34. rész

Nos a szoba közepére érkezek, de nincs ott senki, ha nem hát nem. Akkor mondjuk mennyünk, át valakihez. Már indulok, is kifele, ám mikor kinyitom az ajtót, Sasuke áll velem szemben, egy merő sebbel.. Már az ájulás kerülget, basszus ez hogy néz ki?...

- Csupán, megtépázott a tanítás, és a tanulás, nem kell megijedni, és nem is komoly. – Háth, elég elképedt arcot vághatok, ha már így próbál nyugtatni…

- Attól még rendbe kell hozni nem? - Húzom be a szobába.

- Az elkelhet, főleg a szememnek. – Chh virágot ne vegyek?

- Igen Sasuke leszek jószívű... - Elkezdem, gyógyítani, mondjuk fél chakrával királyul lassabban megy, mint amúgy de ez van..

- Egy kis chakrát vehetsz tőlem, látom szükséged van rá

- Kussol... - Az úgy nem érdekes.. Most, hogy megismertem Yumét, kíváncsi vagyok, mennyit segít? Nos lassan befejeztem, a gyógyítást. - A szemeddel minden ok?

- Most már igen. – Magához húz és megcsókol.. na végre.. Lassan elkezdi lehúzni a fölsőm, nem segítek, beszólongattál és kiakasztottál ennyit megérdemelsz. Erre kiengesztelésül lágyabban csókolt. Nah jó legyen gyerek nap… Ahogy sikerült megszabadítani fölsőmtől, újra megcsókolt, én pedig szinte azonnal letéptem róla, amúgy is szakadt pólóját… Elkezdtünk az ágy felé hátrálni, odaérve pedig rálököm, ránehezedek, és csókot kezdeményezek, amire a válasz egy igazán vad csók volt. Nadrágja felé nyúltam, mire ő leszedte melltartóm, kissé beleharaptam alsó ajkába, nem is tudom miért, persze a választ azonnal megkaptam, hirtelen lent találom magam, kifulladásig folytattuk a csókot. Egyik kezével felső testem simítja, másikkal pedig leszedi a rajtam maradt ruhadarabokat, pár pillanattal később, már magamban mire elélveztem. Ujjairól lenyalva a rátapadt nedvet fölém hajolt, s újabb csókot kért, mire átfordítottam, most én jövök! Hozzá simulva haladtam lefelé, leérve kissé ráharaptam, mire felszisszent. Aztán nyelvemmel tevékenykedtem, ám van egy jobb ötletem, melleim közé fogom, s kezemmel összeszorítva kissé dörzsölgetni kezdtem velük, a részt, amit szabadon hagytam, nyaldosni kezdtem, hamarosan, el is élvezett, az egész a számba és a melleimre ment, de jó.. Most takaríthatom le, így is tettem lenyalva melleimről, a rákerült nedűt, felé magasodok, ám hirtelen, megfordult a helyzet végig simítva rajtam lassan halad lefelé, ám a célhoz érve megéreztem nyelvét, nagyon is élveztem, mint már többször is említettem hihetetlen technikája van. Mellemen kezeit érzem, s ez kapóra jött, ugyanis miután elélveztem azonnal felrántottam. Szájáról lenyalva a rákerült nedvet megcsókol, és belém hatol, gyors, ám nagyon is élvezem. Szenvedélyes csókokat váltottunk, miközben kezeivel melleimmel játszadoztak. Szinte csókcsatákat vívtunk, ám ezt néha levegő reményében meg is szakította. De ennyi nem elég, megemelve magam s újabb csókot követeltem, egyszerűen nem elég, érezni akarom a csókjait, s a bennük rejlő vágyat. Ám nem mindig tudtam magam huzamosabb ideig megtartani. Végül, mindketten elélveztünk, ám most nem hallgatott el, amit nagyon is élveztem, hiszen most már teljesen hangot adhatok, az élvezetnek.
Szünetet nem hagyva folytatta a tempót, többször is elélveztünk, ám egy menetre átadta a vezetést… Jobb híján Lassan kezdtem mozogni, de azonnal, megkaptam Sasuke kezét, ujjaimat átfonom övéin, és így gyorsítok, amennyire csak tudok. Aztán elérem a tempót, amit akartam, kissé gyors, de kezdem megszokni, néha lehajolok, egy-egy csókért, de nem húzom túl hosszúra, kell a levegő. Sasuke másik kezét, felsőtestemen érzem, a tempón mindig gyorsítok, de csak egy kicsivel, nem kell sok, és elérjük a végét. Azonnal felhúzom, magamhoz, és átkarolva nyakát, hosszú vad csókra hívtam, Sasukét. Aminek hatására ő s átkarolt. A csók után, kissé előre dőlt, megtart, ismét, csókot, kaptam, ám sokkal vadabbat, mint eddig, ám éreztem azt a leheletnyi gyengédséget, amit eddig is mindig belecsempészett a csókokba.. Még mindig átkarolom nyakát, de most még jobban megszorítottam, biztos pont, reményében. Amint csókunknak vége szakadt, hagyott levegő szünetet, kis idő múlva újabb csókot követelt, ami szinte megigézett, még jobban magához húzott, s egyre vadabbá vált a csókunk, közben újra egyszerre élveztünk el. Közvetlen utána, hátra rántott, és felém emelkedett. Nem is tudom, hogy nézhettem, amire a válasza egy mosoly volt, egy újabb vad csókkal fűszerezve. Ismét egy gyorsabb tempót diktált mint azelőtt, de nagyon is élveztem, kezd kitágulni, de nem érdekel, akarom, nagyon is! Mintha megérezte volna vágyam, még jobban belém merült, mire megemeltem, magam és újabb csókot követeltem, ismét átkaroltam nyakát, de most lehúztam, nem is tudom, hogy csókoltam, viszont, újabb csókcsata alakult ki, nem lassított a tempón. Ám újabb levegő szünetet hagyott, mintha egyre többet engedne magából, mint eddig, erre reagálva egyre hangosabb lettem, majd elnémít, ha akar, neki sem kellett kétszer mondani, újabb csókot követelt, amit én nagyon is élveztem. Öntudatlanul csókoltam, egyre jobban élvezve a helyzetet, ám ennek is vége szakad. Lejjebb hajol, s egyik kezével újra melleimmel kezd játszadozni, míg a másikat nyelvével kényezteti. Egyre hangosabban nyögdécseltem, már közel vagyunk, a menet végéhez. Ő is megérezve, újra felhajol, és megcsókol, vadság, és élvezet, ez az amit kitudtam venni belőle. Aztán újra egyszerre élveztünk el. Ám hiába vártam a folytatást, megállt. Kissé kipihenve az eddigi fáradságomat, magához húzva újra megcsókolt. A csókjából kivehető, hogy még nem akarja abbahagyni, de akkor miért állt meg?

