36-37. rész

Mikor felértünk hatalmas mennyiségű chakra csapott meg. Na igen, a kinti chakra semmi sem volt. Egy hatalmas terem volt a barlangon belül, aminek közepén Riokodu állt. Intettem Sakurának, hogy irány az egyik sarok, ő pedig odament, és fel is állította a hatalmas erejű falat. Na oké, most ideje nekiesni Riokodunak. Figyelt, árgus szemekkel. Nem tudta, hogy miért jöttem. Nézett engem, majd hirtelen elmosolyodott.

• Csak nem valaki egy erős szemtechnikával?

• Sasuke vagyok, és mangekyou sharinganom van. - ha már beszélgetni akar, akkor bekapcsolom a szemem, és akkor most nézzük mit tud.

• Értem, ha jól hallottam ez a Konohaiak kezében van, de hogy ez mit jelent.... Annyit tudok, hogy én másik oldalon állok mint te.

• Mégis mit akarsz itt? Ha már elvileg ellenem vagy.

• Megmutatni, mire is alkottam meg a jutsuk alapjait. ELGYENGÜLT A VILÁG! Most megláthatod, mire és mekkora erővel született meg a világ.

• Azt szívesen megnézném. - ekkor láttam, támadni fog. A chakráját egy abból álló pengévé sűrítette össze, de olyan masszív, hogy ne is próbáljak amegszokott védekezéssel, örüljek, ha csak a felületi sebekre le tudom szorítani hosszú ideig kerülgettem, mikor feltűnt némi hasonlóság eközött, és a chakrtafonala között. EZEZ itt meg tudom fogni a technikát, talán találok rajta rést. A testem tele van apró felületi sebekkel, és folyamatosan kapom a pótló chakrát. A milliomod részét sem hiszem, hogy érzik a chakrájának, pedig a pajzs folyamatosan az összeomlás szélén áll. Még Sakurának is sok ez a chakra, valahogy összébb kell rántanom, hogy ne veszélyeztesse őket. Elkezdtem chaktrafonalakkal telehúzni ezt a gigantikus termet. Az alapterülete úgy 17-szer akkora mint az edzőtermemé. Nem volt könnyű feladat, és a neheze most jön. Pont megtámadott, mikor a teljes chakrakészletem felét egy hullámban küldtem ki, és ezt felerősítették a chakrafonalak, amik az egész helyet körbevették. A penge eltűnt, a chakrája elveszett, de új pengét formált. Az ereje jóval nagyobb mint az enyém. A chakrakészletem duplája lehet egyetlen pengében minimum.

Legalább negyven percig csak kerülgette, halmoztam a chakrát, hogy újabb támadásba lendülhessek. Mikor elég chakrám gyúlt össze direkt vétettem hibát, majd az utolsó pillanatban megszüntettem a pengéjét, és egy fekete fehér chidori kombinációt kapott. A semmibe pecsételtem, két ezredmásodpercig, eddig tudtam fogva tartani. Kitört, és nekem támadt ismét. Sikerült kikerülnöm, majd megszólalt.

• Idegesítően ügyes vagy. A chakrád kevés, de valaki folyamatosan pótolja a cakrakészletedet, de neki sem lehet elég chakrája ahhoz, hogy a végtelenségig csinálja ezt. Amint véged, végzek vele is, és az esetleges társaival is. Csupán az utamban lennének.

• Ilyen lenne minden jutsu atyja? ILYEN FÉREG?!!!!!!! MOST MEGMUTATOM NEKED MI MINDEN VÁTOZOTT? MIÓTE MEGHALTÁL!!!! - bekapcsoltam a susanot, amaterasu és tsuokomi sorozatokkal lőttem rá, miközben tengernyi farkast, és órjásfarkast idéztem, tüskeerdővel, és minden jutsumra ráhívtam a reaktiváló jutsut is. Na most mutasd meg, tudsz e ellenem harcolni.

