34. rész

Ekkor pedig egy edző teremben találom magam, de itt különleges a kőzet, mintha chakra elnyelő lenne, de jutsu van bennük, tehát nem az, ez valami gigantikus technika, ezt el kell tanulnom. Ezzel neki is kezdek, közben figyelek mi is van itt:

• Ideje lenne tanítanod valamit. - hallok hátul egy hangot.

• Nincs rá időnk.

• Idő torzító jutsuban vagy, lényegtelen mennyi időd van. - látom bosszantani akartok.

• Akkor, itt az ideje, hogy megmutassátok mit tudtok, hiszen a legjobb tanulási módszer... - aktiválom a sharinganom, majd Susanot idézek – a harc. - ezzel megindultam feléjük, és csak a harcra figyeltem. Lassanként megtanultam a jutsukat, és ők is kezdenek beletanulni, persze ez ellenem kevés. Lassanként aztán érzem, ahogy fáradok, és ahogy ők is, áttérek hát az amaterasura, és a tsuokomira. Elég szépen bírják, de ellenem ez nem sok, végül már csak a saját tudásomat akartam leellenőrizni, ami elég szépen ment, bár csak a harc után láttam meg annak az árát, hogy összevissza dühlevezetően harcoltam. Na igen, sebek erdelye. Ez lennék most én. Akkor irány innen ki. Ezzel teleportáltam, mivel nagyrészt megismertem a technikát, így kicsusszantam, de csak az ajtóba mentem. Lassan benyitok, és kit látok meg? SAKURÁT. Hirtelen elfogott a nyugalom, de láttam az arcán, hogy elég csúnyán nézhetek ki, akkor nyugtassuk meg.

• Csupán, megtépázott a tanítás, és a tanulás, nem kell megijedni, és nem is komoly. - és nem is az.

• Attól még rendbe kell hozni nem? - ezzel behúz a szobába.

• Az elkelhet, főleg a szememnek. – na igen, az megsínylette.

• Igen Sasuke leszek jószívű... - ezzel elkezd gyógyítani, de érzem a chakrája kevés lehet hozzá, vagy ahhoz hogy rendesen csinálja.

• Egy kis chakrát vehetsz tőlem, látom szükséged van rá.

• Kussol... - ezzel folytatja a gyógyítást, és nem vesz el a chakrámból. De rég is gyógyított. Főleg így. A haragom is elszállt, már csak itt kell tartani reggelig, amíg felkelek. Majd talán megoldom. - A szemeddel minden ok?