- Miért hagytad abba? – Veszek erőt magamon.

- Nem bírnád már túl sokáig, és akkor már annyira nem is élvezetes, én pedig azt akarom, hogy élvezd, amennyire csak lehet, nem véletlenül azt a tempót választom ki mindig, ami számodra a legélvezetesebb. – ad egy apró csókot. - Akkor én is jobban élvezem, de ha szeretnéd, még akkor folytatom. - kezd lassú mozgásba, ami perpillanat túlságosan lassú! Csókot követeltem, amiben kifejeztem csillapíthatatlan vágyam, ezt megérezve, gyorsított, újabb csókot adott. Egyre vadabb a csók, amivel felveszem a versenyt. A levegő szünet nem tart sokáig, Újra mellemen van keze, s újabb csókot kér. Ám valami hiányzik! Ujra ajkába haraptam, ámbár nem tudom mi a hiányzó elem, de kell. Újabb csókot adott, de ez már teljes volt. Enyhe csókcsatánk közben elragadta a hév és ugrásszerűen gyorsított mire a csókot megszakítva nyögtem egyet. Mire egy gyengéd csókkal válaszolt, és ennek keretében lassított is… Újabb és újabb csókot követeltem, mígnem újra elélveztünk. De nem akarom abbahagyni folytattuk a csókot, miközben egyre jobban gyorsított. Átkarolt hátulról, s kissé elemelt az ágytól, mire azonnal megkapom a nyakát… A végén is pont ugyan olyan maradt, mint mikor elkezdtük, és a tempó, is tetszett, a csók végeztével sem engedett le, válaszul, vadul csókolom, amit ő még vadabbá tesz. Egyre gyorsít. A csókot, kissé félbeszakítja, ám ez nem sokáig tartott, hisz pillanatok múlva még vágyakozóbb csókkal illetett. A végén pedig egyszerre élveztünk el.

