39-40. rész

Na igen, első megállóhelyem csupán a barlang lehetett, ahol is megpróbáltam levezetni a feszültségemet. Ez akkor sem sikerül, mikor a barlang kétszer akkora lett, mint azelőtt, mielőtt odamentem volna. Kétszer akkora, mint mikor Ryokoduval harcoltam. Ez után megpróbáltam kipihenni magam, hogy esetleg akkor talán minden rendbe jön, de neeem. Rendben, akkor próbáljunk meg valami egészen mást... Jól van, csak kellene annyi erő, hogy elinduljon az ember, de még az sem megy, pedig csak szórakozni mennék... Nem megy... Francba... Míg én itt próbáltam rávenni magam arra, hogy csináljak bármit, egy erős chakrával rendelkező egyén került mögém. Nem sok a chakrája, az viszont masszívabb, mint amit elé tudnák képzelni. Mikor megfordultam, egy nő állt ott. Hosszú fekete haja kicsivel a csípője alá ért, alakja kifogástalan volt, szemei pedig smaragd zöldek, akár csak Sakurának. Láthatóan próbált megigézni tekintetével... Nem igazán jött össze neki. Végül megszólalt.

• Neked esetleg kőből van a szíved?

• Mégis miért?

• Ennyi idő alatt bárki más megszólalt volna legalább, még akkor is, ha nem tetszem neki.

• Bocs, csak próbálom mindenről elterelni a gondolataimat, és mégis miért jöttél ide?

• Szórakozni! Mégis miért másért keresne fel egy nő egy hozzád hasonló alakot?

• Nem is tudom, talán hogy szétverjen? Sok embernek törtem már borsot az orra alá, sokan látnának szívesen a hullámat, vagy a tálcán vitt fejemet.

• De attól még szórakozhatunk. - ekkor pedig megcsókolt, akár csak én szoktam azt tenni Sakurával, de valahogy olyan semmilyen volt a csókja. - Na hogy ízlett?

• Volt már jobb is, milliárdszor jobb is.

• Akkor ehhez mit szólsz? - csókolt meg, és karolta át a nyakam, de semmi... Csóknak csók, vadnak vad, szenvedélyesnek szenvedélyes, vágyakozónak vágyakozó, de olyan semmilyen... Pedig ő iszonyatosan élvezi...

• Bocs de még mindig semmi, valahogy nem tudom ezt most élvezni...

• Oh szegénykém, csak nem szerelmes vagy.

• Na meg a nagy... Majd pont én leszek az mi? Az előbb könnyűszerrel megmondtad hogy a hozzám hasonló srácokat szórakozni keresed fel, most pedig ilyen hatalmas vérig-sértő vádat mersz mondani... Ugye tudod, hogy ezért még megütheted a bokádat?

• Lásd be, hogy már nagyon régen nem vadásztál, és hogy egyetlen lánynak adod meg magadat, de annak bármikor örömmel. És egyszer már lett volna esélyed észrevenni, hogy baj van, de kihagytad a csajt. Pedig az is egy jelzés, hogy valaki nem kell neked...

• És akkor mi van?? Nem kértem Ino-ból, és??

• Nem lehetsz ennyire bolond... Miért akartad, hogy annyira veled lakjon Sakura?

• Hogy miért? Szórakoztató személy, és úgy voltam vele, hogy ha már annyira nem, akkor keresek valami más közös szórakozást.

• De végül miért is nem alakult így?

• Mert mellettem aludt minden éjjel, és egy ilyen nővel aludni... veszélyes dolog.

• Csak nem, túl sok vágy halmozódott fel benned iránta, az idő alatt, míg nem csináltatok semmit??? Csak nem minden alkalom után egyre többet akarsz belőle??? Csoda, hogy az Uchihák démona még nem szabadult el belőled. -mondta az utolsó mondatot kuncogva.

• Te meg miről beszélsz??

• Oh nem másról, mint arról, hogy még nem szorítottad le mind a két kezét, miközben aludt, és nem tetted magadévá akkor is amiatt, hogy a testeden átvették volna az irányítást a vágyak, de már te is érzed ennek a közeledtét.

• Csupán rendesen gondolkodni nem tudok, ennyi minden, de magyarázd be annak, aminek csak akarod..

