöges drót, csíkot húztak rá, hogy még csak véletlenül se törjön be senki.. Herot át teleportálom rajta majd a közvetlen mellette lévő házba bekopogok. De ez lassan átmegy dörömbölésbe, mire meghallom a kulcsot a zárban, lassan kinyílik az ajtó és a kómás mamám hallom:
- Mi történt Kasumi? Már megint a kutyák?
- Mami!!! – Ugrok a nyakába mire ő hátra esik, de azonnal kapcsolva megtartja magát, aztán feleszmélve jobban megnéz és két elképedés közt:
- Sakura?
- Nem én a halál vagyok és eljöttem hozzád, mert véletlenül felfejlődött a Yumém, és nem tudom használni! És nagyon hiányoztáál! – Nyávogom, és újra megölelem, ő is megölel, de aztán ad egy hatalmas pofont, amit meg is érdemeltem…
- Ne merj még egyszer ennyire megijeszteni értetted? – Látom a könnyeket a szemében, na igen ő volt az aki életében egyszer sem ütött meg, de most nagyon megérdemeltem… Le szálltam róla, és felsegítettem. Kitörölte a szemét, és a következőképp kezdte:
- Gyere utánam! – Hátat fordít aztán kimegy a házból, át teleportál minket a kapun, majd egészen hátra vezet a kertben, sarokkal belerúg a földbe minek hatására, felszakad a föld, és egy alatta egy fapallókból készített, csapóajtó, tűnik, fel. Felemeli és amint közelebb megyek belelök, persze mint a macska talpra esek, de a hatalmas sötétben nem látok semmit… Mellettem landol, és amint a hely megérzi a chakráját, azonnal kifényesedik.
- Ez meg mi? – Kérdezem, mire akkora tockost kapok, hogy előre bukok,
- Harcra fel! – Mi?? Nos ő nekem ugrik, és ugyan úgy mint én a közelharccal próbálkozik, látszik, hogy Deidara mindent tőle tanult, minden mozdulatunkat szinte előre látjuk, így totálisan egy emberként mozgunk, minden támadást, kikerülünk, és ez így nagyon unalmas! Lassan abba hadjuk a közelharcot, és úgy döntünk, elővesszük a többi fegyverünket, én Hero-t idézem meg ő pedig klónokat, de egyelőre, csak állunk egymással szemben, Heroék is mozdulatlanok, mindketten a harci alapállásunkat vettük föl. Szemezünk egy darabig, aztán haptákba vágjuk magunk, és meghajlunk eközben az ő klónjai eltűnnek Hero pedig leül.
- Semmit sem fejlődtél. Szinte ugyan úgy mozogsz mint én, azt hittem ennél önállóbb leszel!
- De… Jó oké, majd teszek ellene, de ennek most mi értelme volt? – Ez egy igen jó kérdés…
- Most én kérdezek! Mennyit fejlődött a Yuméd?
- Nos az elnyelt, sérüléseket, nem magamba szívom, hanem eldobom,és ezen kívül, pár jutsut tudok kézjel nélkül, és ennyi!
- Legalább is szerinted!
- Az könnyen meglehet…
- Ha egy szintet feljebb mentél, akkor minimum 34 jutsut kell kézjel nélkül tudnod. Az öngyógyítás megmaradt?
- Nem teljesen elveszett…
- Az viszont baj. Gyere csak ide! – Ezzel nézek egyet de engedelmesen előtte termek. Chakrát összpontosít, a tenyerébe majd ráteszi a buksimra, és valamiért elkezd nagyon fájni a felület, amit a chakra ér.
- Naa ez fáj! Fejezd be! – De mint akit megbabonáztak, ahogy befejeztem mondókám, megdermedek, mert meglátok valakit mamám háta mögött. Aki ugyan úgy néz ki mint én, ám az egész szeme fekete, még a fehér része is. A bőre rikító fehér, amin fekete lángszerű foltok vannak…. A ruhája, apró lángokból áll össze, és a haja, is hasonló, földig érő…
- Szia Sakura! Tudod ki vagyok? – Húz hatalmas természetellenesen nagy vigyort arcára, s úgy int.