• Most már igen. – magamhoz húztam, és megcsókoltam, érezni akartam csókját, hiányzott nekem, de ettől, csak jobban kezdtem rá vágyni, mint addig. Lassan felsője aljához nyúlok, és elkezdem levenni róla, de nem akarom megszakítani a csókot, bár velemi még kell bele, így lágyabban csókoltam, és máris sokkal jobb lett, bár nem tudom, a tökéleteset, hogyan lehet fokozni. Aztán levettem a felsőjét, amiben segített, majd újra megcsókoltam, mire letépte rólam, szakadt, véres felsőm. Tökéletes, így kell tőle megszabadulni, hogy ne zavarja a csókot, már megtanulhatnám. Miután letépte felsőm hátrálni kezdtünk, majd az ágyat elérve, rádönt, majd rám nehezedik. Megcsókolt, mire vadul visszacsókolok, lassan érzem, ahogy felpörgök, ahogy a vágy elönti testem, és ennek gátat sem szabhatok, bár nem is akarok. Lassan a nadrágom felé nyúlt, én pedig a melltartóját veszettem célba, és meg is szabadítottam tőle, mire ő beleharapott az alsó ajakamba. Ha így játszunk akkor gondolom nem bánod, ha kárpótlásul átveszem a vezetést. Ezzel átfordítottam magunkat, és amíg a levegőhiány lassan véget nem vetett a csóknak, addig vadul, lágyan, s vágyakkal teli csókot adtam neki, amit ő is viszonzott. Egyik kezemmel elkezdtem forró, selymes, és lágy felsőtestén végigsimítani, amíg másik kezemmel pedig a rajtamaradt ruhadaraboktól szabadítottam meg. Lágyan simítottam végig testén, majd vadul, és érzékien megcsókoltam, és hagytam, had öntse el a csókot mindaz a vágy, ami most bennem van, ahogy visszacsókol, abból érzem, hogy nem csinált semmi „rosszat” amíg nem volt itt, ami valahogy nyugalommal töltött el, majd egyik kezemmel lágyan elkezdtem végigsimítani testén, egészen a nyakától, lágyan a melleire, a hasára, az oldalára, a combjára, majd lassanként annak belső felére, majd egyre bentebb, és bentebb, míg el nem értem a célom, és el nem kezdhettem kényeztetni őt. Míg kényeztettem, szabad kezemmel melleivel játszottam, néha mikor megszakadt a csók, a levegő hiány miatt, nyakát kezdtem kicsit csókolgatni, majd ismét ajkaira tévedtem, végül pedig mielőtt elélvezett megcsókoltam. Ujjaimról lenyaltam a rátapadt nedveket, majd újra megcsókoltam, de ő átfordított. Hozzám simult, majd lassan haladt lefelé, majd mikor leért, kicsit ráharapott a férfiasságomra, amit egyáltalán nem tagadok, hogy élveztem, bár kicsit felszisszentem, mivel hirtelen volt. Ez után nyelvével kezdett kényeztetni, amit nagyon élveztem, majd ezt megszakította, s két melle közé fogta férfiasságomat, majd pedig melleit összenyomva kezdett kényeztetni közben pedig a végét nyaldosni kezdte. Istenien csinálta, és az előzővel együtt elég hamar elélveztem tőle, pedig még szívesen éreztem volna ezt a kényeztetést. Minden a szájába és a melleire ment, ő pedig lenyalta melleiről. Ez után felém magasodik, de én átfordítom magunkat, utána pedig lassan végigsimítva rajta haladtam lefelé, végül pedig célomat elérve nyelvemmel kezdtem kényeztetni, amit most kifejezetten megérdemel. Kezeimet lassan visszavezettem melleihez, és elkezdtem velük játszani, hiszen ezt mindketten nagyon élvezzük. Végül ahogy elélvezett felrántott, látom nem bírsz várni. Gyorsan lenyaltam számról nedveit, majd megcsókoltam, és belehatoltam, és gyorsan kezdtem felvenni az általa kedvelt tempót, bár lehet, egy leheletnyivel gyorsabb voltam. Nem nagyon bírtam magammal, de ez most nem is gond, csókoltam, olyan szenvedéllyel, amilyennel azt hittem nem tudok, közben pedig melleivel való játszadozást is folytattam. Teste, olyan lágy, és forró, mint eddig egyszer sem. Kell nekem ez a Sakura, de nem csak most, és nem csak így. A csókjai is különlegesek, szinte megbabonáz velük. Most már értem, miért voltam olyan dühös, mikor nem jött hozzám, vagy nem volt itt mellettem, és miért is akarom levadászni Ikkeit, de most, csupán a kettőnk élvezetével kell foglalkoznom, a világon nincs semmi más, csak én, és ő. Csókjaink hihetetlen csókcsatákká váltak, felül akartuk múlni mindazt, amit a másik ad, legyen az vadság, szenvedély, vagy maga a vágy, ami mindkettőnket fűt. Mindketten érezzük ez kevés, egyik alkalommal mikor elemelkedtem tőle, egy kis levegő szünetet tartva, ő megemelte magát, és csókot követelt, én pedig még nagyobb szenvedéllyel viszonoztam azt, miközben a tempómon egy fikarcnyit sem változtattam. Nem tudta mindig megtartani magát elég sok ideig, de kell hagynom neki levegőt. Végül éreztem hogy közel a határ, meg akartam csókolni, de hallani akartam a bizonyítékot, mennyire élvezi, így hát, nem némítottam el, csak hallgattam, mámorító, élvezettel teli nyögését. Nem bírtam türtőztetni magamat, nem álltam meg, csak folytattam akár csak addig. Egyre nagyobb hévvel csókoltam, egyre nagyobb a szenvedély, egyre vadabb, és egyre lágyabb minden csók. Teste egyre forróbb, és érzem, minél többet kap, annál többre vágyakozik, akár csak én semmi sem elég, több kell. Egyetlen pillanatra nem tudok betelni forró testével, elképesztő csókjaival, és gyönyörű testével. Nem tudom, hányszor élvezhettünk el egyszerre, mikor megadtam neki valamit, amit tudom hogy szeret. Átadtam neki a felső helyet. Hogy kiélvezze annak minden egyes pillanatát. Lassan