• Oh, azt hiszed, hogy csak magyarázok itt neked? Akkor mi lenne ha adnák neki egy kis lökést? Nyugalom, élvezni fogjuk. - megnyalta a száját, a szemei hirtelen több színben pompáztak, én pedig onnantól ki voltam kapcsolva.... Valami jutsut használna??? Mégis mire jó ez neki, és mégis mit akar? Mégis mire játszik? Mihamarabb meg kell törnöm a jutsuját, hogy megtudjam. Végül nem sikerült megtörnöm, viszont magamhoz tértem. Szemeim előtt volt a csaj, ruhái letépve, arcán látva élvezte az elmúlt időt, tehát ilyesfajta jutsu volt... - Kár... pedig azt... hittem... hogy élvezni... fogod... de a démonod... egy valakire éhes... - mondta hihetetlen kimerült hangon. - Vigyázz a csajra, mert... csak vele fogod élvezni amit csináltok, még hosszú ideig... - bekapcsoltam a byakuganom, hogy megnézzem mégis milyen állapotban van, valójában. A csuklóján, ahol valószínűleg megfoghattam, vagy lefoghattam, már többé nem tud tovább folyni a chakrája, a csípője több helyen megrepedt, több ponton megszűnt ideiglenesen a vérkeringés, ami nehézkesen próbál helyreállni, az egész teste, és tudata romokban van. Hihetetlen mértékű fájdalom önti el a testét, mégis csak mosolyogni tud, valószínűleg az élvezettől... ezt én csináltam agy nővel, miközben lefeküdtem vele? Ilyen egyáltalán lehetséges? És a legijesztőbb, hogy csak rosszabb lett a állapotom, mint mielőtt eljöttem... Mégis mi van velem? Talán igaza volt?

• Mégis honnan tudtad hogy ki vagyok, és hogy miket szoktam csinálni?

• Miközben sétálgattam láttalak meg, és a szemedbe néztem... Az egész életed a szemedben volt... Többet tudok rólad, mint te magad... - még mindig liheg...

• És ez neked mégis mire volt jó?

• Ahogy te nem tudod élvezni a nőket, én sem tudtad már élvezni egyetlen férfit sem... Találkoztam eggyel, aki hihetetlen volt, mindent, és mindenkit felülmúlt... Több éjszakát töltöttem vele, majd egy csata közben meghalt, azóta pedig semmilyen értelemben nem tudtam pótolni őt... Most neked sikerült, de nézd meg hogy is jártam ezért cserébe... És gondolom, neked sem segítettem semmit...

• Rontottál a dolgokon...

• Sajnálom, és köszönöm... - ezzel elteleportált, az én fejemben pedig végigfutott, hogy mégis mit csinálhattam vele, és mégis mit szabadíthatott el bennem ehhez... Miközben már már ledöbbenve álltam, hirtelen egy hang ütötte meg a fülem...

• Nah mi van hosszú volt a nap? - francba, csak ide nem szabadott volna jönnöm...

• Csupán szörnyű. - főleg ezzel a véggel. Nem tudom mit csinált a csaj, de nem akarom, hogy itt szabaduljon el minden.... Előtte rá kell jönnöm, és helyre kell raknom mindent.

• Öhmmm..... - ő persze csak gúnyosan nevet az arcom láttán, én pedig úgy érzem, hogy bajban van, és ennek é vagyok az oka... Nevetés közben még az ágyról is leesett.

• Ne neves ki. – rántottam magamhoz, miközben a tűnj el innen parancsot adom a testemnek... Ez nem jó, NAGYON NEM JÓ!

• Jól vanna, nem kell úgy felkapni a vizet, csak lazulj, a hét többi része biztos jobb lesz! - próbálja fenntartani a gúnyos mosolyát több kevesebb sikerrel, de mégis mibe próbál átmenni a tekintete...NEM nem szabad ilyesmire gondolni...

• Ez nem olyan dolog, amin könnyű lenne javítani. Csak egy ember van aki tudna segíteni, - hajoltam közelebb, az egész testem a csókja után áhítozik, de megáll, é szépen visszaveszem egy kicsit az irányítást, és hátrálok pár lépést.

• Ez van! Szóval, szépen akadj le rólam, tudod, még mindig kint áll pár lány az utcasarkon szóval őket is célba lehet venni!

• Felesleges lenne. – fekszek le az ágyra, pedig el kell tűnnöm, de egyszerűen nem engedelmeskedik a testem...

• Akkor jó éjt.