A sereget ráküldtem, én pedig pihenni kezdtem. A reaktív jutsu miatt eltartott neki egy darabig, míg megtisztította a terepet, de eléggé dühös lett. Nem gond, megmutatom neki, hogy az ereje semmire sem elég. Nagy veszélt hordoz magában, de megtanultam a jutsut... Idelye egy átokbillogot szerezni. Aktiváltam a jutsut, és ezzel az első szintet meg is nyitottam, de ez nem az eredeti volt már ugyanis míg pihentem továbbfejlesztettem, és azonnal továbbléptem a második szintre, ő pedig csak nevetett egy nagyot, majd ismért harcba szálltunk. A chakrám 25-ször akkora mint ezelőtt, és fel vagyok tötve. Oké, mutassuk meg neki mire is vagyok képes. Megerősített Susano, és újabb seregnyi kristályfarkas, de most jóval erősebbek mint ezelőtt, ezeket nem lesz már könnyű átvágnia, ezeken nem fog olyan könnyen a technikája mint eddig. Igen, sikerült sora megsebesíteni, de a sebei gyorsabban gyógyulnak, mintha 20 Sakura gyógyítana engem egyszerre. BASSZUS! Összegyűjtöttem az erőm, majd behatoltam a chakrarendszerébe a testén átfúrt fonalakkal, de oly erős volt a chakrája, hogy mind megsemmisült. Rendben, de ez idő alatt éppen elég infót kaptam ettől a pár ezer éves csávótól. Minden létező vérörökség megvan benne AKTÍVAN! Nehéz dolgom lesz, de nem lehetetlen. Összegyűjtöttem minden ismeretem, míg kikerültem a támadásait, és feltöltődtem chakrával. Köszönöm Sakura, majd meghálálom mindezt. Pörgettem a fejemben minden csepp tudásom, majd mikor megtaláltam, amit kerestem, végre szembe tudtam vele szállni. A chakrám elég volt, a jutsukat azt sem tudom milyen sebességgel, és mit használtam. Sorra gyengítettem meg minden egyes vérörögségét, aminek csak kicsit is tudtam a gyengepontját. Hogy hogyan??? Azok ellen kitalált technikák sorozatával. Csak a szemtechnikákat nem gyengítettem el, és hogy miért nem? MERT KELL A SZEMEM! Vagy fél óráig csak állt, míg én sorra szüntettem meg a technikáit, de nem támadott, mikor pedig végeztem csak nevetett.

• Köszönöm, hogy megszabadítottál a feleslegtől. - mondta, börtönéből, amit nem tudok miből is emeltem neki pontosan, de vagy 30 vérörökséget bénítottam le vele.

• Szívesen, így én is koncentrálhatok arra, ami fontos, amit nem ismerek, vagy inkább nem bénítok meg.

• Csak hogy tudd, mindezzel, kicsit sem kerültél közelebb a legyőzésemhez, én viszont... - elmosolyodott, és ez nem tetszik... Nem tehetek mást... Rendben, ideje feloldani pár pecsétet. Orochimaru, Marada most jó napotok lesz.

• Ez csak azt jelenti, hogy kell pár hulla segítsége. - és ekkor feloldottam az őket zárva tartó pecséteket, és meg is jelentek. - Nincs időnk dumálni, ő itt riokodu, amelyikőtök kinyírja, azt nem zárom vissza. - egy pillanatra néztek, majd neki estek, én pedig elkezdtem feltölteni a chakrámat, és memorizálni a teljes harcot. 20 per folyamatos harcot láthattam, majd Riokodu kiütötte mindkettejüket, amitől ismét elzáródtak, na igen, vészlepecsételődés, jó kis mellékes.

• Kevesek voltak nekem, pedig erősebbek mint te. Hogy lehetséges ez?

• Nem minden a chakra mennyisége. Őket én is letudom verni. Nekem csak annyi kellett, hogy felártsanak, és megértsem a harcmodorod egy részét. Tanulmányozzam mire vagy képes, ilyen kis halakkal szemben. És ez sikerült. Válthatsz taktikát, ezerszer, most már tudom hogy szeretsz harcolni a senkikkel. - mosolyodtam el, és kezdtem neki a teleportációs sorozatomba, és mindenhova rejtettem egy kis meglepetést neki még jó, hogy a rövid távú teleportálás nem kerül semmibe. Mikor végeztem fölé teleportálva indultam neki. Egy az övéhe hasonló pengét szúrtam a nyakába, ami a szívén és a bal tüdején is átment, áttörte a csípőjét, és a térdét is, majd kirántottam belőle a pengét és megint lepecsételtem a fekete fehér chidori kombinációs pecsétemmel. Folyamatosan ezt használtam, úgy 15 percig, mivel neki 8-szor annyi chakrát emészt fel mint nekem, végül viszont már meg tudott állítani. FRANCBA!