indul, kezemet pedig önkénytelenül fel vezetem, mire ő összefonja ujjainkat, és gyorsítani kezd. Le le hajol, néhány vad, és szenvedélyes csókért, melyben megmutatom neki menyire is vágyok rá, vagyis csak próbálom, ugyanis elég rövid kis csókokról van szó, de magamat, és kicsit őt is kárpótolva, egyik kezemet, lassan felsőtestére vezetem, s ott simítok végig rajta többször is. Érzem, ahogy néha gyorsít egy kicsit, de szerintem felesleges, egyenlőre beérem a tempóját, inkább csókokból kérnék többet, és többet. Lassanként eljutottunk ennek a menetnek a végére, egyszerre élveztünk el, mint már eddig annyiszor, s mégis ugyan olyan jó, mintha ez lenne az első hogy együtt tesszük. Ő azonnal felhúzott, mire én átkaroltam, és szenvedélyes csókot váltottunk. A csók után előre dőltem, és ismét megcsókoltam, oly vadul csókoltam, hogy az eddigi összes csókom vadsága sem vetekedhet vele. Érzem, hogy tetszik neki, főleg, hogy ebben a csókban is ott volt a gyengédség, mint minden csókban, amit a után a túl gyors éjszaka után. Nem álltunk meg addig sem, míg ebben a pózban voltunk. Éreztem hogy még szorosabban átkarol, talán nem elég biztosságos ez így neki, pedig a karjaim között van, attól, hogy az ágyat háta még nem érinti. A csók után hagytam neki, egy kis levegő szünetet, hiszen két vad és szenvedélyes csók után, és megannyi menet után elkelhet neki, azt akarom, hogy az összes csókot kiélvezze. Hamar meguntam, ezt a csók nélküli részt, így újabb csókot váltottunk, és én is szorosabban öleltem magunkhoz, miközben csókunk, oly vad, és oly szenvedélyes már, hogy az egyszerűen leírhatatlan, s mikor már majdnem vége volt a csóknak, egyszerre élveztünk el. Ez után hátra dőltem, magammal hozva őt is, majd átfordítottam magunkat. Tekintete különös volt: öröm, vágy szenvedély, s mindez mellé, egy leírhatatlan igéző tekintettel smaragdzöld szemeivel, mellyel oly könnyen meg tudna babonázni, bár lehet, most megtette, hiszen rá mosolyogtam, és egy újabb, és még élvezetesebb csókot váltottunk. Nem tudom hol a határ, a csókunk vadságát illetően, hogy hol a határ, élvezetünkben. Egyszerűen leírhatatlan minden este, melyet együtt töltünk, de minden olyan pillanat is, mikor csak mellettem alszik, s én közben figyelem. Tényleg, oly régen láttam a békés énjét, most mégis eszembe jutott, de talán vele is élvezném ennyire ezt? Majd kipróbálom egyszer, de most arra kell koncentrálnom, hogy mindent megadjak neki. Egy kicsivel gyorsabb tempót kezdtem diktálni, hiszen ennyi ilyen menet után, már elkezdet kitágulni, de nem zavart, megoldottam magamnak, és az arcán látom, ez neki is tetszik. Nem tudom megállni, ennyi nem elég, és ő is többet érdemel. Senkinek nem adtam még meg egész férfiasságomat, lássuk, egy kicsivel többnek vajon örülne e Sakura? Biztos vagyok benne, így hát elengedtem magam, s még többet engedtem bele. Válaszol megemelte magát, átkarolt, lehúzott, és egy hihetetlen csókot váltottunk, vadvolt, szenvedélyes, mohó, gyengéd, lágy, és volt benne még valami, valami különleges, ami eddig egyetlen csókjában sem volt benne, ahogy máséban sem, és nem tudom mi ez, de tetszik, több kell belőle. Megpróbáltam ugyan úgy csókolni akár ő, csak még többet belevéve a csókba, így hát, egy hihetetlen csókcsatát vívtunk, miközben, egy pillanatra sem lassítottam le benne. A csókot megszakítottam ugyan, de ezért a csókért újabb jutalom jár, még többet engedtem belé magamból, de ennek én is örültem, ő pedig egyre hangosabb lett, de nem bántam, sőt, kellet engem, vágytam ez után, hiszen mámorító nyögései így még mámorítóbbak lettek. Végül nem bírtam tovább, ajkaink újra egymáshoz értek, ugyan úgy csókoltam akár az előző csókban, nem láttam az arckifejezését, nem tudtam kinyitni csók közben a szemem, de nem zavart, ha ekkora hévvel csókolom meg, az utána is látszani fog rajta. Nem tudtam irányítani a csókot, túl hatalmas volt a vágy, és az élvezet is, de lassan végbeszakadt a csóknak, s láttam mennyire tetszik neki, ő már már öntudatlanul csókolt vissza. Akkor fel kell készítenem a következő ilyen csókra. Egyik kezemet lassanként egyik mellér teszem, és kezdek vele játszani, miközben a másikat lassanként megízleltem. Vágytam minden élvezetre amit a teste adhat, s hallottam nyögéseiben, mennyire is élvezi, és hogy menyire vágyik rá, én is, de már fárad, és ezt tudomásul kell vennem, azt akarom, hogy ő is kiélvezze minden egyes pillanatát, hogy ő is úgy élvezze akár én, így bármennyire is vágyok a folytatásra, fogy forró, lágy és selymes testét tovább kényeztethessem, hogy leírhatatlan csókjait tovább élvezhessem, vagy hogy hallhassam mámorító nyögéseit, várnom kell a következő ilyen éjszakára. Kiélveztem, minden ezredmásodpercet, akár csak eddig, így megéreztem, lassan a végéhez érünk ennek a menetnek is, így hát lassan újra megcsókoltam, azzal a leírhatatlan csókkal, amit ő mutatott meg nekem, csak még vadabbul, s élvezetesebben. Végül, ismét egyszerre élveztünk el, majd utána hagytam pihenni egy kicsit, és újra megcsókoltam, minden csepp vágyamat, és érzésemet beleadva a csókba, remélem tetszik neked, kár hogy várnom kell, úgy élvezem, és te is.....