Kissé összeszorítom, magam, hogy tovább bírjam, gyorsít, amire egy újabb csók a válaszom, nem is tudom, milyen csók volt csak azt, hogy nagyon élveztem. Közben kissé, lassít, és lejjebb enged, ám a végeztével, szorosan magához ölel, és s újra felveszi az előző tempót, amin most gyorsít, újabb csókot váltunk, kezdek fáradni, de még mindig ugyan úgy élvezem. Visszaenged az ágyra, de még mindig nem szakadunk el egymástól, ezután olyan csókot kaptam, amelynek hatására meg jobban összehúzom magam, s erőt véve magamon, élvezem tevékenységét, mire újra belém élvez, és vele együtt én is, teljesen ki vagyok elfáradtam, ezt ő is észrevette, hisz lazul a szorításom. Az eddigi csókot, megszakítva, egy gyengéd csókkal ajándékozott meg, amibe majdnem belealudtam, mondjuk, mikor abbahagyta ténylegesen bealudtam… Mikor felébredtem, és ránéztem az órára ami hajnali 5-öt mutatott, megsimítottam Sasuke arcát, aztán teleportáltam, Ikkei magán fürdőszobájába, ahol egy forró fürdőt véve, előkapartam valami cuccot, amit felvehettem. Aztán a húga szobájában ledobtam magam az ágyra, és arra kelek, hogy nagyon hideg van. Kimegyek, majd meglátom Deiéket. Meg egy nagy adag kaját.

  • Ez mind az enyém? – Sikoltok fel, és választ nem várva kajálni kezdek. Közben hallgatom, miről folyik a traccs parti. Nem sok, csak az, hogy nem tudják mire készüljenek, szóval most őrséget akarnak a falu köré, belőlünk hát.. Nos kis idő múlva Dei leugrik, a többiekért, de előtte még a lelkére kötöm, hogy ha össze mer ugrani valamikkel megnyúzom.. Nos mikor feljönnek Dei úgy néz ki mint akin ötször átment a 220- én meg hátra vágódok a röhögéstől. De fogok egy fésűt,és amíg Ikkei magyaráz rendbe teszem szerencsétlent. Már sokadszorra próbálom rendbe tenni, ám Sasuke mindig megakadályoz. Ezért az eddigi nyugodt tekintetem, átvált gyilkolósra, és úgy nézek rá.. Mire egy gen jutsuban találom magam, az egyik esti csók visszajátszásával… Amint vége lett nyelek egyet amivel megpróbálom nem leszedni Sasuke fejét.. ilyen pillanatokban megölném... De inkább belemarkolok, Dei hajába, amitől ő felszisszen én meg győzök bocsánatot kérni... Közben megpróbálom Visszaszorítani, Sasuke chakráját mivel mégis csak rendbe kéne tenni szerencsétlen szöszit.. Egyre több Gen jutsuban találom magam, és a legrosszabb, hogy ha egyet megtörök, jön egy újabb.. Szóval megtörök egyet, és erőt véve magamon felkiáltok:

  • Befejezted? – Erre mindenki engem néz, még Sasuke is de úgy mint valami ártatlan kis állatka.. na nem ilyet nem játszunk..

  • Ne nézz úgy, mint egy ártatlan kutya mert ez a halálom... - Mondom, kissé lenyugodva, aztán hirtelen máshol találom magam.. he? A tegnapi edző? Azt hogy? Nos velem szemben meglátok valami nagyot és lilát… Nézem, nézem erre valami elsuhan mellettem és az arcom felszakad heee?? Erre hátulról hatalmas suhanást hallok, felém közeledik, a hang, szóval elugrok, és megpróbálom meggyógyítani az arcom, de semmi. Ekkor újabb suhanás, de most előrántom, az ostort, és telibe kapom vele, az árnyat legalább is szerintem, mert az eltűnt. Ekkor, körbenézek, és meglátom az nem árny, hanem egy emberforma, chakra lény, mint Yume. De neki mindene lila, csak nem a mama képessége? De akkor az minek van ellenem? Hirtelen ötlettől vezérelve rákoncentráltam Yume alakjára, és nos fogalmam sincs mit vártam el, tőle, de azonnal meghallom magamban a hangját…