- Ki vagy te? – Teljesen elvagyok képedve mi ez? vagy ki ez?
- Naa nem szép tőled, hogy nem ismersz meg! De akkor bemutatkozom még egyszer! Yume vagyok, a képességed, csak most az a nő megengedte, hogy testet öltsek!
- Ez abszurd! A képességeknek nincs emberi alakjuk… Vagy igen?
- Ez gonosz volt! Ám igazad van ez csak az én famíliám képessége, hát nem csodás? És te engem kaptál! Jó gazdatest vagy ám Sakura! Az aki eddig engem kapott mind kiakart irtani, mert azt mondták, utálják a képességet! Valamiért idáig vonzottam az ilyeneket!
- És mi van az első szint, sérülés elnyelés árával? Azt is te zúdítottad rám?
- Az ellen nem tehetek semmit, bár nem tudom, észrevetted e, hogy próbáltam segíteni…
- De azt tudom.. viszont, áruld el, hogyan lehet téged még ennél is előnyösebben használni!
- Tudod mit? Mivel jó gazdám vagy kapsz egy tippet! Tanuld meg használni az én érzékszerveimet!
- És azt még is hogy?
- Bocs de én sem vagyok mindent tudó! – Erre közelebb jött hozzám és adott egy puszit a homlokomra, ez meg? – Nos úgy tűnik, én megyek, de ne félj ha szükséged lesz rám benned leszed! Jah és tetszik az ostorod! – Ezzel eltűnt,és én meg összerogyva kapkodtam a levegőt, valamiért a chakrám a felén van..
- Választ kaptál mindenre amit akartál?
- Nem.. Tanuljak meg az ő érzékszerveivel észlelni a világot, milyen kérés ez? Olyan.. Abszurd!
- Igaz a kisasszony nagyon titokzatos, nekem sem árult el soha semmit, pedig álmodba hányszor beszéltem vele… - Heeee? Mi van?
- Még mit kéne tudnom?
- Használni amit mondott. De amúgy, hol vagy most? Jó helyed van ott?
- Igen-igen tökélete helyem van , ám báron, éppen most itt felhőrejtekben tanyázunk mivel Ikkei-ék.. Izéé haverom, meg a Riakage felkérte Konohát, egy küldire, és nos én is az idejövők közt voltam…
- És Konohában hol laksz?
- Régi haveromnál, de ne aggódj, teljesen tisztességes fajta, és ami azt illeti eddig kibírt szóval, ezután is elfog – Hehe~
- Ajánlom is. Igaz én mondtam, hogy menny el innen minél messzebb, hisz akkor megszabadulsz anyádtól, és a többiektől, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar eltűnsz, és azt meg főleg nem, hogy egyszer csak beállítasz!
- Bocsánat, de most már mennem kell, biztos neked is holnap munka, nekem meg úgy szint szóval…
- Igen igazad van! Sipirc meg se lássalak! De azért néha felhívhatnál, hogy mi van veled! – Nah ez az amit soha se tettem meg, de oké, akkor mostanság rászokok!
- Rendben a telefonszámodra még emlékeszem, szal, ha ismeretlen szám akkor az én vagyok….
- Rendben! – Ezzel el teleportáltam egyenesen Ikkei-hez. Amint megjelentem, és ránéztem a „szobám” ajtajára, egy kérdés jutott az eszembe:
- Amúgy az kinek a szobája?
- A húgomé volt, de ő már rég valahol San Fransiscoban van, szóval… Csak várom, hogy haza jöjjön.
- Akkor jól gondoltam, viszont én ma köszönöm, de nem alszok itt, van egy kis dolgom, majd hajnalban jövök! – Odataláltam futni, és tovább adva a puszi mániát, adtam egyet Ikkei arcára aztán teleport, végre kibékíteni azt a durcás formátumút….