• Neked is. – húztam magamhoz, egészen a mellkasomra, majd elaludt, én pedig nem tudtam szökés parancsot kiadni reggelig. Gyorsan egy hideg, őt jég hideg zuhanyt vettem, majd visszamentem az ajtóba, hogy akkor elköszönök, majd le is lépek. -Látom végre felébredtél, akkor én megyek is. - mondtam, mikor felkelt.

• Ma hova menekülsz? - ne akart tudni... MÁR MEGINT NEM MEGY A TELEPORT!

• Túl.... védtelen vagy. Vigyázz azzal, hogy hogyan alszol velem.

• Önmagamban már lehordtam magam a hang nemért, nem kértem tőled is. - nem érted... és nem is fogod érteni...

• Nem a hangnemeddel van a gond. – közelítek felé, pedig távozni akarok. FRANCBA!! Mit csinált az a szuka?

• Tudod milyen nehéz nekem megállni, hogy egy elég vad, érzéki ébresztő csókot, és egy kis ráhatást kihasználva rávegyelek arra, hogy megint..., és lenne olyan részed aki azonnal bele menne, és ha az van fent, de nekem most vissza kell ezt fognom, és ami még rosszabb, hogy mióta elsőnek veled voltam más nőket nem tudok élvezni, ők selejtek, te viszont túl jó vagy. Már szinte függőség. – mire végére értem, csak egy hajszál választott el tőle...LE KELL LÉPNEM! Nem megy, de nem adhatom meg magam... NEM TEHETEM!

• Önző vagy. - mondta a szemembe nézve, majd távolabb ment. Nem akarom neki ezeket mondani, és nem akarok itt lenni... Neki lenne most rossz ha maradnék, de képtelen vagyok a távozásra.

• Mégis mért lennék az? Csupán kimondtam mi az ami miatt nem maradtam veled, azt ami zavar. Tudod milyen érzés lehet, mikor vágysz valamire, nem kapod meg, és amivel tudod hogy pótolni tudnád, nem használ, pedig mindig bejött??? Mikor csak azért nem teszed meg, mert kimondtál néhány szót, és ezek miatt az önkontrollod, és az önuralmad teljesen bemondja az unalmast? Szerinted én mikor mondanék ki ilyeneket?? Csak azért mondom ki hogy megtudd milyen, és hogy ha végkép nem, bírok magammal, az észre vehesd, és elmehess, ha akarsz. Ki tudja, talán mikor legközelebb találkozunk, már nem tudom visszafogni magam, de lehet hogy csak 2 hét múlva lesz az utolsó pillanat, és ezen az a könnyelműség, hogy mellettem fekszel tudod mennyit ront? Ismersz ahhoz eléggé, hogy minden alkalmat megragadok, hogy lefeküdhessek egy nővel, majd az első alkalom után elküldöm a francba legyen bárki, vagy bármi, nincs ismétlés, nincs vágy utána. Nem okollak, hiszen én csináltam mindent, de ha csak egy kicsit is óvni akarod magad vidd a kulcsot amit már egyszer megtaláltál, és tudod hol van a helye, ha viszont maradsz, felkészülhetsz rá, hogy nem sokára igen rossz éjszakád lesz mellettem. - NEM SZABAD ILYENEKET MONDANOM!!!! NEM!!!! Nálánál jobban SENKI nem tudja milyen ez! Egyszerűen nincs test kontrollom, ebből pedig hatalmas gond lesz...

• Tényleg azt hiszed, hogy nem tudom, hogy milyen amikor nem kapsz meg valamit, jah bocs máshogy kérdezem, tudod mikor van egy kis zug aminek napokig a rabja vagy és csak néha elvétve kapsz egy kis kaját, a vágy, hogy kiszabadulj, persze mindenkiben megvan de nem tud. Mikor pedig ott vagy, hogy pótold be amit elvesztettél, hirtelen azt sem tudod mit kéne tenned. Amúgy meg, könnyelműség? Bocs szólhattál volna mondjuk előbb is, de most már ne is várj tőlem, sokat hisz én nem vagyok olyan nyúl mint amilyen te, engem is meglehet győzni, csak máshogy kéne hozzáállni, de minek is mondanám neked he? - mire végig mondta, már majdnem megcsókoltam, ekkor viszont kiütött. Hál istennek, csak el ne szabaduljanak a dolgok, azt a szukát pedig még kinyírom ezért. Érzem a fájdalmat, nem tudom mi lehet, hallom hogy mond valamit Sakura de nem értem... MI FOLYIK ITT??? Na jó, ha megtalálom azt a szukát biz isten visszacsináltatok vele mindent... Hatalmas szerencséje lesz, ha pár törött csonttal megússza.