  • / Miért kellett felkelteni?/ ( / <- gondolatban való beszélgetést próbálja kifejezni)

  • / Mert az egyik rokonod itt van és valameikűnkre nagyon rápályázott… Amúgy hallod a gondolataim?/

  • / Szerinted? Amúgy meg tuti, hogy csak a rokonod akar megtréfálni, ám legyen jó napod segítek…/

  • / Te hallod van valami olyan szabály, hogy használó és képesség ugyan olyan jelemmel rendelkezzen? /

  • / Ha van is nem tudok róla, de őszintén? Nem is érdekel, ám most győzzük le a nővérem! / - Ezzel nem sokat totojáztunk nekiugrottunk, és pusztakézzel kezdtünk verekedni, legalább is ezt én alkalmaztam ő addig teljesen leblokkolta a chakráját, ám sajna az én drága úgymond most már testvérem, is meglett fosztva a chakrától, hisz szinte ugyan olyan erősek. Szóval hátra ugrottam, és az ostorral körbefogtam a lila ruhást.

  • Kérlek fejezzük be, Yume - Yume ellen nem ér semmit!

  • A többiek rátok fenik a fogukat, valamelyikük, megérezte a chakrádat, és tovább adta az infót.. – MI VAN? Elengedtem, a chakra lényt, az én Yumém, mellettem termett és ketten kezdtük kérdezni:

  • Hányan és kik?

  • Én nem de a legtöbb testvérünk! – Mondta Yuménak, jaj már, hogy nem lehet közöttük különbséget tenni… - A nagyapád, az anyád bátyja, a felesége és a lánya. Ezen kívül, nagyapád és a használóm testvérei!

  • Tehát lesznek vagy 20-an, hát persze, miért is ne lenne pechem? Valami tanács, hogy lekoptassam őket?

  • Győzd meg a testvéreinket! – Ezzel eltűnt. Yuméval egymásra néztünk, és ő is eltűnt. Egy tisztásra teleportáltam, de úgy tűnik, valaki már leinformálta, hogy az a kedvenc tisztásom.. Elrejtőzök előlük, és elfojtom a chakrám. meg kéne keresni, a többieket.. Ám ekkor mellettem terem Sasuke…

  • Mi történt? - Chh és még jó pofizik is nekem…

  • Vak vagy? - Mutatok a hatalmas kupac emberre, akik elv a "családom" képezték

  • Ha tudnám azt hiszed itt lennék?

  • Gondoltam kitaláltad már, nekem pedig van tervem mind a kettőhöz, te döntesz, de gyorsan, nem tudom ilyenkor a végletekig visszafogni a chakrám. – Meg ne sajnáljalak…

  • Akkor mond amelyik, jobbnak tűnik

  • Akkor irány... – Már készülnék mire: - Észrevettek minket. – Mutat anyám bátyjára akit amúgy én a bátyámnak hívok jó mi? Ám közben aztán látom a mini klón sereget is persze amit majd én lerendezek…

  • Utállak bátyó...- Előugrok, és az ostort előrántva szétfoszlatom a klónokat majd megidézem Hero-t aki nekiugrik a rokonaim 20%-ának...

  • Akkor ideje szétszedni őket. – Ránk zúdítja a chakráját amit én már megszoktam ők meg hűlnek-halnak.. tök jó mit ne mondjak…

  • Meglátok egy jó pár chakra színt, meg valami hatalmas technikát amiről jó magam sem tudom mi meg anyám szónoklatát ami most nem igazán érdekelne..:

  • Haruno Sakura azonnal hadj fel az ellenkezéssel!

  • Nah mi van ribanc szóhoz jutottál, csak nehogy megnémulj mire vége a harcnak..

  • Mit mondtál?

