Egy sötét erdőben kezdtem barangolni. Telihold volt, de a kissé felhős égen alig jutott fény a földre. Nem csak sötét, hanem hideg is volt, sőt nem sokkal előttem, kívül az erdőn havas táj volt, de csak távolodtam tőle. A sötétben hirtelen farkas vonyításra lettem figyelmes. Vajon mennyire lehet messze. Erre a kérdésemre hamar megtaláltam a választ, hiszen a farkas hírtele elém ugrott. Menekülni esélyem sem lett volna. A farkas erős testes volt, gyönyörű szürke bundája rendezett volt, mintha csak valaki által gondozott házi kedvence lenne. Látszott rajta hogy éhes, és az is, hogy éppen engem nézett kajának. Nem igazán van kedvem itt elpatkolni, de a farkast sem akarom bántani. Felkészültem arra, hogy bármelyik pillanatban nekem támadhat. Meg is indult, nekem pedig sikerült elkerülnöm, és hosszabb távot megtenni az erdőben anélkül, hogy félnem kellett volna, majd felbuktam egy ágban, pedig a tempómhoz képest nagyon is figyeltem. Ekkor meghallottam magam mögött futni, vártam mikor bukkan fel, de semmi, kicsivel később egy velem egyidős lány lépett elő a fa mögül. Hosszú haját nem igazán tudnám megmondani milyen színű volt, és nem csak a kevés fény miatt, hanem mert gyönyörű tekintete azonnal megigézett. Elindultam felé, de mintha semmit sem haladtam volna, ezért hát rohanni kezdtem, de így sem jutottam hozzá közelebb. Egy pillanatra az járt a fejemben talán hagyom, de valami felül kerekedett bennem ezen a gondolaton, de nem tudom mi volt az. Végül képes voltam eljutni hozzá. Tekintete hirtelen üvegesé vált, mire rázogatni kezdtem, de nem reagált rá. Nem akartam itt hagyni, ezért kezeim közé vettem, és elindultam vele. Hosszasan mentem amíg találtam egy barlangot, amiben úgy gondoltam meghúzhatom magam, és őt is biztonságban tudhatom. A barlang viszonylag kicsi volt, úgy 10 métere kis lyuk, de pont megfelelt. Kimentem, szedtem fát, és gyújtottam egy kis tábortüzet. Kicsivel később megjelent egy medve a barlang előtt. Egy barna medve, de láthatóan nem örült nekem. Rám támadt, és nagyon nem volt mivel védekeznem, így kiszedtem egy vékonyabb fadarabot a tűzből, és azzal tartottam távol. Na igen, de ez nem tarthat sokáig, így inkább meggyújtottam, mire hatalmas sebességgel rohant el. Lassan visszamentem, leraktam a fadarabot, majd leültem. Még mindig hideg van. Látszik, hogy a lány már magánál van, vagyis inkább volt. Vacog, valószínűleg álmában. Én is fázom egy kicsit. Na jó, vakkor oldjuk meg a helyzetet, oda feküdtem mellé,és átkaroltam. Szépen lassan megszűnt a vacogása, és már én sem fáztam annyira. Kicsivel később egy újabb medve jelent meg. Francba! Gyorsan felkeltem, és elkergettem, ennek még tűz sem kellett, csak zaj. Hál istennek a lány sem ébredt fel. Visszafeküdtem mellé, és vigyáztam rá reggelig. Mikor felébredt megfordult, először megijedt, elpirult, aztán többször hálásan megköszönte, hogy vigyáztam rá. Lassan elindultunk kifelé a barlangból, éhesen. Elértünk egy folyóhoz, ahol néhány kihegyezett végű bottal halakat halásztunk. 5-6 halat fogtunk ki, amiket visszavittünk a barlangba. És megsütöttünk, majd megettünk. Elég hamar sötétedett be, de valahogy fáradtak is voltunk, így hát az előző estéhez hasonlóan feküdtünk le aludni, de én képtelen voltam. Hirtelen ismét megjelent a tegnapi farkas, amit tűzzel ijesztettem el, de megkarmolta a bal karom elég szépen. Ekkor a lány oda jött hozzám, felébredt a farkassal való viadalom közben. Csak most figyeltem meg, sötét barna haját. Leszaggatott egy darabot a felsője aljából, és bekötötte vele a kezemet, vagyis csak elkezdte, de nem volt elég, ekkor ledobtam a felsőm, hogy az egészet nyugodtan felhasználhatja, és szükség is volt rá. Amíg bekötötte a sebem, a hideg barlangfalhoz dőltem. Mikor végzett hálásan mosolygott rám.
-
Köszönöm, hogy bekötötte a sebem. - szólaltam meg elsőnek én.
-
Ha nem hozol ide, nem vigyázol rám akkor nem tudtam volna neked segíteni, én köszönöm. - mondta ismét kicsit kipirulva.
-
Nem vagy lázas? - tettem a kezem a homlokára. Nem szokásuk a lányoknak így reagálni egy srácra sem, akkor sem, ha a felsőtestén nincs ruha. Nem volt forró az arca.
-
Jól vagyok, te viszont meg fogsz fázni. - mondta, mire előre dőltem. Ekkor vettem észre milyen közel is hajoltam hozzá, alig néhány centire van a arca az enyémtől. Ez után szépen lassan közelítettünk, és ez vad csókot váltottunk. A csók után szorosan magamhoz húztam, és ő is átkarolt, megint megcsókoltam, és meg akartam szólalni de... Hirtelen otthon feküdtem az ágyban, ez nem lehetett álom, nem! Ez elrototta a napom, felkeltem, felöltöztem, és össze vissza barangoltam a városban, aztán megláttam egy ismerősnek tűnő lányt, utána mentem, végül utol is értem, és mikor megfordult nagyon meglepett volt, majd láthatóan boldog, ahogy én is.
-
Képzeld – kezdtük el egyszerre – veled álmodtam. - elmosolyodtam, magamhoz húztam, és megcsókoltam, ő pedig átkarolta a nyakam. A csók után pedig beültük egy kávézóba megismerkedni. Hát talán létezik ilyesmi a való életben, pedig soha nem hittem az ilyesmiben, de mától fogok.