• Miért hagytad abba? – mondja, ahogy elég erőt sikerült összegyűjtenie hozzá. Tudom hogy fojtatnád, akár csak én.

• Nem bírnád már túl sokáig, és akkor már annyira nem is élvezetes, én pedig azt akarom, hogy élvezd, amennyire csak lehet, nem véletlenül azt a tempót választom ki mindig, ami számodra a legélvezetesebb. – adtam neki egy apró csókot - Akkor én is jobban élvezem, de ha szeretnéd, még akkor folytatom. - lassú mozgásba kezdek, ami számomra semmi, de döntésre tudom vele késztetni, hogy bír e még egy menetet, és a válasz, a következő csókjában volt. Nem csak hogy annyira vágyott a folytatásra mint én, hanem ha lehetséges, akkor még jobban is, pedig az a lehetetlenek közé tartozik, mégis ez a csók... Mozogni kezdtem, egyre gyorsabban és gyorsabban, keresve a megfelelő sebességet. Újra megcsókoltam, vadul, amiből egy újabb csókcsatát hozott ki, még mindig olyan élvezetes. Csak egy apró levegőszünetet hagytam, neki, ami közben ismét az egyik mellével kezdtem játszani, közben pedig újabb csókot váltottunk. A csók közben beleharapott ajkaimban. Igen tudom hogy megszorítás volt, de csak egy második menet reményében, de akkor ismét megadtam neki azt a csókot, amit még ő mutatott, ebben minden benne van, bármi is kell neked. Ha vágysz valamire azt tőlem megkapod, hidd el. Végül túlságosan is elragadott a csók heve, s öntudatlanul gyorsítottam, ugrásszerűen. Francba, ezzel akár egy egész menet elúszhatott. Kiengesztelés képen kapott egy enyhébb, lágyabb csókot, és lassítottam. A csók után, egy újabbat követelt, egy újabb élvezetes csókot, aminek a végén egyszerre élveztünk el ismét. Érzem, hogy mennyire folytatni akarja, ahogy szinte a semmiből vesz elő erőt a folytatáshoz, de nem bánom, csak élvezd minden egyes apró mozzanatát. Kicsit gyorsítottam ugyan, de éreztem bírni fogja. Átkaroltam hátulról, s kissé elemeltem az ágytól. Hiányzott, hogy a nyakamban csüng, és ahogy vártam azonnal átkarolta a nyakam. A csóknak lassan vége szakadt, de én nem engedtem vissza, és láttam, tetszik neki minden amit kap. Egy vad csók volt a válasza, én pedig még vadabbul csókoltam vissza. Egy kicsit gyorsítottam, és a csókot is megtörtem, de csak mert tudtam, ha most levegőszünetig csókolózunk, utána élvezünk el, de az úgy a legélvezetesebb ha egyszerre tesszük csók közben. A megfelelő pillanatban egy vágyakozó csókot adok neki, a végén pedig egyszerre élveztünk el. Éreztem, mennyire nem akarja hogy megálljak, és ennek a kérésnek eleget tettem, főleg az után, hogy kicsit összehúzza magát. Ez már az utolsó, de akkor legyen a legjobb is. Kicsit gyorsítok, mire egy csók a válasz, egy elképesztő csók, amire túlságosan is figyelek, csak a csók után vettem észre, hogy lassítottam, és kicsit lentebb engedtem. Ezt jóvá téve szorosabban öleltem, és gyorsítottam, először, csak az előző tempóra, majd egy kicsit tovább. Újra megcsókoltam, majd megérezve, mennyire fárad, leengedtem az ágyra, de nem engedtem el, nem akartam, és talán nem is tudtam volna elengedni. Ez után kapott tőlem egy olyan csókot, amibe minden vágyam, és érzelmem benne volt, csak a hevességét éreztem, és azt, hogy milyen könnyedén viszonozta ezt a csókot. Csak utána vettem észre, hogy ismét összébb húzta magát. Hatalmas erőt vett magán, s csupán élvezte mindazt, amit tettem, szabad keze adott, d én csak folytattam mindent, akár csak addig. Karjaim között tartottam, csókoltam, és egy pillanatra sem lassítottam. Végül, utoljára is sikerült egyszerre elélveznünk. Érzem ahogy lazul a szorítása, ahogy lassan álomba szenderül, így hát megtörtem a csókot, majd egy lágy csókot adtam neki, ő pedig annak végeztével elaludt. Még egy darabig benne maradtam, s szorítottam őt. Néztem békés, megkönnyebbült, és boldog arcát. Erre vágytam. Látni milyen mikor elalszik, egy hosszú együttlét után, nézni ahogy alszik, már csak az hiányzik, ahogy reggel mikor felébred is lássam. Végül éreztem, ahogy lassan én is elalszom, ezért lassan, és nehézkesen elváltam tőle, majd betakartam magunkat. Nem mentem messze Sakurától, csak magamhoz szorítottam, és lassan elaludtam. Sajnos nem volt ott mellettem, mikor felkeltem, és minden ideg, amit ledolgoztunk feltört belőlem, mint valamiféle gejzír. Ez most tényleg így akar játszani? Dühösen mentem le reggelizni, és mindenki megtartotta tőlem a kellő távolságot, amíg az ostoba Dei meg nem jelent, aki kapta is a voltokat az egész testébe. Örülhet, hogy csak annyit kap, hogy a haja álljon fel, ne a pacskert dobja fel. Na igen, most legszívesebben kinyírnám, és szétverném az egész hotelt. Aztán lassan elindultunk felfelé, és gyakran megrázó élményben volt része. Természetesen ahogy felértünk megláttam Sakurát, aki elkezdte rendbe szedni Deit, de én attól még adtam neki a voltokat. Végül kizárta a chakrám... Nem baj, biztos tetszett neki annyira az este, hogy újra láthassa, nekem ugyanis nagyon tetszett. Szépen gen jutszuval megmutattam neki, az egész estét, apránként, egymást fedő gen jutszukkal, kert elkezdte őket megtörni. Na igen, végül megelégelte:

• Befejezted? – mindenki rá néz, ő meg rám, én meg úgy, aki nem is tudja miről van szó. Szó nélkül leléptél, az ilyesmi nem tetszik, és ezt meg is tanítom neked Saku. - Ne nézz úgy, mint egy ártatlan kutya mert ez a halálom... - mondja nyugodtabban, majd folytatjuk a megbeszélést. Elég hamar feltűnik nekem, hogy nincs itt, és nem tudom az okát. Próbálok bejutni a fejébe, de nem igazán működik. Mégis mi a halált csinálhat?? Idegesít, még ezzel is. Végül vége lett a megbeszélésnek, a határokat öríztetik velünk, vagy mi a halálom, erre pedig hirtelen egy tisztáson vagyok Sakurával. Mi a halálom van itt már megint??

• Mi történt? - nézek körbe egy kupac ember is van errefelé, de mi a halálomnak kellett jönnöm??

• Vak vagy? - mutat a kupac emberre. Bunyózni kellene? Vagy csak legyek itt míg valamit megcsinálnak mint biztosíték?? Na jó, most hogy pipa vagyok nehezen fog az agyam. - Ha tudnám azt hiszed itt lennék?

• Gondoltam kitaláltad már, nekem pedig van tervem mind a kettőhöz, te döntesz, de gyorsan, nem tudom ilyenkor a végletekig visszafogni a chakrám. – ja, mikor teleportáltunk sikerült visszafognom.

• Akkor mond amelyik, jobbnak tűnik – oké, akkor húzzuk el a csíkot, később meg szétverem a csapatot.

• Akkor irány... – basszus - Észrevettek minket. – mutatok, egy felénk tartó csávóra, aki közben egy kisebb csapat klónnal rohan felénk, mondjuk egy csapat az olyan Naruto a fél csakráját elhasználja, nálam...

• Utállak bátyó...- az ostorát használva szétszedi a klónokat, majd Herot is megidézi aki neki esik a csapat egy részének.

• Akkor ideje szétszedni őket. - Megölni nem kellene őket, valószínű hogy Sakura családjáról van szó, tehát elég, ha csak elfelejtik őt. Kiengedem minden chakrám, bekapcsolom a byakugant, és a mangekyou sharingant is, nem fog ez a harc addig tartani, amíg egyesek szeretnék. Látom hogy Sakura elfoglalt, így egy másik nagy csapatnak ugrok neki. Nem kegyelmezek egyiknek sem, ha el akarják vinni Sakurát. A képességeiket kívülről fújom tehát gond nem lehet belőlük. Fogom magam, és a chakrazónámon belül lévőket, jelenleg az összes kiszemeltemet megbénítottam egy áramütéssel. Na igen ha dühös vagyok ne állj az utamba. Ez után jöhetett a Tsuokomi, és minden Sakurával kapcsolatos emlék kiemelése. Ez után pedig azok elzárása, majd egy áramütés ami végelegesen törli az összes emléket, persze ez nem olyan könnyű mint az ember hinné, még tsuokomival sem. 5 percig tartott a művelet, amíg hallottam ahogy Sakura küzd. Lehet segítek neki. Ekkor körém teleportál 34 ember. Ezek is Sakura családjából vannak de nem mind tudja használni a yumét, gondolom nem csak a rokonság első fele méltóztatott idejönni. Fogom magam, és a chakrazónámon belül klónokat hozok létre, csak 4-et az ellenfeleim háta mögött. A sűrű chakra miatt nem veszik őket észre ami az én oldalamra hajtja a dolgokat, nem mintha eddig nem lettem volna biztos a győzelmemben. Sebesen cikázni kezdtek a klónjaimmal együtt, és közben kerülgettem a pajzsokat amiket felhúztak. Erősek, de azokon belül is van van chakrám. Szépen megrázom mindenkit, a nyápic senkik azaz a leggyengébb 16 ember ki is dőlt. A többiek leengedték a pajzsot. Remek akkor ideje harcolni. Chidorikat elő, és verjünk laposra mindenkit. Eltartott egy darabig, de sikerült mindenkit leállítanom. Következő lépés, az előző emlék kiemelés, és törlés. Most az előző rutinnak hála 2 perc alatt megvoltam, bár míg kerülgetem a shurikeneket, irtottam a klónokat, meghiúsítottam a testembe való chakrajutatási kísérleteket, hogy felrobbanthassanak belülről, és elkerültem minden piti kis technikát amit használtak legalább 10 perc el telt. Ez után látom, hogy Sakura nincs egészen magánál. Végzett mindenkivel, akivel neki kellett... Lassan oda mentem hozzá, és vigyázni kezdtem rá, közben megpróbáltam becsatlakozni, de valami elég szépen visszatartott, és elég sok gen jutsu is nekem ütközött, de nem foglalkoztam vele, inkább csak vártam... Vártam, és próbáltam segíteni neki, de még mielőtt betörhettem volna végre, addigra sikerült felkelnie:

• Milyen volt ez a kis "utazás"??? – érdekelnének a részletek.