• Sajnálom. Tessék vidd el, és vegyél magadnak valami nagy plüsst, hogy tudj aludni míg visszajövök. Nem szeretném, ha miattam lennének álmatlan éjszakáid. – dobtam a pénztálcámat az ágyra. Úgy sem fog kelleni.

• De kedves valaki, nah bírj ki még pár pillanatot.. - gyorsan begyógyította a sebeimet

• Kösz. Majd valamikor érkezem, ha már minden rendben lesz, addig pedig foglald el magad valamivel. Gondolom ez neked nem lesz kihívás. - már készültem a távozáshoz.

• Felőlem itt is maradhatsz mert én terveztem lelépni.. - de mire felfogtam, hogy mit mondott már nem voltam ott. Oké, ezért még kap... Na de akkor ideje kiverni a fejemből MINDENT! Hosszú edzésem volt, amit a múltkori szemtechnika zavart meg, de most nem jött be, most a torkánál fogva vágtam falhoz, mivel éppen aktív volta a mangekyou sharinganom. Na akkor most jöhet a meggyőzés része.

• Ha nem hozod rendbe amit csináltál azt fogod kívánni, hogy bárcsak meg ne születtél volna. - szorítottam meg a torkát.

• Re-rendben... - ekkor elengedtem.

• Akkor hajrá! - most az egész szeme hófehér, és türkiz kék színekben pompázott. Vagy 4 órán át ment ez így, mikor is végre abbamaradt, de nem volt elég... - És a többi.

• Bocs... de... több... - mondta lihegve...

• Oké., értem, akkor holnap... - ezzel haza teleportáltam, és miután lezuhanyoztam Sakura is megérkezett. Hogy az edzés meddig tarthatott egy nagyon fogós kérdés...

• Merre töltötted az éjszakát? – nyomtam a falhoz büntetés képen, na meg rendbe se jöttem még egészen.

• Nah mi van? Te ellóghatod az éjszakát én nem?

• Én a te védelmedben lógtam el az éjszakát, és mondtam, hogy vegyél plüsst. Na ki is volt az, akihez elszöktél? – nyomtam még inkább a falnak, de nem direkt.

• Nah látod én is csak magamat védtem, tudod emberi ösztön, amúgy meg nyugodj meg senki olyannal, akire ennyire féltékenynek kéne lenned.

• Majd hiszem, ha megtudom ki volt az. – aktiváltam a tsuokomit, és szépen nézegettem a dolgokat, nehéz volt fejtegetni, de egy keveset megtudtam. Volt valami csaj akinek sokat segített, meg akinél volt, meg még valami bagázs, akinek segít... De látom nem rosszalkodott.

• S- sajnálom. – engedtem el, mivel nem teljesen én nyomtam falhoz. - Na mit kérsz ezért kárpótlásul??? – sok dolgot kérhetsz.

• Csak állj le a féltékenykedéssel, azt hiszed majd pont én megyek bármelyik baromhoz mi? Nem őrültem meg.

• Ez könnyű lesz. – na ja, főleg ha a csaj végleg rendbe rak.

• Akkor oké.. - elővett egy adag, ruhát, majd elment zuhanyozni. - Mit terveztél mára??? – oh, bocsi, de nincs túl sok program, még veszélyes vagyok, pedig... na mindegy.

• Hát nem tom van pár ötletem de ettől függetlenül nyugodtan mondhatsz

• Nem csupán tudni akartam hogy kreatívnak kell lennem, hogy elszórakoztassalak,vagy hasznos volt számodra a másfél hónap

• Nem arról van szó, hogy nélküled nem tudok, élni csak kíváncsi voltam mit mondasz... De ha nincs akkor én mennék is.. – szívesen itt tartanálak hidd el, de most még el kell intéznem mindent.

• Nyugodtan.

• Kössz... - ezzel én is leléptem, egy kis edzés, majd kivételesen a cégemre is ránéztem ami egy két órás kis szösszenet volt, majd vissza edzeni, majd megint a csajjal találkozni.

• Na akkor jöttem a mai adag gyógyírrel. - mondta, és már vártam. Azért bekapcsoltam a sharinganom.