• Nem volt rossz, de unom ezt az együgyű harcot, most ideje egy kis segítségért nyúlnom. - ekkor éreztem csak igazán mennyi chakrát halmozott fel hirtelen. A levegő olyan nehéz lett a chakrától, hogy a földhöz csapódtam. Éreztem, ahogy a tüdőm, és minden egyes belsőszervem szépen lassan összenyomódik. Próbáltam minél több erőt összegyűjteni a pecsétből, de az hirtelen összeomlott, egyszerűen nem bírta a külső nyomást, így viszont a saját chakrám is sok volt a testemnek nem hogy a környező... Végül valahogy sikerüt összegyűjtenem annyi chakrát, hogy egy rasengan shulikenbe elrejthessem a fekete fehér chidorim, és elzárjam Riokodut, de csak a felhalmozott chakrája tűnt el, mondjuk az is elég jó, hogy az eltűnt. Még mindig sok a chakrám, de már mozogni tudok, akkor ideje visszavágni neki. Sorozatosan támadtam, olyan sebességgel, hogy védekezésre ideje se legyen, mondjuk csak folyamatosan gyógyította magát, tehát nem is akart védekezni, viszont még mindig ő vesztett több chakrát ami nekem csak jó. A sebességemet sajnos szemmel tudtam követni, és gyorsítani próbáltam, de igen csak nehezen ment.

• Ha ilyen lassú vagy, akkor mindenkivel végzek kínok között. - vág meg egy pengével, de hihetetlen kínokat éltem át, de egy gondolat nem hagyott megállni, a gondolat, amit a mondata hozott fel ismét. Mindenkivel végez.... nem akartam látni a képeket, amiket ez a gondolat hozott fel, de folyamatosan megjelentek, én pedig gyorsultam. Másodpercenként legalább 80 csapást vittem be, akkor mikor még számolni tudtam, mert ugrás szerűen gyorsultam. Egy idő után, már sem a szemeimmel, sem a chakraérzékelésemmel nem észleltem a mozgásom sebességét. Lassan csak a teleportálás volt az ami a közelében tartott, egy tökéletes 5 méter sugarú félgömbből támadtam, ami lassacskán gömbbé vált. Darabokra vágtam a saját pengéjével, de nem hagytam abba. Folytattam, hogy ne csak darabokra, hanem molekulákra vághassam. Az egyetlen ellenfelem, a fogyatkozó chakrám volt. Hirtelen lihegve álltam le, mivel kimerültem. Ekkor következett a megtorlás. Megannyi apró vágást ejtett rajtam az előző pengéjével, miután összerakta magát, majd mikor már majdnem eszméletlen voltam, folytatta azt, amit az előbb a pecsételéssel megszakítottam. Nem tudtam mozogni, bár a chakrám szépen lassan helyreállt. Mikor végzett azzal amit csinált egy 10 farkú szörnyeteg állt előttem, vagyis pontosabban MAGA A 10 FARKÚ DÉMON!!! Hírtelen kiengedték a chakrájukat, mire hátravágott a falhoz, de ekkor már nem kaptam tovább chakrát, és Sakuráékat sem észleltem, ahogy a chakrapajzsot sem.... Feldühödtem, nem is kicsit. A chakrám az égbe ugrott, mintha megkaptam volna azt a chakramennyiséget, amit az előbb riokodu elveszített a pecsételéskor. Ő csak nevetve ugrott fel a tízfarkú hátára, én viszont nem tűrtem tovább az idegesítő képét. Amennyi fekete, és fehér chidorit csak tudtam létrehoztam körülöttük majd mindet egyetlen pontba rántottam, ezzel viszont minden csepp chakrám elfogyott... nem tudom találtam e vagy sem, de a látásom elhalványult, a testem elgyengült, és összeestem. Remélem sikerrel jártam, mert ha nem... NYERNEM KELLETT!!!! NYERNI FOGOK!!!! Ezzel pedig beköszöntött számomra a teljes sötétség... A harc minden egyes pillanatát láttam újra és újra. Szemem előtt volt minden egyes vágás, ütés, jutsu, és elhangzott szó. Milliárdszor láttam azt ahogy küzdök ellene, ahogy hihetetlen szerencsével kerülöm ki a csapások sorozatát, ahogyan minden egyes jutsum elbukott ellene, ahogy én is... Vesztettem, hiszen kiütött... Az az egyetlen kérdésem maradt, hogy kölcsönös e ez a vereség, vagy ő már megsemmisített mindent... Erőre van szükségem, hogy ha kell, ismét harcolhassak vele, és eltiporhassam. Nem tudom hogyan telik az idő, de eltanultam a pengéit, de chakrám nincs elég hozzá, hogy használhassam. Nagyobb erő kell nekem, mint amit bárkitől kaphatnék. Ő egy akkora veszély, amekkorával soha nem találkoztam még. Túl erős nekem... túl okos, és túl jól használja a chakráját. Nem lettem volna neki ellenfél, ha komolyan vesz. Csupán szórakozott velem... még akkor is, mikor megidézte a tízfarkút... a chakrája töredékét sem voltam képes felmérni... Ha elszabadul, akkor mindennek vége, és mindenkinek... Gondolataim közben láttam a harcot, és azt is, hogy mennyire meg volt terhelve a pajzs, de arra nem jöttem rá, vajon tényleg összetört, vagy csak én nem éreztem... Ha nem tört össze, talán képesek voltak harcolni ellene, és akkor talán... nem... Ha vesztettem, legyen bármennyi chakájuk is, és tartsanak ki bármeddig, ők is elbuktak... NEM EZ NEM TÖRTÉNHETETT MEG... Ha pedig megtörtént MEGSEMMISÍTEM!!!! Ezzel pedig hatalmas mennyiségű chakra hagyta el a testem.

