Miután Aidou-val mindketten lezuhanyoztunk, kaptam Lucy-től egy üzenetet, hogy hivatalosak vagyunk Chris bulijára. Igaz, hogy az egész sulit meghívta, de ez mellékes.
Felvetettem Hanabusa-nak az ötletet, amire nagy lelkesen rá bólintott.
Ezért van az, hogy most itt állok a szekrényem előtt azon morfondírozva, hogy mit vegyek fel. Választásom végül egy fekete alapon vörös feliratos félvállas felsőre, egy fekete topra –amit a póló alá vettem fel – és egy egyszerű világoskék csőgatyára esett. Ehhez feldobtam egy kis alapozót, kihúztam feketével a szemem és vörös szájfényt kentem az ajkamra, majd lófarokba fogtam hosszú hullámos hajam. Utolsó simításként felvettem a fekete alapon világos kék csíkos Vty cipőmet és kész is voltam.
Már csak Aidou-ra vártam, aki nem nagyon akart előténferegni Zach szobájából.
Lassan már nem bírtam tovább így az említett helyiség felé vettem az irányt. A fiú egy halom ruha közepén állt félmeztelenül és tanácstalan arccal nézett maga elé. Az ajtó hangjára felkapta a fejét. Szótlanul mentem oda hozzá, majd a kupacból kiemeltem egy kockás rövid ujjú inget, egy fehér alapon szürke nagy mintás pólót. Kezébe nyomtam a ruhákat mire arckifejezése rögtön hálássá alakult.
- Vedd fel ezeket. Ha meg vagy akkor megcsinálom a hajadat. – szólaltam meg.
Ő bólintott és követte az utasításomat. Míg ő öltözködött én beszereztem egy kis hajzselét, és egy Nike cipőt ami ránézésre a mérete lehetett.
Mikor végzett fölzseléztem a haját, fel vette a cipőjét és most már végérvényesen is útra készek voltunk.
Csendben sétáltunk egymás mellett, mikor már egy utcával arrébb is hallottuk a dübörgő zenét.
Ha nem tévedtem akkor éppen egy Swedish Hause Maffia szám ment.
A feljáró tele volt kocsikkal, és már most láttam egy-két embert aki a bokrok fölé hajolva adja ki magából a gyomra tartalmát.
Az ajtó nyitva volt, így hát beinvitáltuk magunkat. Itt a zene még hangosabban szólt, és minden oldalról körül vett minket a tomboló tömeg. Próbáltam átnézni a fejek fölött több-kevesebb sikerrel, míg meg nem láttam egy barna hajkoronát, ami minden bizonnyal legjobb barátnőmhöz tartozott. Nagy nehezen oda verekedtem magam, nyomomban a vámpírral.
- Szia! –üvöltöttem, mert félő volt, hogy Lucy nem halja meg a nagy hangzavarban. Szerencsére nem olyan süket mint én, ezért mosolyogva köszöntött bennünket.
- Kaja és pia a konyhában. – mondta és nyomatékosítás képen megemelte műanyag poharát,amit ez idáig észre se vettem. Mérget vettem volna rá, hogy nem egyszerű kóla van benne. – Várjatok, egy perc és előkerítem Chris-t is.
Ezzel a mondattal elkezdődött életem egyik legeseménydúsabb éjszakája.