  • Süket is vagy? Bár igaz mindig is az voltál, és most kérlek dögölj meg! - Ugrok neki, azon családtagjaimnak, akik éppen az én chakra kódolásom akarják feltörni, és bejutva a idegrendszerembe megbénítani de hát adjanak a technikáikkal békibe. Megjelenik, jó nagyapám, és vele együtt az összes király technika amit mindig elakartam, sajátítani, ám sose hagyta mert lány vagyok, hát basszus úgy csinál mintha tehetnék róla.. De most nem lesz kegyelem az összes az enyém lesz…
    /Segítesz Yume?/
    /Nem majd hagyom,hogy meghalj.. hát persze hogy segítek!/ - Ezzel elkezdtük feltörni a chakra kódolását, miközben mindenkire ráküldtem a bénító technikám legerősebb fajtáját, jó lehet mivel még Sasuke is elmaradt tőle… Nos ezt csak pár másodpercig tudtam fenn tartani, de ennyi elég is volt, már régen a képességei közt szanáltam. Mikor, megpróbáltak megtámadni, de mivel tudtam a technikát, könnyedén kivédtem, és megszüntettem, nézzük öregem fele chakrán, én meg gond nélkül megkaphatom Sasukéét, mert hát, ő még akkor is tud chakrát varázsolni, ha nincs miből szal.. Kézjelek nélkül elkezdtem koncentrálni a chakrám a hátamon egy pontra, miközben az ostort eltettem a két kezem, pedig a saját külön kifejlesztett jelhez igazítottam, nagyon egyszerű kézfejem lefelé néz miközben ujjbegyeim, pár milliméter távolságra vannak egymástól, ez segíti a koncentrációt.. legalább is nekem. Nos a célomat elértem, a hátamból mint két hatalmas szárny áramlott ki a chakra, és öltött alakot, ilyen halványlilás vöröses színe volt, nem tudom milyen forma emberek használhatják de nekem bejön, nos a chakrát úgy irányítottam, hogy éppen körbefogta öregem és anyám nyakát, ezzel blokkolva az összes chakrájuk.. De beszélni még tudnak…:

  • Idefigyelj Sakura! Lehet hogy nem pont ez a legjobb család, de attól még..

  • Kuss! Azt se tudjátok miken mentem keresztül, csak mindig jártattátok a pofátokat, mert azt hittétek, hogy nem tudok semmit! Egyikőtök sem képes felfogni, hogy nem vagyok egy 5 éves óvodás? Akit csak úgy zsinóron rángattok, és ha szabadulni próbál, akkor persze a megoldás, az hogy félholtra vered, mondhatom szép, sohasem kértem mást, csak hogy hagyatok végre békében megdögleni túl nehéz? Ha már elvettétek az életkedvem, akkor ne fegyverrel próbáljátok visszahozni! Ez a baj veletek! Szinte azt sem tudjátok milyen az életem csak ítélkeztek felettem, hát nekem ebből elegem volt, az egész klán úgy rohadhat, meg, ahogy van! – Szorítottam, a hurkokon, de ez így nem elég, mind a kettőnek megkell mutatnom mennyire fájt az amit velem csináltak! Odahúztam anyámat, magam elé, már éppen megakart fulladni, de elengedtem, és elővéve egy kunait a hajánál fogva levágtam a földre. Magasba lendítem a fegyvert és egy határozott vágással a felhasítom a gerincét…

  • Tudd meg, hogy mennyire fáj! – Ordítom, miközben a másik hurok, teljesen megszorul, és hallom mindkettő sikolyát, hangját, és végül ahogy kilehelik a lelkük… Ám közben elkezd égni a bőröm, és fáj a fejem, a chakra amit eddig láttam eltűnik, és pillanatokra fekete fehér lesz minden. Yume hangját hallom, röhög az átkozottja, ő tudja, mi történik? Megszédülök, és inkább letérdelek, közben szédülök szóval szép lassúzásból es sikeredett. De ezzel nem foglalkozva, küzdöttem a normális látás, és a nem rosszullét érdekében… Míg végül, valahol máshol találom magam… Még mindig térdelő helyzetbe egy hatalmas füves pusztán, ahol tűz a nap… Körbenézve találok egy hatalmas nagy fát. Felkelek és elindulok felé, hát máshogy nem is lehetne bírni ezt a hőséget. Ám nem jutok el odáig mert éppen az arcomban megjelenik Yume.