• Akkor kezdhetjük. - ültem le törökülésbe, majd ő is, és kezdőzhetett minden. Elég lassú folyamat, de ez van... végül is mindent Sakuráért teszek. Mikor végzett láttam búskomor képét. Na jó, helyrehoz önként, akkor ideje fizetni is érte, bár nincs készen. - Mond van bármilyen emléked a volt pasidról, mondjuk hajtincs??

• VAN! - mondta örömmel.

• Akkor legközelebb hozd el, meglátom tudok e vele valamit csinálni. - ezzel leugrottam a farkasokhoz is egy kicsit, majd haza. Valamit csinálni kellene...

  Végül egy pár óra farkasokkal, és az egész földalatti kócerájjal való meló után leléptem haza, majd miután rendbe raktam magam, Sakura is megjelent.

• Szevasz, csak gondoltam jövök szólni, hogy ma sem itt alszom, DE hogy ne legyen olyan kis féltékenységi rohamod, mint reggel, elmondom, megint annál a lánynál leszek! - ne foglalkozz vele nagyon, még nem vagy rendben teljesen...

• Rendben van. – oké, akkor ma este mit csináljunk?? Ha rendben lennék most még elfogadható közös programom is lenne.

• Lehet köcsög vagyok, de ezt akkor sem hagyhatom ki: Jól van kutyus, legyen szép az este... - kezd nevetni. Oké egy kis büntetés nem maradhat el.

• Akkor marad. – kerültem mellé. - Kedves lettem volna, had szórakozz, de ha neked ez kell, hát örömmel aludhatsz itt is. – na mi van, csak nem tetszik??

• Oh csak nem felébredt a kutya gazdája? Milyen érdekes amíg nem hívom addig szánalmas módon megpróbálja magát elnyomni... – akkor te vagy a kutya???

• Ugyan, azt hiszed így működik??? Tudod, még önmagam vagyok, pontosabban inkább vagyok önmagam mint az előbb, csupán az elvonó volt túl hatékony. Már nem függök tőled. Ha akard be is bizonyítom.

• Had lássam! – na igen, egy mértékig visszafogom magam, csak hogy örülj neki.

• Válassz módot. – húzom magammal szembe.

• Akkor játszunk! -hajolt közelebb hozzám egy csókért, és elkezdte kigombolni a nadrágom. Viszonoztam a csókot, ő levette a nadrágom, én pedig a felsőjétől szabadítottam meg. Ha túl hamar állok meg nem bizonyítok. Újabb csókcsata következett, és a felsőmtől is megszabadított, majd majdnem újat kezdve fordultam el tőle, pedig azt még megadtam volna neki.

• Remélem ez megteszi.

• Hmm, még nem az igazi, nah én mentem csá. - ezzel visszaöltözött.

• Csupán a végpontnál való megállást mutattam meg ezzel, akár hamarabb is megállhattam volna, de mond mi abban az érdekes, és mi abban a kihívás????

• Az, hogy múltkor hasonló időben próbáltalak leállítani, de most túl éber vagy, szóval.. De amúgy engem már várnak szóval szevasz. - felé fordított, és kaptam egy puszit. Ez most új szokás, vagy egy gratuláció?? Na mindegy, irány a cégem, hogy rendbe tegyem a dolgokat. Ez egy újabb két órás meló volt., majd pedig visszamentem a barlangba, ahol a csaj fogadott. Na jó, ideje feltámasztani a pasiját. Egy hosszas jutsuzás után csak ment...

• Te meg ki a rákom vagy. - mondta felém fordulva.

• Aki feltámasztott, de fordulj meg. - ekkor megfordult, és a csaj már a nyakába is ugrott. - akkor mos jó szórakozást, csak majd későb találkozunk, hogy helyrehozd amit elrontottál.

• Mi lenne ha letesztelnéd. Teleportáld magadhoz, és nézd meg mennyire használod ki, hogy alszik.

• Hát remélem azért a fejem, a helyén marad majd.

• Az ilyesmiért nem vállalok felelősséget.

• Kössz... - ezzel haza teleportáltam. Egy ideig ugyan vártam inkább, de végül megkerestem, és magamra teleportáltam, majd egy kis várakozás után megcsókoltam.

• Sasuke? Te meg? - ijedt meg. Hát ez kész...