  • Noh nem ártana, ha végre észrevennéd magad.... - hallottam meg Sakura hangját.

  • Gondoltam jelzek neked, hogy felkeltem, hiszen nem tudhattam azonnal hol vagy. - nem, inkább csak dühös voltam, és kiadtam...

  • Hanem lennék a közelben már rég alul szagolnád az ibolyát, szóval... - hát harc közben biztos elpatkoltam volna, de akkor nyertem...

  • Mennyi időre voltam kiütve?????

  • Elég sok ahhoz, hogy átaludd a fél életed... – nem a poénjaidra vagyok kíváncsi...

  • Abban biztos vagyok, csak ez a kis kábultság múljon el… - ekkor bejött Tsunade, csak ne tette volna...

  • Mi a jó büdös francért akarod kiirtani fél Konohát?? – most komolyan, ki nem bír el ennyi chakrát??

  • Nyugodjon meg Tsunade, csak még bennem volt a harc heve, nem tehetek róla, hogy ekkorára sikerült az ébredésemet, jelző chakra hullámom. – ez sem igaz, de lényegtelen...

  • Te csak ne nyugtassál engem! Amúgy is, a harcoknak már rég vége, és szerencsére minden jól sült el.

  • Gondoltam, mivel én szedtem le az összes legproblémásabb ellenfelet, gondolom az után mindenki elbánt mindenkivel, csakhogy nem tudom mennyi ideig voltam kómában, és az idő alatt csak a harc utolsó pillanata lebegett előttem, és nem éreztem az idő múlását, tehát én lélekben a felébredésem pillanatági harcoltam, és gondolom ezt maga is észrevette, ahogy Sherry is.

  • Magán ügy. Viszont ha sikerült felfognod, hogy minden veszélyforrás elmúlt akkor mehetsz haza…

  • Rendben akkor indulok is. - ezzel el is indultam haza, egy gyors teleporttal.

  • Jah akartam mondani, hogy menj le a többiekhez mert Mikoto majd szívrohamot kapott mikor megtudta, hogy bekomáltál..

  • Majd leugrok oda is, csak előtte jobb lenne néhány dolgot elintéznem. – sajnos nem itt vannak ezek a dolgok...

  • Én nem állok az utadba...