  • Na mi van kéne a menedék dolgozz meg érte! – Mi van?

  • Ezt nem értem… És elárulnád, mégis hol vagyok? Vagy, hogy kerültem ide?:

  • Ezen mit nem lehet érteni? A menedékjogért meg kell dolgozni, és ha már ott vagy akkor fizetni sem árt, és hogy hol vagy? Azt hittem meg fogod ismerni magad! Ez a mi világunk, ami már évek óta ilyen meleg és száraz, egy kis felhő sincs az égen. Majdnem megrohadtam, szóval most dolgozz meg a menedékjogér…

  • Nem őrültem meg inkább segíts visszajutni, mert így bármit tehetnek a testemmel.. – Rázott ki a hideg..

  • Ne nyafogj már amúgy ott a kapu, ha ki akarsz jutni – Mutatott a fa tövébe a feketeség… elkezdek menni, ám az árnyék határán egy védőpajzsba ütközök. Yume pedig csak röhög. Megpróbálok chakrát használva feltörni, de nem megy aztán megpróbálom szétütni nem megy… - Chh és még te prédikálsz arról, hogy nem az erőszak old meg mindent…

  • És akkor most mit csináljak? Nem tudok szeretetet imitálni egy pajzs felé, az csak élettelen chakra nem?

  • Ez fájt, akkor én is csak élettelen chakra vagyok?

  • Nem te egy képesség vagy aki valamilyen megmagyarázhatatlan és abszurd módon él és érez, és beszél és hall és uhh.. Most, megzavarodtam…

  • Mindig is megvoltál ez csak egy kis momentum, hogy rádöbbenj. Sakura vedd észre hogy a számodra lehetetlen dolgok, másnak meg sem kottyannak, mindig is a legjobbra törekedtél, miközben ezt kihasználva te voltál a fegyver a háborúban, mindenki számára. Nem véletlenül vagy életben. Ezt nekem és magadnak köszönheted, mert nem roppantál össze egészen idáig, most már nyugodj meg. Az életed innentől sem lesz habos torta, de most már bosszút álltál. És elégedj meg ennyivel… - Erre kifolytak a könnyeim, teljesen igaz minden szó… A kezemmel letöröltem, és jobbhijján a pajzsba töröltem a könnyeim, ami azonnal megnyílt.. na ne ennyi? Még visszanéztem Yuméra, aztán szépen az árnyékba futottam, és néztem ahogy beborul az ég és esik az eső.. Aztán át a kapun a valóságba ahol éppen Sasuke állt mellettem, és egy kérdéssel indított..:

  • Milyen volt ez a kis "utazás"??? – Ha nem tudna róla, azt hiszem nem is Sasuke lenne az mi?

  • Ha nem tudnál mindent akkor nem is te lennél igaz?

  • Ha valami rád van írva akkor nem nehéz megmondani. – Chh… Persze..

  • Rám írva mi? Akkor olvasás helyett inkább segíts takarítani. Ha ezt valaki meglátja elindulnak az összeesküvés elméletek, hagytál élőket?

  • Hagytam, viszont hidd el, nem lesz velük gond. Mintha soha nem is ismertek volna. Nyugodj meg az ilyesmiben jó vagyok. Talán egyszer hasznukat vehetjük, ezért jobb ha egy darabig még élnek. A takarítást pedig hagyd rám. – Pár klónt idézett és pillanatok alatt olyan rend lett, hogy csak néztem mint a jó gyerek…

  • Nos az élve eltemetés még mindig jobban tetszik, ámbár akkor tűnjünk el innen...

  • Nyugalom, még legalább egy óráig eszméletlen lesz a legerősebb is.

  • Nem emlékszem, hogy tettem volna bármilyen hasonló kérdést, de akkor is nyomasztó a hely

  • Hmm én tudom hova megyek, te meg kitalálhatsz magadnak valamit... – Nos ő eltűnt, én pedig, szintén, ő nem tom hova ment, de én a szálloda szobába, onnan fürdeni onnan vissza és levágva magam az ágyra elkezdtem tv-zni…

  • Látom tényleg haza kellett volna jönnöm rögtön.

  • Háth ez van.