• Gondoltam megleplek, ne csak te szökdöss haza, mint valami kutya ami visszaszökik az új gazditól a régihez, mert ott jobb sora volt, vagy mert hűséges hozzá. – vagy valami hasonló...

• Tudod te eggyel talán hol voltál? – nem, mivel én nem mentem oda.

• Nem, de gondolom Hinatánál, ha így kérded, de még nem voltam nála így nem tudom. – mondjuk homokrejtek felőli koordinátákról hoztalak el, de az már részlet kérdés.

• Áhh elvesztettem a fogadást... Amúgy Homokrejtek ismerős? Nos egy drága barátnőmnél, de azt hiszem neked elég ennyit tudnod..

• Talán még sok is volt de nem gond, viszont az igen hogy én voltam a fogadás tárgya.

• Magammal fogadtam, szóval nem kell aggódnod.

• Attól még a büntetés jár. – hajoltam közelebb. A csókjaid még mindig nagyon kívánom... jobban mint általában. A többi a megszokott.

• Büntetés mi? Nem is tudom ki volt az aki csak úgy betört oda és "elrabolt" onnan.. - ne nyavalyogj, így legalább nem veszik észre.

• Az lényegtelen. – megcsókoltam, de inkább nem vártam meg a reakciót elteleportáltam. - Persze csúnya lenne, ha most büntetnélek meg, és felébredne a szobatársad.

• Yukikot hagyd ki ebből, amúgy is jobb ha eltűnsz másfél óra múlva reggeli és meg kell csinálni mindenkinek szóval mindjárt ébred... - oh, a kis szakács tehetség.

• Nyugodtan mehetsz.

• Nem én pofátlankodtam be Yuu magánterületébe, hanem te szóval.. És ő az aki nem igazán szereti a hívatlan vendégeket.. - engem nem zavar.

• Nem vett észre semmit és még van három perced, erről biztosítalak, de én azért sietnék.

• Jó akkor megyek de jössz velem! - visz magával. Oké, kössz, hogy megmutattad a kis putrit, amiben laksz, így legalább megnézhetem kik vannak ebben a szobában.

• Kösz, de én ide nem vagyok hivatalos- mosolyodtam el, majd megcsókoltam, és leléptem.

• Na hogy ment???

• Már nem kritikus, de lesz még egy kis dolgod.

• Rendben. - azonnal törökülésbe ült, és én is szembe ültem vele. Most kifejezetten gyorsan végzett, utána 20 perc edzés, és ideje meglepni Sakurát hátha örül annak, hogy rendben vagyok. Megkerestem hol lehet, és oda is teleportáltam. - Remélem hiányoztam. – magamhoz fordítottam, és megcsókoltam, had örüljön. Tudom, hogy nem örül, de a szándék a fontos.

• Te meg már megint mit keseríted az életem? - erre egy csomóan felpattantak. Kösz, de nincs kedvem bunyózni, meg okom sem.

• Látom zavarjuk a barátaid, akkor mehetünk is. – teleportáltam magunkat haza.

• A kérdésemre még nem kaptam választ... - majd kapsz.

• Mondtam, hogy meg leszel büntetve a kis fogadásod miatt, még akkor is, ha magaddal fogadtál. Reggel nem volt rá idő, most viszont van. – ennyi jár.

• Édes drága fiacskám felnőnél végre?

• Nem vagyok a fiad. Mégis hogy nézne ki ha az lennék?? – nyomtam a falhoz. Lehet hogy csak húznom kéne inkább az agyát? Majd közben eldöntöm. - Te az én női szobatársam vagy, és néha van egy-két dolog amit meg kell vitatnunk.

• Tudod hogy értettem... Nah amúgy hallgatom, mit akarsz te annyira megvitatni?

• Nincs ellenvetés? Így könnyű lesz. – csókoltam meg, majd kaptam egy nagyobb bökést, mire felszakadt, egy edzés közben szerzett sebem, majd pedig a falhoz rúgott. Kösz. Jah, hogy a nadrágodat piszkáltam, bocsi, annyira helyrevágott, hogy feljött a régi ösztön. - Nem gondoltam volna hogy ennyire kedvemre teszel. Most nézz körbe, hogy inaktív a Tsuokomi. - na igen, egy nem látott teleport mindig jól jön, még jó, hogy a ház önregeneráló a sok chakra miatt.

• Csezd meg...