• Ha nem tudnál mindent akkor nem is te lennél igaz? - van amit muszáj tudnom.

• Ha valami rád van írva akkor nem nehéz megmondani. – na igen, ha rá van írva.

• Rám írva mi? Akkor olvasás helyett inkább segíts takarítani. Ha ezt valaki meglátja elindulnak az összeesküvés elméletek, hagytál élőket? - végül is ez a családod.

• Hagytam, viszont hidd el, nem lesz velük gond. Mintha soha nem is ismertek volna. Nyugodj meg az ilyesmiben jó vagyok. Talán egyszer hasznukat vehetjük, ezért jobb ha egy darabig még élnek. A takarítást pedig hagyd rám. - ezzel pár klónnal olyan rendet csináltam, hogy még én is csak néztem. Nem rossz.

• Nos az élve eltemetés még mindig jobban tetszik, ámbár akkor tűnjünk el innen...

• Nyugalom, még legalább egy óráig eszméletlen lesz a legerősebb is. - ezt garantálom

• Nem emlékszem, hogy tettem volna bármilyen hasonló kérdést, de akkor is nyomasztó a hely. - ha az, akkor általad az.

• Hmm én tudom hova megyek, te meg kitalálhatsz magadnak valamit... – na igen, van néhány apróbb elintézni valóm. Sajna el kell intéznem pá dolgot otthon, de legalább biztos meg tudom csinálni, mindazt amit szeretnék. Lassan mentek a munkák. Na de végül mikor visszaértem egy a szobámban tv-ző Sakurát láttam meg. Elsőnek ide kellett volna jönnöm.

• Látom tényleg haza kellett volna jönnöm rögtön.

• Háth ez van. - sajnos.....

• Most viszont nem fog zavarni senki sem, mivel mindenki más hulla fáradt, velem ellentétben. – hála az égnek, nekik meló volt. Nem is kicsi.

• Üsd le magad.... Ma csak aludni jöttem.. - kár... bár még lehet másképpen. De végre nyugodt vagyok, tényleg.

• Kössz. Mindjárt jövök. – megyek el zuhanyozni, de kint felejtettem a cuccom, Saku elvonta a figyelmemet. - Bocs a ruhám kint maradt, de gondolom, téged ez már nem zavar. – ja úgyis láttál már elégszer ruha nélkül.

• Akkor hozd be te világ lustája...

• Nyugalom gondolom nem zavar hogy itt öltözöm fel. – megyek a szekrényhez és kezdek el öltözni.

• Mit vársz, hogy majd kiskutya módra cuppanok rád, bocs de azt hiszem én nem vagyok akármelyik lány az utcáról.. - gondolhattam volna hogy félre érti, a próbálkozás csak később jön.

• Ugyan már, ha az lennél nem érdekelnél, csupán fel akarok öltözni. – és nem is hazudok, csak aztán hamar meg akarok szabadulni mindentől.

• Akkor mire vársz? - arra hogy végre ne tegyél fel kérdéseket?

• Arra hogy ne tarts fel, csak arra várok, vagy azt akarod, hogy így maradjak.

• 1 Én nem tartalak fel, 2 hogyhogy maradsz az magán ügy de én álmos vagyok szóval , siethetnél...

• Rendben. - folytatom az öltözési műveletet - És eddig mi tartott vissza az alvástól??

• Az hogy nem volt egy élő ember sem aki mondjuk látósugaramon belül volt...

• Neked kell valaki melléd, hogy aludj? – fejeztem be az öltözést.

• Szerinted miért csekkoltam a te szobádat mikor megmutattad?... Vagy valami plüss vagy ember. Ennyi a drága pici szívem vágya, ha alvásról van szó... – miközben mondta én bemásztam az ágyba.