  • Most viszont nem fog zavarni senki sem, mivel mindenki más hulla fáradt, velem ellentétben. – Lassan elindul az ágy felé…

  • Üsd le magad.... Ma csak aludni jöttem.. - Szép álmaimba mi?

  • Kössz. – Szívesen… De akkor se reménykedj… - Mindjárt jövök. – Indult kifelé, hát ez van…Mikor bejön:

  • Bocs a ruhám kint maradt, de gondolom, téged ez már nem zavar. – Áll előttem egy száll törcsiben, na nehogy azt hidd hogy ennyitől máris kiskutya ként cuppanok rá, azért ennyire már ismerhetnél…

  • Akkor hozd be te világ lustája...

  • Nyugalom gondolom nem zavar hogy itt öltözöm fel. – A tv melletti szekrényhez megy, és ledobja magáról a törcsit.. szánalmas egy próbálkozás…

  • Mit vársz, hogy majd kiskutya módra cuppanok rád, bocs de azt hiszem én nem vagyok akármelyik lány az utcáról..

  • Ugyan már, ha az lennél nem érdekelnél, csupán fel akarok öltözni. – Igen persze én meg most jöttem le a falvédőről mi?

  • Akkor mire vársz? - Kérdések kérdése..

  • Arra hogy ne tarts fel, csak arra várok, vagy azt akarod, hogy így maradjak.

  • 1 Én nem tartalak fel, 2 hogyhogy maradsz az magán ügy de én álmos vagyok szóval , siethetnél... - Uuu basszus.. rossz előérzetem van..

  • Rendben. - kezd felöltözni. - És eddig mi tartott vissza az alvástól??

  • Az hogy nem volt egy élő ember sem aki mondjuk látósugaramon belül volt...

  • Neked kell valaki melléd, hogy aludj? – Nah végre felöltözött..

  • Szerinted miért csekkoltam a te szobádat mikor megmutattad?... Vagy valami plüss vagy ember. Ennyi a drága pici szívem vágya, ha alvásról van szó... – Mondom miközben bemászik az ágyba..