• Két lehetőséget vettem figyelembe, hagyod magad, és fizikailag valóssá teszem a tsuokomit, bár az kissé fárasztó, vagy ellenkezel, és itt van ez. - pontosabban, ez csak eszembe jutott, és megcsináltam.

• Te hallod szórakozzál ám má a nénikéddel...

• Te érdekesebb vagy, na meg nem vagy rokon. Mind a kettő fontos.

• Nagyon tudok neki örülni... Tényleg, és most, hogy ezt így letisztáztuk, esetleg nincs neked valami más dolgod? - már nincs sok.

• Nincs. mindennel végeztem mára, kivéve a büntetéseddel. A chakrám felét feléltem a kristályfarkasokhoz, és ezek tovább fejlesztett darabok, olcsóbbak, keményebbek, és erősebbek.

• Valamit tuti sikerült elhagynod, ha már az EGÓ-dat nem is.. - az biztos. Valami még nem klappol, de majd helyrerakom. Túl sokat dolgozott a kiscsaj.

• Mégis mit??? Csupán szórakozni fogok. Nézem ahogy a farkasok elvégzik azt a feladatot amit nekem kellene. A büntetésed így is úgyis meg lesz, te választottad, milyen módon legyen, bár a másik valahogy jobban tetszett volna, még így is, de ez sem lesz rossz.

• Ezt is tudod mire mondtam.. Viszont ha őket kell ledarálnom állok elébe, de aztán ne nyafogj, ha hamar vége lesz ennek is... - tudom, hogy sok ez az egész, de most leadok egy kis feszültséget, ahogy te is. Örülj neki.

• Tudod mikor lesz ezeket könnyű elverned. Yume ellen is specializálva vannak, csak neked.

• Ó de kedves vagy, de mi van ha mondjuk nem Yumét használok? - oh, vagyis olyat használsz amit nem ismerek?? MEGANULOM!

• Nem kell aggódnod, ha minden chakrád feléled egy ütéshez, talán megkarcolod az egyiket, és tudod, hogy olvastam mi mindent tud a Yume, tehát mindenre felkészültem.

• Tőlem aztán. - látom gondolkodik, majd megváltozik a viselkedése. Oh valami nagyot csinál, amihez nem ő kell. Ez lenne maga a Yume? Olvastam róla elég sokat, szívesen beszélgetnék vele is egy jót. Szépen néztem, ahogy harcol. Érzékelhetően máskép csinálja, és más szinten is, elképesztő, de ha Sakura harcolna az izgalmasabb lenne, főleg, hogy ő rá kisebb a támadási parancs, és nem akarnák ennyire széttépni. Na mindegy, végül is sikerült neki elintézni mindet, és azonnal visszaváltani.

• Látom ez túl könnyű volt. Adjak nehezebbet, vagy mást kérnél???

• Könnyű mi? Hadjál békén amúgy mennyit küzdöttem fél óra vagy másfél?

• Nem tudom túl jól mulattam. Talán a másfél pontosabb, és igen könnyű, pár óra még hiányzik, azt hogyan dolgozod le??

• Legfőképpen sehogy. Amúgy mulattál rajtam? Zsákutcába futottál kedves tudsz róla? – tudok, de ez van.

• Attól még, lehetett szórakoztató, nem gondolod? – hupantam le mellé, és idéztem párnákat.

• Ehh.. Oké biztos.

• Na akkor most mi jöjjön? Kedves vagyok, és választhatsz.

• Kedves mi? Tényleg nagyon kedves, majd megszakadsz olyannyira kedves vagy... - hidd el, ennél keményebb szoktam lenni.

• Ugyan, átlagos helyzetben nem hagytalak volna reagálni arra amit az elején elkezdtem, de kedves voltam és volt választási lehetőséged, de mivel túl ügyes voltál, így lesz még egy kis munkád az biztos, csak még nem tudom hogy mi. – ekkor a párnájával kezdett szórakozni, majd pedig a képembe vágta, ezt valahogy szinte már elvártam tőled.

• Ezt neked munkát. - felé kerültem, és lefogtam. Még nem tudom mit csinálok, de szórakozni sokféle képen lehet ha Sakuráról van szó.

• Ha már tényleg kedvesnek minősítetted magad, létszíves hagyd abba, a folytonos lefogást mert ha .... - kiszabadult, lefogott, majd pedig a hasamra ült. Kösz. - Én foglak le az fájni fog vagy már fáj is?...