  • Tudom. – ö leölt az ágyra, én pedig elkezdtem teleportálgatni. Elsőnek a harcteret néztem meg, és megnéztem milyen minőségben tudom használni az elsajátított technikákat, és MAGAS minőségben, főleg hogy 1100 chidorira elég chakrám lett. Majdnem a duplája. Mondjuk nem olyan jó még mint amikor harcoltam Riokoduval, de erősek. Ezt követően körbeteleportálgattam mindenfelé, megnézve emlékszem e minden helyre. Ez után visszamentem Sakurához. - Egyenlőre meg van minden, akkor most irány a család itt lévő feléhez. - nincs túl sok hangulatom hozzá, ennyi kóma után nemezek lennének az első elintézni valóim, valójában.

  • Csak te én idáig mindennap velük voltam most pihennék

  • Rendben, úgy húsz perc alatt végzek, aztán jövök. - bár lehet lesz ez fél óra is tattól függ hogy csak anyám meg a bátyám van itthon vagy apám is, amit az időből ítélve nem hiszek.

  • Felőlem aztán órákat is lenn maradhatsz de nekik meg mond azt, hogy kiütöttem magam oszt találj ki valamit, hogy mivel mert kül megint lehívnak azt meg nem élném túl... - de túlélnéd.

  • Nyugalom, nem hiszem hogy gond lenne, én is sietősre fogom most. – rezzel lementem, és kedvetlenül társalgásba kezdtem anyámmal, akin láttam, hogy az ilyedség szinte teljesen eltűnt a kedvetlen képem láttán. Ismer már annyira, hogy tudja hogy ilyenkor minden rendben van, ez után már csak a bátyámra köszöntem rá, aztán mehettem is Sakurához.

  • Mondtam hogy nem fog sokáig tartani, a családom nyugodt, és kész, annyival elintéztem a feljövetelemet, hogy kissé még kába vagyok. – gonosz vagy, hogy nem örülsz...

  • Hát ha kába vagy akkor jöhetsz aludni.. ha már a drágalátos kómád miatt ebben a 6 hétben jóformán csak 4-5 napot tudtam rendesen... Azt is azért mert sikerült beájulnom... - kár...

  • Már megint fáradt vagy??? Tudod csak le akartam onnan jönni, még 2-3 napig kibírhatatlanok lesznek, aztán túl lehet már élni őket, és gondoltam addig mi elleszünk, de ha te csak aludna akarsz akkor hajrá. – azért lefeküdtem mellé...

  • Én is örülök, neked, de tényleg.. - teljesen hozzám bújt, majd el is aludt. Míg aludt volt időm gondolkodni, elrendezni mindent, majd mikor már kicsivel több mint hat órája aludt úgy döntöttem elég kipihent már.

  • Most szívatsz vagy csak már alszok pár napja?.... - nem nem szívatlak.

  • Nem szívatlak, de nem alszol túl rég óta, csupán úgy gondoltam ennyi alvás elég lesz ahhoz, hogy bírd egy kicsit. – csókoltam meg, bár tudom, hogy hatástalan lesz.

  • Állítsd le magad oké? Vagy elmegyek de akkor holnapig nem látsz... - ne már... hangulatromboló….

  • Rendben, de amint felkeltél várlak, sok volt ez a másfél hónap, még kómában is. – tudom, hogy neked sem volt jó, de... legalább éhes lehetnél, akárcsak én...

  • Reménykedjél csak, de elárulom ha rám vársz akkor soha nem kapsz husit úgyhogy nyugodtan elmehetsz, engem nem fog zavarni... - oh örökké mi?? te is ki vagy éhezve, főleg ennyi idő után.

  • Ha nem adod, rögtön akkor elintézem, hogy add, hiszen abban már jó vagyok, de most aludj csak, ha még akarsz. – átkaroltam, és a fejét a mellkasomra helyeztem, úgyis úgy szeret aludni leginkább.

  • Nem kértem hogy légy hűséges de ha akarsz akkor szenvedj csak... – ez után lassan elkezdett aludni. Na igen, lehet azt hitte majd kapok egy másik csaj után, de nem, ő többet érdemel, mintsem hogy csak egy pár éjszakát töltsön vele az ember, bár elvi problémáim vannak azzal, amit érdemelne, mert nem vagyok túlzottan kapcsolat párti, meg az a hős szerelmes sem igazán vagyok, bár akkor inkább a hányinger kerülgetné.... na igen, viszont attól még az esti szórakozásokat, és a csókokat megkapja, még akkor is, ha csak erről szól minden. Legalább élvezni fogja az itt töltött időt, és ki tudja, talán itt is marad, azért, hogy még több ilyen éjszakában legyen része, és ő akármennyit megérdemel.