  • Rendben akkor az enyém pedig cserébe ennyi. – Vad csókot kaptam… Lehet nem kívánom, de az ilyeneket nem lehet kihagyni szóval vissza csókoltam, és átkaroltam a nyakát, és magam aláfordítva rápihentem.. Azért hülye nem vagyok. Újabb csókot kaptam, persze reflexből visszacsókoltam, de lehet nem kellett volna, azonnal maga alá rántott... Egy másodpercnyi pihenő után újabb csókot kaptam sokkal vadabbat mint eddig, de tetszett.. Mit meg nem engedek? Fogtam és letéptem róla a pólóját, miközben felültetve az ágyon, a csókot kis ideig megszakítva rólam is lekerült a póló. Azonnal átkaroltam, és még jobban magamhoz húztam, közben próbáltam, túlszárnyalni csókját, ami csak párszor sikerült, hisz mindig van valami a tarsolyában nem de? Amint egy pillanatra megtörtük a csókot maga fölé rántott, és újabb csókot kért, miközben lenyúzta rólam az összes rajtam maradt ruhadarabot. Én is hasonlóan cselekedtem, de igazán csak akkor tudtam, végbe vinni tervemet mikor maga alá ránt, s felém emelkedve kissé benyálazza ujjait, s amíg odalent elkezd velük simogatni, újabb csókot kér. Ahogy megérzem magamban ujjait, nyakam kezdi csókolgatni, s szabad kezével melleimmel játszik. A vége felé, felhajol egy csókért, amibe véletlenül bele is nyögök, na nem baj.. Eddig próbáltam róla leszedni az a maradt ruhadarabokat, de nem igazán engedte, ám, most egy az egybe letépek róla mindent, szórakozzál a.. na mind egy, azonnal maga felé ránt, én jönnék mi? Megcsókolom, miközben lenyúlok, kissé lehúzom a bőrt de aztán vissza is engedem, mindig egy kicsit gyorsabban, nem tiltakozik ellen szóval, nincs okom abbahagyni, ám egy kis idő múlva, lehajolok, és számba véve kezdtem kényeztetni, persze nem marad el a harapdálás sem csak most erősebben mint eddig, kissé nyüszít is mellé, de szólj ha nem élvezed. Egészen addig folytattam tevékenységem míg meg nem éreztem, számban ízét, ám gyorsan rá is csúsztattam torkomon az egészet, legyen örömöd.. Ahogy szerintem mindent megkaptam, felhajolok, csók helyett maga alá ránt, és megérzem nyelvét, miközben odalent kényeztet, kezei felsőtestemen ámbár legfőképpen melleimen pihennek, néha szorosan megmarkolja őket, de ki mondta, hogy nem tetszik, csak hangosabban és élvezetesebben nyögdécselek. Ahogy elélvezek, szinte már rutinból felrántom.
    Újabb csókot kérve belém merült, én pedig alkalmazkodom a tempójához, minnél gyorsabb annál jobb. De egy bizonyos pontnál tovább nem engedtem, ámbár igaz gyorsabb mint az eddigi tempóink. Melleim, nyakam közt cikázott, és néha felhajolt, egy-egy csókért. De az egyik ilyen alkalomnál, átkaroltam a nyakát, és fent tartottam, percekig tartott a csók, próbáltuk túlszárnyalni egymást, de végül a levegőhiány győzött… Kifújtuk magunk újabb csókcsatát vívtunk. A végére pedig sikerült elélveztünk, persze tökéletes időzítésből nem volt hiány, így egy kisebb sikoltást is hallattam… És el engedtem Sasuke nyakát.
    Ő persze nem hagyta abba, egyik kezét alám csúsztatta, és felhúzott, így szabad út volt a nyakamhoz, amit azonnal célba is vett. Az egész testem belerázkódott lökéseibe, és a tempón is gyorsított, szóval, átkarolom, s egyik kezemmel, megragadom vállát, amibe persze bele is karmolok. Fejem alá csúsztatja kezét, s újabb vad csókkal ajándékoz meg, én pedig viszonzom, újabb csatát vívunk, miközben kezdem megszokni a tempót. Újra egyszerre élvezünk el. Maga fölé rántott, na mi van pihennél?
    Elkezdtem mozogni rajta ám lassú vagyok, mivel még lihegek, szóval erőgyűjtésnek, még előrehajolok, egy csókért, igazán vad csók volt, miközben folytattam a lassú mozgást, aztán ahogy vége lett a csóknak, egyre gyorsítottam ebben segített ő is, egyik kezével megszorította derekam, és segített megtartani a tempót, nem koncentráltam a csókokra, inkább levegő után kapkodtam. Szabad kezével, melleimet fogdosta és néha rájuk markolt, ilyenkor pár apró sikoly is elhagyta ajkaimat. Ahogy vége lett a menetnek azonnal, csókot követeltem, és hagytam, hogy megfordítson. Újabb csókot váltottunk, miközben, még egy szinttel gyorsabb tempót akart diktálni, ám ezt nem hagytam, újra átkaroltam s most még jobban belémélyesztettem karmaimat mire, felszisszent… Nyugi kicsinálni nem akarlak… Visszavett a tempón, mire most én kezdeményeztem a csókot. De félbe kellett szakítanom, a sikoltás miatt, amit az váltott ki belőlem, hogy mindketten egyszerre élveztünk el. Megállt, és csókot kért, csak nem te is fáradt lennél? Megerőltetem magam, és magam alá akarom, fordítani, de nem hadja, újra mozogni kezd bennem, ugyanavval a tempóval, mint az előbb, érzem, még jobban meg kell erőltetnem magam, ha bírni akarom.
    Összeszedem a megmaradt erőmet, és tűröm, a lökéseket, miközben Sasuke vagy a nyakamat vagy a melleimet csókolgatja, gondolom, bosszúból a hátáért, de néha meg is harapdál, amire kisebb sikolyokkal válaszolok, de senki sem mondta, hogy nem élvezem. A tempón nem változtat, ám mikor csókot kér, szinte követni sem tudom, nagyon vad és mohó, de nem érdekel, még többet akarok.
    Ahogy újra eljutottunk a menet végére, már a levegőt kapkodtam, újabb csókot váltottunk, de tudom, hogy nem bírom tovább.. ezt megérezve leszállt rólam…