• Rendben akkor az enyém pedig cserébe ennyi. – adtam neki egy vad csókot, olyat, amit megérdemel a mai nehéz nap után, egy olyan vad csókot, amiben több a lágyság, mint az eddigiekben. Ő átkarolta a nyakam, majd maga alá fordított. Az lehet, hogy te álmos vagy, de én még nem fáradtam el. A csók után adtam neki egy másikat, és mikor viszonozta magam alá fordítottam. Ha valami nem tetszik neki, majd szól, addig viszont élvezem, hogy ismét itt van mellettem. Ki mondhatná azt, hogy ne merjek élni a lehetőséggel? Végül is érezni, ahogy viszonozza amit kap, és később esetleg hallani ahogy élvezi a dolgokat, elvégre férfiból vagyok... Egy apró szünet után, egy vadabb csókot kapott, és érezni a csókjában, hogy tetszik neki, ez esetben nyugodt szívvel folytatom. Leszaggatta rólam a felsőm, míg felültetve, levettem róla a felsőt, de ez sajnos megszakította ezt az újabb isteni csókot. Szinte azonnal magához karolt, és próbálta felülmúlni a csókjaim, de véglegesen nem tudta, elég jó kis csókcsatáink voltak, nem hagyom, hogy nyerj, azt akarom hogy élvezd, hogy minél jobb legyen csókjaid íze. Egy pillanatra megtört a csók, magam fölé rántottam, hogy könnyebb legyen megszabadulni attól, ami még rajta van. Nem tudtam várni, minél hamarabb érezni akartam ahogy forró testeink egymáshoz érnek. Ő is elkezdte leszedni rólam a ruhákat, de neki is csupán akkor ment, mikor ismét átfordítottam magunkat, viszont ha már így állunk, akkor én kényeztetem őt elsőnek. Benyálaztam ujjaim, csak hogy kényelmesebb legyen neki, majd célomhoz siettem velük, s simogatni kezdtem velük azt miközben újabb csókot váltottunk, egy újabb, vad, és szenvedélyes, ugyanakkor kissé lágy csókot, ahogy azt ő szereti. Ahogy nem tudtam várni tovább, és ujjaimat kissé bentebb helyezve kezdtem el őt kényeztetni, nyakát kezdtem el csókolgatni. A teste ismét forró, lágy, és selymes. Szabad kezemmel nem igen tudtam mit csinálni, így hát melleivel kezdtem játszani vele. Mikor éreztem, lassan elélvezik megcsókoltam, újabb remek csók volt, és az, hogy belenyögött, csak azt mutatta meg nekem, mennyire élvezi mindazt, amit most teszek vele. Ez után magam fölé fordítottam, nem tudnék tovább várni, hogyha nálam marad a vezetés, had élvezkedjen még. Elsőnek megcsókol, miközben megérzem kezét férfiasságomon, amit el is kezd vele lassanként kényeztettetni. Nem erre gondoltam, de ez sem rossz, hiszen forró és lágy kezeivel kényeztet. Lassan aztán lement, s a szájába vette férfiasságomat... végre. Szívogatja, nyaldossa, és harapdálja, fojtasd csak Saku, mindegy mennyire fáj, mikor rá harapsz, isteni érzés. Lágy nyelve forró szája, és amikor megharap, mind mind hihetetlen érzés, csak jobb és jobb. Aztán lassan érzem hogy elélvezek, pedig szívesen hagynám még, hogy folytassa, de nem fosztom meg semmitől. Mikor aztán megérezte, egész férfiasságomat a torkába engedte, és vele mindent amit megkapott. Hihetetlen ez a lány, sok ilyet tapasztaltam, de ő valahogy mindegyiknél jobb. Aztán felfelé jön, mire átfordítom magunkat, és lassan nyelvemmel kezdtem kényeztetni ott, ahol nemrég még ujjaim jártak. Nedvei még mindig ott voltak, és ízük mámorító volt, miközben nyelvemmel egyre inkább kényezettem, kezeimet, felsőtestén, de leginkább mellein pihentettem, miközben hallgattam mámorító nyögéseit. Néha megmarkolta kezeimet, de csak hangosabban nyög, s sokkal vadítóbb a hangja. Ahogy lassan elélvezett, éppen hogy csak megízleltem nedveit, de máris felrántott, ne rossz, de szeretem azt a mennyei ízt. Megcsókoltam, úgy, ahogy azt nem rég tanultam tőle, majd beleengedtem merev férfiasságom, és kerestem a tempót, amit legjobban élvez, gyorsabb volt, mint legutóbb, de pont ez tetszik. Csókjaimmal melleit, és nyakát kényeztettem, néha meg-megkóstoltam mellbimbóit, és néha felhajoltam egy élvezetes csókért, mikor már úgy éreztem, nyögéseinek mámorító hangja túlságosan is megvadít. Selymes, és forró teste az enyémhez simult. Teste hihetetlen volt, és ismét éreztem milyen szűk. Szinte magába szív, miközben kényeztetem, testét kényeztetni, oly különleges érzés, miközben néha látva tekintetét, és hangját hallgatva, csókjait ízlelve, még jobbá válik. Egyszer hirtelen átkarolta nyakam, és fenntartott egy csókra, egy hihetetlen csókcsatára. Hihetetlen érzés volt, hogy pillanatról pillanatra felülmúljuk nem csak az eddigi csókjainkat, hanem azt is. Végül a levegőhiány nyert. Egy kis levegő szünet után, újabb csókcsatát vívtunk, még jobbat, mint addig, még