  • Látom felébredtél. – csókoltam meg.

  • Jah mert valaki úgy megszorította az oldalam mintha az lenne a világ utolsó mentsvára... - tényleg??? Ki??? Mikor???

  • Sajnálom, nem vettem észre. – adtam neki újabb csókot.

  • Attól még fáj, és amúgy is nem tudnál csak egyszer valami másra gondolni?

  • Szerinted most mire gondolok? – lehet nem egészen tudod...

  • Úgy értem ezen kívül, és amúgy is tartozol annyival, hogy egy darabig a kiskutyám légy hatalmas ego ide vagy oda...

  • Hidd el, sokkal többet adtam már meg annál mint bárki másnak, ennyi kijár, ha már ennyi mindent adtam meg. Soha senkinek nem adtam volna meg azokat a dolgokat, amiket neked csak úgy simán odaadtam, hidd el, ennyit megkaphatok ezekért cserébe. – csókoltam meg ismételten..

  • Tudom jól, és nagyon jól tudom, hogy nagyon sokkal tartozom neked.. És nincs mentségem sem.... – szakítottam félbe, mielőtt még elszólhatta volna magát. Szívesen Sakura.

  • Nem érdekel! Gondolhattam volna, hogy másfél hónap ide vagy oda, téged nem érdekel. Ne félj, egy darabig nem foglak ilyen dolgokkal zaklatni téged. – ekkor pedig elteleportált, és elnyomta minden csepp chakráját. Az az önfejű.... Na jó, keressük meg, hátha befejezhetem a mondandómat neki. Hosszasan kerestem mire egy edzőteremben rátaláltam. - Eléggé megnehezítetted a dolgom. Se chakra, se előre tudott úti célok. Ne lépj le így legközelebb, mert a végén még levadászok pár tucat embert hogy megtaláljalak.

  • Mintha kértem volna, hogy keress meg... - szinte ordítottad...

  • Nem kérted, de jobbnak véltem hogy megkeresselek, és Ikkei majdnem megbánta, hogy nem tudta merre vagy. – na igen, ott is jártam, bocs...

  • Honnan nem tudtam? Na mi van féltékeny vagy rá? Ne legyél már kölyök, neki semmi köze ehhez az egészhez... - féltékeny?? bocs de ahhoz szerelmesnek kell lenni, legalábbis tudtommal.

  • Az lehet, nekem viszont nem tetszik a képe.

  • Mintha ez bármire feljogosítana.. -konkrétan?? MINDENRE!

  • Hidd el, ha valami miatt nem vagyok jó hangulatomban, a jogok nem érdekelnek.

  • Nem kérdeztem mi érdekel és mi nem, viszont elárulhatnád miért éppen őt nézted ki magadnak, vagy inkább ne akarjam megtudni?

  • Szerintem ne akard megtudni. Jobb ha az ilyen dolgokról nem tudsz. - még a végén féltenéd szegény gyenge kis Ikkeit...

  • Gondoltam... Még valami mondani való ha már egyszer megkerestél?

  • - Nincs. - már úgy sem értené amit magyarázok neki.. Na mindegy, akkor nézzük tovább a dolgokat edzés gyanánt... Szépen sorra vettem a fejlesztett jutsukat, és egészen jól mentek, de mindegy volt mit csináltam, mit idéztem erősebb voltam. Csak nem formában tartott Sakura??? KÖSSZ.

  • Most már sokkal jobb. És te mért jöttél pont edzeni? - na igen, erre kíváncsi vagyok..

  • Kérdésre kérdés, szerinted miért jön egy ember edzeni? Persze azon kívül, hogy erősebb legyen?!

  • Feszültég levezetés szokott lenni az én tippem, amit az előbb is csináltam, de nem hiszem hogy benned lett volna annyi, hogy eddig tartson levezetni.

  • Ne is reménykedj benne, 2 perc volt az ideg levezetés a többi pedig a másik.

  • Ahogy gondoltam, és mégis mért kellett lelépned??? Utána normális lettem volna, olyan mint első naptól a megvakulásomig.