• Ez semmiség. – kiszabadultam, teleportáltam, és ismét le volt fogva, és most én ültem rajta. Mondjuk megkímélhetném, de az nem poén.

• Hmm akkor nem vagyok elég nehéz, de attól még, a fölényeskedést is abbahagyhatod... - nem fölényeskedem, csupán gondolkodom, mit is csináljunk ma.

• Ugyan, csak a saját terepemen én élvezek előnyt, te se megszökni, se nyerni nem tudsz jelenleg. Én viszont akkor teleportálok, amikor akarok. Jól jönne egy ilyen lehetőség nem?

• Chh ennyire nem kell lebecsülni.

• Ugyan, csupán egy engedélyt kapnál rá, hogy megtehesd, ezt az általam leárnyékolt helyekre akkor is mikor lezárom őket. - persze ez nem mindig működik, és az ára is szép.

• Nekem aztán nem kell engedély. - ezzel lelökött és felült, mondjuk addigra már lazítottam rajta.

• Dehogy nem. – elkaptam, visszanyomtam, és megcsókoltam - Nem lenne jobb ilyenkor csak úgy lelépni?? – na igen, most túl sokáig kell elmennem, de ez van.

• Örülnék ha mondjuk, nem rángatnál úgy mint egy rongybabát...

• Ez csupán rajtad múlik, és mit mondasz nem kellene??

• Nem. És amúgy is rajtam mi? Te vagy pofátlan ne próbáld rám kenni!

• Te nem maradsz úgy ahogy kellene, ezért megint, és megint vissza kell vennem az irányítást, csak is miattad. - legalábbis ez a helyzet most éppen...

• Nem vagyok köteles behódolni neked, és elhiheted amíg élek nem is fogok, szóval végre szálljál le rólam, vagy olyat adok, hogy kirepülsz a házból.

• Nem hiszem. – teljesen nem is akarom hogy behódolj, csak egy kicsit kellene engedékenyebbnek lenned.

• Chh azt hiszed megijedtem tőled?

• Nem hiszem hogy megijednél bárkitől is, ez is egy jó tulajdonságod, míg harcról van szó soha nem félsz, de ez most nem harc, remélem tudod. – csókoltam meg megint. Túlzottan vágyok a csókjaira... Na mindegy, ezen már nem tudott segíteni.

• Azt csak hiszed. - erre megfejelt, hát kösz.

• Ez nem harc, csupán próbálkozás a menekülésre előlem, mivel meg akarlak büntetni. Tudod, ha akarnám könnyű célpontként is kezeltelek volna, de nem teszem, csak hogy továbbra is megmutassam, nem függök. – csak a csókjaidtól, de azoktól eléggé....

• Tőlem aztán higgy amit akarsz, és ha csak ennyit akarsz bebizonyítani, akkor nagyon rossz oldalról közelíted meg a témát, szóval tünnyél már le rólam!

• Mi lenne abban az érdekes? Mi lenne abban a jó??? Csak neked származna előnyöd belőle. Tudod túlságosan is sokat adtam meg neked ez idáig, így kissé visszaveszek, persze nem mindenből.

• Tehetek, én róla, hogy mit adtál meg és mit nem? Ezért ne próbáld meg rajtam megtorolni amit nem is én tettem, vagy igen?

• Nem erről van szó. Nem engedlek el, az előző szokásaimmal ellentétben, hanem megcsinálom amit terveztem. Tudod, elég sok mindent hagytam el eddig amit megterveztem csak hogy jobb sikerem legyen, de tudod, ez valahogy jobban tetszik nekem, ha nem tetszik reklamálj máskor. - legalábbis jobb ha így gondolod, legalábbis egyenlőre.

• Csak hogy tudd nem vagyok az alárendelt fruskád, hogy azt csináljam amit mondasz!

• Nem foglak úgy kezelni. Nem tudod mit akarok most. – és nem is fogod.. Sajnos...

• Nem is akarom megtudni! Amúgy is a hagy békén mondat melyik rész nem érthető?

• Nyugalom csak egy utolsó lépés, és leszállok rólad, csak nézz a szemembe szépen magadtól.

• Nah azt aztán várhatod... – pedig nem akarok többet most.

• Akkor más módszerhez folyamodom. – ekkor, viszont szúró érzést éreztem magamban, és láttam, hogy chakrapengék mentek át bennem, és őt is megsértették, de neki nincs sebe, akkor le kell lépnünk kettőnknek. Nekem, és a támadómnak.