élvezetesebbet, sokkal vadabb, vágyakozóbb, szenvedélyesebb olt a csók. Hihetetlen érzés volt, ahogy mélyen benne járva éreztem csókjainak ízét. Lassan éreztem, hogy vége a csókcsatának, de azt is, hogy az első menetnek is vége lesz. Végül egyszerre élveztünk el, közben pedig egy kisebb mámorító sikolyt hallatott, majd elengedte a nyakam, de ennyi egyikőnknek sem elég, tudom jól, fiszen teste csak még forróbb mint eddig. Alá csúsztattam kezem, majd megemelve nyakát kezdtem el csókolni, miközben a tempómat is felgyorsítottam, biztos nem fogja bánni, hiszen ezt még bírja. Egyik kezével megragadta vállam, és ujjait lassan belemélyesztette, de nem érdekelt, most az is élvezetes volt. Feje alá csúsztattam egyik kezem, majd újabb csókcsatát vívtunk. Csókunk ismét hihetetlen volt, még én magam sem tudom mennyi érzelem mutatkozott meg benne, pedig én indítottam a csókot. Teste hihetetlen, ő pedig.... még annál is jobb. Lassan éreztem, hogy ismét elmegyünk, amit sikerült egyszerre megtennünk. Csak szűkebb lett, nem tudom akarattal teszi, vagy csak a teste híván többet és többet, hogy mindennek ellenére szűkebb, és szűkebb. Erre csak egy módon kaphatok választ, ha hagyom, hogy ő vezessen, félő, hogy megszökik, de teste olyan forró... Nincs mit tenni, megadom a vezetés lehetőségét neked. Lassan mozogni kezdett, lassú volt, de megmutatta, inkább marad. Lehajolt egy csókért, egy vad, és mohó csókért, amit terméseztessen megkapott. A csók után gyorsítani kezdett, aminek örültem, közben pedig segíteni kezdtem neki. Megragadtam derekát, majd segédkeztem hogy könnyebben megtartsa a tempót. Néztem gyönyörű testét, de akartam neki adni, egy kis plusz élvezetet, ezért szabad kezemmel, melleivel kezdtem játszani. Nyugodj meg, ne vállalj többet, mint amit elbírsz, ha veled csinálom élvezni fogom, te magad vagy rá a garancia. Néha megmarkoltam melleit, mire mámorító apró sikolyokat hallatott. Teste csak forróbb, és forróbb. Éreztem, hogy a határon van ahogy én is, de csak folytattam kényeztetését. Lassan elélveztünk egyszerre, ő pedig azonnal újabb csókot akart, és megadtam neki, közben pedig visszafordítottam magunkat. Gyorsítani akartam, miközben a csók után láttam már így is élvezettel teli arckifejezését, és éreztem egyre forróbb testét, de ő átkarolt, és ismét a hátamba mélyesztette körmeit, élveztem, de értettem a célzást. Nem gyorsítottam az előző tempómhoz képest. Visszavettem arra a sebességre, majd azon élveztem tovább. Nehéz volt nem gyorsítani, úgy hogy ennyire magába szív, de érte megtettem. Újabb csókot akart, és megkapta, olyan vadat, szenvedélyeset, és mohót, hogy eddigi csókjaink semmik voltak ehhez képest, és ismét isteni csókcsatát vívtunk. Sajnos nem a levegőhiány szakította félbe, hanem mámorító sikolya, amik vadítottak tovább, miközben elélveztünk. Teste csak forróbb, és forróbb, de nem tudom mennyit bír még, így hagytam neki egy kis pihenőszünetet, míg testeink egymáshoz simultak. Újabb csókot kértem, mire csókcsatát kaptam, s élvezhetem mind a csókot, mind testét. Teste még mindig lágy és selymes, sőt, lágyabb, és selymesebb, mint eddig volt, és forróbb, egyre csak forróbb, és ezt imádom benne, minél többet kap, annál többet kér. Aztán lassan megéreztem hogy át akar fordítani. Szökni akarsz, vagy folytatni akarod? Mozogni kezdek, ő pedig hagyja. Nyakát kezdtem csókolgatni,és melleit, miknek íze csak jobb, és jobb. Hallgattam nyögéseinek mámorító hangát, és azt is, hogy fáradt, de még élvezi, még kell neki több és több. Néha megharapom, de csak vadító nyögései miatt, mire még vadítóbb sikolyok a válaszok. Hihetetlen érzés, felülmúlhatatlan. Végül úgy döntöttem adok neki egy újabb csókot, egy jobbat, mint eddig, és éreztem, jól tettem éreztem mennyire mohón falja, csak több, és több kell neki, de nem bánom, csókjainak íze csak jobb és jobb. Ő előtte nem hittem, hogy valaha ilyen jó élményekben lesz részem, már az első este is ő volt a legjobb, azóta pedig csak jobb és jobb. Elképzelni sem tudnék élvezetesebbet, mint csókjai, kényeztetése, és az, ahogy mélyen elmerülök benne, s hallgatom mámorító nyögéseit. Hihetetlen nő, hihetetlen élvezet, de érzem... érzem hogy mára ennyi lesz. A csók megszakadt, kapkodott a levegőért. Lassan elélvezünk, majd újabb csókot váltottunk, én pedig lassan kivettem belőle férfiasságomat. Kielégítve, mégis kielégítetlenül. Többet nem bír, de többet akar, ahogy én is, mégis többet kaptam mint kértem, túl mohók vagyunk, de megérdemeljük, hogy azok legyünk.