  • Mert gyáva vagyok ismerhetnél már...

  • Nem vagy olyan gyáva, mint hiszed, csak megvannak a magad kis rossz helyzetei, mikor gyávának tűnsz, de ha harcról van mondjuk szó,akkor nem láttam még olyat hogy csak úgy leléptél volna. - na meg, sok más helyzetben sem lépsz le, mikor megtehetnéd. Magadra vállalsz mindent amit kell.

  • Nem mondták még neked, hogy ne magyarázz meg mindent? Gyáva vagyok és kész a harc meg teljesen más azaz életem, mert ott nem kell félni az emberektől, a valóéletben sokkalta jobban utálom őket ezt te is tudod...

  • Tudom, de a harc mért ne lenne a való élet? Ott is ugyan olyan nehézségekbe botlasz amikbe bele is halhatsz, akár én mikor Ryokoduval harcoltam, meg a tízfarkúval, ez élet még könnyebb is mint a harc, és hidd el, ha addig nem mész el, amíg fel nem dühítesz, onnantól fölösleges futnod, nem bántalak, mert tetszik a vadságod, ami különlegessé tesz téged, bármit csinálhatsz, ha dühös vagyok csak javíthatsz a dolgokon. – Lehet, hogy te másképpen látod, de ez igaz.

  • A harcban, ha meghalsz úgy kellett neked, miért nem vigyáztál jobban, vagy miért nem voltál erősebb. Esetleg nem nyújtottad a maximumot. De mindegy, ha meghaltál, akkor meghaltál. És hagy az oktató dumával... Azt hiszem, én jobban tudom, hogy mennyire tudom magamra haragítani az embereket.

  • Én pedig tudom, mennyire képes vagyok uralkodni magamon, ha szükségesnek, érzem.

  • Csakhogy a kutya sem kérte, hogy önként foglalkozz velem!

  • Csak én.

  • Én viszont nem vagyok hozzászokva, hogy bárki pátyolgasson, szóval sokat tőlem se várj…

  • Nem is várok túl sokat. – vannak alapvető dolgok, de azokon felül semmit sem.

  • Ahogy magam ismerem inkább semmit...

  • Már néha megkaptam, néha pedig láttam, hogy majd meg lesz az amit akarok, tehát, ennyi elvárásom lehet.. – nehéz fogalmazásból ötöst kapnék igaz?? érdsd meg ügyesen.

  • És végeztél az edzéssel? – terelni akarsz mi?? Rendben.

  • Mint látod...

  • Akkor megyünk??? Nem biztos hogy itt a legjobb, főleg egy fárasztó edzés után.

  • Fárasztó mi? És elárulod mégis hova akarsz menni?

  • Nos mivel ő nagyságod nem hagyott aludni és még rá is edzettem eléggé fáradt vagyok, és mivel haza nem akarok menni és választani se szeretek

  • Mi lenne ha benéznénk a farkasokhoz?? Ott is van egy kisebb ház, egy nagy ággyal, ha aludni akarsz majd.

  • Jól hangzik... – oké...

  • Akkor már indulunk is. - egy gyors teleporttal elintéztem hogy a házhoz érjünk. Így úszni sem kellett, és sétálni sem, és a hosszú kocsi utat is megúsztuk.

  • Hmmm – erre megkereste az első farkast, és elkezdett vele szórakozni. Gondoltam, hogy ezért akar ide jönni... na mindegy, akkor egy kis séta, és aztán mennyünk be. A sétám alatt körbenéztem az egész helyet, majd mikor végeztem, már bent volt.

  • Most vettem észre hogy bejöttél, remélem nem gond. – mondtam suttogva, ha alszik ne keltsem fel, most már tudom hagyni aludni.

  • Legalább sikerült rájönnöm, hogyha heteket kibírtam alvás nélkül, akkor ez már gyerek játék..

  • Mindjárt fogsz bírni aludni. – lassan odamentem, és befeküdtem mellé. Más mellet jobbat tud aludni. - Vagy ez most nem segít???

  • Megelőzve minden felkeltési kísérletedet... - fordult rám, és kért egy csókot. Mire megoldottam, hogy ne keljen felkeltenem, megéhezett... Rendben, nem hagyom ki, ha felajánlja a lehetőséget.